Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-02 / 52. szám

I 1980. MÁRCIUS 2., VASÁRNAP vA&í, Op Tanácskozik a Pest megyei pártértekezlet Felszólalása további részé­ben a nagyközség körzeti or­vosa a személyes törődés, azaz az empátia képességének gya­korlását Ítélte döntőnek a gyógyító és a gyógyítandó vi­szonyában. A betegek igény­lik, hogy orvosuk többet tö­rődjön velük, legyein ideje meghallgatni bajaikat, ám er­re annak ellenére, hogy a já­rás egészségügyi intézményei­ben megvalósították az integ­rációt, ma még kevés a lehe­tőség. Az alapellátás túlterhelt, jóval az országos átlag felett van a járásban az egy körzeti orvosra jutó napi betegszám. Megegyező ezzel az iskolaor­vosi hálózat kiépítettsége, ahol ugyancsak bokrosak a teen­dőik. Elgondolkoztatónak tartotta, hogy a járásban folyamatosan növekszik a veszélyeztetett gyermekek száma, holott ők lesznek a jövendő felnőttjei. Nagy kérdés tehát, hogy az ilyen környezetben felnövő gyermekek milyen szemléletet, világlátást alakíthatnak ki. Be­szélt az időskorúak életkörül­ményeiről, egyebek között ar­ról, hogy 532 koros embert gondoznak a járásban, s mi­vel az igények nem csökken­nek, érdemes megfontolni a házi szociális gondozás intéz­mények továbbfejlesztését. Ezt az is sürgeti, hogy a csupán- rendszeres gondozást igénylő betegek a belgyógyászati ágyak jelentős részét elfoglal­ják a kórházakban. Éppen ezért — javasolta — talán járható út az is, hogy az idős emberektől távol élő család részt vállal a házi Szociális gondozás fenntartásában — magyarán: anyagilag hozzájá­rul — s így bővíthető lenne ez a forma. Említést tett több kezdeményezésről, aminek cél­ja a járásban az idős emberek mindennapjainak megkönnyí­tése. ★ Dr. Takács István felszóla­lása után ebédszünet követ­kezett, majd Balázs Gézáné, a százhalombattai városi párt- bizottság első titkára a man­dátumvizsgáló bizottság elnö­ke tett jelentést a pártérte­kezletnek. Ezután folytatódott a megyei pártbizottság beszá­molója feletti vita. vannak szűkében, s erre elsősorban a politi­kai, társadalmi szerveknek és szervezetek­nek kell gyorsan és élesen reagálniuk. A munka és tudat párhuzama Felszólalása befejező részében a Politikai Bizottság tagja, a SZOT főtitkára a munkás- osztály szerepéről, történelmi küldetéséről beszélt, s azon belül arról, hogy milyen ne­héz a múlt történelmi örökségétől‘megszaba­dulni. Ez sokkal lassúbb, nehezebb folyamat, mint az életkörülmények, a tárgyi feltéte­lek javítása. Ugyanakkor: az életkörülmé­nyek, a tárgyi feltételek gazdagodása hat a szemléletre, a gondolkodásmódra, a művelt­ségi igényekre, éppen ezért a kettőt együtt kell vizsgálnunk, folyamatosan fejlesztenünk. Arra van szükség, hogy termelő munkánk és szemléletünk párhuzamosan változzon, le­gyen hatékonyabbá, mert csak kettősük ad­hat szilárd alapot arra, hogy kétségtelenül nehéz gondjaink enyhüljenek. Ezeknek a gondoknak az enyhítésében a magyar mun­kásosztály legjobbjai, s a szocialista brigá­dok már a közeli hónapokban is jelentős eredményeket mutattak fel. Ezeknek az eredményeknek egyrészt a tartóssá tétele, másrészt a széles körű kiterjesztése jó le­hetőséget teremt arra, hogy megfelelően kezdhessük a népgazdaság VI. ötéves tervét. HORGAS ISTVÁ&HÉ, a Cegléd és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat boltvezető-helyettese Szakmája helyzetével és gondjaival foglalkozott a be­vezetőben utalva arra, hogy a kereskedelmi dolgozók maga­tartásában, mindennapi mun­kájában olyan mozzanatok is hatnak, mint például az ele­mi munkafeltételek egy részé­nek hiánya. Éppen ezért a bolthálózat fejlesztése tartós és hosszú időre szóló feladat, mert akkora, az elmaradás. Igaz, például Cegléd városá­ban ebben a középtávú terv­időszakban 8 új szakboltot nyitottak meg — ezek külön­leges helyet foglalnak el a forgalomban — ám ennek el­lenére, valamint azt is hozzá­véve, hogy jelenleg 2 új ABC- áruház épül a városban — még mindig korszerűtlen az üzle­tek jelentős része. Különleges gondot okoznak azok a bol­tok, amelyek régi, gyakran magántulajdonban levő épüle­tekben találhatók, mert itt szinte semmilyen korszerűsí­tésre nincs lehetőség. Kitért o hiánycikkek ügyé­re is. Mint mondotta, ez alap­vető gondja a kereskedelem­nek, hiszen a legrosszabb do­log azt mondani a vevőnek, hogy nincsen. Ma különösen nagy a jelentősége az ellátás folyamatosságának, a hiány­cikkek száma csökkentésének, mivel a vásárlók igényei, el­sősorban a folyamatos áruel­látásra, illetve a megfelelő választékra tolódnak át a ko­rábbi mennyiségi jellemzők­kel szemben. A város kommu­nistáinak küldötte ezután a többi között a zöldség- és gyümölcsértékesítés bővítésé­nek szükségességét hangsú­lyozta, majd azzal fejezte be szavait, hogy szocialista bri­gádjuk a párt XII. kongresz- szusa tiszteletére kezdemé­nyezett munkaversenyben megpróbálkozott másutt már meghonosodott formák átvé­telével, így például bekap­csolódtak a Munkád mellé add a neved! mozgalomba. DR. PETRASOVITS IMRE, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető tanára Közismert, hogy a tudomány csak akkor válhat termelőerő­vé, ha választ tud adni azok­ra, a kérdésekre, amelyeket a gyakorlat tesz föl az üzemekben. A mezőgazdaságban is tudo­mányos-technikai forradalom megy végbe, ez elsősorban a szocialista nagyüzemek ered­ményein és igényeiben mér­hető. Olyan mérnököket vár­nak, akik minél hamarabb hasznos tevékenységre tudják váltani az egyetem falai kö­zött tanultakat. A szocialista, kommunista egyetemi szakenfberképzésben lényeges szerepet játszik, az oktatók, illetve a hallgatók személyisége. Ennek fejlesz­tésében várnak nágy felada­tok az egyetemi pártszerveze­tekre. A mérnökképzés ma­gában foglalja a diákok szak­mai, kulturális, honvédelmi és testi nevelését is. Mégis leg­nagyobb figyelmet talán a vezetőképzés érdemel. A mai hallgatók a különböző gazda­ságokban egykor a termelés, a gazdálkodás irányítói lesz­nek. Rátermettségük, felké­szültségük alapvetően meg­határozza vezetői stílusukat. A diákok politikai, emberi fejlődésében, annak irányítá­sában jelentős munkát vállal­hatnak a hallgatói pártalap- szervezetek. Ezért is érdemes kiemelni, hogy az utóbbi öt esztendőben a gödöllői egye­temen 120 hallgatót vettek föl a párt tagjainak sorába. A végzettek fele néhány év múl­va rendre párttaggá válik, a munkásosztály, ideológiáját képviseli a parasztság és az agrárértelmiség körében. Az egyetemi oktató-nevelő munka színvonalát leginkább az fémjelzi, hogyan állják meg a helyüket a jövő mérnö­kei a gyakorlatban. Ennek egyik előfeltétele a részvétel a kollégiumi közösség mun­kájában, tudományos és kul­turális életében. Lényeges az egyetemi évek alatt az együtt­működés az oktatói és a hallgatói pártalapszervezetek kommunistái között. Ez a kapcsolat számos fogódzót ad a későbbi, a gyakorlati mun­kához. Gáspár Sás$dór: Megteremtve és megtartva céljaink, lehetőségeink összhangját A vitában ezután Gáspár Sándor, a Ma-, gyár Szocialista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, a SZOT főtitkára kért szót. Bevezetőben a Központi Bizottság üd­vözletét és elismerését tolmácsolta Pest me­gye kommunistáinak, a megyei pártbizottság­nak és átadta Kádár János elvtárs — mint a párt első titkára, s mint valamikori Pest megyei titkár — személyes jókívánságait Ezután a nemzetközi helyzet néhány főbb vonását' említette. A feszültebb viszonyok okait — mondotta — valójában és tényle­gesen nem ilyen vagy olyan résztényezők­ben kell látnunk, hanem az imperializmus lényegében kell megkeresni. Ezért például az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítség ürügyén indított szovjetellenes kampányt va­lójában ide, az imperializmus természeté­hez kell visszavezetnünk. A továbbiakban a Politikai Bizottság tagja a nemzetközi hely­zet néhány más jellemzőjével foglalkozott, majd belpolitikai kérdésekről szólott. A pórt szándékai világosak Hangsúlyozta: legyünk realisták belső hely­zetünk megítélésében, mert csakis ez vezet­het hasznos következtetésekhez. A szélsősé­gektől mindig óvakodni kell, de mai körül­ményeink közepette még inkább, mint más­kor. Éppen ezért elsődlegessé válik az íté­letalkotásban, hogy melyek az országot ve­zető párt szándékai, illetve az,. hogy meg- teszi-e mindazon lépéseket a párt, amelye­ket meg kell tennie. Ha így, ebben az érte­lemben keressük a választ, akkor azt kell felelnünk: a párt szándékai a széles töme­gek előtt világosak, megértették, élvezik a dolgozók támogatását, s a párt — határozatok sora bizonyítja — sorban megteszi azokat a lépéseket, amelyeket a változó helyzet köve­tel. Itt utalt Gáspár Sándor a pártéítekezle- ten elhangzott felszólalásokra, illetve a me­gyei pártbizottság beszámolójára, példákat emelve ki azokból annak érzékeltetésére, hogy jó irányúak a szándékok és a cselek­vés is egyre inkább igazodik a követelmé­nyekhez. — Céljaink és lehetőségeink jó megvá­lasztása, összhangjának folyamatos újjáte- remtése — ez most a fontos, reálisan tudni, mit vagyunk képesek megtenni, mire futja erőnkből, s mi az, ami csak később kerülhet sorra — mondotta a továbbiakban a Poli­tikai Bizottság tagja. A realitások talaján Kitért az üzemi demokrácia bonyolult kér­déskörére, s megállapította: ügyelni kell ar­ra, hogy ne legyenek irreálisak a követel­mények. Ugyanakkor amit már elértünk az üzemi demokrácia tartalmi gazdagításában, azzal élni kell, nem szabad hagyni, hogy bárki bárhol félresodorja a demokratizmus eredményeit, mellőzze a dolgozók vélemé­nyének meghallgatását. Ezzel kapcsolatban Gáspár Sándor részle­tesen foglalkozott annak értelmezésével, amit a lehetőségek és óhajok viszonyának nevez­hetünk. Mint mondotta, éles választóvonalat kell húzni a teendők sűrűjében az egyik ol­dalra csoportosítva azt, amit az objektív körülmények ma egész egyszerűen nem tesz­nek lehetővé, s a másik oldalra pedig mind­azt, ami ésszerű munkával, fegyelemmel, kezdeményezőkészséggel megoldható. Meg­különböztetett figyelmet kell fordítani arra — mondotta —, hogy az emberek megértsék az objektív tényezők hatását, ám arra is ügyelni kell minden érintettnek, hogy sen­kit ne érjen igazságtalanság, olyasmi, ami sért, bánt. Ehhez még beruházás, pénz sem kell, mégis némely helyen leginkább ennek BARINKAIOSZKÁRNÉ, a Pest megyei pártbizottság titkára A kommunistákra az ta szemléletmód a jellemző, hogy kölcsönhatásban vizsgálják a politika, a gazdaság, az ideo­lógia és a kultúra kérdéseit. Ez a szemlélet és az ennek megfelelő gyakorlat érvénye­sült megyénk életének fejlő­désében — mondotta beveze­tőül. A továbbiakban szólt az ideológiai, politikai munka eredményeiről, a pártszerveze­tek tömegkapcsolatának ala­kulásáról, s rámutatott, hogy a megye politikai életére a beszámolási időszakban mind­végig a kiegyensúlyozottság, a párttagság növekvő öntudata és cselekvőkészsége volt jel­lemző. A továbbiakban arról be­szélt, hogy szinte törvénysze­rű, ha gondjaink növekednek, felerősödnek a közvélemény­ben a téves, nézetek. Ez indo­kolttá, sürgetővé teszi a gyors, alapos tájékoztatást, a vita­készség növelését a párttagság körében. A megye közművelődési in­tézményhálózatának fejlődését elemezve aláhúzta: tíz év alatt háromszor annyi korszerű mű­velődési intézmény épült, mint a felszabadulás óta összesen. A továbbiakban is szerelnénk — ha kicsit komótosabban is lépkedve —, de tovább járni ezen az úton. A legnagyobb előrelépést a múzeumi háló­zat fejlesztésében tettük meg — mondotta —, s ezt a mun­kát tovább folyttyjuk öt-hat országos szintű múzeum ki­alakításával, nemcsak Szent­endrén és Vácott, hanem Dél- Pest megyében is. Az összefogásban rejlő le­hetőségeket elemezte ezután a művelődési házak közös fenn­tartásának eredményeiről szól­va. Rámutatott: ennek a gya­korlatnak a továbbiakban is célja, jövője, értelme van. A szűkösebb gazdasági körülmé­nyek ugyanis nem vezethet­nek az anyagi és szellemi erők szétforgácsol ásóhoz. A jövő­ben követendő megoldásként említetté a közművelődési in­tézmények fokozottabb integ­rációját. Ennek hasznossága már eddig is többször bebi- zonvosodott. Kívánatos lenne tehát — hosszú évek vitája nyomán — a jogszabályok rendezésével is törvényesíteni ezt a gyakorlatot. Felszólalásának befejező ré­szében a kultúra emberi té­nyezőiről beszélt a megyei pártbizottság titkára. Hang­súlyozta, hogy a megyében élő egyre gyarapodó számú ér» telmiség óriási szellemi ka­pacitást, embert, környezetet, életmódot formáló erő. Ki­emelte a közművelődési dol­gozók szerepét, fontosságát: munkájuk ideológiai, politikai jellege igényli, hogy a párt­szervek kádermunkájában az eddiginél rangosabb helyre kerüljenek. Gondot okoz; ugyanis, hogy a népművelők több mint fele képesítés nél­küli és gyakran magára hagya­tott hivatása gyakorlásában. Végezetül rámutatott: az eszmei, ideológiai élet tisz­taságáért némcsak a kultúra, az ideológia területén dolgo­zók a felelősek, hanem ez valamennyi párttag kötelessé­ge. JÁMBOR MIKLÓS, i Szakszervezetek Pest megyei Tana'csának vezető titkára A szervezett dolgozók előtt is ismert a megye fejlődése. A Szakszervezetek Megyei Taná­csa, valamint az ágazati szak- szervezetek megyeszerte támo­gatják azokat az erőfeszíté­seket, amelyeket a munkahe­lyeken és a lakóterületeken folytatunk — hangsúlyozta felszólalása bevezető részében Jámbor Miklós. Majd arról szólt, hogy a pártszervezetek mindig megkülönböztetett ii- gyelmet fordítottak a munkás- osztályt, a dolgozók más réte­geit tömörítő szakszervezetre. A megye párttagságának tijbb mint tíz százaléka szakszerve- .zeti tisztségviselőként tölt be társadalmi funkciót. Nagysze­repük van abban, hogy a szakszervezetek segítői és szer­vezői is voltak mindazoknak az eredményeknek, amelyek a megyében születtek. Pest megyében összesen mintegy 325 ezer munkás él. Az aktív dolgozók 96 százalé­ka szervezett, számuk meg­haladja a 182 ezret, ez 18 ezerrel több, mint 5 eszten­dővel ezelőtt. A szakszerve­zetek segítő, szervező munká­jukkal eredményesen vettek részt a gazdasági feladatok ki­alakításában és megvaló­sításában. Kezdeményező sze­repet vállaltak a munka­verseny, a szocialista brigád­mozgalom, az újítómozgalom továbbfejlesztésében. Ehhez hozzájárult, hogy a dolgozók véleményükkel munkájukkal nap mint nap kinyilvánítot­ták: egyetértenek pártunk po­litikájával, s annak végrehaj­tásáért tenni is hajlandók. Ennek legfényesebb bizonyíté­ka az az aktivitás, amellyel a megye szocialista brigádjai sorra vállalták a kommunista műszakokat a kongresszus ’tiszteletére. A továbbiakban arról szólt, hogy a. szakszervezetek tevé­kenységében jelentős változást hozott a bizalmiak hatás- és jogkörének növelése, a bizal­mitanácskozások rendszere. A. bizalmiak testületé, a válla­lati szakszervezeti tanácsok együttes ülései tovább széle­sítették a munkások bevoná­sát a vezetésbe, részvételüket a termelési, feladatokkal kap­csolatos döntésekben. Végezetül azt emelte ki az SZMT vezető titkára, hogy a szakszervezetben dolgozó kom­munisták lelkiismeretesen tesz­nek eleget pártmegbízatásuk­nak. Részük van abban, hogy a dolgozók magukénak érzik a vállalati feladatokat, a munkapadok mellett egyre többet akarnak tenni azok végrehajtásáért. (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents