Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-22 / 69. szám

^fílfap A PEST MEGYEI HÍRLAP VÄCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM 1980. MÁRCIUS 22., SZOMBAT Termelési rendszerek a fejlődés útján I. ki ácsai árok esete a szedi tsz-ben A téeszeklök asztalán csör­gött a telefon. A járástól ke­resték : — Melyik rendszernek a gesztora a termelőszövetkezet? — érdeklődtek. «— Egyiknek sem — hang­zott a válasz. — No, akkor pedig alakítsa­tok valamilyen rendszert, amelynek ti lesztek a gazdái. Mert hát pont nekünk ne le­gyen önálló rendszerünk?... Legendaként kering ez a nem Pest megyei történet a mezőgazdasági szakemberek körében, s mindenki bizton ál­lítja, hogy valódiságához nem férhet kétség ... Hazánkban az elmúlt eszten­dőben 72 termelési rendszeri tartottak nyilván, ezek össze­sen 2 millij hektárnyi föld művelését fogják át. Az együttműködés e formájának elterjedését jól jelzi az a két adat is, amelyek szerint az ál­lami gazdaságok 86, a termelő- szövetkezeteknek pedig 78 szá­zaléka tagja egy vagy két rendszernek. Megosztott vélemények Hogy mi az előnye az össze­fogásnak? Váncsa Jenő MÉM- miniszterhedyettes egy mező- gazdasági szakembereiknek szó­ló szakmai kiadványban így foglalta össze véleményét: „A hetvenes évek elején a mező- gazdasági üzemek vezetői egy­re inkább felismerték, hogy a termelés fejlesztése csak a legújabb tudományos és mű­szaki eredmények felhasználá­sával, vagyis a termelés ténye­zőinek együttes, optimális mértékű és harmonikus össz­hangjával érhető el. Ez a tétel — amely akkoriban az élen­járó gazdaságokban bizonyult igaznak — napjainkban úgy­szólván mindegyik mezőgazda­sági nagyüzemre érvényes, hi­szen az ipari eredetű eszköz- és anyagfelhasználás az elmúlt esztendőkben már a termelés anyagi költségeinek 70 száza­lékát tette ki.” Ám a téeszvezetök körében a rendszerek megítélése nem ennyire egyértelmű. Egyes vé­lemények szerint divat lett a rendszerszervezés, s ennek ha­tására sok olyan szövetkezet is gesztor lett, amelynek nem volt kiemelkedő, példamutató eredménye. Sok társulásban a rendszergazdák indokolatlanul magas haszonhoz jutottak a tagok rovására. Vannak olvan tapasztalatok is, amelyek arra utalnak: napjainkban még nem kellően tisztázottak a tovább­lépés lehetőségei, s ezért a szakemberek egy része javasol­ja, hogy az együttműködések­ben országos elvek szerint, de a helyi sajátosságokat figye­lembe véve alakítsanak ki ér­dekeltségi rendszert, vezessék be az egységes kockázatválla­lást. Bár a vélemények különbö­zőek. a rendszerek szükséges­ségét senki sem kérdőjelezi meg. Hiszen az élenjáró társu­lások olyan magas színvonalú technológiákat adnak át a partnergazdaságoknak, ame- 1 veket egy-egy szövetkezet ma­ga nem nagyon tudna kifej­leszteni. Példaként említhet­jük a bábolnai iparszerű ku- k.nricatermesztési rendszert. amelynek segítségével a Ko­máromi Állami Gazdaságban négy év alatt egy hektárnyi j tengeri megmunkálásának ké­zimunka-igényét 26.3 óráról 2 órára csökkentették 1 vagy éppen újabb rendszerek­kel veszik fel a kapcsolatot a szövetkezetek. Hogy mi a gyakori pálya- módosítások oka. arról a sződi téeszben Inczédy Péter nö­vénytermesztési ágazatvezető­vel beszélgettünk. — Gazdaságúnk jelenleg mindössze egy növénytermesz­tési renedszernak tagja, a Gö­döllői Borsó—Búza Rendszer­nek, ám az évek során még há­rom társulásnak voltunk tag­jai, de ezekből rövidebb-hosz- szabb idő után kiléptünk — mondja Inczédy Péter. — In­dokaink igen eltérőek, de álta­lában a szervezetlenség és a ráfizetés miatt bontottuk fel szerződéseinket. A sződi téesz tagja volt pél­dául a Tiszavasvári Alkaloida által szervezett máktermeszté­si rendszernek. Pedig ez az együttműködés egyre jobb eredményeket produkált! S ép­pen ebbe bukott bele! 1978- ban ugyanis addig soha nem látott mennyiségű mák ter­mett, s 'mivel a gesztor a rend­szert elsősorban a gubó felvá­sárlása miatt hozta létre, s a mák értékesítése nem volt megoldott, a bőséges termés zavarokat okozott a kapcsola­tokban. A sződiek is csak hosz- szú perlekedés után kapták meg a szerződésben egyébként vállalt árkülönbözetet, más téeszeknek viszont a raktáro­zás és a szemek minősége miatt kellett értékesítési ne­hézségekkel szembenéznie. A váci járás két szövetkezeté­ben — Szódon és Fóton, ame­lyek tagjai voltaik a rendszer­nek — hosszas mérlegelés után végül a máktermesztés felszá­molása mellett döntöttek. Csak a GBBR-ben Az életképtelen együttműkö­dések egyik példája lehetne az ácsai ciroktermesztési rend­szer, amellyel a sződieket szin­tén összehozta a sors. Négy esztendővel ezelőtt léptek be a. rendszerbe, ám tagságuk mindössze két évig tartott. A kilépés oka, hogy bár a gesztor kifejezetten a gyenge adottsá­gú földek hasznosítására aján­lotta a cirkot, az ócsaiak által átadott amerikai vetőmag hosszú érésideje miatt 1977- ben a 250 hektárnyi vetemény- ből a tervezett 25 helyett mindössze 5 mázsás átlagter­mést takarítottak be. De így jártak a rendszer másik váci járásbeli tagjánál, a fóti téesz- nél is. A következő esztendő újabb sikertelensége miatt mindkét helyen a cirokter­mesztés megszüntetését hatá­rozták el. — Bár a rendszerből kilép­tünk, a ciroktermesztésben szerzett tapasztalatainkat fel­használva, várhatóan ismét megpróbálkozunk vetésével, igaz, most már rendszeren kí­vül — mondja Inczédy Péter. — Már folynak a kísérletek más, rövidebb érési idejű ma­gokkal, s ezek igen biztatóak... A sződi téesz jelenleg csak a Gödöllői Borsó—Búza Rend­szerben vesz részt. Bár elein­te sok gondot okozott a rend- szertelen kapcsolattartás, s ez 1977-ben a tagsági viszony fe­lülvizsgálatához vezetett, a vitás kérdések rendezése után napjainkban már eredményes az együttműködés. A sződi szakemberek véleménye sze­rint javultak a szolgáltatások, a gesztor megfelelő fajtavá­lasztékú és szaporítási fokú vetőmaggal látja el partnerét, s olyan növényvédő szereket is beszereznek, amelyek tőkés importból származnak, s a tagszövetkezetek másképpen nem jutnának hozzá. Sőt újab­ban a rendszertagok között a nyereség egy részét is fel­osztják. Furucz Zoltán (Folytatjuk) Növekedett az ételforgalom Rekordnyereség az áfész-nél Kedvezmény a szakcsoportoknak Néhány nappal ezelőtt tar­tották a Vác és Vidéke Áfész küldöttgyűlését, amelyen Győré László főkönyvelő szá­molt be az elmúlt esztendő eredményeiről. A járás legnagyobb fogyasz­tási és értékesítési szövetkeze­te jelentős szerepet játszik a város és a községek ellátásá­ban. Emellett felvásárlással is foglalkoznak, s ezzel, valamint az ehhez kapcsolódó szolgálta­tásaikkal megfelelő ösztön­zést adnak a kistermelőknek, az állattartóknak. Tavaly a szövetkezet a gaz­dálkodásban jelentkező nehéz­ségek ellenére is jelentősen fejlődött. A bolti kiskereske­delem forgalma például 15,4 százalékkal haladta meg az előző évit, s a vendéglátás is csaknem 12 százalékkal nö­velte bevételét. Ugyancsak a túlteljesítek között volt a fel- vásárlási és az ipari üzem­ág... Ezek az eredmények is bizonyítják, hogv az áfész a fogyasztási szövetkezetek VIII. kongresszusa irány- mutatásainak megfelelően helyes célokat állított a tagsága elé, amely a szo­cialista versenymozgalom­ban mutatta meg erejét. A kollektívák tevékenységének köszönhető egyebek között, hogy a boltokban engedélye­zett kálónak csak egy részét használták fel az ott dolgo zók. A szövetkezés vonzó hatását az is bizonyítja, hogy tavaly Kiállítás — hosszú távon Érdekes múzeumi kísérlet A váci Vak Bottyán Mú­zeum főtéri bemutatóépülete több mint egy évtized óta helyet ad tavasztól késő őszig a képzőművészeti, népművé­szeti és fotótárlatok sorának. Eddig három-négy heti nyit- vatartás után rövid szünet kö­vetkezett s utána már rendez­ték is a volt görögkeleti templomot, hogy újabb tárlat anyagában gyönyörködjék a közönség. Tavaly ősszel vetődött fel a gondolat: lehetne-e hosszú távú kiállítást rendezni a népszerűvé vált épületben? A múzeum állandó tárlatai mel­lett lesz-e itt is tartós láto­gatottsága egy huzamosabb ideig nyitva tartott tárlatnak? A választás a miskolci Her­man Ottó Múzeum anyagá­ból összeállított matyó nép- művészeti kiállításra esett. 1979. október 19-én volt a megnyitó. Sokan ott voltak a megnyitón, és az írásos propa­ganda mellett talán a min­dig nélkülözhetetlen elisme­rés is szétvitte a szép anyag hírét, öt hónap telt el azóta. A látogatók száma most, március második felében sem csökkent és előreláthatólag még sokan érdeklődnek majd a Borsod megye déli részén fekvő Mezőkövesd, Tárd és Szentistván népének szép ké­zimunkái, bútorai, ruhái iránt. Több mint 50 oldalt írtak tele eddig a látogatók a ven­dégkönyvben. A napló sze­rint a látogatók száma meg­haladta a háromezret. Sok a csoportos beírás: a Radnóti úti általános iskolából har­mincán jöttek. Járt itt debre­ceni csoport, s a fővárosi Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat nyugdíjasainak 26, majd 32 tagú csapata. Ott láttuk a nevek között Gobbi Hildáét s egy Japán­ból érkezett eszperantistáét. A váci járást Kösd, Nagymaros és Zebegény képviselte. A beírt vélemények szerint tét szik a mezőcsáti kerámia, a sajátos ízlésvilágot tükröző matyó lakáskultúra, s a ma­tyó népművészet legszebb megnyilvánulása: a szabadraj- zú hímzés. A jobb idő beálltával biz­tosan még jönnek érdeklődők s a turistacsoportokat is ide­kalauzolják az idegenvezetők. A múzeum — hosszú távú — elgondolása bevált, érdemes máskor is, más témában meg­ismételni. Papp Rezső Minősítő hangverseny A Vác városi KISZ-kórus minősítő hangversenye már­cius 22-én, szombat este hét órakor kezdődik az állami ze­neiskola nagytermében. Ve­zényel Bogányi Tibor, közre­működnek a zeneiskola orszá­gos versenyre bejutott növen­dékei. /. havazás Csak késlelteti a munkát... A sződi indokok A rendszereik eltérő megíté­lése megtalálható a váci járás mezőgazdasági szakembereinek körében is. Szűkebb pátriánk­ban is gyakoriak, bogy a tag­sági viszonyt megszüntetik, Emlékezetünk szerint, jó néhány éve nem volt már arra példa, hogy március vé­gén ilyen hideg legyen az j idő, s a földeket vastag hó­takaró fedje. Az Alagi Állami Tangazda­ság váci kerületénél Szüle Mi­hály kertészeti ágazatvezető­től arról érdeklődtünk, hogy okoz-e károkat náluk az időjárás ilyen alakulása? Mint az ágazatvezető el­mondta, aggodalomra semmi jók. A hozzájuk tartozó 201 I hektárnyi területű szőlő sem­miféle károsodást nem szen­ved, az időjárás egyedül a munkák befejezését nehezíti meg. A gazdaságban feb­ruár végén, március elején befejezték a Csabagyöngye és a saszla metszését, s jelen­leg a szőlőt kötözik. Ponto­sabban, most szünetel, mivel a vastag hótakaró, amely vá­ratlanul érkezett, gátolja a munkát. Ha a jelenlegi idő­járás tartósnak bizonyulna, az csak néhány napos késedelmet okozna a kötözés április kö­zepére tervezett befejezésénél. Cs. J. Felújítják az aluljárót Nehéz lenne összeszámolni, hány súlyos baleset színhelye volt már a Csikós József utcai aluljáró. Az elkövetkező hó­napokban a Csikós József utca és Telep utca felújításával egy időben az aluljárót is felújít­ják, megszüntetve a jelenlegi balesetveszélyes állapotokat. Labdarúgás A vasárnapi labdarúgó-mér­kőzéseket az ifjúsági csapatok fél kettőkor, a felnőttek há­rom órakor kezdik. I. osztály: Esze Tamás— Nagymaros (vezeti: Fodor, Oszácky S. Verőcemaroson 10 órakor), Márianosztra—Galga- völgye (v. Petrovics, Tóth J.), Fót—Vácduka (v. Varjú II, Tóth L.), Letkés—Vácrátót (v. Huszár, Varjú I.), Dunakeszi— Sződliget (v. Nagy S., Kunya), Örbottyán—Verőcemaros (v. Ferenc K., Strell), Szob—Vác- hartyán (v. Kiss, Vidra). tagszervezési tervüket 200, részjegybefizetési tervüket pe­dig 172 százalékra teljesítet­ték. A taglétszám már csak­nem 9 ezer! A főkönyvelő részletesen ér­tékelte az egyes ágazatok munkáját. A kiskereskedelem­ről például elmondta, hogy to­vábbra is 18 község és 2 vá­ros ellátásának megszervezé­se tartozik a feladatai közé. Sikerült továbblépni a hálózat fejlesztésében is: tavaly Fó­ton és Radon élelmiszerboltot, Sződligeten és Galgagyörkön olajkutat nyitottak meg. Az áruválaszték bővítése érdeké­ben elsősorban a kishatár- menti forgalmat növelték Csehszlovákiával. Az így be­hozott áruk nagy részét a Naszály Áruházban értékesí­tették. Csereként a szövetke­zet több mint 5 millió forint­nyi árut szállított északi szomszédunknak. Élelmiszerből, ruházatból és vegyescikkekből az áfész for­galma az országos átlagot meghaladóan emelkedett. Kü­lönösen figyelemre méltó, hogy a tartós fogyasztási cik­kek árbevétele 1978-hoz ké­pest 43 százalékos növekedést mutat, s bár az év utolsó hó­napjában televízióból nem tudták kielégíteni az igénye­ket, egész esztendőben megle­hetősen egyenletes volt a kínálat. Élénk volt például a kereslet bútorból is, ahol az előjegyzések alap­ján szállították a vásár­lóknak a keresettebb gar­nitúrákat. A szövetkezet vezetői, tag­jai elégedettek lehetnek a vendéglátó ágazat eredményes­ségével is. Az évközi áreme­lésiből, majd csökkentésből keletkezett zavarok ellenére 11,6 százalékkal több ételt adtak el, mint két esztendő­vel ezelőtt, s ez egyben a terv csaknem 7 százalékos túlteljesítését is jelenti. Az idén az elképzelések szerint növelik a Választékot az ol­csó, egytál ételekből, vala­mint a feltét nélküli főzelé­kekből. Figyelemre méltó az is, hogy az alkoholmentes italok forgalma tavaly szintén emelkedett, bár a tervhez ké­pest némi lemaradás tapasz­talható. Az alkoholos italok­ból is kevesebbet adtak el a vártnál. Az áfész rendszeresen vé­gez felvásárlást a területéhez tartozó községekben, városok­ban. 1979-ben ennek az ága­zatnak a forgalma 3,1 száza­lékkal haladta túl az előzete­sen számítottat, s a túltelje­sítés jóval nagyobb lehetett volna, ha a mezőgazdasági termelést nem érinti kedve­zőtlenül az időjárás gyakori változása. A májusi fagyok, valamint a szárazság miatt ugyanis zöldségből és gyü­mölcsből az átlagosnál keve­sebb termett. Burgonyából, uborkából és vegyes zöldség­ből viszont a tervezettnél többet vásároltak fel, a mál­nából azonban a vártnál ke­vesebbet vettek át a terme­lőktől. A nyúltenyésztő szakcso­portok esztendők óta jelen­tős eredményeket érnek el. Az áfész szakemberei ki­emelt figyelmet fordítanak a tenyésztők támogatására: egyebek között segítséget ad­nak a tenyésznyulak és a ketrecek beszerzéséhez, ked­vezményes fizetési feltételek­kel, s rendszeresen biztosítják a neveléshez, hizlaláshoz szükséges tápot is. A gon­doskodás eredményeként a szakcsoportok a tervüket tavaly 32,6 százalékkal teljesítették túl! Mint a főkönyvelő beszá­molójából kiderült, a vártnál kevesebb csigát, valamint szénát és szalmát ajánlottak átvételre a szövetkezetnek, szemes terményből azonban 1978-hoz képest több mint másfélszer többet vásároltak. Ez azért is fontos, mert ma már valamennyi községben megszervezték a terményellá- tást. Bár az áfész összforgalmá­ból csupán 5 százaléknyit ré­szesedik az ipari ágazat, ez a terület az elmúlt évben a nyereség egyharmadát ter­melte meg! Különösen a la­katosüzem dolgozói tettek ki magukért, a betonüzem és a nyomda kollektívája azonban adósa maradt a közösségnek. A közgyűlés résztvevői jól­eső örömmel hallgatták, hogy a szövetkezet tavaly 23 millió 676 ezer forint nyereséget ért el. Az eredményes munka honorálására már év közben gondolt a gazdasági vezetés, s így a tervezett 4,4 százalék helyett 7,33 százalékkal nö­velték a béreket. Az egy dol­gozóra jutó átlagkereset most meghaladja a 40 ezer forin­tot. A közgyűlés Győré László beszámolóját elfogadta, ugyancsak tudomásul vette a felügyelő bizottság értékelé­sét is. F. Z. Bőséges kínálat Fiad jelentés Primőrök a standokon Vácott a pénteki piacon a burgonya 5,20 és 7 forintért kelt el. Zöldséget 14—16, sár­garépát 12, zellergyökeret 14 forintért árultak. A fehérba­bért 25—30, a tarkáért 35— 40 forintot kértek. A kelká­poszta 18, a fejes 15 forint­ba került kilónként. A sava­nyított káposztát 24, a sava­nyú paprikát 35, az uborkát 24 forintra mondták. Vöröshagymát 15, fokhagy­mát 100 forintért adtak. A dughagyma — nagyságtól függően 20—40 forint közötti áron kelt el. A feketeretek a cékla 7—10 forintba ke­rült kilónként. A kukorica­liszt és -kása literjét 10 fo­rintra mondták. A primőr sa­láta 6—10, a retek 5—7, a sóska 50, a spenót 40 forintért kelt el. Almát 8,50 és 20 forint kö­zötti áron lehetett venni. A dióbél kilója 100—120, hé­jasán 35 forintot kértek ér­te. A mák 60 forintért kelt el. Mézet 50 forintos literen­kénti áron kínáltak. A füstölt szalonnáért 60, a töpörtyűért 50 forintot adtak. A tisztított kacsákat 250—300, a csirkéket 100 forintra tartot­ták. Élő csirkét 40, tyúkot 30 forintért mértek.

Next

/
Thumbnails
Contents