Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-02 / 78. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 78. SZÁM 1980. ÁPRILIS 2., SZERDA Kevesebb energiával Aranyjelvényes raktári brigád Alkatrész nagy mennyiségben Verseny és együttműködés Ha elindulunk az MHSZ-re- pülőtér felé Gödöllőn, az út mellett a tangazdaság közelmúltban átadott, korszerű tojástermelő üzemének új épületei tűnnek a szemünkbe. Csak egy kerítés választja el őket a mellettük levő, kívülről kopottnak látszó raktár- épületektől, amelyekben a Ravill gödöllői telepe működik csaknem tíz éve. Összeforrva Barátságos kis irodában beszélgettünk Nagy Lajossal, a raktárházak igazgatójával, aki tájékoztatott tavalyi munkájukról, idei terveikről, feladataikról. Elmondta, hogy a legfontosabb teendőjük a főváros, Pest, Komárom és Nóg- rád megye kiskereskedelmi hálózatának kiszolgálása a nagydarabosnak nevezett árukból. A különös elnevezés a többi között hűtőszekrényeket, mosógépeket, centrifugákat, elektromos víztárolókat, radiátorokat jelent. De a raktárban éppen úgy megtalálható a kisképernyős televízió- készülék, a színes tévé, a porszívó s hasonló gépek, készülékek. Ellenőrzött adagolók A több, mint 7 ezer négyzetméternyi alapterületű helyiségekben huszonhármán dolgoznak, s mindannyian tagjai a Kilián György szocialista brigádnak. Az igazgató szavaiból kiderült, hogy az ösz- szeforrott kollektívára mindenkor, a legnehezebb feladatok közepette is számítani lehet: hiszen tavaly is többször előfordult, hogy a szokásos teljesítményüknél kilencszer több árut kellett kiszállítaniuk egy hónap alatt. Jó munkájukat bizonyítja az is, hogy tavaly harmadszor nyerték el az aranyjelvényes szocialista brigád címet. Az elmúlt év jó eredményeihez tartozik az is, hogy felújították a Munkában az egyik új targonca Irta és fényképezte: Barcza Zsolt raktárak világítását, s megérkezett a már régen várt 4 új dízeltargonca is. Ezekre nagy szükség volt már, hiszen az elhasználódott, gyakran meg- hibásodó szállítójárművek több nehézséget okoztak már, mint amennyi hasznot hajtottak. A brigád a XII. pártkongresszus tiszteletére felajánlotta, hogy tagjai nagyobb figyelmet fordítanak a takarékosságra. Rendszeresen ellenőrzik a dízelmotorok adagolóit, s ha kell, mindannyiszor Újra pontosán beállítják őket. A takarékoskodás ,már tavaly meghozta az eredményt, 1979- ben 52 százalékkal kevesebb energiát használtak fel, mint a megelőző esztendőben. Ez a már említetteken kívül annak is köszönhető, hogy a legkisebb dolgokra is ügyelnek: a világító berendezéseket csak akkor használják, ha feltétlenül szükséges a munkájukhoz. Jobb levegő Az idén a tervek szerint 800 millió forint értékű árut szálOlvasóink fóruma Leszakadt a faliszekrény Tavaly augusztus 25-én költöztünk be a Gödöllő, Kossuth Lajos utca 53. szám alatti új lakásunkba, amely kétszobás, összkomfortos, központi fűté- ses, s örömünkre szolgál. De ebbe az örömbe a február 8- án bekövetkezett esemény egyre több ürömöt okoz. Ekkor ugyanis a konyhai beépített faliszekrény, a mosogatás után a tányérok helyrerakása közben leszakadt, a benne levő étkészlet és poharak széttörtek. Csak a férjem lélekjelenlétén múlott, hogy a közelben levő kisgyermekem és magam nem sérültem meg. Mivel a lakás árának törlesztésével együtt az OTP által kötelezően előírt biztosítást Is fizetjük, az eset után panaszunkkal felkerestük az Állami Biztosító gödöllői kirendeltségét. Legnagyobb megdöbbenésünkre megbízottjuk kijelentette, hogy az ilyen kereset nem tartozik a biztosítás tárgykörébe. Ezután elmentünk az OTP-fiókba, ahol azt mondták, hogy írjuk le panaszunkat, s majd ők továbbítják, ámbár semmi érdemleges elintézést nem várhatunk, mert hasonló esetben már előfordult, hogy a biztosító nem kárpótolta az ügyfelet. Nagyon furcsának tartjuk, hogy az Állami Biztosító és az OTP egyaránt így foglalt állást. s a hanyag munkából mintegy 2 ezer forintnyi kárt s a bosszúságot mi viseljük. A károsodás mellett az is felháborító, hogy a két intézmény elfeledkezik arról, hogy ők a lakosság szolgálatára valók, s hogy ilyen esetekben joggal elvárhatnánk a segítőkészséget. Dugonics Lászlóné Gödöllő Fenyves pusztult el Tibs a tűzrakás A legnagyobb kár Isaszegen Sűrűn riasztották a gödöllői tűzoltókat az elmúlt napokban: szombattól kedd délig a járásban nem kevesebb mint 11 erdő-, illetve avartűz adott munkát nekik és az önkéntes tűzoltóknak. A legnagyobb kár Isaszegen keletkezett, öt hektárnyi, nyolcéves fenyőerdő égett le. A gödöllői tűzoltóparancsnokság felhívja a figyelmet, hogy még a kijelölt helyeken is tilos a tűzrakás, ugyanis nem szabad avart égetni az erdőktől kétszáz méteren belül, azon kívül is csak akkor, ha azt a járási tűzoltóparancsnokságon, a városi, illetve a községi tanácson előzetesen bejelentették. lítanak ki az üzletekbe, ezzel is javítva a községek, városok iparcikkellátását. Az, hogy néha akadozik a szállítás, nem rajtuk múlik, gyakran előfordul, hogy ők is hullámzó ütemben kapják az árukat. A raktárakban azon vannak, hogy minél jobb munka- körülményeket teremtsenek. Nyaranta sajnos gyakran panaszkodnak a szomszéd üzem kellemetlen illata miatt, s ezért az idén nagy teljesítményű ventillátorokat szerelnek fel. A kis gyár és a nagy vállalat karnyújtásnyira dolgozott egymástól. A kicsi gyártott nagy gépeket, és a nagy hozzájuk apró alkatrészeket. Rendjén ment minden, mígnem apadni kezdett az alkatrészek folyama. Először csupán egy-két napot késett a szállítmány, később heteket, majd egyáltalán nem érkezett semmi. Újabb üzem A kis gyár vezetői levelet írtak, telefonáltak, kértek, fenyegetőztek, majd könyörögtek. A nagy vállalat egyikre sem hajlott. Máshol is ei tudja adni, jobb pénzért, drágábban, s főleg nagyobb mennyiségben az alkatrészt. Nem maradt más: a kis gyár a bírósághoz fordult. Érvényes szerződést mutatott, s meg is nyerte a per első szakaszát. Ám ezután már a nagyvállalat telefonált: ha tovább tart a pereskedés, ő nemcsak ezt az alkatrészt nem szállítja többé, de nem adja a többi, tucatnyi csekélységet sem. S akkor pereskedhetnek akár tíz évig is, a kis gyárnak addigra csak a híre marad fenn ... Szólhatna persze fordítva is a történet, volt már rá példa., A nagy gyár gépeit öt földrészre adta el. Ismerték márkáját valamennyi kontinensen. Milliós berendezéseket készített, csaknem száz kisebb gyár szállított hozzá alkatrészeket. Egy öntvény nem érkezett meg. Sem időben, sem később. ígértek, szabadkoztak, csak éppen nem szállítottak. Perelhetett volna a nagyvállalat, ám öntvény még ebből sem lenne. Nem tehetett mást, újabb üzemet épített a gyárfalakon belülre: önellátó lett. Ám száz újabb kisüzem már nem fér a falak mögé ... Kétes hírnév Nincs olyan iparág hazánkban, amelyben ne fordult volna elő az esetek bármelyike. A súlyos ipari kórt a közgazdászok így summázzák: laza kooperációs fegyelem. A vállalatok jog szerint szerződnek, de jogtalanul, ütemtelenül szállítanak. Lehetne természetesen pereskedni, van az ügynek jogi megoldása is, ám hogy lehet versenyképesen termelni, tartós piaci kapcsolatokat kialakítani, egyáltalán „kint lenni a piacon” ilyen feltételek mellett? A vállalatoknak — látszólag — nem érdekük a fegyelmezett kapcsolatok tartása. Pontosabban csak akkor érdekük, amikor kötik a szerződéseket, és biztos alapja van munkájuknak, ám nem jó nekik a kötöttség, ha közben új, jövedelmezőbb piacra találnak. A jogi következményektől nem tartanak, s a rossz, kétes hírnévvel ki törődik, ha annak forintokban mérhető ellenértéke van. Ilyen egyszerű volt a fegyelmezetlenség képlete idáig. A vállalatok, ha megszorultak és segítségre volt szükségük, felfelé tekingettek, a minisztériumokra néztek. Az év elején életbe lépett új szabályozó rendszerrel talán változott a helyzet. Normatív — egységes ez a rendszer. Fejlődni csak az tud ezután, aki gazdaságosan, nagy sorozatban, s főleg exportra termel. Mi lesz hát a kisebbekkel? Érdekviszony Nagy sorozat, hatékony termelés, elképzelhetetlen akkor, ha a nagyvállalatok mindent maguk gyártanak. A kisebbeknek a legnagyobbakhoz, az exportra termelőkhöz kell kapcsolódniuk, így láncként fonódhatnak egymásba egyegy iparág kisebb és nagyobb vállalatai. A vállalatok korrekt, a kölcsönös érkedeket figyelembe vevő partneri kapcsolata most már nem csupán kívánság, óhaj, hanem húsbavágó érdek is. Az új szabályozó rendszer életbe lépésével megváltoztak a vállalatok érdekviszonyai. Az új szabályozás nem szolgál új célokat, ám következetesebben segíti az áru- és pénzviszonyok érvényesülését. Aki ezt előbb ismeri fel, előnyben van a fokozódó piaci versenyben. H. L. Közlekedési ismeretek A gépjárművek biztosításáról és a vezetők képzéséről is szó volt a városi-járási közlekedésbiztonsági tanács legutóbbi ülésén, amelyen elmondták, hogy a járásban több mint 5 ezer cascóval biztosított gépkocsit tartanak számon. Arról is szót ejtettek a biztonságos közlekedés őrei, hogy nemcsak a gépjárművezetőket kell képezni, hanem a gyalogosokat is s nagyon fontos, hogy a gyerekek idejekorán kapják meg szüleiktől és a gyermekintézményektől, az iskoláktól a szükséges felvilágosításokat: hogyan kell és szabad közlekedni a közúton, az útkereszteződésekben. Házgyári kísérlet Biztató kísérleti eredményeket hozott az új betontömörítő eljárás a 43-as Állami Építőipari Vállalat 2-es számú házgyárában. Az úgynevezett vipres technológia a nevét is onnan kapta, hogy egyesíti a vibrációt és a préselést. Ezért a födémpanel acélsablonjába öntött betont gyorsabban és jobban tömöríti, mint az eddig alkalmazott módszer, amely elsősorban a vibráláson alapiflt. A hatékonyabb tömörítés sok előnnyel jár. Különösen kedvezően változik a beton kavicsszemcséinek elrendeződése, s így az új eljárással azonos betonszilárdság eléréséhez 30—35 százalékkal kevesebb cement is elegendő, mint. a régi módon. .Az új megoldás lehetővé teszi a betonelemek gyártásához készített drága acélsablonok jobb kihasználását, mert nem kell pihentetni ebben a formában a betonpahelt, s így a vibröprésélés után az acélsablon azonnal felhasználható a gyártásban. Levél Uljanovszkból Örökre emlékezetes esemény A levél Uljanovszkból,. Lenin szülővárosából érkezett. Aki írta: Vakulenko Nyikolaj Petrovics, a karamzinszki nyolcosztályos iskola igazgatója. A címzett a Magyar Televízió. A levélbe gondosan becsomagolva két megsárgult fénykép. Az egyiken egy kalárist viselő göndörhajú parasztleányka látható, a másikon pedig egy tőle kissé idősebb fiú. A fényképek hátsó oldalán elmosódott szöveg, az egyiken orosz felirat, a másikon pedig ennyi áll: Kiss József, Túra, I. kér. 772. A levél írója három és fél évtizeddel ezelőtt részt vett a magyarországi csatákban, és most, 35 év múlva visszaemlékezve a háborús eseményekre, gimnasztyorkájának zsebéből előkerültek a fényképek, és a történet. Nyikolaj Petrovics ugyanis nagyon érdekes körülmények között jutott annak idején a csaták tüzében a két fényképhez. Hadd idézzük a levélből: 1945. febrvAr végén a Balaton és Budapest vonalában a szovjet hadsereg különféle manővereket végzett az ellenség megtévesztése céljából. A mi alakulatunk napközben pihent, és éjszaka menetelt új állomáshelyére, hogy az ellenség ne szerezhessen tudomást róla. Az egyik éjszaka én még két katonatársam azt a feladatot kaptuk parancsnokunktól, hogy várjuk meg egy másik alakulat megérkezését, és egy írásos információt adjunk át az érkező alakulat parancsnokságának. A parancs így folytatódott: másnap utol kell érnünk saját alakulatunkat, amely Budapest irányába haladt tovább. Korán reggel indultunk útnak, de őszintén szólva, nem ismertük a Budavest felé vezető utat. Ezért Budapesttől nem messze egy nagyobb településen, a falu fizélén bementünk egy egyszerű parasztházba, anol egy anya élt két gyermekével. Kiderült hamarosan hogy a fiú — ő volt a. nagyobbik, olyan 16—17 éves forma — elég tűrhetően beszél oroszul. Szívesen vállalkozott rá, hogy megmutatja nekünk az utat Budapest felé. Az édesanyja azonban zokogva borult a lábam elé és könyör- gött, hogy ne vigyük el a fiát kísérőnek. Akkor még nem tudtam megmagyarázni viselkedését, de most már tudom, hogy a. fasiszta propaganda hatására bizonyára hamis véleménye alakult ki a szovjet katonákról. A sűrű sorokban írt cirill- betűs levélen látszik, hogy ezeknél a soroknál egy kissé megremegett a levélíró keze. Átérezte az anya félelmét, gyermekének esetleges elvesztése miatt. Végül is sikerült az anyát meggyőzni, mert a három szovjet katona elmondta, hogy ők ugyanolyan egyszerű emberek, mint ez a magyar család, és közös ellenségünk, a fasiszták ellen harcolnak. Sikerült megérteniük egymást és az anya elengedte a fiát, aki nemsokára vissza is tért hozzá. A szovjet katonától, Nyikolaj Petrovicstól emlékül, segítségükért egy katonaruhás fényképet kaptak, és cserébe a két fiatal is odaadta fényképét a szovjet katonának. A fiú, Kiss József ma 52 éves, MÁV-nál dolgozik mint számviteli vezető. Amikor megnézte a képeket, rövid gondolkodás után mondta a történetet, szinte szóról szóra úgy, ahogyan azt az uljanovszki iskola igazgatója .megírta. — Harminc-harmincöt év körüli szovjet tiszt volt az a kedves ismerősöm, akivel mindössze 1 órát töltöttem együtt életemben, mégis örökre emlékezetes marad számomra. Most is magam előtt látom megnyugtató, kedves arcát, amint édesanyámat kérlelte, hogy nagyon fontos megtudnunk a Budapest felé vezető utat, engedjen el , a szovjet katonákkal. Én is meg a húgom is kezdtük kérlelni jajveszékelő anyánkat, míg végül engedett a kérésnek, és én büszkén vezettem végig a zsámboki Újtelep tekervényes utcasorain a három szovjet katonát. Úgy emlékszem, térképet is rajzoltam nekik, hogy ne tévesszék el még véletlenül sem az utat. Kiss Máriát, a másik fényképen szereplő fiatalt, azaz Maczkó Józsefnét éppen munkából hazajövet találjuk, a termelőszövetkezetben növénytermesztőként dolgozik, már ő is 49 éves, férje Maczkó József, a sógor, szintén MÁV- alkalmazott. — Sokat gondoltam azóta arra a három szovjet katonára, akik akkor hajnalban bekopogtattak hozzánk. Latolgattam, hogy vajon sikerült-e eljutniuk Budapestre bátyám segítségével, és hazakerültek-e a háború után? Nagyon örülök, hogy az a kedves parancsnok, aki olyan barátságos volt hozzánk, él, és emlékszik ránk. A mamát négy-öt házzal odébb találjuk meg, abban a régi házban, ahol az esemény történt. Neki sem kell sokat magyaráznunk, amikor kezébe veszi a két képet, rögtön tudja, miről van szó. — Én is kaptám akkor a szovjet katonától fényképet, de sajnos a ház renoválásakor eltűnt. Nagyon szeretném még- egyszer látni őt az életben. Ha lehet, hívják meg az égykori harcok színhelyére, és tegyék lehetővé, hogy találkozhassam vele. A nagy világégésben ez az apró kis esemény talán említésre sem méltó. De ezek a sokszor feledésbe vesző, névtelen szereplőkkel lejátszódott apró kis események is részei annak a hatalmas erőnek, amely győzelmet aratott a fasizmuson, és új utat nyitott meg Közép- és Kelet-Európa népei előtt. Takács Pál
