Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-13 / 86. szám
agazin|| vasárna SSS Dunaharaszti Jelky Andrása Kaland a távoli szigeten . .. és napjainkban iUfcon Beck István 1906-ban született Taksonyban, gépészeti tanulmányokat folytatott, a Magyar Gyapjúfonó üzemvezetője lett, innen ment nyugdíjba. Jelenleg Dunaharasztin él. Vodicska Zuárddal határolták el 1928-ban, hogy Szumátra szigetére utaznak. A következő évben, január 4-én meg is érkeztek, Beck István egy ültetvényen felügyelő lett. Édesapja vendéglős volt, 2 ezer pengőt adott az úthoz, az útlevél megszerzésében pedig Umrao Singh segédkezett. Szumátráról 1933-ban érkezett visz- sza Dunaharasztira. Levél Mcdánból Beck István szüleinek azonnal írt Medánból, jelezve, hogy a szumátrai éghajlat januárban megfelel a mi májusunknak. Szemléletesen számol be a hajóútról: A tengeren sűrűn egymás mellett sorakoztak a gyöngyhalászok vitorlái. Egész sereg delfint láttunk az Indiai-óceánon, egy cethal hatalmas fejét kidugta a vízből, s úgy fújta a vizet, mint valami szökőkút. Szumátra szigete négyszer nagyobb, mint hazánk, forró és csapadékos vidék, s bár az Egyenlítő környékén terül el, éppen az óceáni szelek miatt, az élet viszonylag elviselhető. A rim- bának nevezett őserdőben rotang- pálmák, orchideák szövevénye terjeszkedik, majmok, tigrisek ugrálnak, rejtőznek. Az első benyomás kellemetlen volt, annál is inkább, mert a medani kikötőt hajdan lepratelepnek használták. Ekkor kezdődött a gazdasági világválság, s Beck István is csak hónapokkal később tudott elhelyezkedni egy Sinaksak melletti gumiültetvényen. Batakok, jávaiak dolgoztak itt. A legnehezebb munka az őserdőirtás, a hatalmas fák kidöntése. A legnagyobb példányokat a malájok Kaju-Rádzsának, a fák királyának nevezték. Beck István tigris-, vaddisznó- és krokodilvadászatokon is részt vett, látott sok orángutánt és páviánt. Számtalan fakir, varázsló élt itt, s a batakok hittek abban is, hogy a fában szellemek laknak. Magyarok Szumátrán Egész kis magyar kolónia érkezett ide 1929 körül — Vodicska Zuárd, László Lajos, Székely Ferenc, Székely László, Jurka Gyula, Kispál Gábor gyarmati tisztviselők. Vodicska Zuárd sorsa alakult a legnehezebben. Menyasszonyát Magyarországon hagyta, s amikor szumátrai barátja hazalátogatott, ibolyacsokrot küldött vele. László Lajos át is adta, de meg is szerették egymást, Vodicska menyasszonya László Lajos felesége lett. Vodicska Zuárd egy holland ápolónőt vett feleségül, s mikor végre munkahelyén letelt háromévi próbaideje — 1945-ben meghalt. Felesége és fia 1958-ban — utolsó kívánságát teljesítve — hazánkba látogattak. Mindez csak arra példa, hogy milyen nehéz volt a múlt, milyen keserves sorsok adódtak, s hogy a világ szumátrai szögletében is élnek magyarok, s azok leszármazottai. Székely László magyar kottákat vitt Szumátrába — így a medáni hotelekben magyar nótákat játszottak a zenészek. Máskülönben Székely László rajzolt, s karikatúrái rendszeresen megjelentek a szumátrai lapokban. Kispál Gábor vadász lett, állatkerteknek szállította az orángutánokat. Beck István jegyezte fel a batak szokásokat is, melyek még az újdonságok elfogadása esetén is megőrizték a hagyományokat. Idézem feljegyzését: „Amikor a futball kezdett tért hódítani Szumátrán, a batak játékosok nem úgy biztatták, egymást, hogy rúgd a labdát a jobb szélre, hanem indíts délre, add le észak felé, gyere kicsit északkeletre." Mindez csak azért történt így, mert erősebb kapcsolatban voltak a természettel, mint az európai ember! Valóságos múzeum A dunaharaszti ház valóságos kis múzeum. Bambuszfából faragott irattartó, cölöpökre épült, bálványfejes ház makettje látható itt, batak skalpkés, 1799-es spanyol pénz, amit az őserdőirtáskor találtak. Rajta a felirat: „Carolus Dei Gratia”. Egymás mellett sorakoznak az evőeszköztartók, ezüst szellemfigurák, intarziás doboz, wajan wong játék, arany cigarettatartó, preparált hangyászsün, kobrabőr, batikok. Mindenképpen izgalmas művelődéstörténeti emlék, melynek katalogizálása, múzeumi számbavétele indokolt. S mindenekelőtt egyszer, remélhetőleg hamarosan, dunaharaszti bemutatása, hogy e különös érték közkinccsé válhasson. Egy kis nyelvészkedés Beck István, ahogy az ültetvényre érkezett, esténként messziről hangokat hallott. Azt hitte, magyarok járnak ott, annyira hasonló a batakok nyelve, a malájok szókincse a hangzást illetően a mienkkel. Azonos alakú szavak a szumátrai és a magyar nyelvben, valóban páratlan dolog! Szeretik a szókettőzést; beri-beri. Nálunk is használatos a lám-lám kifejezés és az ikerszavak alkalmazása. Sorolom a szumátrai és magyar szavakat, melyeknek hangalakja megegyezik, de mást jelent! Például: tej = ürülék, szuka = szeretni, varjú = nő, komisz = bajusz, apa = mi, után = erdő, buta = vak, kotor = piszkos, akar = gyökér, dara = vér, minta = kérni, panasz = meleg, szakít = beteg. A sor elején álló szó szumátrai maláj, az egyenlőségjel után következik a magyar megfelelője. A maláj nyelvben nincs ragozás, a szavak egymás után következnek, így például ez a kifejezés: panasz szakit, azt jelenti, hogy lázas beteg. Az egyezések mellett erős hasonlóság is mutatkozik olykor a maláj és a magyar nyelv között. A maláj bapa, a magyar apa, a maláj ma, a magyar anya. Egy biztos, hogy a dallamot és a magánhangzóbőséget figyelemmel kísérve, van rokonság a két nyelvben, melyet e Beck István által feljegyzett alkalmi versezet is igazol: Ugyan dátáng kombing lári orang batak gyuval csábé. Magyarul: Megjött az eső elszökött a kecske a batak ember paprikát árul. E rokonság természetesen nem nyelvrokonság. Két dolgot azonban érdemes számba venni. Az egyik az, hogy a maláj nép rokonságban van a mongollal, s az is tény, hogy a magyarul beszélőt sokan tartják finn embernek a világ több részén. A hangzás, ha nem is a rokonság jele — vizsgálandó tényező. A holnap feladata. Egyik a sok közül. Tong-tong Kabar angin — így mondták a malájok —, szelek szárnyán érkezett a hír. S ez ma is a közlés eszköze, gyorsabb, mint a perzsa tűzposta, mint a modern technika. Egy este az egyik maláj jelezte Beck Istvánnak, hogy 800 kilométerre a nyugati parton megöltek egy fehér embert. Mosolygott. Másnap jött az értesítés, mely igazolta Kaufmann vezérigazgató erőszakos halálát. Honnan e gyors pontosság? A tong-tong biztosítja a távolságot legyőző hírközlést. Beck István így emlékezik erre: „A batak falvak felöl esténként dobszó hallatszott, amire néha nagy távolságokból érkezett a válasz. A tong-tong egy kivájt farönk, emberformájú, fejjel, törzzsel. Fára van akasztva, alatta a föld színéig beásott, vízzel teli hordó. Ezen továbbítják morzeszerű ritmusban, titkos jelzéseiket." A perzsa tűzposta, a maláj szélposta az emberi lelemény csodája. A Kiskunságban ismertek hasonlót: a gémeskútpostát. Bizonyos szögben elfordították a rúdját, s Alsónémedi, Dabas, Pusztavacs irányából egy perc alatt megtudta a betyár, hogy Pest felől érkezik a pandúr. Van valami hasonlóság, valami rokonság, valami egyezés a maláj és a magyar szókincs, a maláj és a magyar népi posta, hírközlés között. Hogy mindez véletlen vagy takar valamilyen rejtett és mély összefüggést, azt csak az összehasonlító néprajz, az összehasonlító nyelvészet, az ösz- szehasonlító történettudomány közösen vizsgálhatja és tárhatja fel. A jövő. A holnap, melyhez egy téglával Beck István szumátrai utazása is hozzájárult. LOSONCI MIKLÓS Szumátrai szövőnők Buzsáki lakodalmasok Szabó Béla szgrafittá falképe Nagy idők tanúja Lávaként tört utat... A dal úgy tört szívéből, mint a láva... Ám ez a láva nemcsak perzselt, de tűzre lobbantott olyan elmékben és szívekben gyűlt rőzse- halmot, amelynek lángolásához csak egy szikra kellett. Sok ilyen lángra- éhes rőzsehalom volt akkor az országban. Hárommilló koldus, megannyi proletár... 1911-et írtak. Az Osztrák—Magyar Monarchiához tartozó Magyarországon nyomor és jog- fosztottság. Mindebből duplán jutott a proletárasszonyoknak. Egy asszony szava És akkor, a sok millió közül felemelte fejét és hangját egy asszony: Várnai Zseni. Fiatal hitves és anya. Világgá kiáltotta a döbbenetes igazságot, amely visszatarthatatlan lávatömegként tört magának utat az emberi értelemhez, a szenvedő és fájó szívekhez. Egy vers néhány sora volt az első gyújtószikra. Egy vers, a proletáranyák szenvedéséről. Anyaság... Mennyi szép gondolatot ébreszthetett ez a verscím. Évszázadok költeményeiben mindez megtalálható. Ám Várnai Zseni nem az anyaság szépségét akarta világgá kiáltani. Üres keblükön vézna magzatok — írta a vers egyik sorában. Mintha a nyomor döbbenetes festményét tartotta volna vádlón a világ elé. Egy vers. Egy asszony, egy anya szava. Az első rőzsecsomókat lángra lobbantó szikra. Nem a romantika ihlette e döbbenetes szavakat. Az élet szolgált szomorú példaként. így vall erről: Alig tellett tejre, kenyérre, szegény asszonyok szenvedése jutott nekem is, de a dal, úgy tört szívemből, mint a láva, mint az elemek lázadása, mint egy örökös viadal. A proletárok legöntudatosabbjai ekkor már felemelték követelő szavukat az általános választójogért, a nyolcórás munkaidőért, s tiltakoztak a jogfosztottság ellen. A Tisza-kormány reakciós politikája utcai tüntetésre késztette a munkásokat. A forradalmi öntudat fejlődésében fordulópontot jelentett a véres csütörtök. A békésen tüntető munkásoknak, rendőrök, csendőrök bizonyították a kormány erejét. A munkások vére vádirat volt Magyar- ország urai ellen, s felnyitotta a szemeket. Várnai Zseni betegen feküdt ekkor a pestújhelyi nyomortelep egyik szobájában. Férje, az egy korona 50 krajcárért dolgozó napidíjas hozta a híreket: a kormány a katonaságot akarja mozgósítani a munkástüntetések leverésére... A gyermekét ringató anya feljaidult. S ez a jaj- kiáltás áttört cenzúrát, országhatárokat és hamis hitet. Az asszony, az anya. a költő a történelem hangját kiáltotta világgá. Megszületett a leghíresebb vers, a Katonafiamnak. A költő és az anya előtt megjelent a valóságos vízió: az igazságért tüntető tömeg. A tömegben ott van ő is... A túloldalon a császár kenyerét evő katonák, közöttük az ő fia, az ő magzata is ... Rá is lő talán? Feljaidul... „Ne lőjj, fiam, mert én is ott leszek!...” Kéziratban - embertől emberig Révész Béla szerkesztő a Népszavában vezércikk helyén, vastag betűkkel szedve jelentette meg a verset. Szinte lángolt minden szava. Az újságot elkoboztatta a kormány. Az előfizetőkhöz még eljutott a lap, s útjára kelt a forró szenvedélyek szülte igazság. Másnap már kéziratban járt a vers, embertől emberig. A cenzúra nem tudta elfojtani a tüzet, amelyet a vers élesztett a proletárokban. A kormány s a polgári irodalom képviselői megdöbbentek. Ki ez az asszony? Ki ez a költő, aki ekkora hévvel, ennyi hittel meri világgá kiáltani látomásait? A HÉT, Kiss József lapja így írt erről: „Űj csillag jelent meg a forradalmi költészet egén”... S a csillag mind magasabbra jutott, mind fényesebben világított az üldöztetések ellenére is. Ezerkilenc- száztizenhétben a Cattarói-öbölben a tengerészek, német, horvát, olasz nyelven imaként olvasták e sorokat, 1918-ban a taskenti fogolytáborban hitet, lelkesedést öntött az új igazságot felismerő harcosokba ... Én magzatom, szép katonafiam, szíve vérével ír neked anyád ... A fiák: öreg, meggyötört katonák, s a harccal csak most ismerkedő ifjak úgy érezték, anyjuk üzen, anyjuk szól hozzájuk a halált osztogató napokban. Ezerkilencszáztizennyolc október 31-én, amikor a Nemzeti Tanács hatalmába vette Budapestet, megjelent a házak falain egy lángoló betűs plakát. Nem hirdetmény, nem felhívás! Egy vers! Én magzatom, szép katonafiam ... S a refrén: nagy, vastag betűkkel szedve: Ne lőjj, fiam, mert én is ott leszek! Az asszony, a hitves, az anya nemrég vesztette el nyomorúságban nevelt első kisfiát, s már a harmadikat várta. A Tanácsköztársaság napjaiban szíve alatt új élettel járta a falvakat és városokat, hitet, igazságot, meggyőződést vi.ve a szabadságot ízlelgető népnek. Mécsesek a sötétségben Megbocsáthatta ezt neki az úri világ? Á dicső napokat sötétség, vér, gyilkolás követte. A tiszti különítmény listáján Várnai Zseni neve is ott volt. Magatehetetlen beteg, amikor a tiszt urak érte jönnek. Mit is tehetnének egy beteg asszonnyal, s a mellette fekvő, piciny gyerekkel? Egy golyó, és kész... A véletlen — a gyilkosok között egy óvatosságra intő kéz —, s a golyó a falba fúródott. A fiát magához szorító anya megmenekült a haláltól. De mit tartogatott neki ezután az élet? Üldözést, nyomort, meghurcoltatást. Ám a költőt nem tudták elnémítani. Versek ... Versek ... Mécsesek a sötétségben. A második világháború idején nevét viselte egy ellenállási csoport. Bátor harcosok, akiknek ő, s neki azok adtak bátorságot. Ezekben a naookban született a Lázadj, magyar! és a Kopogtatok című verse. Ekkor már lánya is az ellenállási mozgalomban harcolt. Ezerkilencszáznegyvennégy tavaszt hirdető telén mevírja a Varga Eszter feltámadása című verset. A felszabadulás egyik költői himnuszát. Versek, verssorok ... Egy asszony, aki élete legválságosabb napjaiban is magasra tartja az igazság fáklyáját. Élete a magyar történelem dicső, szomorú és boldog napjai. MARSI ERZSÉBET
