Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-16 / 64. szám

1980. MÁRCIUS 16., VASÁRNAP

Magazin!li!^^g|!!®iiil!li||Hi!li!il^ ___:':’

Március 24-én megkezdi tanácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa, küldöttei sorában. Pest megye 47 ezer párttagjának 43 képviselőjével. A nagy horderejű politikai rendezvény immár majdnem ötvenöt esztendős eseményláncolat friss szeme; a párt első kongresszusát 1925 augusztusában tartották. Ott a résztvevők teljes száma a leiét tette ki a mai Pest megyei kongresszusi küldöttcsoporténak. Nem ilyen adatokban mérendő a megtett út, de: mérhető ebben is. öt és fél évtized alatt az emberi történelem fényévnyi távolságait tette meg hazánk, népünk. S mert irdatlan mélyről jutottunk fel oda, ahol ma állunk, csupán arra vállalkozhattunk összeállításunkban: fölvillantsuk a múlt néhány tényét, adatát.

I.

Becs, Glockengasse 6. Mellékutcai szerény könyvtár a világvárosban, 1925 augusztusában. A huszonkét rséztvevő — huszonegy férfi, és egy nő — augusztus 18 és 21 között a Kommunisták Magyarországi Pártja 1. kongresszusaként tanácskozik. Nem küldöttek ők, a fehérterror alatt nyögő országban, a legszigorúbb illegalitás szabályai közepette lehetetlenség választásokat lebonyolítani a pártszervezetekben. A hazai mozgalmat tizennégyen képviselték a kongresszus résztvevői között, öten az 1924-ben létrehozott — ügyvezetői feladatokat ellátó — Organizációs Bizottság tagjai, hárman pedig az emigráció megbízottai. Tíz téma szerepelt napirenden, a többi között a politikai helyzet Magyar- országon, a nemzetközi helyzet és a Kommunista Internacionálé politikája, a KMP szakszervezeti munkája. Lényeges mozzanata volt a tanácskozásnak a szervezeti szabályzat elfogadása, a demokratikus centralizmuson alapuló szervezeti felépítés megfogalmazása. A megválasztott Központi Bizottságnak tizenkét rendes és négy póttagja volt, közöttük Kun Béla, Landler Jenő, Alpári Gyula, Gőgös Ignác, Rákosi Mátyás, Hámán Kató,

II.

IV.

A világ első szocialista országa, a o KMP II. kongresszusának. A Aprelevka községben adott otthont Szovjetunió, a Moszkva melletti résztvevők száma huszonhét, egy részüket már választották az illegá- litásban működő úgynevezett kerületekben — így a gyömrő—gödöllői pártbizottságból alakult Pest környéki kerületben is —, s voltak, akiknek decemberben el kellett indulniuk, hogy több országon át 1930. februárjára a helyszínre érkezzenek. A KMP II. kongresszusa 1930. február 27-én nyílt meg, s március

15-én fejezte be munkáját. Napirendjén hat beszámoló, valamint a Központi Bizottság megválasztása szerepelt. A kongresszus így fogalmazta meg a Magyarországon sorra kerülő forradalom feladatát: burzsoázia fasiszta államhatalmának összezúzása és helyébe a proletariátus diktatúrájának megteremtése, a kapitalizmus gazdasági rendjének megdöntése, az ipari termelés eszközeinek proletár nacionalizálása és a kapitalizmussal összenőtt feudális maradványok gyökeres eltakarítása". A tanácskozás dokumentumai között nem maradt fenn a megválasztott Központi Bizottság névsora, de kétségtelenül tagja volt mások mellett Kun Béla, Pothornyik József, Fürst Zoltán, Szerényi Sándor, Boér Ferenc, Polányi Máté, Rostás István.

*

V.

Több, mint tizenhat esztendő, egy világégés, a fasizmus szétzúzása, Magyarország fölszabadítása a Vörös Hadsereg csapatai által: ez, ez is a pillére annak az időhídnak, amely a második és a harmadik kongresszust összeköti. A Magyar Kommunista Párt 111. kongresszusa 653 300 párttag képviseletében 1946. szeptember 28—október 1. között tanácskozott Budapesten a Parlament — háborús sebekkel teli — épületében. A 386 küldött — s most már mindannyiuk választott küldött — elfogadott egy kiáltványt a magyar néphez, ennek egyik mondata így hangzott: „A magyar nép magának akar országot építeni: népi demokráciát akar!” Súlyos politikai küzdelmek színtere ekkor az ország, a hatalomban ott vannak a reakció prominens képviselői is, ezért értA Parlament épülete után új színhelye van a legfőbb pártfórum tanácskozásának, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Háza. Itt zajlik le 1951. február 24—március 2. között o Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusa. Hatalmasak az országépítő munka eredményei, s ennek túlbecsülése — a lehetőségek téves fölmérése — nyomja rá bélyegét a kongresszus dokumentumaira. Itt hangzik el, hogy legyen hazánk „a vas és acél országává, ipari országgá, a gépek országává”. S nem a cél a hibás, hanem elérésének hogyanja, ideje, az a türelmetlenség, mely — nemcsak gazdasági teendőkben — jellemzi a pártvezetést. A látszat a türelmetlenek mellett szól. A nemzeti jövedelem egy év alatt, 1950-ben nagyobb mértékben nőtt, mint a fölszabadulást mégelőző két évtizedre visszanézve. Ilyen és hasonló tényekre támaszkodva a kongresszus úgy látja, hogy az eredeti ötéves népgazdasági tervet megváltoztatva, bátrabb célokat kell kijelölni. így kerül be a határozatba például a nehézipar termelésének négyszeresére növelése, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének napirendre tűzése, mindaz, amiről már a következel kongresszuson bebizonyosodott, hogy nincs arányban a realitásokkal.

VI.

hető az a kemény fogalmazás, amely a kongresszus határozatát jellemzi. Ez utóbbi dokumentum leszögezi: „A koalíció mindinkább állandósuló válsága megakasztja a magyar demokrácia fejlődését, bénítja a kormányzat kezdeményezését, kerékkötője a törvényhozás munkájának, és az országban általános nyugtalanságot és elégedetlenséget vált ki. Minden társadalmi osztály érzi: a magyar demokrácia válaszút előtt áll.”

Valójában három kongresszus áll a római négyes szám mögött; az 1948. június 12-én lezajlott kommunista, illetve szociáldemokrata tanácskozás — a Magyar Kommunista Párt IV. kongresszusa, a Szociáldemokrata Párt XXXVII. kongresz- szusa, amelyek valósággá tették az egy osztály — egy párt jelszót, kimondva a két munkáspárt egyesülését —, valamint a Magyar Dolgozók Pártja I. kongresszusa, amely június 12—14. között tanácskozott. A kongresszus programnyilatkozatot fogad el, amely valójában első ízben összegezi átfogóan hazánk nemzetközi helyzetét, a társadalmi fejlődés több évtizedes tapasztalatait, s a legfőbb teendőket az országépítésben. A nyilatkozat egyik bekezdése — de nemcsak ez a bekezdése — történelmi súlyú megállapítást tehet. így hangzik az említett passzus: „A munkásság nem elnyomott osztály többé ... viszonya a termeléshez, az államhoz megváltozott. A munkát egyre inkább a demokratikus népi állam iránti becsületbeli kötelességének, saját élet- színvonala emelkedése feltételének tekinti.” A kongresszust követő tagsági statisztika szerint a Magyar Dolgozók Pártja taglétszáma 1 128 130 fő. A Magyar Kommunista Párt tagja volt közülük 887 472, míg a Szociáldemokrata Párté 240 658. A párttagság meghatározó része — 450 ezer fő! — munkás Volt, ugyanakkor viszonylag szerény arányt képviselt — 18,2 százalékot — a parasztság. Ez egyrészt arra vezethető vissza, hogy a szociáldemokraták falusi munkája kevés sikerrel járt, a kommunisták pedig még nem fordítottak kellő figyelmet a parasztság legjobbjainak megnyerésére.

A bírálat és az önbírálat fóruma az MDP III. kongresszusa, amely 1954. május 24—30. között ülésezett. A kongresszusi előkészületek jegyében első ízben került sor arra, hogy o pártalapszervezetekben is titkos szavazással válasszák meg a vezetőség tagjait. Űj szervezet; :zz.Lálj- zatot hagyott jóvá a tanácskozás. Ennek első pontja — a társadalmi változásokhoz, a szövetségi politikában elért eredményekhez igazodva — a korábbiaktól eltérően fogalmazta meg a párt-jellegét, kimondva: „A Magyar Dolgozók Pártja a munkásosztály, a dolgozó nép pártja. Egyesíti soraiban a magyar nép leghaladóbb erőit: a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség legjobbjait. A párt önkéntes harci szövetség...” A pártnak ekkor 862 603 tagja volt, annak ellenére, hogy a III. kongresszus megállapítása szerint „ezer és ezer olyan pártszervezetünk van, amely évszámra, egyetlen tagot vagy tagjelöltet sem vesz fel." A mennyiségi adatok, jellemzők ilyen kezelése azt mutatta, az erőt a pártvezetés a létszámban, s nem a párttagság elvi, politikai egységében látja. Ez — akárcsak sok más tévedés — a későbbiekben súlyos következményekkel járt.

VII.

Legyűrve az ellenforradalom támadását, leszámolva a személyi kultusz gyakorlatával, egy megújult párt kért bizalmat a tömegektől: a Magyar Szocialista Munkáspárt. Az MSZMP-nek 1956. december 30-án 101806 tagja van, 1957. április elején 227 420. Mégis, három esztendő kemény munkája kellett ahhoz, hogy az immár az ország népének bizalmát élvező párt összehívhassa kongresszusát. \ A Magyar Szocialista Munkáspárt, nagy elődei nemes hagyományait a magáénak vallva úgy döntött, hogy a- kongresszusok számozásában is érvényesíti a magyar kommunista mozgalom folytonosságát, s 1959. november 30—december 5. között így a VII. kongresszus megtartására került sor. A Központi Bizottság kongresszusi irányelveit — ez volt az első eset erre — nyilvánosságra hozták, s valamennyi pártszervezetben és pártszervben megvitatták. A kongresszuson a Központi Bizottság beszámolóját mondva, Káciár János így fogalmazott: „Nehéz helyzetben és egyidő- ben kellett a pártnak két nagyon fontos feladatot megoldania: szakítani a korábbi hibákkal és leszámolni az ellenforradalommal. Pártunk képes volt erre és egyidőben megoldotta mind a két feladatot. A bátor, nyílt és következetes marxista —leninista állásfoglalás és politika meghozta a maga gyümölcsét.”

Vili.

A népgazdaság, az életszínvonal sok tekintetben látványos, a korábbiakkal össze nem hasonlítható fejlődése jellemezte a hatvanas évek elejét. Igazolása volt ez annak, hogy hatalmasak a tömegekben rejlő alkotó energiák, s a szocialista építés nagy nemzeti célja párttagok és pártonkívüliek összefogásával • érhető el. A pártértekezleteken 614 küldöttet választottak az 1962. november 20—24. között tanácskozó Vili. kongresszusra. Az elfogadott határozat korszakot lezáró és egyben új korszakot nyitó tényként rögzíthette a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezését, megállapítva: „A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egész népgazdaságunkban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, befejeztük a szocializmus alapjainak a lerakását. A magyar nép történelmi jelentőségű győzelmet aratott, a szocializmus teljen felépítésének korszakába lépett.” Az ország szántóterületének 96 százalékát ekkor termelőszövetkezetek ,és állami gazdaságok művelték meg, s az újonnan létrejött termelőszövetkezetekben is már működött a kommunisták közössége; a tsz-ek 97 százalékéban volt pártszervezet. A párttagság létszáma 511965 főt tett ki. A kongresszuson elfogadott szervezeti szabályzat a párttag kötelességeit és jogait új elemekkel bővíVilág proletárjai, egyesüljetek!

Vór Bertalan alkotása (1919)

tette, egyebek között kimondva: „... harcoljon a szocialista társadalom felépítéséért, mutasson példát a munkában, legyen élharcosa mindannak, ami új és haladó, tökéletesítse szaktudását, védje és gyarapítsa a szocialista tulajdont.”

IX.

Négy esztendő alatt 73 ezer fővel növekedett a párttagság létszáma. Ez is egyike volt a sokféle bizonyítéknak arra, hogy a párt és a tömegek kapcsolata zavartalan, a párt politikája élvezi a társadalmi méretű támogatást. A IX. kongresz- szus összehívását 18 732 pártalap- szervezetben készítették elő a kongresszusi irányelvek már hagyományosnak számító megvitatásával, a vezetőségek beszámoltatásával és újjáválasztásával. A kongresszus 1966. november 28—december 3. között tanácskozott. Az ott elfogadott határozat ismét rendkívül jelentős döntést foglalt magában, kimondva: „A fejlődés okozta új körülmények napirendre tűzték a gazdasági mechanizmus reformját. Gazdálkodásunk jelenlegi módszerei már a mai helyzetnek sem felelnek meg teljesen. Társadalmi, gazdasági fejlődésünk adott fokán lehetővé és szükségessé vált a tervgazdálkodás továbbfejlesztése. A jövőben a tervszerű központi irányítást nem az úgynevezett tervlebontás módszerével, hanem közgazdasági eszközökkel érvényesítjük és a szocialista piac aktív szerepére építünk, a terv- gazdálkodás keretében nagyobb szerepet juttatunk az áru- és pénzviszonyoknak.” Ez a kongresszus szüntette meg a tagjelöltség intézményét, s a párttagság kötelességei közé sorolta a cselekvő részvételt a közéletben. A szervezeti szabályzatnak ez az új része így hangzik: „Annak kimondása, hogy a közéleti tevékenység a pártmunka szerves része, nemcsak elvi, hanem gyakorlati jelentőségű. Betartását a párt- szervezeteknek ellenőrizni, sőt szervezetten biztosítani kell."

toríthatatlanul követve a szocializmus építésének általános érvényű törvényszerűségeit és figyelembe véve az ország nemzeti és történelmi sajátosságait. Nagy és igazi alkotó munkát végez a Magyar Szocialista Munkáspárt és Közonti Bizottsága, amelynek élén a magyar nép hű fia, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő és tiszteletben álló személyisége, Kádár János elvtárs áll.”

XI.

A nyilvántartásban 1975. január elsején 754 353 párttag neve szerepel. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának küldöttei az ő képviseletükben tanácskoznak 1975. március 17—22. között. A X. és a XI. kongresszust összekötő években a pártba fölvettek 54,2 százaléka volt fizikai dolgozó. A kongresszus határozata nydmatékosán aláhúzza a világgazdaságban végbemenő, s számunkra kedvezőtlen változásokat, kimondva: „A következő időszakban egész gazdasági tevékenységünk fő feladata a társadalmi termelés hatékonyságának az eddiginél erőteljesebb növelése." Ez a tanácskozás vállalja azt a nagyszerű s felelősségteljes feladatot is, hogy az 1948-as, ún. egyesülési kongresszuson elfogadott program- nyilatkozatot újjal váltsa fel. A XI. kongresszuson jóváhagyott program- nyilatkozat hét fejezete egy rendkívül bonyolult és folytonosan változó világban jelöli ki céljainkat és törekvéseinket. A dokumentum így summázza a megtett utat: „Történelmi eredményeinkben népünk alkotó tevékenysége testesül meg. Népünk jogosan lehet büszke kivívott sikereire. Méltán illeti fokozott megbecsülés mindazokat, akik önfeláldozó munkájukkal, helytállásukkal szolgálták hazánk felemelkedését, szocialista jövőjét."

XII.

X.

A párt X. kongresszusa 1970. november 23—28.' között tanácskozott, közel két ötéves terv fordulópontjához. A számbavehető eredmények tekintélyesek voltak. A kongresszus nagy szeretettel és tisztelettel fogadott egyik meghívott vendége, a szovjet küldöttség vezetője, L. I. Brezsnyev erről így szólott beszédében: „A párt fogja össze és kovácsolja eggyé a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség erőfeszítéseit. A párt mutatja meg a kitűzött célok elérésének helyes útjait, tánMárcius 24-én összeül a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa. Magyarországnak az 1980. január elsejei állapotokra vonatkozó népszámlálás szerint 10 710 000 lakosa van, a lakosság 57,8 százaié- . ka 39 éves vagy annál fiatalabb, azaz gyakorlatilag beleszületett egy szabad, a maga jelenéről és jövőjéről döntő nép mindennapjaiba. Hazánk százhuszonöt országgal áll diplomáciai kapcsolatban, annyival, amennyivel korábbi történelme folyamán soha. A kongresszus után néhány nappal köszöntjük hazánk felszabadulásának harmincötödik évfordulóját.

MÉSZÁROS OTTÖ

Az elsőtől a tizenkettedikig