Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-18 / 65. szám
4 5Mbm 1980. MÁRCIUS 18., KEDD Avatás Dömsödön SZOBORCSOPORT A PETŐFI.CSALÁDRÓL Köztudott, hogy Petőfi Sándor a dömsödi Duna-part egyik tölgyfája alatt írta Pirosuk ' már a fákon a levél című versét 1845 szeptemberében. Az emlékezet azóta is Petőfi fájának nevezi a tölgyet, melynek egyik terebélyes ágát 1978. június 5-én a nyári vihar letörte. Ambruska Péter tanácselnök ezután kérte Pólyák Ferenc szobrászművészt arra, hogy a ledőlt tönkből faragja meg a nagy költő arcmását. Pólyák Ferenc eleget tett a felkérésnek, s mivel a földre dőlt tölgy tekintélyes volt, megfaragta Petőfi Sándor és szülei, Petrovics István és Hruz Mária portréját is. A község lakossága, a járás KISZ-fiataljai március 15-i ünnepség keretében avatták fel Dömsöd új köztéri alkotását. Ünnepi beszédet Bábel Sándor, az MSZMP nagyközségi bizottságának titkára mondott. Az általános iskola énekkara Dezső Lajos megzenésítésében adta elő a Piroslik már a fákon a levél című költeményt. Zátrok Judit és Húsvéti Katalin, szavalt Petőfi- verseket. A hármas portréját ár. Losonci Miklós, a Magyar Iparművészeti Főiskola főtitkára avatta fel. A szép, ügyhöz méltó ünnepély Pólyák Ferenc szavaival és a , Szózat hangjaival fejeződött be. Élővé tenni a tudományt Tájékoztató az egyetemi kutatásokról Évente 15—25 szabadalmat jelentenek be az egyetemeken, a főiskolákon. A kutatók, a tudományos munkacsoportok rendre s közmegelégedésre eleget tesznek az állami megbízásos munkáknak, a minisztériumok, a főhatóságok kezdeményezte feladatoknak és eredményesek az úgynevezett szerződéses kutatások is, számos tudományos eredmény azonban nem válik anyagi erővé — mondották hétfőn az Oktatási Minisztériumban tartott sajtótájékoztatón. A magyar kutatóbázisnak több mint 10 százaléka a felsőoktatási ' intézményekben található, s az általuk létrehozott szellemi értékkel a vállalatoknak, az intézményeknek, gazdaságoknak jobban kellene élniük. Az Oktatási Minisztérium éppen ezért számos intézkedést tett és kíván tenni a jövőben is, hogy jobban egymásra találjanak a tudományos eredményeket létrehozók és a felhasználók. Közzétették például a felsőoktatási intézményekben befejezett kutatási témák címjegyzékét és azt eljuttatták az ország nagyobb vállalataihoz. Egyben arra is kérték a címzetteket, jelezzék igényüket: milyen témákban várnak segítséget az oktatómunka mellett a tudományos kutatásra is nagy súlyt helyező egyetemektől, főiskoláktól. A minisztéTV-FIGYELŐ Dunavarsány. Nemcsak az egyéb hírközlő szervek — a televízió is gyakorta beszámol a dunavarsányi Petőfi Tsz-nek az utóbbi években élért imponáló eredményeiről, ám olyan teljes kép, mint az Akik bátrak kezdeményezni című sorozat keretében láthattunk, még aligha került a képernyőre. Pontosan egy évtizedet fogott át ez a beszámoló, kezdve ott, amikor a jelenlegi elnök, dr. Tresser Pál egyetlen diplomás szakemberként a közös gazdaság élére került, és befejezve ott, hogy most mire képes az időközben életkora és szemlélete szerint is megújult tagság s az irányításukra ösz- szetoborzódott immár 122 fős szakembergárda. A szombaton délután vetített dokumentumfilmben — dr. Tresser Pál kedves biztatását követve — elsősorban ők, ezek a‘javarészt fiatal szakági irányítók mondták el annak az imponáló gyarapodásnak a történetét, amelyet mi sem jellemez jobban, hogy 1969-ben még 1 milliós veszteség terhelte a Petőfi Tsz költségvetését, míg mostanában már megszokott a 120—130 milliós nyereség. A siker titka? Elsősorban annak a felismeré-e, hogy a legkifizetődőbb állatokat tenyészteni ott, a Soroksári-Du- na -környéki tájon. Elkészült hál a szakosított sertéstelep, ahol tizenkét ezer vágnivailó röfög abban a mindenféleképp zárt rendszerben. Ezzel a divatos szóval mondva: fölfuttatták a szhrvasmar- haállományt is — sikerrel honosították meg a mostohább éghajlati és egyéb viszonyokat jól tűrő Holstein-fríz fajtát—, majd pedig igen szerencsésen ráéreztek arra a sokat "emlegetett nyúldivatra. Igen — jegyezte meg nyilatkozatában a Petőfi Tsz elnöke —, a dunavarsányiak sikerének a titka: a nyúl! E tapsifülesek jelentik most a nagy üzletet, annál is inkább, mivel nemcsak maigában a termelő- szövetkezetben szaporítják és hizlalják, hanem minden olyan háztáji gazdaságban, ahol arra kedv és hely mutat kozik. Amint azt dr. Keszthelyi Kamilló, a nyúlágazat gazdája biztatásként elmondta, készséggel adják az anyanyu- lakait. A legeslegújabb dunavarsányi kísérlet pedig a róka- és a nyérctelepen megy végbe. E szintén prémes állatokat — s végtére ez a dicsérni való nagy ötlet! — a világ legnépesebb, tizennégy ezres nyúltelepének a hulladékával etetik. Máris 600 nyérc és 40 róka gyarapítja súlyát, valamint dúsítja szőrét a ketrecekben. Mindezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy a termőföldek is egyre inkább a négylábúak ellátását szolgálják. A televíziósok tehát sok jeles kezdeményezésről é. országosan is kiváló eredr Ínyekről adtak számot ebben a szívesen látott negyven percben. Külön öröm, hogy mindez itt, Pest megye főváros környéki táján, a már említett Soroksá- ri-Duna közelében vonzott kamerát és késztette szolgálatára a mikrofonokat. Akácz László rium néhány év óta publikációs fórumként igénybe veszi a BNV-t is; a tapasztalatok azt jelzik, hogy több, az OM pavilonjában közrebocsátott kutatási eredmény vevőre talált. Ugyancsak a minisztérium kezdeményezésére alakult meg a közelmúltban a minisztérium, az egyetemi számítóközpont, a Budapesti Műszaki Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatásszervezőiből az Erdei Ferenc munkacsoport. Ezek a szakemberek hivatali kötelezettségeiken túlmenően arra vállalkoztak, hogy áttekintik a felsőoktatási intézmények tudományos dokumentációit, felszínre hozzák a termelésben jól hasznosítható, ám szonnyadó kutatási eredményeket, s egyengetik a hasznosítás útját. Számos tudományos eredmény marad ugyanis felhasználatlan például a termelési feltételek, az igények ismeretének hiánya miatt. Az első tapasztalatok azt jelzik, hogy rendkívül gazdag a tudományos dokumentáció, és ezért a munkacsoport felhívással fordult az egyetemek, a főiskolák kutatóihoz, illetve a vállalatok, az üzemek, az intézmények szakembereihez. A kutatóktól többek között azt kérik, hogy maguk is tekintsenek körül a házuk táján és öntevékenyen próbáljanak kapcsolatot teremteni a termelőüzemekkel, a vállalatok, az üzemek, az intézmények szakembereinek pedig az eddiginél élénkebb érdeklődésére számítanak. ASZOD Kiállítás Somogyi István festőművész alkotásaiból vasárnap kiállítás nyílt Aszódon a Petőfi Múzeumban. A Galgamácsán élő művész ezúttal 23 olajfestményét mutatja be. Műveinek jelentős részében a Galgavölgy népének életét ábrázolja, az egykori népszokásokat örökíti meg. Már számos hazai és külföldi tárlaton vett részt a művész, s az auschwitzi sorozatáért lengyel kitüntetést kapott Nem helyettük, hanem velük! KÖZMŰVELŐDÉSI BIZOTTSÁG AZ ISG-BEN Jegyzetfüzet nélküli,' bevezető beszélgetés-foszlány: — Azt tudják már a gazdasági vezetők, hogy minősítésüknél figyelembe veszik: segítették-e a munkahelyi művelődést, de azt nem igen értik, hogy mit is kell tenniük. — Kovács József, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár személyzeti és oktatási főosztályvezetője, a vállalati közművelődési bizottság társelnöke. Feltételek és ösztönzés A főosztályvezető mondata kíváncsivá tett: az ISG-ben hogyan értelmezik a vezetőkkel szemben e téren támasztott követelményt? Mi tagadás: a látogatás sem volt véletlen, hiszen az elmúlt év végén zavarokat keltő kisebb fajta zivatar zajlott a gyár közművelődési élete körül. S a hullámok egy későbbi egyórás rádió-riport segítségével túlterjedtek a megye határain. A művelődési ház — elvileg nincs ilyen az ISG- ben — igazgatója — nem ez volt a hivatalos címe — 1979 november 14-gyel bejelentette kilépését. Látszólag azért, mert egy korábban szabályosan engedélyezett műsort — Beatrice-koncert — az előadás előtt két nappal. írásos utasításra le kellett mondania. A valóságos ok nem ez volt. — Nem létezik már ez az ügy, talán sohasem volt ügy igazán, csak felfújták — mondja Kovács József, és érthetően az eredményekről szíegyáltalán létrehozni a terv- szerűséget, mert vállalatunknak három külső gyáregysége van és dolgozóink 18 községből verbuválódtak. — Abból indultunk ki, hogy a munkahelyi művelődés legfőbb területe a vállalati termékszerkezet változásnak megfelelő munkaerőképzés — vette át a szót Kovács József. — Például tavaly körülbelül 400 dolgozót képeztünk ki targoncavezetőnek, ív- és lánghegesztőnek, valamint esztergályosnak. Es vállalatunk 3 ezer 200 dolgozója közül 460 nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel, pedig az utóbbi két évben 151 munkás járt a művelődési házba kihelyezett iskolába. Évente 20 ezer forintot fordítunk a tanulók jutalmazására. — A szakmai képzés valóban jelentős szerepet játszik a gazdasági egységek életében. S milyen művelődési formákat tartalmaz a bizottság munkaterve? Gyakorlati beavatkozás — Havonta tartunk ismeret- terjeszőt előadásokat, időnként hivatásos művészekkel rendezett műsorokat, író— olvasó találkozókat, s időszakosan kiállításokat. Működik az ifjúsági klub, szervezünk szocialista brigádklubokat és kézimunka-szakkört, s megrendezzük a József Attila szavalóversenyt, amely egy irodalmi színpad létrehovesebben beszél. — A közel- j zásához is alkalmat adhat, múltban sikerült elérni, hogy az MSZMT nálunk működő 7 ezer kötetes letéti könyvtárába könyvtárost alkalmazzunk,. egy ' nyugdíjas foglalkoztatásával már önálló közönségszervezőnk is van. Ez a! két tény szorosan kapcsolódik a bevezetőben említett követelményhez: a vezetőknek meg kell teremteni a munkahelyi közművelődés feltételeit, valamint az ösztönzés erkölcsi és anyagi kereteit. S az adottságok jobbak az átlagosnál az ISG-ben. — Nálunk 1977 decemberében alakult meg 11 taggal a közművelődési bizottság — lapozza fel a jegyzőkönyvet Ambrus Jenőné, a vszt titkára, a bizottság másik társelnöke. — Bizony nehéz volt a holtpontról elindulni, Ugyanakkor tervezzük, hogy a környező községek amatőr együtteseinek is fellépési lehetőségeket biztosítunk és igyekszünk az általános iskolákkal is jó kapcsolatot kialakítani — mondta a vszt titkára. — Miben látják a közművelődési bizottság feladatát? — Mindenképpen élő, aktív testületnek kell lenni. Az elvi irányítás és az ellenőrzés mellett operatívan is meg kell határozni a művelődési ház munkáját — válaszolt Kovács József. Ez volt a konfliktus lényege a művelődési ház korábbi igazgató- jaival. A vállalati közművelődési bizottságok a kiépített aktívahálózatukkal sokat tehetnek az igények felmérése és az igényesség ébresztgetése érdekében. Közös bölcsességükkel kialakított feladatmeghatározásuk támasz lehet a legfelkészültebb, hivatásos népművelő számára is. Szövetségesként végzett tevékenységük éppen a szakmáját értő népművelő munkájában teljesedhet ki. Kocsma a házból Ez különösen fontos az ISG sajátos viszonyai között. A művelődési ház ugyanis hivatalosan csak a gyár egyik épülete, szakmai, módszertani, felügyeleti szempontból nem tartozik sem a szakszervezethez, sem a tanácshoz. Az intézmény vezetőjének persze minden fórumon szívesen adnak tanácsot. De szakmai munkáját jelenleg nem szakemberek bírálják el. Ez a felemás helyzet teszi lehetővé, hogy a művelődési házban jelenleg is kocsma működjön, a Kulturális Minisztérium érvényben levő rendeleté ellenére. Felemás ez a helyzet további szempontból is: — az egyszerűség kedvéért nevezzük továbbra is az intézményt úgy — a művelődési ház, rendelkezik évi 190 ezer forint költségvetéssel, de a gazdasági szervezeteknek megfelelő adminisztrációs rend bonyolulttá teszi a pénz fel- használását: tavaly például 132 ezer forint megmaradt (!), és ez példátlan takarékosság. S nem vitatható, hogy a rendezetlen viszonyok következménye. Hasonló szervezeti ál- datlanságra akad még példa az országban. Nemrég a SZOT kulturális osztályán hangzott el a — megalapozottnak tűnő — vélemény: a vállalatok szuverenitásukat féltik az intézmények átsorolásától. Az ISG közművelődési bizottságának társelnökei szerint a jelenlegi állapot változtatására belátható időn belül nem kerül sor. A művelődési ház volt igazgatójának távozása kapcsán talán ennek kellett volna hangsúlyt kapni, mert ez is fontos alkotóeleme a munkahelyi köz- művelődésnek, mint ahogy az is: a közművelődési bizottságoknak nem a népművelők helyett, hanem velük kell dolgozniuk. Kr. Gy. SZÍNHÁZI ESTEK Égszínkék lovak, vörös a Thália Színházban Lénia-dráma A művészet hatalma képes a világot újrateremteni és nem egyszerűen a valóság lemásolásával. A leg- naturálisabban megfestett tájkép — mondjuk: barna lovak, zöld mezőn — sem lehet olyan értékes, mint az a piktúra, amely a természet átköl- tésével nemzedékek életérzését engedi felismerni. Égszínkék lovak, vörös füvön. A saját béklyóitól megszabadult ember légiesen köny- nyed száguldása, egy tudatosan választott világban — valami ilyesmi lehet annak a képnek a tartalma, amellyel 1920-ban egy szovjet festő jövendölni akarta a kort, amikor „az ember valóban gyönyörű, szárnyaló és szabad lesz”. Bizonnyal az is jelképes, hogy Mihail Satrov drámájában ez a mű nem készül el, hiszen az égszínkék lovak még csak most rúgtatnak a félúton, S a Tháliában bemutatott színdarab is hasonló esztétikai követelmények szerint készült. Dokumentumdráma, mégsem egyszerűen a látható valóságot fényképezi le, valóságos embert mutat be, de nem jeleníti ' meg a fényképek ezreiről ismert arcélét. Eszméinek, gondolatainak, terveinek és önmagával is vívott harcainak felsorakoztatásából többet tudunk meg erről a hatalmas történelmi alakról, mintha megjelenne törékeny alkatával, előre ugró állán kis szakállával. Előttünk sétál egy színész; nagyon hétköznapi ruhában, nagyon ismert saját karakterével; nem törékeny, nem kopaszodó és nem visel szakállat. De ahogy beszél, agyunkban fel-felvil- lan valamelyik hajdani híradófilm a hősről, aztán elmosódik, elfelejtjük, fontosságukat vesztik a külsőségek, mert az a lényeg, amit mond. Leninről szól a mű, de szakít a portrészerü megjelenítéssel. A dráma éppen ezzel éri el, hogy hozzánk, a mai nézőhöz közvetítse a gondolatokat, hogy úgy érezzük: mintha egy szabad esténkén baráti körben politizálnánk, mintha a munkahelyünkön vitatkoznánk egy döntésről, vagy annak hatásáról. Pedig haditudósítások, jegyzőkönyvek, résztvevők által hitelesen leírt viták és jelentések alkotják a színdarab szövegének nagyobbik felét. Ezekből az idézetekből bontakozik ki Lenin alakja, nem márvány-, bronz-, vagy acélszoborrá merevítve, hanem időnként jókedélyű tudósként, aztán féktelen haragú, megalkuvást nem tűrő szervezőként, később a néptanító türelmével magyarázza a humanizmust, az internacionalizmust, vagy éppen egy közgazdasági fogalmat. Egy halálosan beteg festő ajánlja fel Leninnek az Égszínkék lovak, vörös füvön című képét, mely a közösen álmodott jövő szimbólumává nő. S a megroppant egészségű Lenin, a dráma elején huszonöt évet kér orvosától, úgy érzi, ennyi idő alatt megvalósul az új világ. De a mindössze egyetlen nap eseményeit csokorba kötő színpadi játék végére eljut a hős a felismeréshez, hogy a fejlődés egyik kulcsproblémája az emberek tudati fejlődése, az ifjúság nevelése. Ezért dönt úgy, hogy korábbi elhatározását megváltoztatva felszólal a Komszomol kongresszusán és meghirdeti a fiataloknak a kultúra tömeges elsajátításának eszméjét. Időnként megdöbben a néző: hat évtizede elhangzott útmutatásokról feledkeztünk meg, vagy jelentőségüket becsültük kevesebbre a kelleténél. Mihail Satrov drámájának Leninje szinte egyetlen mondatot sem mond ki, amely elveszítette volna aktualitását. Szeretettel és szeretni- valóan, de fejünkre olvassa gyermekbetegségeinket, kamasztévedéseinket, sőt felelősségünket is a történelemmel szemben. Ö úgy fogalmaz: könnyebb volt a proletárhatalmat megteremteni, mint megvalósítani a kommunista társadalmat és a derékhad, az ötödik, hatodik generáció hibái a ryúltat is árnyékolhatják, mert minket csak a saját hibáink győzhetnek le. Az előadás legnagyobb erénye, hogy képes olyan intimitást megteremteni, amelyben sokszor koptatott gondolatok és jelszavak sem koppannak üresen, hogy magunkénak érezzük a gondolatokat. Ez mindenekelőtt a korszerű színészi játékstílusnak köszönhető, Kőváry Katalin rendező ügyesen fogott visz- sza minden hacsányságot, jó ritmust diktált a színpadi játéknak. Nagyszerű segítőtársra talált Jánosa Lajos díszlettervezőben, aki hatalmas képes-történelemkönyvre emlékeztető háttérrel egyszerre tudott időben konkrét és elvonatkoztató lenni. Aligha lenne meglepő, ha slágerré válna a fiatalok között Mikó István Égszínkék lovak, vörő* füvön című modern hangvételű dala. Az egész társulatnak köszönhető, hogy erre a produkcióra valószínűleg úgy fogunk visszaemlékezni, mint a szovjet dráma évének legjobb alkotására. A művészet újjáteremtő hatalmára gondoltunk és ugyanezt élhettük át Szabó Gyula alakításában. Belsőleg formálta meg Lenint és úgy keltette életre, hogy elsősorban a szöveget engedte hatni, csak néhány jellegzetes kézmozdulattal, kitűnően átvett hangsúllyal és jól ismert testtartással hozta létre az eredeti alakot. Szabó az előadás kétharmadában színpadon van, néha tétlen helyzetben és szuggesztív erejével mégis uralja a játékot. Bátran állíthatjuk: brilliáns alakítás. Hasonló művészi erővel játssza Szirtes Adám a parasztküldött szerepét: olyan kemény karakter, annyira tipikusan orosz, hogy kedvünk támadhat megírni a figura élettörténetét. Szövegében van ugyan néhány hamis mondat, amelyet sem- rr...:éppen sem fogalmazhat meg az általa megszemélyesített ember, de nagyszerű képességeivel ezen is átlendíti a nézőt. A kiemelkedő alakítások közé kell sorolni Gálvölgyi János alakítását egy demagóg szemináriumvezető szerepében, s tetszett Végvári Tamás, a lelkesedéstől túlfűtött ifjú újságíró megformálásában. Nem egészen sikerült — íróilag sem — Clara Zetkin figurája, ráadásul Drahota Andrea még torzította is az egyébként szellemes jelenetet. Ugyancsak gyenge teljesítményt nyújtott Dimulász József, mint fiatal munkatárs. Annál több jó mondható el a komszomolistákat életre keltőkről, mindenekelőtt Benkő Péterről, Mikó Istvánról, Kánya Katáról és a főiskolásokról is. Kriszt György
