Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-22 / 118. szám

ap Muzsikusaink külföldön Számos magyar előadómű­vész és együttes ad koncertet határainkon túl a következő napokban, hetekben. Ránki De­zső Kossuth-díjas zongoramű­vész az NSZK-ban és Ausztriá­ban vendégszerepei. A kölni televízióban közreműködésével készítik el Liszt Magyar fan­táziájának felvételeit. Kocsis Zoltán Koppenhágá­ban a Tivoli-zenekarral Rah- maninov IV. zongoraverse­nyét, Lux Erika ugyancsak a dán fővárosban, a Tivoli hang­versenytermében Beethoven I. zongoraversenyét játssza. Né- methy Attila Hágában ad szólóversenyt, műsorán többek közt Beethoven D-dúr szonátá­ja, Bizet-, Chopin- és Bartók- művek szerepelnek. KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A jellé sűrített látvány Június 6-ig fogadja a Mű­vésztelepi Galéria Baska Jó­zsef új képeit és plasztikáit. 1935-ben született Demőn, év­tizedek óta az Iparművészeti Főisíkola tanáray, Hosszú ideig dolgozott Nagymaroson, egyik faintarziáját az ottani műve­lődési otthonnak adományoz­ta, jelenleg a szentendrei Mű- vésztelep új alkotója. Nagy méretű munális munkáit Keszthelyen, Budapesten, Kecskeméten avatták fel — egyéni kiállítása nyílt Sopron­ban, Dunaújvárosban, Vácott, AZ ACTA ELSŐ KÖTETE Forrásértékű A közelmúltban megjelent a Nagykőrösi Arany János Múzeum Közleményei című kiadvány első kötete, vagy ahogy rövidebben jelzi borí­tója, az Acta. A több mint félezer oldalas mű azt bi­zonyítja, hogy a megye déli peremén levő város múzeu­mában és a Pest megyei Le­véltár ottani fiókjában kibon­takozóban a tudományos élet. A közzétett nyolc tanulmány közül ötöt a helybeli muzeo. lógusok és levéltárosok publi­káltak. A dr. Novák László múzeum­igazgató szerkesztésében nap­világot látott könyv az 1600- as évektől napjainkig terje­dő időszakot fogja át, felvá­zolva Nagykőrös történetét, néprajzát, gazdasági és társa­dalmi fejlődését. Valamennyi dolgozat forrásértékű közlés, amelyet itt publikáltak elő­ször. EZzel a feltáró munká­val megvetették a további ku­tatás alapjait. Novák László terjedelmes tanulmányban dolgozta fel Nagykőrös XVII—XIX. szá­zad közötti mezővárosi fej. lődéséf és településrendszerét. Kitér a török hódoltság ko­rának viszonyaira, a mezővá­rosi önkormányzat kibontako­zására és a körösi határ bir­tokrendszerére, a telekszerve­zetre és határhasználatra, a puszták ismertetésére, a város településszerkezetére. Számos térkép, bőséges irodalomjegy­zék csatlakozik dolgozatához. Böőr László Nagykőrös gaz­dasági és társadalmi viszonyai a két világháború között cím­mel a Horthy-korszak idősza­kát elevenítette fel. Ez a két évtized alapvető változást ho­zott a város gazdasági és tár­sadalmi fejlődésében. Táblá­zatok segítségével tárja az olvasó elé a földterületek meg­tanulmányoh oszlását. A mezővárosra jel­lemző mezőgazdasági terme­léssel és az agrárnépességgel, az ipari és kereskedelmi vi­szonyokkal, várostörténettel es a korabeli politikai esemé­nyekkel foglalkozik írásában. Ehhez a fejezethez szervesen kapcsolódik a felszabadulást követő másfél évtized idősza­ka, amelyet* Szabó Attila Nagykőrös mezőgazdasága (1945—1961) címmel tett köz­zé, nyomon követve a szocia­lista átalakulás kezdeteit, a földreformot, a mezőgazdasá­gi termelést és a nagyüzemek kialakulását. Az állami gaz­daságok létrejötte, majd a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom ismertetése zárja a témakört. A kötetet az Arany János Múzeum alapításának 50. év­fordulója alkalmából adták ki. Az intézmény fél évszázados történetét, gyűjteményeinek fejlődését, a személyi és tár­gyi feltételek változását Nó­rák László tanulmánya fog­lalja össze. Szabó István és Szabó László Nagykőrös mezőváros kapita­lizmus kori paraszttársadal­mát vizsgálta. Barna Gábor a nagykőrösi hiedelmeket és szokásokat gyűjtötte össze. Erdélyi Erzsébet a XVII—XX. századból származó ragad­ványneveket tárja az olvasó elé. Fekete István állította ösz- sze Nagykőrös válogatott bib­liográfiáját, amellyel az Acta zárul. Jelentős fotóanyag il­lusztrálja a város korábbi év­tizedeit. A kötet borítóját Miklosovits László albertirsai grafikusművész tervezte. Az ezer példányban megjelent mű a nagykőrösi városi tanács és a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága anyagi hozzájá­rulásával látott napvilágot. Tamasi Tamás ! Nagymaroson és a Műcsar­nokban. Rajzi egyénid Mielőtt munkásságának jel­legét meghatároznánk, szük­séges felidézni a festészet idő­szerű világproblematikáját, hiszen Baska József törekvé­sei ezen megújuláshoz csat­lakoznak. Ma két mozgalom jelenti a képírás újjászületé­sét, két irányzat, a realiz­mus árnyalása és az integrá­ció. Baska József mostani so­rozata az egyszerűsítés jegyé­ben született, így integrálta jelié a látványt, í?v rendezte rajzi egyenletekké vizuális felismeréseit. Nem a valóság külső ábrázolata izgatja, ha­nem az emberi tudat belső történéseinek festői koreog­ráfiáját kutatja a fegyelem szigorú szenvedélyével. A gon­dolat anatómiáját nevezi meg a maga teremtette képi nyelv­járással a kubizmus és orfiz- ímus be nem fejezett törvé­nyeinek örököseként. E jellé sűrített látomások hajlításai- :ban, megszakított gömbös gör- düléseiban a képzelet új föld­je ring, áramlik. Együtt a va­lóság és az álom, a világ és az ember. Ez a festészet, a műfaj olyan új fejezete, a környezet festői átalakításá­nak olyan új programja, me­lyet Baska József a kassáki, a malevicsi nyomvonalon ha­ladva, együtt fejleszt Delm Pállal és Fajó Jánossal. Egész kör fáradozik azon, hogy az új építőművészet festői part­nere legyen, hogy végérvé­nyesítse e geometrikus ele­mekkel érvelő csoportszépsé­get. Világjelenség ez, új esz­mény, új eljárás, új techni­ka, a festőd köznyelv sarki- tása, megújítása, gyarapítá­sa. Következetesség E kellemes és színben meg­oldott képrej tvények asszo­ciatív hálózata olyan, tájéko­zódásunkhoz szükséges piktog­5r-w ggg rgje < '< ramok, rajzi KRESZ-táblák. melyek es zm élésünkéit is ser­kentik, gyönyörködésünket is fokozzák. Rá kell döbbennünk végre, hogy egy műszaki, mér­tani keretek között kibonta­kozó világban élünk — a tri­gonometria épp oly környe­zetünk, mint a fás ügetek. A magyar festészet egésze a tár­sadalmi lét és a gondolkodás egyetemességének jegyében fejlődik, nem fosztható meg egyik lényeges irányzatától sem. Ezen teljesség egyik sarkpontja Baska József mű vészeié. Együk, nem az ösz- szes. Amire vállalkozott, azt következetesen megvalósítja. Ez a következetesség és tisz­tázottság fő erénye — e te­ret hódító, betöltő festmé­nyek tudatunkba érkezve az időt is piasztizálják azáltal, hogy sajátos élményben ré­szesítenek. Lj elemek E dominós játékosság, e szí gorú és egyéni festőd geomet- ria a festészet új horizontjá­hoz adnak kulcsot. Ismerősek a régi értékek is, hasznosak és őrizendők, de Baska József új minőségére is ugyanolyan mértékben szükségünk van, hiszen művei a kor teljessé , gét telítik. Tárfestménynek nevezi képeit. Joggal, hiszen e jelírás grafikáin,aik, képed­nek, szobrainak azonos szem­léleti egysége. Üsző ringás, a megállított mozgás lendülete, kozmikus ritmus teremti az egyensúlyt, A képzőművészet új területén járunk, amikor Baska József művészetével ismerkedünk, amikor az ízlés és megfontolás késleltetett visszahatásával pillantjuk meg önmagunkat, jövőnket. Arén­áét és a rendezést, a lelkű­iét erózióit, a tá.rsada’om sür­getett összha-rmóniájét, me­lyet Baska József a festészet új elemeivel épít erős tehet­séggel és a holnap iránti fe­lelősséggel. Losonci Miklós ipigg ■■■■■■■■■>>■ »■ Baska József: Térfestmény PELÉ, BOBBY MOORE, ARDILES... Sztárok parádéja Dunakeszin Pattogó vezényszavak, csú­nyazöld egyenruhák, elcsigá­zott foglyok, őrtornyok, szö­gesdrót, géppuskák, a nagyka­pun német felirat: Gernstdorf, tiszti fogolytábor. Egy perc — és őrök, rabok kínálgatják egymást cigarettával, munka­szünet, pihenő. Gyakorolnak a statiszták. Futballcsillagok Dunakeszin, a Lóverseny Vállalat téli telepén forgatják majd a „Menekülés a győze­lembe” című amerikai filmet. A forgatócsoport legtöbb tag­ja már tegnap, tegnapelőtt Budapestre érkezett és így ta­lálkozhattunk Tom Carlile-lal, a stáb sajtófőnökével. — Kérem, mutassa be a pro­dukciót. — A film a második világ­háború végefelé játszódik, va­lahol Németországban egy ha­difogolytáborban. A szövetsé­ges csapatok tisztjei és közka­tonái raboskodnak itt, köztük sok neves sportoló, pontosab­ban focista. A táborparancs­nok javaslatot tesz a hadifog­lyoknak, állítsanak fel egy vá­logatott csapatot, és mérkőz­zenek meg a német labdarúgó­válogatottal. Végül több tábor­ból toborozzák össze a külön­böző nemzetiségű labdarúgó­kat, angolokat, lengyeleket, franciákat. A nemzetközi csa­pat tagjai szökésre készülnek, úgy gondolják, a mérkőzés szü­netében jó alkalom nyílik er­re. Ám végül mégis ott ma­radnak és vállalják az immár szimbolikussá váló küzdelmet. — Kik játsszák a főszerepe­ket? — A legnagyobb sztárokat vonultatjuk fel. A három szí­nész főszereplő Sylvester Stal­lone, Michael Caine és Max von Sydow. A sportolók közül csak egy pár nevet: Pelé, Bobby Moore, az argentin Ardiles, a lengyel Deyna, valamint az Ipswich Town teljes csapata. Uj láz — Mikor kezdődik a forga­tás? — Május 26-án hétfőn kezd­jük meg a fogolyjábori felvé­teleket, és legalább 12 héten keresztül forgatunk itt, Ma­gyarországon. A film rendező­je John Huston. A neve bizo­nyára nem ismeretlen Ma­gyarországon sem, hiszen több mint 100 filmet rendezett, s véleményem szerint a ma élő rendezők között az egyik leg­nagyobb egyéniség. — Ügy hírlik, hogy az ön hazájában nem túl népszerű az európai foci. Nem kockáza­tos dolog egy európai meccs­re építeni az amerikai közön­ségnek szánt filmet? — Változott a helyzet, két évvel ezelőtt egy új láz tá­madt Amerikában. Mára már minden középiskolának meg­van az európai futballt játszó csapata és például Floridában a Fort Lauderdale-i csapat meccsei, 100 ezreket mozgat­nak meg, de beszélhetnénk a Cosmos csapatáról, vagy Min. nesota állam túlnyomórészt skandinávok lakta területei­ről, ahol egy-egy mérkőzésnek 100—110 ezer nézője is van, természetesen a televízió előtt ülőket nem számítva. — Miért választották a for­gatás színhelyéül Magyaror­szágot, pontosabban Dunake­szit? Jó tapasztalatok — Több oka is van. Egyrészt régóta dolgozunk a Mafilm­mel, és igen jó tapasztalataink vannak munkájukról. A szín­hely kiváló, és- közel van a Mafilm egyik telepéhez. Egyéb­ként azt hiszem, az amerikai —magyar filmes együttműkö­dés eddigi legnagyobb szabá­sú produkciója ez lesz. Nem­csak a magyar színészekre és filmesekre számítunk. Remél­jük, hogy ezt a meccset, ame­lyet a filmbeli válogatott és a magyar MTK-VM csapata fog játszani, minél többen meg­tekintik június 23-án, a helyi érdeklődő lakosok közül, is. Számítunk rájuk, sőt szeret­nénk egy lottót is rendezni a nézők között, amelynek fődíja egy motorkerékpár lesz. — Mibe kerül majd a film? — Ez egyelőre kiszámítha­tatlan, csak annyit tudok mon­dani, hogy a labdarúgók és ta­nácsadók gázsija több mint kétmillió dollárra rúg. — Az utolsó kérdés, ki lesz a mérkőzés játékvezetője? — Jack Taylor. Emlékszik? NSZK—Hollandia világbajno­ki döntő, második perc, 11-es... Kovács Attila Ernő 1980. MÁJUS 22., CSÜTÖRTÖK Goodbye és ámen Jelenet a Goodbye és ámen című olasz filmbűi. Jobbra a női fő­szereplő, Claudia Cardinale HETI FILMJEGYZET Egy „családi ügy’’-ről szól az olasz Damiano Damiani új filmje (alapja egy jalentós közönségsikert aratott angol kémregény). A család — az USA római nagykövetsége. A családi ügy pedig a követség személyzetének tagjai között zajlik egy apróság körül. Az apróság: a követség ke­belében működő CIA ügynö­kök államcsínyt szerveznek egy afrikai államban, de a „spon­tán” ügynek bonyodalmai tá­madnak. Felmerül a gyanú, hogy a követség egyik dip­lomatája az akció ellen dol­gozik — amikor váratlanul újabb komplikáció keletkezik: a Hilton szálló teraszáról egy férfi lelő néhány járókelőt, majd az egyik szobában tú­szul ejt egy bájgúnár film­színészt, aki makaróniwester- nek rendíthetetlen hősét szok­ta alakítani, de kiderül róla, hogy gyáva, mint a nyúl, és buta, mint a tök, ám ahhoz van esze, hogy egy olasz arisztokrata szép, férfiéhes és enyhén szólva is szerény szel­lemi képességekkel megáldott feleségével hetyegjen a for­gatás szünetében. A párocskát sakkban tartó őrültről kiderül, hogy nem az, akinek vélik; az árulónak tartott diplomatá­ról kiderül, hogy nem ott van, ahol gondolják, de még­sem egészen tiszita a keze puccs-ügyben; a CIA embe­réről kiderül, hogy egy jel­lem, mert nem fogadja el a diplomata (nagyon csinos!) fe­leségének felajánlkozását, és az is kiderül, hogy túljár mindenki eszén, mert egy csa­pásra intézi el az őrült lö­völdözőt és a gyanús d plo­matát, aki mellesleg a barát­ja. A körülmények' ugyan szemet szúrnak a római rend­őrség felügyelőjének, de ő jobbnak, mi több, erősen ajánlatosnak véli, ha nem avatkozik a családi ügyekbe. Talán e rövid vázlat is ér­zékelteti : Damiani filmje nem unalmas alkotás. Pontosan ismeri a műfaj szabályait, tud­ja, hogyan kell feszültséget kelteni és fokozni, tudja, ho­gyan kell előkészíteni és el­sütni egy poént, tudja, ho­gyan célszerű csavarni a tör­ténetet, fonni a szálakat ah­hoz, hogy a néző figyelmét le­kösse. A Goodbye és ámen iz­galmas kémtörténet — amely nyugodtan játszódhatna bár­melyik nyugati nagyvárosban, mert hasonló ügyek bárhol el­képzelhetők. Talán ez az apró dolog ad némi pluszt is a történetnek a hasonló filmek tucatjaival szemben; az tud­niillik, hogy Damiani érzékel­teti, az effajta tevékenység oly általános, annyira nemzetközi, hogy a színhely úgyszólván lé­nyegtelen. Nem merném a CIA, vagy az amerikai kül­politika kritikájának szándé­kát tulajdonítani Damianinak, még csak azt se mondanám, hogy a hivatalos amerikai külpolitikai képviseletek és a titkosszolgálat(ok) közti köz­ismert külön meccsek „lelep­lezése” lett volna a célja. Egy csipetnyi van ezekből a film­ben, de nem ez a fő vonása a Goodbye és ámennek, ha­nem a kalandosság, az izga­lom. S ha már kémfilmről van szó, hát egyáltalán nem árt, ha az a kémfilm izgal­mas is. Annié Hall Sajátos jelenség (igen, je­lenség) a kistermetű, szemüve­ges, vörös, félszeg amerikai komikus és filmrendező, Woo­dy Allen. Pontosabban: meg­testesít egy jelenséget: a sa­ját komplexusaiba keveredett, s ezzel másoknak is komplexu­sokat okozó amerikai értelmi­ségit, mint korunk jelenségei testesíti meg. Ezt az értelmi­ségit születése óta különböző megrázkódtatások érik (érték), attól kezdve, hogy többnyire „problémás” családba szüle­tett bele, a/tán „problémás” volt a gyerekkora, a kamasz­kora, a férfivá érésének a ko­ra, „problémás” lett a házas­sága, a családi élete, a szexuális élete, a gyerekeivel való kapcsolata, „problémás” lett a viszonya a politikához, a háborúhoz, Amerikához. Woody Allen maga is átment mindezeken, maga is húsz éve jár pszichoanalízisre, ma­ga is „problémás”. De ren­delkezik azzal a képességgel is, hogy „problémás” voltát mintegy kívülről nézZe, né­mi öngúnnyal és enyhe meg­vetéssel, valamint keserű irigységgel azok iránt, akik elég szerencsések, elég buták, elég gátlástalanok és elég egészségesek ahhoz, hogy ne legyenek „problémások". Az Annie Hall című film valósággal sűrítménye annak, amit Woody Allen és „prob­lémás” társai naponta átél­nek. Szól az emberi kapcso­latteremtés reménytelenségé­ről, a férfi és nő közötti vi­szony örök kiúttalanságáról, az amerikai társadalomban a he­lyét nem lelő kisember re­ménytelen magányosságáról. Mindebben nemcsak a vég­telenül komikus voltában is végtelepül szomorú Woody Allen színészi munkája fi­gyelemreméltó, hanem a ren­dező Woody Allené is. Fa­nyar és sZomorú ez a rende­zés, ugyanakkor harsányan mu. latságos is. És ott van Woody mellett a címszerepet tündé- rien szétszórt, kapkodó, za­varos, infantilis, ennivalóan butuska és lefegyverzően okos nőnek eljátszó Diane Kea­ton. Már a nálunk is bemu­tatott Játszd újra, Sam-ben is együtt szerepeltek, most pedig, ezt nem nehéz észre­venni, mind a ketten szinte áttételek nélkül játsszák civil önmagukat. És ettől válik ez aZ egyébként állandóan a ne- vétőizmainkat foglalkoztató film zavarbaejtően komonyá sőt, komorrá. Az Annie Hall tulajdonképpen két emker nyilvános ön-élveboncolás a: nyilvános lelki lemeztelene- dés, — de (és ez benne a ma­gánügyet a műalkotás szférá­jába emelő többlet) egy tár­sadalom egy bizonyos osztá­lyának, s ezen osztály egy nemzedékének ön-élveboncolá­sa is. A néző a film köZben talán nem is ér rá ezt így végiggondolni, de a moziból kijövet mindenképpen ráéb­red, hogy az Annie Hall va­lójában nem filmburleszk, ha­nem tragikomédia. Takács István

Next

/
Thumbnails
Contents