Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-17 / 114. szám
UJ POLITIKAI KÖNYVEK Országok, népek, emberek ÁTMENETI OTTHON? Csak három hétre GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGVÉDŐ INTÉZET - POMÁZ Mindig érdekes más országok, népek, emberek szokásaival, környezetével, művészetével ismerkedni. Napjainkban már a távoli országok is elérhetőek sokak számára, de akik nem jutnak el külföldre, azok betekintést nyerhetnek bármely ország életébe, örömeibe, gondjaiba a könyvek segítségével. Most három magyar szerző kötetével kalauzoljuk el olvasóinkat három országba. Hat év Jugoszláviában A szomszédos, baráti, szocializmust' építő országról több könyv jelent már meg magyarul, és sokan el is látogathatnak ebbe a nagyon sok természeti szépséget birtokoló, Adria-tengerparti országba. Miként élnek Jugoszlávia népei, hogyan igyekeznek legyűrni az akadályokat, amelyek a szocializmus építésének útjában állnak? Erről • szól Nyárádi Éva és Nyárádi Róbert riportkötete, amelyet a Kossuth Könyvkiadó az Ország-világ sorozatban jelentetett meg Hat év Jugoszláviában címmel. A szerzőpáros újságírói pályájának talán legérdekesebb hat esztendejét töltötte Jugoszláviában. 1971-től 1976-ig járták a soknemzetiségű ország tájait, ismerkedtek lakóinak életével. Kötetükben tapasztalataik egy részét nyújtják át az olvasónak, érdekes, lebilincselő stílusban. Bemutatják a rendkívül erőteljes fejlődést és azokat a gondokat is, amelyekkel Jugoszláviának meg kell küzdenie. Az 1971 nyarán fellendülő nacionalista hullám megfékezéséről, a JKSZ határozott intézkedéseiről — amelynek következtében az önigazgatáson alapuló szocializmus ellenségeiből álló tömegmozgalom néhány hét alatt összeomlott —, a 11 hónap alatt felépülő kongresszusi palota történetéről, a mocsáron épült egyetemi városról. Űi Belgrádról és olyan érdekességekről is olvashatunk könyvükben, mint a vérbosz- szú hagyománya. A szerzők számtalan epizódot, pillanatképet örökítettek meg gondokról, örömökről emberi sorsokról. A riportkönyv mélyebb betekintést nyújt a sokarcú ország mindennapi életébe, mint egy párnapos turistaút. A könyvet gazdag képanyag egészíti ki. Az új Líbiában Füszter Ildikó hosszú ideig tartózkodott ebben a hatalmas országban férjével, aki szülészorvosnak szegődött Líbiába. Érdekfeszítő, színes riportokban számol be élményeiről Az ősidőktől fogva szegény, megszállóktól kifosztott, háborúktól sújtott nép, 1952-ben nyerte el függetlenségét, az imperialista hatalmak támaszpontjai azonban megmaradtak. | A Kadhafi vezette tiszti csoport 1969-ben döntötte meg Idrisz király uralmát. A szerző beszámol arról, hogy milyen fejlődést ért el az elmúlt időszakban ez a hatalmas olajkinccsel rendelkező ország, hogyan élnek a líbiai emberek, milyen szokásaik vannak, s arról is, hogy hogyan használják fel a szocialista országok, köztük hazánk segítségét a kulturális, az egészségügyi és egyéb ellátás javítására. A szerző segítségével ismerősként bolyonghatunk Tripoli utcáin, a ramandán éjszakai életében, a kereskedők utcájában és elkalandozhatunk a Szaharában, a tuaregek városában, s egy távoli, egzotikus ilép múltjában, történelmében, meglátogathatjuk a hajdani híres kikötővárosok romjait, a múzeumukat, Bengázit, Kiré- nét, Apollóniát és más líbiai városokat. Egyiptom gazdasága Kubik István könyvének műfaja nem riport, útleírás, mégsem mondhatjuk, hogy száraz gazdaságpolitikai munka volna. Egyiptomról nehéz is lenne így írni. Az elmúlt negyedszázad alatt az egyiptomi társadalmin és gazdaság hatalmas változásokon ment át, az újságolvasó ember szinte nap mint nap találkozhatott Egyiptom nevével. 1952 júniusában a forradalom, négy évvel később az angol—francia—izraeli agresszió, majd a két újabb izraeli-arab háború, s közben | Nasszer elnök halála, utána j pedig a Nyugat felé nyitás politikája miatt került az érdeklődés középpontjába Egyiptom. Ennek a negyedszázadnak a történetéi, a változások okait, lényegét és kihatásait kutatja a szerző. Könyvének első részében az ország múltját foglalja össze, majd bemutatja az ötvenes évek elmaradott egyiptomi gazdaságát, s a nasszeri korszakot; a feudalizmus felszámolására tett intézkedéseket, a földreform végrehajtását és a külföldi tőke elleni | harcot. A szerző részletesen elemzi a nem kapitalista fejlődés útján tett lépéseket, a progresszív reformintézkedéAz idén minden korábbinál több nyolcadikos kíván továbbtanulni, ez derül ki az egyetemi számítóközpont most elkészült gyorsstatisztikájából. Míg tavaly a nyolcadik osztályt végzőknek csak 96,1 százaléka nyújtotta be jelentkezési lapját valamely középfokú iskolába, ez év tavaszán ez az arány már 96,5 százalékra emelkedett. Hazánk általános iskoláiban 120 ezer tanuló fejezi be júniusban alapfokú tanulmányait, csaknem 40 ezerrel kevesebb, mint másfél évtizeddel ezelőtt. Változatlanul érvényesül az idén is az utóbbi évek egy másik tendenciája; a legnépszerűbb a szakközépiskola. Az idén végzők a szakközépiskolák 31 ezer helyére pályázhattak, ám ennél többen adtak be jelentkezési lapot, a túljelentkezés 28 százalékos volt. A gimnáziumokban szeptemberben 23 ezer első osztályos kezdheti meg tanulmányait, az érdeklődés azonban erősen sek eredményeit, az állami szektor túlsúlyba jutását, a gazdasági fejlődésben mindinkább tért hódító tervszerűséget a hatvanas évek elején. Kitér a külgazdasági kapcsolatok alakulása, a társadalom- politikai reformokra, az Arab Szocialista Unió létrehozásának körülményeire és jelentőségére. A Nasszer utáni Egyiptomban bekövetkezett változásokkal kapcsolatosan kifejti, hogy milyen mélyben munkáló erők készítették elő a Nyugat felé nyitást, s mennyiben játszott a politikai átalakulásában szerepet a társadalmi struktúra módosulása, a kőolajválság és a közel-keleti övezet gyökeresen megváltozott világgazdasági helyzete. A kötetet időrendi áttekintés egészíti ki a kor legfontosabb politikai és gazdasági eseményeiről. Gáli Sándor megoszlik a különböző iskolák között. A tavalyinál némileg kevesebben pályáztak a szakmunkásképzőkbe, ám a jelentkezés még nem zárult le, csaknem ötezer hely várja még a nyolcadikosokat. Bár évről évre mind népszerűbbek azok a szakközépiskolák, amelyek a szakmunkásoklevél mellé érettségit is adnak, országosan körülbelül háromezer hely még ezekben is betöltetlen; a felvehetőknél 66 százalékkal többen jelentkeztek viszont az úgynevezett középfokú képzési célú szakközépiskolákba. Érdekes képet mutat a jelentkezési statisztika a megyék viszonylatában. Eltérés tapasztalható a községekben, illetve a városokban élő gyerekek jövőt illető elképzelései között is. A falusi iskolákból a tanulóknak a fele szakmunkásképzőkbe, a városi gyermekek 61 százaléka pedig a szakközépiskolákba és gimnáziumokba jelentkezett. Pest megyében 3300 most az állami gondozottak száma. Közülük ezren nevelőszülőknél élnek, a többiek nevelő- otthonokban, csecsemőotthonokban, iskolai, munkahelyi kollégiumokban. Van mégis egy intézmény Pest megyében, amelynek mindannyiunkhoz sok a köze: Pomázon a Templom tér 3. szám alatt áll a megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet... Öltözni jöttünk Két fiatal lány, mindketten Ceglédről, az egészségügyi szakközépiskolában tanulnak. Ami közös a sorsukban: nem édes szüleik nevelték őket. Így mondják: — Másodszor járunk itt, s akárcsak egy éve, most is öltözni jöttünk. Itt kapjuk a ruhát az intézetnél. Mást? Nem, nem tudunk róla... Azután megered a szó. Mindketten beszélnek a nevelőszülőkről, akik korábban gondoskodtak róluk, s akiket ma is meg-meglátogatnak. Azután Eta néniről és Gizi néniről, akiket — mióta az eszüket tudják — ismernek. Ök látogatták meg havonta- kéthavonta a lányokat, hozták a zsebpénzt — most száz forint egy hónapra —, ünnepeken ajándékcsomagot, tanévkezdéskor füzeteket, könyveket, tollat, táskát, köpenyt. Ma is hozzájuk fordulnak bármi gondjukkal. Bíznak bennük, mert végigkísérték életüket. S mindig csak jót kaptak tőlük, mindig azt kérdezték, van-e problémájuk, s ha volt — megesik — segítettek tanáccsal, jó szóval, ha kellett, tettel. A háttérben Simon Lajos, a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója: — Nem csoda, s nem is baj, hogy a lányok és társaik nem tudják, hogyan, s mi mindennel segíti sorsukat egyengetni ez az intézet. Hiszen a saját családjukban felcseperedő gyermekek sem tudnak mindenről, amit szüleik tesznek értük. Elöljáróban még csak annyit, hogy Eta néni és Gizi néni a mi munkatársunk; huszonkét társukkal a nevelőszülők felügyelői. — De kezdjük inkább az elején! Intézetünk az első, amelyikkel a csecsemők kivételével minden Pest megyei állami gondozott fiatal kapcsolatba kerül. Egy-egy esztendőben hat-hétszáz új állami gondozott átlagosan három hetet tölt falaink között, míg többé-kevésbé véglegesen egy-egy nevelőotthon vagy család be nem fogadja őket. Ez a három hét igen kevés a nevelésre, de többnyire elegendő a gyerekek megismerésére ahhoz, hogy további sorsukról dönthessün^. Van, aki törött csonttal vagy leromlott egészségi állapotban, esetleg terhesen kerül hozzánk. Első tehát a teljes orvosi kivizsgálás. A pszichológiai vizsgálat során azt kíséreljük meg kideríteni; ^ik voltak a gyermek előéletének gondjai, a nevelés, a szülők gyengéi, s ezek ismeretében megpróbáljuk a többnyire sérült gyermeki személyiséget leírni. Nagy segítség ez azoknak, akik később nevelik őt. Később is — A pedagógiai megfigyelés során arra keresünk választ, mennyire tud alkalmazkodni társaihoz, a felnőttekhez, a rendezett élet körülményeihez, eljutott-e az ön- kiszolgálásig, tudása, képességei megfelelnek-e életkorának, s kialakultak-e benne társadalomellenes, esetleg bűnözésre ösztökélő hajlamok. Egyszóval kíváncsiak vagyunk ne- veltségi szintjére. Persze, az itteni néhány hét nemcsak vizsgálódással telik, Tanulnak a gyerekek, s a zsúfolt napi- és hetirendben bőven akad nevelő hatású program : kézimunka, parkgondozás, barkácsolás, játék, sport, tv-nézés. Otthon ez. Ha csak egy hónapra is. Az egyetlen, amit nyújthat, az az édesszülő gyermekének — és csak neki — szóló szeretet. Itt minden közös, minden gyermek egyformán kedves a ne/elüknek, a szakácsnőnek, kertésznek. Több szekrényre való irat az állami gondozott gyermekek életének minden lényeges mozzanatáról. Áruháznyi ruha, cipő, játék, tanszer a raktárban. Mindegyik más, hogy a gyerekek az ízlésüknek, vágyuknak megfelelőt választhassák. Emberek, akikhez bármikor ismét bizalommal fordulhatnak. Közöttük Simon Lajos, aki mindannyiuk törvényes gyámja. Jogaikért ő áll ki, őt értesítik a kórházból, ha egyik gyerek megbetegszik, s műteni kell, az intézethez jöhetnek a fiatalok, ha bajba kerültek. Mert kerülnek. Van, aki galeritaggá lesz, van, aki elégedetlen a munkahelyével, s újat szeretne, van, aki megszökött, s ismét a biztonságot keresi. Nem ők a többség. De egészséges testi, lelki fejlődésük épp úgy fontos, mint bármely más fiatalé. Itt döntenek sorsukról, arról, hogy megismerhetik-e édes szüleiket. (Erre csak akkor kerülhet sor, ha az állami gondozásbavétel egykori oka, a szülő felelőtlen életmódja, s a többi veszélyeztető ok, megszűnt.) Határoznak arról, hogy nevelőszülőkhöz vagy nevelőotthonba kerüljenek, s ha igen, hová. Innen kapják a gondoskodást, itt vigyázzák lépteiket. Minden őértük van itt. Lehet számokat írni: egy állami gondozott csecsemő ellátása évi 50 ezer forintba kerül, egy iskolásé 40 ezerbe. A fiatalok pályakezdéséhez 5 — 30 ezer forintos segélyt adhat az intézet. De nem lehet számokkal kifejezni a gondoskodást, a hiányzó otthon pótlásáért tett erőfeszítéseket, a nevelést... Köszönni, enni, kérni Bihari Lászióné tíz éve nevelő a pomázi intézetben: — Az első teendőnk nem oktatási, hanem nevelési. Általában zaklatottan kerülnek ide a gyerekek, hiszen amikor állami gondozásba veszik őket, kiszakadnak korábbi környezetükből. Lehet, hogy elvesztették egyetlen szülőjüket, lehet, hogy más ok miatt, de a lényeg az: itt merőben új számukra minden. És idegen. Meg kell tehát nyugtatnunk őket. Ez többnyire akkor sikerül csak, amikor elmagyarázzuk, milyen lesz ezután az életük, s amikor már tapasztalhatják is, hogy tőlünk csak jót kapnak. Egy kisebb gyereknek elég félórányi játék is néha, de a nagyobbaknál na- ’ pokig tart, mire jön a megnyugvás. — Nem mentes a problémáktól az első néhány hét. Van á gyerekek között, aki még életében nem használt zsebkendőt, nem evett késsel- viliával, s nem tanult meg kérni és köszönni, nem ismeri az elemi alkalmazkodást. Ahhoz, hogy társak közé, nevelőotthonba kerülhessen — mindezek nélkülözhetetlenek. A három hét alatt többet-ke- vesebbet pótolni is lehet az elmaradt tananyagból, tanév vége felé pedig -az osztályozó vizsgára készíthetjük fel a gyerekeket. Egy rendkívül ritkának számító példa: tizenkét évesen írástudatlanul került hozzánk egy kislány. Egy év alatt elvégezte az első és második osztályt, méghozzá hármas-négyesre. — A nagyobb eredményekhez persze több idő kell. S mert itt évente több százan fordulnak meg, rövid időre, kevés, amivel a pedagógus dicsekedhet. De, hogy mégsem csak átmeneti az otthon, azt bizonyítja, hogy az egykori gyerekek még felnőtt fejjel is vissza-visszatérnek. Most például szeptemberre találkozót szervez egyikük azoknak, akikkel együtt nevelkedett itt. Vasvári G. Pál SZÍNHÁZI estek Fejezetek Gyurkó László műve a Nemzeti Színházban Megilletődött produkció, de érdeme, hogy arra késztet: folytassuk magunkban, gondolatban egy ember sorsának szakaszokra bontását. Pontosabban élet- történetének fejezeteit kerítsük egymás mellé, s kiderül: ha valaki szinkronban van saját korával — bizony ritka az ilyen ember —, akkor életének egyetlen napja sem választható el teljesen a politika legizgalmasabb kérdéseitől. Lenin egy forradalom, egy ország vezetője volt, s közben példájával egy új típust teremtett: a politizáló emberét, minden cselekedetének a közösségi magatartás adott értelmet. Ezt kétségtelenül bizonyítják a dokumentumok, amelyekből Gyurkó László pódium-drámát szerkesztett. A művet, tíz év után másodszor tűzte műsorára a Nemzeti Színház. Gyurkó a dokumentum-oratórium műfaji meghatározást szabja ehhez az alkotáshoz, de nem követi a választott forma törvényeit. Hagyományos értelemben nem teremt történetet, nincsenek szereplői, elhagyja az oratóriumra jellemző kórust, és a hagyományos testo-t. az elbeszélő személyt, csak mint műsorközlőt alkalmazza. Mindez persze nem tekinthető feltétlenül negatívnak, hiszen műfaji újítást is takarhat. Gyurkó a dokumentumok izgalmasságára bízza a hatáskeltást és kizárólaa a montázs-technikára éoít. ^Irott alakban ez tökéletesen bevált, mert a befogadónak lehetősége van a fontolgatásra, a meditációra. Színpadon a gvors egymásutánban pergetett szövegrészletek elmosódnak. a szerkesztés szikársáea azt is kizárja, hogy égv-egy alapdokumentum újra elhangozzék mélyebb értelmet és Jelentőséget nyerve az összefüggésekben. Négy tétel, vagy ha tetszik, négy fejezet alkotja az epikus művet. A szerkesztő-szerző a száműzetésből irt levelekkel indít, de időben később született dokumentumokkal — Krupszkaja visz- szaemlékezéseivel — is keveri az anyagot, amelyből Lenin humora, hogy ne mondjuk: boldogsága sugárzik. Lehettek ennek a száműzetésnek nehéz napjai is ... A második fejezet 1918 elejét idézi, amikor a szégyenletes béke és a végső pusztuláshoz vezető háború kérdésében kellett dönteni. A Lenin vezette Központi Bizottság üléseinek jegyzőkönyveiből idézi fel azt a korszakot és Lenin reálpolitikusi, államszervezői egyéniségét. Az egymással szemben álló vélemények ehelyütt valós drámai konfliktust teremtenek, bár esztétikai értelemben a hatás itt sem elég szug- gesztív. A Válság című fejezet a kronstadti erőd matrózainak lázadásáról és annak leveréséről szól: ez az esemény volt a fiatal szovjethatalom legjelentősebb belpolitikai megrázkódtatása. Érdekes, hogy a drámai montázsnak ez a legizgalmasabb, leginkább emberközeli részlete. Nem véletlen, hiszen dokumentumok helyett személyes élményre épül: Jelizaveta Drabkinának, Lenin közvetlen munkatársának visszaemlékezései inspirálták. Az utolsó rész Két ember: Lenin és Gorkij levelezéséből merít. Kettőjüket húszéves barátság fűzte ösz- sze, amelynek voltak nagyon feszült korszakai is, volt amikor szembe kerültek egymással, amikor a gyakorlati politikában nem értettek egyet, de mindvégig kölcsönös maradt a megbecsülés, a tisztelet. Gyurkó alkotásában Gorkij szanatóriumból írt leveléből értesülünk Lenin haláláról. Ez a megoldás kétségtelenül egyéníti a gyászt, de egyben el is választja Lenint az akkori szovjet eseményektől. Az elődás attól hat megilletődöttnek, hogy a már hagyományosnak nevezhető, kissé konzervatív pódium-irodalmi műsor formában jelenik meg. A szerző lényegében szakít az oratorikus formával, Marton Endre rendező viszont egy modern moralitást állít színpadra. Gyurkó szándéka volt, hogy lehántsa Lenin emlékéről a szoborrá merevítő , hősies külsőségeket. Ennek ellene hat a merev testtel, geometrikus formák szerint mozgó előadógárda, az üres színpadi ter a vetített képekkel és néhány színész deklamáló stílusa. Az előadás egészében olyan, mint egy hősies gesztus. Varga Mátyás díszlettervező nyilván a rendezői, koncepciót szolgálja a mozgóképek vetítésével is, de ezek a filmek méginkább legendává varázsolják az élő Lenint. Sok, összesen tizenöt előadó szerepel a produkcióban, ez is csökkenti az intimitás megteremtésének lehetőségét. Teljesen véletlennek tűnik a szövegrészek kiosztása egy-egy közreműködőre, s többször is feleslegesnek érezhetjük a színészek mozgását, különösen az első fejezetben. A másodikban nagyon szellemes a két irányba mutató széksor elhelyezése. A színpadi beállítás merevsége a harmadik és a negyedik részben lazul valamicskét, s ezáltal a közreműködők is felszabadultabbá válnak. Három színész nyújt maradandó élményt: Major Tamás, Berek Katalin és Koltai Róbert. Nemcsak tudatosan kialakított egyéni stílusuk vált ki jogos elismerést, hanem ők alkalmazkodnak legjobban a mű egészének hangulatához, s mernek színt vinni az előadásba. Szépen oldja meg feladatát Csernus Mariann, Kohut Magda. Ronyecz Mária és Szersén Gyula, bár ők a kelleténél valamivel merevebbek. Ugyancsak sikeres Dániel Vali, Farkas Zsuzsa és Szacsvay László egy-egy megoldása. Ezzel a bemutatóval jelenleg két Leninről szóló művet játszanak a budapesti színházak, összehasonlíthatatlanul karakteresebb, egységesebb — s szín- házszerűbb megoldásával —, élőbb képet ad a Thália Színház Égszínkék lovak, vörös füvön című produkciója, így bizony nehéz magyarázatot találni arra, hogy mi indokolta éppen ennek a Gyurkó-műnek a felújítását. Kriszt György NŐ A TOVÁBBTANULÁSI KEDV Vezet a szakközépiskola ■ %
