Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-23 / 70. szám

fl PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA 1980. MÁRCIUS 23., VASÁRNAP XXIV. ÉVFOLYAM, 70. SZÁM Termelési rendszerek a fejlődés útján II. Kockázatvállalásra van szükség Nyereség! Ez a téma kerül leggyakrabban terítékre .a rendszerekben részt vevő gaz­daságok megbeszélésein. A vi­ta pedig egyre nagyobb, mert a tangazdaságok úgy vélik, hogy vagy indokolatlanul ma­gas tagdíjat fizetnek, vagy a gesztor jut nagyon magas nye­reséghez. Egyes rendszergazdák ugyanis nemcsak az együttmű­ködés fenntartását és a szol­gáltatásokat fedező összegeket kérik, hanem a többletterme­lésből is elvonnak... Ám a felelősségvállalás nap­jainkban még elég egyoldalú­nak tűnik. A gesztor nem tar­tozik anyagi felelősséggel az általa átadott technológiáért, s így olyan esetek fordulhatnak elő, mint a sződi téeszben tör­tént a cirokkal. Amikor ugyan­is a szövetkezet az alacsony hozamok miatt bejelentette ki­lépését, az ócsaiak még az alig 5 mázsányi hozamokból is hoz­zájárulást kértek. A pereske­dést csak kölcsönös kompro­misszum árán tudták elkerüli*’. Közös erővel Á pereskedés a vitás kérdé­sek megoldásának csak egyik útja. Van azonban más lehe­tőség is: a közös teherviselés’ A váci járásban egyetlen rend­szergazda van, a oernecei téesz, amely hazánk egyetlen bogyós- gyümölcs-termesztési rendsze­rét irányítja. Ám a nyereség­gel ők is hadilábon állnak, ta­valy minimális veszteséggel zárták az évet. Ennek ellenére az érdeklődés növekszik szol­gáltatásaik iránt, s ma már nemcsak Pest megyében, de Nógrád, Szabolcs-Szatmár és Győr-Sopron megyében is van­nak taggazdaságaik, amelyek száma jóval meghaladja a tí­zet. A berneceiek rendszere, amely gyakorlatilag 1977-től működik, az utóbbi időben so­kat fejlődött. Egyre több jól képzett szakembert alkalmaz­nak — a mezőgazdasági mér­nökök száma jelenleg hat —, de emellett alkalmanként igénybe veszik a Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Intézet, valamint & Kertészeti Egyetem segítségét is. A váci járásban hagyomá­nyai vannak a bogyósgyümölcs­termesztésnek, de az ország más területein is vannak na­gyobb ültetvények. A rendszer­be tömörült gazdaságok első­sorban a már meglevő ültetvé­nyek korszerűsítésében, új te­lepítések létrehozásában léptek előre. S bár a bogyósgyümöl­csök megmunkálásának gépesí­tése a legnehezebb, a bernecei rendszer és a szövetkezet szak­emberei a technológia korsze­rűsítése érdekében nemrég pél­dául oszlopállító gépet tervez­tek és építettek, s ezekből a taggazdaságoknak megrende­lésre szállítanak. Szintén hosz- szas kísérletezés után találtak a keskeny sorok között is hasz­nálható traktort, amely jelen­tősen megkönnyíti a málna művelését. Most folynak e gyü­mölcs gépi betakarításának kí­sérletei is... Gazdasági társaság Mivel a gesztor véleménye szerint a jelenlegi társulási for­ma nem szolgálja kellően a fejlődést, azt tervezik, hogy rö­videsen gazdasági társaságot alakítanak. Ügy vélik, hogy a közös anyagi érdekeltség meg­teremtésével, az együttműkö­dés erősítésével az eredmények még jobbak is lehetnek. Szin­tén az előbbre lépést szolgálja, hogy szeretnék megoldani a rendszeren belül a megtermelt gyümölcs feldolgozását is. Ez egyrészt már megvalósult, hi­szen a szobi gyümölcsfeldolgo­zó közös vállalat már alapítás óta tagja a rendszernek, a szörpjeiről híres drégelypalán- kí Szondi Termelőszövetkezet pedig néhány hónapja teljes jogú tag. Elsősorban tehát rá­juk számítanak. A közös kockázatvállalás azonban nemcsak a- bernecei rendszerben vetődik fel ilyen élesen. Az országban működő más együttműködésekben is jelentkeznek hasonló gondok. Ugyancsak javasolják a szak­emberek, hogy csökkenteni kel­lene a bürokráciát is, mert a gesztorok olyan adatszolgálta­tásra kényszerítik tagjaikat, amelyek jelentősen eltérnek a más intézmények- által kért adatoktól, s így éz pluszmun­kát jelent. A technológiák fino­mításán, csiszolásán kívül sem a rendszerek, sem a gazdasá­gok szakemberei nem tudnak számottevően újítani, és ez bi­zonyos mértékű megtorpanást okozott. A jövőben az egyetlen járható útnak az önköltségek csökkentése, a takarékosabb gazdálkodás látszik. Ugyancsak nagy tartalékok rejlenek a rendszerekben foglalkoztatott szakemberek képzettségének felfrissítésében. Ma még elő­fordul ugyanis, hogy öt-hat növényfaj termesztésével ösz- szefüggő szaktanácsadást ugyanaz a szakember végzi, így ismereteit nem tudja kel­lően elmélyíteni, figyelme erő­sen megosztott. A rendszerek nemcsak a technológiák gazdáiként van­nak monopolhelyzetben, ha­nem többnyire az általuk hasz­nált gépek, gépláncók beszer­zésében és az alkatrészellátás­ban is. Főleg ez utóbbival van­nak gondok, amelyek olykor csupán bosszantóak, ám más­kor a folyamatos munkát aka­dályozzák. A hatékonyság is Még meg nem oldott egyelő­re a piackutatás, a közös érté­kesítés megszervezése sem. A szakemberek véleménye szerint a fejlődést jól szolgálná az értékesítés és a feldolgozás ki­alakítása. A berneceiek ebben jó példaként szolgálhatnak1 Mint Váncsa Jenő miniszter- helyettes megállapította, a rendszereknek a gondok elle­nére is van jövőjük. „Minden Elmarad a műsor Legközelebb áprilisban A deákvári közönség már megszokta, hogy a Ságvári Klubban minden hónap utol­só előtti keddjén jelentkezik a Deákvári Esték sorozat infor­mációs klubműsora. Ezúttal azonban elmarad. Főhivatású műsorszerkesztők bizonyára olyankor is kitalálnak vala­mit, amikor a szereplők az utolsó előtti napokban lépnek vissza, s már kevés idő ma­rad az intézkedésre — mond­ták a társadalmi munkás szer­vezők. Most erre nem nyílt mód, már nem tudtuk megten­ni, s nem akarunk formális, pótmegoldással rendezett mű­sort adni a közönségnek. Nem volt más megoldás. Egy hó­nap kimaradt. Áprilisban is­mét jelentkezne^. kétséget kizáróan bebizonyoso­dott, hogy a biológiai és tech­nológiai követelményeket be­tartó és betartató termelési rendszerek többet, jobbat, ol­csóbban termelnek, mint a rendszeren kívül gazdálkodó üzemek legtöbbje. Az is igaz, hogy a rendszerszervezők vagy rendszergazdák számára anya­gi és erkölcsi haszonnal jár tevékenységük” — állapítja meg a miniszterhelyettes. Az elmúlt esztendőben a minisztérium kezdeményezésé­re széles körű feltáró és elem­ző munka kezdődött a gondok megszüntetésére. A MÉM ille­tékesei szerint a jövőben na­gyobb figyelmet kell fordítani az egyes rendszerek értékelésé­re, minősítésére és nem utolsó­sorban a működésükhöz szük­séges külső feltételek megte­remtésére. Egy-egy társulás­nak alapvető feladata kell le­gyen a hozzá tartozó ágazat egészének fejlesztése mellett a termelési technológiák egyes szövetkezetekre való adaptálá­sa is. Nem kevésbé fontos az ágazattársítások megvalósítása, a hatékonyság és a verseny- képesség növelése. Furucz Zoltán (Vége) Fél évszázad után — megoldódik A múzeum ügye - társadalmi ügy Raktárakban a nagy értékű gyűjtemény Az 1887-ben alakult Váci Múzeum és Régészeti Bizott­ság, mely 1895-ben a Váci Múzeum Egyesület nevet vet­te fel, még magánházaknál őrizte féltett kincseit, és csak 1330-ban költözött viszonylag jobb helyre, Pauer Imre egye­temi tanár házába, a Múzeum uca 4. szám alá. Tragor Ignác, a Váci Mú­zeum Egyesület megalapítója már a harmincas években ar­ról panaszkodott, hogy nem tudja hol raktározni az 1912- ben, majd a húszas években feltárt pótolhatatlan leleteket. 1949-ben, amikor az állam át­vette a lakosság áldozatkész­sége és társadalmi összefogd-, sa alapján létrejött múzeu­mot, az átvevők megdöbben­tek a látott, raktárakba zsú­folt értékeken és sürgették a múzeum megfelelő helyisé­gekbe történő áthelyezését. Minden rparadt a régiben. Az 1960-as években kezdődő, az állam által is támogatott hely- történeti kutatás eredményei olyan katasztrofális helyzetbe hozták a váci múzeumot, hogy annak felelős vezetői kényte­lenek voltak vészjeleket lead­ni. Közügy lett A váci múzeum-ügy kez­dett társadalmi üggyé lenni. Közben a múzeum munkatár­sainak már nemcsak az volt a gondjuk, miként lehet pó­tolhatatlan és raktárakból ki­szorult értékeket megmenteni, hanem az is, hogyan utasít­sák vissza a helytörténeti ku­tatók felajánlott gyűjte­ményeit. Amit lehetett, mindent meg­tettek. A volt magánház pin­céjében kőtárt, udvarocskáján kamarahangversenyek cél­jaira hangulatos kertet ké­Ősváros a teraszokon A kőszegi hegy déli oldalán az idén is folytatódik a Ve- lem-Szentvid késő bronzkori és vaskori település régészeti feltárása. A hazai őskorkuta­tás e nagy vállalkozása kere­tében szabadtéri múzeumot alakítanak ki, s nyitnak meg a területen. Az első épület- együttest már ez év májusá­ban átadják. Elsőként őskori házcsoportot mutatnak be eredeti nagyságban. A nyolc teraszon elhelyezke­dő ős város ban a szakemberek már világosan elhatárolták, az iparosok és a kereskedők la­kóhelyét. Tudják azt is, hogy a késő bronzművesség köz­pontja volt a város. Az ércet a közeli Alpokból szállították, a készárut a korabeli Euró­pa legfontosabb kereskedelmi útvonalán, a hegy lábánál hú­zódó borostyánkő úton juttat­ták tovább. A teraszokon a bronzkori lakosságnak körülbelül 10 egy­mást követő nemzedéke élt. Az őskori szabadtéri múzeum­nak tehát bőven lesz bemu­tatni való ja. Öiifesl ügyelet Hétfőn dr. Afra Tamás, ked­den dr. Gulyás Zoltán, szer­dán dr. Kiss Péter, csütörtökön dr. Kovács Pál, pénteken dr. Csömör Pál, szombaton és va­sárnap dr. Gulyás Zoltán tart ügyeletes orvosi szolgálatot Vácott' a régi kórház épületé­ben (Március 15. tér, 9.). Az éjszakai és ünnepi ügyeletet teljesítő orvosokat a 11-525-ös telefonszámon lehet hívni. A beosztás hét közben meg­változhat. A jövő hét eseményeiből Hétfőn: Ereszkedik le a fel­hő címmel magyarnóta- és népdalestet tartanak a műve­lődési központ színháztermé­ben este 7 órakor. Délelőtt 11-kor a 34-es te­remben Solyóm Kati, a Pécsi Nemzeti Színház művésze mu­tatja be Mesebál című műso­rát. A Dunakanyar Fotóklub Baráti Körében este 6 órakor a Kauffmann házaspár tart útiélmény-beszámolót, me­lyet Salzburgban és környékén készített diafelvételeikkel il­lusztrálnak. A mezőgazdasági szakközép- iskolában este 7 órákor Boros Aladár „A kollektívizmus — hazafiság — nemzetköziség” címmel tart előadást. Kedden: délután 4 órakor az Esze Tamás laktanyában Mi­kes István festőművész be­szél különböző művészeti stí­lusokról. A művelődési központ mű­szaki klubjában délután 5-kor az Űtibeszámoló építész szem­mel című sorozatban Prsymu- sala Albin lengyelországi ta­pasztalatait ismerteti a klub­tagokkal. Szerdán: a Pedagógus klub­ban Ágh Bíró Béla a Géza ki­rály téri Szakközépiskola igaz­gatója mutatja be színes dia­felvételekkel színesített elő­adásában a déli és a keleti Kárpátokat. Csütörtökön: az Üjbarátok Klubjában délután 5 órakor Afganisztánról és Kínáról hal­lanak politikai előadást a klub­tagok. A Magyar Hajó- és Daru­gyár váci gyáregységében dél­után 3 órakor Bernáth György újságíró lesz a TIT-klub ven­dége, „Űj súlypontok Latin- Am,erikában” címmel tart elő­adást. Pénteken: délután fél há­romkor a Híradástechnikai Anyagok Gyárában dr. Nógrá­di György TIT-előadásában Ázsia új erőviszonyairól be­szél. Szombaton: a művelődési központ 34-es termében este 6 órakor a Binder együttes ad jazz-hangversenyt. Vasárnap: délelőtt 10 órakor a színházteremben a Pest me­gyei disco-klubok hanglemez­lovasai versenyeznek. pezték ki. De mindez csak erőlködés, foltozgatás abban a városban, melynek története vetekszik Buda, Visegrád, Esz­tergom, Székesfehérvár törté­nelmével. Ezért is lett a váci múzeum ügye társadalmi ügy. A lakos­ság sürgetésére a városi ta­nács nemegyszer napirendre tűzte a múzeum új helyiség­be történő költözését. Így szü­letett a terv a görög templom elfoglalására, terv a templom udvarán levő ház lefoglalása múzeumegyüttesnek, terv a műemlék jellegű 1731-ben épült Vörösház átalakítása múzeummá. Évekbe telik Az utóbbiról már olyan hí­rek terjedtek el, hogy minden készen áll, már csak építőipa­ri kapacitás kell és a mú­zeum-ügy végre dűlőre jut. Ezzel kapcsolatban felkeres­tük a városi tanács műszaki osztályán Nagy Béla magas- építési csoportvezetőt, aki az alábbi felvilágosítást adta: — A Vörösház átalakítása csak egy újabb alternatíva, melyhez a végső jóváhagyás még nem érkezett meg. Nem­hogy műszaki tervek, de még a tanulmányterv sem készült el. A Vörösház átalakítását múzeum céljaira magunk is javasoljuk és mindent megte­szünk annak érdekében, hogy a múzeum megfelelő helyre költözzön. Az ügy mielőbbi megoldását segíti az is, hogy a Zöldért Vállalat az épület­ből elköltözik, nagy része már a gödöllői út mellett épített telepen működik, de ha min­den zökkenőmentesen folyik, akkor is legalább három év, míg a múzeum a Vörösházba költözhet. Ezt a közönség is megérti, hiszen mindenki tudja, hogy az épületben levő vállalatok­nak újabb raktárhelyiségek­ről kell gondoskodniok és egy műemlék jellegű épület hely­reállítása sokkal hosszabb időt vesz igénybe, mint egy új ház építése, vagy régi tatarozása. Közkinccsé tenni Raduly Emil, a váci Vak Bottyán Múzeum igazgatója a következőket mondotta: — Mi csak megköszönjük Vác lakosságának, hogy szív­ügyének tekinti a múzeumot, hogy raktárban bezsúfolt kö­zös értékeinket mielőbb köz­kinccsé tegyük. Minden téren érezzük a lakosság és a város vezetőinek támogatását. Ép­pen ezért szeretném megkérni mindazokat, akiknek tulajdo­nában a régi Vörösházról fénykép, rajz, leírás van, jut­tassa el hozzánk, mutassa be a múzeumnak. Köszönettel ve­szünk minden szóbeli bejelen­tést is. A Vörösházat az ere­deti állapotnak megfelelően szeretnénk átalakíttatni és a legkorábbi képünk csak az 1950-es évekből való. Ekkor már a műemlék jellegű épüle­tet helytelenül több ajtó- és kapunyílással megbontották. M. Gy. KISZ-érdemérmes sportvezető Számítanak a munkájára A fiatalokért, a fiatalokkal együtt... Még általános iskolás diák korában testnevelő tanára, Huszár Béla szerettette meg ve­le a sportot, amely végigkí­sérte eddigi életét. Kamasz­ként a foci és a kézilabda ér­dekelte a legjobban, s húszéves korára Nagymaroson már NB II-es szinten játszott. Aztán a váratlanul jött betegség meg­bénította a pályafutását. Két évtized A sport szeretete azonban megmaradt. Ritz Ferenc több mint húsz éve, 1959-től sport­vezető. Először a szobi járás Testnevelés és Sporttanácsán a labdarúgó-szövetség elnöke volt. Aztán 1970-től, miután a szobi egyesült a váci járás­sal, hosszabb ideig ezen a te­rületen dolgozott. 1973-ban a Vác városi Tanács sportfel­ügyelőségére került, ahonnan négy évvel később visszatért eredeti foglalkozásához, az építészethez. Ma, a rádi tanács műszaki előadója. — Igaz, hogy immár hato­dik éve élek Vácott, de a szí­vem mélyén a váci járást job­ban szeretem. Ennek elsősor­ban az a magyarázata, hogy Nagymarosról indultam el... — mondotta. Bizonyára nemcsak a szülő­faluhoz való ragaszkodás, de annál több, valami más is ins­pirálja Ritz Ferencet, hogy te­vékenyen részt vegyen a járás sportéletének alakításában, fejlesztésében. Három évvel ezelőtt egyebek mellett ezért vállalta el a váci járási KISZ- bizottság sportmunkabizott­ságának a vezetését. — A munkabizottság tag­jait igyekeztünk úgy kiválasz­tani, hogy a járás minden te­rülete képviseltesse magát. Ezek a fiatalok, tapasztalatom szerint, legalább úgy szeretik a sportot, mint én magam. Er­re egyébként szükségünk is van, mivel általuk mozgósít­juk a sportaktívákat és a já­rás fiataljait egy-egy rendez­vény sikeres lebonyolításához. A bizottság persze más jel­legű feladatokat is ellát. Hi­szen mozgósítani csak ott ér­demes és lehet, ahol a sporto­lás feltételei is adottak. Volt már néhány községben arra példa, így Kemencén a sí- és szánkópálya kialakításánál, és Radon is, a sportpálya és az öltöző építésekor, hogy ezek­nek a létesítményeknek a megvalósítását a bizottság tag­jai szorgalmazták a legjobban a községi tanácsoknál. Közös érdem — Értünk el az elmúlt idő­szakban néhány szép ered­ményt, amely mindannyiunk érdeme volt. Ettől függetlenül számtalan tennivaló van még a jövőben is. Elsősorban az aktívahálózatot szeretnénk fejleszteni, s a fiatalokat úgy kell képeznünk, hogy minden téren helyt tudjanak állni. A legfontosabb persze az, hogy szeressék a sportot. Ritz Ferenc, kevesen hin­nék el róla, túl van a negy­venen. 1957-ben kapcsolódott be az ifjúsági mozgalomba, amelytől azóta sem tudott el­szakadni. — Ebben az évben abba akartam hagyni a munkát, de végül is lebeszéltek szándé­komról. Volt egy olyan érzé­sem ugyanis, hogy túlságosan idős vagyok én már a KISZ- hez. Amikor három évvel ez­előtt megkaptam a Kiváló If­júsági Vezető kitüntetést, ak­kor jutott eszembe először az, hogy nekem itt már egyre kevesebb a keresnivalóm. De a körülmények s az, ahogy a többiek hozzám viszonyultak és viszonyulnak egyre inkább meggyőz arról, hogy szükség van a munkámra, számítanak rám. Ez adja az önbizalmat, a további lendületet... Jó érzés a fiatalok között lenni, mert tudom ázt, hogy van se­gítségem, olyanok, akikkel ér­demes együtt dolgozni. A család is De nemcsak a fiatalokat ne­veli sportszeretetre, hanem a családját is. Évek óta a szobi Petőfi Természetjáró Szakosz­tály tagjai. A nagyobbik fia a Váci Fonó kézilabdacsapatá­ban játszik, s megyei ifjúsági válogatott. A kisebb fia pe­dig a Váci Izzóban asztalite­niszezik. ö maga a kosdi öregfiúk csapatában focizik. Ritz Ferenc a járás sport­életében kifejtett eredményes munkája elismeréseként a na­pokban kapta meg a forra­dalmi ifjúsági napok alkalmá­ból a KISZ-érdemérmet. Cs. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents