Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-01 / 101. szám

flBONYI KRÓNIKA Takaros csizmákat varrnak Az ipartelepítés során Abonyban az utóbbi évtizedben megnőtt a munkalehetőség, főként a nők számára. A kép a Fővárosi Ruházati Szolgáltató Vállalat cipőüzemében készült, ahol most csizmafelsőrészt gyártanak. Bodor Mihályné és kol­légái keze alatt szinte ég a munka Gyuráki Ferenc felvétele Lakatosból postás A választóki Szakmai munkája ellen az eltelt nyolc esztendő alatt lé­nyeges észrevétel nem merült fel, munkatársai és a kézbe­sítői körzetében lakó embe­rek szeretik. Figyelmes, udva­rias és áldozatkész, a hiva­tal Egyetértés szocialista bri­gádjának tagja. Ebben a kö­zösségben is megállja helyét, a vele szemben támasztott kö­vetelményeknek megfelel. Po­litizáló ember, korábban a KISZ-ben tevékenykedett, ez év februárjában lett párttag. Munkahelyének közösségi éle­tébe bekapcsolódik. Jó mun­kájának elismeréseként tavaly Kiváló dolgozó kitüntetésben részesült. ' Fiatal, dolgos így jellemezte röviden és tömören Zelei József javas- lattevő Kállai Ambrust, akit a minap megtartott abonyi je­lölő gyűlésen a 2. számú vá­lasztókörzet lakói tanácstag­nak jelöltek. Kállai Ambrus dús, fekete hajú, sötét szemű, mosoly­gós arcú huszonöt éves fiatal­ember. Nyolc éve az abonyi postahivatal kézbesítője és mint a jelölő gyűlésen elhang­zott javaslatból kitűnik. az emberek és felettesei megelé­gedésére látja el feladatát. Lakatosszakmát tanult, egy ideig a helyi József Attila Termelőszövetkezetben is dol­gozott. Egyszer meghallotta, hogy a postán kézbesítőt ke­resnek. Gondolt egyet és je­lentkezett. Bevált és ő is ked­vet kapott ehhez a még min­dig nem elég népszerű fog­lalkozáshoz. Viszonozni akarja — Megszerettem az embe­rek között való mozgást, megtetszett, hogy nap mint nap sok-sok emberrel kell találkozni — meséli. — Szere­tem a temérdek újság és le­vél segítségével a különféle híreket vinni, jóleső érzés fcg el, ha egy-egy jó hírt, vagy örömre okot adó küldeményt én közvetíthetek. Alaptermé­szetem a mozgékonyság, a jö­vés-menés, ennélfogva nem kedvelem a tartósan egy helyhez kötött feladatokat. Ez és az a jó kollektíva, amibe belecsöppentem, láncolt a postai munkához. A jelölő gyűlésen — ami­kor megköszönte a bizalmat — először beszélt életében na­irzet jelöltje I gyobb nyilvánosság előtt, összefüggően és határozottan mondta el, hogy viszonozni | akarja ezt. Mi tagadás, meg­választása esetén lesz mit ten- 1 ni. Már jelölésekor több tu­cat olyan észrevétel, kérés, ja­vaslat hangzott el, ami sok utánajárást igényel majd. Van még feladat — A leendő körzetemben nőttem fel, ott élek ma is, így ismerem mind a közös, mind az egyéni gondokat — mond­ja. Sok a probléma még. Rosszak, sárosak az utcák, nincs a körzetbén lakó gye­rekeknek játszóterük, szűk, kicsi a környékünkön műkö­dő élelmiszerbolt, helyenként az utcai világítással is prob­léma van. Ha megválasztanak elsősorban ezek felszámolása érdekében szeretnék tenni va­lamit. Jelölése váratlanul érte és hogy vállalkozott a megbíza­tásra azt egyedül azért tette, mert szeret az emberekkel foglalkozni és tenni is ért' valamit. Gyuráki Ferenc Üvegházban nevelik Ünnepi csokor A május elsejei dekorációk­hoz sok ezer szál vörös szeg­fűt szedtek a ceglédi Magyar —Szovjet Barátság Termelő- szövetkezetben. Évente álta­lában 5 millió virág kerül ki üvegházaikból, hazai szemek gyönyörködtetésére és export­ra is, hiszen üde szép virágot a többi közt a Szovjetunióba is szállítanak. „Híznak” már azok a virágbimbók is, ame­lyek a közelgő anyák nap­jáig bontanak szirmot, akkor fogják leszedni, eljuttatni a boltokba. Kiállítás Bélyeg és gyermekrajz Ma és holnap, május 2-án a ceglédi Kossuth Művelődési Központ B-épületében (az egykori zeneiskola földszintes épületében) bélyeg- és gyer- mekrajz-kiállítás várja az ér­deklődőket. Ma délután 14 órától 18 óráig, holnap dél­előtt 10—12 óráig és délután 15—18 óráig látható a két ki­állítás. ★ Május, 2-án, pénteken 18 órai kezdettel a Kossuth mű­velődési központban közönség elé lép az intézmény citera- zenekara. A népzenei műsor­ra minden érdeklődőt szíve­sen látnak. A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM 1980. MÁJUS 1., CSÜTÖRTÖK Élelmezés és tudomány Számítógép vetéstervet készít Az április végén beköszön­tött csapadékos október kény­szerpihenőre rendelte a tava­szi mezőgazdasági munkákat végző erőgépeket. Remélhető azonban, hogy mire e sorok megjelennek, a Bábolnai Ipar­szerű Kukoricatermelő Közös Vállalathoz (IKR) , tartozó kétszázharminc gazdaságban is vége felé járnak majd a „sárga arany” vetésének. Az IKR 5000-es számú ter­melésszervezési egységében — amelyhez Pest megye is tar­tozik — György nap táján indultak neki az IHC- és Rá- ba-Steiger traktorok vontat­Kellemes órák Zene szvingritmusban Erkel Ferenc Állami Zene­iskola, egyszerű hétköznap Cegléden, este hét óra. A hangversenyteremben teli széksorok, várakozás tel jes csend. A pódiumon két hang­versenyzongora, dob, egy dzsesszorgona. Hangulatos est van készülőben. Három fia­talembert vár a közönség: András Tamás dzsessz-előadó- művészt, a zongorához — az egyikhez — Bori Viktort, a dob mögé pedig a szegedi Csizmadia Lászlót. Mind a három fiatal jó ismerős, ket­tejük ceglédi, gyakran meg­fordulnak, szerepelnek a kü­lönböző rendezvényeken és a dzsesszmuzsikát kedvelő ceg­lédiek épp oly szeretettel és ovációval fogadják őket min­den alkalommal, mint egy­kor a saját hazájában a mű­vészi tehetségét bontogató Benny Goodmant, Jimmie Luncefordot, Hendersont. András Tamásék ezúttal a dzsessz könnyebben érthető, átélhető megszólaltatására vállalkozták. Szvingritmus­ban hangzott el a legtöbb ze­neszám, fel-felcsillanó, szin­te dúdolható ismert dallamok­kal, ujjakkal dobolható rit­mussal, — mert a közönség érthetően nem úgy ül a szé­keken, mintha valamennyien karót nyeltek volna. (A trió­ra nézve is rég rossz lenne, ha ez így lenne ...) Vibrálás ér­ződik a teremben, de nem a dzsesszorgonától. Gondolatban ritmusra mozog, táncol ma­gában az egész nézősereg, vagy csendesülve szinte rin­gatja a dallamfüzéreket. A műsorszámokhoz hozzá­fűzni való nem sok akad. Ezt a zenét érezni, szeretni, meg­szeretni kell. Különösebb ma- gyaráznivalója, bejelentése András Tamásnak sincsen. — Orgonán, zongorán ját­szani könnyebb, mint beszél­ni — mondja, s ebben egyet­ért a trió és a közönség. Taps­sal köszönik Bori Viktor szerzeményét, Csizmadia László dobszólóját, András Tamás kéthangszeres játékát: jobbja a zongorát szólaltat­ja, balja a kedvelt dzsessz- orgonát. Bőven merítenek az improvizációs lehetőségek tár­házából. Kellemesen szórakoz­nak a dzsesszhez értők és nem értők. Ez az előadók és a bemutatott művek érdeme egyaránt. Hangulatos, érzék­letes, jól kitervelt a muzsika. — Az embernek sok elkép­zelése van. Egytől egyig mind nem válik valóra, de az egyiket követi a másik. Klu­bok, s majd az ifjúsági tábo­rok lakói hallhatják műso­rainkat. Nem lesz eseményte­len a nyár — mondja And­rás Tamás. Köszönik a szűnni nem aka­ró tapsot. Az elismerés min­dig jólesik. Holnap egyszerű hétköznap lesz megint. Ki-ki teszi a dol­gát. Bori Viktor például a tankönyveket lapozza. Hama­rosan érettségizik a Kossuth Gimnáziumban. E. K. Amit adtak: az élet Gyógyító segítség palackban Fekszem az alkalmi kórhá­zi ágyon. Kezem ökölbe szo­rítom, majd széttárom ujjai­mat, s ismét ökölben a ke­zem. A műveletet ismétlem újra meg újra. — Engedje el magát, lazít­son — hallom a nyugtató, fi­gyelmes szót. A karomból vé­kony tűben kezdődő műanyag csövön át palackba folyik a vérem. — „A, RH pozitív"! — mondom magamban. — Va­jon kit segítek vele, ki kap­ja meg? — Engem nem kell nyug­tatni, nővérke — hallom a szomszédos ágyon fekvő hang­ját. — Kilencedszer adok vért. Szúrjon csak nyugodtan. A pihenő karosszékeken há­rom fiatal nő ül. A könyv­tárból jöttek vért adni. Cse­vegnek, nevetgélnek, a tűszú­rás helyére szorítják a steril tampont. Már túljutottak a nehezén. — Nem is olyan elviselhe­tetlen — mondja egyikük —, csak pár perc volt az egész. — Ha így érzik, az jó — mondja Veres L ászióné, a ceglédi vértranszfúziós állo­más szervezője. — De máso­kon önzetlenül, megértőén segíteni mindig is nagy és példás dolog. Abony a vér­adást tekintve igen lelkes kör­zet. Évente többször jövünk, és a kiszállás mindig ered­ményes. Nagyon sokat segít a kórháznak a gyógyító mun­kában, gyakran az életmen­tésben. Most ahogy a felvéte­li lapokat látom, megint leg­alább háromszázan jelezték szándékukat, hogy eljönnek vért adni. Eddig százan vol­tak itt, de hátravan a dél­után meg a holnapi nap is. A véradást gyors, de alavos vizsgálat előzi meg. Van, aki­től nem fogadják el a szíve­sen felajánlott segítséget. Má­soknak javasolják: jó lenne, ha a körzeti orvost felkeres­nék, nem ártana, ha egészsé­gük óvását nem hanyagolnák el. Sorakoznak a palackok. — Tartósító folyadék van valamennyiben, légmentesen zártak — mondja Veresné. — Minden palackra pontos jel­zés kerül, főként a vércso­portjelzés. Fontos adatokat tartalmaznak a vizsgálati kar­tonok is, semmi sem kerüli el a figyelmünket. A gyógyulás­ra várókat csak így segíthet­jük, nem tévedhetünk. Elsőd­legesen vérátömlesztéshez kell' a palack tartalma, de külön­féle gyógyszerek, készítmé­nyek is lesznek belőle. Meg­számlálhatatlan sok helyen hasznosul az egészséges em­berek ilyen adománya. Szü­lés, műtét, baleset, egy-egy betegség, amelynél a vércse­rének életmentő szerepe van — lehetne sorolni. Nem lehet viszont eléggé megköszönni ezt azoknak, akik megértő jószándékkal jelentkeznek az első kérő szóra. Vagy kérni sem kell. Az ablaknál autó lassít. A küldeményért érkezett. Viszi a ceglédi kórházba, a vér­transzfúziós állomásra az abonyiak ajándékát. Cs. B. ta Cyklo 400-as, tizenkétsoros vetőgépek. Egy-egy ilyen egy­ség huszonnégy óra alatt száz hektáron képes elvetni a ma­got. Ahol csak mód van rá — megfelelőek a személyi fel­tételek — ki is kell használ­ni a gépek kapacitását: éj­jel-nappal két műszakban kell üzemeltetni a traktoro­kat, hogy ősszel a növény érése és betakarítása lehető­leg egyszerre, egy időben tör­ténjék. A ceglédi székhelyű, 5 ezres körzet Pest megyei részén idén harminc vagon- nyi hibrid vetőmag kerül a mintegy tizenötezer hektáros földterületre, amelyen tizen­három gazdaság „osztozik”. Elvileg öt nap alatt végez­hetnének a vetéssel, ám a mostani, az elmúlt évihez ha­sonló csapadékos időjárás miatt ez az idő valószínűleg megduplázódik, akárcsak 1979-ben. Alapos felkészülés Az előkészületekkel egyéb­ként évről évre jó néhány hónappal a vetés előtt' járnak az IKR gazdaságaiban. Bá­bolnai központjukban számí­tógép dolgozza ki a nagy ta­vaszi munka előterveit — az előző évek tapasztalatai alap­ján. A számítógépbe betáplált adatok — többek közt a me­teorológiai viszonyok és ta­lajadottságok — feldolgozása után a komputer kiválasztja az adott területre legalkalma­sabb vetőmagfajtát, s előírja a vetőgépbeállítási értékeket, amelynek alapján az IKR egyes körzeteiben a szakta­nácsadók táblára adaptálják a vetést. Szegedi János, a ceglédi ter­melésszervezési egység vezető­je elmondotta, hogy évenként rendszeresen — a munkálatok megkezdése előtt — előadáso­kon ismertetik a vetéssel kap­csolatos legújabb és legfon­tosabb tudnivalókat. Legutóbb a ceglédi Lenin Tsz központ­jában tartották a vetésokta­tást az IKR-taggazdaságok száznyolcvan agronómusa, gé­pésze, szerelője és növényvé­dő szakmérnöke részére. A szakemberek okítása előtt el­végezték a gépek beállítását is. Mível minden kétszáz má­zsás tétel más-más nagyságú szemeket tartalmaz, „élet­nagyságú modellkísérletekkel” az összes vetőmagmintát faj­tánként egy-egy gépen több­ször is leforgatják. Ez a mű­velet — természetesen még négy fal között — december­től februárig történik. Jelez a monitor A .hárommilliárd forint ér­tékű anyag- és eszközállo­mánnyal rendelkező IKR a Magyarországon ismert öt •kukoricatermelő rendszer kö­zül az egyetlen, amely a ve­tőmagon, - növényvédő- és ta­lajjavító szereken kívül gé­peket is ad taggazdaságainak a munkálatok elvégzéséhez. Az ezekre a gépekre szerelt korszerű automatikák hasz­nos segítőtársaivá váltak a szakembereknek: a vetőgé­pen levő, s a traktor vezető­fülkéjébe állított monitorral összekötött szerkezet például hang- és fényjelekkel figyel­mezteti a vezetőt, ha nem pe­reg a szem. A berendezés le­hetővé teszi, s néhány Pest megyei IKR-gazdaságban már gyakorlat, hogy a traktoroso­kat a kelés arányában bérez­zék és premizálják. Az ügy komolyságára jellemző: tavaly a májusi éjjeleken meglehető­sen sokan tébláboltak a zöl­dellő táblákon — zsebből ve­tették a kukoricát... Áprilisi mulasztásaikat akarták ily módon bepótolni, mondván: „én elvetettem rendesen, ar­ról már nem tehetek, hogy nem kelt ki időben”! Persze, az ellenőrzéssel megbízott ag- ronómusokat nem tudták be­csapni a mégoly dörzsölt traktorosok sem ... A terméshozam mennyisé­ge három fő tényezőn: a táp­anyag-utánpótláson és talaj­művelésen; a vetésen és a ve­tőmag fajtáján, minőségén; valamint a gondos növényvé­delmen és -ápoláson áll vagy bukik. Ha mindezen művele­teket megfelelő módon — és időben — elvégzik, a kukori­ca még az olyan területeken is meghálálja a törődést, mint Pest megye, amely nem kifejezetten alkalmas e nö­vénykultúra termesztésére. Ta­valy az 5000-es körzet gazda­ságainak átlagtermése hat tonna volt hektáronként; s ezen belül a megye tizenhá­rom gazdaságáé is alig vala­mivel volt kevesebb. (Az 1979-es IKR-átlag: 6,3 tonna/ ha.) A betakarítási verseny­ben — a kétezer hektár alat­ti területen termelő gazdasá­gok közül — 1979-ben az abo- nyi József Attila Tsz végzett az élen 8.06 tonnás hektáron­kénti átlaggal. Mögötte — nem sokkal maradt le — a ráckevei Aranykalász Tsz lett a második: 8.05 tonnával. Előkerül egy tanulmány Az ez évre tervezett, a ta­valyinál is bővebb termésho­zam egyes IKR-gazdaságok- ban jelentős többletmennyisé­geket eredményezhet. Az idei IKR terv kétszázhúszezer hektáron egymillió 452 ezer tonna. A kukoricafeleslegek feldolgozására most a Bábol­nai Mezőgazdasági Kombinát­ban körülbelül ötvenmilliós költséggel hatalmas, évi öt­ezer vagon kapacitású csírát- lanító és más berendezéseket építenek, szerelnek. Az ottani szakemberek nem restellték elővenni dr. Sigmond Elek műegyetemi ny. rendes tanár — 1916-ban megjelent (!) — tanulmányát, a „Kukoricacsi- rátlanítás gazdasági elö- nyei’’-1. Sigmond professzor hét pontban foglalja össze a kukorica feldolgozásának „köz- és nemzetgazdasági je­lentőségét”, majd leszögezi, hogy „állampénzügyi szem­pontokból is érdemes volna ezzel az új iparral foglalkoz­ni”. A néhai nyugalmazott ren­des tanár elképzeléseit most, hatvannégy évvel a tanul­mány megjelenése után, vé­gül is megvalósítják a bábol­naiak. Az ős<zel betakarítan­dó termés egy részét már a csírátlanítóban dolgozzák fel, azaz a szemeket alkotórészei­re szétválasztván, a kukoricát ipari, mezőgazdasági és_ hu­mán (közfogyasztási) célú fel- használásra teszik alkalmassá. Vörös István Kerékpáros lámpa nélkül Kivilágítatlan kerékpárral karikázott kora hajnalban, há­romnegyed négy tájban Albert- írsán Pjeczka György szíjgyár­tó, a budapesti Ganz-MÁVAG munkása. Sietős lett volna a dolga, de megállította a szol­gálatát teljesítő rendőr, mele­gen érdeklődve, hogy hol ma­radt a jármű lámpájának fény­sugara? A közlekedés így igen balesetveszélyes. Mint kiderült, a férfi kétkerekű járművén há­tul sem égett lámpa, ráadásul az első fék sem volt üzemké­pes. A szabálysértő helyszíni bírságot nem fizetett így a felielentést tett ellene.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents