Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-11 / 109. szám

A Dunakanyar jövője Atrajzolódik a térkép A Fekete-erdőtől a Fekete-tenge­rig hömpölygő Duna vízi energiájá­nak haszonsítása századunkban kez­dődött. Elsőként a meredekebb esé­sű felső szakaszon használták ki a lehetőségeket, az alsó szakasz ed­dig egyetlen energiatermelő és ha­józást elősegítő komplexuma, a Vaskapu-vízlépcső csak 1972-ben részben elkészült, jugoszláv—román együttműködéssel. Jelenleg 20 vízi­erőmű termel áramot a Dunán, s vagy féltucat készül. Ez utóbbiak egyike Pest megyében, Nagymaros­nál. Vízierőmű jelentős természetát­alakító munka nélkül többnyire ele­ve sehol sem építhető meg, a Duna viszonylag lusta folyású középső szakaszán kiváltképp nem. Éppen ezért voltaképpen nem egy vízierő­mű készül, hanem egy vízlépcső- rendszer két (egy magyar és egy csehszlovák kezelésben levő) vízi­erőművel (Nagymaroson úgyneve­zett folyami vízlépcső, Gabcsikovó- ban pedig üzemvízcsatornás), át­alakítva a Pozsony—Budapest sza­kasz mindkét oldalát, továbbá nem csak az áramtermelés céljából. Egy vfzierőmű olcsón termel energiát, ám meghökkentően drága beruházás árán. Indokolt a tetemes költségeket megosztani az erőmű­építkezéshez kapcsolódó területek egyidejű fejlesztésével. A nagyma­ros—gabcsikovói vízlépcsőrendszer költségeit az 1977-ben megkötött magyar—csehszlovák államközi szerződés értelmében a két fél fe­le-fele arányban állja. Ez várha­tóan 32—32 milliárd forint értékű beruházást jelent. Az energiatermelés melletti leg­nagyobb hasznot a nemzetközi ha­józás feltételeinek számottevő javu­lása ígéri. Jelenleg a folyó Győr megyei szakasza nem felel meg a Duna Bizottság által előírt nemzet­közi követelményeknek. Átbocsátó- képessége a szokásos folyamszabá­lyozással gyakorlatilag nem növel­hető, a vízlépcsőrendszer megépíté­sével azonban igen. A Duna ma­gyar szakasza is teljes egészében korszerű (és olcsó) szállítási útvo­nallá válik. (Csaknem duplájára nő a folyó úgynevezett hajózhatósági időtartama. Az út legkevesebb 120 méter széles és legalább 3 méter mély lesz. Mindez lehetővé teszi, hogy magyar kikötőkből is átrako­dás nélkül juthasson áru a tenger­re. A vasúti fuvarozás költségeinek ténylegesen a feléért.) 1982-ig meg­épül a Duna—Majna—Rajna-csa­torna, így az új hajózási feltételek megteremtése előnyöket ígér. A még nagyobb távlatú elképzeléseket is figyelembe véve: a víziúthoz kap­csolódik majd a Duna—Odera—Elba vízisztráda, még tovább pedig a Rhone—Rajna víziút, amely a ter­vezett Duna—Száva—Adria-csator- nával és a Szovjetuniót is bekap­csoló, 1990-től épülő Duna—Tisza- csatornával együtt az egész konti­nenst behálózó vízi szállítási útvo­nalat kínál tulajdonképpen egész Európának. Előnyös az is, hogy a vízlépcső- rendszer megépítésének köszönhe­tően egyszer s mindenkorra meg­szűnik az itt rendre fenyegető ár­vízveszély. Az építkezés által érin­tett terület töltései csehszlovák ol­dalon ma körülbelül 200 ezer hek­tárt védenek, magyar oldalon pedig a dupláját. Csakhogy a számottevő hordaléklerakódás miatt a folyama­tos védekezés évről évre nehezebb és drágább. A vízlépcsőrendszer ré­szeként megépülő úgynevezett táro­zótöltések viszont az elképzelhető legmagasabb vízállás esetén is meg­bízható védelmet nyújtanak majd. A térség jövője szempontjából az sem közömbös, hogy a vízlép­csőrendszer létének köszönhetően mértékben, várhatóan — fellendül az idegenforgalom. A Dunakilitinél megépülő, 200 millió köbméteres víztározó körülbelül 2 és fél Velen­cei-tónak megfelelő üdülési, spor­tolási, horgászási stb. lehetőséget ígér. (Ez a víztömeg táplálja majd a gabcsikovói erőművet.) A mun­kások szálláshelyeit, az építkezéshez szükséges infrastruktúrát a beruhá­zási program éleve úgy tervezi, hogy a munkák befejezése után al­kalmasak legyenek az idegenforga­lom céljaira. A transzeurópai víziútrendszerhez való kapcsolódás gazdaságilag csak akkor hasznosítható igazán, ha a hazai dunai kikötők tengeri kikö­tők előnyeit élvezhetik. Bővítésük tehát elengedhetetlen, különben hiá­ba fekszenek jó helyen, nem fogad­hatnak nagyobb szállító uszályokat. Az elképzelések szerint Győr nem­zetközi vámmentes szabadkikötővé, Almásfüzitő pedig belföldi célokat szolgáló kikötővé válik. (A lehető­ség kihasználásához az is fontos, hogy a környező vállalatok érdekel­tek legyenek a víziszállításban, ez pedig feltételezi a jelenlegi szabá­lyozók korszerűsítését, mivel azok hajóval történő szállítás esetén nem feltétlenül biztosítanak előnyt.) Pest megye közlekedésében (az olcsóbb víziúton kívül) az ígér elő­nyös változást, hogy a vízlépcsőn átvezető műút összeköti majd Nagymarost és Visegrádot. Ennek köszönhetően komp nélkül átjuthat az autós az egyik partról a másik­ra. Nem nehéz belátni: a mainál jóval nagyobb turistainvázió vár Visegrádra. Készülnek is rá. A vá­ros múzeuma körül kulturális köz­pont nő majd ki, és kibővül a je­lenlegi strand. A legfontosabb cél azonban a ví­zierőművek megépítése. . Nagyma­ros és Gabcsikovo 1990-től évente 3675 GWh (gigawattóra) villamos energiát ad majd (a gabcsikovói vízierőmű első turbináját 1986-ban helyezik üzembe, Nagymaros első turbinája pedig 1989-től termel). Ennyi energiát más úton évi 1 mil­lió tonna kőolaj vagy 3,8 millió ton­na barnaszén elégetésével nyerhet­nénk. Miután a Dunakiliti és Ásványrá­ró között új mederbe kerül a Duna, Szigetköz térképe átrajzolódik. A várható természeti változásokat és azok következményeit tucatnyi egye­tem, intézmény és vállalat szakem­berei tanulmányozzák, elemzik. A kedvezőtlen hatások elkerülésének, de legalábbis csökkentésének a cél­jából. A legnagyobb gondot az okozza, hogy az építkezés körzetébe eső te­rület nagy részben várhatóan le­süllyed a talajvíz szintje, a duzzasz­tómű alatti 12—13 kilométer hosszú folyamszakaszon akár 3 méterrel is. Ez egyértelműen a termőföldek kiszáradásával jár, az erdők kipusz­tulásával, a kutak elapadásával. Ha csak nem gondoskodnak az illetéke­sek mesterséges öntözésről, továb­bá a szigetközi települések közmű­vesítéséről. (A Győr-Sopron me­gyei tanács már megrendelte a Szigetköz átfogó közműfejlesztési programtervezetét a Hidrológiai Tár­saságnál.) vannak az érzelmekre. Ennek kö szönhetően például a pilismaróti öbölben rejtőző üdülőtelep az elő zetes elképzelésekkel szemben hábo rítatlanul a helyén maradhat. A megye közlekedésében és ide genforgalmában várható előnyökért a vízlépcső elkészültéig bosszús na pokat kell elviselniük a Dunaka nyár lakóinak és szerelmeseinek Biztos, hogy a már többnyire ma is zsúfolt utakon még keservesebb lesz a közlekedés. Nagymaros és Vissg rád üdülőforgalmát mindenképpen el kell majd terelni. A Duna új ideiglenes medrét a Lepenee-patak nál képezik ki, a későbbi elárasztás miatt a 11-es jelzésű utat „eltol­ják” a hegy lábához, egészen Dö mösig. A másik part (Verőcemaros —Törökmező—Zebegény között) te relőutat kap, amely az építkezés befejezztével is marad, megrövidít­ve a Szobig tartó utazás idejét Észrevehetően könnyítene a közle­kedés átmeneti gondjain, ha (az építkezéshez szükséges anyag szál­lítására) mielőbb elkészülne az M2- es autópálya (lfgalább fél széles ségben) Vácig, s a cementgyár mel lett csatlakozna a Nagymarosra vi­vő műúthoz. A területrendezési terv — egyebek között — ezt is javasol­ja. Milliós számok Rövidebi) utazás A beruházástól viszonylag távol eső Győrt az a veszély fenyegeti, hogy az erőmű elkészülte után, a Dunán naponta kétszer lefolyó mes­terséges árhullám visszaduzzasztja a Mosoni-Dunát, vele a beleömlő szennyvizet. Ennek megakadályozá­sára csak egy megoldás kínálkozik: a Dunába ömlő szennyvíz előzetes megtisztítása. De ez több mint 1 milliárd forintos plusz beruházást kíván. Nem jjcevés gondot okoz az épít­kezés a telektulajdonosok körében Mindegyik kiskertgazda belátja, hogy a vízlépcsőrendszerre szükség van, a kisajátításnak természetesen mégsem örül. Az illetékesek, amennyire ez lehetséges, tekintettel A Visegráditól délre fekvő telkek tulajdonosainak semmilyen káros változástól nem kell tartaniuk Mindössze annyit tapasztalnak majd hogy valamelyest lassabban, ■ ám szabályozottabban folyik a Duna a vízlépcső fölépülése után. Jellemzőül milliós számokat kell használnunk. (Például: hogy minden a helyére kerülhessen, több mint 100 millió köbméter földet mozgat­nak meg az évek során.) A vízlépcsőrendszer előkészítése 1978-ban megkezdődött, és tempósan halad. Dunakilitinél az erdőt (több mint ezer hektárnyit) irtják, Raj­kánál pedig már az első töltéssza­kasz formálódik. Kísérleti jelleggel. (Ideiglenesen egy tavat helyeznek mellé, annak vizsgálatára, hogy mi­ként áll ellent a töltés a vízszint gyakori változásának.) A csehszlovák oldal töltéseit is magyarok készítik, körülbelül 20 kilométer hosszan. Továbbá a jelen­legi medertől északra húzódik majd az új Duna-medret frmázó, 25 kilo­méter hosszú, egyes helyeken több mint fél kilométer széles üzemvíz csatorna. Ennek vize az áramter­ma i ás során egy-egy alkalommal 60 millió köbméternyivel fogy, miköz­ben átlagosan 20 méter magasból zuhan a turbinákra. A nagymarosi vízlépcső duzzasz­tóműből, vízierőtelepből és ikerha­józsilipből áll majd, természetesen magyar oldalon. Építéselőkészítése nem csekély részt mederkotrás, ami a víz esésének növelését és a biz­tonságosabb hajózást szolgálja. To­vábbá több mint félszáz gép dol­gozik terepmunkán a nagymarosi sportpálya és a Gépgyár közötti területeken előkészítendő az úgy­nevezett készenléti lakótelep felépí­tését. Év végéig legkevesebb 1 milliárd forint értékű munkát kell elvégez­ni (csak magyar oldalon) ahhoz, hogy a terveknek megfelelően, 1981-ben megindulhasson a vízlép csőrendszer tényleges .építése. MÖNUS MIKLÓS A gabcsikovo—nagymarosi vizlépcsőrendsz er létesítménye a dunakiliti duzzasztóma | Madárrezervátumok Pest megyében léazi viláM&irok Környezetünk megóvása első rendű feladat Reggelenként bármily rosszked­vűen ^ébredek felvidít a faluszéli jó levegő, s a tavasz Csalhatatlan hír­nökeként csipogó kismadár, a nyitnikék. Télen a sárga mellényes II cinkék, nyáron a feketerigók Iá- 1 fogatnak meg bennünket hívatlan, H de szívesen látott vendégként. Csi- II pegetnek a fára akasztott szalonná- 11 ból, szórójukat oltják a kút ' friss vízéből. Társaságuk, néhány perces látogatásuk egy darabka természe­tet csempész rohanó hétköznap- jainkba. A kirándulások alkalmával If a gépek zajától megfáradt fülünk­nek felüdülést jelent a madarak sokszínű kedves éneke, az erdők nyugtató csendje. Szervezett védelem De vajon meddig? Hiszen a ha­zai és a külföldi tapasztalatok sora igazolhatja azt, hogy életterüket alaposan megnyirbálta, egyes ese­tekben megszüntette a fejlődő gaz­dasági élet, a modernizáló ipar és mezőgazdaság megannyi természet­romboló velejárója, a kényelmüket szolgáló urbanizáció. Mindinkább az ember szervezett védelmére szorul­nak tehát, hogy gyermekeink, uno­káink ne csak a múzeumok kitö­mött, porosodó preparátumaiból, vagy az állatkertek madárházaiból ismerjék meg a cinkéket, az uhu­kat, a kecses léptű vízimadarakat, a kisebb vadakat pusztító héjákat, sólymokat. Szerencsére ez a gon­doskodás nem marad el, még ha egyes fajoknál a huszonnegyedik óra utolsó perceiben történik is. A madárrezervátumokba, termé­szetvédelmi területekre szorított ma­darak szép számmal találhatók Pest megyében is. A pilisi erdők, a mocsarak, a folyóárterek lápvi­lága a különlegesen ritka, értékes madarak utolsó honi mentsvára­ként szolgálnak. Van tehát védéni- valónk. A kérdés csak az, meg- tesszük-e a tőlünk telhetőt a ma­darak, végső soron saját érdekünk­ben. Nem nehéz belátni ugyanis, hogy ahonnan mondvacsinált ké­nyelmünkre hivatkozva kiirtjuk a természetet, legyen állat, vagy nö­vény, ott előbb-utóbb az ember sem érzi jól magát, visszasírja a korábban, nemegyszer meggondolat­lanul megváltoztatott környezetet, annak értékeivel együtt. A baj ott kezdődik, ha későn jön a felisme­rés... A gólya éve — Éppen azért tevékenykedünk, hogy idejében érkezzen a segítség — mondja Hajtó Lajos, a megyei tanács természetvédelmi őre, aki teljes harci díszben — gumicsizmá­ban, erdei utakra alkalmas öltözék­ben — fogad, útrakészen, jelezvén, ideje kevés a beszélgetésre, sürgető tennivalók várják. — A madárnak nincs hazája, igazi világpolgár, nem ismer sem országhatárt, sem megyehatárt, ösz- sze kell tehát fognunk védelmében, ha igazán eredményes munkát sze­retnénk végezni. Az idén indult az igazi nagyüzem a madarak meg­mentésére. Főként a természetvé­delmi területeken, a rezervátumok­ban igyekszünk mindent megtenni, hogy természetes életkörülményeik megmaradjanak, ha kell, olyan áron is, hogy a botanikailag kevésbé ér­tékes területeket is védelem alá he­lyezzük a madarak érdekében. Bámulatosnak is nevezhetnénk azt az összefogást, azt a segítőkész­séget, amellyel az erdők, mocsarak gazdái, a vadászok, madarászok, vadásztársaságok, erdőgazdaságok megkísérlik meg nem történtté ten­ni azt, ami sajnos, bekövetkezett. A Madártani Egyesület tagjai, a természetkedvelők, de még j ter­melőszövetkezetek is bekapcsolód­nak a munkába. Gólyák új fészkükben Ugyancsak csodálkozhatnak majd visszatértük után a hosszú csőrű békapusztítók! Az oly gyakran meggondolatlan ember ugyanis vé­delmükre kel, biztonságos helyre te­lepíti fészkeiket. A Madártani Egye­sület nagybörzsönyi helyi csoportja, a Szentmártonkát a környéki tsz-ek, több mint százötven gólyafészket helyeznek át a villanyoszlopokról. Mesterséges odúkat helyeznek el a fiatal erdőkben, az ócsai tájvédelmi körzetben, a Ráckevei (soroksári)-Du- na ártereiben. A Madártani Egyesü­let dél-pesti és nagybörzsönyi cso­portjai sem kisebb feladatot kaptak. A kerecsensólyom, az uhu, a par­lagi sas, a törpe sas, a békászósas fészkeit őrzik, hogy a megfogyatko­zott számú madarak ki is tudják köl­teni értékes tojásaikat. Ugyancsak a rossz tapasztalatok alapján a Pilis­ben és a Börzsönyben megtiltották a vadásztársaságoknak a dúvadak el­pusztítását szolgáló tojásmérgezést Mégis,. úgy tűnik, hiába a szerve­zett segítség! A természet, a mada­rak védelmében néhányan csak a szép szavakig jutnak el. Hajtó Lajos kissé reménytvesztetten jegyzi meg, a kihelyezett 150 odúból százat (!) már megrongáltak, használhatatlan­ná tették az alkalmi kirándulók, a fe­lelőtlen természetkedvelők. Otthonra talál Saját érdekünk — Az idei esztendő a gólya éve — magyarázza Hajtó Lajos. Jelleg­zetes, szép madarunk ugyancsak rá­szolgált a figyelemre, az óvó gon­doskodásra. Nem nehéz elképzelni, milyen veszélyt jelent számukra a magasfeszültségű távvezeték, hát még, ha kocsikeréknyi fészküket a villanyoszlopokra építik, jobb híján. Nemcsak az erdők, mocsarak, ha­nem a Duna is meghatározó szere­pet játszik a madarak életében. Ilyenkor tavasszal és ősszel valósá­gos madárparadicsommá lesz a bé­késen hömpölygő, de már korántsem olyan tiszta és nyugodt menedéket kínáló ,folyó. Itt talál otthonra a csí­kos fejű nádi poszáta, a szürkebegy, a feketeharkály, a halvány geze. Szi­get csép környékén törpe vízicsibe fészkel, ami ritka érték, mert ezen kívül már csak a Hortobágyon talál­ható. Változott, sajnos rossz irányban az utóbbi években évtizedekben a ma­darak sorsa. Ä környezeti tényező­kön kívül az orvmadarászok, zugpre- parátorok is megnehezítik életüket. Működnek az emberi felelőtlenség csapdái, értékes, gyakran pótolhatat­lan példányok esnek áldozatul. A szervezett védelmi munka éppen an­nak érdekében történik, hogy mind többen tekintsék kötelességüknek akár hivatalból, akár magánember­ként a madarak védelmét. Jövőt ter­vező gondolatainkban, jövőt építő tetteinkben helyet kell biztosítani ne­kik is. Saját érdekünkben! GÁSPÁR MARIA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents