Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-26 / 72. szám
1980. MÁRCIUS 26., SZERDA xMi, ap TANÁCSKOZIK A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT XII. KONGRESSZUSA (Folytatás a 2. oldalról) fontos feltétele, hogy állandóan emelkedjék a dolgozók műveltsége, politikai tudása, továbbá hogy megfelelő legyen a tájékoztatásuk, vagyis szervezett, folyamatos, közérthető információt kapjanak. Sajnos ez sem ellentmondásmentes. Vannak nézetek, amelyek ütköztetik a hitelesség, a gyorsaság, a megbízhatóság kérdését. A megbízhatóságot és hitelességet a dolgozók igen nagyra értékelik. A bizalmat megszerezni, kivívni rendkívül nagy dolog, s eléréséhez sok év becsületes munkája szükséges. De a bizalmat elveszíteni elég egy pillanat, s újraszerzése szinte reménytelen. Ezért is fontos, hogy óvjuk, védjük a bizalmat, nyíltsággal, őszinte szóval, becsülettel. Tapasztalatom, hogy a tisztességes dolgozók támogatják a rendet, a fegyelmet, a szigort következetesen alkalmazó vezetőket. Meggyőződésem, hogy a vezetés fegyelme alapvetően meghatározza a fizikai munka fegyelmét. Ebből következik, hogy számonkérni csak annak van joga, aki maga is az élen jár. A felszólaló a továbbiakban fgy folytatta: ÚJ BR0GÁ9- MOISALOM — Termelőszövetkezetünkben 1979-ben 105 szocialista brigád versenyzett a szocialista címért. Az elmúlt évben brigádmozgalmunk új szakaszához érkezett. Rendszeressé vált a szocialista brigádvezetők értekezlete, új szempontokat vezettünk be az értékelésnél. 1978—79-ben több mint 50 szocialista brigád alakult. A brigádmozgalomnak évtizedes hagyományai vannak szövetkezetünkben. 1975-ben a Dobó Katalin szocialista brigád a XI. kongresszus tiszteletére kiirt versenyben elnyerte a szakma kiváló brigádja címet. A Dobó Katalin brigád hirdette meg a felhívást, illetve javasolt csatlakozást a XII. kongresszus és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére indított munkaversenyhez. Brigádunk elsők között csatlakozott a Sziklai Sándor szocialista brigád felhívásához, melynek alapján a termelőszövetkezet 5500 tagú kollektívája a kongresszust megelőző szombaton munkával köszöntötte társadalmi életünk kimagasló eseményét. A Művek vezérigazgatója, buda- ság titkára Lázár Györgynek, nyék* f ejles z t é s éré "u t aR u i^ Tt ~ PeSÜ kÜldÖtt kaP°U SZÓt‘ az MSZMP Politikai Bizottsá* Ezt követően az elnöklő ga tagjának, a Minisztertanács A Pest megyei küldött után Ezt követően az dr. Martos István, a Medicor Győri Imre, a Központi Bízott- elnökének adta meg a szót LÁZÁR GYÖRGY: Fon fos feBadatunknak fekinfeffiSk az áBBaméBet demokratizmusának BeiSeszféséf A Minisztertanács elnöke bevezetőben kifejezte egyetértését mind a Központi Bizottság, mind a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolójával és az előterjesztett dokumentumokkal, majd így folytatta: — Az elmúlt évek kormányzati munkájában az a szándék vezetett bennünket, hogy eleget tegyünk a XI. kongresszus határozatainak, s legjobb tudásunk szerint dolgozva megfeleljünk pártunk és népünk bizalmának. Munkánkhoz folyamatos segítséget kaptunk a Központi Bizottságtól, az országgyűléstől. Az elmúlt években is elvszerű és gyümölcsöző volt a kormány és a szak- szervezetek együttműködése. Mindvégig élveztük a Hazafias Népfront, a KISZ és a többi társadalmi szervezet támogatását. A Központi Bizottság beszámolója a kormány számára megtisztelő elismeréssel szólt erőfeszítéseinkről, de munkánkat bíráló észrevételeket is tett. Ezekkel teljes mértékben egyetértek. Magam is úgy látom, hogy a kormányzati munkában van fejlődés, de a megnövekedett követelményekhez még nem mindenben tudtunk felzárkózni. A kormányzati munkában az utóbbi öt évben azok a társadalmi és szabályozási kérdések foglalták el a fő helyet, amelyek gazdaságpolitikai céljaink elérését, a gazdaság hatékonyabb működését voltak hivatva szolgálni. Emellett — folytatta Lázár György — az utóbbi években is nagy figyelmet fordítottunk a szocialista demokrácia, a tudomány, a közoktatás, a kultúra, a közművelődés fejlesztésére. Ezt kell tennünk a jövőben is. Fontos feladatunknak tekintettük az államélet demokratizmusának fejlesztését. A közszolgálat dolgozóinak többsége szerencsére nem hivatalnokszellemben, hanem a nép ügye iránti elkötelezettséggel végzi munkáját. Ez azonban még nincs mindenütt így. Ezért jogosnak tartom, ha a Központi Bizottság a közvéleményünkkel egyetértésben sürgeti, hogy az állampolgárokat jobban vonjuk be a közügyek intézésébe és ellenőrzésébe, hogy további lépéseket tegyünk az igazgatás egyszerűsítésére és szakmai kultúrájának növelésére. Pártunk helyes gazdaságpolitikájának, népünk szorgalmának, egyre növekvő tudásának köszönhetjük, hogy a megelőző öt évhez képest, ha szerényebben is, tovább javultak népünk anyagi és kulturális életkörülményei. Teljesítjük, sőt várhatóan némileg túl is teljesítjük a lakásépítés tervét, számos új szociális és egészségügyi, oktatási, kulturális intézmény szolgálja a lakosság jobb ellátását. Gazdasági fejlődésünkről szólva azt sem hallgathatjuk el, hogy teljesítményünk egésze elmarad a tervezettől, a mai szigorú követelményektől és a saját reális lehetőségeinktől is. Munkánk gyengeségei mindenekelőtt abban tükröződnek, hogy a hatékonyság s ennek következtében a nemzeti jövedelem sem éri el a tervezett mértéket. Az előirányzottnál kedvezőtlenebb az egyensúlyi helyzet, nem valósul meg a reálbér és reáljövedelem tervezett növelése. Az okokat keresve hiba lenne úgy megosztani a felelősséget, hogy a kormányzati irányító munka mindenben megfelelő volt, s csak a végrehajtás volt elégtelen. Ugyanígy hiba volna az is, ha csak a központi irányítás gyengeségeit okolnánk az elmulasztott vagy a kellően ki nem használt lehetőségekért. Az igazság azt kívánja, hogy a kritikából és a felelősségből is a kormány vállaljon többet. Elsősorban a kormányzati munka gyengeségeire vezethető vissza, hogy késlekedve reagáltunk a világgazdaságban lezajló változásokra, alábecsültük azok várható hatását. Erre alapozva túlzott védettséget tartottunk fenn vállalatainknak. ERŐFORRÁSUNK: A NÉP BIZALMA Amikor a Központi Bizottság 1978. decemberében elemezte a helyzetet, két lehetőség között választhatott: vagy folytatjuk a korábbi gazdasági gyakorlatot, vagyis változatlanul mindennél előbbrevalónak tekintjük az ötéves terv számszerű előirányzatainak teljesítését, vagy mérsékelve a növekedés i ütemét, a minőségi követelményeket helyezzük előtérbe, és az elosztást is jobban alárendeljük a fő célnak — az egyensúly javítását. A realitás ez utóbbit követelte. Az 1979-es év gazdasági mérlege azt mutatja, hogy a Központi Bizottság helyesen döntött. Pozitív folyamatok indultak el a termelési szerkezet korszerűsítésére, a vállalati Losonczi Pál kitüntetése Losonczi Pál átveszi a kitüntetést Andrej Klrllenkótól Losonczi Pált, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, az Elnöki Tanács elnökét a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a két ország testvéri barátsága és sokoldalú együttműködése fejlesztésében szerzett érdemeiért, 60. születésnapja alkalmából az Októberi Forradalom Érdemrenddel tüntette ki. A kitüntetést kedden, a budapesti szovjet nagykövetségen Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára adta át. Beszédében hangsúlyozta: testvérpártjaink hatalmas munkát végeznek annak érdekében, hogy elmélyítsék országaink együttműködését a szocialista és a kommunista építés legfontosabb területein, a békéért és a nemzeti biztonságért vívott harcban. Cselekvő részt vállalnak e munkában országaink legfelsőbb államhatalmi szervei, így a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa is, amelynek élén Losonczi Pál áll. Andrej Kirilenko a párt és a szovjet állam vezetői, valamint személyesen Leonyid Brezsnyev üdvözletét tolmácsolva jó egészséget, újabb sikereket kíván az Elnöki Tanács elnökének, a magyar nép és a szovjet—magyar barátság érdekében végzett tevékenységhez. Losonczi Pál megköszönve a magas kitüntetést, kiemelte: az elismerés jelképezi népeink szüntelenül erősödő internacionalista kapcsolatát. — Békés építőmunkájukhoz újabb, nagyszerű sikereket kívánunk a szovjet embereknek, s ez alkalommal is megerősítjük: rendületlenül, a történelem által igazolt lenini úton haladva tevékenykedünk a jövőben is együttműködésünk további elmélyítésén. A kitüntetése átadásánál jelen volt Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, Gyenes András, a Központi Bizottság titkára. Ott volt Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete, a párt XII. kongresszusán részt vevő szovjet küldöttség több tagja, valamint politikai és társadalmi életünk számos vezető személyisége. a bírálatok, amelyek leginkább segítenek. A Béke Tsz-ben 4500-an dolgoznak. 26 termelő, önálló elszámoló egységet hoztak létre. Egy-egy kollektívában, 50—200 fő dolgozik, s mérik munkájukat, ök a hangadók, az ő tevékenységük alakítja az értékítéletet, nagyszerű emberek. A TANÁCSKOZÁS meghívottja: Krasznai Lajos, a budai járási pártbizottság első titkára: — 1975-ben kongresszusi küldött voltam, nagy élmény számomra, hogy most meghívottként is itt lehetek. Sok okos, életközeli, jó felszólalást hallhatok. Reálisak, s egyben optimisták. Tetszik, hogy kevesebb szó esik az eredményekről, inkább a tennivalókra helyeződik a hangsúly. Különösen Martos Istvánnak, a MEDICOR igazgatójának és a Gagarin Hőerőmű dolgozójának tetszett a felszólalása. A gazdasági önállóságról beszéltek, a tennivalók összetettségéről, arról, hogy az önállóság mellett mennyi függés béklyózza a vállalatokat. Okosan sürgették a gyorsabb, az időben hozott döntéseket, hogy kevesebb huzavona hátráltassa a munkát. Kádár János beszámolójából azt emelném ki ami legjobban megfogott: rendszerünkben alapvető a politikai hatalom és a gazdasági alap. A munka eredményeiről, a vezetői magatartásról ebből az alapállásból lehet szólni. Nagyobb felelősség hárul a jövőben a pártszervezetekre abban, hogy segítsék: végre szűnjön meg a mindent beborító egyenlősdi. A párt- szervezetek sokat tehetnek azért, hogy a szakszervezetekben és az ifjúsági szervezetekben dolgozó kommunisták is kiálljanak a differenciálás mellett S amellett, hogy az érdekeket a társadalmi érdekek javára hangolják. Fontos ez például a falugyűléseken, ahol sok jogos igény hangzik el, mégis nemet kell olykor mondani. A nyíltság, az őszinteség nagyon lényeges. SZINTÉN MEGHÍVOTT a tanácskozáson Arató András, a megyei pártbizottság titkára: — Nekem is az a véleményem, hogy primátusa a pártszerveknek van ebben a kérdésben. A kommunisták magatartásából kell kiindulni. Mindenütt megtalálhatók a kommunisták, .rajtuk múlik: lesz-e szélesebb a demokrácia, színvonalasabbá válik-e az á!’amélet, kiállnak-e részletemen is a párt politikájáért. Itt van például — mondotta — a Csepel Autógyár gondja. Ha nem lehet póthitelért folyamodni, mert egyetlen vállalat sem teheti, nem kérhet kivételt még egy ilyen nagy, fontos gyár sem, mint a Csepel Autógyár. Így van a bérfejlesztéssel is: csak a rendelkezésre álló összeggel gazdálkodhatnak a vállalatok — ebben sem lehet senki kivétel. A pártbizottság, a kommunisták emeljenek vétót, ha a gazdasági vezető nehezebben érti meg, a szigorúbb rendet. Fontos az is, hogy minden állami és párts zerv végezze a maga munkáját. A szak- szervezet, az ifjúsági szervezet is csak akkor állhat ki valakiért vagy valakikért, ha az illetők becsülettel dolgoznak. A fiatalokra is vonatkozik ez, ha kiválóan teljesítik kötelességeiket, akkor várhatják előbbreléptetésüket. Mindennek a jó munka az alapja. Igaza volt Lázár György miniszterelnöknek felszólalásában, a mai helyzetben legyenek emberi következményei is a felelőtlen munkának. Ha egy vezető megrekedt, nem tud, vagy nem akar tovább haladni, akkor helyére nevezzenek ki újat. Az élet minden területére sugározzon ki a kommunisták hatása, a jó, a mi szigorú fogalmaink szerint értelmezett tisztességes, elkötelezett maönfopfóq NEVEZZÜK NEVÉN a dolgokat mondotta Varga László Dabas nagyközség pártbizottságának titkára: Ez a községi pártértekezleten is felvetődött. Ne általánosságban mondogassuk: vannak még tartalékok, hanem konkrétan, szemtől szembe álljunk ki, mit bírálunk, mit javaslunk. A pártértekezleten mondották azt is: becsüljük meg jobban a társadalmi tulajdont. Ne azt hajtogassuk, megsértette valaki a társadalmi tulajdont, hanem azt, hogy lopott. Fogalmazzuk meg pontosan mit jelent élelmesnek lenni, mit jelent, hogy valaki a jég hátán is megél — mert akadnak, akik ez alatt nagyon is kétes értékű morált értenek. A kritika viszont legyen szakszerű. Olyan, mint ezen a kongresz- szuson. Először vagyok küldött — mondotta Varga László —, de jobban örülök, mintha nagy fizetésemelést kaptam volna. Az erkölcsi megbecsülés legtöbb embernek mindennél többet ér. A TÁRSADALMI KONTROLL erősítéséről szólt Fö- vényesi Ervin, a Csepel Autógyár pártbizottságának titkára: Nem valami ködös dologra gondoltam, hanem arra: a munkahelyeken váljék természetessé az ellenőrzés, mert ez a leghatásosabb. A bírálat ne függjön személyektől, s ne legyenek, határok a bírálatban, minden szinten lehessen kritizálni a dolgokat. Ennek .pedig az a feltétele, hogy ne tekintse senki bukott embernek, akit megbíráltak. s önmaga se azt érezze a bírálat után, hogy becsukták mögötte az ajtót. Egyszer már mindenki értse meg, és ne utólag jöjjön rá, amikor késő — aki kritizál, az a jó barát. ★ A vita nem ért véget. Éjfélig is beszélgetnek, vitatkoznak, de az világos: a kongresszuson elhangzott valamennyi fontos kérdésben összhang van, és ahogy ez mindenkor eredményeink forrása, jelenleg is várható: a cselekvési egység hosszú évekre jó kollektívába forrasztja a kongresszusi küldötteket, s általuk küldőiket is. © A LAPZÁRTA HÍRE: A Pest megyei küldöttek egy csoportja a késő esti órákban meglátogatta a szerkesztőséget, a Szikra Lapnyomdát, s meggyőződött arról, milyen hosszú folyamat az. amíg a tegnap történt eseményekből piára nyomtatott betű. újság lesz. 6 ági Agnes gazdálkodás jobban igazodott az új követelményekhez. Űjabb vállalatok léptek arra az útra, ami a Bakonyi Bauxitbányák Vállalatnál, a Zalaegerszegi Ruhagyárban már évek óta jó eredményeket hoz, s ma is példát mutat a munkaerő-gazdálkodás megjavításában, a korszerű munkaszervezésben. Az intézkedések végrehajtását — amelyek között a fogyasztói árak felemelése is szerepelt —, megkönnyítette, hogy ezeket, mint szükséges lépéseket, népünk magas fokú politikai érettségről tanúskodó megértéssel fogadta, sőt cselekvő módon támogatta is. Ismét bebizonyosodott, hogy a dolgozók bizalma, a tőlük kapott támogatás a mi legnagyobb erőforrásunk, amire mindig építhetünk, de amivel — Kádár elvtárs szavaival élve — visszaélni sohasem szabad. Az, hogy 1978-hoz képest jelentősen mérséklődött a behozatali többlet és a tőkés vi- szonylatú külkereskedelem mérlege kedvezőbben alakult, előnyös feltételeket biztosított folyó évi tervünk indulásához is, de ahhoz, hogy az idén újabb lépéseket tehessünk az egyensúly helyreállítása felé, még jobb munkára és igen nagy erőfeszítésekre van szükség. Lehetőségeinket számba véve úgy látjuk, hogy a hatodik ötéves terv időszakában is azt az utat kell járnunk, amelyre 1979-ben léptünk, s továbbra is az egyensúly javítását kell a követelmények középpontjába állítani. Emellett, vívmányainkat megőrizve, meg kell szilárdítanunk az elért életszínvonalat, erőinkhez mérten igyekeznünk kell javítani a szociális, az egészségügyi ellátást, segíteni a sokgyermekes családokat, az otthont alapító fiatalokat és enyhíteni az idős emberek gondjain. A gazdálkodás minőségének és hatékonyságának javításában csak akkor érhetünk el sikert, ha a Központi Bizottság 1977 októberi határozatának szellemében olyan szelektív fejlesztési politikát valósítunk meg, amely megfelel adottságainknak, és jól beilleszthető a szocialista gazdasági integrációba is. Továbbá ha a beruházásra fordítható eszközöket, a szűkös devizaforrásokat nem az eddig megszokott, a „mindenkinek jár” hibás gyakorlatát követve osztjuk fel, hanem a legtöbb eredményt hozó, a hatékonyság gyors növelését elősegítő fejlesztésekre összpontosítjuk, NE TŰRJÜK MEG A RUTINMUNKÁT Nagyobb figyelmet kell fordítanunk meglevő erőforrásaink — a munkaerő, a hatalmas értéket képviselő technika, a termőföld, természeti kincseink, egyetértve Veszprémi elvtárssal, szénvagyonunk — jobb hasznosítására. Ehhez azonban a munkakultúra általános növelése mellett arra is szükség van, hogy polgárjogot kapjon az a felfogás, ami szerint a munkaerővel, a pénzzel, az anyaggal és a folyamatosan dráguló energiával való szigorú takarékosság nem a szükség, hanem az értelem parancsa. Egész társadalmunknak alapvető érdeke, hogy még jobban felkaroljuk a tehetségeket, sehol ne tűrjük meg a sablonos, a fél szívvel végzett rutinmunkát. Mindez megköveteli, hogy színvonalasabbá tegyük a kormány hatáskörébe tartozó nép- gazdasági tervezést, a gazdasági fő folyamatok összehangolását és irányítását, következetesebben ellenőrizzük a határozatok végrehajtását. Ugyanakkor elhatározót^ szándékunk, hogy a közgazdasági szabályozás célszerűbb érvényesítése közben a jövőben is biztosítjuk, sőt fejlesztjük a vállalatok és az üzemek önállóságát, szervezeti és más intézkedésekkel több támogatást, nagyobb mozgásteret kell adnunk a kezdeményező, a fe(Folytatás a 4. oldalon)
