Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-16 / 64. szám

VŰdav 1980. MÁRCIUS 16., VASÄRNAP A szélhámos sofőr vallomása Feketefuvarok, taxilopás, eladott rakomány Bíró úr, parancsoljon ve­lem. Megjegyzem, minden úgy történt, ahogy a tisztelt ügyésznő az imént előadta. Bizony nagyon hajtottam a pénzt. Hogy miért? Talán, mert veszettül szerettem este 10 után a várost. Emellett kü­lön csapásként egyre közele­dett akkoriban a karácsony ... Na igen, előfordult már ko­rábban is' néhány kisebb stikli az életemben, de ezek csak közönséges feketefuva­rok voltak. Piti dolgok — már bocsásson meg — legalábbis a többihez képest. Bontott tégla Pestről Zebegénybe, 1200- ért, Faáruk Budaörsről Buda­keszire, 600-ért. Ilyenek ... Tisztelt bíróság, persze, hogy tudtam, hogy tiltott a svarc. Dehát a mi vállalatunknál — hogy úgy mondjam — kissé laza volt az ellenőrzés. Estén­ként például a kapusnak meg kellett volna néznie, hogy a menetlevél szerint álltam-e be a garázsba, ilyesmire azonban nemigen volt példa. S ha még­is? Kérem, én vállaltam a koc­kázatot. A portás csak állt... Azt mondják, kissé fordu­latos a munkakönyvem? Hát ez igaz. Elég peches szériába kerültem a jogosítvány meg­szerzése, 1975 után. A Főtaxi­tól 1977-ben elbocsátottak, az­tán 1978 márciusában vissza­vettek. De augusztusban újra zűröm volt, úgyhogy jogtalan magánfuvarozás miatt ismét elbocsátottak. Ezután men­tem a BSZV-hez, a Belkeres­kedelmi Szállítási Vállalathoz, ahol már korábban is dolgoz­tam. Két hónap múlva azon­ban ott is lebuktam. Éppen az előbbi feketefuvarok miatt. Megint fegyelmi fenyegetett, de én megelőztem, kiléptem. Űj munkahelyet ezután nem is kerestem, de valamit per­sze csinálni kellett. Mert pénz az nem volt. Ekkor követke­zett a Lada-ügy. Egy napon ugyanis eszembe jutott, hogy a Főtaxi XX-es bérkocsijait a Kerepesi úti telepen javítják. Emlékeztem arra is, hogy a műhelyben az autókból nem veszik ki a slusszkulcsot. Mondanom sem kell, másnap, december 18-án már bent is voltam a telepen. Délután négy óra körül mentem be, sem a por­tás, sem más nem szólított meg. A műhelyben több mint egy órán át nézelődtem, hogy melyik kocsit hozzam el. Vé­gül kiválasztottam a fényező­műhelynél egy 1500-as Ladát. Láttam, a javításon már túl van. Beültem, elindítottam, az­tán az udvaron lekapcsoltam a lámpát és elindultam a ka­pu felé. A kapunál a fülkéből kilépett a portás. Itt szabály szerint nekem meg kellett vol­na állnom. hogy ő megnéz­hesse a kocsi csomagtartóját, én pedig átadjam a kilépő je­gyet, amit a diszpécserek ál­lítanak ki. Nekem ilyen ki­lépőm persze nem volt, de ez nem okozott gondot, mert úgy­sem álltam meg, hanem kb. 30 kilométeres sebességgel kihaj­tottam. A portás nem ideges­kedett. Szerezzünk egy teherautót Tisztelt ügyésznő, a követ­kező ponton azonban, sajnos, ellent kell mondanom önnek. A vádiratban az áll, hogy én Budapesten feketén taxiztam a lopott bérkocsival. Kérem, ezt tagadom. Az igaz, hogy Szigethy vei, a barátommal rendszeresen használtuk a vá­rosban, s hogy a kocsi éjsza­kánként lakásomnál, a Trom­bitás " utcában, vagy a közeli Lánchíd presszó előtt parkíro­zott, sőt azt is elismerem, hogy voltunk vele például Bé­késcsabán, Nyíregyházán, de bérfuvart, azt nem vállaltam. Éppen azért kellett pár nap múlva, karácsony előtt meg­csinálnunk a Ravill-ügyct. mert aggasztó volt az anyagi helyzetünk. Ezt az ötletet Szigethy dob­ta be. Ügy gondoltuk, első lépésként a BSZV-től szer­zünk egy kocsit. Aztán, ha megvan a teherautó, a ko­rábbról megmaradt, lepecsé­telt, de üres menetleveleket kitöltjük, majd a Ravill buda­örsi telepén szabályosan fu­vart vállalunk, s elhozzuk, amit csak adnak. Az ötlet megvalósítását nem halogattuk. December 20-án, reggel öt órára mentünk ki a Ladával a BSZV Máriássy ut­cai telepéhez. A kapun min­den gond nélkül bejutottunk s hátulról kihoztunk egy 5 ton­nás ZIL-t. A portást nem lát­tam, ki sem jött a fülkéből. Egyébként őszintén szólva, gondoltuk, hogy nem lesz ör­döngösség kihozni egy teher­autót, mert korábban Szigethy kocsiját is elvitték innen, mégsem tűnt fel sokáig senki­nek. A telepről egyenesen Bu­daörsre hajtottunk, s közben a menetlevelet kitöltöttük, ha­misan. A sofőr nevéhez Nád­udvari Józsefet, a rakodóhoz Kovács Ferencet írtunk. A Ravill-raktárhoz érve tagad­hatatlanul némi feltűnést kel­tettünk, mivel a telepen idő­közben a hagyományosról, konténeres szállításra tértek át. A telepvezető vonakodott is árut adni, de Szigethy kér­te, hogy hívja fel telefonon a vállalatunkat, ott majd iga­zolják a fuvart. Ez végre ha­tott, úgyhogy mégiscsak kiad­ták a szállítólevelet. Nemso­kára targoncával hordták a kocsinkhoz a 15 darab vil­lanytűzhelyt és a tíz darab Color Star színes tévét. Hát igen, a negyedmillió forint értékű rakományt a Baross téri műszaki áruházhoz kellett volna szállítani... Hogy mit teszünk, ha nem ilyen kurrens cikkeket kapunk? Kérem, elő­re eldöntöttük, akármit is ad­nak, mi elvisszük. Azt azért tudtuk természetesen, hogy ebben a raktárban kizárólag keresett árukat tárolnak. Hi­szen ezért választottuk Buda­örsöt. Aztán az első tűzhelyt még a községben eladtuk 2350 fo­rint helyett 1000-ért. Buda­pestre érve pedig átszálltunk a Ladába, betettünk hátúira egy-egy tévét és vevőket ke­restünk. Az első készüléket 12 ezerért egy Gelka-szerelő- nek, a másodikat a Víg Mat­róz portásának, a harmadikat egy Laci nevű hentesnek ad­tuk el. 9—9 ezer forintért, ter­mészetesen minden alkalom­mal garancialevéllel. A ne­gyedik tévét a Garai téren vette meg valaki, a többi cuccot azonban nem tudtuk ér­tékesíteni. Végül kimentünk egy ismerősömhöz, Farkas Bertalanhoz Érdre és a hol­mit elrejtettük a fáskamrájá­ban. Hét tűzhely azonban még oda sem fért be, úgyhogy vé­gül a ZIL-t ezekkel együtt Pécs felé Ercsinél egy lakat­lan helyre vittük és ott­hagytuk. Karácsony másnapján buk­tam le, pár perccel azután, hogy az Erzsébet-híd korlátjá­nak ütközve, kicsit összetörtük a Ladát. Mi persze tovább hajtottunk, s beültünk a Lánc- hídba, de nemsokára megje­lentek a rendőrök és letartóz­tattak, mert megtalálták az iratokat az autóban.,. A rendőrség levelei Molnár Istvánék bűncselek­ménysorozatát, amely a tár­sadalmi tulajdon elleni vétkek és az ezt lehetővé tevő mu­lasztások katalógusából egész sort illusztrál, a bíróság csa­lásnak, lopásnak, hűtlen ke­zelésnek és orgazdaságnak mi­nősítette. Dr. Boros büntetőta­nácsa a Pestvidéki Járásbíró­ságon a közelmúltban lezárt ügyben Molnár Istvánt 2 és fél évi, Szigethi Balázst 2 év két hónapi börtönre ítélte. Far­kas Bertalan büntetése 8 hó­napi felfüggesztett szabadság- vesztés. A bűnügy krónikájához tar­tozik, hogy a Pest megyei Rendőrfőkapitányság vizsgálati osztálya a nyomozás befejez­tével levelet intézett a há­rom érdekelt vállalathoz. A több pontba foglalt figyelmez­tetés felhívja a Ravillt és a BSZV-t, hogy a fuvaroztatás kialakult rendszere nem meg­felelő. Babus Endre Újra életre kelt A többször romba dőlt palota E helyrajzi szám alatt (24 429 hrsz.) találhatjuk fővárosunkban a neoklasz- szikus és a romantikus épí­tészeti stílus két legna­gyobb magyar mesterének remekét, a Vigadót, a hajda­ni Redutot. Ismét pompázik, megnyitották. Ismét — mondjuk —, mert hányszor is hullott alá, s hányszor kelt életre újra?! Az első hálok Pollack Mihály első kiemel­kedő pesti alkotása. Gondo­lata a pozsonyi színház pél­dájából született. A koroná­zó. városban, az 1740-es évek­ben a színház a táncterem­mel együtt épült. Amikor 11. József Pozsonyból Budára he­lyezte a kormányszerveket, napirendre került a színház- épület, a bál- és fogadótermek építése. Az alapozási munkák 1808 tavaszán kezdődtek; Pol­lack 1816-ban kapott megbí­zást a régi tervek átdolgozá­sára. Munkája, kora egyete­mes építészetéből is kimagas­lik, 1833-ban készült el a pes­ti Redut Az első bálok. A Redout- ban lezajlott a Nőegylet jóté­kony célú bálja. Körülbelül 1200 főnyi előkelő közönség jelent meg, de Pest nemes érzületére, jótékonykodó szí­vére vall, hogy számosán akadtak, akik jegyüket meg­vásárolták, anélkül, hogy vi­gadni akartak volna. Megálla­pítottuk, hogy a hangászok szerszámai pontosan és elő­nyösen vannak kiosztva, az új zenekari tagok sorában akad, ki mesterségének igazi művésze. A zenét a terem minden zugában pompásan lehetett hallani, egyetlen hangja sem ment veszendőbe. A zenekart Scheller úr, az 5. pattantyús ezred karmestere vezényelte... — írja a kora­beli sajtó. A vendégművészek sorát a bécsi valcerkirály vezette. Harmincegy muzsikusával, há­rom estet adott a Redutban. Majd Liszt Ferenc követke­Időjárásfronf - kritikus napok Előrejelzések a BKV-nak és a Taurusnak A hirtelen időjárásváltozás­nak az emberi szervezetre gyakorolt hatásait, összefüggé­seit tárja fel az Országos Me­teorológiai Szolgálat idén ala­kult orvosmeteorológiai cso­portja. Szakemberei biológiai nyelvre fordítják az időjárási hatásokat és ennek gyakorlati hasznosítására törekednek. Nálunk különösen elkel az orvosmeteorológia kifejleszté­se. Hazánkban ugyanis — földrajzi fekvése, az Alpok és Kárpátok miatt — gyakoriak a hirtelen időjárásváltozások. A légköri jelenségek hatására is általában hetente kétszer- háromszor jelentkezik. A meteorológusok különféle vállalatok munkalélektani, er­gonómiai szakembereivel együttműködve — az időjárás előrejelzéshez hasonlóan —ki­dolgozzák a meteorológia biológiai prognózisának rend­szerét, amely a gyakorlatban a légköri változások káros hatásának megelőzéséhez nyújt támpontot. A légköri jelenség, amelyet összefoglaló, de nem mindig szakszerű néven meteorológiai frontnak ismerünk, lényegé­ben valamennyi meteorológiai tényező — a hőmérséklet, a páratartalom, a levegő ion­koncentrációja, a szélirány, a lésnyomás — egyidejű meg­változását jelenti. A szerve­zetnek alkalmazkodnia kell a változó körülményekhez és az A hazai szakembereik Is bekapcsolódnak Az ember és az éghajlat vál­tozékonysága című nemzetközi kutatási pibgramba. A képen: faltoő- kép-analíztst rajzolnak a meteorológiai műhold totóiról. kisebb-nagyobb mér­átállás tékben kihat az általános közér­zetre. Mint ismeretes, a melegfront nyomán csökken a külső nyo­más, s ahhoz, hogy a szerve­zet ehhez igazodjék, fokozza a hőtermelést, szaporább lesz a lélegzet, emelkedik a vér­nyomás. Különösen a magas vérnyomású emberek számára jelent ez megterhelést. A hi­degfrontnál fordított a helyzet, a hőmérséklet csökken, s a szervezet is követi ezt, lassul az ér verés, a vérnyomás lej­jebb megy. Ennek kísérő je­lensége — főként az alacso­nyabb vérnyomásúaknál — a dekoncentráltság. az ideges­ség, a reflexek bizonyos mér­tékű eltompulása. Természete­sen a fronthatás sokkal össze­tettebb ennél, a hidegfront például vesegörcs, asztma, depresszió kialakuláísához ve­zethet, a melegfrontnál ugrás­szerűen növekszik a trombózi- sos megbetegedések száma. Éppen ezeknek a hatásoknak pontosabb megismerését tűzte ki célul az orvosmeteorológiai csoport. Az intézet eddig is kapcso­latban állt már töbt} vállalat­tal, amelynek a várható front betörésekről, az úgynevezett kritikus napokról egynapos vagy néhány órás előrejelzést adtak. A Volán Tröszt pél- a gyors időjárás-változásokról. d'Mil gépkocsivezetői számára kér rendszeresen információt. A Dunai Kőolajipari Vál­lalatnál, a Taurus Gumi­gyárban például könnyített munkát kapnak a dolgozók — a lehetőség sze­rint — a kritikus napokon. Az elképzelések szerint a csoport az egészségügy számá­ra is kiépíti a meteorológiai információszolgálatot. Néhány éven belül a kórházak, klini­kák a műtétek menetrendjé­nek összeállításánál is figye­lembe vehetik majd a várható fronthatásokat. A mentők fel­készülhetnek a fronthatásra várható esetleges nagyobb for­galomra, és általában a min­dennapi gyógyító munkában is hasznosíthatják az orvos­meteorológia eredményeit. Ahogy még Saljapin és Pablo Casals látta... zett a pesti árvíz- károsultak javára. 1848-ban a for­radalmi ország- gyűlés ülésezett itt, 1849-ben Hentzi osztrák tábornok a budai Várból esztelen ágyúzásával rom­má lövette. A klasszicista Vigadó, vagyis a Redout helyén, Feszi Frigyes kelti életre romantikus stílusban az új Vigadót. (Hildnek volt egy terve az újjáépítésre 1853- ban, jóvá is hagy­ták, de anyagiak hiányában ... !) Rengeteg gáncs éri — de mi újat nem ér gáncs?! —: hiányzik a hom­lokzaton a főpár­kány, a terem szörnyű magassá­gát bírálják: tán nem túlzunk, hogy alig van közterem európai városban, A Vigadó ma (Lépcsőházi részlet) bármely mely a miénkkel legalább roppantság tekintetében mérkőzhetne. Mégis, romantikus építésze­tünk egyik jelentős alkotása, az európai mezőnyben is az elsők közt a helye. Csemegetárvita. Ilyen is Than Mór és Lotz Ká­roly freskói díszítették a Vi­gadót. (Csak a múlt időt használhatjuk: a freskók jó része elpusztult.) A Csemege­tárra pályázatot hirdettek mag­adott témákkal. Meglepetésre a bizottmány Heinrich Ede Kötöny hun király hódolata IV. Béla előtt című képét he­lyezték Than Mór pályázata elé. A korabeli sajtóban óriá­si Csemegetárvita indult, vé­gül is Than Mór kapta meg a megbízást, s megfestette Attila lakomája és Mátyás menyegzője faliképeket. Farsangi nyitás A .nyitás. Az 1865-i farsang fő eseménye a Redout termei­nek megnyitása volt. Már hó­napok óta ez képezte a kí­váncsiság tárgyát, jobbára csak erről beszélgetett a pes­ti ember, s szerette elképzel­ni, hogy a hatalmas termek­ben, mily szépen fog hangzani a magyar zene, s mi ennél is édesebb, a magyar szó. Az első bálon kevesen je­lentek meg, alig 600-an. De azért nem lehetett oly csendes ez az első nyitóbál. Történt sok kihágás, mely bálba nem járja. Festői, eredeti, és sok egyéb lehet, ha valaki a Kom­lóban muzsikáltatja magát, de ilyen helyen nem való. Pe­dig egynémely bővérű szittya- fi félrevágott kalappal hú- zatta... Mai neve ekkor honosodott meg. A jóízű Vigadó szót, mint legmagyarabbat hihető­leg elfogadják, a bérlők által használatba vett Vigardát pe­dig majd elhagyják. Mert annál még jobb a Gondilla, vagy a Díszcsárda név is. A Bálház, Báj lak, Gyönyörde, Idénylő, Gondilla, tiszavirág­életű nevek, maradt végérvé­nyesen: Vigadó. A zene otthona A díszlépcsőt eredeti álla­potába állították helyre. Ki mindenki taposta? (A beruhá­zó mérnökétől kérdem, mikor járt először a Vigadóban? — Szabolcsból, a háború alatt Pestre jőve, akkor va­laki azt mondta, a Vigadóba telepedett át a lakáshivatal, ott kérjünk lakást.) Liszt hangversenyt adott az udvarnak, amikor Bösendor- fer zongoragyáros is jelen volt. Wagner Bayreuth javára hangversenyez. Saljapin megy fel ezeken a lépcsőkön, Pablo Casals, Stravinszkij itt diri­gálta a Tűzmadárt; Berlioz, Brahms, Dvorak, Debussy, Ravel: még 1942-ben is a ze­ne otthona. De már megszó­lalnak a légvédelmi szirénák. Óvóhellyé alakítják át a Vi­gadó alsó szintjeit. 1945 ostro­ma romba dönti. 1945 óta? Először az életve­szély elhárítása volt a ifi- adat ... A városnak élni kel­lett, nem Vigadót építeni. De azért mégis! Idéznem kell az Akadémia egyik megállapítását: a 45-ös kiégés után a főlépcsőházban levő freskók még megment­hetők lettek volna. Az azóta eltelt időszak viszontagságai többet pusztítottak, mint a 11. világháború hadi cselek­ményei. — Amikor idejöttünk 1963- ban — mondja kísérőm, a be­ruházást vezető mérnök —, beázott a lépcsőház. A nagy­terem horganyzott bádoggal volt lefedve — a háború után nem volt horgany —, s bi­zony, majd 20 év alatt, szin­te szitává vált. Legalább évente kellett volna mázolni... De most ne a múltról beszél­jünk, hanem az örömnek ad­junk hangot: a Duna-partnak egy elsüllyedt palotája fel­támadt, él! Valamennyiünk gyönyörűségére. Kőbányai György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents