Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-18 / 65. szám

1980. MÁRCIUS 18., KEDD Külföldi újságírók országjárása Az MSZMP Központi Bi­zottsága ági tadós és propagan­da osztályának és a Külügymi­nisztérium sajtóíőosztályanak meghívására 38 ország töbD minit 80 lapjának, rádió- es televízió-társaságának, hírügy­nökségének 90 munkatársa több csoportban egy-egy hetes körűit tett az országban. En­nek során megismerKcatsk a párt XII. kongresszusát előké­szítő politikai eseménysorozat tapasztalataival, az elmúlt 35 esztendőben népünk életében bekövetkezett változásokkal. Meglátogattak számos párt-, állami és társadalmi intéz­ményt, vállalatot, szövetkeze­tét, találkoztak közéletünk több vezető személyiségével. Az újságírókat fogadta Sen­ke Valéria, a Társadalmi Szem­le szerkesztő bizottságának el­nöke, Gáspár Sándor, a Szak- szervezetek Országos Taná­csának főtitkára, Sarlós Ist­ván, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitká­ra, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai és Győri Imre, a Központi Bizottság tit­kára. Konferencia Több mint ötven előadás hangzik majd el az V. orszá­gos elektronikus műszer és méréstechnikai konferencia ma megkezdődő háromnapos eseménysorozatán. Az MTESZ Méréstechnikai és Automati­zálási Tudományos Egyesüle­tének Szervezésében több mint 300 hazai szakember vesz részt a tanácskozáson. Reggel a csirkefarmon A szigetcsépi Lenin Tsz-ben ma már ólanként húszezer csirkét nevelnek, és a tejtermelés évente négyezer liter tehenenként. A szövetkezet a múlt évtől kecsketcnyésztésscl is foglalkozik, és 1982-re ezeranyás kecsketelepet kívánnak létrehozni. Népfrontfórum Beruházás nélkül — színvonalasabban Miként lehet a népgazdaság erőforrásainak igénybevétele nélkül javítani a lakosság közérzetén, a szociális ellátott­ságán — erről tanácskozott tegnap a Hazafias Népfront Országos Elnökségének gaz­daságpolitikai, valamint nő- és rétegpolitikai bizottsága. Az eszmecserén azokat a javaslatokat vitatták meg, amelyek a mozgalom külön­böző, a lakosság széles kö­rével megtartott fórumokon kristályosodtak ki. Ne gyötörje a fejét páj a gyerek feje, nem aludt az éjjel. A vé­kony panelfauak megint re­zegtek a decibelektől. Az Örült Omegás szórakozott ismét. A lakótelepi ház szenvedői keresztelték el így: csak Ómega-lemezeket hallgat, általában éjfél kö­rül, több hangfalból, ele­mentáris erővel. Fáj az építésvezető feje. Amit nyáron, az átvételkor nem vettek észre, most pa­naszolják a lakók. Az ab­lakkeret és a betonfal kö­zött ujjnyi réseken szökik ki a meleg, ömlik be az eső, ázik a tapéta, foltos a padlószőnyeg. Fáj a tanácsi ügyintéző feje, úgy kellett nekem ez a lakótelep, mint púp a hátamra. Nem elég, hogy összkomfortjuk megterem­tése nekünk mennyi mun­kával jár, a szemétszállítás megszervezésétől a közmű­vek fenntartásáig, még a többi lakos, a családiház­tulajdonosok, a régiek ha­ragja is ránk zúdult Ott miért van már betonjárda is, mikor nálunk az utat is sárból építik? Azoknak miért jut ostor-nyeles lám­pa az utcára, míg mi a nya­kunkat törjük a sötétben botorkálva? Fáj a közművelő, a könyvtáros feje. Több ezer emberre gyarapodott a né­pesség, de a művelődési ház forgalmán, a beiratkozott olvasók számán ez nem látszik. A szebb-csúnyább betonmonstrumok önkéntes kalickává válnak, lakóik magukat zárjak be a falak közé. A fejek egyre több he­lyen fájhatnak Pest megyé­ben. Csak a negyedik öt­éves tervben mintegy 10 000 otthon épült lakótelepen, a jelenlegi tervidőszakban már 12 000. A statisztika is­meri a tört ember fogalmát, és jelenleg lakásonként 2,8 —3 személlyel számol. A telepszerű építési mód egy­re terjed. Valamennyi vá­rosunkban már megtalál­ható, természetesen eltérő arányokkal. Százhalombat­ta jórészt lakótelepek együttese, a szomszéd Érd még csak öt épülettel büsz­kélkedik. Előregyártott ele­mekből építenek sok-sok házat Gödöllő különböző pontjain, országos méretek­kel nézve is jelentős Du­nakeszi lakótelepe, Buda­örsé a sztrádáról nézve szinte összeforr a fővárosi, őrmezőivel, szentenare mű­emléki magját harmoniku­san ölelik a domb lakóte­lepei. De a Korszer uuo, gazdaságosabb, konuonto- sabo építési, .települési mó­don választották Budake­szin, Halásztelken, Kere- pestarcsán, Dabason, Mo- noron, Nagykátán, Rácke­vén, Szigetszentmiklóson, Pomázon és Vecsésen is. A fejfájások okai ismer­tek. Röviden lakóhelyi élet­formának nevezi laiKus és szakértő. Szakértő pedig van számos. Szociológus, pszichológus, építész, ál­lamigazgatási dolgozó es bankember. Könyvtárnyi irodalma van, általános fáj­dalomcsillapító gyógyszere természetesen nincs, nz építés hibái még hamarabb kijavíthatok, mint a lakók bakijai, melyek felettébb változatosak. Érthetetlenebb, ha a vis­kókból, szerszámoskamrák- ból csempés fürdőszobába, vastag padlószőnyegre lé­pők leszedik és eladják a csempét és a szőnyeget. Furcsább, ha a tanya szomszédnélküliségét tétele­zik fel a tízemeletes ház negyedik szintjén, mikor hajnali kettőkor szöget üt­nek a falba, vagy a szom­bat esti házibuli után vé­gigrondítják a lépcsőházat. Magyarázhatatlanabb, ha a település régi patriótái, őslakói — ősellenségnek, a közpénz és közerő egyedüli birtoklójának tekintik az új telepeseket, kikre szerintük minden fény, figyelem és-----főleg — minden pénz hull. V ethetetlen, furcsa, ma­-Lj gyarázhatatlan. A sok kételkedésre válasz egy ilyen kis dolgozattól nem várható. Ha pedig nem, mi­nek újabbal szaporítani a már említett írások ezreit? Nos, azért, mert ahogy a régiek mondták — mert minden jó szöveget ők már lelőttek — az ismétlés a tudás anyja. Meg azért, mert — újabb ősi bölcses­ség — más kárán tanul az okos és mondjuk, a sziget- szentmikiósi, váci, tehát ré­gi lakótelepi hagyományok­ra visszatekintő fejfájás nem szükségszerű, hogy gyötörje az érdiek vagy péceliek idegeit. Andai György Figyelemre méltó kezdemé­nyezésnek tűnik, hogy kísér­letképpen többen is beveze­tésre javasolták a nyugdíjas munkaközvetítést, amelynek során az idős, beteg szemé­lyek rendszeres vagy idősza­kos gondozását oldanák meg. Az érdeklődőknek a Magyar Vöröskereszt rendezne szak­mai tanfolyamot. A gondozás költségeit az ápoltak, illetve hozzátartozóik fedeznék, le­véve, a terhet az állam vállá­ról. Szó volt arról is, hogy sok nyugdíjas szívesen tanulna varrni, művirágot formázni, játékot, szőnyeget készíteni, főként akkor, ha szervezet­ten megteremtenék a magas színvonalú bedolgozói, érté­kesítési rendszert. Ha nem is* árúban, de tu­dásban, elfoglaltságban gyara­pítaná az időskorúakat a nyelvi, művészettörténeti Stu­dium, s a tudományt az ide­genforgalmi idényben a leg­különbözőbb térületeken le­hetne hasznosítani. A tanácskozás azért is je­lentős, mert a sok — részben vitatható és vitatott, ám jó szándékú — ötletet népgaz­dasági lehetőségeink, az 1980 —85-ös várható erőforrásainak megfelelően tűzte napirend­A fisxfa, virágos Pest megyéért A környezetvédelem része A tisztasági mozgalom Magyarországon a környe­zetvédelem része, nagy sze­repe van az egészséges élet­módra nevelésben, s kibon­takoztatása csak a töme­gek együttes összefogásával, összehangolt, tervszerű munkával érhető el. Ezt mondja ki a környezetvé­delmi törvény. S ami még elöljáróul Ide kívánkozik: a Vörös- kereszt Fest megyei veze­tőségének legutóbbi ülése állást foglalt imigyen: a tisztasági mozgalom fele- ^ löse Pest megyében a Vö- S röskereszt. Az előzmények Nagylétáról indult útjára 1953-oan a tisztasági mozga­lom hazánkban. Pest megyét sem kerülte el. Kezdetben csak a lakóterületekre, ott is csupán a családi házakra, ker­tekre terjedt ki. Évente egy­szer odaítélitek a Tiszta udvar, rendes ház feliratú táblákat, s akik elnyerték, joggal lehettek büszkék portájukra. Évtizede­kig ennyit és csak ennyit je­lentett a tisztasági mozgalom. Azaz akadt néhány kivétel. Nagykőrösön például utcák, Cegléden egész választókerüle­tek tisztaságát is értékelték a vörösikereszites és népfrontak- tivistáik, természetesen szóban. Azután, ahogy a világon, az országban is egyre inkább a fenyegető környezetszennyezés irányába terelődött a figye­lem, érezhető változás követ­kezett be: sorra jelentkeztek az ipari üzemek, ritkábban a mezőgazdaságiak, s az iskolák, a különböző intézmények, hogy szeretnének részit venni a versengésben. 1976-ban már 250 ezer Pest megyei házat, lakást vizsgáltak tüzetesebben a tisztaság őrei, s 60 százalé­kukat ítélték megfelelőnek. Tavaly a 22 termelőszövetke­zét közül — ennyi nevezett be a versenybe — hat bizonyult kielégítő tisztaságúnak, a 178 község közül 55, a nyolc város közül 6, s amint azt az elmúlt évi vöröskeresztes tevékenysé­get értékelő beszámolóból megtudhatjuk, 270 iskolából 125 nyerte el a tiszta iskola címet. Nem véletlen ez a spontán j fejlődés. Magyarázza az egész­ségnevelési propaganda célzot- tabbá, kiterjedtebbé, hatáso­sabbá válása, s az egyre sza­porodó jó példák sora. Nem egyedül Ezek közül egyet — a leg­utóbbit — feltétlenül meg kell említenünk: ez év januárjától érvényes a fóti termelőszövet­kezeti vöröskeresztesek felhí­vása; tisztasági versenyben kí­vánják összemérni a többi mezőgazdasági szövetkezetével saját munkahelyük tisztaságát. Több járásban is visszhangra talált a hívó szó, s ma már a megye szövetkezeteinek egy­ötöde vállalta a versengést. — Nem egyedül a Vöröske­reszt vállalt részt korábban sem a tisztasági mozgalom szervezéséből, az eredmények értékeléséből — mondja Jóna Istvánná, a Vöröskereszt Pest megyei vezetőségének egész­ségvédelmi főelőadója. — Ed­dig is nagy segítséget nyújtott a Hazafias Népfront, s termé­szetesen együttműködtünk a tanácsokkal, a szakszerveze­tekkel is. Tény azonban, hogy a tisztaság ügye nem volt tisz­tázott. — Ez évtől más a helyzet. Nemcsak a felelősségről kellett döntenünk, hanem változtatásra szorult a tisztasági mozgalom követelményrendszere, értéke­lési rendje is. Mindezekről ál­lást foglalt a Magyar Vöröske­reszt V. kongresszusa, s tavaly a szervezet végrehajtó bizott­sága. Ezek alapján a legutóbbi Pest megyei vezetőségi ülés le­szögezte: a tisztasági mozga­lom felelőse elsősorban a Vö­röskereszt. Ebben a szellem­ben dolgoztuk ki a részlete­ket, amelyek sok mindenben eltérnek a korábbiaktól. — Miről is van szó? Első­ként arról, hogy míg korábban fakultatív volt a tisztasági versenyben való részvétel, azaz csak ott értékeltük a tisztás" )t, ahol ezt kérték, igénye ék, ez jévtöl mindenütt. Ez az' jelenti, hogy ezentúl nem :zárólag az egyes házak, de egész települések, falvak és városok versengenek, s nem kivételek a tanyák, a cigány­telepek sem. — Rendet, tisztaságot a munkahelyeken! jelszóval ki­terjesztjük a tisztasági moz­galmat a megye minden ipari és mezőgazdasági üzemére, az utasszállítással foglalkozó vál­lalatokra, a kereskedelmi és vendéglátóipari üzletekre, egészségügyi intézményekre. Természetesen minden iskola és óvoda is részt vesz ebben a versenyben. — Pest megyében 69 az üdülőterületi települések szá­ma. Különös gondot igényel a pihenőhelyek, parkok, játszó­terek, a fürdők, közterületek tisztaságának fenntartása, el­lenőrzése. Ezeken a helyeken a versenyt a Természetbarát Szövetséggel, az erdészetekkel, turistaszakosztályokkal és a Dunakanyar Intéző Bizottság helyi csoportjaival közösen kí­vánjuk értékelni. Szál ponttal — S ha már sokszor elhang­zott az értékelés szó: ezután mindegyik területen egysége­sen, százpontós rendszerben értékelik a tisztaságot. Az el­ismerő tábla is jár nemcsak a tiszta házaknak, hanem a munkahelyeknek is. Természe­tesen az elismerést ötévi egyen­letes tisztasággal lehet csak kiérdemelni, s csak addig birtokolhatják a teljesítmé­nyűiket tanúsító táblát, míg megfelelnek a mozgalom köve­telményének. Nyilvánvaló a szándék: azt szeretnénk, hogy környezetünk — az egész megyében — ren­dezett, tiszta, szép legyen, ■ azt, hogy e célért minél töb­ben dolgozzanak velünk. Meg­esett korábban, hogy egy-egy termelőszövetkezet be sem ne­vezett a tisztasági versenybe, mégis tisztább volt, mint né­melyik versengő tsz. Így az értékelésnek rangja lesz, leg­alább is ezt reméljük, s má­sokat is arra ösztönöz: min­dent tegyenek meg a tiszta környezetért. ." — Befejezésül még annyit: a tisztasági versenyt idén a XII. pártkongresszus tiszteleté­re indított község- és város- sz építési akciósorozat jegyé­ben hirdetjük meg, s az ered­ményeket első ízben a jövő esztendő elején ismertetjük. V. G. P. A kongresszus küldötte Kötődés emberhez, alkotáshoz A természetet, a szép emberi környe­zetet még szülővárosában, Gyulán szeret­te meg, később pedig itt talált otthont, a kővel, fával közvetlen közelséget, Pi- lisvörösvárott. Bajnok Béla szobrász- művész tizenegy éve él a községben, s már valóban nem idegen itt: az embe­rek ismerik munkáit, a település köz­pontjában álló Bányászemlékművét — és sokan ismerik a mindennapi életben is megnyilvánuló jobbító szándékát, lel­kesedését. A könyvekkel, népi kerá­miákkal, virággal barátságossá tett szo­bában a közélptiség nehezen körülha­tárolható fogalmáról beszélünk, meg arról az életútról, amelyet művészként, emberként meg kellett tennie. — Szegény családból származom — emlékezik tőszavakkal —, a kőfaragást tanultam. Azt, hogy szobrász leszek, már felnőtt fejjel döntöttem el, így tízéves késéssel indultam a pályán. A kezdet nehéz volt, de sokat segített, hogy évekig Kiss Sándor és Lessenyei Márta szobrászművészek műtermében tanulhattam. Közben elvégeztem a a marxista egyetemet is — érdekes, hogy a pilisvörösvári bányászsztrájkról, még mielőtt a községbe kerültem vol­na. itt hallottam először. Mikor ide ke­rültem. albérletben laktunk, három gyerekkel, hamarosan azonban segítsé­get, lakást kaptunk a tanácstól. Közben művek születtek, amatőrként csoportos kiállításokon jelentkezett, fel­vette tagjai sorába a Művészeti Alap, egyre több idő jutott az érmekre, kis­plasztikákra, egy kiálütásnyi anyag létrehozására, öt évvel ezelőtt rendez­te meg Pilisvörösvárott első, önálló, önvallomásnak Is szánt kiállítását, ek­kor került közel a közösséghez művész­ként is. Húsz éve párttag, lassan tíz esztendeje tagja a nagyközségi pártbi­zottság agitációs és propaganda munka- bizottságának. Ha már elhangzott az önvallomás ki­fejezés, amíg az udvaron át a műterem felé tartunk, arról kérdezem: ember­ként, művészként milyen kérdések fog­lalkoztatják? — Az ember szépsége, lehetőségei, ezen belül a gyermek, a család harmó­niája. Közhelyként hangzik, de igaz: az emberről szeretnék szólni az emberhez. A másik dolog a környezetvédelem. Ez­zel kapcsolatban a pártbizottságon is felszólaltam, ezt az ügyet műveimmel is szeretném szolgálni. Természetesen nemcsak azokkal: itt van előttünk pél­dául ez a szélfogó akácos. Csemetéket neveltem, amikor kitörték a fácskákat, újakat ültettem. A természet szeretetét szeretném érezni másokban is, a gye­rekeimet is erre nevelem. A Szobrász alapvető eszköze az al­kotás, az emberé a személyes példa­adás. Bajnok Béla művei szándékoltan egyszerűek, tömörek. Vonatkozik ez kis­plasztikáira: a Vörösvár történelmét idéző Töredékek a múltból-ra, a Már­tírra, Anyaságra, a Petőfi-, a Kohán György-portréra, s vonatkozik az 1973. óta nagy kedvvel készített plakettekre, ezekre a tenyérnyi, éppen kis méretük miatt fokozott tömörítést, lényegki­emelést kívánó munkákra. Plakettké­szítésre felkérte őt szülővárosa is, meg Villány, Mohács, Szigetvár; az egyik lapocska Ligeti Károly alakját őrzi, a kerepestarcsai kórház tömbjét, a har­madikon levő ábra a közösségért való munkálkodást jelképezi. Három évvel ezelőtt szülővárosában, Gyulán is be­mutatkozott; most szabadtéri kiállítás­ra hívták, ennek az anyagán dolgozik, no meg egy másik szép feladaton; Nagyszénáson, a felszabadulás előtti il­legális munkástalálkozók színhelyéül szolgáló menedékház helyére tervez em­lékművet. És egy harmadik dologra is készül: a megyei pártértekezleten kül­döttnek jelölték a párt XII. kongresszu­sára. — Akármennyire is a település szé­lén lakunk, aki akart, mindig megtalált. Szeretem az embereket, ezt a szere- tetet szeretném kifejezni plasztikáim­ban is. Kővel, fával dolgozom, az igazi eszközöm nem a szó. Amit azonban ér­zek, elmondták már a megyei pártérte­kezleten is, elhangzik biztosan majd a kongresszuson. Jó érzés, hogy mások is felismerték azt, amit én: hogy merni kell cselekedni, kezdeményezni, saját képünkre formálni a környezetünket. A szavak már búcsúzás közben, mint­egy a beszélgetés summázataként hang­zanak el. Azt már csak később, ma­gamban teszem hozzá, hogy Bajnok Béla, akit elkötelezett alkotóként is­mert meg a közösség, aki otthont te­remtett Pilisvörösváron, de nem akar elszakadni szülővárosától sem, való­ban komolyan veszi a kettős kötődést: az emberhez és a művészethez. P. Szabó Ernő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents