Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-17 / 140. szám
Nem mindenütt kaptunk újságot Késnek a lapok a Dunakanyar két oldalán Automata szelep Nem csöpög a Trabant Sok Trabant-tulajdonost kímél meg a csöpögő benzincsap okozta bosszúságtól at az újfajta elzáró szelep, melyet Sze- berényi Béla mérnök találmányát hasznosítva a Mechanikai Gépgyártó Szövetkezetben már gyártanak. Az elektromos szelep a gyújtáskapcsolóval van szinkronban, feleslegessé teszi a kézicsap használatát, ugyanis a motor elindításakor automatikusan kinyitja, leállításakor pedig elzárja a ben^inve- zetéket. Az elektromos üzemanyagszeleppel — melynek beszerelése kis szakértelmet igényel, tehát maguk az autósok is elvégezhetik —, megszüntethető a Trabantoknál álló helyzetben gyakran előforduló hiba, a benzintúlfolyás, a csöpögés, s ezzel üzemanyag is megtakarítható. Az újfajta automata szelepből — mely az eddigi kísérletek tapasztalatai alapján bevált — a Mechanikai Gépgyártó Szövetkezet az idén 5 ezret készít a hazai Trabant-tulajdonosok sZámára. Ezer röntgen A Medicor Művek röntgengyára évente hozzávetőleg ezer készüléket gyárt. Napi ütemterv szerint, folyamatos termelési rendszerben készülnek a középkategóriájú diagnosztikai vizsgáló szerkezetek. Cirkáló kicsi, piros bóják Könnyűbúvárok munkára kés* r^andennapjai A víz felszínén három bója lebeg. A bányató széléről elindul egy kicsi piros bó- jácska, meghatározott úton kerüli a nagy jelzőket, s ha mindet a megadott verseny- szabályok szerint úszkálja körbe, megkapja az elérhető legtöbb pontszámot. Még jobb az eredmény, ha mindezt rövid idő alatt teljesíti a versenyző: Ennyit lát először a külső szemlélő a könnyűbúvárok víz alatti tájékozódási versenyén. Magányos versenyzők Valójában a verseny sava- borsa lenn a víz mélyén van — a versenyzővel együtt, aki a légzőkészüléket odalenn maga előtt tolva keresi tájolója segítségével a bóják előre kiszámított helyét, es hogy ez mennyire nem egyszerű, bizonyítja a sok eltévedés, keringés, s az ezzel járó kiemelés. Ilyenkor a kísérő csónakos megrántja a kicsi bóját, amely a sportoló testére kötve jelzi víz alatti helyét, és ezzel vége számára a versenynek. Igazán magányos sportág. A könnyűbúvárt a víz alatt sem társainak buzdítását nem hallja, sem a követő csónakokat nem észleli, biztonsága, teljesítménye felől sem tud, csak körülbelüli adatokat. Ocsán az egyik kitermelés alatt álló kavicsbánya tavában kilenc csapat küzdött a múltkorában a Delfin. Kupáért. összesen hetvenhárorr ifjúsági és felnőtt versenyző indult ezen az országos tájékozódási versenyen. Az erős szél az eredetileg kitűzött színhelyen, Kiskun- lacházán úgy felkorbácsolta a vizet, hogy fél nappal a rajt előtt a rendezőség, a csapat- vezetők és a versenyelnök úgy döntött, jó pár kilométerrel arrébb, a huszonhét méter mélységű ócsai bányató lesz a verseny helyszíne. Barlangászok a tóban A Delfin Kupát az összesített pontversenyben végül is kétnapos küzdelem után az MHSZ Ganz-MÁVAG csapata nyerte meg ismét. A női versenyzők közül Czeglédi Mária, az MHSZ BHG versenyzője szerepelt kiemelkedően. Minden avatatlan szemében a különleges, furcsa sportok között foglal helyet a víz alatti versenyzés. — Milyen a könnyűbúvárok élete? — kérdeztem Kollár Attilát, a versenyrendező FTSK Delfin könnyűbúvár szakosztály vezetőjét. — Valójában könnyűbúvárainknak csak kis része versenyez, övék a látványosabb, a közönség számára is megismerhető része ennek a szerteágazó sporttevékenységnek. Rajtuk kívül víz alatti barlangkutatók — ők a speleo- nauták — és a víz alatti természetjárók alkotják még a szakosztályt. Tizenöt éve alakultunk. Kezdetben a környező tavakat kerestük fel, kutattuk fejlődésüket, állat- és növényvilágukat. Mentünk vonattal, kezdetleges felszereléssel. Így szereztük meg a merülési és technikai tapasztalatokat, magunk készítette berendezésekkel víz alatt fotóztunk. Miközben a ruhánk, a légzőberendezések, a maszk, az uszony, a segítőeszközeink- és a kiszolgáló felszerelések, mint például a kompresszor, amellyel a palackokat újra- töltjük sűrített levegővel, egyre jobb minőségű lett, és valamennyiünknek jutott, egyre szélesíteni tudtuk a tevékenységünket. így jutottunk el a víz alatti barlangkutatásig. Korábban ismeretlen szépségekkel és lehetőségekkel találkoztunk. Addig járhatatlannak hitt szifonok fel- térképezésében, kutatásában, érdekes víz alatti kísérletekben vettünk és veszünk részt. Levegősáior pihenőnek — Az egyik ilyen kísérlet a búvárélettaná és pszichológiai terhelését vizsgálta. Tíz, harminc, ötven órát tartózkodtak a kísérleti alanyok a víz alatt egyhuzamban, s az eredmény szerint káros mellékhatás nélkül. A másik érdekesség a víz alatti levegővel töltött sátor kipróbálása volt. — Ennek mi a gyakorlati haszna? — A felszín és az elérni kívánt mélység között egy várakozó. illetve pihenő állomás létesítése, amellyel az esetleges segítségnyújtást lehet meggyorsítani. — Ezeknek a feladatoknak a megoldásával a könnyűbúvárok a tudomány fejlődését segítik. Hol kapcsolódnak a hétköznapokhoz ? — Sok vállalat fordul hozzánk segítségért. Például a MAHART hajóinak beakadt hajócsavarjait általában mi tisztítjuk meg, nem kevés állásidőt és pénzt takarítunk így meg a vállalatnak. Szivattyúk telepítését vállaljuk, most éppen a Panyovának dolgozunk; a Fővárosi Vízművek Ráckevén egy kísérleti csápos kutat épített, ennek működését figyeljük és adatokat szolgáltatunk. Szolgálat bűnügyekben — Van valamilyen sem a munkához, sem a tudományhoz nem kapcsolódó tevékenységük? A Pest megyei rendőr-főkapitányság életvédelmi osztályának önkéntes rendőri csoportja vagyunk. Eltűntek megkeresésénél, olyankor, ha valószínű a vízbefúlás. Tavaly a Zsámbok környéki tavakban, vízgyűjtőkben, valamint a Szigetszentmiklós melletti kavicsbányatavakban volt ilyen feladatunk. Legutóbb a vecsési ingoványos tóban a rendőrgyilkos Soós- csoport ügyében kutattunk fel bűnjeleket. A barlangi mentőszolgálattal, barlangászcsoportokkal, tűzoltóbúvárokkal, az MHSZ BHG búvárklubbal együtt a mi szakosztályunk is részt vett a terület átfésülésé- ben, s megtaláltuk a keresett félbevágott gépkocsit, a szétszedett motorkerékpárokat, fémkazettákat, amelyeket itt rejtettek el. Ezért a munkáért belügyminiszteri dicséretben részesültünk. — Általában ebben a sportágban évente öt-hat versenyt tartanak. A kötelező, illetve szükséges felszerelés egyáltalán nem olcsó, tömegsportra szinte nincs is lehetőség. Mi az, ami miatt mégis mindig kopogtat az ajtón az utánpótlás? — A víz csodálatossága. A Delfin szakosztály tizenöt éven fennállására tablókiállítást készített. Erre Jack London szavait írtuk: Számtalanszor sajnálkozunk azokon a szárazföldieken, akiknek fogalmuk sincsen a vizek gyönyörűségeiről. Hajós Anna Tüzeléstechnikai bemutató és vásár JÚNIUS 17-TŐL 27-IG A CEGLÉDI MŰVELŐDÉSI HÁZBAN KAZÁNOK, OLAJÉGŐK, VEGYES TÜZELÉSŰ KÁLYHÁK, TŰZHELYEK, OLAJKÁLYHÁK ÉS BOJLEREK 20-50%-OS ÁRENGEDMÉNNYEL ÉS ÉRTÉKES AJÁNDÉKOKKAL KAPHATÓK. A PEST MEGYEI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT leg a Fa szappanért. Az utóbbi óruelosztás kérdése, az előbbi — kereskedelem. Egy példa: ha Vácott a búcsú reggelén mozgóárusok kínálták volna az újságokat a kavargó piaci sokadalomban, bizonyára rengeteg lapot el tudtak volna adni. Senki nem gondolt rá, s senkit ezért felelősségre sem vonnak. 2. Az újság alapszava: az új szó. Az újdonság, a frisseség erejével hat. A reggeli lap — reggel, természetesen. Ez pedig terjesztés, szállítás kérdése. Lehet, hogy mi nem abból élünk, amit eladunk (?!j. 3. A jelenlegi terjesztési, szállítási ' módot szerencsére most vizsgálja a posta, mert a mostani módszer nem jó. Ezt bizonyította a szombati kirándulás is. Az a hét vége, amikor a hírek szerint megerősítették az üdülőtelepek újságellátását. Karácsonyi István endelünk, áztassunk? — A településen 84-en fizetnek elő a lapra, s megítélésem szerint, telített a piac, tóoD elonzetot nemigen tooo- roznatnánK. Talán áruspél- danyoan még növelhető a mennyiség. A tanacsháza előtti téren, a buszmegálló közeiében, üoiy- mar leg romosába pontián egy divatcikkeket, bazarárukat is kínáló, aprócska üzletben lehet lapot venni. a nagy lélekszámú községben elkelne egy önálló, megfelelő választékot nyújtó újságospavílon... Az 1800 lakosú Peroálon 67, a 8 ezer lelket számláló Pá- tyott 97 előfizetőt tartanak nyilván. A helyi postahivatalokban áruspéidányban is vásárolható a megyei lap. Rendszerint elfogy, olykor egy-két darab, ha megmarad. A vasárnapi lapszám nem egyszer ezekbe a falvakba is hétfőn jutott ék joggal'háborodtak fel az előfizetők. A több mint 2 ezer lakosú Budakeszin 110 házhoz kézbesítik naponta az újságot, s emellett 83 példányt osztanak szét az elárusítóbódék között, A Diófa vendéglő melletti pavilonban például 24-et árusítanak: az érdeklődés változó. Ezen a napon a kora délelőtti^ órákban még' több példány vár gazdára a polcon. Érden, a parkvárosi postahivatal előtti újságárus, Vdlyi Nagy Margit a következőket mondja: — Szerdán, amikor az Érdi Hírlap megjelenik, a 80 áruspéldányt pillanatok alatt elkapkodják, hiszen a helyi dolgokról írnak benne. Egyéb napokon kevés példány fogy. „Ügyön kérem" Ráckeve fehér folt a megyei hírlap terjesztésében, a nagy kiterjedésű, hétvégeken üdülőktől, átutazóktól zsúfolt járási székhelyen mindössze 57 áruspéldányt kínálnak, így nem csoda, hogy a Dunatours irodája meletti kis pavilonban „sajnos, nincs!’’, a HÉV- állomás közelében levő bódéban, „megyei lapot, ugyan kérem, ne vicceljen!" szöveg kíséretében utasítanak el. A nagyközségben 343 előfizetőt tartanak számon — az arány cseppet sem kedvező. A kisebb lélekszámú Kiskunlachá- zán például többen járatják a lapot, s árusoéldányból is akad elegendő. Tökölön ugyancsak található mindig a postahivatalban, törődnek az olvasni akarókkal. Kohutek Magdolna kezett meg a lapszállítmány. Újságot a postán kívül Vácott 15 hírlapárusító pavilonban, s egy mozgóárusnál lehet vásárolni. Terjesztés, szállítás Dunakeszin Kiss Sándorné, a posta vezetője elmondta, hogy hozzájuk is későn érkeznek a lapok, leszámítva a két Utasellátó pavilont, mert azok vasúton kapják meg minden reggel 5 órakor az ellátmányukat. Ennyi tapasztalat birtokában már vállalkozhatom az összegezésre, az általános megállapítások leírására. 1. Az újság árucikk. El kell adni. Nem állnak érte sorba a vásárlók, mint az autóért vagy a bőrtalpú cipőért, esetKeveset r< minek köde Ébredezik a nagyváros. Néhány, a szombati műszakba igyekvő utassal elindult már az első metrójárat a Fehér úti végállomásról. A néptelen aluljáróban ezekben a hajnali órákban csak a munkához készülődő újságárusok dolgoznak: a postáról érkezett kö- tegeket bontják. Elsőként a központi napilapokat rakják ki az összecsukható állvány polcaira. Azután következik a Pest megyei Hírlap vékonyka kötege, amelyet a vaskosabb újsághalmok alá csúsztatnak úgy, hogy a fejléc jól látszód- jék. Ám így se mondható szerencsésnek az elrendezés. Az állvány előtt böngészők csak alapos körültekintéssel fedezhetik fel az alsó polcrá helyez- zett megyei lapot. Biztonságra törekszünk — Az Örs vezér tér fontos közlekedési csomópont, az innen induló autóbusz és HÉV- járatokon rengeteg a Pest megyében élő utas. Mennyire kelendő a megyei lap? — Eladjuk az utolsó darabig! — mondják egyöntetűen az árusok. — A reggeli órákban rendszerint elfogy, nagyon ritkán marad délutánra. Hogy Pest megyei lakosok viszik-e, nem tudjuk, annyi bizonyos, törzsvevőknek adjuk el. — Ha többet rendelnének, elkelne? — Hát... Nézze, mi a forgalom után kapjuk a pénzt. Biztonságra törekedünk. Főképpen az Esti Hírlapon, a Hétfői Híreken, a Népsporton és a központi napilapokon igyekszünk mihamarabb túladni. Árulunk sokféle színes újságot is. Ne higgye, hogy fényesen megy a bolt, sokszor bajmolódunk a maradékkal. Pest megyei Hírlapból a jelenlegi példányszám elkel, nincs fölösleges bosszúság. Minek kockáztassunk? Hasonló véleményen vannak a Móricz Zsigmond körtér, a Kosztolányi és a Moszkva tér újságárusai is A standokon öt-tíz példány látható a Pest megyei Hírlapból — a kora reggeli órákban valamennyi gazdára talál. Nyolc óra után a válasz: nincs, elfogyott, szétkapkodták... Rendszerint elfogy A solymári postahivatal zsúfolt, Horváth Ferenc vezetőnek kevés ideje marad a tájékoztatásra. Az újságíró munkájában a végtermék — a kész a kinyomtatott lap — az érdekes. A fontos. Pontosabban, milyen hatást vált ki az olvasóból, hogyan sikerül informálnia a világ, az ország, a megye eseményeiről. Igen ám, csakhogy eljut-e időben az újság az olvasóhoz? Furcsa kérdés. Annak tűnik. Első pillanatra. Nos, tegyünk egy próbát, mondjuk a Dunakanyarban, június 14-én, szombaton. Mind a szentendrei, visegrádi, mind a váci, dunakeszi oldalon. Többet is eladhatnék A Batthyány térről 5.20-kor induló, kirándulókkal zsúfolt HÉV hat óra előtt pár perccel éri el célját: Szentendrét. Az állomáson két helyen is, a 771. számú utasellátó pavilonban, s a posta 1. számú pavilonjában — mindkettő reggel hatkor nyit — lehet napilapot vásárolni. Azaz, csak lehetne. Mert reggel fél hétkor újságnak se híre, se hamva. Pedig tudom, a lapokat a szorgos kezű nyomdászok az éjjel kinyomtatták. Akkor viszont hol vannak? — Bizonyára már úton — mondja a 771. számú pavilon vezetője. — A napilap-ellátmányt a posta autója egyenesen Pestről hozza... csak késnek ... elég gyakran. A vásárlók persze reggel szeretnének újságot venni, reggel... mondjuk fél hétkor ... A másik pavilon laptartói is üresen ásítoznak. Pedig itt 60 Népszabadság, 30 Magyar Nemzet, 25 Népszava, 10 Magyar Hírlap és 30 Pest megyei Hírlap fogyna, ha már itt lenne. — Több példányt is el tudnék adni — mondja a vezető — ennyit kapok ... Az első tapasztalatok lehangolóak. A továbbiak is. Nyolc óra, napilap sehol Tahitótfalu — nincs újság. Leányfalun, negyed nyolckor, úgyszintén. Pedig itt is várják az olvasók a 70 Pest megyei Hírlapot (vasárnap 140-et), 140 Népszabadságot, 100 Magyar Nemzetet és ugyancsak 100 Népszavát. Itt nemcsak a postán, hanem a strandon levő pavilonban, s a mozgóárusnál is lehetne vásárolni — ha volna mit. Dunabogdányban sem jobb a helyzet. Nyolc óra, napilap sehol. Pedig itt is 93 előfizető várja a megyei lapot. — Türelem, rózsát terem — mondja az egyik bogdányi lakos, aki szintén újságra vár. — Nerrtcsak ma, mindig így van... Visegrádon a postán kívül, az autóparkolóban, egy magán dohányárusnál lehetne lapot kapni. De nyolc óra után még nincs semmi. (Visszafelé autózva 8.20-kor találkoztam a posta autóbuszával Visegrád és Dunabogdány között.) A Duna másik oldalán vidám kép fogad: a váci búcsú. Autó, autó hátán. A felállított sátrakban minden kapható. Fakanál és fonott kosár. Kereplő és papírtrombita. Az 1. számú postahivatalban Molánszky Zoltánná hírlapterjesztési előadó elmondja, hogy a napilapoknak, köztük a 4700 Pest megyei Hírlapnak hajnali 4.20-ra kellene megérkeznie, ezzel szemben kedden (június 10.), 6-ra és pénteken (június 13.) 5.45-re ér
