Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-11 / 109. szám
1 im agazin|||1 1980. MÁJUS 11.. VASÄRNAP waaoaäftitf ?T ^AWivivi*' •VViVv^Ctv'Äv.vXi'Xsi ^■7* A tudomány tárgya a politika Beszélgetés Bihari Mihály politológussal Mind többet hallunk manapság egy új tudományágról, amit politológiának, politikatudománynak neveznek, s amelynek képviselői tavaly Moszkvában tartották nemzetközi konferenciájukat. Mit is jelent a politológia, nr-el foglalkoznak a politológusok, miről esett szó a moszkvai tanácskozáson — erről beszélgettünk a tudományág egyik jeles hazai művelőjével, a Gödöllőn lakó Bihari Mihállyal, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán az állam- és jogelméleti tanszék adjunktusa. 9 Valóban új tudományágról van szó? — A politikatudomány önálló művelői közül a legtöbb szerző elsőként Niccolo Machiavellit említi, aki a Fejedelem című munkájában megkísérelte a hatékony politikai vezetéshez szükséges eszközöket, eljárásokat fölvázolni. Miért tekinthetjük őt a politikatudomány egyik történelmi atyjának, annak ellenére, hogy a gátlástalan politika fogalma fűződik a nevéhez? Két újdonsága miatt. Az egyik az volt, hogy a politikai szférát úgy vizsgálta, mint amely különbözik a társadalom gazdasági, kulturális, vallási szféráitól, tehát sajátos törvényszerűségekkel rendelkező társadalmi alrendszer. A másik pedig az, hogy történeti szemlélettel vizsgálta a politikai jelenségeket, tehát nem csak a hatalmi szerkezet, az erőviszonyok, a politikai eljárások adott állapotát nézte, hanem azt is, hogy miből alakultak ki és mivé válhatnak. ♦ Machiavelli, a XVt. századi Fi- reirree. a reneszánsz gondolkodója, aki a feltörekvő polgárság nevében területileg és politikailag egységes Itáliát követelt, és a felvilágosult abszolutizmus híve volt. Időben, történetileg elég messze esik tölünk. ■<— A modern politikaelmélet kialakulását a legtöbben a múlt század első harmadához, feléhez kötik, mégpedig marxisták és nem marxisták egyaránt két megalapítóra, Kari Marxra és Alexis de Tocque- ville-re hivatkozva. Ök voltak azok, akik sokkal magasabb szinten mint Machiavelli, elsősorban politikai jelenségekről gondolkodtak s nemcsak történeti szemlélettel, hanem már közgazdasági ismeretekkel is megalapozva. — Kezdettől fogva elváltak egymástól. Marx kezdő újságíró korában a korabeli politikai jelenségek vizsgálatát tartotta a legfontosabbnak, és eközben jött rá arra, hogy ha megalapozottan akar vélekedni róluk, akkor először a társadalom gazdasági szerkezetét kell megértemé, mint amelyen az egész politikai, filozófiai, ideológiai felépítmény alapszik. Az érdeklődésnek ez a váltása idézte elő aztán, hogy Marx mintegy harminc esztendőre kirándult a közgazdaság területére de hozzá kell tennünk azt, hogy az 5 közgazdasági elméletében benne van a politika elmélete is. A gazdaság törvényszerűségeit vizsgálva mindenkor szem előtt tartotta a politikai törvényszerűségeket is. Az általa leírt tőkeviszony nemcsak egyszerűen gazdasági viszony, hanem egy politikai-hatalmi berendezkedés által fönntartott sajátos gazdasági viszony is, és nemcsak köz- gazdasági kategória, hanem politikai-hatalmi viszony is. ♦ Nem véletlenül nevezzük tehát azóta a nemzetgazdaságtant politikai gazdaságtannak. Es a francia Tocque- ville? — Az ő munkásságát inkább az evolucionalizmus jegyében kialakuló szociológia, a társadalmi mérnökség, tehát a Comte—Spencer vonal folytatta, a továbbiakban pedig a kapitalista társadalmak politikai berendezkedéséről gondolkodó Max Weber, Robert Michels és mások támaszkodtak rá, s a maguk jelentős eredményeit hozzáadva alakították ki a polgári politikatudományt, amely már a múlt század végére, e század elejére elismert tudomány lett, önálló egyetemi tanszékekkel. Magyarországon például először Concha Győző oktatta. A magyar politikai gondolkodás az első világháborúig szinkronban haladt a polgári politikatudománnyal. A Huszadik Század és a Társadalomtudományi Társaság körül olyan nagy egyéniségek gyülekeztek, mint Jászt Oszkár, Szabó Ervin, Somló Bódog és mások. ♦ Ez a polgári vonulat. S hogyan lejlSdtek a irarsi hagyományait? — A marxizmus politikai filozófiájának kialakulásánoz már Marx jelentős kortárs gondolkodói hozzájárultak, s nemcsak Engelsre gondolok, hanem például L,afargue-ra. a német szociáldemokrata teoretikusakra, Lasalle-ra Bebelre, Mehring- re, akiket, ha Marx vitatkozott is velük, becsült tudásukért. Ebbe a sorba a viták és nézeteltérések ellenére beletartozik Bernstein is éppen úgy, mint a később radikálisabb nézetet valló Liebknecht, vagy Rosa Luxemburg. Ezen a marxista ágon jutottak el az olasz majd a francia s a szláv gondolkodók, Plehanov, Lenin és társaik egy nagyon megalapozott politikatudomány küszöbére. Aztán a szocialista országokban később inkább a politika tudományos megalapozottságát tartották fontosnak, semmint a politikáról való tudományos gondolkodást. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak vezetői, irányítási szinten gondolkodtak volna a politikai élet jelenségeiről, hiszen az a talmas életmű, amit Lenin hagyott hátra, vagy amit az olasz Gramsci alkotott, tudományos színvonal tekintetében is nagyon jelentős. Q Hogyan változott meg ez a hely- zet az utóbbi időben? — Az elmúlt tíz-tizenöt év alatt ismét fellendült a politikatudomány, bár nem mindenütt haladtak egyforma úton a szocialista országok. Lengyelországban például már 1956 óta önálló tanszékei, 6őt politikatudományi karok vannak az egyetemeken, hasonló a helyzet Jugoszláviában is. A Szovjetunió 1960-ban kapcsolódott be a Nemzetközi Politikatudományi Társaság munkájába, amelyben Magyarország az Állam- tudományi Társaság révén vesz részt, ugyancsak a 60-as évek elejétől, s most folyik a Politikatudományi Társaság megalakítása. 9 Mivel foglalkozna!; ma a politika- tudomány művelői? — Mint minden tudmányágnak, a politikatudománynak is megvan a maga sajátos, önálló vizsgálati területe, amellyel nem, vagy csak érintőlegesen foglalkozik egyéb tudományág. Melyek ezek a sajátos tárgykörök, témák? Ilyen a többi között politikai rendszer, a politikai pártok, a politikai hatalom. Ide tartoznak az érdekcsoportok, a lobbyk és az úgynevezett nyomást kifejtő csoportok, a politikai döntések természetét vizsgáló kutatások. Ezeken kívül vannak olyan tárgykörök is, amelyeket más tudomány is vizsgál, s emellett a politikatudomány is, csak éppen más aspektusból. Ilyen például az államelmélet vagy a közgazdaság területére tartozó állami gazdálkodó szervek, s a gazdaságirányítás sajátos kérdései. A lényeg itt az, hogy a politikatudomány ezeket is a saját szemüvegén keresztül, az érdekek, a politikai-hatalmi viszonyok tükrében szemléli. Mivel a politikatudomány Magyarországon még elég fiatal, viták folynak tárgyáról is, szemléletéről is. 9 On is résrt vett a moszkvai vl- lüykonferenciftn ar ötvenkét ors?ágh<>l 6H<Q7.Fitt p7orötS7,á7 kollégája körében. Melyek vol»^k * legfontosabb tp^ák? — Három fő téma volt: a békepolitika, a politikai fejlődés és a társadalmi rendszerváltozás, valamint a politikatudomány' fejlődése 1949 óta. A speciális témákkal együtt kilencvenkilenc szekcióban folytak a viták, s a legfontosabb vitatémák egyben megmutatják a politikatudomány érdeklődési irányát is. A békepolitika főtémán belül például szó esett a békekonvenciókról, a nemzetközi enyhülésről, a konfliktusok megoldásáról, a fegyverkezési versenyről és ellenőrzéséről. _9 Milyen kérdésekről folyt a legnagyobb vita? — Hármat említhetek; az alapjogok és emberi jogok, a pluralizmus és fajtái, valamint a hatalom és a hatalomkoncepciók fejlődése. A konferencián ezeknek az alszekcióknak volt a legnagyobb a látogatottsága s még egynek, amely nem tudományos téma volt, inkább politikai: a helsinki záróokmány ajánlásainak végrehajtása az Amerikai Egyesült Államokban és a Szovjetunióban. Ahogy atra számítani lehetett, az emberi jogok témakörében nagyobb határozott eltérések voltak a kapitalista és a szocialista országokból jött politológusok között. A polgári politológusok az egyik legfontosabb politikai jogként említették a sztrájkjogot, ami egy külön alszekció témája volt. Nem véletlen, hogy éles vita alakult ki az Egyesült Államokból, az NSZK- ból, Angliából érkezett és a szocialista országokbeli, főként szovjet tudósok között. Az előbbieknek az az álláspontja, hogy a sztrájkjog mindentől elvonatkoztatva gazdasági, szociális, életszínvonal-emelést szolgáló harci eszköze a munkásosztálynak és a dolgozó rétegeknek, s egyben eszköz a politikai hatalomban való részvételre is. A szocialista politológusok ezt hevesen vitatták, főként abból az aspektusból, hogy azokban az országokban, ahol a munkásosztály hatalma valósul meg, más mércével kell mérni, hiszen itt a helyzet gyökeresen különböző. 9 Mik a benyomásai a pluralizmus- ról folytatott vitám1? — Ezzel kapcsolatban új fogalmak jelentek meg a konferencián, de természetesen ezt a kérdést is eltérően közelítették meg a politológusok. A kapitalista rendszerben a polgári demokrácia alappillérének tartják a politikai pluralizmust: a politikai pártok, a szakszervezetek, a hatalommegosztás, a különféle hatalomért versengő csoportok sajátos viszonyait. Hogy mi a marxista tudósok véleménye? Ma már túl vagyunk azon, hogy társadalmunkat az érdekek és a vélemények szempontjából homogénnek tartsuk, s a legtöbb politológus elismeri az állandóan újrakeletkező, szocialista tartalmú érdek- és véleményeltéréseket. A politikai vezetés a szocializmusban is érdekviszonyokban gondolkodik, meghatározott osztály, csoport, rétegérdekeket kíván előnyben részesíteni, másokat háttérbe szorítani. De ezt a politikai funkciót csak akkor tudja hatékonyan betölteni, hogyha ténylegesen tisztában van a társadalom érdekellentmondásaival, az eltérő érdekek társadalmi súlyával, erejével, irányával. Ezek ismeretében lehet kidolgozni azokat az érdekkompromisszumokat, amelyek tartós alapjai lehetnek a politikai döntéseknek. GÁTI ZOLTÁN Alkotásait neve fémjelzi Otthonunknak derűt, melegséget kölcsönöznek a bútorszövetek, a függönyök, a terítéshez használt abroszok, szalvéták. Ha szépek, ha tet- szetősek. Személyes ismerősünk mindegyik. Viszont az ipar által gyártott, tetszetős terítéshez használt garnitúrák, filmnyomott függönyök, törlőruhák tervezőjének neve a homályban marad. Ha akarnánk sem igen tudhatnánk meg, ki álmodta a lenszövetre azokat a vidám színeket, mintákat. Az iparban dolgozó forma- és textiltervezők — ahogy gyárkapun belül mondják, a mintá- zók — jobbára névtelenek a vásárlók előtt. sugározva De csak jobbára. Hiszen a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat egy éve bevezetett formabontása kiemelte a saját tervezőit a névtelenségből, a homályból. Igen, azt az öt iparművészt, akik a gyárnak dolgoznak. A tetszetős lenfüggönyök szélén csakúgy, mint a szövött kelmékén ma már a tervező neve is megtalálható. A Lenfonó és Szövőipari Vállalat gyártmányfejlesztési és mintázó osztályán a szokatlan csend, a színek, a minták, az anyagok kavalkádja fogadja az embert. Itt, ahol lényegében megszületik az a minta, amely a harminc országba exportált filmnyomott anyagokra kerül. Alkalmazkodva a megrendelő ízléséhez, kívánságaihoz, vagy újat, ismeretlent, kelendőt adva. Csak a műszaki technikusok, a „diázók” vannak bent. Az iparművészek, a textiltervezők otthon vagy éppen a hétvégi házban dolgoznak. Nehéz lenne kideríteni, pontosan ki, hol tartózkodik. Hiszen nem az a fontos, hol vannak, hanem milyen munkát, újabb mintát tesznek le az asztalra — mondja Tóth Ilona,. az osztály vezetője. A nemrég Munkácsy-díjjal kitüntetett iparművész-textiltervező Vere- biné Bartók Éva asztala is üres. S mégis itt van velünk, hiszen amerre csak fordulok, nézek, amelyik tároló- szekrénybe beletúrok, megvalósított terveivel találom szemben magam. Alkotásaival. Ismerkedem a keze nyomán megszületett mintákkal, az olykor szerény, de annyi melegséget, derűt sugárzókkal. Évente átlagban számítva negyvenhárom önálló terv születik meg a keze alatt. Bútorszövetek. függönyök, abroszok, törlők, faliképek, gyermekruhänak való anyagok kapnak tőle színt, életet Igényes önmagával Alkotások — s mögöttük a szerény, kiegyensúlyozott ember. Vajon milyennek látják őt a közvetlen munkatársak? — Lelkiismeretes, de az olyan ember módján, aki szereti a szakmáját, él-hal érte. Igényes önmagával szemben. Ha egy tervet kell készítenie? Nem egyet kapok, hanem háromnégy variációt, hogy a legjobbat választhassam, választhassuk. S ezzel, azt hiszem, sikerült érzékeltetni az emberben rejlő szorgalmat is. Mert szerintem a tehetség kevés lenne, ha nem párosulna szorgalommal, pontossággal. Szeret többet vállalni, de a csoportvezetői pozícióról az első adandó alkalommal lemondott. Nem mintha nem akarna részt vállalni a mi belső életünkből. Egyedül neveli a fiát. — S hogy hány kiállításon, pályázaton nyert, még sorolni is nehéz volt, amikor felterjesztette a vállalat a Munkácsy-díjra — magyarázza Tóth Hona. — S nem kérdezte, de mondom: ritkán, nagyon ritkán fordul elő, hogy az ipari vállalatoknál dolgozó iparművész Munkácsy-díjat kapjon. Inkább az önállóan alkotók, az úgynevezett szabadúszók, a rendszeresen kiállítók kapják. Hát ezért örültünk mi annyira Éva elismerésének. Hiszen 1975-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán, s azóta itt dolgozik. A textiltervező iparművészt akarom bemutatni — s kicsit szabálytalanul portréját a kollektívával megrajzoltatni. S vajon az ugyancsak iparművész, mondhatjuk úgy is, a versenytárs Hegyes Béláné hogyan vélekedik róla? Az ízlést alakítva — Örömöt s nagyon jó érzést jelentett Bartók Éva elismerése. Már csak azért is, mert együtt jártunk a főiskolára. Ö is, én is kollégista voltam. S amikor végeztünk, együtt kerültünk ide. Régi az ismeretség, a barátság, a szakma szeretete. Mert ez az utóbbi is összeköt bennünket. Tudunk örülni egymás sikereinek. Éveken át mi, gyári tervezők, iparművészek háttérbe szorultunk. Nem mintha a közvetlen környezetünk nem becsülne. Hiszen Éva a vállalat,- majd a könnyűipari tárca kiváló dolgozója elismerést is megkapta. De a Munkácsy-díjban a könnyűiparban dolgozó iparművészek megbecsülése is kifejeződik. S nem akarom belemagyarázni, de ha már megfordult a fejemben, kimondom: talán még az is benne van, mekkora a szerepünk az ízlésnevelésben. Hiszen öt gyáregység munkája fut össze nálunk, a mintázóknál. S nemcsak szolgai módon eleget teszünk a keleti vagy nyugati tőkés megrendelők szín- és mintaigényének. Van módunk, lehetőségünk arra is, hogy az egyéni elképzeléseinket, terveinket valóra váltsuk. A színekkel, a mintákkal hozzájáruljunk az emberek ízlésének alakításához, formálásához. S ebben vállalt, vállal nem is akármilyen szereoet Éva. Vélemények a felsőfok, a legek hangján. Osztályvezető, kolléganő. S mondjuk, a műszaki technikus, Sebestyén Gvörnuné hogyan vélekedik Bartók Éváról? Kísértetiesen ismétlődő mondatok. Ha nem tudnám, hogy nem volt módjuk rá — azt hi- hetném, összebeszéltek. — Tizenkét éve dolgozunk egy osztályon, de akarva sem tudnék róla rosszat mondani. Nyugodt, a kollektívához alkalmazkodó ember. A rajzai? Nagyon egyéniek, sikeresek. Szeretem a színeit, a mintái!, a kompozícióit. Boldog voltam, hogy ő kapta a Munkácsy-díiat. A tehetsége, a szorgalma mellé elkelt már ez az elismerés is. Dolgozni csak pontosan... Domboldal r/.gotha Margit grafikája Dátumok, városok, kiállítási csarnokok neve. Az Iparművészeti Tanács által kiírt év legszebb terméke pályázatainak első díjad. Többször is elismerés gyermekruha-kollekciókért, Aranygyűszű pályázat első díja. Kiállítások a Műcsarnokban, Moszkvában, Prágában, Iparművészeti Múzeumban, Jablonecben, Berlinben. Sikeres életút egy-egy állomása. Pedig nem kezdeményez önálló kiállítást, csak ha meghívják, akkor jelentkezik munkáival. összeállt a kép, a portré, amit a kollektíva rajzolt, amihez az iparművész meleg színei, olykor szerénynek tűnő s mégis az ember képzeletét megragadó mintái újabb adalékul szolgálnak. Mondogatják róla: befelé forduló, szűkszavú. Tőle aligha tudhatnék meg valamit önmagáról. Lehet, de ahogy ő naponta kirakosgatja a színeket a kis kartonra — úgy jött nekem is mozaik mozaik mellé, s rajzolódott ki az alkotó ember arca. Aki talán a költő szavai szerint él, cselekszik: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes!” | VARGA EDIT
