Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-16 / 64. szám

1980. MÁRCIUS 16., VASÄRNAP vAíifnp 5 Repülők műszaki bázisa A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat modellezőttzemében el­készült a Ferihegyi repülőtér új műszaki bázisának százszoros kicslnyitésű modellje. A két hangárral és klszolgálóépiiletek- kel bővülő létesítmény modelljének célja: az új bázis megfelelő áttekintése, amelyet 1981-ben adnak át rendeltetésének. Raktárban őrzik a Elmaradt villanypásztort üzlet, tanulságokkal Tavaly nyáron adtunk hírt arról először, hogy a rácke­vei Aranykalász Termelőszö­vetkezet villanypásztorokat készít egy üj-zélandi megren­delőnek. Akkoriban, ha csak kimondta az ember a szót, villanypásztor, földerültek az arcok a termelőszövetkezet­ben. Azután egy időre csönd lett, s amikor három héttel ezelőtt Venczel András keres­kedelmi osztályvezetőnél ér­deklődtünk: leszállították-e már az árut, keserűen húzta el a száját: — Dehogy. Sőt, éppen pe­reskedünk. Jó indulás... — Mi történt? Nem gyár­tották le a megrendelt be­rendezéseket? — Hiszen ha nem gyártot­tuk volna le, akkor nem lenne semmi gondunk. De legyár­tottuk, sőt határidő előtt el­készültünk. De elmondom sor­Elkötelezett elégedetlenek Vizsgálat a művezetőkről az LSZV-ben A művezetők elégedetlenek. Elégedetlenek, mert nagy a munkaerőhiány, elégedetlenek, mert gyakran hiányoznak a gördülékeny termelés feltéte­lei, elégedetlenek, mert időn­ként szűkösnek találják a rendelkezésükre álló eszközö­ket keveslik jogkörüket — ugyanakkor átlagosan több mint 20 éve dolgoznak a vál­lalatnál, s ebből 10 évnél ré­gebben töltik be művezetői munkakörüket. Túlnyomó többségük saját szakmai terü­letéről, tehát a szükséges tu­dással felvértezve, tapasztal­tán kerül abba a pozícióba, melyet hosszú ideje, folyama­tosan betölt — szakmához, beosztáshoz elkötelezetten. önkényes rangsorolás len­ne a fenti tanulságot azon tények és tapasztalatok gaz­dag sorának első helyére ten­ni, melyek A termelésirányí­tás korszerűsítésével kialakult művezetői réteg vizsgálata című tanulmányból megálla­píthatók, annyi azonban tény: nem gondoltuk volna, hogy ebben a háládatlan, sokszor két malomkő közti őrlődést jelentő funkcióban ilyen so­káig ki lehet bírni. De a té­nyek mást mutatnak ... Elmondta az életét És mivel a tények, a való­ságos helyzet megismerése lé­nyegesen többet mond annál, amit egyébként gondoltunk volna, jobb ezen az ismer­kedésen mielőbb túlesni. Ez az ismerkedés a valósággal a Lenfonó és Szövőipari Válla­latnál már több éves folya­mat: kezdték az ifjúság hely­zetét elemző felméréssel, a gyesen levő kismamák köré­ben végzett közvéleménykuta­tás volt a következő lépés, ez­után egy szociálpszichológiai vizsgálat a munkahelyi be­illeszkedés modelljét kutatta, majd az értelmiség elégedett­sége, munkával való azonosu­lása szerepelt a vizsgálatok, a felmérések témájaként. (Mindezekről egyébként annak idején lapunk hasábjain is részletesen beszámoltunk: Pest megyei Hírlap, 1978. jún. 25., 1979. máj. 27., 1979. szept. 19.) A mostani vizsgálat előz­ményei 1973-ra nyúlnak visz- sza. Ekkor írta elő egy mi­nisztertanácsi rendelet az ágazati minisztereknek, készít­senek irányelveket a műveze­tők helyzetének vállalati sza­bályozásáról. A könnyűipari ágazat útmutatásának megje­lenése után a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál elké­szült a művezetői mintasza­bályzat, s ennek bevezetése keretében zajlott le a közvet­len termelésirányítás korszerű­sítése. A folyamat eredmé­nyeit értékelő munkának egy részét jelentette tehát a mű­vezetői réteg helyzetét elem­ző vizsgálat, mely Gömöri András feladata volt. Minden művezető ugyanar­ra a 48 kérdésre válaszolt. Valamennyien készségesen vál­lalkoztak a beszélgetésekre, sőt, olyan is volt, aki — — élve az alkalommal, örül­ve az érdeklődésnek — élet- történetét, gondjait-bajait is elmesélte. Zárt ollóba fogva A számszerűsíthető adatok — életkor, iskolai végzettség, jövedelem — szerint a műve­zetők átlagéletkora 42,5 év, vagyis az aktív életpálya fe­lén már túl vannak. Szorosan ide tartozik viszont az az adat is, hogy — ugyancsak átlagszám — kinevezésükkor meghaladták a 31. évüket, te­hát viszonylag fiatalon, de már szakmai tapasztalatok birtokában láthattak munká­juknak. Az iskolai végzettség átlaga 10,7 év, ami nagyjából kö­zépfokú képzettségnek felel meg. Érdemes azonban figye­lembe venni, hogy míg az 1950 és 1959 között kinevezett művezetők átlagos iskolai végzettsége 9,1 év, az 1970— 79 között klnevezetteké már 11,6. Egyszóval: egyre kép­zettebbek az új művezetők. Jövedelmi helyzetüket te­kintve a művezetők nagyjá­ból egy színvonalon állnak. A legalacsonyabb és legmaga­sabb átlag jövedelmű csoport között mindössze másfélszeres a különbség, s ebben az elté­résben sem a személyes adott­ságok és képességek — mint például az iskolai végzettség, szakmai gyakorlat, életkor — játszanak szerepet, hanem az objektív körülmények. Ilyen külső feltétel, hogy ki hol dolgozik: a karbantartóknál, á szövő-előkészítőknél, a szö­vőknél, a kikészítőknél, a fo­nóknál. Mások a jövedelmek Fenékpusztán és megint má­sok Kapuvárott — hogy csak kettőt említsünk a kilenc te­lephelyből. Ezzel együtt azon­ban ezek a különbségek együt­tesen sem tesznek ki egy más- félszeresnél nyitottabb jöve­delmi ollót. Tipikus úton járva Hogyan regrutálódnak a mű­vezetők, ki milyen előélet után kerül ebbe a beosztás­ba? Döntő többségük töret­len szakmai pályán haladva, s hosszabb vállalati előélettel kapta ezt a feladatot, s ezzel is magyarázható, hogy ugyan­csak a művezetők többsége vélte úgy, miszerint annak idején a munkakör átvétele nem járt számára említésre méltó nehézséggel. A művezetők csaknem 13 százaléka viszont a művezető­vé válás nem tipikus útját járta: sem előző munkahelyén, sem előző munkakörében nem ezen a szakmai területen dol­gozott, esetleg kisebb kitérő után került vissza eredeti szakterületére. Mindez azért érdemel fi­gyelmet, mert míg az 1975 előtt kinevezett művezetők­nek csak 5,9 százaléka járta ezt a nem tipikusnak neve­zett utat, addig az azóta funk­cióba kerülteknek már 40,7 százaléka. A jelenség egyik le­hetséges magyarázata, hogy a művezetői utánpótlás hagyo­mányos forrása kiapadóban van, új útjai pedig még nem alakultak ki a kellő mérték­ben. Pedig erre mielőbb szük­ség lenne. Bár a vizsgálat nem állapított meg kimutat­ható létszámhiányt a műve­zetői munkakörökben, annyit azonban leszögezett: a terület munkaerő-ellátottsága tartó­san szűkös, a létszám — bár csekély mértékben — min­dig alatta marad egy feltéte­lezett optimumnak. A művezetők helyzete egy­ben jó néhány konfliktus for­rása is. A termelés feltételei­nek biztosítása, a megkérde­zettek csaknem 70 százaléka által kifogásolt munkaerő­hiány, a nem művezetői fel­adatok ellátásának kénysze­re sok súrlódásnak lehet oka. Itt egyébként érdemes meg­jegyezni, hogy a művezetők csak kis részben említették nehézségeik között az admi­nisztrációs feladatokat. Több­ször kifogásolták viszont a le­felé helyettesítést, a kénysze­rű ügyintézést, a manuális munkát. Kísérlet, jogkörökkel Minden tanulmány vagy felmérés értéke egyenesen arányos a belőle gyakorlat­ban is hasznosított ismeretek mennyiségével. Megállapítá­sunk ugyan sommásnak tűn­het, igazságtartalmát azonban bájos lenne kétségbe vonni. Nyilván hasonló megoldás ve­zette az LSZV vezetőit is, amikor a vizsgálat eredmé­nyeit gyáranként megrende­zett művezetői értekezleteken ismertették, majd megtartot­ták a nagyvállalati művezető­küldöttek tanácskozását. Egye­bek között az ott elhangzott javaslatok figyelembevételével határozták el, hogy egyik gyárukban — mint azt An­gyal Károly személyzeti igaz­gató elmondta, egyelőre kí­sérleti jelleggel -*• kiterjesz­tik a művezetők hatáskörét a munkáltatói, fegyelmi, jutal­mazási jogok gyakorlására is. Ez természetesen csak egy része lesz azoknak az intéz­kedéseknek, melyeknek célja, hogy a vizsgálat eredményeire támaszkodva továbbfejlesszék, gazdagítsák a termelés kulcs­figuráinak, a művezetőknek a munkáját. Weyer Béla jában, úgy lesz a legegysze­rűbb. Tavaly augusztus elején nálunk járt Mr. Balog Miklós új-zélandi üzletember. Meg­tetszett neki a villanypászto­runk, fantáziát látott benne, s rendelni akart ötven garni­túrát. örültünk, hogy a Hun- garocoop Szövetkezeti Külke­reskedelmi Vállalat megle­pően rövid időn belül tárgyalt Balog úrral, sőt augusztus 8-án előszerződést kötött vele, és mint belföldi partnerrel, velünk. A szerződés szerint november 15. volt a szállítás határideje, erre a napra kel­lett becsomagolva, készen át­adnunk a terméket. Telt-múlt az idő, szorgalmasan gyártot­tuk a villanypásztorokat, ha­táridőre kész lettünk, a Hun- garocoop pedig folyamatosan ellenőrizte a termelést, az in­dítástól majdnem a befeje­zésig. Átnézték az angol nyelvű gépkönyveket, pros­pektusokat, emblémákat ad­tak hozzá. ...furcsa folytatás ••• — November 15-én telexen jeleztük, hogy kész az áru, lehet szállítani, utalják át az számlánkra az ellenértékét, 4 millió 757 ezer forintot. Te- lexeztünk egyszer, kétszer, háromszor, válasz nem érke­zett. Egy hónappal később, december 14-én kaptunk egy levelet a külkereskedelmi vál­lalattól, amelyben közölték, hogy a külföldi partnerrel nem jött létre az üzlet, így hát nem fizetnek, nem veszik át a villanypásztorokat. Mi hinni sem akartunk a sze­münknek, amikor ezt a leve­let elolvastuk. Ismét sürget­ni kezdtük a külkereskedelmi vállalatot,, majd amikor ez ■ nem. vezetétt eredményre, be­pereltük. Sajnos, rosszul tet­tük. Ugyanis nem lesz iga­zunk, el fogjuk veszíteni a pert. Az eddigi állás szerint ugyanis, tüzetesebben átnézve most már a szerződést, egy olyan’ mondatra bukkantunk, amely sajnos a szerződés alá­íróinak, Palotai Ervin főmér­nöknek és Bóna János főosz­tályvezetőnek úgy látszik, el­kerülte o figyelmét. Idézem szó szerint, mert érdemes: Jelen szerződés csak a szüksé­ges devizahatósági engedélyek kézhezvételével lép életbe. Tehát a szerződésünk nem volt érvényes. Persze ezen le­hetne vitatkozni. Tudomá­sunk szerint ugyanis a külke­reskedelmi vállalat egyszeri exportengedélyt kért termé­künkre a Külkereskedelmi Minisztériumtól, s azt meg is kapta. Azzal a feltétellel, hogy amint a vevő megnyit egy úgynevezett akreditív szám­lát a Magyar Nemzeti Bank­nál, ez akkor lép életbe. A külföldi partner ezt nem tette meg, a mi bajunk pedig az, hogy erről a külkereskedelmi vállalat minket nem értesí­tett. Fogalmunk sem volt te­hát arról, hogy az üzlet nem jött létre. Ez a szerződés minden ri­zikót áthárít ránk, s tulajdon­képpen mi csak a szállítás határideje előtt egy nappal' lehetnénk , biztosak abban, hogy az üzlet létrejött-e, ér­demes-e gyártanunk. Egy nap alatt pedig nem készülhet el 50 garnitúra villanypásztor ... ...mi a megoldás? ­— Mi lesz a késztermék sorsa? — Egyelőre áll a raktárban, porosodik, mi pedig elestünk a haszontól, fölöslegesen dol­goztunk. Ráadásul belföldön nem tudjuk eladni, egyrészt, mert telített a piac, másrészt, mert exportminőségben ké­szült, s csak igen jelentős veszteség árán tudnánk érté­kesíteni. A termelőszövetkezetiek jócskán ráfizetnek arra, hogy nem tanulmányozzák át elég­gé a szerződést. De nézzük meg, mit mond erről a kül­kereskedelmi vállalat. Nos, érdemben nem mond semmit. Ádám Andrást, az illetékes osztályvezetőt két héten át mindennap kerestem. Nehe­zen jött létre a beszélgetés. Csak annyit említett, hogy ez már a jogászok dolga. Meg­próbálnak más piacot, más vevőt keresni a raktárban fekvő vilanypásztoroknak. Hogy ez sikerül-e és mikor, arra nem kaptunk választ. Nyitott kérdések: mikor tudta meg a külkereskedelmi vállalat, hogy az üzlet nem jön létre? Miért nem értesí­tette a termelőszövetkezetet? Miért csak egy hónappal ké­sőbb válaszolt a fizetési fel­szólításra? És főleg: miért hárítja át a kockázatot a ter­melőre? Mr. Balog megbízható fize­tő. A Konsumex Külkereske­delmi Vállalattal is kötött szerződést, 1 millió dollár ér­tékben rendelt a Patientia hajnövesztő szerből. A Kon- sumexnél másképp csinálták: a termelővel nem kötöttek előre szerződést, hanem kö­zölték Mr. Baloggal, hogy he­lyezze a pénzt visszavonhatat­lan letétbe, s amikor ez meg­történt, akkor kötöttek szer­ződést a Patientia Szövetke­zettel. A pénzt bekasszírozták, az árut elszállították. A Hun- garocoopnál úgy látszik még más a gyakorlat... Kovács Attila Ernő Tanuljunk Sl-üf Valamennyi mennyiségről csak akkor tudjuk, hogy mek­kora, ha összehasonlítjuk va­lami mással. Régebben az em­berek a tárgyakat testükkel hasonlították Össze. Hallottunk ölről, hüvelykről, lábról. A láb mértékegység a franciák­nál 38,48, az angoloknál 30,48, az olaszoknál 26,35 centiméter. A yard megfogalmazása pedig — I. Henrik angol király ren­deleté értelmében — az orr és a kinyújtott kar hüvelykujja közötti távolság. Az ipar és a kereskedelem fejlődése egyértelműbb mér­tékegységeket követelt. A tí­zes számrendszeren alapuló méterrendszert 1799-ben min­den időben minden népnek jelmondattal ajánlották. Ma­gyarország már 1875-ben el­fogadta az indítványt, míg olyan országok, mint a Szovjet­unió, Japán, Egyiptom, Kína csak a XX. században tértek át alkalmazására, Legutóbb Nagy-Britannia, 1965-ben. A nemzetközi mérésügyi szervezet már 1960-ban elfo­gadta a legújabb nemzetközi mértékegységrendszert a Sl-4. (Systheme Internationale). Al­kalmazása nem kötelező, beve­zetése az egyes államok önálló joga. Kényszerítő körülmény csupán a gyakorlati szükség­let lehel, a tudományos és a műszaki fejlettség szintje. Hi­szen az Sí legfőbb előnye az, hogy egységesen érvényes az' egész fizika, valamennyi mű­szaki tudomány területére, használatával a természet tör­vényei is a legegyszerűbb alak­ban fejezhetők ki. Hazánkban négyéves előkészület után az idei évtől kötelező használni és oktatni. Tanuljunk SJ-ül! Melyek a mennyiségek egységéinek új megnevezései? A sűrűségé a kilogramm per köbméter, az erőé a Newton, az energiáé, a joule, a nyomásé a pascal. A teljesítményt a korábbi lóerő helyett wattban fejezzük ki, 1 lóerő 735,498 75 wattal egyenlő. A hőmérséklet méré­sének egysége a kelvin» a 0 Celsius-fok 273,16 Kelvinnel egyenlő. Mielőtt túl bonyolult­nak tűnne, tegyük hozzá: az Sí engedményeket, kivételeket is ismer. És még lehetne az érdekessé­geket sorolni. AZ Sí azonban elsősorban a bármely nyelvet beszélő tudósok, technikusok közös nyelve. Nekünk kissé szokatlan és érthetetlen, de ne búslakodjunk: fiaink és lá­nyaink már együtt tanulják az anyanyelvvel. Polgár Tamás Nőklub Dunakeszin Vetélkedő kismamák Alig egyéves a dunakeszi nőklub, de tagjai máris eldi­csekedhetnek néhány hasznos programmal. A cél — ami munkájuknak irányt szab — figyelemre méltó és .időszerű. A gyesen levő kismamák fel­karolása, szabad idejük hasz­nos eltöltése, ezen belül első­sorban pedagógiai, pszicholó­giai ismereteik fejlesztése. Nevelés és mirelit Az a három év ugyanis, amit az állam adott az anyák­nak, hogy elsőrendű hivatá­sukat lehetőleg optimális körülmények között gyakorol­ják — sok szó esett már er­ről! — nem minden esetben jelenti számukra az emberi tevékenység harmonikus tel­jességét. Magyarán szólva, legtöbbször a kirekesztettség érzésével vívódnak az otthon maradottak. Azonkívül van még egy probléma, a s legtöbb szülő — bárhogy tiltakozunk is ez ellen személy szerint mindahányan! — járatlan a gyermeknevelésben. Ha vala­ki például kocsit vesz, magá­tól értetődő, hogy forgatja a szakkönyveket, igyekszik is­mereteket szerezni működésé­ről. tulajdonságairól. A gyermeknevelésről azon­ban mindenki úgy hiszi, ter­mészetes és ‘ösztönös dolog, nem kell hozzá semmiféle tu­domány. — Mi, a nőklub tagjai (25-en vagyunk), elsősorban felvilágosító munkát szándé­kozunk folytatni a kismamák körében. A gyereknevelés és szűkebb környezetük, a csa­lád esztétikai, etikai problé­máitól egészen az olyan hét­köznapi témáig, mint a he­lyes táplálkozás, előadásokat szervezünk — mondta Czer- mann Mihályné óvónő, a klub vezetője. — De hadd dicsekedjek el egy olyan programunkkal, ami egyszerre több célt is szol­gált. A hűtőház kiállítást rendezett a Dunakeszin gyár­tott mélyhűtött árukból. Erre , két különbusszal vittük el a több mint száz jelentkezőt Megismertettük az asszonyok­kal a kiállított árut, a tapasz­talat szerjnt ugyanis a leg­többen egyáltalán nem vásá­rolják ezeket az időt (és ener­giát megtakarító, praktikus eteleket. Ott a helyszínen szaktanácsokat is kaptak. Megismerték a hűtőházat is. — A klub ez évi nagy ter­ve, a tanács egészségügyi osztályával közösen, egy ve­télkedő megrendezése. — Milyen témában? Bevonják az apákat — A téma a gyermekneve­lés lesz. Két részben bonyo­lítjuk majd le. Az első cso­portban azok a kismamák ve­télkednek, akiknek 1—3 éves korú gyermekeik vannak. A másodikban pedig a 3—6 éves gyermekek szüleit hívjuk meg, vagyis ide már az apákat is. Egy-egy nagyobb témarész köré csoportosítjuk a kérdé­seket, ezekhez irodalmat fo­gunk kijelölni. Célunk a ve­télkedővel, hogy játékosan rá­vezessük a szülőket arra, mi­lyen sok ismeret kell a gye­rekneveléshez, hogy mennyi mindenre van szüksége a gye­reknek ahhoz, hogy gazdag személyiséggé fejlődjék. — A program munkát, ta­nulást kíván a résztvevők­től Nem gondolják, hogy ez visszariasztja majd az asz- szonyokat? — Már sok szülővel beszél­gettünk. Egyelőre mindenki­nek tetszik az ötlet. Remé­lem, sok lesz a résztvevő. De ha zömében csak hallgatónak jönnek, már azzal is sokat tanulnak. Czermann Mihályné meg­említette még, hogy a klub­ba is több kismamát szeret­nének tagként felvenni, de ehhez meg kell szervezniük a gyerekek elhelyezését. A terv az, hogy egy nyugdíjas óvó­nőt kérnek majd fel, aki tár­sadalmi munkában vállalja a felügyeletet. S. Horváth Klára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents