Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-16 / 64. szám

1980. MÄRCITJS 16., VASÁRNAP 3 Szinte tűzbe jön, ahogy ez magya­rázza. Hozzátéve azt a mondatot: a ve­zetőink, a vezetők döntő többsége nem bírálatot, hanem megbecsülést érdemel! De őket járatjuk le, ha érdemteleneket védünk. Alapvető kérdésekről esett ed­dig közöttünk szó. Pár órás, újsütetű az ismeretségünk — s mégis így beszél­getünk, mint a régi ismerősök. Régi párttag, kommunista, korábban is volt már párttitkár, politikai főiskolát vég­zett. Kapott-e kitüntetést — fut át az agyamon a kérdés, de már mondom is: — Kiváló dolgozó miniszteri elisme­rést már kaptam. Az is kitüntetés. Pro­pagandista munkámért tizenöt év után a Lenin-plakettet vehettem át. Vallom: nemcsak a kitüntetés adhat elégedettsé­get az embernek. Tudom, nehéz elhinni, nem az az eset mondatja velem, hogy savanyú a szőlő, de ha az ember mun­kájának értelmét, eredményét látja, elégedett lehet. S én az vagyok. S nagy kitüntetés, hogy a sokak képviseletében a kevesek között ott lehetek! Önmagukért beszélnek a mondatok. Portrét készültem írni egy kongresszu­si küldöttről. A portrét saját szavaival megrajzolta helyettem! Varga Edit Sokak nevében, kevesek között Az íróasztal sarkában az öblös ce­ruzatartó s a telefon szomszédságában gondos kéz szorított helyet a vizespo­hárban levő két szál virágnak. Ha nem is tudnám, kié a szoba, ebből az egyet­len tényből rájönnék: az Óbuda Tsz pártbizottságának titkára nő. Igaz, nem régóta — ahogy ő maga is mondja —, 1979-ben választották meg dr. Németné Lőrincz Margitot. A tárgyalóasztalnál, melyet a pártbizottság tagjai szoktak körülülni, most csak kettesben vagyunk. Az alkalom, mely beszélgetésünket fon­tossá tette, nem mindennapi. Németnét a megyei pártértekezlet az MSZMP XII. kongresszusára a küldöttek sorába vá­lasztotta. Beszélgetésünk ehhez a tény­hez kapcsolódik. Közhely, de mégis elkerülhetetlen, hogy az ember ne kérdezze meg: mit jelent számára a kongresszuson való részvétel? — A kérdésre egyetlen mondattal is lehet felelni: ilyen alkalom csak egyszer adódik az ember életében! Mármint az enyémben. S hogy érthetőbbé tegyem, miért mondom: nagyon fiatalon, 1950- ben kerültem a pártba. Nem akarok nagy szavakat használni, de éppen ez­zel, a fiatalsággal függ össze érzelmi kötődésem. Arra viszont sohasem gon­doltam, hogy egyszer én is ott lehetek egy pártkongresszuson. Megtiszteltetés, mely most minket ért. Igen, többes szá­mot használok, mert megválasztásom­ban az Óbuda Tsz eddigi munkájának megbecsülése is kifejeződik. — Élmény lesz a kongresszuson való részvétel. Nemcsak remélem, tudom. , S hogy nemcsak én vélekedem erről így, arra egy kedves példát mondanék. Ä kertészetben dolgozó alapszerveze­tünk tagjai már meehívtak arra a tag­gyűlésükre. mélyet közvetlenül a kong­resszus után tartanak. Ahogy mondják: rögtön, mindent akarnak tudni a kong­resszusról. Első kézből. Élményeket, ne­veket, kikkel találkoztam, beszéltem. Tudom, nem fognak csalódni, lesz mi­ről számot adni. A mondatok, a szavak örömteli vá­rakozással teljesek. A pártmunkás őszinte örömét érzem akkor is, amikor a tsz tíz alapszervezetének beszámoló és a kongresszusi irányelveket megvitató taggyűléséről beszél. Igaz, nem tegnap volt — mondja nevetve —, de érdemes mégis visszaidézni, mert megpezsdült a politikai élet. Nagy az érdeklődés, a vá­rakozás a kongresszus iránt S vajon ö mit vár a kongresszustól? — Határozottságot! Ennek a politiká­nak a megerősítését, mert ez jó. Ezzel egyetértenek az emberek. De a követ­kezetesebb számonkérés elengedhetet­len. Én úgy érzem, határozottság, követ­kezetesség kell ahhoz, hogy a politizáló kedv, az az érdeklődés, ami most ta­pasztalható, töretlen legyen! Furcsán hangzik, de arra is szükség van, többet törődjünk az emberekkel. A vélemé­nyüket ne csak kérjük, hallgassunk is arra, amit mondanak. S ha a vezető munkájának bírálatát kapjuk a véle­ményben? Az sem baj, ha segítő szán­dékú a bírálat! Szeretném, ha a szó igazi értelmében az emberek értékének mérője, a megítélés alapja a munka lenne. A magam területén én is ezt az alapelvet igyekszem valóra váltani. — Fegyelmet. Vezetőtől, beosztottól egyaránt. S ezt nem is magyarázom, mert ismétlés lenne. Bár a szólás-mon­dás szerint az ismétlés a tudás anyja. Hátha holnap már mindenki tudja, hogy a fegyelem betartása nemcsak a szalag mellett dolgozó munkás, a ker­tész alaovető kötelessége! S ide sorolom a magatartás változtatását is. Szokatla­nul hangzik? Nem tudok jobb szót. Azt akarom ezzel mondani, hogy ha már egi/szer valaki vezető, figyeljen a ma­gatartására. S ez nemcsak az első szá­múikra vonatkozik, a középvezetőkre is. Egy-egy kirívó eset kapcsán hajla­mosak az emberek általánosítani. Forradalmi ifjúsági napok ffiagygyűiés, diákí®ssliwái Wónoft Afanaszjev Budapesten Olaj helyett tengeriszár A Mezőgépfejlesztő Intézet idei tervei Különös, lelkesítő-mozgósító játék, közös emlékezés, fiata­los lendület. Talán ezek a leg­jellemzőbbek a forradalmi if­júsági napok tegnapi esemé­nyére, pontosabban egyik ren­dezvénysorozatára. Vácott a város és a járás fiataljai együtt köszöntötték március 15-ét. Méghozzá formabontó módon... (Az ünnep budapes­ti eseményeiről az 1. oldalon számolunk be.) A nyoméihoz! Március 15. tér, reggel fél kilenc. Pattogó toborzott, in­dulók dallamára gyülekeznek az iskolások s az érdeklődő váciak. Tizenkét, korabeli ru­hákba öltözött lovas verbuvál­ja őket. A tanácsházára Múzeum fel­irat került. A Duna presszó Pilvax kávéházzá alakult, egy erkélyen Länderer és Hecke- nast felirat hirdeti, itt a nyom­ba^ egy másikon. Helytartóság A kávéháziban a pincénnő- kön múlt századi öltözet, tál­cáikon az akkori ételek: diák­kenyér, perec, grillás torta. A faiakon a kort idéző képek, a tárlókban, a falak mellett — a Kereskedelmi és Vendéglátó- ipari Múzeum s a Váci Vak Bottyán Múzeum jóvoltából — porcelán edények, doku­mentumok, 48-as kardkötő, nemzetiszín szalaggal, óra, zsebbe való, korabeli recept- könyv, a váci csatározásokról készült képek s természetesen fegyverek: kard, puska, pisz­toly. Ott a váci nemzetőrök zászlaja is. Münden a 132 évvel ezelőtti márciust idézi. A játék is, amelyet a Színház- és Film­művészeti Főiskola másod- és harmadéves hallgatói irányí­tanak huszonnégyen, természe­tesen jelmezben. Jelszavakat kiáltanak: Sza­badság, egyenlőség, i.^V.ri- ség! Éljen a forratfalpin. elljen Petőfi! S a szereplők, a forra­dalom hőseit alakítók, az öt­ezernyi fiatal együtt részesei a Nemzeti Múzeum előtti tömeg- gyűlésnek, ahol elhangzik a Nemzeti dal, a Tizenkét pont. Együtt mennek a nyomdához, ahol a cenzúra igájától szaba­dult sajtó első terméke készül, együtt szabadítják ki börtöné­ből Táncsiiicsot, s mint hajda­nán, maguk húzzák szekerét... A Pravda főszerkesztője hazánkba látogatott Az MSZMP Központi Bizott­sága agitációs és propaganda­osztályának meghívására már­cius 10 és 15 között hazánkban tartózkodott Viktor Afanaszjev, az SZKP KB tagja, a Pravda főszerkesztője. Megbeszélése­ket folytatott Nemes Dezsővel, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjával, a Népszabad­ság főszerkesztőjével. Látoga­tást tett a KB agitációs és pro­pagandaosztályán és a Magyar Újságírók Országos Szövetsé­gében. Előadást tartott az MSZMP KB Politikai Főisko­láján és megismerkedett Bor­sod megye életével. A Pravda főszerkesztőjét fogadta Győri Imre, a Központi Bizottság titkára. Osztrák vendégek A SZOT titkárságának meg­hívására március 14-én, 15-én Budapesten tartózkodott az Osztrák Szakszervezeti Szö­vetség (ÖGB) küldöttsége, élén Erich Hofstetter vezető tit­kárral. Az ÖGB küldöttségét fogadta G' ipár Sándor, a SZOT főtitkára. A piaci helyzet változása, a gazdálkodás általános felté­teleinek szigorúbbá fordulása nemcsak a termelők, a közvet­len felhasználók háza táján érezteti hatását, hanem ugyanígy az új követelményekhez . kell igazítani a fejlesztők munkáját is. A Mezőgépfejlesztő Intézet ez évi feladatai között — mint azt dr. Bodolai Imre igazgató elmondta — ennek megfele­lően olyan gépek kialakítása szerepel, melyek fejlett tőkés országokban is kedvezően ér­tékesíthetők, a hazai felhasz­nálásban pedig lehetővé te­szik a valutaigényes behoza­tal csökkentését, valamint egyszerűbb és olcsóbb kivite­lükkel, energiatakarékos üzemmódjukkal hozzájárulnak az általános takarékossági cé­lok eléréséhez. Az intézet idei, több mint száz témája között szerepel például egy olyan szálastakar- mány-betakarítási technológia kialakítása, amely az eddigieknél jobban hasznosítja a nap ener­giáját. A jelenleg használatos eljá­rás során a betakarított, szecs­kázott lucernát 600 Celsius fokos hőmérsékleten szárít­ják, ami természetesen igen nagy energiamennyiséget ige­Szikra-ütemterv Az Építésgazdasági és Szervezési Intézet az építőipar részére készít termelésszervezési, beruházásszervezési és ügyvitel- szervezési programokat. Elkészítettek többek között a Pest me­gyei Hírlapot is előállító Szikra Lapnyomda új nyomóüzemének szervezési programokat. Elkészítették többek között a Pest me­gyei Hírlapot is előállító építési koordinációs ütemtervét. Képünkön: a gépteremben ESZ—1020-as típusú számítógépek dolgoznak. nyel. Most egy olyan fűkasza licencének megvételéről foly­nak — sajnos a kelleténél las­sabban — tárgyalások, amely felsérti a zöldtakarmány szá­rát, s ily módon teszi lehető­vé, hogy a napenergia segít­ségével távozzon a nedvesség a növényből. Gazdálkodásunk minden egyes részletét szemügyre vé­ve tűnt ki a mezőgazdasági melléktermékek hasznosítá­sának megoldatlansága. Az intézet korábban — a békés­csabai Mezőgép Vállalat meg­bízásából —| olyan kukorica - csőtörő adaptert fejlesztett ki, mely a kukorica egyébként veszendőbe menő szárát is levágja és rendre rakja. Az így rendre rakott száranyag földmentesen felszedhető, szecskázható, s takarmányként hasznosítható. Az adapter ki­dolgozása után — mely egyéb­ként a maga nemében egye­dülálló a világon! — most a felszedés, a szállítás, a táro­lás gépeit és berendezéseit, tehát a teljes gépláncot kell a fejlesztőknek kidolgoz­niuk. De nemcsak ez az egyet­len mód kínálkozik a ma még nagyobb részt kárbavesző, évi 7—10 millió tonnányi hazai kukoricaszár-termés hasznosí­tására. Kevésbé köztudott, hogy 3—4 kg száraz kukorica­szár fűtőértéke megegyezik 1 kg gázolaj kalóriatartalmával. Ennek megfelelően a fejlesz­tők azon is dolgoznak, hogyan lehetne ezt az energiát pél­dául szárítóberendezesek üze­meltetésénél felhasználni, s ezzel tovább csökkenteni a fűtőolajigényeket. A közelmúltban nagy ér­deklődést váltott ki az a hír, miszerint magánosok, kister­melők is hozzájuthatnak a Szovjetunióból vásárolt 16— 25 lóerős traktorokhoz. A ház­táji gazdaságok hasznos se- gítőihöz az intézet kifejleszti a talajművelő, a vető-, növényvédő és kaszálógépeket, mivel ezek a munkaeszközök máshonnan nem szerezhetők be. A fejlesztő munka néhány gép esetében az idén befeje­ződik, s jövőre meg lehet kez­deni a várhatóan igen nagy igények kielégítését. W. B. Koszorúzás az lS48-as honvédenilékműnél. A kép-en, balról jo-bbra: dr. Húst! István, a KISZ Pest mérvéi bizottságának elsó titkára, Xothr.ó Fiel Marianna, a túron sár titkára és Járay Gyula, a bizottság szervezési felelőse A váci és a váci járási fiatalok kokárdákkal, lobogókkal a kezükben A nyomdánál. Röplapokon Petőfi versei Halmágyi Péter felvételei Valóban formabontó nagy­gyűlés volt. Megtörtént ese­ményeket idéztek a tegnapiak. Torkok ezreiből zengenek a Föltámadott a tenger... sza­vai, a Marseillaise hangjai. Lobogók mindenhol, az isko­lások nemzetiszínű díszbe öl­töztetik a tér fáit, oszlopait, s a füves középső részen vi­rágerdő nyílik papirtnikolór- bóJ. Koszorúerdő Azután a lovasok vezetésé­vel elindulnak a fiúk, leányok. A Bábhori utca 15. alatti ház falán emléktábla tanúsítja: itt éltek Petőfi Sándor szülei 1848—49-ben, itt írta a költő Anyám tyúkja című versét. Ezt természetesen a fiatalokkal együtt szavalják el az itteni koszorúzása ünnepség részesei; a KISZ Pest megyei és Vác városi bizottságának, a város üzemeinek, iskoláinak, intéz­ményeinek képviselői, s ugyanők helyezik el az emlé­kezés vörös szegfűkoszorúit az 1848-as honvédemlékműnél. Míg a koszorúzás tart, a Damjanich téren szoboravató- ra gyülekeznek. Gyurcsék Fe­renc Munkácsy-díjas szobrász Parasztlázadás című alkotásá­val gazdagodik a város. Ahogy Földeák János író • avatóbe­szédében mondta: nem is le­hetett volna ünnepibb napot választani az emlékműnek. Vác lakói s egész népünk tu­lajdonának avatására. Diákoké a ház Peregnek az események. A Március 15. téren a váci ze­neiskola fúvósai adnak térze­nét, a Konstantin téren felál­lított színpadot iskolások amatőr együttesei és a karate sportot bemutatóik veszik bir­tokba, azután van még discó, felavatják az Ifjú Gárda újon­cait, a Madách Imre Művelő­dési. Központot pedig a diákok uralják ezen a napon. Ezer középiskolás és szak­munkástanuló vesz részt a diákfesztiválon, amelynek Vác csak egyik színhelye, hasonló zajlik ugyanakkor Erden és Nagykőrösön. Van itt trikó- és lemezvásár, kiállítás a szak­munkástanulók készítette in­tarziákból, makettekből, mo­dellekből. tanulmányaik tár­gyaiból. Van pályaválasztási totó is, jutalomtorta a nyerte­seknek. Egy órakor a színházterem­ben kórusok. középiskolai amatőr irodalmi színpadok, táncosok, zenekarok, bábjáté­kosok adnak műsort, egy má­sik teremben 21 szavaló, pró­zamondó, hangszerszólista ad ízelítőt tudásából. A diákok két tanácskozása is zajlik egyszerre: a tanul­mányi mozgalom tapasztalatai­ról az egyik, az úttörőmozga­lom és a KISZ közötti átmenet gondjairól a másik. Este 6 órakor a FIN film­napok keretében a Harcmodor című filmet nézhetik meg az érdeklődők, s ekkor hirdették meg a MOKÉP filmpályázatát is. ★ Sorolhatnánk még a látni-, hallanivalókat, hiszen mindez csupán ízelítő volt. S csak a forradalmi ifjúsági napok egyetlen megmozdulásából Ami a legfőbb célja volt e napnak, arról aligha marad kétkednivaló. A fiatalokat in­vitáló meghívóban ez állt: azt szeretnénk, ha ebben a közös játékban mindannyian részt vennétek... Vasvári G. Pál

Next

/
Thumbnails
Contents