Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-08 / 106. szám

1980. MÁJUS 8., CSÜTÖRTÖK BALETTKAROK Vendégjátékok Európa több operaházában vendégszerepeinek a követke­ző hetekben magyar együtte­sek, művészek. A Győri Balett 33 tagú együttese május 20—28-ig Mi­lánó ban és San Remóban lép fel. A Magyar Állami Operaház balettegyüttesét a finnországi Kuopio tánc- és zenei feszti­váljára hívták meg. A Fővárosi Operettszínház balettkara június 18-án és 19-én a grazi színházban ad önálló estet. Bulgáriában a Szegedi Nem­zeti Színház operatársulata lép színre június 12. és 22. között. Vendégrendezésre is felkér­tek magyar művészt: Mtfcó András, az operaház Kossuth- díjas főrendezője a Dán Kirá­lyi Operában Verdi: Macbeth- jét állítja színpadra. A lenini forradalom útján NEMZETKÖZI FOTÓMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS A lenini kulturális forrada­lom útján címmel nemzetkö­zi fotóművészeti kiállítás nyí­lik ma, a Műcsarnokban. Ez a kiállítás annak a fotópá­lyázatnak az eredménye, ame­lyet a Kulturális Minisztéri­um, a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Magyar Táv­irati Iroda hirdetett meg tíz szocialista országban a fasiz­mus legyőzése 35. évforduló­jának tiszteletére. A pályázatra a tíz szocialis­ta országból — Bulgáriából, Csehszlovákiából, Kubából, Lengyelországból, Magyaror­szágról, Mongóliából, a Német Demokratikus Köztársaság­ból, Romániából, a Szovjet­unióból, és Vietnamból — 228 fotóművész több mint félezer művet küldött el. A nemzet­közi bíráló bizottság úgy dön­tött, hogy a pályázat fődíját Mario Garda Joya kubai fo­tóművész tánckepkollekciója kapja, s díjazzák Oleg Maka­rov szovjet fotóművész Észt­ország énekel című képsorát és Dinh Dang Dinh vietnami fotóművész képkollekcióját. A kiválasztott legsikeresebb képeket a Műcsarnok három termében állították ki. Ezeket a képeket a többi szocialista országban is kiállítják a győ­zelem napja alkalmából. Ha­zánkban június 1-ig tekinthe­tik meg az érdeklődők. Műtárgygyűjtés és -védelem MEGALAKULT AZ ORSZÁGOS MÚZEUMI TANÁCS Tegnap tartotta első ülését az újjászervezett. Országos Múzeumi Tanács. Az ülésen Egy emlékmű születése LÁTOGATÁS PAPACHRISTOS ANDREAS MŰTERMÉBEN öt méter magas a szobor. Holnap leplezik le Aszó- * dón A kőből kifaragott, stilizált Niké a győzelmet, a diadalt jelképezi, vagy éppen a felszabadult életet, gondolkodást. Az uj lehetőségeket, a tiszta, emberi éle­tet ... Az emlékművet a fasizmus felett aratott győze­lem 35. évfordulóján avatják, de mondanivalója nyil­vánvaló. J Klasszicitás és humanizmus A teljesség, a szépség igé­nyéről, a harmóniavágyról be­szél ez a mű. Az anyag szép­sége, a kompozíció tömörsé­ge, a művészet történetében évezredek óta felbukkanó Niké-motívum a szabadság érzetéhez hozzákapcsol egy másikat is: aki ezt a művet alkotta, azt ezer szál köti az ókori görög művészet klasszi­kus korszakához, ahogyan Marx fogalmazott, az emberi­ség normális gyermekkorához. Valóban így van. Az emlék­mű fiatal alkotója, Papach- ristos Andreas szobrászmű­vész 1937-ben a görögországi Lythyában született, s gyer­mekként, 1949-ben érkezett hazánkba. 1957—62 között vé­gezte el a Képzőművészeti Főiskolát. Hét évig a főváros­ban dolgozott, 1965 óta szere­pel az országos kiállításokon, bemutatkozott a Fiatal Művé­szek Stúdiója tárlatain. Ti­zenegy évvel ezelőtt a szent­endrei új művésztelepen ka­pott műtermet, azóta az orszá­gos és külföldi kiállítások mellett rendszeresen szerepel a szentendrei és Pest megyei tárlatokon is. A magyar művészetben, a magyar valóságban él több mint harminc éve. A főisko­lán Mikus Sándor emberi magatartásával, Pátzay Pál intellektualitásával gyakorolt rá hatást. Ez azonban csak látszólag teszi egyszerűvé a képletet. A Stúdió 1966-os ki­állítása kapcsán így ír róla Németh Lajos: ... megoldása néha emlékeztet ugyan a non­figuratív plasztika néhány mesterére, vagy nálunk, Bor­sos Miklós műveire, de bar­bárán elementáris plasztikai formázása vér bő művészi te­hetséget sejtet. Vérbőt — és sajátosat. A műterem előtti szoborpark azt jelzi, hogy valóban csak rá jellemzően kapcsolja össze a görög művészet szellemét és a Magyarországon meg­ismert, megszeretett értékeket. Homérosz, Hellén, Fej, Torzó — a simára csiszolt, csak a legszükségesebb mértékben tagolt, megbontott tömegű művek címe is erről beszél. Ahogyan ezt jelzi számos, már felállított köztéri mun­kája is. A háromfigurás bu­dapesti Család, az egri Fekvő nő, a szigetmonostori Vörös Meteor Telep emlékköve ... Homérosz és Lenin A Homérosz-fej egy va­riánsát már a műteremben nézegetem. Mellette az egyet­len fából készült, szinte a mag fejlődését, csírázását idé­ző sorozat, a Teremtés. Távo­labb az éppen készülő mű, egy Ró/cóczi-portré. A görög szobrász, Lenin, Füst Milán, Bajcsy-Zsilinszky Endre után most a szabadságharc vezéré­nek arcvonásait formázza. Be­szélgetünk a műről — felöltő­ben. S ezzel már a szobrász egész életéről is beszélünk. — Egy hétig nem voltam itthon — mondja —, Hő- gyészen jártam, az egykori diákotthonban, ahol a nyol­cadik osztályt végeztem. Akkoriban egyszerre tanul­tunk görögül, makedónul és magyarul. Harminc éve ala­kult ez az otthon, a 250 diák­ból jó néhányan ott voltunk az ünnepségen. A polgárháború idején el­hagyott hazával is találkozott, amikor a társaival emléke­zett. Az elmúlt évben viszont valóban járt Görögországban. — Rájöttem, hogy nem le­het elfeledni azt a hazát sem. Két otthonom van. Ez persze nagyon jó is: szinte a vérem­ben hordom a klasszikus gö­rög művészet hagyományait, de a magaménak érzem a magyar kultúra értékeit is. Sok itt a tehetség, talán több is, mint Görögországban, Bartók, Csontváry, József At­tila művészete az egész világ számára jelentős. Sajnos, a költészet a nyelvi korlátok miatt még mindig nem elég­gé ismert a határokon túl, s még nagyobb baj, hogy az átadható értékeket sem elég­gé népszerűsítjük. Sokkal in­tenzívebb, sokoldalúbb kultu­rális külpolitikára lenne szükség. — ön jól ismeri, sajátjának érzi a magyar művészet érté­keit. De otthon érzi-e magát Szentendrén, az itteni létszá­mában, minőségében is igen jelentős művészeti közösség­ben? — A csoportok, csoportosu­lások kora lejárt, ahogy el­hagytuk a századelőt. Baráti körben gyakran beszélünk életről, művészetről, de nem biztos, hogy az a szerencsés, ha művészek élnek együtt. Lehet, hogy jobb egymás mellett élni egy tanárral, egy esztergályossal, egy darussal. — Akkor hadd kérdezzem: velük mennyire él együtt? — Erre nagyon nehéz vála­szolni. A művész végül is nem vállalhatja át a család, az általános iskola, az isme­retterjesztés, a televízió sze­repét. Mi műveinkkel, a kör­nyezet alakításával kerülhe­tünk közel a közösséghez. Sajnos, Szentendrén hiányoz­nak az igazán jól kiképzett terek, amelyeken a szobor megkaphatná igazi jelentősé­gét. A megoldás az lenne, ha az építészek még az új lakó­telepek tervezése előtt kon­zultálnának velünk, festőkkel, szobrászokkal. Amit én tehe­tek, az annyi, hogy csak olyan művet állítok fel köztéren, amely valóban engem képvi­sel, az én gondolataimat, ér­zelmeimet adja át a közösség­nek. Dolgozni kell..; n hozható egymáshoz ig közel az értékes mű­vészet és a közönség? •— olyan kérdés ez, amelyen nemcsak Papachristos And­reas gondolkodott el, hanem amelyre, ha nem akarjuk ma­gunkat és egymást áltatni, mindannyiunknak keresnünk kell a feleletet. A szobrász számára, akit alapvetően a görög művészet szelleme ins­pirál, aki úgy fogalmaz: a kőben nem lehet csalni, oda­ütsz és érzed, jól alakítod-e az anyagot, a válasz tőmon­datokban fogalmazódik. — Dolgozni kell — mond­ja. — Ha mód van rá, me­gyek a műterembe és kala­pálok. P. Szabó Ernő Boros Sándor, kulturális mi­niszterhelyettes felszólalásá­ban hangsúlyozta: a miniszté­rium, az eddiginél tevéke­nyebb munkára serkenti szak mai tanácsadó, véleményező testületét. A tanács tagjai a magyar muzeológia neves szakértői — nagy tapasztala­tukkal, hozzáértésükkel, ér­demi javaslataikkal, kezdemé­nyezéseikkel járuljanak hoz­zá a magyar muzeológia fej­lődéséhez. A tanács megvitatta három­éves munkaprogramját és a múzeumok hatodik ötéves tervének előkészítéséhez ki­dolgozott irányelveket. A ta­nácson belül tevékenykedik majd a Szabadtéri Múzeumok Országos Tanácsa — amely ez ideig külön működött — és az újonnan megalakított tech­nikatörténeti múzeumok szak- bizottsága. Korek József, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató­helyettese, a tanács elnöke, az ülés után elmondta: a tanács támogatja a múzeumok szak­mai-tudományos tevékenysé­gét, véleményt mond, javas­latokat terjeszt elő a múze- umügy elvi, módszertani kér­déseiről. Figyelemmel kíséri a múzeumok közművelődési te­vékenységét, a műtárgygyűjtés, a műtárgyvédelem, a restau­rálás ügyét. Véleményez mind­azokban a múzeumi kérdések­ben, amelyeket a miniszter más főhatóságok elé terjeszt. Kiállítások otthona Megújul a nyugati szárny Bővítik a nagycenki Széche­nyi Kastélymúzeumot, hozzá­láttak a kastély nyugati szár­nyának helyreállításához. A kétszintes épületet Széchenyi István építette hozzá a 18. század közepén elkészült ba­rokk kastélyhoz. A második világháború a becses építészeti együttest teljesen elpusztítot­ta. A főépületet és a keleti szárnyat az elmúlt években újjáépítették, s most a nyu­gati szárnyon van a sor. Az Országos Műemléki Felügyelő­ség elvégzi a .teljes külső és belső rekonstrukciót, az épü­let belső kialakításánál figye­lembe veszik az eredeti te­rembeosztásokat. Visszaállítják a főépületet a nyugati szárny­nyal összekötő épületrészt is. HETI FILMJEGYZET Államérdek Jelenet az Államérdek című fran cia—olasz filmből. Jobbról Monica Vitti MÁJUS 8-20. Ócsai kulturális napok Ahogyan a korábbi évek­ben megszoktuk, az idén is gazdag programmal várja az érdeklődőket az Ócsa, tavaszi rendezvénysorozat. A május 8. és 20. közötti ócsai kulturá­lis napok első eseményeként a nyitónapon, csütörtökön es­te hét órai kezdettel a külföl­dön is sikeresen szerepelő abo- nyi Búzavirág együttes folk­lórműsorára kerül sor a mű­velődési házban. A program május 10-én nagy érdeklődésre számot tar­tó hangversennyel folytató­dik, amelyet este hat órai kez­dettel a váci Vox Humana együttes ad a műemlék temp­lomban. A következő nap a gyerekeké és a fiataloké lesz: délelőtt tíztől este tízig a mű­velődési házban amatőr gyer­mekcsoportok fellépésére, film­vetítésre, játékos vetélkedők­re kerül sor, a nap eseményeit I [ disco-műsor zárja. A továbhi I rendezvények: május 12-én 10 órakor nyitja meg dr. Hann Ferenc művészettörténész a szentendrei művészek kiállí­tását, 13-án a Radnóti Irodal­mi Színpad művészei és a Kaláka együttes tagjai fellé­pésével József Attila-emlék- műsort rendeznek, 17-én este hat órakor A barokk zene gyöngyszemei címmel a mű­emlék templomban a Colle­gium Musicum együttes ad hangversenyt. Gazdag prog­ramot ígér a 19-i Barango­lás a község természetvédelmi területén című egész napos rendezvény, maradandó élmé­nyeket ígér Horváth Teri Sá- rigyöp című, május 19-én este hét órakor kezdődő előadóest­je. A rendezvénysorozat május 20-án este hét órakor a Kati és a Kerek Perec együttes koncertjével zárul. „A világban a fegyverke­zésre fordított összeg meg­egyezik a Harmadik Világ összes országainak összjöve­delmével. Az afrikai konti­nensen több hadászati eszköz található jelenleg, mint az egész világban a második vi­lágháború végén. Franciaor­szág a világon a harmadik legnagyobb fegyverexportáló ország. Franciaországban a hadászati ipar 270 ezer em­bert foglalkoztat...” Többek között ezeket írta a több filmjéből (özönvíz előtt, A fekete dosszié, Nem zörög haraszt stb.) nálunk is jól ismert André Cayatte francia rendező 1978-ban készült filmjéről, az Államérdekről, nagy tekintélyű francia filmszaklap, az Ecran. Igen, a filmről, holott a fenti sorok úgy hatnak, mintha valami külpolitikai cikkből valók len­nének. De ebben nincs sem­mi meglepő, mivel az Állam­érdek tulajdonképpen olyan film, amelyet éppoly „szak­mai” szemmel nézhet a kül- politikus, mint a filmkritikus. Hogyhogy? Cayatte, ez a kitűnő, biztos kezű mester keverné, netán összetéveszte­né a műfajokat? Nem, erről nincs szó. Pontosabban: nem erről van szó, hanem arrói, hogy ebben a filmben olyan a téma, hogy minduntalan át­csusszanunk a politikai (kül­politikai) szférába. Az Államérdek ugyanis ar­ról szól, hogy „Franciaország világon a harmadik legna­gyobb fegyverexportáló or­szág.” Kissé részletesebben: Cayatte bevezeti a nézőt en­nek a méreteiben és a gazdát cserélő összegek nagyságát tekintve is gigantikus üzlet­nek a kulisszái mögé. Rámu­tat: manapság a fegyverke­reskedelem nem romantikus (és kockázatos) magánvállal­kozás, hanem maga az állam végzi a bonyolult és sok eset­ben rendkívül sötét, mi több, gátlástalan üzletkötéseket. Szemrebbenés nélkül adnaii el fegyvereket a szemben álló feleknek is, ha a magasabb érdek — esetleg maga az úgynevezett államérdek — úgy kívánja, s zsebelik be a busás hasznot, mindkét fél­től: Milliók mennek el vesz­tegetésre, egyes túl sokat tu­dó emberek elhallgattatására, vagy üzleti előnyök kicsikará­sára. Néha úgy tűnik, az egész államapparátus falaz ezeknek az üzleteknek, me­lyek — mellesleg — tovább éltetik a volt gyarmattartók befolyását a nemrég önállóvá lett államokban. Cayatte filmje e‘ tényeket izgalmas, krimifogásokkal élő sztori keretébe ágyazza. S kicsit talán ez is a baja. Et­től maradnak figurái — a le­leplező tényeket felderítő pro­fesszor, akit, mert kínossá kezd válni a tevékenysége, „véletlen” baleset ér, szerel­me és harcostársa, a szép olasz tanárnő, a ‘fegyverszál­lítási főigazgató, vagy a tit­kosszolgálat főnöke, s a töb­biek — egysíkúak, egy-egy té­tel illusztrációi. S talán emiatt túl sok a filmen a kikétszerkettőzött kiszámított- ság (és kiszámíthatóság), olykor pedig a sablon. Ki sem vitatja Cayatte szándékai őszinteségét, a leleplezés né­ha valóban döbbenetes tényeit — de valahogy mégis megma­rad a film a megfilmesített — bár kétségkívül jól megfil- mesítet — külpolitikai ripor- tázs és publicisztika szintjén. Ezen a nagy nevű szereplő- gárda — Monica Vitti, Fran­cois Périer, Jean Yanne, Mi­chel Bouquet stb. — sem so­kát segíthet. Földi űrutazás Három űrhajóssal a Marsra indít űrhajót a NASA, az amerikai űrhajózási hivatal. De egy ravasz húzással az üres űrhajó startol; a három utast az utolsó pillanatban ki­emelik a program parancsno­kának utasítására. Világraszó­ló a blöff, mivel a jámbor amerikaiak is, meg a kor­mányzati szervek képviselői is azt hiszik, minden rend­ben megy — holott tévéstú­dióból közvetítik nekik a program egyes fázisait. Ám a visszatérő űrhajót technikai baleset' éri, megsemmisül a sűrűbb légrétegben, tehát az űrhajósokat is el kell tenni láb alól. Satöbbi, satöbbi. Ebből esetleg az olvasható ki: a Földi űrutazás, melyet Peter Hyams amerikai rende­ző írt és rendezett, izgalmas űrkrimi. Hát igen, lehetne akár az is. De nem az. A miértre viszonylag könnyű a válasz: mert Hyams sem nem elég jó mesterember, sem nem elég bátor művész ahhoz, hogy a film igazi űrkrimi, s egyben egy manipulált á''am kritikája legyen. Pedig annyi minden van ebben a filmben. Vannak utalások a Waterga'e- ügyre. Utalások a nagy, sőt óriási üzletet jelentő űrprog­ramok és a különböző cégek összefonódottságára. Vannak utalások az űrsikereket poli­tikai ütőkártyaként felhasz­náló politikusok gátlástalan­ságára. Vannak utalások a manipulált közvélemény gyer­meteg reagálásaira. Van me­nekülés a sivatagban (mint egy westernben), van kínzó szomjúság és éhség ábrázolá­sa homok- és kígyóevéssel, valamint idegösszeomlással körítve. Van mindenkinek az eszén túljáró riporter, és van közepesen őrült űrprogram­parancsnok. Vannak technikai trükkök, és van egy műtrá­gyaszóró repülőgép — pilótá­ja Telly Savalas, azaz Kojait, s ő szerzi a film pár derűs percét —, de ez az öss^dró- tozott masina olyan műrepülő kunsztokat tud, mint a leg­modernebb sportgép. Szóval sok minden van, a képregé­nyek „míves” szövegének „mélységeiben” járó gyerme­teg dialógusoktól a repülős kaszkadőrökig — csak éppen film nem nagyon van. No nem a terjedelmére gondolok, mert az igazán tekintélyes: vagy két óra. De ebben a két órában nem fér el a téma kí­nálta egyetlen mélyebb kriti­kai észrevétel sem. A fontos dolgokra nem jut idő, mert folyton történik valami lé­nyegtelen. így aztán nem csak az űrhajósok maradnak a földön, hanem a film is. De néha az az érzésünk: már ez a föld is csak tévékamerák trükkje, annyira nem valódi­nak hat. Takács István i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents