Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-23 / 70. szám
HOLNAP KEZDŐDIK A XII. PARTKONGRESSZUS PEST MEGYEI AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A jMEGY&T XXIV. ÉVFOLYAM, 70. SZÁM Ára 1.60 forint 1980. MÁRCIUS 23., VASÄRNAP Töretlen úton H olnap megkezdi munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa. A párttagság választott küldöttei — soraikban a megye negyvenhétezer kommunistájának képviselői — a szó szoros értelmében munkájukat kezdik meg; a kongresszus minden fölös formalitástól, üres ünnepélyességtől mentesen munkatanácskozás lesz. Folytatása s egyben betetőzése azoknak a párttaggyűléseknek, nagyüzemi, városi, járási, megyei pártértekezleteknek, amelyek előkészítették a XII. kongresszust, s amelyeket felelősségérzet, cselekvőkészség jellemzett. S az is egyöntetűen jellemezte ezeket a tanácskozásokat, hogy az előterjesztések, a szóbeli kiegészítések és a vitában részt vevők helyeselték, támogatták a párt politikáját, annak folytatását kívánták, azaz változatlan célok szolgálatát, hatásosabb módszerekkel, eszközökkel. Van tehát útravalója a kongresszusi küldötteknek, s nem is akármilyen útravaló ez. Mert az észrevételekhez a javaslatok a társak, a bírálatokkal a jobbító készség jár kart karba öltve, a nehezebb feladatok összegezése a realizmussal ötvöződött. Hatalmas erők, alkotó energiák feszülnek a magyar társadalomban, s vezető erejében, a munkásosztályban, ezer más dolog mellett jól bizonyítja ezt a tegnap rendezett kommunista szombatról szóló — lapunk más helyén olvasható — beszámolónk. Holott ez csak egyetlen mozzanat abból a folyamatból, amit a párt XII. kongresszusa, a fölszabadulás harminc- ötödik évfordulója ösztönzött, s ami egyben válasz is a világban végbemenő politikai, gazdasági változásokra; a szocialista Magyar- ország, a maga jövőjét féltő, óvó, építő nép válasza. A magunk jövője: óhatatlan, hogy ne utaljunk itt a felszabadulás évfordulójára, amelyet néhány pappal előz meg a pártkongresszus, s amely évforduló egyben annak jelzője is, hogy hol volt, van és lesz hazánk helye a nemzetek asztalánál. A szocialista országok közösségének tagjaként — amint azt a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei kimondják — „külpolitikánk alapvető célja továbbra is az, hogy biztosítsa a kedvező külső feltételeket a szocialista építőmunkához, s hozzájáruljon az egyetemes béke, a társadalmi haladás ügyéhez, a szocializmus térhódításához.’’ Külső és belső feltételek bonyolult szövevénye alkotja mai cselekvésünk, holnapi, s holnapra szóló .tervezésünk keretét, az objektív tényezők ki nem kerülhető hatásait — pozitív és negatív irányban — tetézik saját cselekedeteink; gyengéink és erényeink, hibáink és eredményeink. Nem könnyű, nem egyszerű tehát felelősen, nagy megalapozottsággal szólni a jelenről, s még kevésbé az a holnapról, ám a magyar társadalom jogos várakozással tekint úgy a kongresszusra, mint a felelős, nagy megalapozottságú elemzés elvégzőjére, a jelen értékelőjére, a holnap fő irányainak megjelölőjére. S ez a mindenkor igaz — az előző kongresszusokat is kísérő — várakozás még inkább jelen van napjainkban; megnehezedett gazdasági helyzetünk a korábbiaktól sok tekintetben eltérő cselekvést — s még előzőleg: helyzetelemzést, feladatkijelölést — követel. Ami a kongresszusnak vállalt kötelezettsége, felelős rendeltetése, de: bizonyos, hogy nem adhat mindenre és mindenhol érvényes válaszokat! Nem felelhet arra, hogy egy adott termelőhelyen, iparágban, településen, mi a legfontosabb, mihez állnak rendelkezésre, mihez teremthetők meg a feltételek, miként alakuljon a cselekvés sorrendje. Nem ad a kongresszus mindenre útmutatást, nem ez a szerepe, s módja, képessége sincs rá! A gyorsan változott és továbbra is változó környezet éppen ezért azokat a vezetőket, azokat a közösségeket állítja előtérbe, akik, amelyek vállalják az önállóság minden sikerígéretét és bukáskockázatát, akik, amelyek képesek a kezükre bízott össztársadalmi javakkal — s ez e javak teremtette lehetőségekkel — értő, felelős módon gazdálkodni. Biztató volt hallani Pest megye kommunistáinak pártértekezletén — Gödöllőn, március elsején és másodikén —, hogy egyre népesebb az ilyen vezetők, az ilyen termelőhelyi kollektívák csoportja. S ez akkor is így van, ha bizonyos értelemben az eredmények kezdetiek csupán, jelei annak, hogy a közösségek, vezetésük nagy része igenis képes — képes, mert alkalmas — a megújulásra, a szigorúbb gazdálkodási követelmények teljesítésére. Erre a képességre, alkalmasságra nagymértékben építeni lehetséges és szükséges! A következő évek ugyanis nem ígérnek könnyű teendőket, s azzal a gondolattal is meg kell barátkoznunk — mégpedig társadalmi méretekben —, hogy már amit elértünk, annak a megtartása, a megszilárdítása az elsődleges, s majd csak azután következhet a további gyarapítás. Félreérthetetlenül fogalmazták meg ezt a stratégiai célt a Központi Bizottság irányelvei, amikor kimondották: „Az előttünk álló időszak fő feladata az, hogy támaszkodva eddigi nagy vívmányainkra, tovább erősítsük társadalmunk szocialista vonásait, megszilárdítsuk a termelés, az életszínvonal és az életkörülmények területén elért eredményeinket, és biztosítsuk népgazdaságunk fejlődését, szocialista építőmunkánk sikeres folytatását.’’ Hosszú időn át hozzászoktunk ahhoz, hogy a haladást, a gyarapodást, a fejlődést meny- nyiségekben mérjük, ítéljük meg. Ha valahol átadtak rendeltetésének egy új üzemépületet, akkor mindenki — sokszor magunk, a lap is — örvendezett; gazdagodtunk. S így ment ez ipari, mezőgazdasági, kommunális beruházásoknál, szinte valamennyi fejlesztésnél: a tárgyak bővülő köre látszott elsődlegesnek, s csak másodsorban fontosnak az, mibe került, kerül a társadalomnak ez a bővítés. Most, ha szabad leegyszerűsíteni a teendőket, éppen ellenkező a sorrend. Gondolkodásmódunk, mércéink változása elkerülhetetlen, de ehhez lényegesen módosítanunk kell módszereinken, eszközeinken is. Ismét a megyei pártértekezletre hivatkozunk: a legnagyobb figyelmet ezek a változtatások kapták, mind a megyei pártbizottság beszámoló jelentésében, mind a szóbeli kiegészítésben, s nem volt másként ez a vitában sem. A párt politikájának — s vele természetesen hazánk társadalmi-gazdasági fejlődésének — töretlen útja ugyanis nem azonosítható a némely helyen — a termelésben, a településpolitikában — követett út töretlenségével! Teljes joggal állapította meg az MSZMP Pest megyei Bizottságának a megyei pártértekezlet elé terjesztett jelentése, hogy a „megye lakosságának döntő többsége egyetért politikai célkitűzéseinkkel és cselekvőén részt vesz azok megvalósításában.’’ A közgondolkozást az jellemezte és jellemzi, hogy némi bizonytalanság, tétovaság után a munkahelyi közösségek — de: gyakran a lakóhelyi közösségek úgyszintén — keresni kezdték a gondok enyhítésének lehetőségeit. Fölismerték, hogy a gazdálkodási helyzet számukra kedvezőtlen vonásainak ismételgetése, fölpa- naszolása tapodtatnyit sem visz előbbre, nem kínál többet, jobbat, mást, sőt: visszafogja a cselekvést. S tagadhatatlan az örvendetes változás: a korábbiaknál jóval kevesebben vélik panasz- szal, magyarázkodással megoldani azt; amit csakis tettekkel, határozott célratöréssel lehet megoldani. B izalom és tettrekészség jellemzi a párttagságot és a pártonkívüliek nagy részét a megyében éppúgy, mint országosan. S ennek nagy hagyományai, szilárd alapjai vannak, lassan negyedszázadra terjedők. Erre mondotta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára 1979 szeptemberében a csepeli sportcsarnokban megtartott budapesti párt- aktíva-értekezleten: „Politikánk kollektív munka eredménye. Amennyire csak lehetséges volt, a nép legszélesebb korét bevontuk kialakításába és a tennivalókat is közösen vitattuk meg. Valójában ez az alapja a pártegységnek és a szocialista nemzeti egységnek is." Nem a puszta végrehajtók szerepe a tömegeké, hanem a politika meghatározóié is. Ez a kettős szerep adja történelmi felelősségünket. Ez a kettős szerep testesül meg a jövőben is, a töretlen útban. Kommunista műszakban Akikért dolgoztak A hiba nagy balt okozhatott volna Senki sem hiányzott a fiatalok közül Szokottnál ts többen az IMI Mező Imire műhelyében (A tegnapi kommunista műszakokról a 2. oldalon számolunk be.) / Küldöttként műszakban Hatszázan dolgoztak az MGM diósdi gyárában Elektromos kondenzátorok szerelése a Mechanikai Művekben Százhalombattán az Óbuda Tsz dolgozói I
