Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-13 / 86. szám

sJismij) 1980. ÁPRILIS 13., VASÁRNAP Nagy hírű mesterek alkotásai EDÉNYEK FÓTRÓL, GYÖMRŐRŐL, PÁTYRÓL, PÉTERIBŐL Reprezentatív, szép kiállí­tást rendezett a Budapesti Történelmi Múzeum Pest-bu­dai ötvösség a 19. században címmel. A nagymúltú magyar ötvös céhek utódai, arany- és ezüstművesek mesterműveit láthatjuk a vitrinekben. Egy­házi és világi rendeltetésű edényeket, díszeket, szépen ci­zellált, vésett, áttört, különle­gesen megmunkált tárgyakat. A kézműves ipar e remekei, a nagyhírű ötvös dinasztiák, kiváló mesterek alkotásai. Mú­zeumok, egyházi gyűjtemé­nyek, templomok,. egyházköz­ségek őrzik ma is. Jelentős ré­szük az Iparművészeti, a Bu­dapesti Történeti és a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona. De kölcsönzött tárgyakat a Székesfehérvári Püspöki Kincs­tár, az Országos Zsidó Mú­zeum. S került a kiállításra szertartásedény Fótról, Gyom­ráról, Csánytelekről, Makóról, Mindszentről, Pátyról, Péteri­ből, vagy Kiszomborról is. Ötvöseink rendszeresen tá­jékozódtak a külhoni stílus és technika újításai felől. A tár­gyak formáján az osztrák és a délnémet ötvösség hatása érezhető. A századelőn a Jclasz- szicizmus, majd később a ba­rokkizáló forma jegyekkel ké­szülnek az ezüst tárgyak. Az 1850-es évektől a historizmus stílusjegyei válnak általános­sá, a korábbi stíluskorszakok­ra, pl. a barokkra, rokokóra, klasszicizmusra jellemző for­mák egy tárgyon jelennek meg. Megszaporodtak e korban a műfajok is, mert a megelőző idők egyházi rendeltetésű tár­gyai mellett a világi igényeket szolgáló változatok szabadítot­ták fel a művészek képzeletét. Az ötvöstárgyak a polgárság körében igen népszerűek. A nők pompakedvelését elégí­tették ki az ékszerek, a nás- ják, a kösöntyűk, s a férfiakat TV-FIGYELO A két Blihai. őszintén szól­va kevéssé ragadtatták el a nézőket A magyar dráma 30 éve című sorozat eddigi da­rabjai. Sem Karinthy Ferenc Ezer éve, sem Sarkadi Imre Szeptembere nem adta azt az élményt, amit hajdan, szín­padra kerülésekor kiváltott, s amely szokatlanul erős ha­tás máig ott él az egykori publikum azóta jó negyed századdal megidősödött tag­jaiban. Ho?v vajon miért okozott csalódást e két mű tévévál- tozaía? Megeshet, az Ezer . év manapság túl riportpsnak, egyszeri érvényűnek tetszik, s a Szeptemberben is olyasmi­ről — a paraszti családok fel­bomlásáról, a fiatalok város­ba igyekvéséről — esik szó, amin már messze túl va­gyunk: az egykori gondok im­már kevéssé ráznak meg. Annál nagyobb öröm vi­szont, hogy e hatalmas vállal­kozás legújabb, most, pénte­ken este látott eleme, Németh László A két Bolyai című színművének földolgozása iga­zán sikeresnek mondható! Több oka is van ennek. El­sőként hadd hivatkozzunk ar­ra, hogy a szerző, aki any- nyiszor kapta meg a magáét azért, mert — úgymond — könyvdrámákat ír, ebben a majdnem zseniális apa és a zseniális fiú összecsapását megörökítő történetben mesz- sze túllépett a keveseket ér­deklő, hosszan monologizáló, s olykor-olykor valóban ke­véssé színpadképes játékai­nak átlagos színvonalán. A két marosvásárhelyi matema­tikus sors- és helyzetelemzé­se végig olyan, hogy a Kézé­ben egyre csak fokozódik mind az érdeklődés, mind pe­dig a részvét, hisz’ azon túl, hogy annak a bizonyos erdé­lyi kisvárosnak két elvándor­ló, elvágyódó, de mégis-még- is visszamaradó szülöttjét lát­juk, halljuk hol egymással, hol az egész világgal perle­kedni, az ő kettősük egymás­nak feszülésében amúgy álta­lában is jelen vannak min­den apák és minden fiák. Miként az igazán maradan­dó irodalmi művek, ez A két Bolyai is egyszerre nagyon konkrét és nagyon egyetemes érvényű: az izgalmas törté­netet gondolatokban gazdag­gá dúsítja a szinte tantáteles erejű filozófia. Az pedig — s ez másik fő oka a vállalkozás, mármint Ádám Ottó átdolgozó és ren­dező igyekvése sikerének —, hogy ez a Németh-dráma iga­zi kamaradarab, megint csak a tévésítés javára szolgált. Bessenyei Ferencet, az idősb Bolyai alakítóját régóta nem láttuk ilyen felkészülten és mértéktartóan összeszedett­nek, s a fiát. Jánost megele­venítő Huszti Péter is ko­moly penzumként teljesítette nem mindennapi feladatát. Szép, értékes este volt! Baki. Az viszont aligha em­líthető egy valamely jeles cse­lekedetként, hogy a pénteken éjszaka sugárzott 3. számú Tv-Híradóban elcseréltek egy fotót. Ha a megfáradt szem nem csalt, hát akkor az isz­lám konferencia rendkívüli ülésére elinduló Sah Muham­mad Doszt afgán külügymi­niszter helyett annak a Ta- rakinak a fényképét mutat­ták, akit máig sem egészen tisztázott körülmények között öltek 'meg, mint az újjaszü- letőben levő Afganisztán ko­rábbi elnökét. Kis hiba? Ki hogyan veszi. De ha arra gondolunk, hogy ezen a szó­ban forgó napon is sok-sok lakásban majd’ éjfélig siste­regtek a készülékek, hát alt­kor talán nem hat okvetet- lenkedésnek ez az okvetetlen- kedés... Akácz László díszítették a kardkötő- és men­teláncok, boglárok, forgók, kard- és tőrhüvelyveretek. Lakásuk és asztaluk is ötvös­pompára éhezett. Az ötvös­mesterek, evőeszközkészletet, kupát, serleget, tálcát, poha­rat, étkezésre szolgáló sima és falra függesztett, domborítás­sal ékített dísztányérokat, il­latszeres és csemegés szelen­céket, só-, cukor- és fűszertar­tókat, s csupán asztaldíszként szolgáló alakos kompozíciókat is készítettek a tehetős meg­rendelőknek. Űj megrendelőként jelent­keztek a nem katolikus egyhá­zak is, a református, az evan­gélikus és az izraelita feleke­zetek számos szertartási tár­gyat készíttettek. Az egykor használati és dí­szítő funkciójú világi és egy­házi ötvösrpűvek, ma is sze­met gyönyörködtetők. REÁLIS MERCEVEL Rátermettség és hivatástudat Megkérdőjelezzük, központi kérdésnek tartjuk, vitatjuk a fogalom tartalmát újra meg újra: munkásművelődés. Mire is gondolunk, mikor kimond­juk ezt a szót? S hallani nem ritkán: miért pont ä munkás­művelődés? Miért nem beszél­nek, írnak ennyit az értelmi­ség, vagy az alkalmazottak művelődéséről? S lehet-e a művelődésügy hatalmas köré­ből kiszakítani a munkásokét? Egyetlen kérdést sem tekint­hetünk jogtalannak, végül is ez — s nem csupán ez a kér­déshalmaz — jelzi e témakör sokoldalúságát, bonyolultsá­gát. Mert ha veszély nélkül beszélhetnénk a nagyobb ka­tegóriáról, a munkahelyi mű­velődésről, akkor valóban in­dokoltan kérdeznénk rá a kü­lönböző társadalmi rétegek és csoportok művelődésének szín­vonalára. Csakhogy a munkahelyi művelődés fogalma elmosná azt a politikai tartalommal bíró feladatunkat, hogy a munkásság műveltségének, íz­lésének és általános értelem­ben vett kultúrájának gazda­gításán fáradozni egyszerűen történelmi felelősségük. Mérlegelés Tanulmányba kínálkozna, s nyilván akad majd vállalkozó is, aki Pest megye munkás közművelődésének pillanatnyi helyzetét szociológiai elemzé­sek alapján kidolgozza. Jelen formában az is szinte átfog- hatatlannak tűnik, ha csak egyetlen város munkahelyi művelődésének helyzetét pró­báljuk reálisan mérlegelni. Iglói Márta, a Vác városi ta­nács közművelődési felügyelő­je az Országos Közművelődé­si Tanács vizsgálatának ered­ményéből már ismeri a lakó­területükre vonatkozó meg­állapítást. „A város közműve­lődési életében megfelelő sze­repet kap és elfogadható szín­vonalon áll a munkahelyi, munkásművelődés. Jónak ér­tékelhető az üzemek, valamint a városi művelődési ház. illet­ve a tanács szakmai-módszer­tani együttműködése. Javítani kell viszont a kis üzemekben folyó közművelődési munkát.” — A vizsgálattal kapcsolat­ban több elemzést is folyta­tott osztályunk — tájékozta­tott Iglói Márta. — A város 35 ipari üzemébe küldött kér­dőíveinkre 25 helyről érkezett válasz. Ezekből megállapít­ható, hogy 8 üzemben dolgo­zik függetlenített népművelő és 17 vállalatnál működik közművelődési bizottság. Vá­rosunkra nem jellemző, még­is megjegyzem, hogy akad olyan munkahely, ahol a mű­velődési felelőst be sem von­ták a testület munkájába, pél­dának említem a Húsipari Vállalatot. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a válla­latok szociális, kulturális és jóléti alapjuknak megközelítő­leg mindössze csak 15 száza­lékát fordítják művelődési célra. De a valóságos adat ta­lán még ennél is rosszabb, mi­vel a kulturális kiadások kö­zött gyakran szerepelnek a közművelődéshez szorosan nem kapcsolható kirándulá­sok, valamint vállalati rendez­vények és társadalmi-politikai ünnepek. A statisztikailag ki­mutatott ráfordításokból le kell vonnunk az oktatási költ­ségeket is, hiszen erre elkülö­nített pénzkeretekkel kellene rendelkezzenek az üzemek. A számok soha nem fejezik ki a tartalmi munkát — ta­láltunk erre jó példát Vácott is —, hiszen a lakóterületi közművelődésben ugyancsak kimutatatható, hogy az ered­ményesség nem közvetlen függvénye a pénzügyi keret­nek. Sokkal inkább összekap­csolható a népművelők, adott esetben a társadalmi munká­ban közművelődési feladatokat vállalók rátermettségével, el­kötelezettségével. A Vácon folyó munkahelyi művelődést alapvetően meghatározza a módszertani feladatkörrel is megbízott Madách Imre mun­kás és ifjúsági művelődési ház tevékenysége. Együttműködve — Elkötelezettek vagyunk a munkásművelődés ügyében — mondta Végh Károly, a mű­velődési központ igazgatója. — Együttműködési szerződé­seink alapján több mint 780 ezer forint támogatást kapunk a vállalatoktól. Ehhez még hozzá kell adnunk a rendsze­res társadalmi munkák érté­Ráckeve, Dunaföldvár, Si- montornya — egyaránt büsz­kélkedhet néhány építészeti műemlékkel. Hogy hogyan ke­rültek egymás mellé ezek a településnevek ? ' Rendhagyó sajtótájékoztatót tartott a kö­zelmúltban az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium: kirándulásra hívta meg az új­ságírókat. Az útvonalat szí­vesen ajánlhatjuk bárkinek, de különösen szép élményt ígér az autós turistáknak. Ám a hivatalos látogatás tanulsá­gok levonására is alkalmat adott, és Jantner Antal mi­niszterhelyettes új lehetősé­gekre is figyelmeztetett. Szemünknek a legnagyobb újdonság, hogy a ráckevei Savoyai kastély helyreállítá­sán az eddigieknél sokkal na­gyobb erővel dolgozik az Or­szágos Műemléki Felügyelő­ség visegrádi építésvezetősé­ge. E sok évig tartó „rekonst­rukció” remélhetőleg jövőre befejeződik, és építészeti al­kotóházként fogja szolgálni a jelent, falai között születő al­kotásokkal a jövendőt. Az 1702-ben épült kastélyt Hil­debrandt tervezte, az a híres osztrák, akinek neves művei közül elég a bécsi Belvedert említeni. Az utóbbi évtize­dekben a helyi tanács hasz­nálta a megrongálódott, de még mindig szép barokk épü­letet. Használta: raktárnak és lakásoknak. Műemlékeink megóvásának egyik biztos módja, ha sike­rül hasznosítót találni. De o’vat kell keresni, aki nem '"áltoztat jellegén, aki az ér­téknek rangjához mért célt biztosít, s legfőkénpen olyant, aki legalább a jelen állapot­ban megőrzi. Hasznosítót, de nem minden áron. Nehogy több kárunk, mint előnyünk legyen. Ráckevén sikerült megmenteni e ritka építésze­Jegyzet Lelkiismeret ti formájú kastélyt. A ma­gyar államnak ez 52 millióba kerül. A Ráckevén másodikként meglátogatott későgótikus gö­rögkeleti szerb templom lát­szatra még jó állapotban van, de a falak nedvesedése rövidesen sürgéti majd az át­fogó helyreállítást. A szeren­csesek láthatják az 1771-ből származó gyönyörű freskókat, a páratlan ikonokat, a gazda­gon díszített ikonoztázt. Mon­dom, a szerencsések, mert az itteni adottságok folytán a szerb egyházközség ritkán tart istentiszteletet, így a mí­ves ajtók általában zárva vannak. Bizony a dunaföldvári vár — korától eltekintve — sze­rényebb jelentőségű a rácke­vei műemlékeknél, csak­hogy ... Ennek a település­nek a nyoma már a II. szá­zadban készített térképeken is fellelhető, a mai vár he­lyén útőrző burgus, azaz to­rony állt. Aztán a Szent Pé­ter apátság védelmére meg­építették 1510-ben a várat. Ebből lényegében csak a to­rony maradt meg, de ezt ér­tően helyreállították. A láto­gatókat háromszintes torony­múzeum várja, s aki vállalja a nem csekély fizikai terhe­lést, és fölmegy a régi mell­védig, az kedves eszpresszó­ban találja magát. A torony mellett archaizáló és mégis modern étterem, nem borsos árakkal, de kitűnő konyhá­val. A város rangjához méri műemlékét, és a helyi ide­genforgalmi szakemberek sem sajnálták a befektetést. Akárcsak a Tolna megyei tanács, amely az OMF közre­működésével évszázados fel- töltődés alól szabadította ki a simontornyai várat. A törté­nelmi hűségre ügyelve csak azokat a részeket állították helyre, amelyek pontosan re­konstruálhatók voltak. Így is áll a kaputorony, a palota­szárny, a lépcsőház tömbje és az őrtorony. A XIII. század második feléből származó vár ma az alig ötezer lakosú köz­ség művelődési háza, múzeu­ma, könyvtára és a helybé­liek kedves pihenőhelye. A helyreállításnak áldozatul esett ugyan néhány lakóház, de av műemlék megfelelő perspektívát adó térbe került, és harmonikusan „együtt él” a környezetével. Mindez any- nyiba került, mintha építet­tek volna egy új művelődési komplexumot. Íme, hát a műemlékhelyre- állítás nem tekinthető kizá­rólag pénzkérdésnek. Az épí­tésügyi és városfejlesztési mi­niszterhelyettes szerint az or­szágban több mint száz olyan vár, illetve kastély található, amelyet felhasználhatnánk közérdekű célokra. Tegyük hozzá: ebből csaknem két tu­cat van Pest megyében. Azt is kiszámolták, hogy megkö­zelítően félmilliárd forintot takaríthatnánk meg azzal, ha új létesítmények énítése he­lyett ezeket a műemlékeket tennénk célszerűen használha­tóvá. Összekötik a kellemest a hasznossal: a minisztérium a jövőben nem engedélyezi új épületek létrehozását ott, ahol meatelelően átalakítható mű­emlék van. Határozottabbra formáló­dik a műemlékvédelem egy­séges koncepciója is: a terü­letrendezés es településfejlesz­tés szerves részévé teszik a történelmi és művészeti emlé­kek megóvását, helyreállítá­sát. Ehhez természetesen szük­séges megteremteni az anya­gi alapok lehetőségeinek for­máit. A közeljövőben felül­vizsgálják a műemléknyilván­tartást és törlik azokat az épületeket, illetve szobrokat, amelyek téves mérlegelés eredményeként kerültek a jö­vőnek megőrzendő emlékek közé. A gondos, aprólékos és felelősségteljes munkával el­végzett szelekció valószínűleg érezteti kedvező hatását. A védettség feloldásának le­hetősége semmiképpen sem jelentheti azt, hogy a sürgető gondok egy részétől valahol így próbáljanak megszabadul­ni. Figyelmeztetőnek marad egy régebbi példa: Dabason a műemlékek felét szerették volna egyszer lebontani. Pest megye történeti és műtörté­neti emlékekben nagyon gaz­dag, de ebből csak elvétve si­került „tőkét” kovácsolni. Egy évnél régebben meg­szűnt a megyei műemléki al­bizottság, amelynek működé­se idején — az egykori elnök fogalmazott így — az volt a legfontosabb szerepe, hogy ezen a területen a megye „élő lelkiismerete” legyen. Hiányát érezzük ennek a lel­kiismeretnek, mert egy ke­véssel több figyelem és ügy­szeretet sok mindent kimoz­díthatna a holtpontról. Nyolc év után talán a zsámbéki rom lehet majd jó példa: az el­múlt hetekben az OMF és Pest megye vezetői között kezdődtek megbeszélések en­nek a páratlan értékű mű­emléknek a megmentéséről. Kr. Gy. két, a hajógyáriak például hangosító konténereket készí­tettek, a Pest megyei Tanács Építőipari Vállalata évente 40 ezer forint értékben végez társadalmi munkát a különbö­ző szakipari területeken. Ezek­kel a pénzben csak nehezen kifejezhető segítségekkel együtt megközelítően 1 milliót kapunk az üzemektől. Ezt az összeget is figyelembe véve, a művelődési ház költségvetése évente 5,8 millió* s ez a vá­rosi» tanácstól kapott póthite­lekkel általában további 1 millióval növekszik. — Mindez csak a szerződé­sek egyik oldala. — Nem lehet egy művelő­dési intézménytől a számok törvénye alapján követelni — szólt közbe az igazgató. — Mi szándékosan nem teszünk kü­lönbséget a vállalatok mun­kásai között, az általunk nyújtott szolgáltatások nem közvetlenül függvényei a fo­rintban kifejezett támogatás­nak. Egységesnek tekintjük a munkásművelődést, nem mé­ricskélünk. 1 Felnőttoktatás — A váci művelődési köz­pont az egész megye munkás- művelődési-módszertani cent­ruma, de emellett ugyancsak megyei hatókörrel a felnőtt- oktatás bázisa is. — Valóban külön kell vá­lasztani a két funkciót, leg­alább a gyakorlatban. De, amint a kultúrán belül elvá­laszthatatlan az oktatás és a szűkebb kategóriaként értel­mezett művelődés, úgy vállal­tuk mi is örömmel a felnőtt- oktatási stúdió működtetését. Az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályának elvég­zésére készülőknek összeállí­tottuk a tantárgyi követelmé­nyeknek megfelelő egységes segédanyagokat és feladatla­pokat, sőt tanácsadó szolgála­tot is szerveztünk. Az OKT vizsgálatából ki-, indulva is állíthatjuk: a füg­getlenített népművelőt alkal­mazó nagyvállalatoknál leg­alábbis perspektívájában megnyugtató a helyzet. Mit tud tenni a megyei munkás­művelődési, módszertani fel­adatokkal megbízott váci mű­velődési központ a kisüzemek munkásainak közművelődé­séért? — Hangsúlyozottan segítjük a szocialista brigádok kulturá­lis vállalásait, igyekszünk mi­nél több propagandaanyagot rendelkezésükre bocsátani. Egyszóval a kínálatot tudjuk fokozni, de nem végezhetjük el azt a feladatot, amit a köz- művelődési törvény a gazda­sági vezetők feladatkörébe utal. Nem pénzkérdés Sok, talán a kelleténél is több szó esett ebben a gon­dolatsorban a munkahelyi művelődés anyagi feltételei­ről. De amint már említet­tük, Vácott akadt példa arra is, hogy tényekkel bizonyítsuk, a jó tartalmi munkának nem kizárólagos előfeltétele a költ­ségvetésekben megjelenő ösz- szeg. Az Egyesült Izzó váci üzemegységében a szociális, kulturális és jóléti alapnak 16 százalékát költik művelődési célra. De ezt az összeget, 85 ezer forintot, ténylegesen a munkahelyi művelődés feltéte­leinek megteremtésére fordít­ják. Papp László, a vállalat füg­getlenített népművelője a le­hetőségek, a művelődési for­mák minden részletében fel- sorolhatatlan fajtáit említette. Kiállítások, író—olvasó talál­kozók, politikai fórumok az oktatást segítő rendezvények egy nagyközségi művelődési ház programját is nagymér­tékben meghaladják. S a Papp László által elmondott számok ebben az esetben a tartalmi munkára is utal­nak: a műszakváltás idő­pontjára szervezett programok átlagosan 200 résztvevőt von­zanak, s nem egy rendezvény időtartamát a résztvevők ér­deklődése nyújtotta hosszúra. Iiriszt György

Next

/
Thumbnails
Contents