Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-18 / 115. szám

M AG A ZI WíWKB'MWQ'QO'WGCWW'OflWííKW XvXvXv!^ •x www.w.w .;. SÍS?SS???88 Ismétlődő én. te. ő Kellemetlen vagy már több an­nál, kínos? A nem nagy létszámú testület ülésén szót kér valaki, s mondani kezdi a magáét, ami­kor az elnöki asztalnál összehajol­nak a fejek s izgatott suttogás kez­dődik. Azt találgatják, ki az ille­tő?! A testületnek nem tagja, mert akkor — hosszú esztendők óta dol­goznak együtt — ismernék. A na­pirenden levő téma tárgyalásához meghívták különböző szervek, intéz­mények képviselőit, azaz közülük valaki. Igenám, de honnét érkezett, kit képvisel, s ki maga az illető? A beszélő — áldott rutin! — ész­reveszi az elnöki asztalnál ülők sut­togását, s amit a meghívók elmulasz­tottak, azt ő pótolja, megmondja, melyik szerv küldötte, mi a be­osztása, a neve. Sóhaj az elnökség­ben. A véletlen adománya Életünk tele van búcsúzásokkal és elválásokkal, azaz telített szinte min­den napja a búcsúzások, elválások kezdetével, az ismerkedéssel, a be­mutatkozással. S ismerkedünk, be­mutatkozunk a munkában, a ma­gánéletben, a közszereplésben, uta­zásnál és üzletben, az utcán, szó­rakozóhelyen. Ismerkedünk, de: ho­gyan? Ez volt a sorrend: Sípos Imrének a művezetője mutatott be, a mű­vezetőnek a termelési osztály egyik munkatársa, ez utóbbinak — ott már szerencsére ismertek — a titkársá­gon mondták meg, ki vagyok. Si­pos Imre most a feleségének mu­tat be, mivel a lakáson beszéltük meg a találkozót, hogy vele és pár­jával arról csevegjünk, fontos-e, hogyan ismerkedünk? A csevegés azonban most még csak óhaj, a Du- namenti Hőerőmű Vállalat szakmun­kása — blokk-gépésze — s óvónő felesége meglehetősen feszélyezetten ül a szépen berendezett szobában, g először csak illedelmesen válaszol; gatnak. ök úgy ismerkedtek meg, hogy rokonoknál futottak össze, ám nem itt Százhalombattán, hanem a Fejér megyei Lovasberényben, aho­vá Siposné való. Az ő nővérének a férje az unokatestvére Sipos Im­rének ... Hosszú menet — nevet az asszony, s mosolya segíti a követ­kező kérdés megfogalmazását, hogy vajon az a nagy ö ezek szerint a véletlen adománya? Igen, mondják mindketten, a véletlené. S mi még? Például aZ is, hogy azokkal együtt, kapták a lakást, akikkel. Ismernek mindenkit a házban? Látásból. Kik a zárkózottabbak? A férfiak. Az asszonyok könnyebben összejönnek, már csak a gyerekek okán is. Meg az üzletben, s persze, annak szin­tén szerepe van, hogy Siposné óvó­nő. Volt, aki — bár nem óvodás a sráca — tanácsért csengetett be hozzá, úgy ismerkedtek össze, s most családostul összejárnak. Van hatása annak, hogy kinek mi a munkaköre? A. beosztása? Nincsen — feleli a férfi. A lakótelepi házak többségében középkorúák és fiata­lok élnek, magyarázza, s mi — ő harmincnégy, felesége harmincegy éves — nem tulajdonítunk az ilyes­minek fontosságot. A munkahelyi ismerkedés? Ott nincs gond. A köz­vetlen munkakörnyezetben már csak az egymásrautaltság is kikényszeríti az ismeretséget, azután azokat is jól ismeri Sipos Imre, akik — szava szerint — villognak, azaZ valami­lyen tisztséget viselnek, sokat mozog­nak az emberek között, szerepelnek gyűléseken, megbeszéléseken. S az ilyen ismeretségnek van valamilyen tartalma is? Egy kicsiny részének igen, azoknál, akikkel közvetlenül együtt dolgozom, másokkal' köszö­nünk, tudjuk egymásról, hogy ő is ott van az erőműben. AZ asszony: az óvodában persze más, ott keve­sen vagyunk, ott a mamákkal, pa­pákkal is összejövünk — mert egy­re inkább a papák jönnek a gyere­kekért —, bár az az igazság, sok­szor nem jut eszembe az illető ne­ve, csak az, ő az Ilinek vagy a Csábinak az apukája. Miről beszél­getnek a szülőkkel? Elsősorban a kicsikről, azután mindenről. Minden­ről, mi az a minden? Nem volt már tej az üzletben, még kapott na­rancsot, mit gondolok. érdemes-e mellénykét kötni a srácnak... Tükre tulajdonságainknak Furcsa: akik naponta találkoznak, g3rakran éveken át alig váltanak szót, s ugyanakkor vadidegen em­berek fél óra elteltével életük mé­lyen rejtező dolgairól húzzák le a leplet, s örömöket, sebeket tárnak a másik elé. Furcsa: ott vannak sokan, akikkel évek óta együtt dol­gozunk, olykor szinte karnyújtásnyi­ra, semmit vagy alig valamit tud­va róluk, s ugyanakkor pontos ér­tesüléseink vannak a víZdíj-beszedő gyermekének bizonyítványáról, a bolti eladó hétvégi telkének állapo­táról. Furcsa: az újságíró jegyzet­füzete előtt gyakran szófukar lesz az addig szószátyár, s megnyílik a zárkózott, begombolkoznak és kitá­rulnak emberek, olykor olyasmit mondva el, amit feleségük, gyerme­kük is tágra nyitott sZemmel hall­gat. Furcsa: a szép karriert befutott ember nem ismeri meg azokat, akik a pálya elején útnak indították, s az újságokban, a televízióban gyak­ran szereplő országos vezető ma is kezét csókolommal köszön valami­kori gyerektársai szüleinek. S ha ennyi minden a furcsa, akkor az már szinte a természetes, azaz, ha ennyiféle formája lelhető meg ai ismeretségnek, akkor talán ezeknek a társas kapcsolatainknak a köre nem más, mint tükre másfajta tár­sas kapcsolatainknak, társadalmi mikro- és makrovilágunknak; egy­szerre tükre tulajdonságainknak és beilleszkedésünknek. Majd én megmutatom Mit keres ez a pasas itt?! A pasas én vagyok, a kérdés pedig úgy csat­tan, nehogy véletlenül is elillanjon a fülem mellett. Ügy látszik, nem szeretik az ismeretleneket a verőce­marosi Dézsmás-dűlőben, s környé­kén. Azt hinné az ember, az üdülő- terület nyitottabb, közvetlenebbül ablakot, ajtót táró a világra. Nem az. Vannak ugyan csak jelképesen elkülönített telkek, ám a legtöbb földdarab a kerítés tulajdont tudató erényövével díszített-sújtott. S ak­kor is tévedünk, ha azt gondoljuk, a porta, a hát — a villa vagy a kulipintyó — a világ elé tárt beis­merő Vallomás Sétát, ki kicsoda. Itt a sok az egyiknél még többnek, a másiknál semmiségnek akar látszani, a kevés meg hol hatalmasnak fú- vattatik föl, hol bocsánatkérően la­pul, mint aki röstelli, egyáltalán lé­tezik. Nevetni lehetne azon, mennyire mutatjuk meg s takarjuk el valódi arcunkat, ám semmi kedvem ka­cagni a történetek hallatán, melye­ket vendéglátóm mesél. A vasút mérnök-főtanácsosa annak mondta magát, aki, óm alighogy beköltözött a szépen rendben tartott házba, s telekre, sorra érték a meglepeté­sek. Mint említi, a főmérnökként bemutatkozóról fölöttébb hamar kiderült — bár egészen véletlenül —, hogy nincs semmiféle műszaki végzettsége, mindössze egy tanfo­lyamot tudhat a háta mögött, b an­nak segítségével anyaggazdálkodó. Egy másik család nőtagja gimná­ziumi igazgatóhelyettesnek léptette elő magát a tényleges általános is­kolai tanítóságból, akad azután olyan, aki nagy hírű kutató a szak­májában, de itt — ő tudja, ha tudja, miért — autóbuszvezetőnek ismerik. Tréfák, veszélyes látszatok, rejtezé- sek? Átváltozások a létezőből az óhajtottba? Azért el ne feledjük: az itt pihenők, hétvégeken ide cső­dülők többsége nem több és nem kevesebb, mint ami. Azaz: kialakult egy közösség azokból, akik szívesen segítenek a másiknak, akik nem sajnálják az időt a beszélgetésre, s körülöttük van egy holdudvar azok­ból, akik biccentenek vagy még azt sem, akik hajnaltól estig bőgetik a rádiót, a magnetofont, de rászólnak a szomszédra, mert az merészelt egy kölyökkutyát hozni a család cseme­téjével együtt, s ez utóbbi egymagá­ban is botrány, hiszen labdázik! Is­meretségek kötődnek és szakadnak el, gyakran semmiségeken hízik vaskossá a szóváltás, itt hamar szü­letnek a minősítések, ki a kupec, mert fóliás epret nevel, ki a k ..., mert egyszer valaki látta, ha látta, hogy egy hétköznap férfivel járt itt, naná, hogy nem a férjével... S velük szemben ott' áll a nagy több­ség, azoké, akik nem foglalkoznak másokkal, de senki elől nem zár­kóznak el, akik pihenni szeretnének, csendben maradni, kissé könnyedebb­nek, de nem másnak lenni, mint amik a munkában, állandó lakóhe­lyükön. Ez a többség azonban hall­gat, nem inti le a hangosakat, az agresszívokat, a majd én megmu­tatom, hogy ki vagyok melldönge- tőket. Miért nem? Talán önvéde­lemből, mert akkor ő is hamar megkaphatja, minek avatkozik má­sok ügyébe, talán kényelemből, kö­zömbösségből,. talán egyszerűen azért, mert úgy gondolja, fulladja­tok meg. S legközelebb ő is bőget- ni kezdi a rádiót... Mondok egy csókolomot Feleselnek egymással szavaik és tetteik, gyakran egyik tettük vagy szavuk pontosan az ellenkezője a tegnapinak. Életkoruk sajátja len­ne ez, vagy a felnőttek világának csacska s következetlen másolása? Négyszáz gyermeket fogad be nap­ról napra falai közé a Damjanich János Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola Nagykátán. Merész­ség persze egy alapján a négyszáz­ra következtetni, de talán mégsem az, ha nem többet, csupán magatar­tásbeli jellemzőket keresünk. A má­sodikos Hámori Éva katona is le­hetne, olyan szálfa egyenes, sudár, ám semmi másban nem fiús, sőt, bakfissága mögül már ki-kikandi- kál a majdani nő. Amit abból is megtudok, hogy csakis o nem szem­telen fiúkat tartja jó fejnek, bár ab­ban semmi szemtelenséget nem lát, hogy egy vadidegen fiú hozzácsa­pódik s szövegel. Hogyan ismerked­nek? Nagyon egyszerűen. Azt mond­ják, szia, s kész. Fontos az, hogy ki a másik, akár fiú, akár leány? Nem. Azért annyit hozzátesz Éva, hogy a bejáró — azaz: a fővárosba tanulni, dolgozni járó — fiúk szem­telenebbek, mint az itthoniak. Mi ez a szemtelenség? Most a lány el­pirul: dugdossák a képüket, hogy puszi, most ez a szokás. Nekem nem szokásom. Van olyan, akit bemutat valaki? Mit csinál? Akit bemutat­nak a többieknek? Ugyan! Mi­nek?! Odajön, azt mondja Jocó vagy Feri, s kész. Ha jó fej, akkor mind­egy, úgyis marad, ha nem az. ak­kor meg kophat lefelé. Van állan­dó társasága, Éva? Barátnőm van, de a társaság? Hát az, mikor, hogy jön össze. Unalmas lenne mindig ugyanazokkal. A barátnője is ide­jár? Nem., dolgozik, itt Katán, de ő már férjhez ment. Sok ismerőse váh? Az én korosztalyorhból?' Ab­ból is. Abból igen, a felnőttek kö­zül kevés. Akivel muszáj. Muszáj? Hát rokonság, szomszédok, ilyesmi. Mondok egy csókolomot s kész. Ka­maszdac? Nem felel, ránt egyet a vállán. , Az arcokkal sorsokat Szigorúan vett protokoll előírások a bemutatás rendjére s egy hanya­gul odavetett szia; ugyanannak két szélső pontja. Óvakodjunk azonban attól, hogy összekeverjük azt, ami nem elegyíthető! Az ismétlődő, nap­ról napra bekövetkező én, te, 6, mi, ti, ők: eleme életünknek, mert hi- sZen társas kapcsolataink egy ré­szébe beleszületünk, egy — nagyobb — részét azonban szerezzük, teremt­jük és fölszámoljuk, terhesnek tart­juk s nem tudunk meglenni nél­küle. Ismerkedünk: utcán és üdülő­ben, autójavítóban és orvosi ren­delőben, munkahelyen, közéleti te­repen; életünk minden mozzanata új arcokat hoz elénk, s az arcokkal sorsokat. Nem fontosak ezek az ar­cok, eZek a sorsok? Ha így gondol­juk, akkor a mi arcunk, sorsunk sem lesz fontos másoknak. MÉSZÁROS OTTO Szocializmus, munka, béke Beszélgetés dr. Molnár Bélával, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával Politikailag pezsgő, mozgalmas heteket élünk. Alig második hónapja, hogy lezajlott az MSZMP XII. kongresszusa, s máris újabb, nagy politikai-társadalmi eseményre készülünk: az ország- gyűlési képviselők és a tanácstagok megválasztására. Erről beszél­gettünk dr. Molnár Bélával, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának titkárával. — A pártkongresszus után el­mondhatjuk, hogy e tanácskozás ha­tása átjárja egész társadalmunkat, s a közéletet. Miben nyilvánul meg ez a hatás? Reális szemléletben, a hely­zet tárgyszerű megítélésében, meg­alapozott optimizmusban, Ilyen lég­kör jellemezte a kongresszust, s az azóta eltelt heteket is. — A legnagyobb tömegeket átfogó társadalmi mozgalom, a Hazafias Nép­front vezetői hogyan vonják meg sommásan a kongresszus mérlegét? — Tényleg csak sommásan, így: szocializmus — munka — béke. ör­vendetes, hogy hazánkban az embe. rek mind nagyobb arányban tekin­tik e hármat összetartozónak, el- szakíthatatlannak. Ezért vált a kommunisták kongresszusa, az egész nép kongresszusává. — Hogy érti ezt? — Ügy is, hogy előkészítésében — az irányelvek villájában — nem­csak a 800 ezer kommunista vett részt, hanem a pártonkívüliek tö­megei, sőt — éppen a népfront köz­vetítésével — a hívők, és az egy­házi vezetők is. Aztán úgy is, hogy a _ kongresszus határozatai az egész nép, a nemzet érdekeit fejezték ki. Ügy is, hogy ez a kongresszus, ez a politika elnyerte a dolgozók egyet­értését, támogatását, összegezve: a kongresszussal a nép vállalta a je­lent értékeivel, eredményeivel, gond. jaivál,. és nehéz feladataival 'együtt. A jelen vállalása pedig egyszersmirid 1 kifejezi a jövő iránta felelősséget is. — Mi most — véleményem sze­rint — egy nagy fontosságú folya­matban veszünk részt, amit nem túlzás a párt és a nép kölcsönös és mindig megújuló bizalma folyama­tának nevezni. — Hol a helye ebben a folyamat­ban a Hazafias Népfrontnak? — Mondjam azt, hogy a sűrűjé­ben? A népfrontmozgalom alkotó módon vesz részt ebben a folyamat­ban. Részint, mint a párt szövetségi politikájának széles kerete, részint, mint a nemzet minden tagja, a tár­sadalom minden alkotó eleme előtt nyitott, mozgalom, és részint minta szocialista nemzeti egység szüntelen megújulásának és megújításának színtere. — Eljutottunk a szocialista nemze­ti egység fogalmához, illetve tényé­hez. Beszélne erről? — Már a kongresszusi irányelvek vitája, majd a határozatok szelleme, végül pedig az országgyűlési képvi­selő, és tanácstagi választások po­litikai előkészületei egyaránt bizo­nyították, hogy népünk politikailag egységes és kész arra, hogy tettek­kel támogassa szocialista céljaink megvalósítását Országunk polgárait több mint két évtized tényei győzték Az idő mozgásában Roth Streiff Lili textilképe meg az MSZMP politikájának nem­zeti jellegéről; meggyőzték a magyar nyelvűeket és a nem magyar anya­nyelvűeket; a materialistákat és a . hívőket. Ezért érzi magát jól, itthon ebben az országban tíz és fél millió magyar állampolgár. Ha pedig elé­gedetlen, akkor is azért, mert ott­honát — ezt az országot — szeret­né szebbnek, gazdagabbnak látni. Jó dolog ez a tulajdonosi szemlélet — Mit tehet — illetve tesz — a. Hazafias Népfront a nemzeti egység erősítéséért? — Sokat teszünk, hiszen minden tevékenységünk ezt a célt szolgálja, a község-, várospolitikától az olvasó népért mozgalomig, a településfej­lesztési tervek társadalmi támogatá­sára való mozgósítástól a környezet- védelemig. Mozgalmunk tevékenysé­ge közismerten sokrétű, de a jelen időszakban fő meghatározója az a törekvés, hogy részese legyen a XII. kongresszuson elfogadott politikai célok, nemzeti programunk megva­lósításának. Az április I7-én közzé­tett választási felhívásunkban ezért arra szólítottuk fel az állampolgáro­kat, hogy szavazatukkal — újabb öt évre — erpsítsék meg ezt a politikát, ezt a programot. — A választások előkészítése, lebo­nyolítása egyike gondolom, a Hazafi­as Népfront legfontosabb politikai ten­nivalóinak. — így van, hiszen minden válasz»,, tf&$abb, megnyilvánulása a,szocia*j lista nemzeti egység: sk. Április 30-< ig lezajlottak a jelölő gyűlések, vagyis befejeződött a választási kampány első szakasza. A képvise­lői jelölő gyűléseken az átlagos meg­jelenés 500 körül volt, a tanácstagi jelöléseken általában 30—35 állam­polgár vett részt. Tapasztalataink szerint a városokban a megjelenési arány alacsonyabb, a községekben magasabb volt. Országosan mint­egy 2—2,5 millió ember mozdult meg, elégtelen megjelenés miatt a rendezvények alig 0,5 százalékát kel­lett elhalasztani. Az országgyűlési jelölő gyűléseken átlag négyen-öten, a tanácstagi jelöléseken heten-nyol- can szólaltak fel —, tartalmilag pe­dig különösen: a felszólalók többsé­ge közérdekű problémákkal foglal­kozott. Nagyon sokan tették szóvá például — helyeslőén — a maga­sabb követelményeket: a nagyobb munkaintenzitás, a szigorúbb fegye­lem igényét; a településfejlesztés aránytalanságait, a kis falvak alap­ellátása gondjait, a környezetvéde­lem problémáit, a rend és tisztaság hiányát, a fogyasztók érdekvédel­mét; végül — de nem utolsósor­ban — sokan tettek újabb társadalmi munka felajánlást lakóhelyük szé­pítésére. — Hallhatnánk valamit a jelöléseit demokratizmusáról ? — Az országgyűlési képviselőjelö­lő gyűléseken kivétel nélkül a Ha­zafias Népfront javaslatait fogadták el, a tanácstagi jelöléseken jórészt a mi javaslatunk nyert megerősítést, de voltak körzetek, ahol a résztvevők javasoltak jelölteket. A tanácstagi körzetek 2,3—2,4 százalékában ket­tős, illetve többes jelölés történt. Most a választási gyűléseken foly­tatódik a párbeszéd a különböző társadalmi rétegekkel. — A választások feladatain kívül, azokkal párhuzamosan ml foglalkoz­tatja most a mozgalom aktivistáit? — Mindaz, amit így szoktunk fo­galmazni: részt venni az állampol­gárok politikai, közgazdasági, peda­gógiai, erkölcsi kultúrájának gaz­dagításában. Roppant fontos felada­tunk például megérteni és megértet­ni, hogy előrehaladásunk alapfelté­tele az idei tervek teljesítése, hi­szen az adja az alapot a jövőre kez­dődő VI. ötéves tervhez. De sok-sok feladat vár ránk a község- és vá­rosfejlesztésben, a környezetvédelem­ben, a kistermelő- és kertbarátmoz­galomban, és így tovább. Ügy sum­mázhatnám: célunk eljutni minden­kihez: a nagyvárosok új lakótelepei­re éppúgy, mint az apró falvakba vagy a cigánynegyedekbe, az ipar­városokba és a nemzetiségi közsé­gekbe. NYÍRI ÉVA

Next

/
Thumbnails
Contents