Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-23 / 70. szám
1980. MÁRCIUS 23.. VASÁRNAP Ma, ezen a kora tavaszi vasárnap délelőtt már érkeznek a XII. kongresszus Pest megyei küldöttei Budapestre, a Szabadság Szállóba. A nagy esemény előtti utolsó, kötelező munkanapjukon kerestünk fel közülük hármat, s a kongresszusi készülődésről, várakozásukról érdeklődtünk. Most néhány napra távol maradnak munkahelyükről, hogy az eddigieknél i3 nagyobb felelősséget vállalva, a helyi tapasztalatokat egybevessék az országosokkal, hogy még egyszer megmérjék az irányelvek realitását, s kollektíván döntsenek a jövő útjáról. Joggal mondhatná bárki József Attilával, hogy „ez a mi munkánk, és nem is kevés”. Egy vonatkozásban egyformán készült a három küldött: törvényes munkahetüket megtoldottak egy nappal, tegnap kommunista műszakban dolgoztak. Hánman «9 megywenhámmkóS la síét kapnák a kongresszuson Korosztályom következik Tej, tej, tej. Rengeteg. Nálunk a család három év alatt nem fogyaszt el annyi tejet, mint amennyi ■ itt egyetlen tankban elfér. A hajócsavar formájú lapát kétezernégyszáz litert forgat egyszerre, s ilyen tank három is sorakozik egymást mellett a Monori Állami Gazdaság gombai kerületének tej házában. Bálint Sán- dorné, a gépsor kezelője, az átvevőteremből kíséri végig a vitamindús nedű útját. Tíz éve dolgozik ezen a helyen Bálintné, holott mindössze 26 éves. Meghív egy pohár tejre, amíg magáról beszél: — Itt lakunk a völgyben, tanyán, régi parasztházban ... Szép. De építünk újat, nagyobbat. Az egy szobában nehezen férünk már a két gyerekkel. Nem költözünk el innen, minket minden ideköt, a férjem is ebben az üzemegységben dolgozik. . A kongresszus?. Először vagyok küldött. Amikor megválasztásomról értesültem, az első pillanatban feszültséget éreztem. Meg is ijedtem. A járási pártértekezet óta meg sem tudom mondani, hányszor olvastam újra és újra az irányelveket. Számtalanszor végiggondoltam gazdaságunk helyzetét, s egyáltalán a mezőgazdasági üzemek fejlődésével együtt járó gondokat. Talán különös, de ezeket én is érzem, pedig nagyon jó itt dolgozni, sok nálunk a fiatal, a legidősebb vezetőnk is alig múlt negyvenéves. Én egyébként a kongresszustól is azt várom, hogy a határozat megvalósításában az eddiginél nagyobb szerepet szán a fiataloknak. Az idősebbek már bizonyítottak, most az én korosztályomnak kell minden energiáját a továbblépés, a haladás érdekében összpontosítania. Kapjuk a hírt: a délelőtti tej 3,7 százalékos zsírtartalmú, kevéssel gyengébb, mint az előző délutáni. Viszont 3 ezer liternél is több indulhat útjára. Szabó István, a gombai kerület üzemegységének igazgatója pedig a telepen élő állatok kifogástalan egészségének örömhírével érkezik. Rutinból mondja a telep legfontosabb adatait: 60 milliós termelési érték, évente 3 millió liter tej, s a hozam a jelenlegi 4 ezer 700 literről még emelhető. Váratlanul éri, csodálkozásra készteti a kérdés, de pillanatnyi zavar után válaszol: — Bálint Sándomé? Ha kizárásos alapon végigvennénk a telep kommunistáinak névsorát, akkor se tudna senki jobbat javasolni a kongresz- szusra. Fiatal mezőgazdasági dolgozó életélménye az, hogy mit jelent tanyán lakni, immár nyolc éve párttag és tisz- teletreméltóan dolgozik az állami gazdaság pártbizottságának tagjaként. Itt a tejüzemben mindeddig példát mutatott szorgalmával, a helyi követelményekhez alkalmazkodó tudásával. Hát, ezért delegáltuk mi a kongresszusra. Több boldog embert Szőnyeg végén tárgyalóasztal, fotelek, virágok, kávé. Odakint a titkárnő írógépé zakatol. Bent csönd van. Mindketten gondolatainkat szelektáljuk. Egy örökzöld és megoldhatatlan problémáról: közélet és magánélet különvá- lasztható-e? Vannak-e olyan gondok, amelyek egyik területről nem hoznak motivációkat a másikba, le\ctnek-e célok, amelyek egy olyan magánemberéi, aki permanens készültségben él. Cselényi Dezső, a monori járási pártbizottság első titkára széttárja a karját: — Ennél sikeresebb évem csak akkor lehetne, ha valami különleges akció folytán sikerülne néhány milliót szereznem általános iskolai tantermekre. — Két ujjúval megigazítja aranykeretes szemüvegét, kivár, mintha e különleges akció lehe őségéit mérlegelné. Nehéz kerülni a nagy, szavakat: boldog ember vagyok. Nem is tudom, mire vágyhatnék, Csere folytán az idén nagyobb lakáshoz jutottam, a gyerekeim jól illeszkedtek be új iskolájukba, életemben először jutottam el a járási pártértekezletre, • s mindjárt én voltam az előadó, számot kellett adnom — és volt okom biztonságérzetre. Küldöttként szólalhattam fel a megyei pártérekezleten, beszámolhattam járásunk eredményeiről, amelyekben csak szerény részesnek érez- tem magam. — Sokszor fáradt vagyok. Hiányzik a szántóföld, végül is tizenöt évét dolgoztam termelőszövetkezetben. Néha hiányoznak azok az egyszerű, nyílt emberek, akik mérhetetlen tisztánlátásukkal tudnak megítélni helyzeteket. Jó a sikerekre gondolni, amikor elfárad az ember. A megyei Import helyett hazai Its! pártértekezleten megkérdeztem Cservenka Ferencné megyei első titkárt, minek köszönhetem ezt a számomra nagy megtiszteltetést, hogy kongresszusi küldöttként képviselhetem a járás kommunistáit. Azt válaszolta, hogy a mi kongresszusaink azok véleményalkotására építenek, akik a hétköznapokon is tudják helyüket, érzik felelősségüket és teljesítik feladataikat. Hát kell ennél sikeresebb év? „Ha" — mondja Cselényi Dezső. Ha sikerül minden erőt koncentrálni, akkor nem is a távoli jövőben a járás egész lakosságát vezetékes ivóvízzel láthatjuk el. Illúziónak tűnik — említi újra és újra —, de akarjuk. Eltüntetni a földes utakat, teljes mértékig kielégíteni az óvodai igényeket, az új lakásépítési programban 1 ezer 760 otthont adni az igénylőknek. Reménykedés? Álmok nélkül nem megy. — Ha szót kapnék a kongresszuson, sok mindent mondanék. Magunkkal kezdeném, kommunistákkal. Nem engedhetjük meg, hogy a társadalom ne érzékelje a példamutatásunkat„ tudati elkötelezettségünk mellett, morális tisztaságunkat. Erre figyelmeztetnék a kongresszuson. Elkötelezetten Szekeres József Százhalombatta városi tanácsának elnöke is először vesz részt párt- kongresszuson. Nagy izgalommal és várakozással tekint a tanácskozás elé, amelyen az ország kommunistáinak képviselői nemcsak az elmúlt öt esztendő munkáját értékelik, hanem döntően meghatározzák a következő időszak fejlődésének irányát. — Városunkban kettőnknek nyílt lehetősége arra, hogy részt vegyen az MSZMP XII. kongresszusán — mondta Szekeres József. — Tóth István, a Dunamenii ' Hőerőmű Vállalat vezérigazgatója is ott lesz. Véleményem szerint olyan közösséget képviselünk, mely a XI. pártkongresszus óta eredményesen tevékenykedett. A kommunisták, a pártszervek irányitásával sok milliárd forintos beruházások fejeződtek be városunkban, eredményes volt lakásépítési programunk. Jóleső érzés volt, hogy a városi, majd a megyei pártértekezleten is megnyilvánult: a kommunisták el kötelezetten, tenniakarássai készülnek az új feladatokra. Mindezt, a lehetőségekhez képest, tolmácsolni szereném a holnap kezdődő kongresszuson. A tapasztalatok, s a vélemények cseréjére bizonyosan lehetőség nyílik a hozzászólásokon kívül a tanácskozás szüneteiben, s a szálláshelyeken is... Ügy gondolom, a mostani kongresszusra olyan időszakban kerül sor, amikor is több — a közvéleményt foglalkoztató — társadalmi kérdésre kell iránytadó választ adni. Ilyen például a jelenlegi ösz- szetett népgazdasági helyzet, melyben nem is egy nehéz problémával kell megküzde- nünk. Valamennyiünk életét, munkáját alapvetően érintő kérdés tehát: hogyan lépjünk tovább, mely kérdésekre kon centráljunk elsősorban. Izgalmas dolog egy ilyen tanácskozáson, mint a XII. pártkongresszus, látni, hallani azt, hogyan vélekedik a feladatokról, a gondokról a gépek mögött dolgbzó munkás, a földet művelő szövetkezeti paraszt, az ország fejlődését összességében ismerő, s értékelni tudó vezető. Így szűrhető ki a vélemények szintézisében igazán, mi a valóságos gond, a tényleges feladat. — Végezetül hozzá kell tennem, értesülvén más korábbi kongresszusok munkájáról, ismerve az azokon részt vett kommunisták véleményét, biztos vagyok benne: a mostani tanácskozás sok segítséget, ta pasztalatot, ismetetet ad majd a későbbi gyakorlati munkákhoz is — mondta befejezésül Szekeres József. (Riportunkhoz fotók is ille nének az írásban megszólaló küldöttekről. Nem készítettünk felvételeket, mert lapunk harmadik oldalán ott találhatják portréikat, együtt az MSZMP XII. kongresszusán részt vevő többi megyei küldöttével.) Kgy.—VF. Avatás Nagymaroson, Ácsán Rendelőintézet, áruház A nagyközség íölerén elkészült Jövőt idéző egészségügyi intézményt avattak Nagymaroson. Alighanem az ország sok településéről keresik majd fel a szakemberek, hiszen mintául, például szolgálhat arra, hogy milyennek is kell lennie a holnap községei egészség- ügyi központjának. Nagymaroson mindeddig mostoha körülmények között gyógyították a betegeket. A rendelőket bérleményekben helyezték el, amelyek se a gyógyítás feltételeinek, se a kulturált gondozási előírásoknak nem feleltek meg. Például szolgálhat az is, ahogyan a település lakói egy emberként segítették az egészségház megszületését. Már 1968-ban elhatározták megépítését, 1970-ben elkészültek a tanulmánytervek is. A nagyközség pénze azonban még mindig kevésnek mutatkozott, ezért a népfront és a tanács aktivistái a lakossághoz fordultak segítségért. A kérésnek volt foganatja. Mindezt dr. Pesta László, az országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke mondta el tegnapi avató beszédében. Meleg hangon szólt a nagyközség lakóin kívül mindazokról'az üzemi, vállalati és szövetkezeti kollektívákról is, amelyek látva a nagymarosiak igyekezetét, szintén segítették az egészségház építését. Említsük meg közülük a váci honvédeket, az Áramszolgáltató Vállalat szakembereit, a kisiparosokat, a váci Magasépítő Szövetkezeti Közös Vállalat brigádjait, a váci orvosokat. De szólni kell a helyi tarendelőintézet egyik szárnya. / ■ ....--1 Bczsán Péter felvétele ná cs költségvetési üzemének dolgozóiról, akik mindeddig soha nem vágtak bele ilyen nagy vállalkozásba. Az ünnepségen részt vett Barinkat Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, dr. Juszt Lajos egészség- ügyi miniszterhelyettes, dr. Csicsay Iván, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Barát Endre, a nagyközség ország- gyűlési képviselője, a szentendrei városi pártbizottság első titkára, valamint a váci járás és Vác város politikai és gazdasági életének vezetői. ★ Ugyancsak az MSZMP XII. kongresszusa tiszteletére adták át Ácsa községben az új,_ 226 négyzetméter alapterületű vegyesboltot. A Vác és Vidéke Áfész korszerű üzletében, amely 2 millió 730 ezer forintos beruházással épült, s amelyhez 500 ezer forintot a községi tanács adott, ipari és műszaki részleg is van. A bolt építését az elmúlt év szeptemberében kezdte meg a Váci Magasépítő Közös Vállalat. A munka befejezésének határideje felszabadulásunk 35. évfordu- lója, április 4. lett volna. Az építők azonban vállalták, hogy még a kongresszus kezdete előtt a vásárlók rendelkezésér re bocsátják' az üzletet, amely a község és a környező tele- pülések jobb ellátását segíti. Az ABC-kisáruház átadási ünnepségén Furák János, e Vác és Vidéke Áfész elnökségi igazgatója mondott beszédet. Szép, tiszta teSeplí léseket! Mz elsők: Százhalombatta, Veresegyház, Tápiógyorgye A Hazai Fésűsfonó- cs Szövőgyár kercpestarcsai gyárában tavaly 200 millió forintos rekonstrukció során korszerű gépparkot kapott a kártoló-fésülő, a Ckcviot-előfonó és -fonó. Az üzemben, ahol 60—65 százalékban magyar gyapjút dolgoznak fel a korábbi import gyapjú helyett, a fonaltcrmclés évi 135 tonnával emelkedett. Barcza Zsolt felvétele Nagy hagyományai, gazdag eredményei vannak a megyében a lakosság társadalmi munkájának, a településfejlesztés önkéntes segítésének. S már hagyományai, gazdag eredményei tapasztalhatók annak a nemes vetélkedésnek is. amelyet — felhívásával, s a feltételek közreadásával, valamint jutalmak kitűzésével — a Pest megyei Tanács' végrehajtó bizottsága és a Haza-, fias Népfront Pest megyei Bizottsága elnöksége kezdeményezett. A különböző településkategóriák — város, nagyközség, község — település- fejlesztést segítő társadalmi versenye 1978-ban kiegészült a tiszta és virágos községért indított mozgalommal, s mint tavaly, az idén is mindkét tényezőt figyelembe vették az értékeléskor, a sorrend megállapításánál. Növekvő áldozatkészség A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának elnöksége, valamint a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága, legutóbbi ülésén — amint arról lapunkban röviden hírt adtunk annak idején —örömmel összegezhette a verseny eredményeit. Tavaly a megye lakossága az 1978-ban teljesített társadalmi munkát 64,5 millió forinttal toldotta meg. s az annyit tesz, hogy míg 1078-ban 354 forint, addig 1979-ben 415 forint értékű társadalmi munka jutott egy lakosra. Százhalombatta lett az első a városok kategóriájában, mivel itt az egy lakosra számított társadalmi munka értéke 934 forintot ért el, egyebek között két gyermekintézményt — bölcsődét és óvodát — segítve tető alá. A második Gödöllő (773 forint), a harmadik Nagykőrös (571). A nagyközségek közötti versenyben győztes Veresegyházon — egy lakosra 1620 forint értékű társadalmi munka jutott 1979-ben — hosszú évek hagyományait folytatták, hiszen a településen évtizedekre tekint vissza a társadalmi munka, s lényeges forrása annak, hogy sok mindent sikerült terven felül létrehozni. A második helyezett Fót (1200), a harmadik Verőcemaros (1152). A községek kategóriájában a nagyarányú járdaépítést, megvalósító Tápiógyorgye ke- rült az élre, egy lakosra 1787 forinttal, a második Kemence (1472), a harmadik Szada (1522). Itt az az érdekes helyzet állt elő, hogy ugyan Sza- dán magasabb az egy lakosra számított társadalmi munka értéke, mint a második helyezett Kemencén — ahol egyébként a tv-átjátszó állomás építéséhez adott a lakosság nagy segítséget —, ám Szadán nem értékelték a tiszta és virágos község mozgalom eredményeit, holott ez is a verseny feltételei között szerepelt. Nem érdektelen a már említetteken túl arra is utalni, hogy a városoknál Szentendre, a nagyközségeknél Nagymaros és Nagykáta, a községeknél Zebegény és Dány került, dicséretes munkával dobog óközeibe. A városok teljes sorrendje egyébként a következő: Százhalombatta, Gödöllő, Nagykőrös, Szentendre, Cegléd, Vác, Dunakeszi, Érd. Ha a községek és nagyközségek összesített eredményeire támaszkodva a járások sorrendjét nézzük — bár ilyen kategóriában nincs versengés —, akkor a hosszú évek óta kiemelkedő társadalmi munkasikereket fölmutató váci járás kerül az élre, egy lakosra számítva 805 forint értékű önzetlen segítséggel. A második a ceglédi, a harmadik a nagy- kátai járás, míg a további helyezési rend így alakul: gödöllői, ráckevei, dabasi, monori. szentendrei, budai járás. Az összeg: 405 millió forint Más és más mértékben ugyan, de a megye valamennyi járása, városa, s települése hozzájárult ahhoz, hogy 1979-ben a társadalmi munka értéke megyei összesítésben 405 millió forintot ért el, minden korábbinál nagyobb mértékben segítve a települések fejlesztését, azon belül elsősorban a gyermekintézmények hálózatának bővítését. Ha szabad így fogalmazni, nem rossz befektetés a versenyjutalom, hiszen sokszorosan kamatozik, bár természetes: nem a jutalom elnyerése, hanem a célok jó megválasztása, a feladatok nemessége mozgósítja a lakosságot. A versenyb«i győztes, Illetve helyezett települések jutalma — ez a fejlesztési alapot gyarapítja — a következő: Százhalombatta 950 ezer forint, Gödöllő 750 ezer, Nagykőrös 600 ezer; Veresegyház 650 ezer, Fót 500 ezer. Verőcemaros 400 ezer; Tápió- györgye 450 ezer, Kemence 400 ezer, Szada 300 ezer forint. Fő helyen: a gyermekintézmények Hasonló összegekhez juthatnak jövőre azok a települések, amelyek az 1980. évi versenyszakaszban a maguk kategóriájában a legjobb eredményt érik el. A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának elnöksége és a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága ugyanis közzétette és eljuttatja az érintettekhez az idei versenyre vonatkozó felhívását. Az abban foglaltak szerint a városok, nagyközségek és községek számára meghirdetett településfejlesztést segítő társadalmi verseny célja változatlanul a lakosság életkörülményeinek javításához való hozzájárulás. a gyermekintézmények hálózatának bővítése, a települések gondozottságának. vonzó külső képének erősítése. Az itt elérhető eredmények alapját az ad-ja — mutat rá a két testület együttes felhívása —, hogy a társadalmi munkában, s annak nemes versenyében a közösségi és az egyéni érdek ötvöződik, s ugyanakkor erősödik a kollektív szellem, a közéleti aktivitás. A tavalyi versenyszakasz győzteseinek és helyezettjeinek díjait a települések felszabadulási ünnepségén nyújtják át M. a
