Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-10 / 108. szám

1980. MÄJUS 10., SZOMBAT Május 9 re emlékezett az emberiség A győzelem forradalmasította az egész emberiség sorsát Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin a moszkvai koszorúzási ünnepségen Zászlódíszben, ünnepi kön­tösben köszöntötte pénteken a Szovjetunió minden városa, fa­luja a győzelem napját, a Nagy Honvédő Háborúban a hitleri fasizmus felett aratott győze­lem 35. évfordulóját. Leonyid Brezsnyev, Alek­szej Koszigin, valamint az SZKP és a szovjet állam sok mlás vezetője vett részt azon a koszorúzási ünnepségen, ame­lyet pénteken délelőtt tartot­tak Moszkvában. A szovjet vezetők az SZKP Központi Bizottsága, a Legfel­sőbb Tanács elnöksége és a minisztertanács nevében ko­szorút helyeztek el a kommu­nista párt és a szovjet állam megteremtője, Lenin mauzó­leumán, majd megkoszorúz­ták az Ismeretlen Katona em­lékművét a Kreml falánál. A szovjet vezetők egyper­ces hallgatással emlékeztek meg a Honvédő Háború hősei­ről, a győzelmet kivívó szovjet katonákról. A himnusz elhang­zása után a katonai alakula­tok díszmenetben vonultak el az emlékmű előtt. Az Ismeretlen Katona em­lékművét megkoszorúzták a szovjet hadsereg magas rangú parancsnokai, az OSZSZK ve­zetői, a moszkvai városi és a területi pártbizottság és szov­jet képviselői, a moszkvai la­kosok küldöttei, a háborús ve­teránok és a szovjet főváros fiataljai, akik az ünnep előtt emléksétányt avattak a Győ­zelem Parkjában is. Dimitrij Fjodorovics XJsztyl- nov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere napipa­rancsban köszöntötte a szovjet hadsereg katonáit a győzelem napján. A parancs hangsúlyozza, hogy a szovjet nép győzelme a szocializmus erőinek, a szov­jet társadalom és állam erejé­nek, életképességének, fölé­nyének ragyogó megnyilvánu­lása volt és hatalmas méretek­ben forradalmasította az egész emberiség sorsát. Veterán találkozó A moszkvai Gorkij parkban a honvédő háború veterán­jai, a város egy másik parkjá­ban az egykori „Katyusa”-ez- red tagjai, a moszkvai kom- szomolista önkéntesek tartot­tak találkozót. Moszkvai idő szerint 18.50 perckor egy percre megállt az élet a Szovjetunióban: meg­álltak a járművek, leállt a mű­sor sugárzása a rádióban és a televízióban, s az utcákon, a tereken vigyázzba mereved­tek a járókelők: a sokéves ha­gyománynak megfelelően egy perces csenddel adózott az or­szág a sok millió hősi halott emlékének. Ezután kezdődtek meg a szabadtéri műsorok, a vidám ünnepségek. A győzelem napjának elő­estéjén érdekes színpadi be­mutatót tartottak Moszkvában: Leonyid Brezsnyev „A Kis föld” című visszaemlékezései alapján, a Nagy Honvédő Há­ború egyik fontos csatáját idé­zik föl. A moszkvai ünnepségek tű­zijátékkal zárultak. Az ország más városaiban, településein is megemlékeztek a győzelem napjáról. Leningrádban a város vé­delmének emlékművét kato­nai tiszteletadás mellett koszo- rúzták meg. Koszorúzási ün­nepséget rendeztek Volgo- grádban és Bresztben, a hős erőd falánál emlékeztek meg a hősi harcok részvevőiről. Kijevben, Minszkben, Sze- vasztopolban, s a többi város­ban, amely a Honvédő Hábo­rúban kiérdemelte a megtisz­telő hősi nevet, ugyancsak rendeztek emlékünnepségeket. Ünnepségek világszerte Lengyelország valamennyi városában szintén megemlé­keztek a győzelem napjáról. A központi ünnepség Varsóban volt, ahol megkoszorúzták a szovjet hősök mauzóleumát, és az ismeretlen katona sírját. A lengyel nemzet nevében Ed­ward, Gierek, a LEMP KB első titkára, Henryk Jablonski, az államtanács és Edward Ba- biuch, a minisztertanács elnöke helyezte el az emlékezés virá­gait. A Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottsága, az NDK államtanácsa, mi­nisztertanácsa és a Nemzeti Front díszünnepségen emléke­zett meg a felszabadulás nap­járól, a hitleri fasizmus fe­letti győzelem 35. évforduló­járól. A díszünnepségen — amelyen Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával, az NDK államtanácsa elnökével az élen, részt vettek az NDK párt- és állami vezetői is. A fasizmus fölött aratott győzelem 35. évfordulója al­kalmából Szófiában koszorú­kat helyeztek el a szovjet hadsereg emlékművénél és az ismeretlen katona sírjánál. Je­len voltak a BKP KB első titkárával, az államtanács el­nökével az élen a bolgár párt­ós állami élet kiemelkedő sze­mélyiségei. Belgrádban Koszta Nagy hadseregtábornok, a Jugo­szláv Harcosok, Szövetségének elnöke május 9-én, a győ­zelem napján nemzet­közi sajtóértekezletet tartott. A sajtóértekezletet a Tito köztársasági elnök temetésére érkezett több mint 700 kül­földi újságíró részére szer­vezték. Franciaországban a győze­lem 35. évfordulóján Párizsban a kormány képviselői helyez­tek el koszorút az ismeretlen katona sírjánál. A Panthéon előtti tömeggyűlésen részt vet­tek a második világháború ve­teránjai, az ellenállási mozga­lom tagjai, a koncentrációs táborok egykori foglyai, vala­mint a francia társadalmi élet képviselői. A belga fővárosban a kor­mány tagjai és a parlamenti képviselők, valamint a hábo­rú veteránjai megkoszorúzták az ismeretlen katona sírját. Irán A második választási forduló Eseménytelen és kevés ér­deklődéssel kísért kampány előzte meg az iráni parlamen­ti választások péntekre kiírt második fordulóját. Erre a menetre azért volt szükség, mert az első fordulóban csak a jelöltek kisebbsége kapta meg az azonnali megválasz­táshoz szükséges ötven száza­lékot. A parlamenti helyekért lé­nyegében három nagy politi­kai szövetség verseng. A leg­esélyesebb az a laza válasz­tási szövetség, amely az Isz­lám Köztársasági Pártból és az azt támogató egyéb, szigo­rúan iszlám alapon álló szer­vezetekből áll. Az ide tartozó jelöltek többnyire egyházi személyiségek. A másik vá­lasztási szövetséget Baniszad? elnök neve fémjelzi. Kampá­nyát az „elnök és a nép kö­zötti együttműködést koordi­náló hivatal” vezeti. Jelöltjei többnyire világi értelmiségiek. Végül viszonylagos egység­ben lépnek föl olyan balolda­linak tartott szervezetek is, mint a Modzsahedin Khalk nevű radikális baloldali isz­lám csoport, a Fedajin Khalk nevű baloldali világi szerve­zet és más értelmiségi és diákcsoportok. Ezt a válasz­tási szövetséget a legtöbb körzetben támogatja az iráni Kommunistákat tömörítő Tu- deh párt is. CSAK RÖVIDEN... BORISZ PONOMARJOV, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának póttagja, a KB tit­kára, és Vagyim Zaglagyin, a KB nemzetközi osztálya ve­zetőjének első helyettese, Moszkvában találkozott Olof Fáiméval, a Svéd Szociálde­mokrata Munkáspárt elnöké­vel. AZ OMÄNI tájékoztatási miniszter pénteken cáfolta, hogy amerikai tengerészgya­logosok szálltak volna part­ra az országban. (A svéd te­levízió csütörtökön jelentette, hogy 2000 amerikai katona érkezett Ománba.) KONSZTANTIN CACOSZ, a júniusban leköszönő görög államfő pénteken Georgiosz Ralliszt, az athéni parlament­ben abszolút többséggel ren­delkező Üj Demokrácia párt csütörtökön megválasztott új elnökét megbízta az új kor­mány megalakításával. Az új miniszterelnök valószínűleg szombaton vagy hétfőn nyújt­ja be az új kormány névso­rát. A választási eredmények közzététele két héten belül várható. Mint a PARS hírügynökség jelentette, az iráni hatóságok több országrészben elhalasz­tották a péntekre kiírt parla­menti választásokat. Nem já­rulhatnak az urnákhoz több nagyobb kurd város — Sza- nandadzs, Saqqiz, Marivan és Ferozabad — lakói, később tartják meg a választásokat az iraki határ közelében fek­vő Oramanatban, és két dél­iráni városban. Elhunyt Ny. Boríszenko 62 éves korában váratlanul elhunyt Nyikolaj Boriszenko, az SZKP KB tagja, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa nem­zetiségi tanácsának tagja, az Ukrán Kommunista Párt KB titkára. Nyikolaj Boriszenko elhunyta alkalmából nekroló­got adtak ki, amelyet Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és más szovjet vezetők írtak alá. Beszámoló a konferenciáról Az SZKP KB jóváhagyta a delegáció tevékenységét A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának Központi Bi­zottsága megvitatta az euró­pai kommunista és munkás­pártoknak a leszerelésről és a békéről tartott párizsi konfe­renciáján részt vett SZKP- küldöttség beszámolóját és jóváhagyta a delegáció tevé­kenységét. A Szovjetunió Kommunista Muskie letette az esküt Gromiko táviratban üdvözölte az új külügyminisztert Edmund Muskie, az Egye­sült Államok új külügymi­nisztere csütörtök este a Fe­hér Házban letette a hivatali esküt. A beiktatási ceremó­nián az amerikai diplomácia új vezetője hangot adott óha­jának, hogy Washington kül­politikája a jövőben legyen világos, meggyőző, s kövessen egyértelmű irányvonalat. Megismételte, Carter elnök és ő maga is arra törekszik, hogy a külügyminiszteré le­gyen a vezető szerep az ame­rikai diplomácia irányításá­ban. Mint ismeretes, az amerikai diplomácia új vezetője már a jövő héten Becsben találkoz­ni fog Gromiko szovjet kül­ügyminiszterrel. ★ Gromiko szovjet külügymi­niszter hivatalba lépése al­kalmából táviratban üdvözöl­te Muskie amerikai külügy- nisztert. A táviratban Gromiko remé­nyét fejezte ki, hogy áz új amerikai külügyminiszternek e felelős poszton kifejtendő te­vékenysége „elő fogja mozdíta­ni a szovjet—amerikai kapcso­latok konstruktív fejlődését a két ország népei és a béke ja­vára”. Pártja Központi Bizottságá­nak értékelése szerint a pári­zsi találkozó fontos politikai ösztönzést adott a háborús veszély elleni harchoz. Az SZKP KB alapvető je­lentőséget tulajdonít annak, hogy a találkozó résztvevői egyhangúlag kifejezésre jut­tatták pártjaik azon akaratát, hogy a nemzetközi helyzet alakulásában következzék be fordulat a béke védelme, az enyhülési folyamat elmélyíté­se és a politikai enyhülés ka­tonai enyhüléssel történő ki­egészítése érdekében. Az SZKP KB megbízta a megfelelő párt- és állami szerveket, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést a párizsi találkozón elfogadott javaslatok gyakorlatban tör­ténő megvalósítása érdekében. Belgrád Nagy jelentőségű párbeszédek Nagy jelentőségű nemzet­közi találkozók színhelye volt Belgrád ezekben a napokban. A zsúfolt program ellenére a Belgrádban tartózkodó kül­döttségek nagy 'része a gyász- szertartáson való részvétel és a jugoszláv vezetőkkel folyta­tott megbeszélések mellett időt szakított arra is, hogy felvegye a kapcsolatot más delegációkkal, és véleményt cseréljen velük a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kér­désekről. Értesülések szerint csütörtökön este mintegy 50, az esetek többségében igen rövid találkozóra került sor. A jugoszláv hírközlő szervek Carter felemás álláspontja Carter amerikai elnök újjá- választási kampánya kereté­ben Philadelphiában, a Világ- politikai Társaságban beszélt külpolitikai elgondolásairól. A Washington és nyugati szövet­ségesei közötti gazdasági, po­litikai szolidaritást állította el­ső helyre, és célzott rá, hogy a vezető tőkésállamok júniusi velencei csúcstalálkozóján is­mét nagyobb támogatást köve­tel majd a szövetségesektől „stratégiai” vonatkozásban is. A heves szovjetellenes tá­madások, vádaskodások után az amerikai elnök arról is be­szélt, hogy kormánya tovább- re is híve a fegyverzetkorláto­zásnak, mindenekelőtt a hadá­szati fegyverek korlátozásának. „Változatlanul cél az enyhü­lési politika a Szovjetunióval” — hangoztatta az amerikai el­nök, de hozzátette: az ameri­kai elképzelések szerint a kap­csolatok megjavítására csak akkor van lehetőség, ha a Szovjetunió „megváltoztatja magatartását”. (értsd: nem nyújt fegyveres támogatást az afgán népi rendszernek.) Az elnök sajnálkozását fe­jezte ki, hogy nem sikerült az iráni (amint megfogalmazta) „mentőakció”. Ismét békülé- keny hangot próbált azonban megütni Iránnal szemben, és ezúttal nem említette újabb fegyveres lépések lehetőségét és nem fenyegetett. e tanácskozásokról pár sza­vas jelentésekben számoltak be, anélkül, hogy azokhoz bármiféle érdemi megjegyzést fűztek volna. Igen nagy érdeklődés nyil­vánult meg Leonyid Bfezs- nyevnek, az SZKP KB főtit­kárának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének belgrádi tartózkodása iránt. Belgrádban kiemelkedő Je­lentőséget tulajdonítanak Erich Honecker, az NDK Államta­nácsa elnöke és Helmut Schmidt nyugatnémet szövet­ségi kancellár találkozójának. A megbeszélést a Német Szö­vetségi Köztársaság belgrádi nagykövetének rezidenciáján tartották, ahol a két német állam vezetői a nemzetközi helyzetről, az NDK és az NSZK kapcsolatainak további javításáról folytattak véle­ménycserét. Jól értesült kö­rökben úgy tudják, hogy meg­vitatták a kelet—nyugati kap­csolatok egyes időszerű kér­déseit is, és állást foglaltak az NDK és az NSZK közötti pár­beszéd folytatása mellett. Egyébként mindkét fél részé­ről leszögezték, hogy a mos­tani „csúcs” nem helyettesíti Erich Honecker és Helmut Schmidt korábban tervezett találkozóját. Figyelmet keltett Hua Kuo- feng kínai és Indira Gandhi indiai miniszterelnök tanács­kozása is, különös tekintettel arra, hogy a két szomszédos ország vezető politikusai kö­zött 20 év óta nem volt ilyen magas szintű találkozó. Folytatás és megújulás Áczéi György új kötetéről amely egyebek között leszö­gezi, hogy előrehaladásunk elsőrangú feltétele: tovább gyarapodjék népünk művelt­sége, a közművelődés egyre inkább váljék társadalmi üggyé. Ehhez tisztában kell lennünk azzal, hogy a kultu­rális fejlődés miként alakítja a társadalmat, miként hat a különféle gazdasági-társadal­mi feladatok megoldására. Még az olyan alapvető fon­tosságú, társadalmunk belső lényegéhez tartozó területre is befolyással van, mint a szocialista demokrácia. Mert­hogy — mint megállapítja — ennek „megvalósítása és fej­lesztése is csak akkor lehet eredményes, ha minél több dolgozó növekvő hozzáértés­sel, műveltséggel tud részt venni közös ügyeink irányí­tásában, ellenőrzésében”. Rendkívül rokonszenves műveltségeszmény húzódik végig a köteten, hatja át egész szellemét. Korántsem fetisi­zálva, hanem az említett ösz- szefüggésekben a tartalmas emberi élet, a magasabbren- dű életmód feltételeként, s elérhető lehetőségeként. A szerző mély humanizmusa fűti e gondolatokat. Az a szocialista humanizmus, amelyről vallja, hogy nem já­ruléka, hanem nélkülözhetet­len eleme a marxista—leni­nista meggyőződésünknek. Segítségével tehető naggyá az ember, aki megszabadult a kizsákmányolás nyűgétől, de fejlődés kölcsönhatásáról, egy­ségéről van módunk megbi­zonyosodni, olvasván e tanul­mányokat, előadásokat. S eb­ben megintcsak az elvi kö­vetkezetességre érdemes föl­figyelnünk, amellyel a szerző ugyanazt a lényegi választ adja például több mint egy évtizede, a gazdásági reform bevezetésekor, mint napjaink­ban, amikor a korábbinál lassúbb gazdasági növekedés­sel számolhatunk. Azt neve­zetesen (amiként az MSZMP KB Politikai Akadémiáján elhangzott tavalyi előadásá­ban), hogy „a szakmai tudás, a műveltség, az eszmei, er­kölcsi és kulturális felkészült­ség egyre közvetlenebbül gaz- daságformáló tényezővé is válik”. Erre alapozva jelenti ki, hogy „még ha a gazdasági szükségszerűségek ma közép­pontba állítják is a termelési kérdéseket, még ha ennek sodrában ökonomista egyol­dalúságok tapasztalhatók is, társadalmunkban a kultúra mindenkor nélkülözhetetlen...” EGYBECSENGENEK ezek a szavak a XII. pártkong­resszus határozatának műve­lődéspolitikai fejezetével, lesebben általánosítva teszi őmaga is ezt mindennapjaink vizsgálatában, állítva egyben azt, hogy „a szükséges meg­újulás nélkülözhetetlen felté­tele a szocialista folytonos­ság biztosításának. A megúju­lás előfeltétele pedig az ob­jektív valóság szüntelen és őszinte szembesítése végzett munkánkkal, eredményeink­kel és célkitűzéseinkkel”. E válogatott írások mind­egyikének ez a nézőpont áll a tengelyében, s egyben ez adja valamennyinek a máig szóló időszerűséget. Mert a konkrét példák, a konkrét helyzetek természetesen má­sok és mások voltak az el­múlt évtizedben, ám elem­zésük módszere, a konzekven­ciák levonása túlmutat az adott időponton. Egyetlen ha­talmas ívű érvelési rendszer, amit e kötet lapjairól ka­punk. Végigkísérhetjük, hogy a kultúra saját belső ön tör­vényei alapján változik, fej­lődik ugyan, de nem szakad el, nem is válhat el attól a háttértől, alaptól, amelyből kinőtt, amely meghatározója, s amelyet lényegénél fogva tükröztetni hivatott. A társa­dalmi, gazdasági és kulturális „IDEOLÓGIAI MUNKA­BAN nem lehet lovasroham­mal győzni” — idézi Lenin szemléletes figyelmeztetését Aczél György kulturális és ideológiai életünk néhány kérdéséről szólva. S az el­múlt tíz évből más jelentős beszédeinek, tanulmányainak a Gondolat kiadó új kötetébe fölvett válogatása mintegy példázata is lehetne ennek. Nyomon követhetjük ugyanis azt a szívós, elvi következe­tességet, állhatatosságot, tü­relmet — ámbár szenvedélyes és vitázó türelmet —, amely- lyel vissza-visszatér alapvető fontosságú tényezők magya­rázatára. Így kívánja formál­ni, alakítani társadalmi mére­tekben az emberek tudatát, magatartását, miközben maga is állandóan választ keres a változó valóság folyamataiból adódó problémákra. Történel­mi tapasztalatainkat elemez­ve írta a címadó — Folytatás és megújulás — tanulmányá­ban: „Rendkívül fontos, hogy újra és újra tudatosan, fele­lősen végiggondoljuk a szo­cializmus építése során meg­tett utunkat, jövőnk érdeké­ben a múltat és jelent.” Szé-

Next

/
Thumbnails
Contents