Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-10 / 108. szám

1980. MÁJUS 10., SZOMBAT A művelődéi vasárnapjai NEMZETISÉGI NAPOK POMÄZON ÉS DUNABOGDÁNYBAN Egyelőre még csend van a pomázi szerb templom kertjé­ben. Csak néhányan álldogál­nak az öreg fák alatt, a pad körül, amelynél a nemzetiségi olvasószolgálat munkatársai a Tankönyvkiadó nemzetiségi könyveit árulják. A választék nem nagy, de a művek érde­kesek: Marko Dékic verseskö­tete, Vujicsics Tihamér dél­szláv népzenei gyűjtésének anyaga, néprajzi és történelmi tanulmányok, az 1980-as szerb- horvát kalendárium. Fogynak a könyvek — különösen ak­kor, amikor a templom kert­je megtelik emberekkel, a búcsúi népszokások bemutató­ját, majd a kólót figyelőkkel. A hagyományos búcsú Alig választják meg a jövő évi búcsú komáját, s kínálja a cím idei viselője a bort, felesége a maga sütötte kalácsot, a po­mázi tamburazenekar játsza­ni kezd, s egyre többen áll­nak be a táncosok közé. Po- máziak és vendégek, szerbek, magyarok és más nemzetisé­gűek. Nem belső, egyetlen nemzetiségnek szóló ünnep te­hát a búcsú, mint ahogyan nem az a rendezvénysorozat, a másfél évtized óta évenként megrendezett szerb nemzetisé­gi napok sem azok. Nem is lehetne az, mert a községben egymás mellett élnek, szerbek, németek, szlovákok, magya­rok, s azért sem, mert a ren­dezvény híre eljut a környező és a távolabbi településekre is. Nyilvánvaló azonban, hogy legnagyobb jelentősége azok számára van, akiknek a ha­gyományőrzés, az anyanyelv, a közösség megtartásának egyik lehetőségét jelenti. A pomázi szerb klub tizenegy évvel ez­előtt, országosan is az elsők között alakult meg, s azóta rendszeresen tartja foglalko­zásait. Várja azokat, akiknek valóban az első nyelvet jelen­ti, a szerb, azokat is, akik a nyelvoktató iskolában szer­zett ismereteiket kívánják bő­víteni — s azokat is, akiket az érdeklődés, rokonszenv köt a délszláv kultúrához. A klu­bon belül működik a tambu­razenekar, tavaly ősszel nyelv­művelő kör alakult, a néptánc- csoport néhány hét múlva, a Járási nemzetiségi találkozón mutatkozik majd be először, a különböző nemzetiségek tán­caiból összeállított műsorával. Van tehát alapja a szerb kulturális napok évenkénti rendezvénysorozatának, amely az idén a nemzetiségi könyv- kiállítással kezdődött. A leg­népszerűbb, legnagyobb töme­get vonzó esemény természe­tesen a búcsúi népszokások 1 bemutatója, s az ezt követően | gyei amatőr fotópályázatot hir- a művelődési házban rende­zett szerb bál volt, ugyanígy minden bizonnyal igen sikeres lesz a záróünnepségen fellépő lórévi nemzetiségi táncegyüt­tes műsora. Mesék, — rajzokon Az, hogy Pomázon a ma­gyar anyanyelvű lakosság mel­lett három nemzetiség él, s közülük a számszerűen talán a legkisebb, a szerb ápolja intenzíven anyanyelvét, ha­gyományait, arra is figyelmez­teti a közművelődés szakem­bereit, hogy eddig keveset tettek a német és a szlovák nemzetiségi kultúra fennma­radásáért, gazdagításáért. Igaz, hogy maguknak a nemzetisé­gi állampolgároknak kell a legtöbbet tenniük nyelvük, nép­népművészetük kincseinek megőrzéséért, az igények, az érdeklődés felkeltéséért azon­ban a népművelő, a könyvtá­ros, a pedagógus, a községi vezető is felelős. Hogy a hazai német kultúra milyen értékekkel rendelke­zik, arról Pomáztól nem is olyan nagy távolságra, Duna- bogdányban kaphatunk képet. Színvonalas iskolai és óvodai nyelvoktatás, gazdag anyagú helytörténeti gyűjtemény, si­keresen működő bábcsoport, asszonykórus — és a közsé­gért, a közösségért végzett sokoldalú munka bizonyítja az ottani nemzetiségi állampolgá­rok érdeklődését, cselekvő­készségét. Egy ízléses, kétnyelvű fü­zet most a Nationalitätenwoche, azaz a nemzetiségi hét esemé­nyeire hívja a dunabogdányi művelődési ház állandó láto­gatóit és az érdeklődőket. Ezt a színvonalas eseménysoroza­tot immár az ötödik alkalom­mal rendezik meg, az idén május 5—11. között. A szín­vonalat hadd bizonyítsa né­hány tavalyi program: me­dettek, vendégül látták a ceg- lédbercéli német nemzetiségi együttest, sikeresen lépett fel német nyelvű előadásával a helyi bábcsoport. A színvonal másik bizonyítéka a telt ház, amely a rendezvényeket jel­lemezte. Nemcsak a tavalyi, hanem az idei programokat is. Sok induló volt a német meséket és verseket feldolgozó rajz­versenyen, számos hallgatója a községi helytörténeti klub gyűjtését bemutató előadás­nak, majd filmbemutatónak; mintegy ötvenen vettek részt a német nyelvű vers- és pró­zamondó versenynek, s telt ház, nagy taps fogadta a pén­tek esti szórakoztató műsor­ban fellépő művészeket, s az előadott Schubert-, Mozart- és Puccini-műveket. Az egészbe illesztve Kulturális napok, nemzeti­ségi hét — ha akarjuk, a ta­vasz végén, nyár elején kez­dődő számos művészeti, köz­művelődési rendezvénysoro­zat közül egynek-egynek, az ünnepi időszak epizódjainak nevezhetjük ezeket az esemé­nyeket. Egy dolog mégis meg­különbözteti a legtöbbtől: nem az egész éves közművelődési tevékenységtől elszakítottan, hanem arra alapozva rende­zik őket, a helyi adottságokra, igényekre (ami anyagi szem­pontból egyáltalán nem lé­nyegtelen, nem kis részben helyi erőkre) építve. A po- máziak úgy fogalmaznak, hogy a nemzeti hagyományápolás határozza meg a község köz- művelődési arculatát, a duna- bogdányiak úgy, hogy nem az attrakcióra, látványosságra tö­rekednek ilyenkor, hanem ar­ra, hogy a folyamatos nemze­tiségi közművelődési munka vasárnapjának hangulatát érezhessék — és éreztethessék — ilyenkor. P. Szabó Ernő Szkíta sírok a halastóban A Csongrád megyei Csany- telek határában a Dél-Alföld legnagyobb kiterjedésű kora­vaskori temetőjét tárták fel a régészek. Az első leletekre a halastavat építő vízügyi dol­gozók hívták fel a muzeoló­gusok figyelmét. Bejelentésükre a helyszínre érkező szegedi régészek Sze­geden tanuló egyetemisták se­gítségével eddig 3700 négy­zetméter területen 105 szkíta kori sírt tártak fel. A sírok­ban többek között arany-ezüst ötvözettel bevont fém hajdí­szeket, bronzból és vasból ké­szült karpereceket, vasból ké­szült lándzsákat, fokosokat, lószerszámokat, cserépbögré­ket, tálakat, bütykös díszíté­sű füles fazekakat találtak. A leletmentő ásatást to­vább folytatják. Csak a ré­gészek által már felkutatott területeken kezdték meg a vízügyi dolgozók a halastó folyamatos feltöltését. Emlékművet avattak ASZÓDON LELEPLEZTÉK PAPACHRISTOS ANDREAS SZOBRÁT Május eleji, hűvös zápor fo­gadta pénteken délután három órakor az ünneplőket Aszód főterén, a Szabadság téren, ahol a fasizmus felett aratott győzelem 35. évfordulója al­kalmából szoboravató ünnep­séget tartottak. Az elmúlt he­tekben újjávarázsolt téren ál­lították fel a görög származá­sú, Szentendrén alkotó Papach- ristos Andreas szobrászművész alkotását, a győzelem isten­nőjének, Nikének stilizált szob­rát. Az ünnepségen megjelent dr. Csicsay Iván, a Pest me­gyei Tanács elnökhelyettese, Bállá János, a gödöllői járási pártbizottság és Márton And­rás, a járási KISZ-bizottság első titkára, valamint dr. Sü- pek Zoltán, a járási hivatal el­nöke is. Megnyitó beszédet Búzás Pál, az aszódi nagyközségi pártbizottság titkára mondott, majd dr. Csicsay Iván tartott ünnepi beszédet. Ez a nap, a győzelem napja, kell hogy em­lékeztessen minket azokra a hősökre, akik életüket áldoz­ták a szocializmust építő né­pünkért, mondotta egyebek közt. S e helyen is emléke­zünk azokra a hősi halottakra, akik az aszódi temetőben nyug­szanak. A harmincöt év előtti győzelem azonban napjaink­ban is feladatot ró ránk, hi­szen a két világrendszer har­ca tovább folyik. Az imperia­lista erők napjainkban mind erőteljesebben fenyegetik az enyhülési politikát, veszélyez­tetik békés alkotó napjainkat. Az ünnepség több száz részt­vevője előtt ezután leleplezték a szobrot. Az eseményen je­len volt a mű alkotója és Ran­ggal Ferenc építész is, aki az újjávarázsolt aszódi Szabad­ság teret tervezte. Katonai díszmenet, s az emlékmű meg­koszorúzásával ért véget az ünnepség. Váci kórus Siker Belgiumban Kiemelkedő sikerrel szere­pelt a Vác városi KISZ-kórus Belgiumban, a neerpelti nem­zetközi ifjúsági kórusfesztivá­lon. A Bogányi Tibor által vezetett együttes a kiemelt és az ifjúsági kórus kategó­riában egyaránt az elérhető legmagasabb pontszámot s az azzal járó első díj summa cum laude fokozatát kapta meg. Népmese filmen A fehér ló fia Negyvenezer rajz, az ösz- szesnek mintegy kétharmada elkészült már a Pannónia Rajz- és Animációs Filmstú­dióban A fehér ló fia című, egész estes filmújdonságból. Jankovics Marcell rendező az 1973-ban bemutatott műve, a János vitéz óta foglalkozik a Magyarországon 45 változat­ban ismert népmese megfil­mesítésével. A POSZTER JOVOJE Művészet a változó világban A Magyar Képző- és Ipar­művészek Szövetsége elfogad­ta az AIAP világszervezet idei ajánlását, hogy a képzőművé­szeti világhét hazánkban is a művészet a változó világban jegyében szerveződjön. Válto­zik a világ, változik a művé­szet is. Utóbbi kicsit lassúbb ütemben. Gyorsulnia kell fej­lődésének, ha maradék nélkül szolgálni akarja a világ boldo­gulását. Budapesten és Pest megye városaiban is növekszik az urbanizáció, kiszorulnak a fák, kevesebb a növény, a ma­dár a lakótelepek körzetében, mint a régi falvakban, kertvá­rosokban. Ez világjelenség. A fények árnyoldala Kevesebb az erdő, s ma Vá­cott, Százhalombattán, de még Nagykőrösön is jobban csodál­nak a gyerekek egy lovat, mint a Zsigulikat. Fordult a helyzet. A lakótelepi házból la­kótelepi óvodába, iskolába in­dulók ingerszegényebb környe­zetben élnek, minden összkom­fort ellenére kevesebb az él­ményük, gyérebb a terük is, a homokozók is szűkebb terület­re zsugorodnak, mint a hajda­ni rétek, parkok, erdők, me­lyek nemzedékeket neveltek. A fénynek ez az árnya. Csu­pán az a kérdés, hogy ezen ellentmondás feloldható-e? Feltétlenül. Elsősorban azzal, hogy min­SZINHAZI ESTEK Sok hűhó Shakespeare-felújítás a Madách Színházban Gyakran éri vád a színházkritikát az i redalomcent rik us s á g á r t, pedig ez az udvarias emberek mentsvára: a darab szerkezete és tartalma mindig leírható a sértődés legkisebb veszélye nélkül. Az előadás értékelése már korántsem ennyire veszélytelen, főleg ha az ered­ményt az írói szándékkal is egybe akar­juk vetni. Példa lehet erre a Madách Színház új Shakespeare-produkciója: a társulat a kevesebb energiát követelő megoldásokat választva felszínes siker­re jutott. A nézőik pedig a hazafelé ve­zető út végén valószínűleg már csak egy-egy sikerült részletre emlékeztek. Shakespeare születése és halála dá­tumával (mindkettő április 23.) csak­nem teljesen egybeesett a bemutató. Lehet ez szándékos, vagy véletlen, _ de arra alkalmat teremt, hogy néhány mondattal a szerzőre emlékezzünk. A Sok hűhő semmiért című vígjátékát már sikereinek csúcsán írta, a Henrik és a Richárd drámák után, a Romeo és Julia, valamint a Szentivánéji álom befejezését követően, mint színházi fő- részvényes és vezető színész. Minden ízében reneszánsz emberként eljutott az értelem, az érzelem magaslataira. Közben írt évente átlag három színda­rabot két évtizeden keresztül, aztán hazament szülővárosába meghalni. Kedvenc témái közé tartozott az alaptalan féltékenység és az évődő sze­relmesek párharca. A most újra be­mutatott drámájában nagyszerűen öt­vözi eggyé a kettőt úgy, hogy megmu­tathassa: a csodált, nagy formátumú hősök is egyszerű hétköznapi embe­rekké válnak az érzelmek viharában, vagy éppen az érzelmekkel folytatott játékban. Ez az örök emberi momen­tum, amely a rokon témájú művek fö­lé, klasszikus magaslatra emeli azt a helyzetet, amikor sok hűhót csapnak semmiért. A komikum kulcsa itt éppen az, hogy ezek az átlagosnál okosabb és ügyesebb emberek nem találják a legkézenfekvőbb megoldást. Egyszerű­sítve és summázva, valami ilyesféléről szól az írott alkotás, amit láttunk, az nem éppen így... Az előadás lemond a jellemek meg­formálásáról, komikus helyzetekbe ke­rülő karaktereket mutat, a figuráknak csak néhány tulajdonságával találko­zunk élményszerűen. Rendezőileg vala­mennyi szereplő elnagyolt: hősiesség­ről, bátorságról és állhatatosságról csak hallunk. Ha a bohóc bukfencet vet, hát kacagunk; ha egy hadvezér saját jószántából cigánykereket hány, az nemcsak szokatlanságával, hanem ösz- szefüggéseivel együtt váltja ki a neve­tést. Nos a humornak csak előbbi vál­tozatával találkozhatunk a Szirtes Ta­más által rendezett bohózatban, Pedig Götz Béla díszlettervező szín­padképe lehetőséget kínál a hősöknek, hogy önmaguk csapdájába essenek, de a tér kínálta játékot nem használják ki (csak egyszer, de akkor nagyon rosz- szul). At előadás ritmusa is hullámzó, ha nem a két főszereplőt látjuk, akkor kínosan lassan telik az idő. Legföljebb Vágó Nelly jelmezeiben gyönyörköd­hetünk. A színészek közül a legjobb teljesít­ményt Haumann Péter nyújtja, Bene­detto páduai nemes szerepében. Majd­nem valamennyi jelenésére nyíltszíni tapsot kap, pedig ő sem a shakes- peare-i figurát alakítja, de személyisé­ge, játékkedve mindenkit magával ra­gad. Kitalált egy apró, visszafogott le­gyintést, amellyel újra és újra a figu­rában bujkáló kettősséget jelzi. Ha le tudott volna mondani néhány modoros — mindig sikert hozott — gesztusról, akkor értékesebb lenne alakítása. Al- mási Éva méltó partnere Haumannak. Csak azért nem mondható egyenrangú­nak teljesítményük, mert Almási meg­támogatta a karaktert egy külsőség­gel: szép színésznő létére csúnyának maszkírozza arcát (még ezt is megen­gedheti magának). Ettől aztán minden megoldása direkt lett. Körmendi János jelenleg megzavarja az előadást az indokolatlan rendőr­bohóc figurával. Ennek semmi köze a shakespeare-i humorhoz és szöveghez sem, pedig a Madách Színház nem va­rieté. Ö használja ki félelmetesen rosz- szul a díszletet, nem leszáll butaságá­nak mélységeibe, hanem oldalvást be­gurul a színpadra. Sajnos nem ez az első nagy tévedése Körmendinek. A második női főszerepet, Herot, Ábrahám Edit főiskolás alakítja: kissé korán kapta a nagy feladatot. A her­ceg szerepében Dunai Tamásnak sem sikerült megismételni korábbi teljesít­ményeit, s ugyanezt kell elmondani Tímár Béláról is. Juhász Jácint, a her­ceg áruló testvérének megformálásával és Székhelyi József Boracchio eljátszá­sával egy kevés ízelítőt adott a komé­dián belüli egyensúlyteremtésből. Kriszt György den lakótelepi és városi óvodás, általános iskolás evszakonaénc szervezett termeszetjarason vegyen részt. Ez élményt biz­tosi,, mint az is, hogy mineen városi oktatási intézmény aulajaban akvárium, vagy va­lamilyen elő állat oiztosítson természetes környezetet a mesterséges építészeti térben. Ez ma szükséglét. Tegnap nem volt az. 1 alun, tanyán ma sem. rel kell öltöztetni városi közintézményeinket sok vi­rággal, mert ez a tér és az idő humanizációjáit jelenti. Nem en­gedélyezhetjük, hogy kulturál­tabb lakáskörülmények között érzelmileg elsivárosodjon a fel­növekvő Korosztály. Nem tör­hetjük, hogy az urbanizáló- dás ártalmakat eredményez­zen. S ez az a pont, ahol a művészet a változó világban oly sokat tehet a jövőért a ma­ga újított eszközeivel. Szerkesztett harmónia Valóban megtervezheti az ember szerkesztett harmóniá­ját, azt a fenséges állapotot, hogy tér- és idokörnyezetünk minden egysége a szépséget és az emberséget sugározza. Sok tárggyal, új műfajok terem­tésével, régiek megújításával. Elérheti, hogy a harmadik év­ezredbe úgy léphessünk szép, emberi környezetben, magunk teremtette békesség-időben, hogy a fény árnyéka fény le­hessen. Megkezdődött a küz­delem ezért az általános szín­vonalért. Ezzel kapcsolatban Cegléden már történt valami. A rend­szeresen megrendezett faplasz­tikai biennálék célja, hogy lendítsenek lakótelepeink kör­nyezetén, a játékszobrok és jelplasztikák felállításával. Ezt az eszmét gyakorlattá terebé- iyesíteni közös feladatunk. Nagy lehetőség Makovecz Im­re es a szentendrei üeim Pál zalaegerszegi mesterséges szo­bortere, itt a domborzat segít­ségével kellemes piasztiKai környezetet létesítenek. Ez felveti annak a gondolatát, hogy egy-egy képzőművész team több ezer hordozható tárgyból hozzon létre egy ut­cákat, tereket módosító kollek­ciót, mely egy-egy hétre fel­öltöztethetné városainkat. A szobrászstaféta körüljárná ha­zánkat Nyíregyházától Várig, Dunakeszitől Szombathelyig a művészet és a játék közös üze­netét hordozva. Kellemes vizualitás Egy eddig csak ritkán hasz­nált műfaj, a poszter, a pano- rámikus egysegeket pazar szín- öltözetben felvonultató nagy­méretű fotó. Arra gondolok: lakótelepi iskolásaink megszo­kott környezetének monotóniá­ját feloldhatnánk azzal, hogy az épület aulájában a Képző­művészeti Alap Kiadóvállalata által forgalomba ho::ott soro­zatokat helyeznénk el. Hazánk tájairól, állatairól, növényei­ről, műemlékeiről, mestersé­gekről, a világ hegyeiről, fo­lyóttól, népeiről, szokásairól beszélnek ezek az alkotások. Rejtélyes nevelője lehetne ez a kellemes vizualitás százez­reknek, természetet pótló új természet; művészet. Lehet, hogy költségesnek tűnik e gon­dolat, de az is tény; a képző­művészet a maga régi és te­remtett műfajaival képes ar­ra, hogy szolgálja a változó világot. Losonci Miklós Magyar muzsikusok Külföldi hangversenyek Számos magyar előadómű­vész és együttes ad koncertet határainkon túl a következő napokban, hetekben. Ránki Dezső Kossuth-díjas zongora- művész az NSZK-ban és Ausztriában vendégszerepei. A kölni televízióban közre­működésével készítik el Liszt Magyar fantáziájának felvéte­leit, majd a bécsi ünnepi he­tek programjának egyik sze­replője lesz: Peter Sch zier tenorista dalestjén kíséri a művészt. Ezt követően az ausztriai Hohenems Schubert- fesztiválján lép pódiumra: többek között az a-moll és a D-dúr szonátát szólaltatja meg. Kocsis Zoltán, Lux Erika és Némethy Attila az északi országok vendége lesz. Ko­csis Zoltán Koppenhágában a Tivoli zenekarral Rahmaninov IV. zongoraversenyét, Lux Erika ugyancsak a dán fővá­rosban, a Tivoli hangverseny- termében Beethoven I. zon­goraversenyét játssza., Né­methy Attila Hágában ad szólóestet; műsorán többek közt Beethoven F-dúr szoná­tája, Bizet-, Chopin- és Bar­tók-művek szerepelnek. Perényi Miklós Kossuth-dí­jas művész Bambergbe uta­zik, ahol két alkalommal Dohnányi csellókoncertjét szólaltatja meg a bajor rádió zenekarával. Jandp Jenő Liszt-díjas zongoraművész május 15-én tér vissza To­kióból; a világhírű Nippon Polydor cég öt nagylemezt készít vele Liszt, Bartók és Kodály műveiből. Erdélyi Miklós, az Operaház karmestere az NSZK-ban a dortmundi zenekart vezényli. Ugyanő dirigálja a milánói rádió zenekarát is. Az Eder-vonósnégyessel az NSZK-ban hanglemezfelvételt készítenek Mendelssohn, Haydn és kortárs zeneszerzők műveiből, a Takács—Nagy­vonósnégyes pedig a kölni rá­dióban ad koncertet. A Liszt Ferenc kamarazenekar Cseh­szlovákiában a Marianské Lazne-d fesztiválon lép fel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents