Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
VBÁC PROUTÁWAl CCYESÜLKTEU-r„ VHAH FKUU1MU« KtYDUUMUU Sí, w x/tman AZ MSZMP PEST'MEGYEÍ BIZOTTS^GA-ES A MEGYEI TANACS LAPJA majálisa 1980. ★ Abony Jutott zászló mindenhova? Helyükön vannak az utak fölött feszülő transzparensek ? Jók a hangszórók? Valameny- nyi rendező, munkásőr, önkéntes rendőr, társadalmi segítőtárs tudja a feladatát? A többi között ezek a kérdések zsongtak ma reggel az abo- nyi megyei ünnepség főrendezőjének, Retkes Istvánnak a fejében. — Már több, mint két évA zászlóvivőkről mesélték A felvonulók menetét motorkerékpárosok sora nyitotta meg. A kormányra erősített zászlókat suhogtatta, libegtette az erős légáramlás, összehangolt elrendezésben vezették gépüket a Mechanikai Művek sportegyesülete helybeli motocross-szak- osztályának versenyzői. Hatéves múltja van Abonyban a szakosztálynak, s ez alatt az idő alatt szép eredményeket értek el: végleg elnyerték az Autó-Motor Kupa vándorserlegét. Tavaly némi visszaesés következett be, de most a legutóbbi versenyen — az országos bajnoki futamban — csoportelsők lettek. A vörös szín kapcsolja egybe A dísztribün mögött elhelyezett nagy méretű dekorációs táblát Csuti Gyula, a József Attila Tsz bérszámfejtője készítette. Társadalmi munkája több napot vett igénybe. Szinte le sem vetették zászlódíszüket az utcák március 15. óta. A piros-fehér- zöld, s a világ munkásainak összefogását jelképező vörös szín, mintegy összekapcsolja a négy pirosbetűs tavaszi napot. Persze nem csak a Szolnoki, a Nagykőrösi út és a Kossuth tér szélfútta zászlói jelentik az összekötő kapcsot a négy nap között, hanem gondolataink, s az ünnepek tiszteletére végzett munkánk. Tudjuk, Abonyban is 1919, majd 1945 kellett a szabad, tiszta szívből ünnepelt május elsejéhez, kellettek a múlt század agrárszocialista mozgalmai, s kellettek a húszas-harmincas évek illegálisan folytatott szervezkedései. S a munka? Az elmúlt évek eredményei bizonyítják, hosv például a Mechanikai Művek, a Vasipari, az Építőipari Szövetkezet dolgozóinak van mit ünnepelniük. Ugyanígy a termelőszövetkezetek tagjainak, alkalmazottainak is. A rossz időjárás ellenére, a József Attila Tsz-ben már öt és fél -száz hektáron elvetették a kukoricát, háromszázhetvenen a napraforgót. Vannak, akik ma is munkával ünnepelnek. És akik itt vannak? Figyeltem a Ságvári Tsz zászlóerdőjét, jelszavakat hirdető tábláit, a négy ember emelte MSZBT-emblémát. Mennyi tervezgetés, apró munka lehet a látvány mögött! ... Itt van a Vasipari Szövetkezet viszonylag kis létszámú, de annál számottevőbb eredményeket mutató kollektívája — szocialista brigádjainak erejéből arra is telt, hogy társadalmi munkában elkészítsék a dísztribünt. Sej Nagyabonyban... Igazi munkaiinnep a mai Dr. Dobi Ferencnek, a MEDOSZ főtitkárának nyilatkozata — Húsz évig, 1950-től 1970-ig, Pest megyében ünnepeltem május 1-ét — mondta dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ főtitkára, a mai nagygyűlés szónoka, az ünnepség előtt. — Ezek az évek az emberesedés időszakát jelentették számomra, ma is érzem, milyen fontos volt a. városokkal, mező- gazdasági dolgozókkal való találkozás. Különösen szívesen emlékszem vissza az 1957-es május 1-re, hogy az üzemek, állami gazdaságok, tsz-ek dolgozói milyen lelkesedéssel demonstrálták a munkás-paraszt szövetség, a szocializmus erejét. Dr. Dobi Ferenc szívesen gondol a hetvenes évek elejének egyre színesedő, kulturális, sportrendezvényekkel gazdagodó ünnepségeire is: azokban az években az SZMT vezető titkáraként, a 19 szakszervezeti ágazat ünnepi készülődését látva még inkább érezhette a résztvevők lelkesedését. — Mit tart a legfontosabbnak az idei május elsején? — Igazi munkaünnep a mai. Sokan most is a földeken dolgoznak. Ahogyan felidézem magamban, amit a párt XII. kongresszusán Kádár János mondott a mezőgazdaság sikereiről, lehetőségeiről, az eredmények tovább ösztönöznek bennünket — és arra is jogot adnak, hogy ünnepeljünk. Akinek mindenre van gondja tizede a május elsejei ünnepségek mindenese vagyok. Kezdetben a szervezők egyike voltam, később a mikrofonnál én konferáltam be a tribün előtt felvonulókat. Ez a hetedik alkalom, hogy irányításommal folynak az előkészületek, s hozzám futnak a szálak. A részletek megbeszélése nem kívánt sok időt. Abonyban a főútvonalaknak gazdáik vannak, szinte figyelmeztetni sem kell az intézményeket, gazdaságokat, maguktól rakják ki a zászlókat. Most még a két varróüzem, a BÉR és a PEVDI munkásnői társadalmi munkában készítettek újabb vörös és nemzeti színű lobo- 'gókat. — Ez az összefogás sokat jelent, és megkönnyítette a dolgomat. Igaz, azt sem tagadhatom, hogy a szervezés a szakmám. Amióta a nagyközségben működik a családi és társadalmi ünnepségeket rendező iroda, én vezetem. A felvonulók soraiban ma sok ismerőst láttam, akinek a házasságkötését, • gyermekének névadóját a mi irodánk tette ünnepivé — mondta, csupán e néhány mondatnyi időre szakítva meg bokros teendőit. ... csak két torony látszik, / De Mailandban harminckettő látszik. / Inkább nézem az abonyi kettőt, / mint Mailand-, ban azt a harminckettőt.” No-, ha a dallamot Kodály a Csallóközben, az ottani Nagyabonyban gyűjtötte, a dal a mi Abonyunkról beszél. A hely- történészek szerint a másik Abonyban soha nem volt két torony, és a község neves szülötte, Abonyi Lajos a múlt században itt gyűjtötte a szöveget. ratoni futó Szekeres Ferenc és a többiek sohasem szakadtak el teljesen az útnak indító tájtól. A mai Abonynak sem két tornya van már: a víztoronynyal együtt három. De az innen elszármazottak nem felejtették el a dalt, például Varga János birkózó, olimpiai, világ- és Európa-bájnok, aki valóban járt Mailandban, azaz Milánóban is; a világválogatottban is szerepelt kézilabdázó Varga István, a maA három abonyi torony (fotómontázs)
