Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-14 / 111. szám

Nemzetközi dzsesszbétvége Május 30—31-én és június 1-én ismét Miskolcon rendezi meg a Magyar Rádió a nem­zetközi dzsesszhétvégét. A nagyszabású zenei rendezvény­re számos ország neves hang­szeres szólistái, együttesei ér­keznek az észak-magyarorszá­gi városba. A három napos szemlén a közönség elé lép a jugoszláv Soncna Pot, a len­gyel Zbigniew Namyslovski, az amerikai Billy Taylor hangszeres művész, valamint az NSZK-beli Fusion Work­sop és a japán Yamashita- kvartett. Az utóbbi együttes először mutatkozik be Ma­gyarországon. A hazai szólistákat Csik Gusztáv zongoraművész, az együtteseket a Saturnus, a Regős-, a Pege-, a Vukán-, a Kőszegi-, a Szabados-együttes, a szegedi Molnár-dixieland és a budapesti Ragtime képvi­seli. A TANKÖTELEZETTSÉGI TÖRVÉNY VÉGREHAJTÁSÁRÓL A szülők felelősségérzete A MEGYEI NÉPFRONTELNÖKSÉG ÜLÉSE Kedden délután fővárosi székházában ülést tartott a Hazafias Népfront Pest me­gyei Bizottságának elnöksége. Megvitatta és elfogadta azt az előterjesztést, amely az Orszá­gos Takarékpénztár, a Terme­lőszövetkezetek Területi Szö­vetsége, valamint a népfront­mozgalom együttműködését elemzi a mezőgazdasági kis­termelés fejlesztésében. A tes­tület úgy határozott, hogy a2 anyagot a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága soron következő ülésén megtárgya­lásra javasolja. A közoktatás döntő eleme Ezt követően az elnökség a tankötelezettségi törvény vég­rehajtásának tapasztalatait te­IDÉN ISMÉT VISEGRÁDON Gyertek j t Négyszáz szereplőt, három­ezer vendéget várnak május 25-én Visegrádra a megyei gyermekfoglalkoztatási nap rendezői, a megyei tanács, a me­gyei művelődési központ, a megyei úttörőelnökség, a szentendrei járási hivatal, a visegrádi nagyközségi tanács és a Mátyás Király Múzeum szakemberei. A tavalyihoz ha­sonlóan gazdag műsorra, fel­szabadult hangulatra, jó szó­rakozásra és hasznos ismere­tekre számíthatnak az érdek­lődők. S tegyük hozzá: a ta­valyinál koncentráltabb, átte­kinthetőbb programra. A ren­dezők az idén ugyanis csak két helyszínt választottak ki a báb- és gyermekszínjátszó cso­portok bemutatói, a könyvvá­sár, a báb-, jelmez-, kiszebáb- készítés, a játékbemutató, a könyvkamevál számára: a vi­segrádi Királyi Palotát és a Salamon tornyot. A program délelőtt tíz óra­kor a Királyi Palota teraszán az Impro Bábcsoport Egyszer volt Budán kutyavásár című bemutatójával kezdődik, s a bábcsoportok műsorával a Sa­lamon toronynál, a színjátszó­kéval, a Királyi Palota déli pincéjében folytatódik. A báb­csoportok között, a tavalyitól eltérően csak néhány nem Pest megyei együttes szerepel — ez elsősorban a megyei bábmoz­galom megerősödését, a mun­ka színvonalasabbá válását jel­zi. Fellép például a gyáli, a szadai, az érdi, szigetújfalui csoport, amely a televízió Játsszunk bábszínházát! soro­zatában is szerepel. A szín­játszók között ott lesz a kéki (Szabolcs-Szatmár megyei ál­talános iskola csoportja, ame­lyet országosan az egyik legje­lentősebb gyermekegyüttesként tartanak számon. A Sálamon toronynál dél­után fél négytől a Vujicsics- együttes közreműködésével táncházat rendeznek, a Kirá­lyi Palotánál délután öt óra­kor karnevál kezdődik. A nap programjai közül érdeklődésre tarthat számot a Pilisi Park­erdőgazdaság fajáték-kiállítá­sa, a Pest megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat játék-, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat könyvvására, a film­vetítés és a Királyi Palotá­ban berendezett elvarázsolt kastély. p. sz. e. RÁDIÓFIGYELŐ FALURÁDIÓ. — Lehet, hogy nem így hívták, de én már ifjúkoromban, az 50-es évek elején, s a 40-es évek legvé­gén is, hallottam-hallgattam a Falurádiót. Bizonyos azonban, hogy közben sok minden megválto­zott. A Falurádió is feszesebb lett: kevésbé locsogós. A benne elhangzottak-elhangzók: tö­mörek, lényegretörők, lényeg­bevágók. Csak semmi mellébe­szélés! — ez most a lényeg, ez korunknak, s társadalmunk­nak alapszabálya, követelmé­nye, korszerűsége. Csak sem­mi mellébeszélés. És — csak semmi elhallga­tás! Ezért lehet a Falurádió is nyitottabb a réginél. Szétte- kintőbb. Körültekintőbb. Mesz- szirenézőbb. S ezért: látja meg a legkö­zelebbit is. A közelségen nemcsak az időbeliséget értem, hanem a térbeliséget is. A teret. A hely­színt. Ha Ugyanis, a Falurádió ké­szítői — most Berda Béla szer­kesztésében — csupán kinéz­nek a stúdió ablakán, láthat­ják: ez már Főt. Fót gyakran szerepel a Fa­lurádió műsorában. Sőt, egész Pest megye is gyakorta: per­sze, hellyel-közzel, módjával. Arányai szerint. S mert — rendszerint — lé­nyegesek hangzanak el rólunk, ezért köszönet a Falurádiónak, sőt, ilyen összefüggésben, ma­gának a Magyar Rádiónak is. A fóti Béke Tsz — úgy hal­lom, most a rádióból —, 745 milliós termelési értékkel zár­ta az 1979-es esztendőt. Dicsé­retes, nagyszerű dolog. Dicsé­ret jár érte, amelyet meg is kaptak a fótiak. Kiváló lett a kiváló. I Annak ellenére lett kiváló a fóti ^z, hogy a talajviszonyok nem a legkedvezoDbek. De minden talajból — sok min­den kinőhet. — Mint Foton is: például, a jó munka. A jó munkaszervezés. A hatékony­ság fokozása. Csupa oiyan tehát, amit ma annyiszor emlegetünk Annyi­szor, hogy már-már frázisnak hat. Annak, akinek. A fótiak­nak — valóság. Gazdaság. Futotta Delőle — fordítsuk meg a sorrendet! — nemcsak az egyénnek, hanem a közös­ségnek is. Hogy mást ne mondjak — mert a Falurádió többet is fel­sorolt ennél —, a kommuná- • lis beruházásokra. Amire mindenkinek szüksé­ge van. HÍREK, TUDÓSÍTÁSOK. Rálátunk, amikor a híreket halljuk-hallgatjuk, a nagyvi­lágra. Az egész világ egy-egy pillanatra, egy-egy mondat, egy-egy esemény erejéig be­költözik a szobánkba. Reggel van. Pontos időjelzés. Hat óra. Zúdulnak ránk az események. Sokunkra még fél­álomban. Mi történt az Egyesült Álla­mokban? Egyiptomban, Izrael­ben? Mi történt Iránban? Thaiföldön? A hírek érdekesek. A hírek komolyak. Komorak. Föléb­resztők. Különösen akkor, amikor a hírolvasó épp Romesh Chand- rát idézi. A Béke-világtanács elnöke Budapesten a Parla­mentben tömören így foglalta össze mindazt, ami történt és történik: Nem a tegnapi ve­szélyek leselkednek ránk, ha­nem újak! Tavasz van. Nyílnak a virá­gok. És elkezdődött — egy új nap az életünkben. Simon Gy. Ferenc kintette át. A megyében a .száztízezerhez közeledik az ál­talános iskolai tanulók száma, s önmagában ez az egyetlen tény is képet ad a tankötele­zettség maradéktalan érvénye­sítésének fontosságáról, hiszen ha néhány százaléknyi is a tanulmányaikat abbahagyó gyermekek aránya, a valóság­ban ez több ezer ifjúval egyen­lő. Elismeréssel szóltak a vitá­ban részt vevők arról, hogy a legutóbbi években az azt meg­előző időszakhoz képest ked­vező változások tapasztalhatók a megyében a tankötelezettsé­gi törvény végrehajtásában, s ez azért lényeges, mert egész közoktatási, szakképzési rend­szerünkben döntő jelentősége van az általános iskolának. Ér­zékelteti a haladást a követ­kező adatpár: amíg 1976-ban az általános iskolás korban levő gyermekek kilencvenöt száza­léka kezdte meg a tanévet az oktatási intézményekben, ad­dig 1979-ben már 98,6 száza­léka. A gond ott van — mu­tattak rá többen is a vitában —, hogy a már beírt tanulók egy el nem hanyagolható cso­portja év közben kimarad, il­letve különböző okok miatt tanévet veszt. Arányuk — a legutóbbi négy évet figyelem­be véve — sajnálatosan állan­dónak bizonyul, átlagosan 2,27—2,58 százalék, s ami még inkább elgondolkoztató: ma­gas az első osztályt eredmé­nyesen el nem végzők száma, az összes első osztályos öt, öt és fél százalékát teszi ki. Szoros együttműködést Sokféle ok együttes hatása adja a miértre a választ, így a családok egy csoportjának gyakori lakóhely-változtatása, a szülők közömbössége, a hi­vatalos szervek felületessége, a rossz környezet, az iskolaérett­ségi vizsgálatok nem egységes szempontjai mind-mind köz­rejátszanék a tanulók kimara­dásában, illetve a tanévvesz­tésben. Egyöntetű volt a vé­lemény a megyei népfrontel­nökség ülésén abban, hogy o szülök, a család szerepe alap­vető a tankötelezettség betar­tásában, s éppen ezért a nép­frontmozgalomnak az eddigi­nél is nagyobb figyelmet kell fordítania a szülők felelősség- érzetének növelésére. Hasznos terepe a felelősség felkeltésének, erősítésének, va­lamint a család és az iskola kapcsolata szorosabbra fűzé­sének o szülői munkaközösség. Példák bizonyítják — s a hoz­zászólók seregestül említettek ilyeneket —, hogy ahol jól dolgozik a szülői munkakö­zösség, ahol szoros a népfront és a tanácsok együttműködé­se ezen a területen is, ott az átlagosnál kisebb a tanévköz­ben kimaradó, illetve tanévet vesztő tanulók száma. Az ilyen és hasonló erőfe­szítéseknek része van abban, hogy a legutóbb befejezett tanévben már a gyermekek 86,7 százaléka járta ki tizen­négy éves koráig a nyolc osz­tályt, mert korábban az arány ennél kisebb volt. A környezet: közös ügy Az elfogadott napirenanek megieleioen ezután az elnök­ség azzal a jelentéssel foglal­kozott, amely a népfront ter­mészet- es környezetvedelmi tevékenységét összegezte. Az ülésen emiekeztetteK rá: ép­pen a megyéoen, 1976-ban, v isegradon íogalmazta meg a népírontmozgaiom a környe­zetvédelem társadalmi prog­ramját, s tény, hogy azóta ezt egyre nagyobb tömegek tart- jaK ügyüsnek, érdeküknek. Bizonyítja ezt sok más mel­lett az is — hangzott el az ülésen —, hogy ma már a megyében kilencven települé­sen működnek a népfronttes­tület mellett környezetvédel­mi és -szépítési bizottságok, s a környezetvédelmi társadalmi őrségek aktivistáinak száma megközelíti a három és fél ez­ret. Hasznos és a jövő szem­pontjából biztató, hogy az ál­talános iskolákban, a közép­fokú oktatási intézményekben gyökeret eresztett a környe­zet- és természetvédelmi moz­galom, a gyermekek körében nő az aktívák száma, s több helyen sikeres vetélkedőket, szakmai bemutatókat, kiállí­tásokat rendeztek. / Egyetértett az elnökség ab­ban, hogy a következő évek­ben — tekintettel a népgazda­ság egyensúlyi helyzetéből származó szerényebb beruhá­zási lehetőségekre — az eddi­gieknél is nagyobb jelentősége lesz a társadalmi összefogás­nak, a helyi erők mozgósítá­sának a köztisztaságban, a környezetvédelemben. A helyi népfrontbizottságoknak ép­pen ezért az elért eredmények­re támaszkodva minden jó le­hetőséget meg kell ragadniuk annak érdekében, hogy a kör­nyezet, mindannyiunk környe­zetének óvása, fejlesztése, szé­pítése, valóban mindannyiunk ügye legyen. M. O. A KÁRPÁTOK KIADÓ TERVEI Több mint húsz mű magyarul Az idén minden korábbi­nál nagyobb és szélesebb vá­lasztékkal jelentkezik a ma­gyar és a szovjet könyvpia­con a magyar nyelvű köny­veivel a Népeik Barátsága Ér­demrenddel kitüntetett ung­vári Kárpátok Könyvkiadó. Az idén 35 esztendős ungvári kiadó ebben az évben ma­gyar testvérintézményeivel közösen több mint 20 művet ad ki magyar nyelven, össze­sen csaknem 700 ezer pél­dányban. A Kárpátok, a Kossuth Ki­adóval közös gondozásban, egy kötetbe foglalva újból meg­jelenteti Leonyid Brezsnyev irodalmi Lenin-díjjal kitün­tetett — A Kis Föld, Az újjá­születés és A szűzföld című — visszaemlékezéseit. A mar­xizmus—leninizmus klasszi­kusai közül, ugyancsak a Kos­suth Kiadóval közösen az idén Lenin: Kik azok a nép­barátok, s hogyan harcolnak a szociáldemokraták ellen cí­mű művét adják ki. Ugyan­csak a két kiadó közös kiad­ványa lesz Dmitrij Popovics ukrán író visszaemlékezései­nek Küzdve küzdöttünk című kötete, amelynek szerzője a második világháború idején a Margit körú'td fegyházban ra­boskodott, valamint a Felde- rítők-hírszerzők című kötet, amely a Nagy Honvédő Há­ború egykori harcosainak em­lékezéseit tartalmazza. A budapesti Móra Ferenc Könyvkiadóval közös vállal­kozásban adják ki ebben az évben Fagyejev Ifjú Gárda és Katajev Távolban egy fehér vitorla című regényét, vala­mint Jurij Dmitrijev Az em­ber és az állatok című isme­retterjesztő gyermekkönyvét. A Móra, a Kárpátok és a po­zsonyi Madách Könyvkiadó együtt jelenteti meg Kalina Gyemikina Mese a fehér cá­páról című munkáját a leg­kisebbek számára. Az Európa Könyvkiadóval közösen jelentetik meg új ki­adásban Alekszandr Sztyepa- nov Port Arthur címá hétkö­tetes regényét, amely az orosz —japán háború napjaiba ka­lauzolja el olvasóit. Ugyan­csak az Európával közös vál­lalkozásban adják ki Pavel Zagrebelnij Jevprakszija című könyvét, amely a XI. száza­di kijevi fejedelemség min­dennapjait mutatja be a ma­gyar olvasóknak. ZENEI PANORÁMA Solymár új aranykoszorús kórusa Szokolay Sándor erre az alkalomra írt szignálja adta meg a jelet a május 10-én, a solymári zenei hetek meg­kezdésére. A négy év alatt kialakult hagyományoknak megfelelően kórushangversennyel kezdő­dött a műsorsorozat. Az ün­nepi alkalom díszvendége Bárdos Lajos Kossuth-díjas zeneszerző volt, aki szívügyé­nek tekintette eddig is a solymári zenei eseményeket. Miskolczi Ottó Tavaszi szig­nál című versét Tóth Judit színművész, a József Attila Színház tagja tolmácsolta, és Bárdos tanar úr baráti gesz­tusként átnyújtotta a megze­nésített, vegyeskarra kompo­nált művet a szerzőnek. Az Apáczai Csere János Művelődési Ház gyermekka­rától Szokolay Sándor két kis dalát hallottuk, majd Vá­sárhelyi Zoltán népdalfeldol­gozásait, Szokolay Bálint ve­zényletével. A már megjele­nésében igen kedves gyer­mekkórus előadásmódjával is megnyerte a közönséget Most csak négyen képvisel­ték a solymári asszonyok ha­gyományőrző népdalkörét, dei a nagy siker így sem maradt el. A sváb népdalok érzelmes, átélt éneklése, hagyományos népviseletük megérdemelt tapsot aratott, s ennek a si­kernek egyértelműen részese művészeti vezetőjük, Kelemen Istvánná is. A solymári művelődési ház és a Hazafias Népfront férfi­kara Regnart Altatóját, majd Bárdos Lajos Liszt Ferenc, valamint Jókedvű dallamok című műveit énekelte Kem- pelen Tünde vezényletével. A jó hangú együttestől a nép­dalfeldolgozás tetszett a leg­jobban. A solymári kórusok közül utolsóként a Kempelen Tün­de vezette Madrigalkórus állt a színpadra. Műsoruk jóval hosszabb, és szinte minden műfajt átölelő volt, népdaltól a madrigálig. Mint megtud­tuk, nem véletlenül mutatta meg interpretálásának széles skáláját a kar: megragadták az ünnepi alkalmat és minő­sítésüket kérték. A Népmű­velési Intézet megbízásából Nógrádi László és Ugrin Gá­bor zsűritagok, valamint Fa- sang Árpád zsürielnök arany­koszorús énekkarnak minősí­tette a Solymári Madrigálkó­rust, és így a gyermekkarral és az asszonyok kórusával együtt már három aranyko­szorús énekkarral dicsekedhet a község. Az Orosházi Madrigálkórus Mosolygó Miklósné vezényle­tével Gasparini, Passereau, Brahms, Hassler, Mozart da­lok nagyon szép előadása után bemutatóként énekelte Szoko­lay Sándor—Pákolicz: Arany­kapu című művét. A gyer­mekdalként induló, majd erős drámai töltéssel befeje­ződő kórusmű osztatlan si­kert aratott. Solymárra költözéséig at orosházi kórust vezette Szo­kolay Bálint, s most lehető­ség nyílt volt és jelenlegi kó­rusa együttes vezénylésére. Szokolay Sándor Miniatw kantáta című művét adta ele a két énekkar, szinte össze­szokó ttan. Zongorán Papp Jó­zsef zenetanár kísérte a: együttest. A Százhalombattai Barát­ság Művelődési Ház Liszt Fe­renc kórusa két Bach-korál- lal kezdte, majd háron Brahms-mii után Bárdos■ népdalcsokorral zárta műso­rát. A hangulatos előadó; mellett külön dicséret illet karmesterüket, Strausz Kál­mánt a> német szöveg tisztg érthető kiejtésének betanítá­sáért. Az Ifjú Zenebarátok Köz­ponti Kórusa Haydn Az év­szakok című oratóriumából i Tavaszkórust énekelte első­ként, nagyszerűen. A tiszta­ság, a nagyon szép hangzói jellemezte a következő Las sus-darabot. Perti: Intervestir bulum, Hassler Őszi fák, majt Scandelli kedves, hangulata üdvözlő dala és hrahm: Abend Ständchen-je szerzet szép perceket. A vastapsa Pászthy feldolgozása, a Csán­gó szerelmes dalok aratta, á a Tcorus, valamint vezetőjük Ugrin Gábor sikere még fo­kozódott Kodály—Balass Szép könyörgésének előadást után. Az est utolsó fellépője i Közalkalmazottak Szakszerve zete és Könnyűipari Minisz térium Bartók kórusa vol Nógrádi László vezénylet évei A nosszúra nyúlt műsor ha tása már kissé érződött a: előadásukon, fáradtabbaknál tűntek, mint máskor. Tőiül Thomson Allelulája tetszet a legjobban, szép, érzéstel előadásban szólaltatták meg Ugyancsak jól sikerült az el só Bárdos-dal, a Libera rm éneklése. A solymári művelődési há; zsúfolásig megtelt terme, a: osztatlan siker ismét bizo­nyította, hogy az éneklés i legtermeszetesebb örömszer­zési mód annak, aki énekel és annak is, aki hallgatja. Koncertező'gyerekek Dunakeszin Négy tehetséges zeneiskolás kapott koncertlehetőséget az elmúlt héten a Dunakeszi Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont színháztermében. A csehszlovákiai nemzetkö­zi hegedűversenyre, Usti Nad Orlicibe utazó nyolc és fél éves Ábrahám Márta (taná­ra Erdélyi Sándor) Bachtól a Prelúdiumot és a Gavottot játszotta, a kezdeti elfogódott­ság után tisztán, kedvesen. Dessalini D-dúr hegedűverse­nyével fejezte be műsorát, zongorán Szabó Katalin kísér­te. Rajta kívül négy zongora­szakos zeneiskolás szerepelt. Rácz Csilla Szokolay Szona­tináját szólaltatta meg szépen. A váci Cs. Nagy Ildikó két egymástól eltérő hangulatú műsorszámmal lépett fel. Kodály Meditációja és Bartók Román táncok című műve na­gyon jól kiválasztott és elő­adott része volt a műsornak. Az 1979. évi nyíregyházi országos zongoraverseny kü- löndíját nyerte Ferenczy Beá­ta. Most ismét bizonyította, nem ok nélkül kapta a meg­tisztelő címet. Prokofjev Ga- vottjának és ördögi sugalla­tának már kiválasztása is va­lószínűsítette technikai felké­szültségét, s ezt játéka mesz- szemenően bizonyította. Ugyanennek az országos zongoraversenynek a győzte­se volt Legéndi Gábor. Tizen­három éves alig múlt, mégis már nemzetközi sikerre if visszatekinthet. Csehszlová­kiában ifjúsági nemzetköz, zongoraversenyen harmadik lett. Bemutatta Jan Cikke’. Tátrai patakok című művét amelynek alapján meghívta í pozsonyi rádió és televízió hogy felvételt készítsen vele Most is ezt a bravúrszámot hallhattuk tőle. Mindannyiun­kat meggyőzött tehetségéről A technikailag nagyon nehés darabot olyan természetesen benne élve játszotta, annyin élvezte önmaga is a zene cso­bogását, patakszerű futkáro- zását, hogy a vastaps nen maradt el. Chopin Forradalm etűdje hangzott el ráadásként majd egy kis zongorista szá­mára igazán nagy lehetőség­ként együtt játszhatott a Musica Humana Kamarazene- karral. Bach F-moll zongora- versenyét biztos érzelemvál­tásokkal, elfogódottság nélkül játszotta a zenekar biztonsá­gos segítségével. Utolsó számként, Bach C- moll kettősversenye követke­zett. Ferenczy Beáta és Le­géndi Gábor zongorázott, köz­reműködött a Musica Huma­na Kamarazenekar. Az első tétel előadása különösen szé­pen sikerült, de egyformán biztos volt mindkét kis zon­gorista a gyors és a lassú ré­szekben. Tanárnőjük, Do- moszlay Erzsébet, igazán minden dicséretet megérde­mel. Hajós Anna

Next

/
Thumbnails
Contents