Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-08 / 106. szám

1980. MÁJUS 8., CSÜTÖRTÖK Mindenütt mindenkiért Százötvenkét esztendeje annak, hogy megszületett Henri Dunant, a Vöröske­reszt őt tekinti az alapító­nak. Gondolata — mind­annyian testvérek vagyunk — harcban született, szen­vedők, sebesültek láttán. A solferinói ütközet óta sok idő telt el. Ma a Vöröske­reszt és testvérszervezetei, a Vörös Félhold és Vörös Oroszlán társaságok sok millió tagja visszhangozza világszerte, több mint 130 országban, s bizonyítja tettekkel is nap mint nap, hogy a humanista segítség fontos. Most; május 8-án, Henri Dunant születésnapján, amikor a Vöröskereszt vi­lágnapját köszöntjük, is­merősen cseng a jelszó: a Vöröskereszt mindenütt mindenkiért. Hasonlít az időseket tá­mogató önkéntes, a sebe­sültek életét óvó ember, s a többi milliók vélekedé­se. Hasonlít a humanitá­rius eszme okán, mert az ember valóban a legfőbb érték. Mindenütt. S bár világnap a mai, nem kell messzire men­nünk, ha azt kutatjuk; mit tesznek a vöröskeresztesek — mindenkiért. Elegendő, ha a Pest megyei szervezet több mint 80 ezer tagjá­nak mindennapi cselekede­teit vesszük számiba. Tavaly 10 ezer emberrel gyarapodott, s 50 ezresre nőtt a véradók tábora. Több mint 11 ezer liter életmentő vért adtak ön­ként, térítés nélkül, hogy segítsenek a betegeken. Kétezer hátrányos hely­zetű gyermeket, ötszáz ter­hes anyátf 1700 családot, 1370 idős embert gondoz­tak, patronáltak. Dolgoztak a tisztasági mozgalomban, a település­szépítéseken, társadalmi munkával segítettek böl­csődék, óvodák, rendelők építésénél. Egészségneve­lő előadásaikon, tanfolya­maikon, filmbemutatóikon, vetélkedőiken csaknem 200 ezren vettek részt a me­gyében. Élen jártak az al­koholizmus elleni küzde­lemben, elsősegélynyújtó­kat, s önkéntes ápolónőket képeztek ki, hegyi és or­szágúti mentőszolgálatot szerveztek. A sor aligha teljes. Hi­szen ezernyi az emberek gondja, ezernyi féle a se­gítség, amit nem hiába várnak. De az iménti té­nyek is bizonyítékai an­nak, hogy a Vöröskereszt jelszava nem csupán el­hangzott szó, s hogy a vöröskeresztesek meg is tesznek mindent — min­denkiért. Vasvári G. Pál A Vöröskereszt Május 8., a Vöröskereszt vi­lágnapja alkalmából tegnap ünnepséget rendezett a Ma­gyar Vöröskereszt Országos Végrehajtó Bizottsága. Meg­emlékeztek a Vöröskereszt vi­lágnapjáról a szervezet Pest megyei vezetősége székházá­ban is. Csikós Tóth Ágnes, a megyei tanács művelődési osz­tályának tanulmányi felügye­lője, a Magyar Vöröskereszt Országos Vezetőségének tagja méltatta a Pest megyei vö­röskeresztesek szerteágazó, a társadalom minden rétegére kiterjedő egészségnevelő és -védő, környezetóvó tevékeny­ségét. A vöröskeresztes világnap alkalmából az országos ün­nepségen hat Pest megyei ak­tivista vehette át a Vörös­keresztes Munkáért kitüntetés arany fokozatát: dr. Lakatos József a ceglédi tanács vb titkára, Deli Sándorné, a ceg­lédi városi tanács egészség- ügyi osztályának szociálpoliti­kai előadója, Cselényi Dezső, a monori járási pártbizottság első titkára, dr. Weidl József, gödöllői körzeti orvos, Szat­mári Gyula, a bugyi Tessedik Sámuel Tsz elnöke, az orszá­gos vezetőség tagja, Simon Lajos, a pomázi Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet igaz­gatója. A kitüntetés ezüst fokozatát tízen, a bronz fo­kozatot pedig tizenheten kap­ták meg. A iegfíataiabb képwis®ié£ei&íi Nincs múltja, csak jövője! Hihetetlenül nagy a nyüzs­gés a Dunai Kőolajipari Vál­lalat AV—III-as üzemének műszertermében. Villognak a figyelmeztető piros lámpács- kák, pillanatonként csöng a telefon. Beletörődöm: Kovács Lászlóval, Pest megye 20-as számú választókerületének or­szággyűlési képviselőjelöltjé­vel egyhamar nem beszélget­hetek. Néha odaszól: mind­járt átvesszük a műszakot... Semmi baj, csak éppen minő­ségváltás van, nehézbenzin után ma délután többségé­ben hígított bitumen alap­anyag készül.., Mezőgazdászként kezdte Egy kis irodában beszélge­tünk végül. Vargabetűvel ke­rült a DKV-ba, Bicskén me­zőgazdasági szakközépiskolát végzett. (Szüleivel egy távoli megyéből költöztek Százha­lombattára, 1973-ban.) — Hogy is dönthettem vol­na 14 évesen, mit akarok, mi­hez van kedvem. Az érettségi idejére már megfogalmazódott benne, egy szakma iránti von­zalom. Az cílajvárosba 1975-be ke­rült. Édesapja is itt dolgozik. Első lépésként elvégezte a kőolajfeldolgozó szakmunkás- képzőt, majd pedig megsze­rezte az általános vegyipari technikusi képesítést. Nem titkolja: ma is él benne nosz­talgia — sóvár vágyakozás — a továbbtanulás iránt, de mostanig nem volt alkalma az alapos felkészülésre. Ennek egyik oka, hogy jo érzékkel rátapintva a fiatal ember közéleti érdeklődésére, tettrekészségére, szinte belé­pése pillanatában magukkal ragadták az ifjúsági szervezet vezetői. Mozgalmi múltját röviden összegzi: három évig a desztillációs üzem KISZ- vezetöségének titkára voltam, majd pedig — a legutóbbi vá­lasztás eredményeként — a nagyvállalat termelési fő­mérnökségének KISZ-titkára lettem. Természetesen ezáltal a DKV Kl'SZ-bizottságának is tagja. Még egy nagy meg­tiszteltetés érte: érdemesnek tartották arra: tagja legyen a pártbizottságnak. Örömteli ijedelem És ezek után, ha megvá­lasztanak, még országgyűlési képviselő is leszek, mondja minden nagyképűség nélkül, inkább kis aggodalommal a hangjában. Mert kérdésemre, hogy vajon mit érzett első pillanatban, amikor megtud­ta a hírt: őt javasolták kép­viselőnek, azt feleli: megle­pődtem és meg is ijedtem. Őszinteségében nincs okom kételkedni, hiszen huszonöt évesen öt község és egy vá­ros lakosságának érdekeit képviselni az országgyűlésben — nem kis feladat. Ezt ő is tudja, ezért állítja: legalább az első időszakban sok segít­ségre lesz szüksége. Azt azért nem rejti véka alá, miért mondott igent, az első puha­tolózásra, vállalná-e a nagy feladatot? Képességet, erőt érez magában arra, hogy a nagyobb feladatot is megold­ja. Mert mindent meg kell próbálnia annak, akinek bi­zalmat szavaznak. Bíznak-e benne? — Már kérdezték, mikor tartom és hol, az első fogadó­napomat? Kiderül, puhatoló­zás, ismerkedésképpen, be­járta Törökbálintot, Tárnokot, Diósdot és volt Sóskúton is; Pusztazámorra még nem si­került eljutnia. Megkapó volt, milyen szeretettel fogadták, s az is, mennyi dolog várna rá, hä megválasztanák. Mert, ter­mészetesen, ma még feltételes módban beszél. És sorolja is a gondokat, amelyeknek meg­oldását már tőle várnák: Százhalombattán az ipar cikk­ellátás javítását és a kultu­rálódási lehetőségek megte­remtését; Törökbálinton az üzlethálózat bővítését és az ivóvízellátás megoldását; Tár­nokon pedig az utak állapo­ta kritikán aluli. Vágyak és lehetőségek Azonnal hangsúlyozza is, hogy bár gyakorlata nincs, józan ítélőképessége igen. Tudja tehát, hogy a vágya­kat, a kívánságokat mindig összhangba kell hozni — a lehetőségekkel. Kovács László táblakezelő­ként dolgozik a százhalom­battai kőolajfeldolgozóban. Ha megválasztják, személyében őszintén tenni akaró, lelkese­déssel teli fiatalember lehetne cselekvő részese az ország- gyűlés munkájának. D. Gy. (A tanácstagjelöltekről a 7. oldalon közlünk összeállítást a szerkesztőségbe érkezett le­velek alapján.) Kongresszusi úimuiatás A szocialista demokrácia Sok igazság, s némi gunyo- rosság is elbújt abban a meg­állapításban, hogy a szocialis­ta demokráciát mindenki he­lyesli, fontosnak tartja, szük­ségesnek ítéli, ám mindenki mást és mást ért rajta. Az ér­telmezésnek ez a bizonytalan­sága a gyakorlat ellentmon­dásosságában mérhető le iga­zán; vannak közösségek, ahol élő, folyamatosan fejlődő a szocialista demokrácia, ahol formalitásoktól mentesen ké­pesek működtetni a demokra­tizmus különféle fórumait, s szép számmal találni olyan kollektívákat is, ahol szinte még a látszata sem lelhető meg annak, ami híján nehe­zen képzelhető el eredményes termelőmunka, közösségi élet, településfejlesztés, népképvi­selet, államigazgatás. Változatlanul alapvető Szépítés nélkül fogalmazza meg a gondokat a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusának határozata, amikor kimondja: „Az elért eredmények ellenére még nem kielégítő a szocialista demok­rácia eddigi szintje. A párt változatlanul alapvető felada­tának tekinti a dolgozók szé­lesebb körű bevonását a köz­ügyekbe. A demokratikus fó­rumoknak fontos szerepük van a különböző érdekek fel­tárásában, egyeztetésében, a nézetek megvitatásában, az egész társadalom alapvető ér­dekeinek érvényesítésében. Ke­reteiket mindenütt töltsék ki megfelelő tartalommal, szün­tessék meg működésük for­mális vonásait. A vezetők for­dítsanak nagyobb gondot a tá­jékoztatásra, támaszkodjanak a dolgozók, a közösségek vé­leményére, javaslataira." Néhány esztendővel ezelőtt, amikor több megyei üzemben — próbaként — létrehozták a szakszervezeti bizalmiak testü­letét, mint az üzemi demok­rácia friss fórumát, heves vi­ták robbantak ki arról, vajon mi értelme újabb formát te­remteni, amikor o meglevők hasznosítása sem valami biz­tató. Az azóta eltelt idő bebi­zonyította: ez az új forma hatásos, olyannyira, hogy a bizalmiak testületé a most zajló szakszervezeti választá­sok után átvehette korábbi demokratikus fórumok fel­adatkörét, jogát, s lényegében az üzemi demokrácia alapve­tő eleme lett. Nem fölösleges emlékeztet­ni még egyszer a vitákra, ar­ra, hogy kell-e valami új, amikor... A forma gyakran marad forma, azaz üres ke­ret, ám gyakran a megválto­zott helyzet más formákat követel; ennek tett eleget a bizalmiak testületének kiala­kítása. Kell tehát érzék an­Hódét a Hungahib Új sertésfajta Pest megyéből Tovább bővült a nagyüze­mi és a háztáji növény- és állatfajták választéka — ál­lapította meg az Országos Me­zőgazdasági Fajtaminősítő Ta­nács szerdán. Az ülésen Ván- csa Jenő miniszterhelyettes elnökletével 34 növényfajta és egy állatfajta minősítésé­ről döntöttek. Az új fajták bővítéséhez a Pest megyei gazdaságok is hozzájárultak. Egyebek kö­zött a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság Hungahib—39 ser­tésfajtájának minősítési enge­délyét is jóváhagyta a bizott­ság, ami azt jelenti, a jövőben várhatóan nagyobb arányban terjed el fez a sertéstípus. A rizs fajtaválaszték-bőví­tésére egy új hazai fajtát elő­zetes elismerésben részesítet­tek. Törölték a termesztési lis­táról a korszerűtlenné vált Donszkoj—2 rizst. Jelentősen bővült a kukorica fajtaválasz­ték. Több új külföldi és hazai hibrid kapott engedélyt: ezek jó termőképességükkel és ki­váló szárszilárdságukkal tűn­nek ki. Néhány korszerűtlen­né vált kukoricahibrid ter­mesztési engedélyét ugyanak­kor visszavonták. A silókuko­rica fajtaválaszték két újab­bal egészíti ki. Állam; elismerésben része­sült a nagy termőképességű és a betegségekkel szemben el­lenálló kétféle Burley dohány. Bővült a repcefajták válasz­téka. Űj szemescirok kapott forgalombahozatali engedélyt. Előzetes elismerést kapott a hazai nemesítésű, rövid te­nyészidejű, de nagy termőké­pességű új szójafajta, továb­bá egy Amerikából származó szója. Forgalombahozatalra enge­délyezték az NDK-ból szár­mazó sárga hüvelyű bokor­babot, amely gépi betakarí­tásra és konzervipari feldol­gozásra kiváltképpen alkál- mas. Fólia alatt és a sza­badföldön is jó eredménnyel termeszthető az új kecskeméti ■uborkafajta és a Smaragd ne­vű korai salátauborka. Ezek mellett még további konzerv­uborkafélék kaptak termesz­tési engedélyt. Több hagyma­féle is a termesztésbe kerül, a hivatalos engedély alapján. nak fölismeréséhez, adott esetben mi legyen a demok­rácia fejlesztésének iránya, módja, eszköze, s ezt az ér­zékenységet a vezető politikai — párt- és szakszervezeti, kormányzati — testületek is­métlődően bizonyítják. A gond ott van, hogy a közép­irányításban, s még inkább helyben, azaz a demokratiz­mus — ha szabad ezzel a megfogalmazással élni — ap­rópénzre váltásakor sok az értetlenkedés, a vaskalapos- ság, a félsz, gyakori a haj­lam a látszatokra, a felületi demokráciára. Érdekes például megfigyel­ni, mennyire eltérő gyakorlat érvényesül a megyében a ta­nácsok tevékenységében, kü­lönösen a nagyközségi közös tanácsok esetében, ott. tehát, ahol több ' településnek van egy tanácsa, ahol sokféle ér­dek egyeztetésének terepe kel­lene hogy .legyen a testületi munka. A két szélső pontot így valahogy jelölhetjük ki: mindent maga az elnök akar megoldani, illetve a legki­sebb ügyben is végtelen vi­ták folynak, a tanácstörvény -adta lehetőséggel élve új és még újabb albizottságok ala­kulnak, de maga az ügy nem jut ötről hatra. Ha egyetlen •helyein tapasztalhatnék ezt, akkor sem tarthatnánk mel­lékesnek, ám egyebek között a dabasi, a gödöllői járási hi­vatal napi ismeretei támaszt­ják alá a megállapítást. Sok tekintetben rokon vo­násokat mutat ezzel a terme­lőhelyek gyakorlata. A Dunai Kőolajipari Vállalatnak pél­dául van olyan termelőegysé­ge, ahol ismétlődően — s egy­re nyomatékosabban — fi­gyelmeztetni kellett az ott dolgozó középvezetőket, tart­sák tiszteletben az üzemi de­mokrácia játékszabályait, s ugyanakkor a szomszédos, a technológiai rendbe, is kap­csolódó termelőegységben úgy mentek a dolgok, ahogyan azt a nagykönyvben előírták meg­kívánják. Hiba lenne ebből arra következtetni, az egyik helyen rátermett, dolgukat jól értő gazdasági, társadalmi ve­zetők vannak, a másikon pe­dig ezek hiányoznak. A mé­lyebb vizsgálódás ugyanis azt mutatta, hogy ott, ahol sok a gond a demokratikus fóru­mok működésével, a lehetősé­gek kamatoztatásával, maguk a foglalkoztatottak sem igény­lik a demokráciát, nem hajla­nak a részvételre, a másik he­lyen ugyanakkor szinte kikö­vetelték a helyes, tartalmas gyakorlatot, ámbár meglehet, az érintett vezetők nem tap­soltak örömükben. Kölcsönös igény nyomán Az előbbiekkel megegyező ismeretekkel szolgálnak más nagyüzemek is, azaz nem vé­letlenről szólhatunk, hanem arról: a szocialista demokrá­cia mindig, mindenütt kölcsö­nös igény nyomán formálódik élővé, fontos erővé, minden­napossá. A Nagykőrösi Kon­zervgyár szakszervezeti fóru­mai például akkor váltak igazán hatásossá, amikor si­került csökkenteni az egyes üzemrészek ilyesfajta munká­ja közötti nagy különbsége­ket, azaz az egyik helyen nem kellett mindent szinte szájba rágni, a másik helyen pedig a túlzott önállóskodás vad­hajtásait nyesegetni. Ennek voltak személyi feltételei is, így a gazdasági vezetőkkel mindig partnerként tárgyalni képes tisztségviselők kiválasz­tása, de voltak olyan feltéte­lei is, mint az érintett üzem­részben dolgozók alapos meg- gyúrása, hogy érdeklődjenek eredményeik és feladataik iránt, ne fejeződjék be ott kí­váncsiságuk, ahol a fizetési listán a kereset összege áll. Bonyolult összefüggések há­lózatán nyugszik általában és egy-egy helyen a szocialis­ta demokrácia, s bizonyos eb­ben az esetben is: egy vezetnek, egy rendszernek a teljesítőképessége csakis ak­kora lehet, amekkora -e szer­vezet. e rendszer leggyengébb pontjának teherbírása, teljesí­tőképessége. Éppen ezért nem elég egy-egy pontot kiragad­va szorgalmazni a fejlődést, fejlesztést, hanem a pontok mindegyikének figyelfnet kell kapnia, s a legfőbbet annak, amelyik a leggyengébbnek bi­zonyul. Most különösen nagy a je­lentősége ennek a tudatos szervezet- vagy | rendszer- elemzésnek, hiszen a nehezebb gazdálkodási körülmények — a megyében sok olyan válla­lat van, ahol a korábbi vál­lalati eredmény az új szabá­lyozás nyomán a harmadára csökken —, az életszínvonal megtartása, s majd csak ké­sőbbi fejlesztése mintha azt sugallná: most nem a demok­ráciának. hanem a kemény utasításoknak van itt az ide­je. Holott ennek a fordítottja az igaz! Ha valami, akkor éppen a nehezebb feladatok, a szerényebb — s még így sem könnyen elérhető — cé­lok kívánják, követelik mega tömegek — a munka- és la­kóhelyi közösségek — véle­ményének, javaslatainak meg­hallgatását, következetes kri­tikáját, a beszámolás és be- számoltatás gyakorlását. Nem díszítménye, fontos eleme Jogos társadalmi igény fo­galmazódik meg éppen ezért abban, hogy pontosabban kell meghatározni a jelenleginél a vezetők beszámolási kötele­zettségét, s hogy az iparban, de a népgazdaság minden más területén is — bár az ér­vényes rendelkezések eddig sem szűk terepet nyitottak erre — a dolgozóknak érde­mibb beleszólása legyen a ve­zetők kinevezésébe, a vezetői munka véleményezésébe, meg­ítélésébe, s ellenőrzésébe. Nincs ebben semmiféle ve­zetőellenesség, mint azt né­mely helyen — érthetően: az érintett vezetőktől — halla­ni. Sokkal inkább arról van szó, hogy a vezetés nem ké- pfes megoldani jól feladatait akkor, ha lemond — s még előbb: ha le sem mond, mert meg sem fogalmazta az igényt — a vezetettekkel való folya­matos eszmecseréről, a kol­lektív bölcsesség nyújtotta ta­pasztalatokról, ismeretekről, kritikákról. Aligha tarthatjuk véletlennek, hogy a megvál­tozott környezetben azok a gazdálkodó egységek találják fel leghamarabb magukat a megyében, ahol nagy figyel­met fordítanak a demokrácia kínálta források kamatozta­tására, ahol például a terme­lési értekezleteken nemcsak tényeket közölnek, hanem vé­leményeket is kérnek, ahol pontosan elválasztják az uta­sítások terepét a vitára érde­mes teendők terepétől. Mert ez utóbb említett sem mellékes, hiszen a demokrá­ciának nem díszítménye, ha­nem fontos eleme a fegye­lem, annak pontos betartása, hogy mikor vitatkozunk és mikor nem, s miről igen, mi­ről nem. Az állampolgári, a munkavállalói fegyelem, kö­telesség csakis akkor követel­hető meg, ha érvényesül az állampolgári, munkavállalói jogok teljes köre, s fordítva, a jogok érvényesítésére csak­is az tartson igényt, aki kö- telességeit is teljesíti. Nincs, nem létezik olyasfajta munka­megosztás, hogy az ország la­kossága egy részének csak jo­gai, a másik résznek csakis kötelességei vannak, s már azért sem létezhet ilyen kép­telen munkamegosztás, mert szerepünk naponta, s egy-egy napon belül is változó, ám: föl nem cserélhető. Jog és köte­lesség nem helyettesítője, ha­nem kiegészítője a másiknak, értelmüket éppen ez a kettős­ség, a másik nélkül nem lé- tezhetés adja. Méuáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents