Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-27 / 98. szám

WOT Hfxrrr 1980. ÁPRILIS 27., VASÁRNAP Petőfi szüleinek nyomában Hagyományőrző mozgalom Maglódon Valóban Idilli a kép. Ál­lunk a maglódi öreg falu egyik kanyargós utcáján, mely hajlataival a néhány méterrel lejjebb csörgede­ző patak folyását követi. Az út fölött régi paraszt- házak. A megye 100 évvel ezelőtti monográfusa, Gal- góczi Károly hasonló épü­letekről írta, hogy az újabb módi szerint valók. A ré­gieket, a múlt század első félére jellemző faluképet igy látta: A község... két domb közt... fekszik. XJt- szái a sajátságos fekvés miatt szabálytalanok, mert a házak a község közepén végig folyó patak partján rendetlenül építvék. A la­kosság házai többnyire sár - vagy vertfalra vagy zsupp• tetőre építvék. Patakparti öreg falu Ez hát az öreg falu, a tele­pülés sok évszázados múlttal — és talán érdekes jövővel — bíró területe. A Hazafias Népfront helyi bizottságának jelentős tervei vannak ezzel a falurésszel. Ennek komolysá­gában már csak az eddigi eredmények miatt sem kétel­kedhetünk. Az utóbbi négy évben több kilométernyi be- tonutat építettek, hogy a tár­sadalmi munkásoknak nagy szerepük van a sportház meg­valósításában, a bitumenes is­kolaudvar kialakításában, ab­ban* hogy néhány utca való­ban minta lehet más közsé­gek számára is: fiatal tuják, nyírfák, s más csemeték te-' szik széppé és egészségessé a környezetet. Sorolhatnám tovább az eredményeket, amelyek nem­csak a település látványát, hanem szellemi arculatát is változtatják. A helyi hagyo­mányőrző együttes jó néhány sikeres -fellépése »jelzi a szlo­vák nemzetiségi hagyomá­nyok eredményes ápolását. Itt, a patakparton pedig az is ki­derül — ahogy dr. Móczár István körzeti orvos, a helyi népfrontblzottság elnöke mondja —, hogy a helyi tár­sadalmi munkások, népfront- aktivisták máshogyan is őriz­ni kívánják a múlt értékeit. Csak a helyiek? Az innen évtizedekkel ezelőtt elszár­mazottak is. S. Tabányi La- josnénak például nemrégiben két telerajzolt papírlapot kül­dött bátyja, a 79 éves Szever István, aki 1947-ben került Maglódról a csehszlovákiai Dunaszerdahelyre. A két la­pon annak a háznak és mé­szárszéknek a rajza, ahol egykor Petrovics István, Pe­tőfi Sándor édesapja székálló legényként, azaz mészárosse­gédként dolgozott. Szever Ist­ván az emlékezetével segít, a helyiek pedig azt szeretnék, ha méltó módon emlékeztet­hetnének arra a szerepre, amelyet Maglód a Petrovics- család életében játszott. Mert van ugyan itt Petőfi-szobor, utcát, intézményt neveztek el róla, de az egykori mészár­széken évtizedekkel ezelőtt el­helyezett márványtáblát már a paták kövei között találta meg dr. Móczár István. De mikor, hogyan is jutott egyáltalán Maglódra Hrúz Mária és Petrovics István? Az édesanya, aki 1791-ben a Tu- róc vármegyei Necpálon szü­letett, Aszódról Maglódra ke­rült. Nagybátyja, Hrúz György tanító hívására érkezett ide, 1810 körül. A fiatal szlovák lány, aki ekkor kezdett ma­gyarul tanulni, először nagy­bátyjánál cselédeskedett, majd amikor annak iszákossága, botrányai miatt távoznia kel­lett, Martiny Mihály evangéli­kus lelkésznél szolgált. A lel­készt 1818-ban Kiskőrösre hívták. Hrúz Mária ekkor né­hány hónapra Pestre ment, majd Aszódra szüleihez, itt kötött házasságot 1918-ban Petrovics Istvánnal, aki vi­szont 1815—17. között volt székálló, tehát segéd Magló­don, a község patakparti mé­szárszékében. Szolgálólány, székálló legény A helyi szájhagyomány, s Petőfi néhány életrajzírója romantikus történetként írja le megismerkedésüket. Esze­rint mindketten éppen csa­lódtak valakiben, Hrúz Má­ria állítólag Lányi Samuba, a délceg csizmadiába volt sze­relmes, aki azonban más lányt vett feleségül. Elhalad­va a patak túlpartján álló egykori papiak mellett, ki­megyünk az evangélikus te­metőbe is, hogy a régi udvar­ló sírját megkeressük, ám nem járunk annyi szerencsé­vel, mint néhány évtizeddel korábban Dienes András, a ■' \ Ä2V * /ft. . ........ Ha llgatói csoportok Az oktatás és a TIT együttműködése Az oktatási és közművelődé­si intézmények, szervezetek munkájának jobb összehango­lását szolgáló együttműködési megállapodást írtak alá az Oktatási Minisztérium, a Pe­dagógusok Szakszervezete és a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat képviselői. A megállapodást rögzítő ok­mány hosszú távra meghatá­rozza a pedagógusok és az is­meretterjesztő társulat kapcso­latait, megerősíti a TIT-nek, mint az egyik legfontosabb közművelődési intézménynek az iskolai nevelő munkában betöltött szerepét. E munkájukhoz a miniszté­rium és a szakszervezet a jö­vőben nagyobb támogatást ígér, sőt azt is szorgalmazza, hogy a tanárok minősítésekor vegyék figyelembe, ismerjék el a társulati tevékenységet. Annak érdekében pedig, hogy a felsőoktatási intézmények­ből ne csak kiváló szakembe­rek, hanem önmaguk, közvet­len és tágabb környezetük folyamatos képzésére, nevelé­sére képes értelmiségiek ke­rüljenek ki, a TIT az egyete­meken és a főiskolákon hall­gatói csoportokat alakít, gon­doskodik tagjaik rendszeres, tervszerű, színvonalas foglal­koztatásáról. Ismeretterjesztő pályázati témák megjelölésé­vel, pályadíjakkal segíti a tu­dományos diákkörök munká­ját, s közművelődési-nevelési gyakorlatra fogadja az egye­temi hallgatókat a társulat központi, fővárosi és megyei szervezeteiben, a TIT-intéz- ményekben. jeles Petőfi-kutató, ö meg­találta a vörösmárvány sír­követ, amelynek tanúsága sze­rint Lányi valóban itt halt meg, 67 évesen, 1856-ban, de amikor Hruz Mária ismerhet­te őt — már nős volt. Így volt-e, vagy másho­gyan ? Az bizonyos, hogy Pe­tőfi egyik maglódi származá­sú osztálytársának emlékezé­se szerint Hrúz Mária egyko­ri lakásától egy puskalövés- nyíre mérte a húst Petrovics István, hogy ez a hely, a megismerkedés helye, igen fontos a család életében ak­kor is, ha a fiatal házasok 1818-ban nem ide, hanem Sza­badszállásra, majd 1821-ben Martiny Mihály hívására, Kis­kőrösre utaztak. Az egykori lakóház helyén virágoskert, fehérbe borult barackfák. Ahol a mészárszék volt, ott lakik ma a 70 évnél idősebb Varga Pál, aki 1938- ban költözött ide, néhány év­vel azután, hogy a mészár­szék utolsó tulajdonosa, Pa- kányi Pál meghalt. A boltot már korábban átalakították, a lakóházat 1944 decemberében találat érte. a csupaszon ég­nek meredő vertfalakat már Varga Pál bontotta el. Hátul az udvarban azonban a vas­tag gerendánkon még fél év­század után is ott vannak a kampók: itt volt a vágóhíd; ott a 10 méternél is hosszabb pince, amelynek hűvösére egyebek mellett a hús táro­lásához is szükség lehetett. Rajz, valóság, lehetőség Ennyi emlékeztet hát a múltra az emlékhelyen, a töb­bit, az elpusztultat Szever Ist­ván rajzai és mondatai idé­zik: A Petrovics Mészárszék — írja — teteje zsindellyel be volt födve, az utca felől te­rasszal, két homlok oszlopon keresztül egy gerendával... ahol húst akasztottak... A házban nyitott pitvar bolthaj­tású kéménnyel. A hátsó szo­ba után egy kamra volt. Te­teje szalma zsúppal volt be­födve. A házon csak a nyitott kéményt alakították át 1910- ben, külső formáját a bomba- találat okozta pusztulásig megtartotta. Hogy mi minden történik a következő években az emlék­tábla visszahelyezésén túl, hogyan állítanak emléket a költő szüleinek, arról még korai lenne beszélni. Az bizo­nyos, hogy a népfrontbizott­ság törődik ezzel az üggyel. Nem volna rossz gondolat, ha falumúzeumot hoznának lét­re, amely egyébként szolgál­ná a Petőfi-hagyományok és a helyi népi, nemzetiségi kul­túra ápolását. P. Szabó Ernő AZ ÉPÍTŐMŰVÉSZET ÚJÍTÓJA Esztétikum több dimenzióban Bernard Shaw szerint, ha két ember almát cserél, az nem különösebb, de ha gondolatot vált, abból megszülethet a jö­vő. Szrogh György valahány épülete eszme, korunk emblé­mája, olyan építmény, mely elmélyülés alapján született. Indulás Csömörről Szrogh György 1915-ben szü­letett Csömörön. Építészmér­nöki oklevelet a Műegyetem 1938-ban szerez. A felszabadu­lás után a MÉMOSZ egyik ter­vezője lett, jelenleg a Magyar Iparművészeti Főiskola taná­ra, megkapta kétszer is az Ybl- díjat. 1970-ben Állami-díjban részesült. Többhónapos tanul­mányúton járt Kínában. UNESCO-ösztöndíjjal végijárta Anglia, Mexikó, az USA mű­emlékeit, elmélyült az iskola- építkezés új módszereiben. A funkció követelményeinek szakszerű teljesítése mellett a megjelenítés esztétikumára is ügyel, építményeinek külalak­ja megnyerőén költői. Akit a bajok nem törnek össze, azt megerősítik, mond­ja a filozófus. Szrogh korán árva lett, ez megacélozta ere­jét. Első önálló tervezése a Bányaipari Dolgozók Szakszer­vezetének székháza Budapes­A Díszítésiétől csillagvizsgáló A Budapest körszálló ten, melynek homlokzata le­vegősen tagolt, arányrendje harmonikus. Gádoros Lajos­sal, Perényi Imrével és Prei- sich Gáborral közösen alkot­ta meg a MÉMOSZ székházat, amelyen különösen jól meg­oldott az építmény tömege mellett a kecses, antikizáló oszlopsor. A csepeli rendőrka­pitányságot szintén Szrogh György tervezte, és a sémát találékonyan ablaksorral, szép kéményekkel enyhítette. Az 1950-es években nyerte el a győri víztorony és a velencei biennálé magyar pavilonjának pályázatát. A természet medrében Mindez előzményt jelentett a piszkéstetői obszervatórium­hoz, mely építőművészeti te­vékenységén^ első komoly állomása. Tiszteli a természetet, ezért indult ki a tervezésnél a Mát­ra adott modelljéből. Az épü­let , méltóságteljes, nyugodt, csöndet sugárzó, mint környe­zete. Az építmény elhelyezke­dik a természet adott medré­ben, korona a csúcson. Vissza­fogott a csillagvizsgáló kupo­lája és a társalgó Mondrian ajánlata szerint szerkesztŐdik. Ez jellemzi a salgótarjáni mű­velődési központ oldalhomlok­zatának tagolását, mely szin­tén Mondrian fesztészetének koreográfiája alapján valósul meg. ösztönösen? Tudatosan? Nyilvánvaló, hogy Szrogh ön­magára és nem Mondrianra gondolt a tervezéskor, de az is biztos, hogy a termő hatá­sok, a festői inspirációk is adottak. Az UNESCO-ösztöndíj után, még az 1960-as években hoz­zálátott a hat tantermes mo­gyoródi és dunavarsányi isko­la tervezéséhez, mely hamaro­san kivitelezésre került. Tur- jányi-Papp Melinda, Szrogh György monográfusa így ír e két alkotásról: A puritán, me­szelt falfelületek alkalmazása TV-FIGYELŐ Jóformán csak órákban lehet mérni azt az időközt, amely a Hat év tör­ténelem szerda esti vetítését, illetőleg annak a bejelentését elválasztja, hogy e hatalmas vállalkozás szovjet készítőit Lenin-díjjal tüntették ki. Most, hogy immár a kilen­cedik fejezetén is túljutott ez a remek múltidézés, a ha­zai nézők is rábólinthatnak: igazán arra méltó filmeseket ért a magas elismerés. Olyan valakiket, akik egyrészt kitű­nő histórikusokként — pon­tosabban szólva, hadtörténé­szekként — tárják a nézők elé mindazt, ami a második világháború kapcsán a har­mincnégy évvel későbbiek számára mementóként kí­vánkozik; másrészt mégolyán mozgóképes művészekként, akik igazán értik, hogy s mint kell megrázóvá, fölhábo- rítóvá, illetőleg máig lelkesí­tővé szabni, ragasztani azt a mérhetetlenül hosszú, meg­annyi hadszíntéren rögzített celluloidot. Lám, ez a most látott, a Harc a Kaukázusért című traktus is milyen dicsérni- valóan mutatta meg a fön­tebb jelzett kettős erényt! Szinte napra és helyszínre kész összefoglalóját kaptuk a honvédő háború egyik sors­döntő csatájának — azt a bi­zonyos kis földet, a tenger­part meg a frontvonal közötti szakaszt védték ott az eredetük szerint különböző, de annál inkább összekovácsolódott he­gyi népek —; ám ezzel együtt számos olyan jelenettel is szembe kerülhettünk, ame­lyek szavakkal megfogal- mazhatatlan drámákat tö­mörítettek. Ki tudja pél­dául elfeledni azt a magá­ban motyogó, a porból, ro­mokból kikapart fényképek­nek beszélő öregasszonyt, aki bizonyára észre sem vette, hogy reá szegeződik az ob­jektív. s ugyanígy, ki ne idéz­né fel újra meg újra azt a jelenetet, amelyben kötéllel húzkodják fel a hegyi hágók védelmét szolgáló ágyúk da­rabjait. Igen, ezek a megismételhe­tetlen közelképek, a sok-sok névtelen frontoperatőmek e nehezen fölülmúlható bravúr­jai váltják ki azt a bizonyos szívbemarkolást... Kék fény. a televízió közhasznú és közkedvelt bűn­üldözői műsorában — sajnos — ismét megemlítették Pest megyét. A Gödöllőn elkövetett taxisofőrgyilkosság kapcsán esett szó szűkebb országré­szünkről, amely vidék —hall­hattuk — nem éppen a legnyu­galmasabb szöglete a hazá­nak. (Ugyancsak itt, Üllőn, öl­tek meg legutóbb egy másik taxist —, így hát még inkább romlott az e tárgyban vezetett statisztika.) Amúgy viszont ez az adás nem szogált különösebb szen­zációval. Nyilván azért, mert nem is akart. Inkább kisebb, a nyerészkedés, a hoci-nesze alapú pénzszerzés néhány jel­legzetes példáját tárta elő. Különösen érdekes volt, amit az úgynevezett szabad szellemi foglalkozásról sugá­roztak. Szó ami szó: ebbe a ködös kategóriába sok min­den belegyömöszölhető. Egye­bek között a látott betűcsiná- lósdi. Most már a kedves né­ző is tudhatja, miszerint még az ilyen kézi kence-fencézés- sel is előcsalogathatók azok a számos (?) forintok. Családi Kör. Eltekintve magától a Családi kör legu­tóbbi adásának szorosan vett — a szülőknek és a gyerekek­nek a szétválását taglaló — témájától, ez az újdonat új prezentáció nemigen tetszett. Mármint az, hogy egy édes­kedves loboncos hajú kislány bíráknak sorolja el vélt és valós sérelmeit. Ilyetén való jelenléte egyszerűen termé­szetellenes. Magyarán: elkép­zelhetetlen. Nyilván ezért sem telhetett annyi örömünk ebben az amúgy változatlanul kedvelt — s főként Ranschburg Jenő pszichológus-szakértő magya­rázatai miatt váltig érdeke« — sorozat péntek esti meg­nyilvánulásában. Akács László tudatos; a hozzáillő, egyszerű anyagok csatlakoztatása — ta­karékosságon kívül —, nevelő szándékú. Közvetítő szerepe van ezeknek a falu friss, egész­séges, hagyományokat őrző szín- és formavilág, valamint a korszerű szerkesztésből kö­vetkező tömegalakítás őszinte megjelenítése között. Kétségtelen, ezen intézmé­nyek látványa kellemes, belső tere intim, otthont árasztó. A verőcemarosi ház Szrogh György törekvései komplexek, hiszen a gyakor­latban erőteljesen ötvözi a ma­gyar falusi építkezés, és a mo­dern építészet alapképletét, egyszerre újít és őrzi a leg­jobb hagyományokat. Erre példa szigligeti nyaralója, mely­nek homlokzata a XX. száza­dot, nádfedele hajdani préshá­zak hangulatát idézi. A verő­cemarosi hajlék átriuma nem­csak a görög, római alaprajza révén alakult, hanem figye­lembe vette a japán ered­ményt is, azt, hogy a nagy ta­golású üvegfelületekkel a kin­ti tér nem semmisül meg a védett tartózkodási helyen. A fák látványa átmentődik a bel­ső tér tartozékává. A fal kiik­tatása jelenti itt a döntő moz­zanatot, melyet az egy- szint és a könnyű szerkezet statikusan is biztosít. Körszálló Budapesten A Budapest szállót 1967 szil­veszterére avatták fel. Város­jel az építmény, funkciója mellett. Buda egyik iránytűje egyben, nemcsak ideiglenes otthona a főváros vendégei­nek. Egész község, 560 személy fér el benne, terjeszkedése ti­zennégy szintre emelkedik, ver­tikális jellegű, formája von­zóan egyedi. Karaktert ad a környéknek. Sűrít, nem simul — ellentétben a piszkéstetői csillagvizsgálóval. A látvány itt offenzívebb, az építkezési forma hangosabb. A körszálló esetében a határozott vonalve­zetés követelményét ■‘-érezte meg. Piszkéstető esetében a Mátra maradt a főszereplő, itt a körszélló hengeres felkiáltó­jele veszi- át a tér vezérlését Szrogh György nemcsak ki­tűnő építész, bölcs ember is. Tudja, hogy az életművet a megvalósulás és kudarc jó aránya biztosítja. Tehetségét társadalmunk használta, fel­használta még akkor is, ha számtalan megvalósítatlan ter­ve várakozik. Ezek közül a Kakas és tyúk étterem teste­sülésének elmaradásáért kár, hiszen az építészeti elemekkel érvelő játékosság teret és em­bert tisztít, emel. A köz szolgálatára Nem a múltra, a jövőre kon­centrál. Talán arra a közintéz­ményre is, mely Csömörön épül fel a közeljövőben. Egész­ségház, iskola, buszállomás? Ezt az igények és a lehetősé­gek rendelik meg, a tervezés lesz Szrogh György dolga, aki Csömörről indult, aki Csömör előtt szeretne tisztelegni az építészet társadalmi boldogsá­got szolgáló gyakorlatával. Losonci Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents