Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-05 / 54. szám

"Krímiim 1980. MÁRCIUS 5., SZERDA Évfordulók jegyében A Szovjet Kultúra és Tudomány Házának márciusi programja Színvonalas és gazdag prog­ramot kínál márciusra a Szov­jet Kultúra és Tudomány Há­za. Filmvetítéssel egybekötött előadássorozatok tájékoztatnak — március 5-tol, mától — a Szovjetunió életéről, eredmé­nyeiről s a többi között arról a nagyszabású munkáról, amely Szibéria és a Távol-Kelet ter­mészeti kincseinek kiaknázá­sát szolgálja. A hónap folya­mán több 'alkalommal hang­ák el előadás az SZKP XXV. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról. Dokumentumfilmekkel, szte­reó felvételekkel illusztrált előadásokon emlékeznek meg Lenin születésének 110. évfor­dulójáról. Március 7-én Lenin, a szovjet állam vezetője, már­cius 11-én Lenin alakja a szov­jet irodalomban, március 17-én Lenin ügye él és győzedelmes­kedik címmel hangzik el elő­adás. Az évforduló alkalmá­ból március 21-én A marxiz­mus—leninizmus és korunk címmel könyvkiállítás nyílik. Hazánk felszabadulásának 85. évfordulója tiszteletére több ünnepi műsort mutatnak be. Március 27-én a déli had­seregcsoport művészei adnak műsort, másnap nemzetközi ifjúsági est lesz, március 31-én pedig az orosz és a szovjet ze­ne kedvelőinek klubestjén kó­rusmuzsika szerepel. A fővárost ölelő, 30—40 kilométer sugarú körben 1972 előtt mindössze három valódi könyvesbolt volt. Egy Vácott, egy Gödöllőn és egy Szent­endrén. Kapun belül, azaz a nagyközönség elől gyakorlati­lag elzárva még a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen és Szigethalmon, a Csepel Autó­gyárban találtunk egy-egy boltot Az üzlethálózat A nyolc évvel ezelőtt alakult Slűvelt Nép Könyvterjesztő Vállalat alapfeladata a vi­déki városokbeli könyvterjesz­tés, de Budapesthez hasonlóan nagyvárosok köré is szívesen telepítenek üzletet. (Például: Pécs — Pécsvárad; Debrecen — Hajdúszoboszló.) E felfogás alapján már 1974- ben újabb négy könyvesbolttal szilárdult a fővárost övező gyűrű. Pomázon, Nagymaro­son és az idegenforgalom, a nyaralók könyvigényét kielégí­tendő: Visegrádon. A gyárve­zetőinek, dolgozóinak aktív­közreműködésével megnyílt a könyvüzlet a váci Híradás- technikai Anyagok Gyárában is. Két évvel később Százha­lombatta kapott boltot, a váci üzemek könyvterjesztőinek el­látására külön üzlet nyílt és a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskolán is boltot adtak át. A következő évben — a kö­rön kissé kívül eső — Albert- irsán kapott helyet a Művelt Nép, valamint a hamarosan várossá vált Érd ^és Dunake­szi kapott — igaz, nem boltot — pavilont. A sort két éve Üllő folytat­ta, tavaly Pilisen avattak könyvesházat, a gödöllői üzlet új helyre került és végül — de Tárlat a k BEMUTATKOZIK NÁDASDY JÁNOS ÉLETMŰVE Ezúttal a betegek és a lá­togatók márciusban egy jelen­tős közművelődési gyakorlat eredményeként igazi festői életművet láthatnak Vácott, a> Szőnyi Tibor kórházban. Ná- dasdy János Domanovszky Endre kortársaként Rudnay Gyula és Vaszary János ta­nítványa volt az 1930-as évek elején a Képzőművészeti Fő­iskolán. Kitűnő rajzkészség­gel rendelkezik, ezért nem­csak tájakat fest, hanem port­rékat is. Sorsa egy ideig megszakította festői tevé­kenységét, dolgozott a Csepel Autógyárban, tanított Tökö­lön. Pályájának érdekessége, hogy csaknem hatvan éves volt, amikor intenzíven kez­dett festeni. Az elmúlt tizen­öt esztendőben igen értékes sorozatot festett Szigetszent- miklósról. Különös táj, egyedi téma Ez a vidék különös táj. A bucka, a Leshegy, a faluvégi gyöpszél, a Duna-part Sok egyedi téma. Mindezt Nádas- dy János nagy figyelemmel, Ízléssel, alapossággal érlelte képekké. Nem siet, nem kap­kod, alkotó ritmusa nyugodt és végérvényes. Dicsérendő, hogy szemléletét Szigetszent- miklósra összpontosította. Mindez mégsem pusztán lo­kális kötöttség. Ezzel a fe­gyelmezett magatartással jól jár a vidék, jól jár a festő. Végső soron egy festészettől eddig érintetlen táj festői megnevezését jelenti. Egyedi megközelítés ez, de általános értékrend is. A falusi házak szelíd torlódása, a kerekes kút bensősége, a kerítések rogya- dozása, a fák és a boglyák közös gömbölydedsége ugyan­is egyszerre jelent két dolgot. Valóságot, művészetet, Sziget- szentmiklóst és általában a magyar falut. Azt a magyar falut, mely átalakulóban van Szigetszentmiklóson és min­Parasztférfi denütt az országban. Ez a tény átmenetileg festői di­lemmát okozott Nádasdynak. Régi élmény, új látomás Döntenie kellett, merre ha­ladjon. Szigetszentmiklóson is megmaradtak a parasztházak és istállók, de ott vannak az új, emeletes épületek formái. Mindkettőt képi motívumnak fogadta el, a régi élményt és az új látomást. Ez realizmusát is bővítette, színvilágát is frissítette. E kettősség nem útkeresése, hanem a valóság természete. Egyszerűen abból a tényből született a festői tematika gyarapodása, hogy maga a látvány kínált új ele­meket, mely a társadalmi vál. tozásokat tükrözte. Helyileg és országosan. Nádasdy János nem ütközteti a formákat, ha­nem egymás mellé helyezi a régi falu utcasorát, hátsó ud­varát és az új vároSj sűrített panorámáját. Ez színvilágban is más, derűsebb, világosabb színcsoportok, jelenítik az új környezetet. Az sem érdektelen, hogy elmondhatjuk: személyében Szigetszentmiklósnak is meg­született a festője, a magyar piktúra rangján. Olyan pil­lanatban, amikor e település várossá kezd alakulni. Losonci Miklós nem befejezésként — pár hete a veresegyházi könyv- és hanglemezbolt megnyitásáról számoltunk be. Könyvespavi­lon működik Leányfalun, Po- mázon, Szentendrén. A boltos Veresegyház, Fő tér. Varga Gyuláné boltvezető: — Erre az évre 530 ezer fo­rint a tervünk. Nem sok, nem is kevés. Legfőbb feladatunk: megismertetni az üzletet, egyáltalán azt, hogy van. Nemcsak a helybeliekre, ha­nem a szadai, csomádi, erdő- kertesi, őrbottyáni könyvsze­retőkre is számítunk. Munka­helyi bizományosokat -kívá­nunk foglalkoztatni, üzemek­ben, iskolákban, hivatalok­nál. A helyiség korábban a Patyolatnak, illetve cipészmű­helynek adott otthont, ezek máshová kerülnek és az áfész vezetői örömmel ajánlották fel a megüresedő boltot — ők fo­galmaztak így: a kultúrának. A polcokon mindenfajta könyv megtalálható, műszaki és gye­rekeknek való egyaránt. Egye­lőre nem panaszkodhatunk az ellátásra, olyan köteteink is vannak, amelyek már Pesten sem találhatók. Ez persze a legjobb reklám. Hogy később mi lesz? A váci, gödöllői bol­tosok eddig is rengeteget se­gítettek. tanáccsal is, könyv­vel is. Egy boltcsoporthoz tar­tozunk, ez szervezettebb, jobb könyvellátást jelent. A csoportvezető Csáky Máté, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat Pest megyei boltcsoportjának ve­zetője: — Minden új bolt nyitására, nem titok, igyekszünk cseme­gékkel szolgálni. Azután? Akármilyen furcsa, a Pest közelében árusító boltjaink ellátása lassúbb, mint a távoli városoké. Azok ugyanis a Könyvértékesítő Vállalat, a nagykereskedő úgynevezett tú­rajáratainak útvonalába esnek. Elindul a teherautó a főváros­ból, és Kecskemétig, Hatvanig meg sem ál, csak a főút menti települések bojtjainál. Kitérőt nem lesz, nincs is jelenleg ér­telme: olyan korán reggel ér­ne mondjuk, Pomázra, amikor még zárva az üzlet. Így sajnos a lényegesen lassúbb postai szállításra szorulnak a gyűrű boltjai. Sokat segít majd a rövidesen munkába álló kis furgonunk, mely a megye üz­letei közti gyors árumozgatást fogja szolgálni. Ami könyv ke­lendő Üllőn, de leült Visegrá- don — másnapra helyet cserél. Valamennyi kis üzletünk a környező községeket is ellátja könyvvel. Az autó majd ezt a munkát is megkönnyíti. Sok segítséget kapunk min­denütt a helyi vezetéstől. Ma­gukénak tekintik a boltot már a kezdetekor. Építeni segíte­nek, társadalmi munkát szer­veznek, bolti dolgozót, veze­tőt ajánlanak. Ez nekünk nagy könnyebbség, hiszen minden esetben olyan, köny­vet szerető, képzett munkatár­sat kaptunk, aki bírja a köz­ség bizalmát és főleg: ismeri az igényeket. A boltos szemé­lyisége döntő az ellátásban, a megrendeléskor, boltközi cseréknél. Ha téved — nehe­zen javítható a hiba. Az igazgató D O Preszter Sándor, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat igazgatója: — Egy új bolt, viszonylag kis településen — évekig ráfi­zetéses. Ezt tudjuk, mégis vál­laljuk. Ugyanis nemcsak ke­reskedelmi, hanem kultúrpoli­tikai feladataink is vannak. Évente 8—10 új boltot nyi­tunk, szerte az országban, eb­ből kettőt-hármat Pest me­gyében. Általában a helyi irá­nyítók segítik munkánkat. A monori járást említeném példaként. A pártbizottság megkeresett benőnket: vállal­nánk-e évente egy új üzlet nyitását. Mondtuk: ha támo­gatnak — természetesen. A támogatás — ne kerteljünk — anyagi. Fejlesztési alapunk 1982-ig lekötve. Nos, ahogy a pilisi, üllői példa mutatja, le­het találni megfelelő helyisé get, olcsón. A felújítás, a spe­ciális belső kiképzés már a mi feladatunk. A monori együttműködés legújabb ered­ménye: talán meg az idén Gyomron nyitunk üzletet. Sajnos, a helyzet nem min­denütt ilyen. Érd, Dunakeszi — városok, apró pavilonnal. Olyan összegeket — négyzet- méterenként 13—15 ezer forin tot — kértek, hogy nem tu­dunk megfelelő, városi színvo­nalú, minimum 150—200 négy­zetméteres üzletet nyitni. Pe­dig gazdaságos a kérésünk: a városnak csak egyszer kell az üzletbe invesztálni, fenntartó sa, kezelése, üzemeltetése már a mi gondunk. A kulturális jelentőségéről most nem is szólok. Hogy mennyire lehet város­ban is előrelépni, arra Száz halombatta a bizonyíték. Ami kor boltunkat megnyitottuk — más kérdés, hogy azóta már kinőtte helyét —, nos, akkor olyan jó munkakapcsolat ala­kult ki a város párt- és taná­csi vezetőivel, hogy 1977-ben itt, elhagyott munkásszállás átalakításával indítottuk el könyvszolgálatunkat. Ez ma már az ország legnagyobb könyvkereskedelmi egysége, tavaitI 100 millió forint volt a forgalma, Andai György Anyanyelvi szinten ll/l ég ma is közművelődési Kísérletként említjük az évtizedesnél nagyobb múltra visszatekintő olvasótábori mozgalmat, olyan kísérletként tehát, amelynek végrehajtása során természetes módon vál­toznak a tartalmi célkitűzé­sek, a formák és módszerek, változik a kiválogatás szem­pontrendszere, az előkészítő és a nyári 10—14 nap élményeit elmélyítő utómunka. A kísér­let szóval még inkább jelle­mezhetjük a nemzetiségi olva­sótáborokat,' például azért, mert munkájuk egészen más­hogyan illeszkedik az iskolai oktatáshoz-neveléshez, mint a többi táboré, s már ez is sok megválaszolatlan kérdést vet fel. Vagy például azért is, mert ezekben a táborokban speciá­lis pedagógiai munkára van szükség. Továbbá azért kísér- letjellegűak, mert szinte min­den szervező csak a saját ta­pasztalataira támaszkodhat, saját sikereiből és kudarcaiból tanulhat. Illetve, tanulhatott. A közelmúltban ugyanis a Ha­zafias Népfront Országos Tit­kársága és a mozgalom Pest megyei bizottsága által rende­zett tanácskozáson az ország különböző részein tevékenyke- dö pedagógusok, könyvtárosok, I népművelők, újságírók cserél­hették ki tapasztalataikat, • AZ AZ EGYETLEN PILLA­NAT címmel Erdélyi Sándor rádiójátékát hallhattuk Bozó László rendezésében. (Kos­suth, szombat, 18.45) A rádiójáték egy három ember halálát okozó üzemi balesetről, illetve az azt kö­vető rendőri és szakértői vizs­gálatról szólt. A téma külö­nös érdekességét az adta, hogy a nagyközönség az ehhez ha­sonló esetekről legfeljebb igencsak szűkszavú híradások­ból, tudósításokból értesül. Az eset nyomán lefolytatott vizsgálat bemutatásával a szerző — nyilván személyes tapasztalatai alapján — igye­kezett felgombolyítani az okoknak és az okozatoknak azt a bonyolult s olykor ösz- szekuszálódott hálózatát, mely végül is a tragikus robbanás­hoz vezetett. Az oknyomozás során az egymásnak feszülő emberi szenvedélyek és tö­rekvések, a szűkös lehetősé­gek szövevényes dzsungelébe jutottunk. Mind eközben megismerhet­tük egy korszerűtlen, ámde végsőkig kihasznált vegyi­üzem munkásait és vezetőit, akik a maguk szempontjából mindannyian nagyon is ért­hetően cselekedtek és cselek­szenek, csakhogy a három em­beréletet követelő baleset mégis azt bizonyította: vala­mi nem volt és nincs rend­ben. RÁDIÓFIGYELŐ Az rását ügy megnyugtató lezá- az jelentette volna, ha a vizsgálatnak sikerül tisztáz­nia o személyes felelősség kérdését. A vizsgálat azonban jófor­mán semmilyen kézzelfogható eredményt nem tud felmutat­ni, s így a darab az először vád alá helyezett' majd utóbb felmentett üzemmérnök erköl­csi megújulásával ér homá­lyosan bizakodó véget. Most már a hallgatón a sor, hogy eldöntse, mire elég a morális újjászületés. A FELNŐTTKOR HATÁ­RÁN címmel hangzott el az Ifjúsági Rádió ideológiai-poli­tikai műsora. (Petőfi, 20.33) Erdős Endre újságíró, Papp Zsolt és Schiffer Péter szo­ciológus a társadalmi és az egyéni, illetve a csoportérdek problémáiról beszélgetett Ze- ley László szerkesztővel. A beszélgetés résztvevői az ötvenes évekből ránkmaradt rossz örökségként jellemezték azt a kétféle felfogást," ame­lyek szerint egyrészt az egyé­ni érdek teljes egészében alá­vetendő az önálló létezőként felfogott össztársadalmi ér­deknek, másrészt' pedig a tár- j sadalmi fejlődés előrehalad- 1 tával az egyéni és a csoport- I érdekek harmonikusan bele­simulnak az össztársadalmi érdekbe. E két felfogást bírálva utal­tak arra, hogy az össztársa­dalmi érdek csupán a különös érdekek eredőjeként értelmez­hető, s hogy a jövő tagolt tár­sadalmainak is feltehetően lényeges jellemzői lesznek ezek a különös érdekek. A furcsa csak az volt, hogy mi­közben a beszélgetés eredeti céljának megfelelően az ifjú­ság sajátos érdekeinek tagla­lására tért rá, többször újra előkerült az össztársadalmi érdek fogalma, mint amellyel az ifjúság bizonyos csoport­jainak érdekei esetleg szem­bekerülhetnek. Ez esetben vi­szont nem derült ki világo­san, hogy az előzőekkel szem­ben az össztársadalmi érdek fogalmát milyen újabb érte­lemben használják. Ugyanakkor az ifjúsági ér­dekvédelem jelenlegi helyze­téről beszélgeti e, úgy vélem, a félórás műsoridő ellenére a kissé elvont fejtegetések he­lyett több szó eshetett volna konkrét esetekről és adatok­ról. Így talán többet érthet­tünk volna meg az érdekek tényleges funkciójáról. Péter László nemzetiségi olvasó-, illetvt nyelvművelő táborokról. Természetesen szó volt a tá­borok hátteréről, az iskolai nyelvoktatásról is. Schuth Já­nos, a Neue Zeitung olvasó- szerkesztője például a német nemzetiségi nyelv oktatásáról szólva megállapította: ma sincs még német tannyelvű ál­talános iskola, a heti 3—4 órás nyelvoktatás pedig nem bizto­sítja a beszédszintén való tu­dást, nem teszi lehetővé az ér­tékes irodalmi’ művek megér­tését. Éppen ezért van nagy szerepük ezeknek a táborok­nak — s ezért fontos a részt­vevők megfelelő válogatása. Az iskolában nyelvet tanulók­nak ugyanis csak néhány ezre­léke táborozhat, ezeknek te­hát a legjobbaknak kell len-, niük. Az ilyen tanulók, ha nem egy, hanem több alkalommal jutnak el az olvasótáborba, később valóban fel is használ­hatják tudásukat. ‘Több hozzászóló hangsú- lyózta a folyamatos mun­ka fontosságát, ahogyan azt is, hogy a táborok előkészíté­sébe fokozottabban be kell vonni a könyvtárosokat, hogy a kiscsoportvezető egyetemis­táknak már év közben meg kell kezdeniük az ismerkedést a gyerekekkel. Igen, nagyon fontos azoknak a részvétele az olvasótáborok­ban, akik órás jellegű, az is­kolainál oldottabb felnőtt— gyermek viszonyt tudnak ki­alakítani. Erre persze képesek a pedagógusok is. Sipos Árpád, a megyei népfrontbizottság tdt- kárhelyettese a tanácskozást bevezető előadásában a pilis- szentkereszti szlovák olvasótá­bor munkájának, az ott alkal­mazott nevelési elvek, mód­szerek bemutatásával bizonyí­totta ezt. A közepes nyelvtu­dással is számos feladat meg­oldható, ha megfelelő, játékos formákat találnak a szerve­zők. Lehet szó akadályverseny­ről, rejtvényfejtésről, találko­zókról, sportról — a lényeg: az életkori sajátosságokra, az ér­deklődésre kell alapozni. i\[ em üres jegyzettömbbel 1 ^ tértek hát^ haza, akik részt vettek a tanácskozáson. A sok más mellett természete­sen szó esett a továbblépés le­hetőségeiről is. Az egyik — ne­hezebben járható — út a tá­borok számának növelése. A másik, valóban a nemzetiségek híd szerepét, erősítő megoldás az igazán anyanyelvi környe­zet biztosítása, a cseretáboro­zás. Erre is van más példa: a mohácsi iskolások a jugoszlá­viai Pélmonostorra, a pilis- szentkeresztiek Szlovákiába utaztak a nyáron. Onnan pe­dig a magyar nemzetiségű gye­rekeket várták, illetve várják, mert remélhetőleg folyamatos­sá válik az együttműködés. P. Szabó Ernő AHOL SEGÍTENEK, S AHOL NEM Könyvgyűrű Budapest körül :sere és tábor vítésére. Eőry Ede vezető szak- felügyelő irányításával azután a fővárosi zeneiskolák közül hat vállalta, hogy alig három hónap alatt bemutatja a mű­veket. A növendékek szorgal­ma és a tanárok lelkesedése végül nem egy hangversenyt, hanem négy teljes napra ele­gendő műsort produkált A hangversenyek és a felkészü­lés tapasztalatait most már va­lamennyi fővárosi zeneiskola, de az ország, s íay megyénk ze­nepedagógiai munkájában is lehet hasznosítani. Igaz, hogy a művek kottája még csak egyetlen példányban áll ren­delkezésre, d;e hogy a másolást elkerüljék, a szakosztály java­solni fogja a Zeneműkiadó Vállalatnak a legfontpsabb művek kiadását, illetve beho­zatalát. Váczi Károly, a szakcsoport vezetője elmondta, hogy a hangszereknél bevezetett gya­korlat alapján, országos zene­iskolai .verseny segítségével tervezik a megyénkénti válo­gatást a következő zenei tábo­rokba. Ennek az a jelentősé­ge, hogy így számos növendék elsajátíthatja ezeket a ritka műveket, és valamennyi zene­iskola legfogékonyabb, az in­tenzív kétheti zenetanulásra leginkább alkalmas növendéke kerül majd oda. ZENEI PANORAMA Tapasztalat Éppen két esztendeje, hogy i megalakult az Orosz—Szovjet Zene Barátainak Köre. Azóta már több érdekes koncertről is beszámoltunk, s találkozhat­tunk velük a televízió képer­nyőjén is, amikor a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában összejöttek egy kis zenehallga­tásra. A tagok közt sokan van­nak, akik nem sajnálva az uta­zás fáradalmait, Pest megye falvaibái érkeznek a rendez­vényekre, á az egyszerű zene- hallgató mellett egyre több szakmabeli kapcsolódik a ba­ráti körhöz. Ma már ott tart munkájában a kör, hogy peda­gógiai csoportja szakmai ta­pasztalatcserére és bemutató hangversenyre hívhatta az or­szág zenepedagógusait. A fővárosi orosz—szovjet ze­nei héten négy nap alatt 160 mű került bemutatásra, ezek­ből számos ősbemutató volt hazánkban. Ez úgy vált lehető­vé. hogy a Kulturális Kapcso­latok Intézete az oktatási és kulturális szervek javaslatára a baráti kör pedagógiai szak­csoportjából négy lelkes és hozzáértő pedagógust utazta­tott tapasztalatcserére a Szov­jetunióba, azzal a céllal, hogy zenepedagógiai műveket ku­tassanak fel és hozzanak ha­za. a sajnálatosan szűk kor- társ-pedagógiái irodalom bő­

Next

/
Thumbnails
Contents