Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-18 / 65. szám

1980. MÁRCIUS 18., KEDD Secret Tf xyimap Kinőtt ruházati bolt Fejlődő ellátás - gondokkal Százhalombatta város ahhoz a gyorsan növekvő gyermek­hez hasonlít leginkább, amely­nek szülei nem győzik ruhá­val a csemetét, hosszúra nőtt karjai, lábai kilógnak a kabát ujjábái, nadrágszárából. Nos, a szimbólumot ezúttal vegyük szó szerint A település ruhá­zati ellátása megrekedt egy nagyobbacska falu színvona­lán. Állításunk igazolására te­gyünk próbát Nézzünk be a Pest megyei Ruházati Kiske­reskedelmi Vállalat délelőtt tíz órakor nyitó örökké for­galmas üzletébe. — 42-es barna férficipőt sze­retnék vásárolni! — közlöm naivan az eladóval. — Egyáltalán nem tartunk férfiak számára alkalmas láb­belit — kapom a választ — Hm. Egy ismerősöm kért meg arra, érdeklődjek, érke­zett-e az ünnepekre valami­lyen divatos női szoknya — próbálkozom újra. Méltatlan elbánás — Sajnos felnőtt ruházati cikkeket nem árusítunk, üzle­tünk méretei miatt szinte ki­zárólag arra rendezkedtünk be, hogy a gyermekek számára szükséges holmik legyenek kaphatók — kapcsolódik be most mór a beszélgetésbe Vin- cze Julianna üzletvezető. Róla és munkatársairól e sorok író­ja közbevetóleg csak annyit kíván megjegyezni, hogy dol­gukat igazi kereskedőkhöz méltóan türelmesen, gyorsan és rendkívül udvariasan teszik. Állják a hétvégi ostromot, igyekeznek kielégíteni a sok­féle igényt. Hogy a forgalomról fogal­mat alkothassunk, csupán egyetlen adatot említünk meg. Hét évvel ezelőtt ugyanebben az üzletben négymillió forint értékű árut adtak el, míg ta­valy ez a szám _ tízmillióra emelkedett. A 'helyiségben szinte nyomasztó a zsúfoltság, A nehézségek és a híresztelé­sek ellenére azonban a legfon­tosabbakat megveheti itt a százhalombattai felnőtt lakos­ság. Nem kell egy harisnya­nadrágért Budapestre utazni. Igaz, havonta kétezer darab is gazdára lel ebből a portéká­ból. Tény, az üzlet vezetője az adott keretek között többet már nein tehet az ellátás ja­vítása érdekében. Nem így legfontosabb partnereik egyi­ke, a Divatáru Nagykereske­delmi Vállalat, amely megle­hetősen méltánytalanul bánik velük. — Minden követ megmoz­gattunk, hogy a cég illetéke­seit rábírjuk arra, hogy duna­újvárosi kocsijuk behozza a megrendelt árut. Eddig telje­sen eredménytelenül kísérle­teztünk. Maradt a posta és a vasút Elképzelhető, mennyi­re nehézkessé válik így a szál­lítás, a késésekről nem is be­szélve — magyarázza Vincze Julianna. A bolt vasajtaját becsukva utam Kürti Attilához, a váro­si tanács termelés- és ellátás­felügyeleti osztály vezetőjéhez visz. — Százhalombattát sokan af­féle jóléti városnak tartják. Miként történhetett meg, hogy a 14 ezer lakót számláló vá­rosban egy 150 négyzetméteres szatócsbolitban árusítanak ru­hát? — Mindenekelőtt a zökkenő- mentes élelmiszerellátást kel­lett biztosítani. Ez tulajdon­képpen sikerült is. Legfeljebb zöldségből, gyümölcsből kisebb a választék a kívánatosnál. Az iparcikkek, a ruhafélék tekin­tetében csak a hatodik ötéves tervben várható lényeges vál­tozás. Aruház kellene — Nevezetesen? — A város központjában egy 3 ezer négyzetméternél na­gyobb területű áruházát aka­runk építeni. A beruházás az eredeti tervek szerint 64 mil­lió forintos költséggel valósít­ható meg. Erre a város fej­lesztési alapjából 5 millió1 fo­rint áll rendelkezésre. Az épít­kezéshez szükséges nagyobb összeget részint állami támo­gatásból, részint hitelből kí­vánjuk előteremteni. A Ma­gyar Nemzeti Bank Pest me­gyéi Igazgatósága 26 millió fo­rintos kölcsön kérelmüket már jóvá hagyta. Benyújtottuk igé­nyünket a Belkereskedelmi Minisztérium Fejlesztési Bi­zottságának is, hogy támogas­sa a 18 millió forintos állami támogatás megadását. Már az idén hol — Kik a beruházók és tartanak a tervezéssel? — A feladatra két cég vál­lalkozott: a Pest megyei Ipar­cikk Kereskedelmi Vállalat és a Pest megyei Ruházati Kiske­reskedelmi Vállalat. A kivite­lezésre a 26-os számú Állami Építőipari Vállalatot kértük fel, a cég az ajánlatot elfogad­ta. A komplett terveket a Ke­reskedelmi Tervező Vállalat elkészítette. — Az efféle kérdésekben járatlan laikus is tudja, az áruház építése, ha a miniszté­riumi hozzájárulást is meg­kapják, bizony még jó ideig elhúzódhat. S addig? — Nos, addig a szaküzletek megnyitásával kívánunk eny­híteni a feszültségen. Tavaly júniusban már átadtunk egy 150 négyzetméteres alapterüle­tű iparcikkboltot az új tízeme­letes házak alsó, úgynevezett fogadószintjén. Az idén ha­sonló módon egy ruhaüzletet is berendezünk, sőt .egy papír­írószer, illetve háztartási bolt is helyet kap a toronyházak­ban. A zsúfoltság ellen Vonat vagy kofahajó? A tavasz beköszöntését sem­mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az el­múlt vasárnap benépesültek a kiskertek. A ragyogó napsü­tésben mindenütt hozzáláttak az ásáshoz, összegereblyézték az avart a telektulajdonosok, így történt ez a dunaifüredi hétvégi házak övezte portákon is. Természetesen ez még nem az igazi idény, a fővárosból érkezők áradata csak a ké­sőbbi hetekben lepi el igazán a környéket. Aki a városnak ezen a ré­szén az invázió idején valaha megfordult, tudja, sok bosszú­ságot okoz aiz utasoknak a közlekedés, pontosabban a vasútállomásról induló autó­buszok zsúfoltsága. Sokan meg sem kísérlik a följutást, inkább gyalog indulnak neki. gyakran felmálházva, a csep­pet sem rövid útnak. Arról nem is szólva, a délutáni órákban meglehetősen ritkák a járatok. Aki ilyenkor láto­gat Dunafüredre, akár érákat várhat, mfg a kedvelt üdülőtelep felé autóbusz indul. Mindezt egy őslakos-telek­tulajdonos füstölgése juttatta eszembe. Ismerősöm elmond­ta, évekkel ezelőtt Budapest és Dunaújváros között rend­szeresen közlekedtek hajók, a vízi járművek Dunofüreden is kikötöttek. A reggeli órákban hozták, késő délután vitték a víkend'ezőket. Az úgynevezett kofahajó azonban egy napon megszűnt. A közlekedés ne­hézkesebbé vált Jelenleg az történik, Budapesten vonatra szállhatnak a fővárosiak, majd a Százhalombatta ha­tárában levő vasútállomáson újra jegyet váltva., tülekedve a sárga busizokba zsúfolódhat­nak. Anélkül, hogy a dolognak alaposabban utánajártunk volna, nyilvánvalónak látszik, a hajó járatot azért szüntették meg, úgy tapasztalták, túl ke­vesen akarnak az említett módon utazni. Azóta persze alaposan megváltozott a helyzet, betelepült a környék. Célsze­rű lenne hát, ha az illetéke­sek felülvizsgálnák a kér­dést. Vitathatatlan ugyanis, hogy helyesebb dolog, ha a kiskert- tulajd'onosok nem az utazás­ban, sokkal inkább a kertész­kedésben fáradnak el. szAzhawmbattai A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Személyes ügyünk Környezetünk védelme Feketén gomolygő füst, a földgázt szállító csövek alatt lobogó tűz. Talán kevesen gondolnák, hogy Százhalom­battáról, pontosabban György Kálmán vegyésztechnikus amatőr filmjéről van szó. A rendező saját bevallása sze­rint erős felindulásában rög­zítette szalagra a város, ott­hona levegőjét, környezetét veszélyeztető, rontó erőket. A kemény, bátor alkotás, amely számos díjat nyert, és a tele­vízió is bemutatta, hamarosan a Pest megyei Tanács soron következő környezetvédelmi tanácskozásának résztvevői is megtekintik, megvitatják. György Kálmánnal otthoná­ban nézzük végig az azóta megszűnt, de részben ma is létező ártalmakról szóló fil­met. Mintegy illusztrációként újra és újra vomatdübörgés zavar meg bennünket a be­szélgetésben, olyan detonáció­val, mintha a szobán át ro­bogna a szerelvény. A film­ben a rendező a narrátor sze­repét is vállalta, mintegy pél­dát adva arra, hogy a világ, gyermekeink, családunk moz­gás- és élettere nem valami­lyen általános, az egyéntől függetleníthető, fordítva dön­tő fontosságú személyes ügy. Felelősségünket nem há­ríthatjuk át másokra. A környezetvédelem korunk legsúlyosabb problémái közé tartozik. Sok olyan tényező van, amelyet megszüntetni nem egy városnak, de egy or­szágnak sincs elegendő pénze. De a kisebbek felszámolása is nagy anyagi' áldozatokkal jár. Súlyos bankókra lenne szük­ség ahhoz, hogy végre kiirt­sák a DHV-t és a DKV-t ösz- sziekötő csővezetékek környé­kén burjánzó, ezer ember éle­tét. megkeserítő vadkendert. A dolgok fátumsizerűségébe mégis hiba lenne belenyugodni. Mert; az csak nem kerül pénz­be, ha megfogjuk a kezét a száraz füvet meggyújtani ké­szülő gyermeknek, vagy ha figyelmeztetjük szomszédun­kat. ne a konténer mellé önt­se a szemetet. A vadkender ügye persze ennél nagyobb összefogást igé­nyelne. A helyi nagyvállala­toknak minden bizonnyal meg kellene nyitniuk pénztárcáju­kat. De e kérdés megoldása ügyében sem reménytelen szót emelni. A követelés benyújtásához azonban erkölcsi alapra van szükség. Arra, hogy a város valameny- nyi lakója felnőtté váljon tu­datilag. Az Ifjúság útj'a 15. számú ház bejárata előtt például, ahová valaki az elmúlt pénte­ken ormótlan, feneketlen vas­hordót és ki tudja még miféle kacatot rakott ki. És elgon­dolkodni azon, hogyan lehet az, hogy észrevétlenül lesze­relhettek egy liftajtót, mi több, kihajították a sárba, mint az a Pataki sétány 8.- ban történt. Szerencsére bőven akad el­lenpélda, olyan ház is, ahol óvják a füvet, par­kot, ügyelnek a lépcsőhá­zak tisztaságára. Ma még talán kevesebben vannak a kelleténél ezek, a lakásuk ajtajánál tovább látó emberek. Százhalombatta azonban fiatal város. Érde­mes és keli is bízni lakóiban. Polgárai jó és rossz szokásai­nak az itt született gyerme­kek látják hasznát, netán vallják kárát. Az ő érdtekük kívánja, szüleik mielőbb a vá­ros környezetvédelmének cse­lekvő részeseivé váljanak. A városért A napilapírás rohanó tem- pójában gyakorta meg­esik, nem sikerül. időt egyez­tetni azokkal a vezetőkkel, akik fontos, valamennyiünket érintő témákról informálhat- nák az újságíró és közvetve természetesen olvasóinkat is. A szorult helyzetben levő tu­dósító sokféle módszert vá­laszthat, kér, magyarázkodik időzavara miatt. Ha nagyon érzékeny, egyszerűen csata- vesztésnek tekinti az elutasí­tást. Ez is, az is megesik. Százhalombattán is. Az pél­dául, hogy hosszú órák türel­mes várakozása után mégsem nyílik meg az a bizonyos pár­názott ajtó. Nem akad szak­ember, a hírek is mintha el­apadnának. Ezért is örvende­tes, hogy akad jó néhány olyan vezető, aki nem a formaságo­kat tartja szem előtt, hanem azt minél többen ismerjék meg az irányítása alá tartozó vállalat munkáját. Így történt nem is olyan régen a DHV- ban, ahol az igazgató nem ki­fogást keresett az eltanácso- lásra. Helyette inkább gyors, tartalmas információt adott a kopogtató újságírónak. Hason­ló jószándékkal viseltettek a városi tanács dolgozói is. A szakigazgatási szervek munka­társai, vezetői jóval munka­köri kötelességüket meghaladó mértékben nyújtottak támoga­tást, ahhoz, hogy sikeres le­gyen a százhalombattai külön­kiadás. Szinte egyik ötletet adták a másik után, telefonál­tak, ha kellett. Látszott, sze­retnék, ha városuk rangja a róla szóló írások révén is emelkedne. S ez már messzebbre vezet. A nagyobbodó városban egyre inkább megerősödik a telepü­lés gondjait megoldani akaró, követésre méltó lokálpatriotiz­mus, gyökeret ver a közéleti- ség, a város érdekében való tenni akarás szelleme. Az érdemérmek adását so­kan formális dolognak vélik. Lehet ilyen gyakorlat is. Egy bizonyos, az idén először áp­rilisban Százhalombattán át­adásra kerülő Pro Űrbe ki­tüntetés nem ezek közé tarto­zik. Kulturális Heti programjavaslat Március 18-án, kedden Mű­vészet és ifjúság címmel este 7-kor a DHV művelődési ház­Oda-vissza Százhalombattai úti élmények A véletlen folytán a leg­utóbbi százhalombattai utazá­som közben kétféle magatar­tásformát tanulmányozhattam. Az egyiket visszafelé, az autó­buszra várva, autóbuszon ül­ve — a másikat a Déli pálya­udvarról induló személyvona­ton. Destrukció Tört ablakán süvít a szél... üvölti az egyik suhanc este negyed tízkor a százhalombat­tai vasútállomással átellenben levő buszmegállóban. Az imént érkeztek meg Dunafü­Vezérlő­terem Százhalombattán 1980-ban fejezik be a — előző két építési ütemet ki­egészítő — DKV III. építését. Az új finomító tovább fejleszti a meglevő rendszereket: bő­vült a termékszer­kezet, hogy a kör­nyezetvédelmi cé­lokat is figyelembe vették. Már ter­mel a könnyűben- zin-izomerizáló üzem, amely a mo­torbenzin oktán­számúnak növelése mellett csökkenti az ólom- és aromástartalmat. redről, ahol záróráig alaposan felöntöttek a garatra, öten vannak, s láthatóan élvezik a helyzeteit: félnek tőlük. Kokó (Kovács, így szólítják) éppen új mutatványra készül. Egy lábbal lapítja össze a szeme­testartályt. Énekes haverja át­rohan a másik oldalra tégláért, amit zsebre, majd az oszlophoz vág. Fél méterre tőlem. — Hé, mi lesz veled, ha kihullik a gitár a kezedből — ad aláfes­tést a romboláshoz. Végre megjön az autóbusz. Kokó és bandája is felszáll. A tégla a csomagtartó hálójába kerül. — S ha leesik? Ezt senki sem meri szóvá tenni. A sofőr sem. Csak, amikor leszállnak a fiúk, törik meg a hallgatás csendje. Kissé elkésve rekla­málnak az utasok. Vajon há­nyán tudják közülük, valaki, valakik egyetlen éjszaka egy egész uitca facsemetéit derék­ba törték, éppen a vasútállo­más környékén? Konstrukció — A fiatal, 32 éves férfi sa­ját kocsiján érkezett a János- kórházba. A 2. számú belgyó­gyászat intenzív osztályára szívpanaszokkal vették föl. Az orvosi vizsgálat kiderítette, infarktusa van. Injekciót ka­pott. Ezt követően állapota ja­vult, olyannyira, hogy tréfál­kozni is kedve támadt Aztán hirtelen rosszul lett, megszűnt a szívműködése, beállt a klini­kai halál. Szabó Erzsébet asz- szisztensnek 3 perce maradt az élesztősre. Villámgyors mozdu­latok: a férfi mellére felkerült az elektromos sokkoló. A ké­szülék 400 milliamperes áram­ütést mér az élettelenül fekvő testre. Feszült várakozás. A műszerek jelzik, újra dobog a szív. A gyorsaság, a szakmai felkészültség és a lelkiismere­tesség ismét embert mentett. Szabó Erzsébet hosszú évek óta dolgozik a kórházban. Százhalombattáról jár be vo­nattal. Talán ő sem tudná megmondani, hányszor érzett tehetetlenséget: nem tud segí­teni. Ma éjszaka sikerült csa­tát nyernie, most örül és na- gyon-nagyon fáradt. Tekintete messzire kalandozik, amint a vonat ablakán kinéz. Magánélete, ha van, a vál­tott műszakok törték cserepek­re. Elvált, egyedül él édesany­jával. — Igen, kellene már egy gyerek. De a hivatásomat min­dennél fontosabbnak tartom, s ez ideig teljesen odaláncolt a betegek ágya mellé. Talán egyszer mégiscsak vállalko­zom a szülésre — mondja, s már bánja, hogy ilyen hirtelen kinyílt előttem. Az állomásról a városba vivő buszról le- szállva sietősre váltja lépteit Az egyik nyolcemeletes ház kapualjában tűnik el. Ma egész nap aludni fog, hiszen holnap reggel pihenten kell kezdenie újra a munkát. Va­sárnap talán beül egy zenés szórakozóhelyre vagy megnéz egy filmet. Ennyi az egész. ★ A téglával hadonászó sihe- derek riasztó tekintete és az ingázó asszisztensnő fáradt, emberséges pillantása mélyen emlékezetembe vésődött. ban városi bemutatót tartanak. Ugyancsak ezen a napon dél­után 4 órakor a Fővárosi Ope- rettszínháiz jutalomjátékát te­kinthetik meg a gyermekek a Barátság Művelődési Házban. Az autóbuszok fél négykor in­dulnak az iskolától. A belépés díjtalan. Március 19-én, szerdán a Radnóti Miklós Színpad ven­dégszerepei este fél nyolckor a DKV színháztermében. Elő­adásuk címe: Közhelyben járás. Autóbusz a Százhalom étterem elől indul hét órakor. Ezt megelőzően délután négy óra­kor a Musica Humana kama­razenekar hangversenyezik. Az autóbusz fél négykor indul az iskoláktól. Március 22-én, szombaton 19 órakor Ifjúsági bűnözés cím­mel Horváth András nyomozó tart előadást a Hága László munkásszállóban. Március 24-én, hétfőn a 2. számú általános iskolában 18 órakor jönnek össze á kertba­rátok. A téma: gyümölcstartó­sítás házilag. Előadó: Héthelyi Imre. HÍREK - HÍREK - HÍREK — Elkészült a fundamen­tum. Befejeződött az új műve­lődési ház alapozása. A létesít­ményt várhatóan 1982-ben ad­ják át rendeltetésének. — Hidegtál-bemutató. Svéd gomba májpástétom, sajttorta. Egyebek között ezek az ételek szerepeltek a Matrica presszó­ban az elmúlt pénteken meg­rendezett és a korszerű táplál­kozást népszerűsítő ételbemu­tatón. Az érdeklődők a hely­színen fogyaszthattak az ínye ncségekből. Az oldalt írta: Valkó Béla i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents