Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-23 / 70. szám
\ 1980. MÁRCIUS 23., VASÁRNAP m/fret f </un(m 5 Dabason már nemes tradíció Korántsem csak pénzkérdés A munkavédelmi felügyelő egy napja Ég és föld között A szigetcsépi Lenin Tsz-ben ma már ólanként húszezer csirkét nevelnek egyszerre, és a tejtermelés évente négyezer liter tehenenként. A szövetkezet a múlt év óta kecsketenyésztéssel is foglalkozik: 1982-re ezeranyás kecsketelepet kívánnak létrehozni. A közös gazdaság szoros kapcsolatot tart fenn a szovjetunióbeli testvérgazdaságával, az Omszk megyei Puskinó község Kommunizmus Hajnala kolhozzal és kölcsönösen látogatják egymást. Az idei fejlesztés egyik fontos mozzanataként bővítik az elektromos hálózatot a 2055 hektáros szövetkezet majorjában. Lakáshoz jutni általában kétféleképpen lehet. Vagy vásárol vagy építkezik az ember. Vidéken inkább az utóbbi jellemző. Ahhoz viszont, hogy az ember építkezni tudjon, minden egyéb mellett szükséges egy telek. Sok szó esik mostanában erről Tökölön, ahol igény is van, telek is van. illetve mégsincs ... Terület — parlagon A tanácselnök, Szuszity Péter. kétkedve méreget, amikor efelől érdeklődöm. — Elmondaná miről is van szó tulajdonképpen? — A község belterületén van egy telkek kialakítására megfelelő rész, az úgynevezett Papkert, amely a téesz tulajdonát képezi, de pillanatnyilag semmire sem használják. A terület — mintegy 600 hektárról van szó — nagyon kellene nekünk, hogy kielégíthessük az igénylőket. Sokan vannak akik építkeznének, de sajnos a téesszel nem tudunk megegyezni. . • — Miért akadtak el a megbeszélések? — Meglehetősen sokat kérnének érte. — Mennyit kérnének? — Erről nem nyilatkoztak. — Hány telekigénylő van jelenleg? — ötven vagy ötvenöt, nem tudom most pontosan. — Miért ragaszkodik a téesz még mindig ehhez a területhez? — Nem tudni. Mennyibe kerül? Belelapozunk az igénylők névsorába, találomra írok ki kettőt. Az első címen — láthatóan új még a ház — középkorú asszony először nem érti mit akarok, csak később rémlik neki valami. Az igénylést még a fia adta be úgy hat évvel ezelőtt, de azóta már Pesten lakik, ott kapott lakást. A másik címen próbálkozom. Az eredmény a korábbival azonos. Miként vélekednek az ügyről a szövetkezetben? A Duna Tsz irodájában Pesuth Ambrus elnökhelyettes, aki maga is Tökölön lakik, elmosolyodik : — Nem egészen így áll a helyzet, ide tartozik még vaMegyénk egyik leg dinamikusabban fejlődő települése Dabas, a kilenc községiét átfogó, 85 ezer embernek otthont adó dabasd járás székhelye. Lakosságának összetétele éppen olyan heterogén, az emberiek életvitele ugyanúgy sokfélte, mint a környező falvakban. Dabas nagyközség és a járás története, fejlődése szorosan összefonódik. Polarizálódtak az eltenté- tlek. Egyfelől adott a korszerűsödő, fejlett iparral és viruló mezőgazdasággal rendelkező település — kedvező már a foglalkoztatottság szintje, egyre többen helyben keresnek és találnak munkát, nem vállalva már az ingázás, a kátlakiság nehézségeit —, másfelől alacsony még a kommunális ellátás szintje. A Dabas környéki homokdombokon jóféle bont ad'ó szőlőt termesztenek, állatokkal foglalkoznak az emberek. Jövedelmükből összkomfortos, szépen berendezett házaikat építenek, ám kénytelenek nélkülözni a civilizáció némely áldását: a földgázszolgáltatást, a burkolt úttestet, a kövezett járdákat. Lépésről lépésre Amikor legutóbb itt jártam, s a járási hivatalban Gogolák Balázs osztályvezetővel beszélgettem, a szemközti téren földet mozgató erőgépek dübörgése nyújtott stíikzerű aláfestést. Éppen az új, 17 munkahelyes szakorvosi rendelőt alapozták. Hallottam, hogy az lami: Van ott egy épület, amiben irodánk működik. Az volt az ajánlatunk, hogy azt átvesszük, az árát pedig levonjuk a tulajdonunkat képező és a tanács igényelte terület árából. A különbözeiét pedig felajánlottuk a tököli gyermekintézmények — óvodának, bölcsődének — építésére. — Végül is miért nem tudnak egyezségre jutni, ha ... — Nézze, az épületért a tanács másfél millió forintot kér, a hat hektárnyi területért pedig 600 ezer forintot ajánlott fel. — Szerintük ennyire értékelte a földhivatal? — Nem tudom, hogyan történhetett, hiszen sokkal többet ér, ezt a tanácselnök is elismerte. Ha csupán 100 forintot számítanának négyzet- méterenként, mert ennyit mindenkor megér, az akkor is hatmillió forint. — De önöknek nincs rá szüksége. És nem mindegy, mennyi lesz a fennmaradó összeg, amit átutalhatnak? — Az igaz, hogy a terület komolyabb gazdálkodásra alkalmatlan, de kitűnő építkezésre. — Akkor most mi lesz? — Megkértük a földhivatalt, értékelje fel ismét. — De hiszen ugyanez a hivatal egyszer a tanács megbízásából már megtette ezt. — Hatszázezerre. — Elképzelhető, hogy most más árat állapít meg? — Meglátjuk ... — Miért nem fogadják el a téesz ajánlatát? A különbözet úgyis a községé lenne, faggatom a tanácselnököt. — Ha kisajátítanánk, az nagyon sokba kerülne. Közmű- vesíteni kellene és csak úgy parcellázhatnánk. — Milyen a kapcsolat önök és a téesz vezetősége között? — Jó. Nincs nekünk egymással semmi bajunk, csak hát ebben a dologban nem tudunk előbbre jutni. — Mikor lesz hát parcellázás Tökölön? — kérdezem a téesz képviselőjét. — Nem tudni. Mi ragaszkodunk ahhoz, hogy többet ér. Majd ha a felértékelés megtörtént, ismét visszatérünk a témára. Akkor kell majd törvényes megoldást találni. Hogy mi lesz a Papkert sorépülő SZTK-val a nagyközség és a járás sürgető gondja oldódik meg, ugyanis az új épületben már helyet kap a szemészeti, az ortopédiai és az ideggyógyászati szakrendelő is. Eddig a rászorulóknak Kispestre kellett utazniuk... Most, március közepén Pétiké Jánosné, a nagyközségi tanács elnöké azt újságolja: miár a második, emeletet húzzák föl az építők, jó ütemben haliadnak a munkálatok. A hónap végén nagyszabású társadalmi munkiaakcióra kerül sor, a település apraja-nagyja az építkezésen szorgoskodik majd. Örökölt gondok — Nem tudom, mi lenne velünk a lakosság segítőkész- sége nélkül — jegyzi meg az elnöklasszony. — A fejlesztés némely esetben korántsem pénzkérdés! A jelenlegi terv* ciklusra is eléggé méltányos összeget — 70 millió forintot — kaptunk a megyétől. Jut ebből sok mindemre, de néha a szűkös tervezőkapacitás okoz gondot, néha meg kivitelezőt nehéz találni. Szerencsiére van a tanácsnak saját építőbrigádja, amely jó pór tervezett beruházásit megvalósított. Legfőbb baj, hogy olyan infrastruktúrát örököltek, amelynek teljes átialakáitátoá- hoz, korszerűsítéséhez sohasem lesz elég pénzük. Egyszerűen nincs ennyi, öreg, zsúfolt épületekben, 11 helyen szétszórva tanulnak még pélsa, még nem tudni. Mindenki a maga igazát keresi, a téesz, a tanács egyaránt. Mindkét véleményt hallva azon tűnődöm, miért nem értik egymás szavát? Vagy csupán én érzem nagyon is egyszerűnek a megoldást? Nem hiszem. Mindenki jól jár Az egészben egyetlen motívum most még megnyugtató: bármi lesz is a megbeszélések, egyezkedések végeredménye, mindenki jól jár. Kiváltképpen a gyermekek nyernek rajta. Bizonyára sokunkat eltölti a büszkeség, amikor a kirakatokban látjuk a Szilasmenti, Termelőszövetkezet készítményeit: a különböző gyógy- cseppek és újabban az ételízesítők sok emberrel, köztük igen sok külföldivel ismertetik meg járásunk nevét. A Székely brigád — Az emberekre, gondjaikra és örömeikre egyaránt állandóan figyelünk — mondja Fábián Frigyes elnökhelyettes és Kovács László, a szövetkezet pártbizottságának titkára. — Minden siker, minden eredmény mögött ott vannak a szövetkezeti tagok. Ki-ki a maga területén végez becsületes munkát, legyen állat- gondozó, gépkezelő, növény- termesztő, adminisztrátor vagy vezető: egyformán értéket állítanak elő. Az már az elmondottakból is érződik, hogy Szekeres Erzsébet személyzeti és közművelődési osztályvezető nincs egyedül, amikor a szövetkezeti tagok közművelődési életét szervezi és tervezi. — Sok segítőm .van. Az a véleményünk, hogy a termelés fejlődése a közgondolkodás fejlődésével és a közérdául a III. kerület isikolás- gyarjksd. A mostani tervidőszakban a járásnak 350 új óvodai férőhelyet terveztek, ebből Dabasnak 70 jutott. — Tavaly összefogott a tanács, a lakosság, s a helybéli ipari és mezőgazdasági üzemek jelentős anyagi támogatásával 120 kisgyermek elhelyezésére alkalmas óvoda alapozását kezdtük meg, soron kívül — említi Pétiké János- né. — Éppen mosít jövök az építkezésről. Azt mértük, föl, mikorra adhatjuk át? Nagyon bízunk abban, hogy augusztus 20-án avathatjuk az új óvodát. Elsorolni is hosszú, mennyit és miben segítettek a helyi üzemek — a Fehér Akác Tsz, a nyomda, az áfész, a PVCSV telepe, a Volán-üzemegység — no meg, milyen lelkesen dolgozik . társadalmi munkában a lakosság. Számításiunk szerint összesen 3 millió forintot tesz ki munkájuk értéke. A társadalmi munka nemes tradíció Dabason. A múl't évben 10 millió forint értékű munkát teljesítettek a helybeliek településiükért. Iskolacentrikus terv Kezük nyomát játszóterek, sportpályák mutatják. Ám a változó világ, a tartalmasabb életformát akaró igények újabb és újiabb dolgokat sürgetnek. — Büszkék vagyunk eddigi eredményeinkre, de nem hallgathatjuk el a gondokat sem. Nincs bölcsődénk, jól felszerelt művelődési házunk, rossz a községi utak állapota — folytatja az elnökiasszony. — Főképpen az iskolahálózatot kiéli bővíteni. Idén május elsejére készül el a második kerületben egy új 8 tantermes iskola. Örültünk, de mindez kevés, további tantermekre lenne szükség Dabason, s a járásban is. Ezért a következő középtávú terv, nem véletlenül, iskolacenitrikus lesz. * Térjünk át más témára! Milyen a lakáshelyzet? Az elnökasszonynak máris akad tarsolyában kedvező hír. A nagy ütemű, magánerőből történő építkezés mellett a tanács is otthonhoz segíti az itt élőket. Az ABC mellett kijelölt térségen állnak már a célcsoportos tanácsi beruházásban épülő, 84 otthonnak helyet adó tömb falad. Á lakástulajdonosok decemberben megkapják a kulcsokat. Kahutek Magda zet javulásával kölcsönhatásban van. Ezért napról napra sürgetőbb lesz a tudatformálás, általában a mind hatékonyabb népművelési munka. Tudjuk, hogy serég együtt dolgozó még nem okvetlenül közösség, azzá csak a szellem, a lélek, a gondolkodás és az ízlés teszi. Egy-egy szocialista brigád már itt a szövetkezetünkben is szolgáltat példát erre. A Székely Bertalan szocialista brigád több kiállítást és az egész szövetkezeti tagság részére ünnepnek számító eseményt rendezett. Az eseménynapló lapjai igazolják Szekeres Erzsébet szavait. Csomagolnak, válogatnak A szövetkezet irodaházának tanácstermében akkor sem lehetett egy tűt sem leejteni, amikor Kresz Albert fotóművész hozta el a Hévíz- győrkön Édesanyám rózsafája címmel már bemutatott képeit. Ott voltak a hévíz- györki asszonykórus tagjai is. A vendégek a képeket nézegették, sokan beszélgettek az asszonyokkal. Csodálkoztak, amikor a hévízgyörkiek a Szilasmenti Termelőszövetkezet sok vezetőjét névről említették: Ha baj van, Fiatal fiúként került a Cse- | pel Autógyárba, hamarosan levizsgázott az esetergályos és köszörűs szakmából is. Később munka mellett elvégezte a gépipari technikumot is. A szakszervezett bizottság javaslatával a SZOT kétéves munkavédelmi tanfolyamára került. Bajnok János jelenleg a Csepel Autógyár vállalati szakszervezeti bizottságának munkavédelmi felügyelője. Szabódák, amikor szándékom megtudja. Nem akar szerepelni, nincs olyan különös, amiit érdemes volna megírni róla. Végül, hogy nem tágítok, megadóan néz a naptárára, s szinite sóhajtva mondja; ma üres napom van, beszélgethetünk. — Munkám szorosan kapcsolódik a szakszervezet egész tevékenységéhez, amelyről hamarosan számot kell adnunk. Ügy döntöttem, hogy ma áttekintem eddigi munkánkat, s készülök a beszámolóra — kezdi, de máris telefonberre- gés szakítja félbe beszélgetésünket. A jogsegélyszolgálattól keresik. Szakvéleményt kérnek tőle. Ha már számvetésre készül, arra kérem, tegye ezt úgy, hogy olvasóink is megismerhessék a vállalat munka- védelmi eredményeit, gondjait, egy munkavédelmi felügyelő hétköznapjait. Kevesebb baleset — Azt nem állíthatom, hogy kiemelkedő eredményeket értünk el, de javult a baleseti helyzet Amíg 1975-ben 670 dolgozót ért baleset, ez a szám 1979-ben már 524-re csökkent Ezzel azonban még nem elégedhetünk meg, számunkra a balesetek megelőzése a legfontosabb. A Csepel Autógyár gazdasági vezetése tavaly 11 millió 911 ezer forintot költött az egyén védelmére. — Sajnos, baleseteink többsége mégis azért fordul ellő, mert a dolgozók nem használják az egyéni védőfelszerelé- sekett.^Amd pedig a legszomorúbb, a sérültek tíz százaléka fiallak Ismét félbeszakad a beszélgetés, két fiatalember lép be. Munkavédelmi tanfolyamra küldi őket a szakszervezet, Bajnok János kitölti jelentkezési papírjaikat, vált még velük néhány szóit Mi itt is itthon vagyunk. A mi szövetkezetünk, meg az itteni szövetkezet között nagyon jó a kapcsolat. Amikor a határ még alszik, s reánk, növénytermesztőkre nincs szükség, ide járunk Ke- repestarcsára. Csomagolunk, válogatunk a szalag mellett halat tisztítunk, végezzük, amivel megbíznak bennünket. Vérré váló világnézet Gergelyné, Szovicsné nevetve mondták: munka közben tanítgatjuk az asszonytársakat a hévízgyörki nótákra. — Megéri a fáradozást ez a mind többet kívánó rendezvénysorozat? — kérdezem Szekeres Erzsébetet. — Azt tartjuk — feleli —, hogy a szocialista világnézethez az értelmen át vezet az út. Művészet, irodalom, zene, ének, de különösen a társas ének, és általában közösségi élmények és emberi példák nélkül ez a világnézet nem válhat senkinek a vérévé. Egész munkásságunkkal azon fáradozunk, hogy szövetkezetünkben legyenek olyan em- oerek, akik a többieket tájékoztatni tudják, s az általuk nyújtott ismeret a közösségek életében és munkájában hasznosuljon is. már késő! A szakszervezet munkahelyenként munkavédelmi őröket szervez, közülük a 329- ből már 80 fiatal A tanfolyamok és a továbbképzések is azt a célt szolgálják, hogy minél több fiatal ismerje meg a legfontosabb szabályokat Hogy vérükké váljon — Egyedül a tanfolyamok és továbbképzések nem segítenek. Nagy szerep jut azoknak, akikre az ellenőrzés hárul, így a szakszervezett munkavédelmi felügyelőkre. A szemlék, ellenőrzések többsége tavaly eredményes volt, bár akadt olyan üzemvezetői hatáskörbe tartozó szemle is, amely sajnálatos módon elmaradt. Holott a munkavédelemmel naponta kell foglalkozni. Magam is sokat járom a gyárakat, az üzemeket, s rá kell jönnöm, hogy amikor azt hiszem, sikerült meggyőznöm valakit a szabályok betartásának fontosságáról, másnap újabb szabálytalanságot követ el. Ezért hangsúlyozom, hogy nem elég a szabályok megértetése, be is kell gyakorolta tini az emberekkel, hogy vérükké váljanak. Mert a balesetieket csak így lehet megelőzni. És ez, mármint a megelőzés, a legfontosabb. A szocialista brigádokkal Szerinte, mint mondja, a gyakorlati oktatáson —amely minden gyárban, így náluk is pontosan megtörténik — fontos szerepet kellene adni a begyakoroitatásnak. Különösen érvényes ez az egyre korszerűsödő gépek mellett, az új technológiánál. Vesszőparipája, ha nem figyelünk oda eléggé a megelőzésre, a modernizálás még több baleset forrásává válhat. — A munkavédelmi oktatás nem lehet tehát formális, sablonos. Ha ezt megoldjuk, óriási lépést teszünk a megelőzés érdekében. S ha az előbb arról panaszkodtam, hogy vannak olyan dolgozóink is, akiket naponta kell újból és újból meggyőzni, akkor azt is elmondhatom, hogy váratlan segítőim is akadnak. A szocialista brigádbk, meglepően sok vállalást tettek a baleset- mentes munka érdekében. Velük, az ő aktív közreműködésükkel bonyolítjuk le a gyári vetélkedőket is. Közben ismét két telefon, megbeszélések, felvilágosítások. Majd újabb vendég érkezik. Egy balieset kivizsgálásának jegyzőkönyvét vitatják meg. Mert minden egyes baleset körülményeit gondosan meg kell vizsgálni. Ennek kapcsán arról faggatom Bajnok Jánost, volt-e már kényszerhelyzetben, amikor a vállalat és a dolgozó érdeke merőben eltérő volt. Ha keli, határozott — Ritkán, de előfordult. Az egyik esetben a gép konstrukciója volt a hibás. Engem is meghallgattak. Mivel magam is dolgoztam fizikai munkán eleget, tudom, hogy a ^ gép mellett az ember a legcélszerűbb és ésszerűbb mozdulatokat végzi, hiszen csak úgy haladhat a munkájával. Annál a műveletnél is ezt tette a munkás. S én az ő igazát bizonyítottam. Szerencsére, ilyen ügy kevés akad. A baleset, ha már megtörtént, mindenképpen baj, bárkit terheljen is a felelősség. Ezért nem győzöm eleget hangsúlyozni, legfontosabb a megelőzés. Tudom, nem volt könnyű sorsa Bajnok Jánosnak. Hiszen munkája mellett tanult. ■ Négy gyermeke van, felesége gyesein. Mégis gyakran, túl a munkaidőn járja a gyárat, teszi a dolgát. Halk szavú, mosolygós ember. De ha kell, határozottan síkraszáil a fegyelemért, a jobb munkakörülményekért, azért, hogy még fokozottabban megelőzhessék a baleseteket a gyárban, a vállalatnál. Szalai Mária Mi lesz a Papkert sorsa ? Helybenjárás hatszáz hektáron Ám az idő addig is csak múlik... ' Látó János Szilasmenti Termelőszövetkezet Visszatéri vendég a kultúra
