Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-22 / 93. szám
JL Köszöntjük a kongresszusi és a felszabadulási munkaverseny résztvevőit! NEB- vizsgálat a takarmányról Mit esznek és mennyiért? Aki fennakadt a rostán Ä mérce: rátermettség Pest megyében a mezőgazdaság 15 esztendős eredményeit tekintve a legegyenletesebb fejlődést az állattenyésztési ágazatok érték el. Évről évre mind több húst, tejet ad'tak a népgazdaságnak. Nyilvánvaló azonban, hogy az állattenyésztés eddigi és további fejlődésének legfontosabb előfeltétele a takarmánytermelés, -felhasználás gazdaságos, szervezett, kielégítő volta. Takarékosan A Pest megyéi Népi Ellenőrzési Bizottság aktivistái a megye termelőszövetkezeteiben, állami gazdaságaiban, a takarmánytermelésben és -forgalmazásban érdekelt vállalatoknál azt vizsgálták a közelmúltban, vajon megfelelő-e a takarmánygazdálkodás szőkébb - pátriánkban. A néhány éve még fgy hangzó kérdést, abrak vagy tömegtakarmány ma már felváltotta az egyértelmű válasz: abrak és tömegtakarmány. Cseppet sem közömbös azonban, hogy mennyit és főként milyen áron termelnek ezekből a gazdaságok. A népgazdaság és az üzemek érdekei megegyeznek abban, hogy mind az abrak, mind a tömegtakarmányokat az eddiginél hatékonyabban, takarékosabban kell hasznosítani a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban. Persze felhasználni csak azt lehet, amit megtermelnek, amit előállítanak. Szálas és lédús takarmányokból általában valameny- nyi gazdaság fedezi szükségletét.. Szemestakarmányból viszont a szövetkezetek az utóbbi tíz évben nem tudták megtermelni a szükséges mennyiséget. Fokozatos az előrelépés a keveréktakarmány-gyártásban. A Budapesti és Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalaton kívül jó néhány termelő- szövetkezet és állami gazdaság is foglalkozik keverék- előállítással, részben a nagyüzemek, részben a háztáji gazdaságok számára. Jó átlagok Az utóbbi években a Pest megyei Állattenyésztési Felügyelőség ellenőrző tevékeny, ségének is szerepe van abban, hogy a gondok ellenére javult a takarmánytermesztés színvonala a megyében. Az import fehérje felhasználásának csökkentése érdekében a gazdaságok intézkedési tervet dolgoztak ki, amelyet sikerrel hajtottak végre éppúgy, miként az abraktakarékossági elképzeléseket. A tejtermelésben és marhahizlalásban- az egy liter tejre, illetve egy kilogramm húsra jutó abrakfelhasználás a normák alatt van. Egy liter tejet összességében 57,7 deka, egy kiló húst 4,5 kiló abrakból állítanak elő. Az ellenőrzések során a normákat rendszeresen és jelentősen túllépő üzemek vezetői ellen fegyelmi vagy anyagi felelősségrevonást indítottak. Nincs azonban gondok nélkül a megye takarmánytermesztése. A vizsgálat megállapításai is leszögezik, a gazdaság.;; mintegy kétharmada még nem él a kellő módon például a szarvasmarha-hizlalásban a tömegtakarmányok adta lehetőségekkel. Az ok, a magyarázat persze kézenfekvő. Fokozott figyelmet, korszerű gépeket, berendezéseket, pontos technológiát igényel a megfelelő minőségű, kellő tápanyaggal bíró tömegtakarmányok előállítása. Hiányzó gépok S itt nftég bőven akad tennivaló. A lucerna vagy a silókukorica termesztési átlagainak növelésében mind nagyobb szerep jut a gépeknek. Nincs meg azonban az az egységes gépesítettség, műszaki háttér, ami a takarmánytermelést, -feldolgozást, -forgalmazást, -felhasználást a kellő színvonalra emélné. A silókukorica betakarításához a gépek ugyan rendelkezésre állnak, de csak azokban a gazdaságokban hasznosíthatók kellően, ahol folyamatos karbantartásukról, felújításukról gondoskodnak. Sem mi- nőségét, sem mennyiségét tekintve nem megfelelők azonban a szálastakarmányok betakarításához, feldolgozásához, a rét és legelő műveléséhez alkalmazható gépek. Az alkatrészellátás nehézségei csak rontják a helyzetet. Ugyancsak lassú a fejlődés az erjesztett tömegtakarmányok szakszerű tárolásában. A vizsgált gazdaságok 28 százalékában nincs kiépített silótér, pedig a tárolási veszteségek mérséklődését jelenthetné. Nem fordítanak a gazdaságok kellő gondot arra sem, hogy a tömegtakarmányok beltartalmi értékét figyelemmel kísérjék. A kivételek, a jó példák közé .tartozik a du- navarsányi Petőfi Tsz, a ráckevei Aranykalász, az abonyi József Attila tsz is. Üj abban a melléktermékek és ipari hulladékok hasznosítása, valamint a rét- és legeHázi tészta — üzemből A dányi Magvető Tsz kókai üzemében nyolcféle tésztát készítenek. Évi termelésük mintegy harminc-harmincöt vagon. Király Krisztina íelvétele lőgazdálkodás fejlesztése is fontossá vált a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban. A melléktermékek takarmányozásában azonban alapvető ellentmondás rejlik: alacsony tápértékükhöz képest a betakarításukhoz, feldolgozásukhoz szükséges gépek, anyagok, eszközök ára magas, nem beszélve a szállítási költségekről. Melléktermék és gyepek Hatásosabb módszernek ígérkezik a gyepterületek termő- képességének fokozása, amely szántóterületek felszabadítását eredményezhetné a takarmánytermesztésből. A helyzet itt sem egyértelmű. A hozamok növeléséhez szükséges tennivalókat — telepítés, felújítás, öntözés, műtrágyázás, melioráció, karbantartás, szakaszos legeltetés stb. — nagy területen csak a jelentős fejlesztési lehetőségekkel bíró, tőkeerős gazdaságok tehetik meg. Saját erőből erre a legtöbb gazdaság nem vállalkozhat, az állami támogatás ösz- szege pedig idén lényegesen kevesebb lesz, mint az elmúlt esztendőben volt. A vitathaitaitlan fejlődés ellenére is van tehát tennivaló Pest megyében a takarmány- gazdálkodás színvonalának javításáért. Azon túl, hogy minden egyes gazdaság saját lehetőségeit figyelembe véve, kihasználva megteszi a szükséges intézkedéseket, az sem Lényegtelen, hogy tapasztalatcseréken, tanácskozásokon egymás bevált módszereit megismerve, ellesve fejlesszék a takarmánytermelést, s ezt követően az állattenyésztést. Ehhez nagy segítséget nyújthat számukra megállapításaival, következtetéseivel a népi ellenőrök vizsgálata is. Gáspár Mária Önkéntelenül is a kulcstartó táblára veti tekintetét a Dél-Pest megyei Sütőipari Vállalat portása Cegléden, amikor a szakszervezeti bizottság titkárát keresem. Szemével a szakszervezeti iroda kulcsát kutatja, majd ma- gyarázólag felém fordul: — Tudja, nálunk ritkán van az irodában a szakszervezeti titkár. Csupán akkor viszi el a kulcsokat, ha fontos dolga akad. Egyébként villanyszerelő. Ügy látom, most is dolgozik. De máris telefonálok a műhelybe, szólok, hogy jöjjön fel. Gál István, a vállalat szak- szervezeti titkára kék munkásruhában tart felém. Közülük — közéjük való A választások már április elsején megkezdődtek a vállalatnál. Huszonöt csoport határozza meg ebben a hónapban, ki lesz öt évre a bizalmi s a helyettese. Ez alapos előkészítést igényel. Arról faggatom, hogyan segítette őket munkájukban a pártszervezet. — Mire az ütemterv elkészült — s máris mutatja a precízen beosztott menetrendet, amely percre, órára, napra pontosan beosztotta a bizalmiválasztások rendjét —, addigra már valamennyien alaposan meghánytuk-vetettük a dolgokat. Fehér Pistával is sokat beszélgettünk róla — majd kérdő tekintetemet látva, azonnal javítja magát — Fehér Pista, azaz Fehér István a mi párttitkárunk. De régi jó munkatársam, ő is villanyszerelő. Így már minden világos. Nem kellett íróasztalnál vitázni. 1 — Tudja a csoda, de valahogy munka közben az ember nyelve is jobban megered. De nemcsak a párttitkárét. hanem valamennyi társam véleményét könnyebb volt megismernem. Látom és tudom, az emberek is nagyobb bizalommal fordulnak hozzám, mert közéjük való vagyok. Nem mindegy, kit! Mielőtt bárki azt hihetné, hogy a gyárban a két munkatárs dönti el a jelöltek sorsát, azonnal hozzá kell tenni a tényeket. A baráti és munkatársi beszélgetésen kívül az egész pártszervezet is hozzájárult a kiválasztáshoz. Egyrészt a választások előtt a szakszervezeti bizottság megtárgyalta a bizalmiak és az egész szervezet ötéves munkáját. Ezen a vitán a pártszervezetet Tóth János képviselte, s a későbbi párttaggyűlésen beszámolt tapasztalatairól. — A párttitkár és a párttagok helyes véleménye is hozzásegített bennünket ahhoz, hogy aki alkalmatlan, kihulljon — magyarázza a fiatal titkár. — Akivel valami baj volt, ivott, vagy munkája ellen kifogás merült fel, azt már nem is jelöltük. Beszélgettünk mindenkivel. — Nem árulok el azzal titkot, ha elmondom, nekünk, párttagoknak s gazdasági vezetőknek is igen fontos, hogy ki lesz a bizalmi — veszi át a szót Kiss Sándor, aki az egyik alapszervezet pártvezetőségi tagja, s egyben a gyár vezetője is. — Amikor a szak- szervezeti titkár ismertette a jelöltek névsorát, mi is elmondtuk a véleményünket róluk. Beszéltünk emberi magatartásukról és munkájukról is. Amint hallottam, ilyen alapos előkészítés után — ami nem csoda! —, kevés kifogást emeltek a jelöltek ellen. Ezt igazolja a másik pártvezetőségi tag, Lendér László véleménye is. — Azt valamennyi párttagunk tudta, hogy bizalmit választani csak felelősséggel lehet. Ismertettük azt, hogy a megnövekedett jog- és hatáskör még inkább szükségessé teszi: megfelelőek kerüljenek a szakszervezeti tisztségbe. A bizalmiak a közösség mindennapi munkájában nagy szerepet kapnak. Ha nem ilyen embert választanak, bizony maguk is megbánják. így azután párttagjaink is segítették a választást, önmaguk érdekében. Óramű pontossággal Mivel már több bizalmicsoportnál megtörtént a választás, arról kérdem Lendér Lászlót, elégedett-e a döntésekkel. — Ismerem jól a megválasztottakat. De leginkább talán a 20-as üzem bizalmi csoportjának döntését helyeslem. Ök Tóth Károlyt választották bizalminak. Együtt dolgozik a csoporttal, de munkája és emberi magatartása méltán kiemeli a többiek közül. Többször megkapta a kiváló dolgozó elismerést. Mindig arra törekszik, hogy ne csak ő, hanem a vele együtt dolgozók is becsülettel végezzék el a rájuk bízott feladatokat. Erre neveli a fiatalokat is — magyarázza. A választások pedig menetrendszerűen folynak. A beosztást közösen beszélték meg, s az időt is a munkához igazították. így azután hajnali négykor, este kilenckor is választottak. A választás, amelyet két munkásember, két szerelő irányít. óramű pontossággal zajlik. A két villanyszerelő, a párttitkár és a szakszervezeti titkár arra is ügyel — mint a szerelésnél —, e fontos társadalmi megbízatást az kapja, aki képes a szakszervezeti bizalmi megnövekedett feladatainak mindenkor becsülettel eleget tenni. Szalai Mária Száztíz éve született Vlagyimir lljics Lenin Válasz a kor kihívására írta: Prof. Vagyim Zaglagyin, az SZKP KB osztályvezető-helyettese Leninre emlékeztek születésének 110. évfordulóján, a Magyar —Szovjet Baráti Társaság és a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza ünnepségén. Garai Gábor Kossuth-díjas költő, a Magyar írók Szövetsége főtitkára mondott emlékbeszédet. Az évforduló alkalmából kiállítás nyílt hétfőn a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. A Párttörténeti Intézet, a Kossuth Kiadó és a Munkásmozgalmi Múzeum közös tárlatát Nemes Dezső, a Párttörténeti Intézet igazgatója nyitotta meg. NAPJAINKBAN a lenini eszmei örökség tartalmáról és értelméről folyó viták ugyanolyan élesek, mint amilyenek életében voltak. S ez a lenini eszmék életképességének, valóban el nem halványuló időszerűségének fontos bizonyítéka. Egy körülmény azonban külön is hangsúlyozandó: Lenin ilyen vagy olyan következtetései konkrét tartalmától függetlenül, maga a le- ninizmus megjelenésének ténye századunk legnagyobb eszmetörténeti eseményévé vált, amely sokban meghatározza a történelmi fejlődés további menetét. Gondoljunk csak arra, hogyan fogadta a világ a XX, j századot. ■ Akkoriban mindenfelé viták folytak: vajon mit hoz az embereknek az új évszázad. Mindenki valamiféle nagy változás közeledtét érezte. De arra a kérdésre, hogy miről is van szó, senki sem adott j világos választ. I Ügy tűnt, hogy az emberiséget akkoriban nyugtalanító kérdések megoldását Marx és Engels örökösei, a szociáldemokraták találhatják meg. Ámde éppen abban az időszakban, a XIX. század végén a legnagyobb szociáldemokrata pártok vezetői a marxizmus legfontosabb tételei tagadásának útjára léptek. Eduard Bernstein, aki magára vállalta a marxizmus „első megcáíolójának” szerepét, a XIX. század kilencvenes éveinek végén a szocialista forradalom szükségességét tagadva a kapitalizmus megjavításának lehetőségét hirdette. Ez gyakorlatilag a munkás- osztály ideológiai lefegyverzését jelentette a beköszöntött forradalmi változásokkal szemben. A Bernstein-típusú szociáldemokrata vezetők, írta Lenin, nem tanították meg a proletariátust semmiféle új harci módszerre, ők csupán meghátráltak, miközben a proletariátusnak nem a harc, hanem az engedékenység elméletét hirdették. A XIX. SZÁZAD VÉGÉN a reformizmus sorra meghódította a nyugat-európai szociáldemokrata pártokat; politikájukban fokozatosan, de egyre nyilvánvalóbban összekapcsolódott a nacionalizmussal és a sovinizmussal. Ennek az árulásnak legfelsőbb kifejezésévé vált az a tény, hogy végső soron a nyugati szociáldemokrata pártok vezetői „saját” imperialista kormányaikat támogatták az első világháború éveiben. Ez a II. Internacionálé teljes csődjét, dicstelen végét jelentette. A XIX. század végén éppen az opportunisták vezetői vetették meg a munkásmozgalom szakadásának, a munkásmozgalomból a reformista irányzat elkülönülésének alapját hadat üzenve a forradalmi marxizmusnak és a munkásosztály hozzá hű erőinek. Ám az opportunizmus terve, amelyet minden lehető módon igyekezett előmozdítani a burzsoázia, meghiúsult. S ebben döntő szerepet játszott Lenin, a leninizmus. Természetesen a nyugati szociáldemokrata pártokban is megvolt a jobboldal ellenzéke. Ez az ellenzék sok esetben elég aktív volt. Ereje azonban még jelentéktelen, s ami a legfőbb, súlyos következetlenséget tanúsított az elmélet és politika elvi kérdéseiben ... A századfordulón, két történelmi kor határán különleges erővel nyilvánult meg a munkásmozgalom fejlődésében politikai vezető szerepe, aki a történelmi mozgás célszerűségét felismerve, képes teljes mértékben e célszerűség — a társadalmi haladás célszerűsége — szolgálatába szegődni. Közülük, s nemcsak a munkásmozgalom politikai személyiségei között, hanem tágabb körben is Vlagyimir lljics Lenin lett a legkiemelkedőbb. LENIN ÉS HARCOSTÁRSAI határozottan védelmére keltek a forradalmi marxizmusnak — szemben a revizionizmussal, a reformizmussal és az opportunizmussal — mind Oroszországban, mind pedig a nemzetközi küzdőtéren. S ez egyáltalán nemcsak szóbeli tiltakozás volt, hanem elmélyült elméleti munka, amelynek lényege a társadalmi fejlődés legújabb jelenségeinek tüzetes tanulmányozása, az emberiség előtt akkoriban felvetődött gyökeres kérdésekre adandó válaszok felkutatása. Lenin, a leninisták megtalálták ezeket a válaszokat. Kimutatták: a társadalom életében a legfőbb új vonás azzal volt kapcsolatos, hogy a kapitalizmus haladó, fel- emelkedő rendszerből hanyatló, saját alkonya felé tartó társadalommá vált. Napirendre került a szocialista forradalom. Létfontosságúak voltak továbbá a nemzeti felszabadító forradalmak is, amelyek a szégyenletes gyarmatosításnak voltak hivatottak véget vetni. Valóban tudományos, minden oldalról megindokolt következtetések voltak ezek, amelyek teret ädtak a munkásosztály forradalmi tevékenységének. Különös jelentőségű volt az a körülmény is, hogy Marx és Engels eszméi kifejtésében a lenini argumentáció kibontakoztatását fáradhatatlan szervezőmunka kísérte Oroszországban egy olyan forradalmi, valóban marxista párt létrehozásáért, amely képes a beköszöntő forradalmi korszak követelményeinek magaslatán állni. AZ A TÉNY, hogy Lenin megteremtette az új típusú forradalmi munkáspártot, döntő gyakorlati bizonyítékul szolgált arra, hogy a világ munkásmozgalmában a forradalmi marxista irányzatot sikerült megmenteni, majd pedig tovább erősíteni, meghatványozni. A leninizmus, s vele együtt az új típusú forradalmi marxista párt megjelenése Oroszországban, majd pedig a kommunista pártok megjelenése más országokban (ami már az Októbert követő időszakban történt) lényegében az igazi forradalmi munkásmozgalom újjászületésének aktusa volt. S éppen ez V. I. Lenin eszméitől lelkesített mozgalom, állt az emberiség életének gyökeres szociális átalakításáért indított harc élére. ^ (APN — KS)
