Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-11 / 109. szám

vASWtra 1980. MÁJUS 11., VASÁRNAP A hét kérdései Az enyhülés megvédéséért A BVT budapesti ülése — Fokozódó nyomás Carterre Közel-keleti feszültségek — Salvadori vérfürdők Ünnepségek, megemlékezések A győzelem évfordulóján Régen történt meg az, hogy egy állam fővárosában egy időben annyi állam- és kor­mányfő, valamint pártvezető gyűlt össze az egész világról, mint a héten Tito elnök te­metésén Belgrádban. A szo­morú esemény, korunk egyik kiemelkedő politikusának ha­lála miatt érzett mély részvét és együttérziés vonzotta a ju­goszláv fővárosba mindazok szine-javát, akik ma a világ- politikát irányítják. Ez a fáj­dalmas aktus azonban módot nyújtott arra is, hogy kétolda­lú tárgyalásokat folytassanak Tito temetése előtt és után, s méltóan ahhoz, ahogy törté­nelmünk e rendkívüli egyéni­sége küzdött a békéért, gyász- szertartását is felhasználták arra, hogy igyekezzenek köze­lebb hozni egymáshoz egyes ellentétes álláspontokat, s megvédjék az enyhülés ügyét. Az enyhülés védelmének szentelte munkáját egyébként a Béke-világtanács irodájának budapesti tanácskozása is. A világbéke-mozgalom vezérka­rának e fontos értekezlete Bu­dapestről intézett felhívást a világ népeihez, és szólította fel őket akciókra a hidegháborús erők ama törekvései ellen, amelyekkel a békeszerető erők által kivívott eredmények megsemmisítésére törnek, hogy mohó profitszerzési étvágyuk szabadon érvényesülhessen, s a fegyverkezési verseny újabb fordulója bontakozhasson ki. A hidegháborús törekvések központja jelenleg Washing­ton, s a héten is több amerikai lépés történt arra, hogy el­mérgesítsék a nemzetközi lég­kört. MIT TÜKRÖZ CARTER FELEMÁS PHILADELPHIAI BESZEDE? _________________ Az elnöknek ez a beszéde mindennél ékesebben tükrözi, hogy a washingtoni politika mennyire ötletszerűvé, zava­rossá és ellentmondásossá vált — mint arra nyugati hírma­gyarázók is rámutatnak. Car­ter ugyan lassan az előválasz­tások eredményeként eléri azt a „bűvös határt”, amely azt jelenti számára, hogy elegen­dő küldöttel rendelkezik ah­hoz a nyár végi demokrata párti konvención, hogy pártja elnökjelöltjévé válasszák már a szavazás első menetében. A demokrata párti vezetők azon­ban mégis nyugtalanok. Char­tert ugyanis bírálatok özöne éri elsősorban külpolitikai te­vékenységét " illetően szinte minden oldalról. A szocialista világrendszer országai bírál­ják, hogy teljesen a választási korteshadjáratnak rendeli alá az Egyesült Államok külpoli­tikáját, s veszélyes manőverei­vel a világot a háborús szaka­dék szélére sodorhatja, vagy legalábbis kockára teszi az enyhülés vívmányait, és fel­éleszti a hidegháború dermesz­tő légkörét a világpolitikában. Nyugati szövetségesei még mindig nem tértek napirendre afölött, hogy előzetes tájékoz­tatásuk nélkül mily közel so­dorták a nyugati világot a konf­liktushoz a balul sikerült ame­rikai túszíkiszabadító kalandor­vállalkozással. Az amerikai közvélemény pedig többet sze­retne tudni arról, hogyan is történt ez az akció, és miért van oly rendkívüli homály és rejtély körülötte. Annyi már kiderült, hogy Vance amerikai külügyminisz­ter lemondása elsősorban azzal függött össze, hogy visszariadt e vállalkozás óriási kockáza­taitól. Az amerikai sajtó is felfedte, hogy a túszkiszabadí- tási akció folytatása esetén szó volt arról, hogy bombáz­zák Teheránt, s hogy az ame­rikai repülőgépek — amelyek­nek ezt végre kellett volna hajtaniuk — már a levegőben voltak „minden eshetőségre készen”. S Brzezinski nemzet- biztonsági főtanácsadó most állandóan azzal fenyegetőzik, hogy a túszkiszabadítási akció csak amolyan előjáték volt, s ha „Irán nem enged”, akkor következik majd az újabb amerikai katonai akció ... A jelek szerint nem változ­tat az amerikai alapálláson Muskie külügyminiszterré va­ló kinevezése sem. Bár Mus- kie-t liberálisnak tartják szá­mon az amerikai, belső helyzet ismerői, s ő többször hangoz­tatta, hogy nem éri be a kül- ügyekben a „másodhegedűsi szerepkörrel”, végső soron a jelek szerint a döntések ezút­tal is az amerikai hadiipari­katonai komplexum vezető körbeiben születnek. így bár bejelentették, hogy Muskie ta­lálkozni kíván május 16-án az osztrák államszerződés negyed- százados ünnepségei alkalmá­val Gromiko szovjet külügy­miniszterrel, s Carter hangoz­tatta, hogy mily fontosnak tartja, hogy a SALT—II egyezmény életbe lépjen majd, mindezek kapcsolódnak azon­ban újabb hidegháborús meg­nyilvánulásokkal. Az amerikai elnök rendkívüli hírverés kö­zepette megtartott philadel­phiai beszédében kirohanások egész sorát tette a Szovjetunió ellen, s ezzel eleve lerontotta az esélyeket külügyminiszteré­nek jövő pénteki megbeszélé­séhez. Az amerikai elnöknek e beszédét megelőzte egyébként egy másik barátságtalan lépés is a Szovjetunió felé: nem en­gedélyezték a kámai autógyár új futószalagjához megrendelt és esedékessé vált amerikai szállításokat. Ugyanakkor azonban egyes józanabb körök részéről Car­terre nagy nyomás hárul, hogy térjen vissza az enyhülés út­jára, vagy annak ellenére, hogy szinte már demokrata párti el­nökjelöltnek tekintheti magát, lépjen vissza a választási had­járatból. Nem valószínű ugyan, hogy az amerikai elnök ezt megtenné. De mindenesetre az a tény, hogy ezt az amerikai sajtóban már leírták, mutatja, hogy milyen komoly problé­mái vannak az amerikai ural­kodó köröknek, amikor ke­resztül akarják vinni a hideg­háború felújítására vonatkozó terveiket. MIÉRT FÜGGESZTETTÉK FEL AZ EGYIPTOMI—IZ- RAELI TÁRGYALÁSOKAT? Erre azért került sor, mert Izrael a „hebroni incidens”- nek nevezett ügy kapcsán vilá­gossá tette, mit ért az úgyne­vezett „palesztin autonómia” alatt a törvénytelen megszál­lása alatti területeken. Szadat elnök propagandája azt állítot­ta, hogy „az arab ügy védel­mében” munkálkodik, amikor alkudozásokat folytat Tel Avivval, s „békés eszközök­kel” • érvényesíti majd a pa­lesztinok „minél maximáLisabb jogait”. A haladó arab sajtó már régen leleplezte ezeknek az állításoknak a valótlansá­gát, s megírta, hogy az egyip­tomi elnöknek tulajdonképpen csak látszatengedményre van szüksége, hogy teljessé tegye az izraeli—egyiptomi kiegye­zést, amely teljesen a washing­toni forgatókönyv alapján zaj­lik le. A Tel Aviv katonasága és a hatóságai által megszállt Ciszjordániában és a gazai övezetben végrehajtott izraeli terrorcselekmények azonban elkeseredett ellencsapást vál­tottak ki a palesztin felszaba­dító erők részéről, s így került sor a hebroni akcióra, amely­ben PFSZ-kommandó vett részt. Az izraeli hatóságok megtorlást alkalmaztak, hogy elriasszák a függetlenségi harctól Ciszjordánia és Gaza arab lakosságát. Deportáltak három arab vezetőt, s kom­mandóakciót hajtottak végre Libanonban Bejruttól délre és Szidonnál palesztin menekült- táborok ellen. Az ügy rendkívüli hullámo­kat kavart fel az egész arab világban, s a Biztonsági Ta­nácsban is megbélyegző hatá­rozat született Izrael ellen. Érthető: ilyen körülmények közepette Egyiptom sem foly­tathatta tovább az állítólagos palesztin autonómiáról folyó tárgyalásait, hiszen ismét el­szigetelt helyzetbe került az egész arab világban, és saját közvéleményével sem tudta el­hitetni, hogy valóban „enged­ményekre” késztetheti Izraelt. Ezért látta jobbnak Szadat el­nök, ha most felfüggeszti a tárgyalásokat, s a „helyzet ta­nulmányozásának szükségessé­gére” hivatkozik. Aligha valószínű azonban, hogy Carter elnök, akinek rendkívüli módon szüksége volna valamilyen külpolitikai sikerre választási hadjáratá­hoz, beleegyezne abba, hogy az egyiptomi presztízsveszteség miatt kútba essen a teljes iz­raeli—egyiptomi kiegyezés. Ezért máris nyomást gyakorol Szadatra, hogy „jobb belátás­ra bírja”. A Camp David-i alapmegállapolás ugyanis má­jus 26-át jelölte meg határ­napban a palesztin autonómiá­ról szóló' szerződés aláírására, amellyel a tervek szerint vé­get ér az egyiptomi—izraeli békekötés folyamata. A wa­shingtoni nyomásra vall, hogy máris beidézték magyarázat­tételre az amerikai külügymi­nisztériumba ’Egyiptom és Iz­rael egyesült államokbeli nagyköveteit... MI TÖRTÉNIK A MEG­HIÚSULT PUCCSKÍSÉRLET UTÁN SALVADORBAN? Az összeesküvés ismét jobb­oldalról fenyegette megdön­téssel a salvadori kormányza­tot. Pedig a baloldali szerve­zetek, amelyek bírálták ugyan a kormányzat reformterveit, s rámutattak, hogy ostromálla­pot közepette nem lehet még ezeket a korlátozott intézkedé­seket sem megvalósítani, egé­szen eddig mégis a „lábhoz tett fegyver” taktikáját alkal­mazták, hogy időt adjanak a juntának a kismértékű föld­reform végrehajtásához. Köz­ben természetesen arra is fi­gyelmeztettek, hogy a jobbol­dal még ezekét a minimális reformokat is meg akarja aka­dályozni. Fenntartották ter­mészetesen ezenközben az önvédelem jogát, vagyis, hogy fegyveres osztagaik megvédik a földhöz juttatott parasztokat a földbirtokosók félkatonai Orden (Rend) elnevezésű ter­rorszervezeteinek támadásai­tól. A hadsereg jobboldali'főtisz- ti karának hatalomátvételét szinte csak az utolsó pillanat­ban sikerült megakadályozni az úgynevezett reformpárti fiatal tiszteknek, akik a ke­reszténydemokrata vezetőkkel közösen gyakorolják jelenleg a hatalmat Salvadorban. A je­lek szerint azonban e fiatal katonatisztekből álló csoport feletti ellenőrzést sikerült át­vennie a hatalomból korábban kiszorított jobboldali táborno­koknak. Ennek következmé­nyeként az összeesküvőket most szabadon bocsátották, s a kereszténydemokraták jelez­ték, hogy a fokozódó jobbra- tolódás miatt kiválnak a kor­mányból. A helyzet kiéleződé­sét mutatja, hogy ismét véres összecsapásokra került sor, s egyetlen nap alatt húsz halottja volt a bal- és jobboldali fegy­veresek összeütközésének. Árkus István Muskie távirata űromikóhoz Edmund Muskie amerikai külügyminiszter köszönetét fejezte ki Andrej Gromiko szovjet külügyminiszternek a kinevezése alkalmából küldött jókívánságokért. Válaszában Muskie hangsúlyozta: „Várom az önnel való bécsi találkozót és arra számítok, hogy az ön­nel folytatandó munkánk a szovjet—amerikai kapcsolatok konstruktív fejlesztését szol­gálja, amely — mint ahogy ön rámutatott — megfelel or­szágaink érdekeinek és a bé­ke ügyének”. Pável Batov hadseregtábor­nok, a szovjet háborús veterá­nok bizottságának elnöke, a Varsói Szerződés megalakulá­sának közelgő 25. évfordulója alkalmából interjút adott a TASZSZ tudósítójának. — A szocialista közösség ka­tonai és politikai szövetségbe tömörült országai mindig nagy erőfeszítéseket tettek és tesz­nek ma is a katonai szemben­állás csökkentésére Európában és a világ más térségeiben — mutatott rá Batov, aki ko­rábban a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyve­res erőinek vezérkari főnöke volt. Emlékeztetett rá, hogy a második világháború után a Nyugat lemondott a náci Né­metország elleni harcban a Szovjetunióval kialakított együttműködésről, s az euró­pai feszültséggócok felszámol lása helyett agresszív katonai tömböt kovácsoltak össze — a NATO-t. A szocialista orszá­gok számára tehát a közvet­len katonai fenyegetés tette szükségessé a Varsói Szerző­dés létrehozását A szocialista országok azóta is számos konstruktív javas­lattal járultak hozzá a béke, a leszerelés és az enyhülés ügyéhez. Törekvéseik azonban az enyhülési folyamattal szem­benálló reakciós körök ellen­állásába ütköznek. Ezek az erők kényszerítették ki — a legszélesebb körű tiltakozás ellenére — a NATO 1979. de­cemberi határozatát új típusú nukleáris robbanófejjel ellá­tott amerikai rakéták Nyugat- Európába történő telepítésé- rőL Iránban megkezdődött a pénteki parlamenti választá­sokon leadott szavazatok ösz- szeszámlálása. A Pars hír- ügynökség és a teheráni rá­dió által közölt első részered­mények megerősítették azt az előzetes várakozást, hogy a vallási erőket tömörítő Isz­lám Köztársasági Párt jelölt­jei — akárcsak a választások március 14-én tartott első for­dulója során — a mandátumok többségét szerzik meg. Emlékezetes, hogy az első Az ENSZ székházában ün­nepséget tartottak a hitleri Németország felett aratott győzelem 35. évfordulója al­kalmából. A kelet-európai szocialista országok nevében felszólaló Piotr Freiberg, Lengyelország képviselője hangsúlyozta, hogy a fasizmus felett aratott győ­zelem rendkívül nagy hatás­sal volt a nemzeti felszabadu­lásért, a függetlenségért ví­vott harcra az egész világon. V. J. Plecsko, a Szovjetunió A határozat újabb fenyege­tés Európa biztonságára — mondotta a szovjet hadsereg­tábornok. Batov végezetül a szovjet háborús veteránok ne­vében a bonyolult nemzetközi helyzet követelte fokozott éber­ségre 'es a védelmi képesség erősítésére szólította fel a Varsói Szerződés haderőit. Szombaton Konsztantin Ca- cosz, a június 20-ig hivatalá­ban maradó görög államfő előtt letette az esküt Georgiosz Rallisz miniszterelnök kormá­nya. A 43 tagú kabinetben — az előzőhöz képest — nem tör­téntek mélyreható változások. A külügyminiszteri posztot Rallisz után Konsztantin Mi- cotakisz eddigi gazdasági együttműködési miniszter vet­te át. Szombaton délben Nizzában véget ért a francia—afrikai csúcsértekezlet, amelynek hi­vatalos napirendjén elsősorban a résztvevő 25 afrikai ország és Franciaország, valamint tá- gabb értelemben Nyugat-Eu- rópa gazdasági együttműkö­dése szerepelt. Ugyanakkor nagy figyelmet fordítottak az fordulóban a képviselői he­lyek megszerzéséhez abszo­lút többségre volt szükség, most azonban már a relatív többség is elegendő. Március 14-én a megalakítandó 270 fős nemzetgyűlés 81 mandá­tuma „kelt el”, így a képvise­lők többségének megválasztá­sa péntekre maradt. A DPA hírügynökség jelentése sze­rint szombat délig 77 újabb mandátum sorsa dőlt el, és ebből az Iszlám Köztársasági Párt jelöltjei 40-et szereztek. Az iráni belügyminisztérium szóvivője azt állította, hogy vasárnapra talár már vég­eredmények várhatók. Teheránban már korábban bejelentették, hogy az iszlám köztársaság első parlamentjé­nek törvényhozói mindenek­előtt a kormánynak megsza­vazandó bizalom kérdéséről döntenek. Ezzel összefüggés­ben hírügynökségek emlékez­tetnek arra, hogy Baniszadr köztársasági elnök felhatalma­zást kapott Khomeini ajatol- lahtól egy kormányfő előzetes kijelölésére. Baniszadr szom­baton közölte, hogy jelöltje nevét „hamarosan” közzéte­szi. Mindenesetre az iráni fő­városban már megkezdődtek a találgatások, s a favoritok kö­zött első helyen Ahmad Ma­darai, Khuzisztán tartomány volt főkormányzója szerepel. Ezt követően kerül valószí­nűleg a parlament elé az Iránban fogva tartott amerikai túszok sorsának kérdése. képviselője rámutatott: az ENSZ dokumentumai gyakran hangsúlyozzák, hogy a népek valódi gazdasági és társadalmi haladást csak tartós béke és biztonság esetén érhetnek el. A Szovjetunió külpolitikája ki­alakításánál ebből az alap­tételből indul ki. A győzelem napja és a nyugati és északi területek­nek az anyaországhoz való visszatérése 35. évfordulója al­kalmából hazafias nagygyűlés színhelye volt Wroclaw, ame­lyen részt vett Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, Henryk Jablonski, az állam­tanács és Edward Babiuch, a minisztertanács elnöke, a po­litikai bizottság és a kormány tagjai, valamint a szövetséges pártok vezetői. Edward Gierek mondott beszédet. Mannheimben megnyílt a Német Szövetségi Köztársaság antifasisztáinak a hitleri fa­sizmus szétverésének 35. év­fordulója tiszteletére rendezett kongresszusa. A tanácskozáson részt vesznek a demokratikus pártok képviselői, a nyugat­német antifasiszták szövetsé­gének tagjai, valamint a né­met munkásmozgalom vete­ránjai. Az eskütétel után Rallisz miniszterelnök elmondta, hogy kormánya „a radikális libe­ralizmus elveit kívánja követ­ni”, amelyeket elődje, Konsz­tantin Karamanlisz fektetett le. Az új kormány feletti bizal­mi szavazást május 19-én tartják meg a görög parla­mentben, ahol a Rallisz ve­zette Üj Demokrácia Párt ab­szolút többséget élvez. időszerű afrikai politikai prob­lémákra, így a csádi polgár- háború drámájára is. Az értekezletet záró sajtó- értekezleten Leopold-Sédar Senghor szenegáli elnök beje­lentette, hogy a „francia nyel­vű”, azaz a volt francia, illet­ve belga gyarmatokból füg­getlenné vált afrikai országok külügyminiszterei november 5-én Dakarban találkoznak és megvitatják egy „francia nem­zetközösség” létrehozását”. Ez szervezeti keretet adna, a brit nemzetközösség mintájára, Franciaország és volt gyarma­tai, a függetlenné vált „Fran­cophone” afrikai országok együttműködésének, amelyet ma a szervezetileg jóval la­zább francia—afrikai csúcs- | értekezletek évente megrende­zett találkozója testesít meg. A szombati sajtóértekezleten Senghor elnök súlyos problé­mának nevezte a csádi pol­gárháborút. Mind Senghor elnök, mind Giscard d’Estaing francia ál­lamfő azt hangoztatták az ér­tekezletet záró sajtóértekezle­ten, hogy a tanácskozás köz­pontjában a gazdasági együtt­működés kérdései álltak. CSAK RÖVIDEN,,, VIETNAMI—KAMBODZSAI tárgyalások folytak Phnom- Penh-ben. A kiadott közle­mény szerint „minden meg­vitatott kérdésben nézetazo­nosság volt”. LEZÁRULT a Hearts-ügy. Az ismert amerikai újság­mágnás lányát, akit 3 évvel ezelőtt fegyveres bankrablás miatt 5 éves börtönbüntetés­re ítéltek, felmentették a to­vábbi büntetésletöltés és mindenfajta bírósági eljárás alól. A JAPAN külügyminiszté­rium szombaton tiltakozott a kínai kormánynál a Csendes­óceán déli övezetében terve­zett kínai rakétakísérletek el­len. ■ ; ' ' '- y ú Belgrádiján eltemették a héten elhunyt Jóséin Broz Titét. Kénünkén: örök nyughelyére helyezik a világszerte tisztelt jugoszláv elnök ko­porsóját Fokozni kell az éberséget A szovjet háborús veteránok bizottsága elnökének nyilatkozata Iránban számolják a szavazatokat Ma választási Görögország Esküt tett az új Francia nemzetközösség Csúcsértekezlet Nizzában

Next

/
Thumbnails
Contents