Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-27 / 98. szám

1980. ÁPRILIS 27., VASÁRNAP Új főágazat a Rozmaringban Kőadta milliók A Rozmaring, mini kerté­szeti szövetkezet ismert, pe­dig ipari tevékenysége sem lebecsülendő, árbevételük te­temes hányadát ebből nye­rik. A szövetkezet vezetősége most elhatározta, hogy egy kézbe kerül az építőanyag-, a ' faipari és a szállítási ágazat irányítása. ' Nem lesz könnyű dolga, maga is tudja: a főágazat te­rülete Nagykovácsitól Pi- liscsabáig terjed a megyében. Teljesen új munkaterületet jelent számára az építőanyag- ipari ágazat, ehhez tartoznak a pilisszántói kőbányák, vala­mint a murva, a kő- és az agyagbányák. A kőőrlő üzem­egység a pilisszántói mészkö­vet őrli meg: A műkőüzem termékei számtalan helyen megtalálha­tók az országban: Nyíregyhá­zától Szombathelyig. Ke­resett cikkeik a pingpong­asztal, a sakkasztal, a virág­vázák és a különféle U-alakú műkőelemek. Utóbbiakat pél­dául homokozók készítésére használják. Űj csarnok is épült a kőőrlő üzemben, ahol gépesítéssel is könnyítik az emberek dolgát. A pilisszántói kőbánya nem sajátja a Rozmaringnak, csu­pán bérlemény. Murvabányá- juk Piliscsabán és Solymáron van, Pilisvörösváron pedig az agyagbánya működik. Érde­kességként említhető: ott mindössze négyen dolgoznak, és két-két és fél millió fo­rint termelési értéket állíta­nak elő. A faipari ágazathoz jelen­leg két üzemegység tartozik: a pesthidegkúti és a nagyko­vácsi. Nagykovácsiban széles a gyártmányszerkezet: készí­tenek sarkat és talpat; kefe­testeket a Fővárosi Kefe- és Seprűgyár megrendelésére; a Telefongyárnak pedig csoma­golóeszközökhöz betéteket. A szállítási ágazatban több mint százan dolgoznak. Az üzemanyag-takarékosság egyik alapfeltétele a gépkocsik ki­fogástalan műszaki állapota, erről mindössze tizennyolcán gondoskodnak. Bár a szer­vizt és a javítást nagy gond­dal tervezik, esetenként, mint mondják, mégis torlódik a munka. Mint például most: az összes gépkocsijukból hatva- nat kell műszaki vizsgára fel­készíteniük a szerelőknek. D. Gy. Árokmederbe kerül a cső A szándék nem a leleplezés Népi ellenőrök Szentendrén, a BVM-ben Nincs a világon olyan üzem, gyár, vállalat, ahol ne fogad­nának ellenérzéssel egy vizs­gálatot, legyen az akár tá­jékozódó jellegű felmérés is, Talán még nagyobb a fenn­tartás, ha a népi ellenőrök keresnek fel egy-egy termelő egységet, hogy ott meghatáro­zott kérdésekre keressenek a gazdálkodás milyenségét tük­röző választ. Legalábbis ez a közhiedelem. Segítő észrevételek A Beton- és Vasbetonipari Müvek szentendrei gyárában ugyancsak megszokták a vizs­gálatokat. A közelmúltban egy sereg felmérés zajlott le ná­luk, nem egy az energiagaz­dálkodással foglalkozott, jelez­ve egyszeriben milyen fon­tossá lett e kérdés. E témá­ban vizsgálódva töltöttek el egy hónapot a gyárban a né­pi ellenőrök is. Nyilvánvaló, hogy az alapos, körültekintő tájékozódás ä gyár vezetőitől, szakembereitől is többletmun­kát követelt. Balogh József igazgató, mégis a fenti általá­nosítás cáfolatával kezdi a beszélgetést: — Helytelen az a hozzáál­lás, amikor esetleg a gyárak, üzemek előítélettel fogadják a népi ellenőröket, hiszen ők sem a mindenáron való hiba­keresés, hanem a segítségadás szándékával jönnek hozzánk. Talán túlságosan is rögződött az a nézet, hogy a vizsgálat ele­ve rossz végkifejlettel záród­hat Pedig egy-egy hozzáértő, de nem köztünk tevékenykedő szakember jó néhány olyan dologra felhívhatja a figyel­münket, amit a mindennapi munkában ma észre sem ve­szünk, nem látjuk a fától az erdőt. A beszélgetéseken ki­cseréltük tapasztalatainkat, kaptunk olyan ötleteket, ame­lyeknek megvalósítása nálunk is ésszerűnek látszik. Mócsai István vezető ener­getikus, aki 1953. óta dolgo­zik a BVM-ben, vaskos pak- samétát mutat, s az adatok, melyeket felsorol ékesen bi­zonyítják: az energiával való gazdálkodás nagyon is súly­ponti kérdés a szentendrei gyárban. Hiszen 13 millió 368 ezer forint értékű energiát tüzelnek, világítanak el egy esztendőben: többek között 3 millió 446 ezer kilowattóra villamos áramot, 1638 tonna szenet, 3309 tonna fűtőolajat, 50 tonna ben^nt, 103 tonna gázolajat. Nem nehéz belát­ni, a legkisebb takarékosság is fontos, hasznos lehet. — Az energiával gazdálkod­ni azt hiszem, lelkiismereti kérdés is — summázza a ve­zető energetikus. Akkor is kö­rültekintően kell ezzel bánni, ha nem sarkallják az embert rendeletek, ha nem késztetik következményekkel is járó vizsgálatok. Nagy megnyug­vást jelentett számomra, hogy a népi ellenőrök energiafel­használást kutató kérdéseire pozitív választ adhattam. A rendeleteket betartjuk, vég­rehajtjuk. Gondűző javaslat Természetesen azért nincs az a jó, ami ne lehetne jobb. A népi ellenőrök is felvetet­ték a kazánok szakszerű ke­zelésének megoldatlanságát. Csakhogy, az automatikus olajtüzelésű kazánokhoz a cseppet sem vonzó munkafel­tételek — három műszakos, folyamatos üzem stb. — ne­héz képzett szakembert talál­ni. Nem tudták megoldani az irodák hőmérsékletének egye­di szabályozását sem, megfe­lelő műszaki lehetőségek hí­ján. — Nem szerettük volna, ha Fényezés Is — Dunaharasztiban Bárszekrény és kanapé... Utolsó fázisához érkezett Ráckevén az újtelepi csatornahálózat építése. A közeljövőben kezdik meg a 150 milliméter átmérőjű csőrendszer lefektetését. Halmágyi Péter felvétele Ha az Iparművészeti Válla­lat dunaharaszti üzemét ke­ressük, le kell térnünk az 51- es főútiról, kis utcában, sze­rényen húzódik meg. Eltűntek a fehér foltok is A mozgó Patyolat a pócsmegyeri megállóban Kék busz parkol Pócsme- gyeren a templom előtti ut­cában. Asszonyok batyukkal a kezükben állnak, mosolyogva üdvözlik a busz fiatal vezető­jét. Köszönésükön, évődésü- kön látszik, nem először ta­lálkoznak. Szoros menetrend A buszon a következő fel­irat olvasható: Mozgó Pa­tyolat-felvevőhely, Pest me­gyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat. A busz vezetője pe­dig, akit ismerősként üdvözöl­tek a várakozó pócsmegye- riek, nem más, mint Szalay István váci lakos, a 78-as vál­lalóhely vezetője. Ö az, ki harminchat községet jár be hetente a busszal, hogy fel­vegye mindenhol a szennyes ruhát, s egy hét múlva tisz­tán adja vissza tulajdonosai­nak. — Elég szoros a menetrend, hétfő reggel kilenckor kezdek Tahitótfaluban, ezután követ­kezik Tahi, majd Kisoroszi, s Pócsmegyeren 11 óra 15 perc­kor kezdem meg az átvételt. Az időt tartani tudom, csak télen nehezebb, amikor a2 utak síkosak. Arról faggatom, hogyan si­került megtalálni a megfelelő hangot az asszonyokkal. — Igaz, nem régen vagyok a vállalatnál, s ez a munka csak január óta az enyém, de igen hamar megtanultam. S az ügyfelekkel is összebarát­koztam. A harminchat köz­iégből pedig csak egyetlenegy hely van, ahol nem fogadnak olyan kedvesen, mint az itte­niek. De talán azért is mert a forgalom is kisebb ott. A vállalat az országban szinte az egyetlen, amely a megyében levő valamennyi közigazgatási helyet felkeres szolgáltatásával. Hogy ez mennyire szükséges? Mond­ják el maguk az asszonyok. Jahner Vilmosné kisunoká- jával a karján hozza a szeny- nyest: — Nem kell ezért már Pestre járnunk. Mert eddig bizony oda vittük a ruhát. Igaz, többnyire a mosás gond­ja maradt ránk. A busz, az útiköltség s az idő csupa vesz­teség. — Közben rakosgatja is már a mosnivalót. Lepedő, kispárna és dunnahuzat, pléd és ballonkabát. Szalay István villámsebesen írja is a téte­leket, majd mér és számol. Számolásra: másodpercek — Látja — fordul felém a számlával Jahner Vilmosné —•, ennyiért igazán megérti Valóban, a tétel ára 105 fo­rint 80 fillér. Amelyet azon­nal fizet, s a következő hét­főn biztosan tudja, megkap mindent tisztán, mosottan. Bán Józsefné az elsők kö­zött jött, hogy ezt a szolgál­tatást kipróbálja: — Nem is tudtuk, hogy el­ső alkalommal ingyenes a szolgáltatás. Nagy volt a meg­lepetésünk, amikor nyitottuk a buks:».t, de fizetni nem kellett. Igaz, mondta a barát­nőm, hogy nagysága lettem, még az ágyneműt is mással mosatom. Persze, nem mindenhol az asszonyok hozzák a ruhát. Már ennyiben is megváltozott a falu szokása. Mint Szalay István elmondta, Pusztavá­moson például többnyire fér­fiak jönnek a mosnivalóval. Sikerült 20—30 másodpercre lerövidítenie a vállalási cé­dulák kitöltésének idejét. Minden településre Míg beszélgettünk, lassan lejárt a tartózkodási idő is. s a busz folytatta útját. A ruhákat végül kimosva, tisz­títva a megye egyik legkor­szerűbben berendezett textil- tisztító üzeméből, a váciból szállítják vissza. Mi is betér­tünk, hogy nyomon kövessük a felvett ruhaneműk; útját. Az üzem fiatal vezetője. Keszthelyi József kalauzol vé­gig a termeken. — Az országban valameny- nyi szolgáltatónak más és más a gondja — mondja Ko- csó Imréné, a HVDSZ titká­ra. — De a Pest megyei ered­mények önmagukért beszél­nek, hiszen sikerült felszá­molni a fehér foltokat, s ma már minden kis településre eljut szolgáltatásuk. Segítsé­gük nagyban megkönnyíti a dolgozó nők harmadik mű­szakját. Nem véletlen: mun­kájuk elismeréseként az idén elnyerték a kiváló címet. Szalal Mária a leves többe kerül, mint a hús, azaz drágább a szelepek felszerelése, megvásárlása, mint a megtakarított energia. Ügy tűnik, hamarosan ezt a gon­dot is letudhatjuk, épp az egyik népi ellenőr javaslata alapján. — magyarázza Mó­csai István. Hangjában némi lemondás­sal folytatja, miközben arról a jegyzőkönyvben is rögzített javaslatról szól, amely már a BVM-mel szomszédos szent­endrei gyárak energiagazdál­kodását is érintené. Ésszerű közösen — Az látszik a legjobb meg­oldásnak, hogy az egysorban levő gyárak — az Építéstudo­mányi Intézet, a PEVDI Iró- szergyára, a Papírgyár és a Kossuth Lajos Katonai Főis­kola is — egy közös fűtőmű­ről kapná, az energiát. Így megfelelő hatásfokú kazáno­kat alkalmazhatnánk, jobb kihasználtsággal. Mi már 1958 óta szorgalmazzuk ennek meg­valósítását, talán most a né­pi ellenőrök vizsgálatát köve­tően meghallgatást, mi több megfontolást nyer ez a javas­lat! Gáspár Mária Szabadalom Konténeres üvegtárolás Szolgálati szabadalomnak fogadták el a Komárom me­gyei Állami Építőipari Válla­latnál bevezetett konténeres üvegtárolási módszert. Mécsért Ottó, a vállalat főépítésveze­tője oldotta meg az építkezé­sekhez szükséges nagy meny- nyiségű üvegtábla egyszerű és rendkívül gazdaságos tárolá­sát. Az üveglapokat általában ládákban raktározzák, s eh­hez igen nagy területre van szükség, ami megdrágítja a raktárak építését. Az új sza­badalom lényege az, hogy az emeletszerűen elhelyezett kon­ténerekben kis helyen nagy mennyiségű üveglapot tárol­hatnak, s ezzel rendkívül nagy mértékben csökkenthető a raktárterület, jelentős össze­get lehet megtakarítani. A konténerek olcsó hulladék vas­anyagból elkészíthetők, ami­lyen minden ipari üzemben előfordul. A konténeres Cvegtárolás enyhít a munkaerőgondokon is. Az építőipari vállalat rak­tárában például egyetlen dol­gozó irányítja azt a villástar­goncát, ami önműködően moz­gatja. szállítja az üvegtáblák­kal megrakott konténereket. Az új szabadalom rövid idő alatt érdeklődést keltett a szakemberek körében. — Fiaital gyár a mienk, idén ünnepeljük fennállásunk har­madik évfordulóját — mondja Stefánek János, az üzem he­lyettes vezetője. — Jelenleg mindössze harmincán dolgo­zunk, szükségünk lenne jó néhány munkáskézre. Elsősor­ban természetesen asztalosok­ra. Az Iparművészeti Vállalat, mint a neve is sejteti, egye­di, iparművészek által terve­zett bútorokat gyárt. Ezekhez valamennyi asztalos-előkészí­tő munkára Dunaharasztiban kerül sor. A fővárosi, köz­ponti gyárban már csupán összeszerelik az alkatrészeket — késztermékké. — Mindez sokoldalúságot és sok mindenhez értést kí­ván az itt dolgozóktól. Idén például már- fémbútorokat is készítettünk. Nem mondom, amikor megláthatjuk a muta­tós, modern kisbútorokat, bár­szekrényeket és kanapékat, az nagyon jóleső érzés. A közel­jövőben megnyitunk egy új, kísérleti üzemet is, amelynek feladata majd a felületkiké­szítés lesz. A vállalat nagy gondtól szabadul meg: nem kell bérmunkára kiadni a bú­tor-fényezést. Ami a gondokat illeti, azok­ból kijutott már az eltelt hó­napokra, főként, mert nehéz az alapanyag-beszerzés. Emiatt nem tudnak folyamatosan dolgozni. A vállalat — éppen az anyagárváltozásokat és a beszerzési korlátokat figye­lembe véve — nem is állított össze számukra éves progra­mot, csupán féléves feladatai­kat határozták meg. Ez nem kevesebb a tavalyinál: hat hó­nap alatt hétmillió forint ter­melési értéket kell előállíta­nia a gárdának. A négy hó­nap eredményeinek ismereté­ben, várhatóan teljesítik is tervüket. Napjaink témája Garancia N em a garanciarendeletek hiányoznak, hanem t dátumbélyegzők — fakadt ki a vevő, amikor a hatodik zacskót is csalódottan tette vissza az ön- kiszolgáló bolt polcára; egyiken sem szerepelt a gyártás időpontja. A dohogás jogos, ám tárgya, a dá­tumbélyegző tényleges vagy képletes hiánya téves; a szavatosság ideje nem tartozik a garancia fogalomköré­be. Aki valamiért garanciát vállal, az kezeskedik a szó- banforgó dologért. A jótállás főként termékre, vagy né­mely esetben szolgáltatásra érvényes; hibátlanságát ál­lítja a gyártó, a szolgáltató, S ha mégis hibás az a vala­mi, akkor díjtalanul javítani, cserélni kell, vagy ár­engedményt adni a vevőnek. Szó sincs ilyenkor a jótékonykodásról, a vásárló iránti készségeskedésről. Az esetek túlnyomó részében a pa­ranoia ára benne van a termék árában. Az árhátóság által jóváhagyott kulcsok alapján ugyanis a garanciális átlagköltség figyelembe vehető az árképzésnél. A vevő azonban az üzletben vásárolt. Éppen ezért az áru tulaj­donosa a kereskedővel szemben érvényesítheti jogait, s a kereskedő a gyártóval. Papíron ez így roppant egysze­rű, a valóságban azonban még rengeteg a vita, ezért gyakori, hogy innét oda, onnét amoda küldözgetik a ve­vőt; szabadulni akarnak tőle. Ahogy a kezesség, úgy a legtöbb garanciális kötelezett­ség is önként vállalt felelősség. Így például kézenfekvő: ha valaki leejti tv-készülékét, akkor nem érvényesítheti a garanciális javításra vonatkozó jogát. A szavatossági felelősség viszont nem korlátozható, nem zárható ki, ép­pen ezért kell különbséget tennünk közötte és a garan­cia között. Szavatossági ideje van például a tejfölnek, a gyártó mindenkor köteles a szavatosságot rögzítő előírá­soknak eleget tenni. Igaz, megtörténik, hogy a dél­után nyitó bolt előtt a tűző napon állt reggeltől a tej, a tejtermék. S mégis: a szavatosságnál nem szempont, hogy vétkes-e a gyártó; mindenképpen felel. így szava­tossági felelősség a kötelező néven számon tartott gép­jármű biztosítási forma is. Általában nagy értékű, tartós fogyasztási cikkekre al­kalmazzuk a garanciát, egyebek között a gépkocsikra, a bútorokra, a háztartási gépekre, híradástechnikai ké­szülékekre. órákra, stb. Az érzékelhetőség kedvéért em­lítsük meg, hogy évi ötvenmillió forint fölött volt a kár a legutóbbi esztendőkben a bútorok szállítás közbeni sé­rülései miatt. Tavaly 109 ezer személygépkocsi, 117 ezer motorkerékpár került a vevők tulajdonába. A gyár­tóktól 421 ezer tv-készülék, 458 ezer hűtőszekrény hagyta el a szerelőszalagokat. Egy év alatt 2,23 millió esetben javítottak a szolgáltatók személygépkocsit, s ebből a ga­ranciális javítás 412 ezer volt. Az összes tv-javitásnak több mint az egyharmada, a varrógépjavitások fele, az automata mosógépek reparálásának hatvan százaléka tartozott a garancia körébe. Az állami vállalatokról szóló törvény adott része éppúgy a fogyasztó védelmét szolgálja, mint a belkeres­kedelmi törvény ide tartozó paragrafusai, nem szólva a Polgári Törvénykönyvről, amely szintén hathatós tá­masz a bajba jutott vásárlónak. S ide tartoznak a szál­lítási szerződésekről stb. — rendelkező jogszabályok is. Az ipari termékek minőségének védelméről alkotott jog­szabályok például pontosan előírják, mi az, amit csakis garanciával lehet forgalomba hozni, milyen jogai és kö­telezettségei vannak a vevőnek, a gyártónak, s így to­vább. A garancialevél, a jótállási jegy. és sok más, egy- egy tárgyi darabja annak a személytelenné vált folya­matnak, amit a tömegtermelés, tömeges értékesítés gya­korlata alakított ki. így valakihez mégiscsak tartozik az áru, valaki mégiscsak felel a birtokunkba került jószá­gért. azaz van valamelyes biztonságérzetünk a vásárlás­kor; nem zsákbamacskát veszünk. Ezt szolgálja az is, hogy a belkereskedelmi törvény előírja bizonyos idő­ben, a termék úgynevezett átlagos élettartamán keresz­tül a folyamatos alkatrész-utánpótlás kötelezettségét, to­vábbá a javítás feltételeinek megteremtését stb. A minőségért való jótállás tehát nemcsak a vevőt vé­di, hanem a termelőt is pontosabb, megbízhatóbb mun­kára, minőségellenőrzésre kényszeríti. Veress Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents