Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-13 / 86. szám
kJÍMíw 1980. ÁPRILIS 13., VASÄRNAP Embert próbáló pillanatok. Tűzoltók modern technikával, eszközökkel fékezik meg a vörös kakast x'X *' • ^ipí Idegen telefonált Emberek a gomolygó füstben Egy eset általánosít ható tanulságai Torokkaparó füstszag, távolról mintha kiáltások, utasítások hangzanának. Első álmából nehezen eszmél az ember. S nem is tudja biztosan, álom vagy valóság, amit érzékel. Személyes élményem a március 5-i; szerda éjjeli váci pincetűz, amelyről rövid hírben is beszámoltunk. Éjféli riadó A szag erősödött. A fejem fölött felkattintottam az éjjeli lámpát, s elindultam, hogy körülnézzek a lakásban. A család mélyen aludt, a szobában semmi különös. Az előszobában már csípős füsttömeg vágott mellbe, a fürdőszoba falán a szellőzőnyüáson át mint kéményből áramlott a mérges gomolyag. Köhögve, támolyogva jutottam vissza a szobába. — Gyorsan kelj fel! Az előszobába ne menj ki — ébresztettem feleségem. — A gyereket azonnal tekerd be paplanba — váltott kiáltásba a hangom, mert mindeddig alig jutott el a tudatomig, hogy mi történt. Egy ideig bajlódnom kellett a függönnyel, hogy kitárjam az ablakot. — Tűzoltókat hívni! — villant eszembe. — Már kint vannak az emberek — hangzott a vonal végén. A vekker éjfél után néhány percet mutatott. — A felső szamszédékat hívd fel telefonom! Igaz is. Szerencsére emlékeztem a telefonszámukra. A férfi a hívásra ébredt, s nem nagyon értette, miről van szó. . — Ne sokat vacakoljatok már — kiáltott be valaki az ablaknál állva. — A gyereket adjátok ki, aztán ugorhattok! A harmadik lépcsőházból jöttek át a szomszédok. Hozzájuk a második emeletre már kevésbé hatolt be a füst, de szerencsére felébredtek. Magukra kapva a ruhát, hozzánk szaladtak. Jó, hogy a földszinten lakunk. Papucsban, pizsamában futottunk hozzájuk. Kislányunk riadt szemekkel bámult ki a paplanburokból. Semmi sem működik Köksönkabátban mentem ki az utcára, ahol már embergyűrűtől körülölelve dolgoztak a tűzoltók. — Szabálytalanul vezették be a villanyt az egyik rekeszbe, s az gyulladt ki — vélték egyesek. Mások úgy tudták, a festékestartályok égnek. — Mindig parazíastól öntik ki a hamut a szeméttárolóba — dohogott az egyik felriadt lakó. — Karácsonykor is a meggyulladt szemét füstölte tele & lépcsőházat. — Ott vannak a gázpalackok — kiáltott fel ijedten valaki. — A hordónk tele fűtőolajjal ! — És a lakók? A többség még alszik, fel kellene őket kelteni. Ebben a füstben viszont csak az mehetne fel az emeletekre, aki védőmaszkot visel. A bejárat mellé annak idején minden lakáshoz csengőt szereltek, hogy a kapuzárás után is lehessen jelezni a fent lakóiinak. — Próbáljuk meg ezzel — javasolta egy idősebb férfi. — Húsz éve itt rozsdásodik. Ócskaság. Próbálhatja, nem működik. — Igaz. A kapukat sem zárja be senki. Éjszaka az mehet le a pincébe, aki akar. Ügy hírlik, akad is egy-két csövező, aki a DCM lakótelepének pincéiben éjszakázik. A rekeszek ajtajait több helyen leemelték, a lakatokat leverték. S ahol nem ébred az ember időben, vasy későn lép közbe: pusztul a család vagyona, az otthon négy fala között évek, évtizedek munkájával teremtett értékek válnak semmivé. A bejárati kulcsokat a lakók egy része már el is vesztette. — Van itt házmester? — Ki tudja? Végre hozzá- kezdtek_az ébresztéshez. — Halló! Van itt valaki? Egy önként vállalkozó fiatalember nyaksálat tekert az arcára, s a mi kivilágított lakásunkat is ellenőrizte. Jöttek az emeletekről, nehezen kapkodva a levegőt, támogatásra szorulva. Ám akadt olyan is, aki nem hagyta el lakását, mondván: — Ha tűz van, majd eloltják. — Gyere! — hívott valakit egy szomszéd kétségbeesve. — A feleséged rosszul van! — A lakásban most már valamennyire kitisztult a levegő. — Küldtünk két kocsit — közölte a mentőállomás. — Orvost is? — Mentőkocsit. Aki beteg, beviszik a kórházba. A többség a friss levegőn rendbe jött. — Szerencsénk, hogy enyhe az éjszaka — mondták a hálóruhákban utcára került emberek, kölcsönholmdkba burkolózva. No lám. Ügy látszik, mégsem olyan közömbösek egymás iránt a tömbépület lakói, mint amilyennek a hétköznapok rohanó tempójú világában mutatkoznak. A gyerekek egy részét a másik épü- letszámyban vették pártfogásba. S közülük néhány autóba ült, ott vészelvén át a nehéz perceket, félórákat. Vizsgatétel a javából Másfél óra telt el, de úgy tűnt, mintha egész éjszaka talpon lettünk volna. Tovább nem tudtam követni az eseményeket, mert sírt a gyerek, s görcsösen szorongatta az ujjamat. Nem mozdulhattam, míg végre el nem aludt. — Öngyulladás keletkezett az egyik széntároló rekeszben, s elégett a háztulajdonos téli tüzelőkészlete — közölték hajnali fél három tájban a tűzoltók, miután a 3—4 kis helyiségbe is átterjedt lángokat eloltották. Egy munkából hazatartő ember telefonált nekik. Idegen... — Itt vagyok — közöltem nem kis örömmel másnap délután a kollégáimmal, miután otthon a házban minden és mindenki rendbe jött. Az esetnek általánosítható tanulságai vannak. Nem szívesen képzelem el, hogy mi történik, ha a földszinti lakók nem ébrednek fel időben. Ha az emeleteken pánik tör ki, vagy olyan vastagon terjed a füst, hogy a lépcsőházon át nem tudnak lejönni. Akik néhány éve, esetleg egy évtizede élnek tömbépületekben, nem nagyon tudják, hogy ilyenkor mi a teendő. Talán azt sem, hogyan lehet a hasonló eseteket megelőzni. Az urbanizáció egyik feladványa ez. A városi lét mellékesnek tűnő vizsgatétele. Eddig nem gondoltuk, hogy egyszer majd felelni is kell belőle? Kovács T. István Új finomító Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál is nagy feladatot jelent az idén a további fejlődés megalapozása. Ennek egyik elengedhetetlen feltétele, hogy a tervezett beruházások határidőre megvalósuljanak. Még hátra van — de ebben az évben befejeződik — az úgynevezett DKV III., kiegészítve az előző két építési ütemet. Az új fi-, nomító továbbfejleszti a meglevő rendszereket: bővül a termékszerkezet amellett, hogy a környezetvédelmi célokat is figyelembe vették. Már termel a könnyűbenzin izomerizáló üzem, amelyben a motorbenzin oktánszámának növelése mellett csökkentik az ólom- és aromás tartalmat. A környezetért Erdők napja és üitetés Április a környezetvédelemé: a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának felhívására a megye telepiuesein környezetvédelmi akciókat szerveztek a helyi népfrontbizottságok tagjai. Ennek eredményeképpen több helyen, így például Vác- hartyánban, Kisnémedin, Gödöllőn és Dunavarsányban nagyszabású lomtalanítási akciót szerveztek a helybeliek. Nemcsak a feleslegesnek vélt lirplomoktól szabadulhattak meg sokan, hanem az akció másik, igen látványos eseménye következtében több helység utcáinak két oldala fákkal és cserjékkel szépült. A Budavidéki Állami Erdö- és Vadgazdaság például 100 ezer forint értékben róza- ragúza cserjéket ajándékozott a megyei népfrontbizottságnak, a Gödöllő és Vidéke Áfész pedig 1500 gyümölcsfát ajánlott fel a fásítási akcióra. A környezetvédelmi hónap jelentős eseménye lesz az április 15-én Hernádon megrendezésre kerülő fásítási ankét, valamint az erdők napjának megnyitója. '. Öiyv vagy héja a bűnös ? Ragadozó madarak ürügyén az állatok védelméről ^ Kósza hír: Tésán egerészölyvek pusztítják a ba4 romfit. A ragadozók a tyúkokat megsebzik, a csirkéket elragadják. Nagy kárt okoznak a védett madarak a he- 8 lyi vadásztársaság nevelt fácánállományában is. Az Ipoly-völgy országútjá- tól, a 12-estől egyórai járásra esik Tésa. Eldugott hely, apró falu. Ma már csak kétszázan élnek itt. Az erdő alatti, hegyek közti házakból harminc év óta fogy a nép. Autózúgás, motorbőgés ritkán hallatszik errefelé. Csendesen, visszavonulóban van az emberi élet ezen a vidéken. Fogy az apróvad Talán épp ezért jönnek a levegő ragadozói... A tolvaj madarakról elterjedt kósza hírt ugyanis mindenki megerősíti a községben. Merész Ádámné: Huszonkét csirkémből tizenhármat hordtak el... Szabó Istvánná: A miénkből tavaly nyár óta nyolcat. Mikor a baromfiudvarban kri- tyogás kezdődik, akkor már tudom, hogy jönnek. Bevágnak az udvarba, s a csirkét, még a kisebb tyúkot is elviszik ... Egyre pusztul a környéken az apróvad. A vadász- társaság alig lőtt az utóbbi időben nyulat, de megfogják a fácánt és a foglyot is. Kovács Vilmos: A madarak betörései azért különösen sújtanak bennünket, mert a té- saiak — kényszerből — leginkább baromfihúst esznek. A faluban ugyanis nincs hentesüzlet, disznóhúst szerezni Vá- mosmikoláról pedig egy dél- előttbe telik... Hasonló esetek szórványosan már korábban is előfordultak, de augusztustól jóval gyakrabban látni errefelé barnás színű és szürkéskék nagy madarakat. A faluban elterjedt, hogy Pest környékén fogták be, s aztán itt engedték szabadon őket... A ragadozó madarak kártevését már falugyűlésen is elpanaszolták a tésaiak, s azóta tanácstagi interpelláció is volt az ügyben. A bejelentéseken kívül azonban mindeddig semmilyen bizonyíték nincs, s furcsa módon a szemtanúk a madarak tollazatára és a veszteség mértékére különbözőképpen emlékeznek. Még a helyi szaktekintélyek is egymásnak ellentmondóan nyilatkoznak: a vadászmester egerészölyveket, a mezőőr sasokat emleget, megint mások viszont gatyás ölyvet, illetve szirti sast ismertek fel. Helyszíni szemle A hírbe hozott ragadozó madarak valamennyien értékes, védett állatok, ezért a Magyar Madártani Egyesület szokolyai csoportja helyszíni számiét tartott Tésán. Tapasztalataikat így summázták: „1980. február 9-én, 10-én, 16-án, és 17-én a község lakott területétől számított két kilométeren belül végeztünk megfigyelést. A négy nap közül három alkalommal láttunk egy egerészölyvet, valószínűleg ugyanazt a példányt. Mindhárom esetben az útmenti telefonoszlopon ült és egerekre vadászott. Ezen kívül egy alkalommal megfigyeltünk egy tojó galambász héját, amint balkáni gerlét zsákmányolt. Megfigyeléseink szerint tehát alaptalannak látszik a lakosság panasza, hiszen a környék ragadozómadár-állománya az átlagosnál és kívánatosnál szegényebb. Madártani ismereteink alapján állíthatjuk, hogy az egerészölyv eredményesen nem zsákmányol kifejlett baromfit. Valószínűnek tartjuk, hogy az őszi vonulásban a teMunkaügyi vifák Fuvar helyett per indult Az egyik vidéki vállalatnál két sofőr ellen eljárás indult, mert felettesüknek egy fuvarozás elvégzésére vonatkozó utasításának teljesítését megtagadták. Ezért az egyiktől a részesedési alapból járó év végi juttatást teljesen, a másiktól ötven százalékban megvonták. A sofőrök panaszára a döntőbizottság a fegyelmi büntetést szigorú megrovásra változtatta. Ennek hatályon ki- vüli helyezéséért a vállalat a munkaügyi bírósághoz fordult, amely ítéletében az eredeti fegyelmi büntetést fenntartotta. A jogerős döntés ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvására a Legfelsőbb Bíróság ezt az ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára kötelezte. — Az első sofőr, akitől a nyereségrészesedést megvonták, szakszervezeti bizalmi — szögezte le a határozat. — Márpedig a Munka Törvény- könyve értelmében a szakszervezeti tisztségviselő ellen megbízatásának ideje alatt és a lejártát követő két éven belül fegyelmi eljárást csak a közvetlen, felsőbb szakszervezeti szerv egyetértésével lehet indítani, kivéve, ha az illető visszahívása érdemtelenség miatt történt. Ebben az esetben a vállalat a felsőbb szak- szervezeti szerv véleményét nem kérte ki. A munkaügyi bíróságnak tehát — a fegyelmi felelősség érdemi vizsgálata előtt — tisztáznia kell, hogy a fegyelmi eljárás az illetővel szemben egyáltalán lefolytatható-e. — A másik sofőr azzal védekezett, hogy az autó, amely- lyel fuvaroznia kellett volna, rossz állapotban volt, emiatt nem teljesítette az utasítást. Ezt több tanú megerősítette, viszont az egyik tanú szerint a kocsi műszaki állapota jó volt. Az ellentétek tisztázásának a per eldöntése szempontjából alapvető jelentősége van, mert a Munka Törvénykönyve értelmében, ha az utasítás jogszabályba ütközik, vagy végrehajtása kárt idézhet elő és a dolgozó a következményekkel számolhat, erre az utasítást adó figyelmét köteles felhívni. — A közlekedésben csak olyan járművel szabad részt venni, ami a műszaki feltételeknek megfelel — hangzik tovább a határozat. A vezető, mielőtt a járművel a telephelyről (garázsból) elindul, a kormányberendezés,' a fék, a gumiabroncsok, valamint a világító és fényjelző berendezések állapotát (működését) ellenőrizni köteles. Ha a jármű az előírt rendelkezéseknek nem felel meg, a vezető nem indulhat el, és az erre vonatkozó utasítás végrehajtását köteles megtagadni. Mindezek tisztázására új bizonyítási eljárásra van szükrületen mozgó galambász héják okozhatták az említett kárt." Eltúlzott hírek Héja vagy ölyv? — voltaképpen az elrabolt csirkék, a gazdák és a fácánjukat vesztő vadásztársaság szempontjából ez teljesen lényegtelen. Kilőni ugyanis a héját és az ölyvet is tilos. Akkor viszont, mi a megoldás? Pávó Árpád, a Pest megyei Tanács természetvédelmi osztályának munkatársa: A gyakori pusztításról és a nagy kárról érkező hírek alighanem eltúlzottak. A ragadozók ellen — amelyek valóban héják lehettek — egyelőre csavart alufóliacsíkok kihelyezését javasoltuk. Ezenkívül a Madártani Egyesület szakvéleménye is kitér a foncsorozott üveggömbökkel történő védekezésre. Ezzel a módszerrel, amelyek már külföldön több helyen beváltak, nálunk most kezdődtek meg a kísérletek. A tésai vadásztársaság valószínűleg az elsők közt kap majd a próbaképpen kihelyezett üveggömbökből. A falusi portákon ezek alkalmazásáról azonban még korai lenne beszélni. A héják tésai betörése — minden bizonytalan tényező ellenére — úgy tűnik újabb adalék ahhoz a jelenséghez, hogy a védett állatok néha-néha bekövetkező túlzott elszaporodása káros is lehet. Szorosan Pest megyében is több helyről jeleztek már hasonló eseteket Isaszeg—Pécel körzetében például vidrák pusztítják a halállományt, s ugyanilyen bejelentés érkezett Nagykátáról és korábban Makádról is. Néhány halastó környékén a szürke gém és a szárcsa okoz károkat. De időről időre érkeznek efféle hírek az ország más vidékeiről Is. Az Élet és Tudomány nemrégiben közölte, hogy „egy Baranya megyei faluban megszálltak egy házat a nyestek. A lakóknak már nappal sincs nyugtuk tőlük, a szemük előtt hordják el a baromfikai az ólból.” Több javaslat Az értékes állatok védelmének fontosságát tiszteletben tartva (valószínűsítve továbbá, hogy napjainkban éppen a ritka fajok pusztítása okozza a legnagyobb gondot) a jelek szerint olykor mégis felmerül a kérdés: ki és mi védi meg időnként a védett állatoktól a gazdaságokat és a vidéki embereket? A helyenként valóban túlnépesedett ragadozó madarak okozta bonyodalmak megoldására szakmai körökben több javaslat született. A ritka szárnyasok befogása és áttelepítése voltaképpen már nem is javaslat, hanem gyakorlat. Ha Tésán bizonyíthatóan tovább tart a héják pusztítása, alighanem ez lesz a legkézenfekvőbb megoldás. Emellett egyesek végső esetben a gyérítést is elképzelhetőnek tartják. Felmerül végül egy bizarr ötlet is: az értékes szárnyasokat nyugati országokba kellene exportálni, amelyek pusztuló állatállományuk megerősítéséért jelentős összegeket hajlandók fizetni a ritka madarakért. Babus Endre
