Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-22 / 118. szám

1980. MÁJUS 22., CSÜTÖRTÖK Okosan gazdálkodnak a homokon Akarnak és mernek újítani Tavaszi napfény simítja vé­gig az Örkényi határban fekvő földeket. Száraz időben, ha felmarkol az ember a fel­szántott talajból valamennyit többnyire kipereg az a kezéből. Homokvidék ez, melyet nya­ranta gyakran elkerül az eső, s ha nagynehezen megnyíl­nak az égi csatornák, a föld issza, csak issza az éltető esőt. Sokak szerint nemcsak Pest megye, hanem az ország egyik legszegényebb része voit a dabasi járás a múltban, s ve­le a megye déli határán fekvő nagyközség. Hajdan gyümölcs­fák lombját, kiöregedett sző­lők venyigéit cibálta itt a szél. Manapság nyáridőben szőkén s rozsdabarnán hul­lámzik a távolba a gabona­tenger, magasra szökken a kukorica, az istállók olyan ál­latokat rejtenek, melyekről larí a gondozottság, a hozzá­értő nevelés. Titkok nélkül Az itteniek azt mondják: nincsen különösebb titka a jó gazdálkodásnak. Hisz’ ré­gen megtanulták a gürcölést, merthogy a föld csak kitar­tással, szívóssággal volt mű­velhető. Az idő viszont telt, s annyi új ismeret halmozódott fel, mely a technikai fejlődés sei, a műszaki tudással egye­sítve meghozta itt is a gyü­mölcsét. — Ne higgye, hogy a mi életünkben minden mindig csak szép és jó volt — szólal meg Mizser József, az Örké­nyi Béke Termelőszövetkezet elnöke. — Alacsony típusú szakszövetkezetből lettünk az­zá, ami vagyunk. A fejlődés során számtalan gonddal kel­lett megkü^denünk. Mondjak példát? Nem is olyan régen állattenyésztésünkben még gondok tarkították a szarvas- marhatartást. Tudtuk ugyan­is, hogy tejelő teheneink több­re képesek, mint amilyen eredményt elértünk velünk. Megvizsgáltuk az okokat, s kiderült: igenis mi tehetünk arról, hogy egyhelyben topo­gunk, nem sikerül előrelép­nünk. Felülvizsgáltuk a ta­karmányozást, a költségeket, a ráfordítást... Megérte a ve- sződség. Ma már a célunk a tehenenkénti átlagosan 6000 literes tejhozam elérése. — Ügy gondoiom csak az könyvelhet el jelen ősebb si­kert, akik képesek elszakadni az évtizedes, évszázados kö töttségektől, mer újítani. És e célhoz meg tudja nyein: a gazdaság székembereit, a dol­gozókat. Újabban például kap­csolódtunk a dánszentmiklósi Micsurin Termelőszövetkezet gyümölcstermelési rendszeré­hez. Az elmúlt időszakban 130 hektárnyi nyári gyümölcsöst telepítettünk. Az állattenyész­tés további felvirágoztatása*ér- dekében sok millió forintot fordítunk az elkövetkező idő­szakban a rét- és legelőgaz­dálkodás fejlesztésére. A nem hasznosítható, elhagyott föl­deken erdőket — fenyőt, aká­cot, nyárt — telepítünk. Bizalmat adtak A beszélgetésbe bekapcsoló­dik Szaoó Ferencné, a lerme- lőszövetkezet pártvezetöségé- nek titkára is. — Az elmúlt esztendőkben számos szemléleti problémá­val is meg kellett birkóznunk — mondja. — A gondok elle­nére azonban előbbre léptünk. Jelenleg 7600 hektáron gaz­dálkodunk, dolgozóink létszá­ma meghaladta az 1700-at. Ta­valy a gazdaságunk termelési értéke elérte a 235 millió fo­rintot. A siker — véleményem szerint — annak is köszönhe­tő, hogy nagy figyelmet fordí­tottunk a szakemberek meg- válogatására. Bizalmat adtunk sok fiatalnak. Nyugodt szívvel merem állítani: többségük megszolgálta ezt a bizalmat. Valóban így igaz. Járva az Örkényi határt, az irodákat, a melléküzemágak műhelyei t, minduntalan fiatal arcokra bukkan az ember. A legtöb­ben helybeliek, vagy a kör­nyékbeli falvakból — Pitzla- v ácsról, Tatár szent gyö ■■ gyr ól — valók. Akik más vidékekről kerültek ide, többnyi:« meg­telepedtek, családot alapítot­tak. Fiatal vezetők Két fiatalemberrel is be­széltem, akik hasonló korúak, felelős megbízatást kaptak a termelőszövetkezetben. Eddigi életútjuk között is alig lélek különbségre. Bondor László, az Örkényi Béke Termelőszövetkezet fő­könyvelője nem is olyan ré­gen, 1968-ban érettségizett. Véletlenül került). Volna a gaz­dasághoz? Nagyapja hajdan alapító tagja volt a szövetke­zetnek, s ahogy felcseperedett at unokája, először ő is itt a tsz-ben kereste a vakációk idején a nyári pénzt. Meg­ismerte itt az embereket a fiú, a gépeket, a munkát. Vé­letlen lenne az is, hogy mi­kor felvették a számviteli fő­iskolára tanulmányi szerződést kötött a termelőszövetkezettel ' Iskola, gyakorlat, első évek .. Amikor 1976-ban nyugdíjba ment az egyik szakember, Bondor Lászlót bízták meg főkönyvelői teendők ellátásá­val. Nem szükséges hangsú­lyozni, hogy milyen felelős munka eé — Kezdetben szokatlan volt minden — mondja most a fia­talember. — Részben, mert azokat az embereket kellett egyik napról a másikra irá­nyítanom, akikkel egy utcá­ban nőttem fel, akik már meglett emberek voltak már rövidnadrágos koromban. Ez azonban később munkám előnyére, mintsem hátrányára vált. Az anyaggazdálkodás A BÁCS MEGYEI (Kecskemét, Korona u. 2., VILLAMÖSSÁGI SZAKBOLT a Művelődési Ház mögött? bőséges készletéből megvételre kínál belsőtéri és iskolai termek megvilágítására való lámpákat, por- és páramentes fénycsőarmatúrákat, külsőtéri higanygőz lámpákat és nátriumgőz világítótesteket, szerelt alumínium szekrényeket, tartozékokat, világítási és ipari áramú szellőzőket, akkumulátortöltőket, hegesztőket, nagykészülékeket, zománchuzalokat és villanymotorokat Új állapotban levő elfekvő készleteket vásárolunk. irányítása, a pénzügyi, szám­viteli teendők, a munkaügyi és bérügyi dolgok irányítása a feladatom. Engem ma már minden a gazdasághoz, a köz­séghez köt. Itt alapítottam csa­ládot, itt építettem házal, itt akarom leélni az életemet... Rózsavölgyi Ferenc, a ter­melőszövetkezet növényter­mesztési főágazatvezető-helyet- tese csendesen beszél, nehezen ered meg a szava. Gondolom: ez a halkszavúság inkább ha­tározottságot, erőt rejt. Mind­ez el is kel a munkájában, hiszen ő Irányítja a gazdaság erőgépvezetőit, a növényter­mesztésben dolgozó gyalog­munkásokat. — A Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemen 1989-ben kezd­tem el a tanulmányaimat — mondja. — A gazdaság ösztön­díjasa lettem 1971-ben. Ek­kor ismertem meg a szövet­kezetben munkát, itt dolgoz­tam a nyári betakarítás ide­jén. Előbb kombáj neilenci i. majd brigádvezetői teendők el­látásával bíztak meg. Az egye­tem elvégzése, után fél évig gyakornok voltam a gazdaság­ban, majd a szántóföldi nö­vénytermesztés vezetését kap­tam feladatul. A főagronómu- sunk 1978-ban nyugdíjba ment, akkor az ő munkáját láttam el egy ideig. Harmadik eszten­deje dolgozom főágazatvezctő- helyettesként. És, mintha sokat beszélt volna önmagáról, szinte át­menet nélkül vált témát, és sorolja a gazdaság eredmé­nyeit : — A tavalyi évünk a ked­vezőtlen időjárás miatt a nö­vénytermesztésben nem volt a legeredményesebb. Tavalyelőtt viszont a mi adottságainkhoz képest jól zártuk az évet. Bú­zából átlagosan 35, árpából 32, kukoricából 40 és fél máza termeti' hék tátofíként. Magánéletéről elmondja, hogy ő is itt telepedett le, itt alapított családot. A gazda­ság 40 ezer forinttal segítet­te a letelepedését. ★ Az Örkényi Béke Termelő- szövetkezet példája nem egye­di Pest megyében. Hiszen az újítás, a műszaki, a techni­kai vívmányok, a fiatal szak­emberek tudásának alkalma­zása ma nem pusztán elhatá­rozás, bátorság kérdése. Sok­kal inkább a mai, az újabb modern kor követelménye. Virág Ferenc Új festék műanyag talpra Műanyag cipőtalpak testé sére poúduretáin mártóf-estéket . fejlesztettek ki a budapesti Bőripari VállaLait cserzőanyag- gyárában. Ezt korábban kül­földről szerezte be a mű­anyag taipak legnagyobb ha­zai gyártója, a Pest megyei Műanyagipari Vállalat. Az idei termeléshez azonban már kizárólag hazai 'előállítású fes­téket használnak fel, ezzel evente 5—6 millió forintot ta­karítanak meg. A Bőr, Műbőr és Cipőipari Kutató Intézet a cserzőanyaggyári festéket a külföldi anyagokkal egyenér­tékűnek találta. Kielégítő a színválaszték is, a technológia ugyanis 14-féle szín készítésé­re alkalmas, ebből jelenleg 5- félét gyártanak. A poliuretános mártófestá- kei a cserzőanyaggyár festék­üzemének nyolctagú Petőfi Sándor ifjúsági brigádja dol­gozta ki. A festéküzem szoros kapcsolatot tart fenn a cipő­gyárakkal, így a brigádtagok a cipőipar igényeinek ismere­tében kísérleteztek a mártó­festék előállításával, a teste­ket felhasználó vállalat mun­katársainak közreműködésé­vel. Ráckevei járás Óvodák, iskolák, lakások Hogy 170 millió forint sok-e vagy kevés, az attól függ, mi­re kell felhasználni, s hány helyen volna szükség rá. A ráckevei járásban az idén ennyi pénzt fordíthatnak tele­pülésfejlesztésre. A legna­gyobb fejlesztést, mint már évek óta, idén is Szigetszent- miklós kapja, ahol javában tart a lakótelep-építés. Az idén 140 célcsoportos beruhá­zással épülő lakást adnak át. Ebből 20 tanácsi bérlakásként, *20 pedig tanácsi értékesítésű lakásként kerül majd a boldog tulajdonosok kezébe. A tervek szerint ezenkívül csaknem 1500 munkáslakést építenek fel apránként az elkövetkező években. A járás más településein nincs lehetőség ilyen méretű fejlesztésre. Dömsödön például 3,- Kiskunlacházán 4, Sziget­halmon 4, Szigetszentmárton- ban 3, Tökölön 8 s Dunavar- sányban 1 tanácsi lakás épül az idén. A számok persze ke­vésnek tűnnek, ám ezeken a területeken inkább a magán­erőből történő építkezés a jel­lemző. Szigetszentmártonban még az idén elkészül a Forfa-ele­Földtáp iszapból A naponta keletkező nagy mennyiségű kommunális szenny­víziszap hasznosítási lehetőségeit vizsgálják a Kertészeti Egye­tem szőlészeti tanszékén. Az iszap növényi tápanyagtartalmának meghatározása a laboratóriumban. mekből épülő 8 tantermes is­kola, Szigethalmon pedig te­tejezik az általános iskola Univáz szerkezetes oktatási szárnyának építkezéseit. A szi­gethalmi isko.a másik részlege a tornaterem és a napközi, a jövő évben épül fel, s teljes költsége mintegy 16 millió fo­rint lesz. Halásztelken egy 60 kisgyermek befogadására al­kalmas bölcsődét avatnak má­jusban, s az építő Duna Ter­melőszövetkezet brigádjai sze­rint nem lesz határidő-módosí­tás. A vízhálózat fejlesztését nem fedezheti teljes egészében a tanácsi pénz. Ezért Rácke­vén, Áporkán társulatot hoz­tak létre, s ha minden jól megy, még az idén csaknem két kilométernyi vezetékes vízhálózat épül. Ráckevén már régóta tart a szennyvízel­vezető csatornahálózat kiépíté­se is. A nagydunai kivezető szakasz és a 300 köbméteres víztisztító állomás már el Is készült, s még az idén egy 2,3 kilométeres csatornaszakaszt is átadnak. Az 50 millió forin­tos beruházás nem oldja meg teljesen Ráckeve csator- »názási gondjait. Ebbe ugyanis csak közületek, vállalatok szennyvizét tudják bevezetni, a magánházak gondja tovább­ra sem oldódik meg. A VI. ötéves terv feladataként tart­ják számon a kiskunlacházi csatornahálózat elkészítését, ennek a tervezését még az idén befejezik. A ráckevei járásban jófor­mán minden házba bevezették már a villanyt. Így az idén mindössze 1 kilométernyi új villanyvezetéket építettek. Ezt is főleg olyan helyeken, ahol új házak épültek. Szigetszentmiklóson a laká­sok mellett egyéb járulékos beruházásokra is sor kerül az idén. így például 100 szemé­lyes óvoda és 60 apróság be­fogadására alkalmas bölcsőde alapozásához kezdenek hozzá. Átadják a 23 millió forintos költséggel épülő tömbfűtőmű- vet is, amely a lakások'és az otthonok melegét biztosítja. A tervek szerint jövőre elkészül­nek a lakótelepi ABC-áruház tervei is, megkezdődhet az alapozás. A ráckevei járás 170 millió forintja, amint láttuk, nem sok, hiszen nagyon sok min­denre kell költeni belőle. De igen helyes módon nem apróz­zák el ezt a pénzt, s így a fej­lesztés intenzívebb, hatéko­nyabb. K. A. E. Jelölf a MÁVAG-telepen Példamutatás az utódnak úgy hívják: MÁVAG-telep. Vagy kertváros, mert hiába épültek azóta itt paloták, egy valamit megtartottak a népek: a kert szeretetét. Ez az egy do­log nem változott, de a többi aztán minden. Az emberek élete, s ezzel együtt az igénye. Ez fejlődik ki abban is, ahogy szemlélik saját sorsukat. Har­minc év alatt sokszor kellett szembesülni gyakran megala­pozatlan igényekkel. A mosta­ni jelölő gyűlések azt mutatták, az emberek mind jobban meg­értik és nem csupán megértik, támogatják törekvésünket. — Miért köszönt le a tiszt­ségről? — Van az embernél maga­sabb úr, az egészség. Régóta rosszalkodik a lábam, nehe­zemre esik a járás és a mi kör­zetünk jó nagy terület. Meg aztán arra is ráérez az ember, mikor kell szépen elköszönni. Én magam is helyeslem az utódot: ismerem húsz éve a Pistát, bátran ajánlhattam a választóknak. Azóta már le is ültünk, megbeszéltük a dolgot. Mondtam neki is, az emberek­nek is: ha segítségre van szük­ség, nálam bátran kopoghat­nak. Segíteni akarok Hibszky János kapujából be­látni az egykori MÁVAG-tele- pet, a Budapesti út mellett fekvő részt: Sörös István ta­nácstagjelölt körzetét. „Nagyot lépett a világ — mondja az egykori tanácstag —, és jó ér­zés, hogy az ember elmondhat­ja: én is tudtam segíteni.” Szavaira rímel az utód válla­lása: „Segíteni akarok.” Major Árvácska Budaörsön, ismerem a körzetet és ismernek engem is. Ráadá­sul Oiyan tanácstagtól vehetem át a tisztséget, akinek a mun­kája csak példa lehet előttem. Hibszky János pék volt. „Az igazat megvallja a cukrász­mesterség vonzott, de egyetlen pofon elfelejtethette velem még a gondolatot is. Akkori­ban nem dobálták a munkát az ember után, belekapaszkod­tam az első lehetőségbe: így lettem pékinas, Békéscsabán. Később a sütőiparban dolgoz­tam a megyében, párttitkár lettem a községben, végül sze­mélyzetis a Texeletronál. In­nen mentem nyugdíjba.” Megértő támogatás — Közben, hosszú időn át tanácstag volt. — Az első választásokon let­tem tanácstag, aztán egy kis kihagyás után, néhány évig más társadalmi megbízatásom akadt, újraválasztottak. De akárhogy is, végigéltem, dol­goztam a tanácsok majd har­minc évét. — Milyen változást hozott ez a harminc éve? — Rengeteget. Nem is lehet azt elmondani annak, aki nem ismerte a háború utáni falut. Amikor idekerültem, ez a kör­nyék szántó volt meg gyümöl­csös. Abban az években osz­tott földet itt a Ganz, ma is végeken beülhetek a családdal a Zsigába. — És a tanácstagjelölés...? Elmosolyodik, másfajta, za­vart mosolygással. Azzal a pi- ronkodással, ami akkor fogja el az embert, amikor hiába rejte­gette titkát, észrevették. Eletformaváltás — A jelölés, hát az meglepe­tés volt, és gyakran elgondol­kodom ezen ma is. Mert csak nem mindegy az embernek, hogy mások gondolnak rá, el­fogadják és értékelik a munká­ját. S amikor fölmerül ben­nem, hogy alkalmas vagyok-e a feladatra, akkor az az öröm jut eszembe, amivel a munka­társaim fogadták a jelölésemet. Ilyenkor úgy érzem, kötelessé­gem helytállni. — Űj életformát jelent majd a tanácstagság? — Ügy gondolom, igen. Be­szélgettünk is- már a felesé­gemmel, hogy ez a többlet- munka a családtól is majd töb­bet kíván. És ha ők vállalják, akkor nekem az a dolgom, hogy éljek ezzel a lehetőség­gel. A választók javára és, per­sze, a község javára. Mert hiá­ba is egy körzeté a tanácstag, azért az a dolga, hogy legszű­kebb otthona ügyét egész kö­zössége érdekében segítse. De én, azt hiszem, nem lesz ne­héz dolgom. Itt lakom jó ideje Korán kell kelnie annak, aki Sörös István gépkocsivezetőt akarja utolérni. Jöjjön reggel munkakezdés, előtt, mondja a budaörsi Texelektro telefon- központosa, akkor biztosan itt taláija. Hét óra múlhatott né­hány perccel , az elsők most igyekeznek a telepre, de Sörös István már mosolyogva fogad. — A reggel az egyetlen ki­számítható időpont, mert a nap százfele találhat. Ilyen a sofő­rök élete, kiszámítani se lehet, merre szólít a munka. Egyik I nagy Győr, másnap Sátoralja­újhely, vagy a szövetkezet va­lamelyik telephelye. Autóztam már Varsóig is, tavaly meg egy hónapig Bulgáriában dolgoz­tam. A község javára — Nem un rá a sok vezetés­re? — Aki szereti az autót, an­nak sose unalom ez a munka. Akkor, persze, ha menni lehet. Az egy helyben ülés, az fáraszt el igazán. Ezért is nem vállal­tam sose íróasztalmunkát: egyszer megpróbálkoztam, négy hónapig bírtam. Húsz éve ve­zetek, éveken át voltam autó­buszsofőr itt dolgoztam a negyvenes járaton, Budapest és Budaörs között. Húsz év alatt egymillió kilométert autóztam, de még mindig örülök, ha hét­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents