Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-22 / 145. szám

6 1980. JÜNIUS 22., VASÁRNAP Szülők és gyerekek Ha lenne valahol egy meseház ma még silótornyok és ipari létesítmények gaz­daságosságán múlik a szo­cializmus győzelme, holnap már a nemzedékek erköl­csén, ez pedig a mai neve­lésen” (Váci Mihály) Ha tehetem, riportútjaim •órán mindig beszélgetek az új lakótelepeken élő gyerme­kekkel és szülőkkel. Ilyen val­lomásokat gyűjtöttem egy cso­korba, Arról kérdeztem őket, milyen a kapcsolat a szülők és gyerekek között, s náluk milyenek a nevelési szokások. Nincs napközi — Engem anyu nevel. Apu is ráérne ugyan, de általában türelmetlen. Tanulás után le­mehetek a ház elé játszani. Anyu nem nagyon szereti azokat, akikkel együtt vagyok, mert csúnyán beszélnek, ren­detlenek. Tudom, igaza van, de én mégis szeretek közöttük lenni. Az sem tetszik neki, ha tétlenül ücsörgünk a ház előtt. Nekem kötelességem itthon rendet teremteni. A testvérem­mel nehezen bírok, mert ő fiatalabb, s mindig én szoru­lok helyette. A játékban min­dig ő akar a főnök lenni, ne­kem pedig engedelmeskedni kell. Ha nem teszem, beárul Egyébként azt csinálok, amit akarok, nem ellenőriznek. Legfőbb szórakozásom a mag- nózás, tévézés, de legszíve­sebben meséket olvasok. Ré­gen egy szoba konyhában él­tünk, itt jobb. Csak az a baj, hogy nincs játszótér. Napközi­be már nem vesznek fel, mert hatodikos vagyok — mondja K. Z. a százhalombattai lakó­telepen. — Mindig úgy képzeltem el, hogy a gyermekeimet tisztes­séges, őszinte embereknek nevelem. Mi az utcán nőttünk fel. Szeretném, ha ők másként élnének. Ig^z, férjemmel két műszakban dolgozunk, így rit­kán találkozunk. Nincs nap­közi, így oldjuk meg a fel­ügyeletet. A férjem rengeteget túlórázott, hogy az új lakásra befizethessünk. A gyerekek is sok pénzbe kerülnek. Mi nem verjük meg őket soha. De egy ilyen új lakótelepen szerintem játszótér igen fontos lenné, mert a felnőttek sem tudnak kikapcsolódni. Itt rohangál­nak, kiabálnak a gyerekek a ház .körül. S minden felhal- iatszik a betonról. Nem mi terveztük, ez látszik. Pedig egy modem lakás volt minden vágyam — teszi hozzá F. G.- né, aki nemrég költözött a du­nakeszi lakótelepre. Őszinte a babához — Az én szüleim kicsit szi­gorúak — vall egy fitos, szep­lős kislány. — Azt akarják, hogy rendes ember legyek. Munkás nem akarok lenni, mert annak sokat kell ‘dolgoz­ni. Inkább fodrász, énekesnő vagy valami más leszek. Főleg anyu foglalkozik velem, mert apu ideges. Ha valamit nem tudok, rögtön nekem esik és elver. Ha jó jegyet kapok, akkor elvisznek magukkal, ha rosszat, itthon kell maradnom. Anyuék , miattam sokat vitat­koznak, mert apu szerint na­gyon lusta vagyok. Félek is tőle. A lakásba nem merek gyerekeket beengedni, mert úgy megverne, ha megtudná, hogy egy hétig is látszana. A múltkor nem voltam egy hétig iskolában. Az első nap elját­szottak az időt, s már nem mertem elmenni, féltem, hogy elkések. Utána pedig nem tudtam, mit mondjak, hogyan igazoljam a napot. A gyere­kek nem árultak el anyúék- nak. ök pedig semmiről sem tudtak, mert úgy tettem min­dennap, mintha iskolába men­nék. Csak véletlenül derült ki, mikor anyu egyik nap itthon maradt, s megnézte az ellenőr­zőmet. Nagyon kikaptam. Szeretek játszani, van egy pi­ci babám, ő a kedvencem, an­nak szoktam elmondani min­dent. Szeretném, ha nem len­nének velem ennyire szigo­rúak. A testvéremnek többet megengednek, mert fiú. Régen egy kis szobában laktunk, a mennyezetről folyt a víz, a falak penészesek voltak. A ruha, ha két napig a szekrény­ben állt, büdös lett, nekem folyton penészszagom volt. Ügy szeretnék egy kis erdőt! Az erdőben jelek lennének, hogy hol lehet labdázni, hin­tázni, focizni. Az erdő köze­pén pedig lenne egy kis há­zikó, amelyre azt írnám rá: Mese-lak. Ott minden gyerek boldog lenne! — vágyakozik S. 1. a ceglédi tízemeletes há­zak árnyékában. Apunál más — A nevelésről voltak el­képzeléseim. Csak amióta szü­lő vagyok, valahogy nem tu­dom valóra váltani. Többen voltunk testvérek, s a kicsik­kel nekem kellett foglalkoz­nom. Az én gyerekeim vala­hogy mások. Nagyon önfejűek, s mivel mindketten távol dol­gozunk, sokat vannak felügye­let nélkül. Meg kell őket bün­tetnem. A büntetés fokozatai: nem tévézhetnek, nem mehet­nek le játszani, végül, ha kell, meg is. verem őket. Sajnos olyan gyerekek, akiket verni kell. Ha nem, hiányzik nekik. Nagyon gyengén tanulnak, en­gem ez bosszant, mert mindig jó tanuló voltam. Férjem alig ér rá velük törődni, sokat túlórázik, keveset van itthon. Én is dolgozom, de az más, az anyának a kötelessége gyere­keivel foglalkozni. Tudom, az iskolában is mindig szidják őket, hogy ők az iskola szé­gyenei. Kevés a játszótér. Itt az új telepen még egy sincs. Csak rohangálnak a romok te­tején, meg az autók között. Egyik ember azért üvölt rá­juk, mert az autóját félti, a másik azért, mert éjszakás volt, s aludni akar. Nem lesz sokkal jobb a helyzetünk, ha füvet és virágot ültetnek a ház elé! Szegény gyerekeket akkor pórázon kell vezetni, mint a díszkutyákat. Lehet, hogy ezért is olyan rosszak? — kérdi K. S.-né, váci lakos. — Szüleim elváltak, s én anyuval vagyok, azaz mind a négyen. Azóta neki rengete­get kell dolgozni, hogy min­denünk meglegyen. Így min­dig fáradt, nincs semmihez sem kedve. Ha apuhoz elme­gyek néha. minden más. Mesél a kalandjairól. Becsavarogta a világot, lóversenyre is jár. Izgalmas élete lehet. Anyu meg mindig savanyú, minden­re azt mondja, szórjuk a pénzt. Ha nagy leszek, apuhoz megyek. Csak odafogadjon. Itthon mindig prédikálnak, mert sajnos tavaly megbuk­tam. A tanárok szerint túl élénk vagyok — jegyzi meg L. J. százhalombattai kisdiák. Emberszámba vesznek — Azt szerettem volna min­dig, hogy a gyerekem őszinte, becsületes felnőtt legyen, és büszke lehessek rá. Igyekez­tem mindezt neki is megma­gyarázni. Arra neveltem, hogy idegenek előtt is tudjon visel­kedni, legyen illedelmes, sze­rény. Ne lássák rajta, hogy szülei milyen egyszerű embe­rek. Ezért mindent az égvilá­gon megadtam neki, úgy öl­töztettem. hogy az orvos kis­lánya sem nézett ki különbül. Ha őszinte leszek, inkább né­zett ki ő az orvos lányának. Férjemmel mindketten nehéz fizikai munkát végzünk, este fáradtak vagyunk. Már lassan nem is értjük, amit kérdez, így nemigen tudunk segíteni a tanulásban. Ennek ellenére jól tanul. Az igaz, nagyon szigorúak vagyunk vele, ha rossz jegyet hoz, megfenyít­jük. Az apja meg bizony sok­szor részeg, akkor nagyon durva. De a tanárok erről nem tudnak, mert azt mond­ják mindig, hogy az én gyer­mekem a legjobb az osztály­ban. Csendes, zárkózott. Sze­retném, ha ilyen maradna. (Hiszen mi mindent érte te­szünk.) Itthon nem is kell semmit csinálnia, a kezét sem kell bepiszkítania. Csak tanul­ni. Megkímélem én minden fizikai munkától — büszkél­kedik T. l.-né, szentendrei la­kos. — Engem még soha nem vertek meg. Nincs nálunk az, hogy na már megint mit csi­náltál, s azután dirr-durr,' máris csattan a pofon. Bár még kicsi vagyok, szüleim em­ber számba vesznek. Bünte­tést azért kapok néha, ha rossz vagyok, de megverni, azt soha. A családban egyen­rangúak vagyunk, a kötelessé­gét mindenkinek teljesítenie kell. A kicsinek kisebb,' a nagynak nagyobb a dolga. Ki­vételezés nincs. Szívesen segí­tek itthon, gyorsan elvégzem a rámbízott feladatokat, s ta­nulás után olvasok. Nagyon szeretek olvasni. Velem a szü­leim mindent megbeszélnek. Látom, másoknál nem így van. Sok a részeges felnőtt, félek tőlük. Mesélik a gyere­kek, hogy milyen csúnyán ve­szekednek náluk. Otthon ilyen nincs, pedig apu és anyu is gyárban dolgozik, mint a leg­többen. Egyszer megkérdez­tem, hogy mi miért élünk másként, mint a többiek. Azt felelték, nekik más volt a gyerekkoruk, s azt szeretnék, ha a miénk szebb lenne. Csak azt nem tudom, hogy a többi szülő miért nem így gondol­kodik? — néz rám kérdően K. M. budaörsi kislány. Szalai Mária Repülő­verseny A Magyar Hon­védelmi Szövetség péri repülőterén június 16. és jú­nius 28. között nyolc ország mint­egy ötven verseny­zője részvételével rendezik meg a szocialista orszá­gok vitorlázórepü­lőinek versenyét. A képen: Pollerman Judit magyar vá­logatott készül a felszállásra. Még egyszer átnézi a műszereket, meg­vizsgálja a kor­mányszerkeze­tek működését, megnézi a szél erősségét. Kórházba került 46 beteg Fertőzött vaddisznékolhász Figyelmeztető előzetes tudnivalók Gombamérgezések, fagylalt- | mérgezések, metilalkohol- és más mérgezések után egy, a) közvélemény előtt jóval ke- | vésbé ismert mérgezés tüne­teivel szállítottak be 1980 feb. ruárjában és márciusában a László kórház 19-es pavilon­jába 46 embert. A KÖJÁL- orvosok diagnózisa szerint a hasmenéssel, magas lázZal, izomfájással, arcon jelentkező kiütésekkel és mérsékelt ödé­más tünetekkel járó mérgezést fertőzött vaddisznókolbász okozta. Az eset egyik fur­csasága már az első pillana­tokban az volt, hogy a kol­bász két tapasztalt vadásztól, az erdőt másfél évtizede járó budaörsi Kovács Lászlótól és Mayer Józseftől származott. Pár szál — Egy csütörtöki napon, december 13-án éjszaka lőt­tük meg lámpánál a 25—30 'kilós süldőt Budaörsön, a Frank-hegyen — emlékezett vissza a rendőrségi kihallga­táson Kovács László, aki 1973 óta segédvadőr is ezen a te­rületen. — A disznót meg­váltottuk a vadásztársaságnál, majd otthon megnyúztuk, s a húsból kolbászt készítet­tünk. AZ ünnepek miatt a dolog egy kicsit elhúzódott, pihentettük vagy tíz napig a kolbászt, azután valamikor újév elején felfüstöltük egy budaörsi háznál. Január vé­géig több rokonnak, barátnak, ismerősnek is adtunk kósto­lót. Kétségkívül bámulatos, hogy azt a pár szál kolbászt mi­Munkaügyi viták Mulasztások az üzletben Kígyóbűvölők Kígyóbűvölők, kígyótáncol- tatók még ma is élnek szerte a világon. Mindig és minde­nütt a titokzatosság fátyla lengte körül őket, és senki sem tudta biztosan, hogyan képe- eek úrrá lenni a veszedelmes mérgű nagy hüllőkön. Egy jellegzetes módszer, amikor az idomító folyamato­san végez kar-, test- és láb­mozdulatokat. Ezt soha nem hagyják el az indiai kígyóbű­völők, de lényegében ugyanezt teszik azok az indiánok is, akik Amerikában csörgőkí­gyókkal mutogatják magukat. A kosárból vagy dobozból ki- tekergő kígyó nem tudja le­venni a szemét az ide-oda haj­ladozó, karjaival ritmikusan imbolygó emberről, és a ku­tatók véleménye szerint bizo­nyos mértékig hipnotizálhatók is ily módon. Mások szerint viszont a legtöbb idomító ..trükkje” egyszerűen abból áll, hogy jóllakatja állatait, melyek így teljesen ellustul­nak, és miután már hozzá­szoktak az előadáshoz és a föl­dön körben üldögélő emberek látványához, szinté gépiesen csinálják végig az egészet, s közben valószínűleg alig vár­ják, hogy ismét a kosár sötét, biztonságos mélyére húzódhas­sanak vissza pihenni. Az ido­mítanak csak arra kell vigyáz­nia, hogy mindig ugyanazokat a megszokott mozdulatokat végezze, és így ne ingerelje, hanem inkább elzsongítsa, megnyugtassa az előtte hintá­zó állatot. Panaszbejelentés alapján, az egyik megyei tanács vb keres­kedelmi osztálya egy étterem­ben ellenőrzést tartott. Ennek során megállapították, hogy az üzletvezető szabálysértési is megvalósító mulasztásokat követett el ezért a munka­adónál fegyelmi felelősségre- vonását indítványozta. Az ét­termet üzemeltető vállalat — eljárás lefolytatása nélkül — fegyelmi büntetésül teljes nyereségelvonással sújtotta. A natározat utalt a kereskedelmi felügyelőség megállapítására, amely szerint a vezető vétett az üzletszabályzat beszerzési, átvételi bizonylati előírásai ellen, és romlott árut szolgált ki. A fegyelmi döntés ellen az illető kérelmet nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz, amely azonban elutasította. Ezek után a munkaügyi bíró­sághoz fordult és keresetében a fegyelmi büntetés enyhíté­sét, illetve cselekménye méltá­nyos elbírálását érte. Hangoz­tatta, hogy a bizonylati fegyel­met nem sértette meg, és en­nek igazolására bizonyítást ajánlott fel. . Az ügy — törvényességi óvásra — végső fokon a Leg­felsőbb Bíróságon dőlt el, amely a következőket mondta ki: — A Munka Törvénykönyve értelmében fegyelmi eljárás mellőzésével meghozott hatá­rozattal a kedvezmény és a juttatás megvonásának össz- kihatása a dolgozó havi átlag- keresetének tiz százalékát nem haladhatja meg. Az üz­letvezetőnek a büntetés kisza­básakor havi 4400 forint átlag- keresete volt, az évi nyereség- részesedése pedig 4 ezer fo­rintot ért volna. Ez azt jelenti, hogy a büntetés összkihatása havi átlagkeresetének tíz szá­zalékát meghaladta, ezért a munkaadó által meghozott ha­tározat törvénysértő és hatá­lyon kívül kellett helyezni. lyen sokfelé sikerült eloszta­ni, hiszen a következő he­tekben budaörsieken kívül biatorbágyi, törökbálinti, pá. tyi, kerepestarcsai, csákvári és pesti betegek kerültek kór­házba. A mérgezés következ­tében 42 személy 10—28 na­pig tartó ápolásra szorult, négy súlyos állapotba került beteget pedig több mint egy hónapig kezeltek. Időközben a laboratóriumi vizsgálatok meg­állapították, hogy trichinelló- zis fertőzés történt, amit a laikus közönségnek szánt Ré­vai lexikon többek között így jellemez: A betegség tünetei gyomor- és bélpanaszok, óriá­si tagfájdalmak, az izmok megdagadása, láz, légzési za­varok. Halálozás 10—15 szá­zalék. Védekezés: szigorú hús­szemle. Meglepődtek A budaörsi trichinellózis halálos áldozatot szerencsére nem köyetelt, bár ez talán az orvostudománynak a lexi­kon megjelenése (1925) óta el­telt fejlődésének is köszön­hető. A nagy Révai majd egy oldalas értekezése a trichina bélféregről és az általa oko­zott mérgezésről mindeneset­re, ha többet nem is, azt mindenképpen jelZi, hogy ez a fertőzés nem érhette teljesen váratlanul a vadászokat. De mit mondanak erre maguk az érintettek? Mayer József: — 1968 óta vadászok, de ilyen fertőzésről nem tud­tam. Arról sem hallottam, hogy a vadhús családon kí­vüli felhasználásakor — mint azt a vadászati szakértő mond­ja — kötelező az orvosi vizs­gálat. Mindeddig arról sem értesültem, hogy nyers tölte­lékáru nem készíthető vad­húsból és különösen nem vaddisznóból. Végül nincs tu­domásom róla, hogy egyálta­lán lennének a vadásztársa­ságokhoz tartozó állatorvosok, akik az ilyen vizsgálatokat el­végeznék ... Egyértelmű rendeletek Bármennyire is enciklopé­dikus igényű a Révai lexikon, mégsem valószínű, hogy va­dászati ügyekben tájékozot­tabb lenne egy vadászati ké­zikönyvnél. Gyanúmat ké­sőbb az ügy szakértője is igazolta, jelezve, hogy a Va­dászati alapismeretek című tankönyv külön fejezetben foglalkozik a vadbetegségek­kel, köztük a trichinellózissal. — A vaddisznónál e fertőzés veszélye mindig fennáll — mondja Balázs István, Pest megye vadászati felügyelője. Ezt minden vadásznak tud­nia kell, mint ahogy azt' is, hogy a kórokozók csak alapos főzéssel pusztíthatok el. A trichinellózis egyébként any- nyira közismert, hogy sok va­dászt épp az ettől való féle­lem miatt, egyszerűen nem lehet rávenni még a főzött vaddisznóhús fogyasztására sem. Magas szintű jogszabályok­ra hivatkozva ugyanezt a vé­leményt erősíti meg kérdé­sünkre dr. Koller Mihály, a Magyar Vadászok Országos Szövetségének főtitkára is. — Miniszteri rendelet tiltja a vadhús, kivált a vaddisznóhús állatorvosi vizsgálat nélküli felhasználását. A mérgezés te­hát nem valamiféle szabályo­zatlanság, jogi hézag miatt következett be. Ellenkezőleg; a rendelkezések nagyon is vi­lágosak. A MAVOSZ vad­egészségügyi albizottsága pe­dig már korábban előírta a vadásztársaságoknak, hogy, ha tagjaik között nincs ál­latorvos, a közvetlen illeté­kes hatósági állatorvossal kell kapcsolatot tartaniuk. A Nim­ród című lapban egyébként a közeljövőben a MÉM főállat­orvosa ír a budaörsi eset kapcsán, újra figyelmeztetve a trichinellózis veszélyére. Minden másképpen , A hivatalos rendelkezések és a budaörsi vadász vallo­mása közti nem csekély el­lentmondás tisztázására a rendőrség szakértőt hallga­tott meg a nyomozás során. Mint hamarosan kiderült, itt is — akárcsak több hasonló ügyben — az írott jog és a szokásjog szembenállása ve­zetett a mérgezéshez. A rend­őrségi vizsgálat megállapítot­ta, hogy kizárólag a MAVAD- nak átadott húst ellenőrzi a vadásztársaságoknál ' állator­vos, míg az egyéni felhasz­nálás során az ilyen vizsgálat elmarad, szöges ellentétben a higiéniai szabályokkal. A ka­pitányság a feltárt hiányos­ságokról hivatalos levelet kül­dött a MAVAD-nak, külön ki­emelve, hogy a vadhús ellen­őrzési kötelezettsége sem Bia- torbágyon, sem több más me­gyei vadásztársaságnál egyál­talán nincs is írásba foglalva. A rendőrségi szignalizációra dr. Koller Mihály főtitkár válaszolt, s a MAVOSZ Pest megyei szervezete vezetőinek vadászati fegyelmi felelősség- revonásáról értesítette a ka­pitányságot. A vadásztársaságoknál ta­pasztalt mulasztások azonban nem mentik, inkább csak be­folyásolják Kovács és Mayer felelősségét, akik ellen tö­megszerencsétlenséget okozó, foglalkozás körében elkövetat veszélyeztetés címén emelt vádat a Budai Járási Ügyész­ség. Bzbus Endre A

Next

/
Thumbnails
Contents