Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-18 / 115. szám

■SSíSiííií viSx-XvS A’A’AvXv >fö;Ä;ÄvX p& 8 > ÉÉifi Feleslegek nélküli formák Látogatóban Amerigo Tótnál, Budapesten A római Termini pályaudvar előtető frízére kiírt nemzetközi pályázat megnyerése, majd a 125 méter hosszú, két és fél méter magas mű 1953-as felavatása óta világszerte ismerik a nevét, szá­mos köztérre került alkotását (az olasz külügyminisztérium dísz­termének plasztikája, a Palazzo dello Sport páholy-mellvédjének kerámia reliefje, a Raffaello luxus óceánjáró plasztikai díszítése és sorolhatnám tovább), európai és amerikai kiállításain bemu­tatott műveit. Egyre többen ismerik otthon is Amerigo Totot — Tóth Imrét: 1969-ben Budapesten, majd Tihanyban, Szegeden, Debrecenben, Pécsett állított ki, Major Máté könyvben mutatta be az életmű­vét. Lehet-e egy rövid beszélgetésben a gazdag pályának akár csak egy töredékéről is képet adni? — ezen gondolkodom, mielőtt a Hotel Intercontinental ötödik emeleti szobájába lépnék. Először meg sem hallja az ajtócsukódást, a Dunára néző, nyitott terasz­ajtó előtt ül, talán a budai hegyek nyugodt ritmusát, a kortalan Duna hullámainak játékát figyeli, talán önmagát, talán gondolat­ban időben-térben táncolva kalandozik, nem a mai Budapesten jár, hanem Rómában, a Via Margutta-i műteremben, készülő mű­vei között, talán Fehérvárcsurgón, ahol 1909-ben született. Kulcsra zárt subláda Vagy -talán mindez egyszerre van jelen gondolataiban? Ahogyan jelen lehet a Gödöllői Agrártudományi Egyetem aulájában készülő alkotás, A mag apotheózisa is, hiszen a be­mutatkozás után erről kezd beszél­ni. — Most már egyenesbe jutottunk. Rómában feles nagyságban csinál­tam meg a művet — magyarázza — s teherautóval hozattam Pestre. A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat szakemberei most dolgoznak a na­gyításon, jelen kell lennem, hiszen a méret változásával, a térbe helye­zéssel a forma is alakításokat kí­ván. A bronzöntésre is itt kerül majd sor, ez hosszú munka, mert a mű 11,60 méter széles és 13,10 méter magas lesz. (E helyen erről, a munka kezdetekor már részletesen beszámoltunk.) Azt mondja, különösen örül, hogy ezt az alkotást Magyarországon valósíthatja meg. Ez újabb jele a kötődésnek, az útnak indító tájhoz, a szeretetnek, amelyet már koráb­ban is szobrok, közöttük a szülő­falujába került Csurgói Madonna ajándékozásával kifejezett. Pedig gyermekkorában nem kényeztette sem őt, sem szüleit a társadalom. — Nehéz elfeledni a iibapásztor- kodással töltött időt. ötéves korom­ban markot szedtem édesapám után, aki a Károlyi grófoknál szol­gált. A kenyér kulcsra volt zárva nálunk — emlékezik tréfálkozva a nem is olyan könnyű évekre —, ha éhes voltam, rúgdostam a subládát, akkor kaptam egy szeletet, azzal, hogy szerezzek hozzá valamit. Az­után Pestre kerültünk, s bár nem voltam jó tanuló, inkább rajzolni szerettem, elvégeztem a középisko­lát, sőt, a szokásosnál egy évvel rö- videbb idő alatt. A következő években volt diák az Iparművészeti Főiskolán, s volt vendég a Horthy-börtönökben, mert Kassák Munka-körével való kapcso­lata miátt letartóztatták; 1931-ben a dessaui, majd a Berlinben működő ... a tényezőknek együtt kell hatniuk Bauhaus bentlakásos növendék­tagja lett, a kor legjelesebb mű­vészeivel, eszméivel találkozott — majd menekülnie kellett Németor­szágból: az Otto Dix körül tömö­rülő forradalmár művészcsoport lebukott, s őt is letartóztatták. Meg­szökött, gyalog, Csehszlovákián, Ausztrián át érkezett Olaszországba, 1933-ban. Eszmék, eszközök múlt évszázadokban megszűnt. Ne­kem, személy szerint a Termini pá­lyaudvarnál csodálatos lehetőségem volt az építészettel való együttmű­ködésre. Végül is a monumentális építészét elvont szobor, a lakótele­peknek plasztikai hatásuk van. Meg kell találni a tér szabta, pozitív, negatív formák adta lehetőségeket, a tényezőknek együtt kell hatniuk. Ezt próbáltam megoldani A mag apotheózisánál is: a művet beleál­modná az adott térbe. S hogy ez si­kerüljön, az azért is fontos, mert talán az életben egyszer adatik meg a szobrásznak, hogy alkotása ilyen ideális térbe kerüljön. Csiszolni - a tökéletességig A beszélgetésre szánt időt már jócskán túlléptük, barátok, kollégák telefonjai jelzik, hogy hamarosan el kell köszönnöm. Egyetlen kérdést még — a terveiről. Sokat akar raj­zolni mondja, rézmetszeteket, litog­ráfiákat csinál. Rómában albuma Kiadását tervezik, talán Pesten is megjelenik egy — hiszen a grafika a legdemokratikusabb, a tömegek számára is hozzáférhető műfaj... — ... s a szobrásznak sem árt — folytatja Amerigo Tot. — Végül is csak akkor tehetem a szobrot hite­lessé, ha állandóan rajzolom a pro­filt, keresem a ' legjellemzőbb for­mákat. Egy tojás rajzában is érezni kell a tömeget, vagy — s egyik kedvenc tárgyát veszi elő a zsebé­ből — ebben a kavicsban, amelyet a többi elem a legtökéletesebb ala­kúvá csiszolt. Ez legyen a szobrász strébersége: állandóan csiszolja a formát, hogy minden benne legyen. Nem elsősorban a megértés, hanem a szeretet, a magunkévá tevés a fontos. Folytatjuk a természet mun­káját. Ez átvitt értelemben is igaz: csak akkor szól tiszta hangon a mű, ha az eszmét is állandóan csiszol­juk, ha minden felesleges lefoszlott róla. Ez minden dolog lénvese. P. SZABÓ ERNŐ A muzsikus nemzetőr Százötven éve született Goldmark Károly akuntala ... Falu­VJ tusi lakodalom­,1*81 Házi tücsök ... sjgg? Szívbemarkoló­an édes melódiák. §|t ­Goldmark Károly re­■ mKm őfelsége, a kilowatt Major Máté három korszakra osztja Amerigo Tot eddigi életmű­vét: a korai dessaui szakaszra, a római realista időszakra (1933— 1948) és a római absztrakt korszak­ra (1948—). A szobrász tömören így fogalmaz a változásokról: — Olaszország reneszánsza el­fújta a Bauhaus hatását, mintha por lenne. Később, amikor úgy éreztem, a reneszánsz művészet szel­lemét, eszközeit jól ismerem, újra visszatértem az elvont művekhez. Olaszországban második otthonra találtam. Ott sem bántak úgy az idegennel, mint a rózsával, de jól éreztem magam, bár amíg a Termi­ni pályaudvar domborművét fel nem avatták, amíg nemzetközileg is nem lett ismert név az Amerigo Tot. addig a napi gondokra is fi­gyelnem kellett. — Reneszánszról és elvont mű­vekről beszélt. A két fogalom ön­nél nem zárja ki egymást. Hiszen például az elvont formáival ható A Fö'd szeme és a Csurgói Madonna szelíd mozdulatú nőalakja ugyanab­ban az évben készült. — Nem tudok határozott vonalat húzni az elvont és az ábrázoló mű­vészet között. Azt szoktam monda­ni. nem mindennap ébredünk úgy. ahoBy lefeküdtünk, szeretjük úev a barátunkat, mint tegnap. Az eszkö­zöket gondolataim szabják meg, ezek között van olyan, ami realisz­tikus szobrot kíván, s olyan elvont eszme is, amely csak nonfiourative fejezhető ki. A római magyar ká­polnába csinálok például néhánv dolgot, ott mesélni kell. Az egyik dombormű azt a jelenetet ábrázol­ja, amikor a páoa (a nándorfehér­vári diadal emlékére — ezt ott na­gyon sok ember nem tudia) elren­deli a déli harangszót.. Ezeken a domborműveken a magyar és Ró­ma történelmének találkozási pont­jait figurálisán mutatom meg. A Termini pályaudvar fríze viszont el­vont eszközökkel érzékelteti a. vo­nat sebességét, a ritmust, s azt hi­szem. hatása Bartók zenéjének han­gulatával is találkozik. Asszociációs a kapcsolat, de mindkettő a husza­dik századot, a ma emberének ér­zéseit felezi ki. Vaav egy másik mű, az őfelsége, a kilowatt, amely Tihanyban áll. tömbjeivel arról be­szél. hogy ledöntöttük a trónokat, s csináltunk egv új királyi családot. Az egész világot a technika, az energia uralja ... — Jól ismert művei egy másik tanulságot is kínálnak, ha úgy tet­szik, életművében megvalósult tö­rekvésről beszélnek. — Igen, ez a kapcsolat az el­mekművei, aki 1830. május 18-án született Keszthelyen. A zse­niális zeneszerző, aki csak öreg korában él­vezhette munkáinak gyümölcsét: forradal­már egyéniség volt. Neve kitörölhetetle­nül szerepel a ma­gyar nép szabadság- harcában is. Az 1848- X as forradalom mu- * zsikus-alakja mint nemzetőr vett részt a népjogokért vívott küzdelemben. Goldmark Károly tizennégy éves korában szakadt el a szülői háztól, és Becsbe gyalogolt. Fivérénél la­kott takarításért, kisebb házimun­kák elvégzése fejében. Szabad ide­jében Jansa hegedűművésznél ta­nult. Komponálgatott is, apja min­den hónapban elküldte a tandíjat. Egy napon azonban megírta: nőt­tek anyagi gondjai, nem tudja töb­bé támogatni. Goldmark Károly úgy érezte, hogy a zenéről le kell mondania. Alkalmi munkákat vál­lalt, majd beiratkozott a bécsi technkai szakiskolába. Aztán elkö­vetkezett az 1848-as esztendő. Goldmark Károly késő öregkorá­ban Emlékezések címmel könyvet írt, s így idézte az eseményeket: Hazatértem szüléimhez. Néhány nap múlva már megtudtuk, hogy Bécsben a császáriak felmorzsolták a forradalom erőit. A csapatok a magyarországi forradalom leigázá­sára indultak. ö is ott volt a csapatban, amely szétkergette Jellasics seregét. Égő falvak jelezték Jellasicsék mene­külésének útját Goldmark a csa­ták után leszerelt, és a soproni színházban lett hegedűs. A követ­kező nyáron a társulat Győrbe uta­zott vendégszerepelni. Ott díszelőadást ren­deztek a győzelem örömére. Ezen az előadáson játszott Goldmark szólista­ként először pódiu­mon. , A szabadságharc leverése után Budá­ra költözött és a Várszínházban hege­dült. Goldmark éhe­zett és betegeskedett. Hét esztendeig tar­tott hihetetlen nyo­mora. De ezalatt már szorgalmasan kom­ponált. Zongoralec­két adott krajcáro­kért, kottát másolt, hegedült és ta­nított. A magyar zenészek felfigyeltek a szerény, dolgos és nagyon tehetsé­ges Goldmarkra. Volkmann Róbert, .Mosonyi Mihály is kezdte emleget­ni, végül tudomást vett róla Erkel Ferenc. Magához hívatta, meghall­gatta szerzeményeit, továbhi mun­kára biztatta és rendelt tőle egy vonósnégyest. Erkel támogatásával 1859. április 13-án az Európa Szál­lodában végre megrendezhette első szerzői estjét. Ábrányi Kornél ak­kor azt írta róla, zseniális zeneköl­tő. De közben a zeneköltőnek nem volt miből ebédelnie. Erkel közben­járására a magyar közoktatásügyi miniszter 800 forint segélyt utalt ki számára. Ha ezt nem kapja meg, akkor a szó szoros értelmében éhenhal. Persze, a küzdelemnek művészi vonalon nem volt vége. Becs közismert kritikusa, Hanslick lekicsinyelte Goldmark műveit. Goldmarknak azonban olyan erős támogatója akadt, aki Bécsben min­den nehézségen átsegítette: Liszt Ferenc. Az ő beavatkozására mégis bemutatták a Sába királynőjét, amely világsikert aratott. 1915. ja­nuár 2-án hunyt el Bécsben. Re­mekműveket hagyott hátra. KRISTÓF KAROLT A tárgyalóteremben minden he­lyet elfoglaltak a vállalat dolgozói. a tágas helyiség ablakain özönlött be a napfény. A falak füstösek, a bútorok sötétek, méltó külső a napi eseményekhez. Évtizedek óta tör­ténik itt valami jó, valami rossz. A bútorok sohasem változnak, csak az emberek. Újabb ügyek, más em­berek, ez a bíró, az a bíró, de egy mindig ugyanaz: igazat adni az igaznak, kötelezni valamire a ha­misat. A bírónő gömbölyded arcán meg­pihen az aranykeretes szemüveg Megvárja, amíg elül a csend; az iratokba néz, az emberek feje fe- t lett elsiklik tekin­tete. Nem csodál­kozik, hogy sok az érdeklődő. Ala­posan fölkészült a tárgyalásra. Mond valamit a két ülnöknek, fi­gyelmezteti a gépírónőt, aki a pa­pírokat rendezgeti. A felperes a bírónő elé áll. A kérdésekre mondja az adatait. — A beadványában előadottakat fenntartja? — Igen. — Szóbeli kiegészítést tehet. — Nincs mit elmondanom. — Leülhet. Aranka leül, zavartan nézi az is­merős arcokat. Nem gondolta, hogy ennyien eljönnek a tárgyalásra. Ti­tokban tartotta ezt a napot, és mégis... Az alperesnek őszülő a halántéka. Amikor belépett a terembe, csak a bírónőt látta. Tekintete végigsik- lott az ismerős arcokon, de úgy senkit sem lát, hiába néz .,. Az adatait mondja a féltett kér­désekre. — Ismertetem Hegyi Aranka apaság megállapítása iránt indí­tott keresetét. — Zsongás a terem­ben. — Felperes, dr. Tompa Béla képviselője útján előadja, hogy a múlt év december 9-én született Annamária nevű leányának apja Bárkányi László, a Bútorgyár igaz­gatója, akivel hosszabb idő óta vi­szonyt folytatott. Ez a viszony ak­kor szakadt meg, amikor ön, Bár­kányi László megtudta, hogy fel­peresnek gyereke lesz. Előbb a ter- hességmekszakításra akarta rábírni, majd, amikor ezt nem vállalta a leányanya, máról holnapra áthe­lyeztette Hegyi Arankát a vállalat másik telepére ugyanazzal a fize­téssel, de lényegesen rosszabb mun­kakörülmények közé. Ezek után felteszem a kérdést: elismeri-e, hogy Hegyi Aranka Annamária ne­vű leányának ön az apja? — Nem, kérem — mondta ha­tározottan Bárkányi László. — Egyet azonban nem tagadok, még­pedig azt, hogy a múlt évben egy kicsit jobban megünnepeltem a névnapomat munkatársaim és ba­rátaim körében. Éjfél is elmúlt már, amikor elfogyott az ital a há­zunkban, ezért azt javasoltam, hogy menjünk valamelyik mulatóba és ott folytassuk a koccintást, nehogy szó érjen a névnapomon. Nem szá­^pasági per mítottam annyi vendégre, mint jöt­tek, ezért aztán a józanabbak ma­rasztalása mellett összefogtunk pá­ran, hogy csakazért is iszunk még. Feleségem nem jött velünk mond­ván, hogy inkább rendet csinál a lakásban. Látta, hogy jó kedvem van, egy kicsit úgy tett, mintha nehezételne rám, amiért szórom a pénzt,’ de nem ellenkezett. Eddig nem ismertem a városunk éjjeli életét, ezért indítványoztam ilyen könnyelműen. Még a vasúti resti sem volt nyitva. A kísérőim egy­más után maradoztak el tőlem. I/i már nem ihatok, akkor kár a flasztert koptatni. A friss levegő is hozzájárult elhatározásukhoz. A holnapra gondoltak, amikor dolgoz­ni kell. A vekker könyörtelen ... — Fogja rövidebbre! — szólt közbe a bírónő. Mindig rajta múlott, a vádlottak meddig kalandozhatnak más terü­leten. — Hát, igen... a végén már csak Aranka tartott ki mellettem. Belém karolt és én hagytam, hogy vezessen. Mondtam neki, hogy ha­zakísérem, ha már ketten marad­tunk. Ez természetes volt, hiszen éjfél után ne járkáljon egy lány az utcán. Amikor a lakásához ér­tünk, akkor azt mondta, hogy neki van jó kis itala, menjek be hozzá, de csendben, mert a főbérlője nem engedi, hogy férfit fogadjon. Hát, körülbelül így történt. — Melyik napon volt ez, ponto­san? — Július 27-én. — Ha ez így lenne, akkor való­ban nem lehet a gyerek apja, de Hegyi Aranka keresetében azt adja elő, hogy hosszabb Idő óta folytat*. tak közelebbi viszonyt — mutatott a bírónő a beadványra, miközben az alperesre és a felperesre nézett. — Ennek a vádnak a valótlansá­gát könnyen tudom bizonyítani. Ugyanis Hegyi Aranka a vállalat­hoz a múlt év márciusában került. Ügy tudtam, és ezt sokan igazol­hatják, hogy menyasszony volt Előtte nem ismertem. Igazán csak a névnapi összejövetelen figyeltem föl rá. Szóval tartotta a társaságot és igen otthonosan segített a fele­ségemnek. aki alig győzte a tányé­rokat, poharakat cserélni. Soha nem gondoltám, hogy magamévá te- . gyem, ha erre nem biztat. — Az alperesnek mi a vélemé­nye az elhangzottakról? — kérdezte a bírónő. Még mindig a lány ki­szolgáltatottságát látta. — Egy szava sem igaz! — kiál­totta idegesen a leányanya. — Ta­núkkal tudom bizonyítani, hogy csak úgy volt hajlandó alkalmazni, ha a ki nem mondott ajánlatát el­fogadom.' Én úgy tettem, mintha nem érteném, de a nagyobb fize­tésért helyet cseréltem. Aztán nem volt megállásom előtte. Az első hé­ten elvitt magával egy tárgyalásra és addig nem jöttünk haza, amíg célját el nem érte — kezébe temet­te arcát a lány és sírt. Felbolydult a csend a teremben. Két vallomás, két ember igaza. Ki­nek higgyenek? Emlékeztek a mun­katársak, a barátok, a barátnők, hol és mikor, hogyan is volt? Egyesek ide, mások oda hajlottak. Bárkányi zavartan néz a munka­társai szemébe. Eddig ő nézett szá- monkérően munkatársaira a terme­lési értekezleteken és most, megvál­tozott a szerepük. Lassan elült ben­ne a felkavart indulat. Munkatár­sai gondoljanak, amit akarnak, de itt van a felesége, aki tizenöt év­vel fiatalabb és az is vádolóan néz rá. A szeme kisírt és talán most határozta el, hogy mással folytatja életét. Nagyon meg kell fontolni, hogy mit mond, amivel enyhíti helyzetét és nem bonyolítja. — Az alperesnek, mi erre a vá­lasza? — Egy szó sem igaz az egészből! Arankával soha nem voltam sem­miféle értekezleten, annál is in­kább nem lehettem, mivel az ilyen értekezletekre csak a meghívottak mehetnek be. Talán megnevezné, hol voltunk együtt?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents