Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-12 / 60. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA I. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM 1980. MÁRCIUS 12., SZERDA Város és lakói ond van már magával a szóval is: város. Szélte-hossza egy, távolsá­gait sokszorosára növeli út­jainak állapota. Meg aztán micsoda város is az, ahol a csatorna, víz villany, gáz hiánya okoz naponta fejfá­jást; ahol az ellátás olyan, amilyen Érden, a közlekedés meg na, arról jobb nem be­szélni. Egyhavi érdi ismerkedé­sem okulásai ezek, amit — ha netán magamtól nem látnám-iapaisztalnám —, út- ravalóul, figyelmeztetőül kaptam beszél getőbársaiim- tól. Olyanoktól, akiknél a fenti gondokhoz kapcsolódó ügyekben kopogtattam és azoktól, akiknek a beszél­getés tárgya nehezen téte­lezte volna föl a téma ekkéntd alakulását. Azután, ahogy heteken át mdmdiun- ítalan egyfelé fordult a szó, kialakult bennem a jelző: panaszkodó város. Egyetlen hónap természe­tesen édeskevés az ismer­kedésre, de — szerencsére? — a városlakók felrótta ba­jok olyan látványosak, hogy elég néhányszor végigfoo- torkálmi, mondjuk, a város nőnevű utcáin; vásárlás szándékával betérni egy- egy üzletbe, tűrni a sze­méthalmazok látványát, hogy az ember igazat ad­jon a panaszoknak. S nem is a bajok sorolása a baj, csupán a panaszlás módja. Ahogy a város lakói, mint­egy kívülállóként monda­nak lesújtó véleményt, s hogy ebből a helyzetiből so­ha az életben nem lesz semmi. Mondják ezt úgy, mintha a város szó, vala­mi tértől és időtől függet­len képződmény lenne. Megfeledkezve arról, hogy a város elsősorban is la­kóit jelenti. „Itt kérem év­tizedek óta nem történt semmi” — mondják ó- és újfalusiak, parkvárosiak és - ligetiek, hozzátéve: bez­zeg ..s ilyenkor _ mindig másra: Ófaluból Újfalura, Pairkvárosból Ligetre gon­dolnak és viszont. Föl sem tételezve, hogy a város egy, s ami egyhelyütt történik, az mindenütt történik. Igaz is, kilométerek távolságát nehezen fogja át a szem, különösen, hogy a keríté­sektől sokszor még a szom­szédig is nehéz ellátni. Vannak természetesen a város lakói között, s nem is kevesen, Érd sorsát helye­sen értékelők. Olyanok, akik tudják, honnan indult ez a város, múltjából a messzi jövőig, mit hordoz lemosihatatlanu! magán. Megértik, hogy a rendszer­telenül telepített, nyerész­kedésre parcellázott, elgon­dolás nélkül épített, az or­szág száz tájából összefu­tott település egyetlen lehe­tősége a fölemelkedés első lépéseire a városi rang. Ami önmagában ugyan valóban előlegezett bizalmat, meg­változott formát jelent, de ami mögött ott van a terve­zett 30 millió helyett a 105 milliós összeg, egy egész megye segítsége figyelme is. Ezek az emberek — is­métlem: nem kevesen van­nak — sem fukarkodnak a panaszszóval, de a bajok sorolása után mindig ott van önmaguk vizsgálata: ők, mit tehetnek a városért? Ezt bizonyítják a naná be­szélgetések, az Érdi Hírlap postaládájába szép szám­mal sorakozó levelek, amelyek erre keresik a vá­laszt. A bizonytalanság is jel­lemző egyébként az érdiek­re: maguktól kevesen talál­ják meg a munka lehetősé­gét. Pedig messzire sem kellene menni: a közvetlen környezet, a ház, a kert, a kerítés, az árok, a járda és az utca jó időre adna el­foglaltságot a környezetén változtatni akarónak. Pél­dák bizonyítják, hogyan le­het egy-egy szép kerttel gazdagítani a város képét, mint ahogy azit is, mit ronthatnak a közérzeten és a hangulaton a kitett táro­lók mellé lerakott szemét­dombok, az elhanyagolt vis­kók, a szeméttel teli autó­buszok, a piszkos várók ke­pe. A Hazafias Népfront tisztasági akciója, faültető mozgalma, a városi tanács autóbuszváró-építésére tett felhívása, mind munkalehe­tőséget biztosít a városért tenni akarónak. 1 «* gaz, az egész várost megmozgató — uszo­dát, sportcsarnokot, képtá­rat —, építő nagy összefo­gás még várat magára. (Bár ki tudja, negyvenezer lakos és számtalan elszármazott érdi buzgalmából nem tel­ne-e valami a békéscsabai, szombathelyi kezdeménye­zésihez hasonlóra?) Addig sem kell várnia azonban a városért mozdulni aka­rónak, minden ittlakómak adott a lehetőség, hogy a maga erejével segítse tele­pülése várossá válását, Érd arculatának, az érdi ember fogalmának kialakítását. Egy kérdés — egy felelet Hol a gáz? Kérdez: Ács Imréné (Diés- di út 28.:) — Tudjuk, hogy a legol­csóbb energia a gáz. Érden miért nem kaphatnak gázt legalább a sűrűn lakott főut­cák? Válaszol: Késő Géza, a vá­rosi tanács fejlesztési főmér­nöke: — Valóban olcsó energia a gáz. Mi magunk is ezt tartot­tuk szem előtt, amikor elter­veztük a város gázellátásának megoldását. Már az elmúlt évek során felmértük a lakos­ság igényeit és elkészítettük az előtervet. Érd szerencsés helyzetben van: a városon át­húzódó gázvezeték sok más településnél előnyösebb lehe­tőséget nyújt a bekötésre. Tervünkben ötlépcsős munkát dolgoztunk ki,„ amely szerint az említett Diósdi úti rész a IV. ütemben kapna gázt. Vég­leges időpontot azonban nem mondhatok: a bekötés ugyan­is állami beruházás, a Pest megyei Tanács építésügyi osz­tályának irányításával törté­nik. Megyei szinten dől el a sorrend, az, hogy melyik vá­ros mikor kap vezetéket. Ter­vünk első üteme nemrégiben megvalósult: a lakótelep ka­pott gázt. Tudja-e, hogy...? ... a város 370 km útjából 308 vár megépítésre és egyet­len kilométer szilárd burko­latú út 5 millió forintba ke­rül? ... az Építési Tájékoztatási Központ információs irodájá­ban (Budapest, VII. ■ Maja­kovszkij u. 7. Tel.: 223—021) ingyenes tanácsot kaphatnak a csaiádiház-építők? ... a városi tanács hirdető- tábláján közzétették az idei lakáskiutalási névjegyzéket? ... tömb- és parcellaszámok helyett folyamatos számozás lesz Park városban és az igénylők 34 Ft ellenében át­vehetik a házszámot a városi tanácsban? ... az OTP, a házkezelő hoz­zájárulásával, tanácsi bérla­kás esetében is biztosít fel­újítási kölcsönt? ... a Magánlakás-építés ajánlott tervei című dokumen­táció megtekinthető a városi tanács műszaki osztályán? ... a lakáson a bérbeadó (a tanács) helyett elvégzett javí­tás, tatarozás ellenértékének követelése 1 év után elévül? ... a tanács négyzetméteren­kénti 40, a lakosság 74 és a BUJÉSZ 18 forintos hozzájá­rulásával. társadalmi munká­ban 7,2 kilométer járda épül az idén a városban? ... a tanács terv, közgazda- sági és műszaki bizottsága a közeljövőben tárgyalja az idei víz-, villanyvezeték és csator­na. illetve járdaépítési ter­vet? Belföldre és exportra A mönori Me­zőgép érdi gyár­egységében élel­miszeripari be­rendezéseket gyár­tanak, többek kö­zött baromfizúza- hámozó is készül. Az NDK-nak és Iránnak, valamint a belföldi barom­fifeldolgozóknak szállítanak külön­böző berendezé­seket. Képünkön: baromfizúza-há- mozókat szerePk, amelyek az NDK- be kerülnek ex­portra. Kertbarátoknak ajánljuk Március, a metszés • i» Belépés nemcsak — Mikor alakult meg Ér­den a kertbarátklub? Hill Sándor kertészmérnök, a klub vezetője: r— Egy éve ötlött föl ben­nünk, hogy valami módon összefogjuk a kertészkedés, gazdálkodás iránt érdeklődő­ket a városban. Ügy képzel­tük, hogy egy klub szakmailag közelebb hozza egymáshoz a kertet és gazdáját; találkozási lehetőséget biztosít az egyéb­ként egymást alig ismerő kert­barátoknak. — Egy év alatt mit való­sítottak meg elgondolásukból? — Sikerült néhány jó elő­adásit tartanunk: rendszeres tájékoztatást adtunk klubtag­jainknak az időszerű munkák­ról, a korszerű védekezési módszerekről. Kedvezményes palántavásárlással támogattuk a kertbarátok munkáját. Egy év alatt sem alakult ki azon­ban a klub állandó tagsága, s most arra törekszünk, hogy a jelenlegi 30—40 helyett 80— 100-ra emeljük a beiratkozot­tak számát és kialakítsuk a klub 20—25 fős állandó gár­dáját. — Ki lehet a klub tagja? — Mindenki, akinek van klubtagoknak kertje, vagy ha nincs, érdek­lődik a kertészkedés, földmű­velés iránt. Tagjaink között van nyugdíjas és ipari mun­kás, kertészmérnök és házi­asszony. Minden kertbarátot szeretettel várunk minden második pénteken a művelő­dési központban. Parlagföldek Mennyi parlagon heverő földje lehet Érdnek? Számot a szakértők sem tudnak mondani, de a gazdál­kodást értők és féltőik szerint évekre való munkát ad csu­pán a kihasználatlan területek felmérése. Erre a feladatra most a városi tanács termelé­si és ellátási felügyelősége vál­lalkozott: a tavaszi határ­szemle alkalmával feltérképe­zik a parlagföldeket és május­tól bérbeadják a jelentkezők­nek. Vállalkozók máris szép számmal akadnak, sokan sze­mélyesen jelentették be igé­nyüket a bérletre, magukra vállalva a föld hasznosításá­nak, megművelésének, orszá­gunk gazda,gításának kötele­zettségét. TizeuEséft év eredménye — Azt mondják, a város­ban az egyik legszebb kert Bánkúti Mihályé. — Jó ezt hallani, nincs an­nál nagyobb dicsőség egy ker- tászembernek, mint amikor a másik kertész dicséri a mun­káját. Amikor Érdre kerül­tünk, 1988-ban kezdtem kert­tel foglalatoskodni. Otthon, a békési tanyavilágban nem ju­tott nekünk eszünkbe a kert, gyümölcs. Ami akadt, megter­mett az magától is. — Hogyan tanulta ki a kertművelést? — A magam erejéből. Sokat olvastam, megvettem minden szakkönyvet, kivagdostam a cikkeket, rádiót hallgattam, televíziót néztem. Aztán meg kérdezősködtem és sokat ta­pasztaltam, a saját káromon is, persze. — Mi van ebben a kertben? — Szőlő, almafa, vetemé­nyes, virágok. Tizenkét év munkája — Milyen föld az érdi? — Mint az érdi ember: ahány, annyi féle. De azért jó, gazdag föld, minden megterem benne. Párbeszéd I. — Hány család lehet Érden? — Negyvenezer lakost véve, egy családhoz négy személyt számolva, tízezer. — És a tízezer családból hánynak van kertje? — Pontos számot nem tu­dok. De kilencezerkilencszáz- kilencvennek biztosan. üaradswaí — munkaügyben hónapja majd megmetszem magának a szőlőt — mondta Nagy Sán­dor. — De sok ám, 150 négy­szögöl és ráadásul Dunake­szin lakom — mentegetőzött a táncos. — Nem baj, vasárnap ott leszek. Időt, autóbuszt egyeztettek, s azóta talán már rendben is van Kopácsyék összes venyi­géje. Tanács Ladányi Ferenc nyugdíjas: — A kerthez három dolog kell: munka, kedv, tudás. Ben­nünk, öregekben, megvan a munka szeretete, igaz, enélkül nem is lehetne a kerttel fog­lalkozni. Olyan hobbi ez, ami nem ismeri a későn kelést, vasárnapot vagy ünnepet, s munkára még több munkát követel. Ezért aztán csak az vállalja, akinek van kedve a kertészkedéshez. Nekünk az az öröm, amikor végignézünk a kerten, s látjuk, hogy a munkánknak van eredménye. Ehhez tudás kell: újra meg újra tanult elméleti ismeret, és sok-sok éves gyakorlat. Sa­ját tapasztalat, meg másoké is; és örök kétkedés: jól csiná­lom-e? FiüaStiány — Miért nem lehet Érden fóliát kapni? Kervarits Miklós kereskedő: — Ezt kérdezzük mi is, mert az emberek naponta keresik a fóliát. A válasz: hiánycikk. Az egyedüli gyártó, a Tiszai Ve­gyi Kombinát jelenleg nem tudja kielégíteni az igénye­ket. Abban a pillanatban, ahogy nagyobb tételben gyár­tanak, nálunk is lehet majd kapni. — Ezekben a napokban mit keresnek még az emberek? — Vegyszereket, kézi szer­számokat az első tavaszi mun­kákhoz. Néhány, az egész or­szágban hiányzó növényvédő­Mondják, a kertészek csoda­bogarak. Mások afféle meg­szállottnak tartják őket. De hogy lelkűk van, különös ker- tászlélek, azt kevesen tudják róluk. Íme. Kopácsy Mariann Dunake­ta Nagy Sándornak, a DKV dolgozójának. — Hosszú lenne azt elma­gyarázni. De tudja mit, én szer kivételével boltunk ki tudja elégíteni az érdi, a kör­nyékbeli és a városon átuta­zó kertbarátok igényeit. Ke felejtse el: idénymunka! szín lakik és az érdi népi- együttesben táncol. A tánccso­port legutóbbi programja és a kertbarátok foglalkozása vál­totta egymást, szobából jövet, szobába menet éppen jutott arra idő, hogy Mariann a sző­lőmetszés után tudakozódjon. „Egyszer ugyan már metszet­tem, de elfelejtettem, hogyan is kell csinálni” — magyaráz­HIÁBA is kérdezem a ne­vét. Valamilyen Gusztávné, mondja egy ismerőse. Szé­gyenlősen nevet a dolgon: a Guszti csak becenév, Hajdú Károlynak hívják a férjét. Neki magának is adott saját keresztelésű nevet a nép, úgy mondják: a postás Annuska. Sokaknak inkább már — néni. A táska a szelídebb nano- kon is megvan vagy tíz kiló, csúcsidőben kiteszi a huszon­ötöt. Azt veti reggelente a bi­cikli kormányára, úgy tolja háztól házig. Fölülni nem ér­demes, egymást érik a kisaj­tók, de ha lenne hosszabb út, akkor is meg kellene állni. Hogy van Annuska — kö­szönnek rá az ófalubeliek és ez a köszöntés errefelé belül­ről jövő érdeklődés. — Hiába mondanám, de tudják az emberek, hogy sie­tek a dolgom után. Azért csak nincs szívem elszalasztani a köszönést. Néhány öregnek az a napi esemény, ha rájuk nyitom az ajtót. Kötelességem hát, hogy megkérdezzem, jól aludtak-e és nincs-e valami­re szükség? AZT MONDJA, érdeklődők az emberek. Már csak a táska — Március a metszés hó­napja. — Mínusz 5 fok alatt tilos metszeni, ilyenkor a fán fagy­folt keletkezik. — A metszés célja, hogy a fát minél több napfényhez juttassuk. — Tévhit, hogy a szilvafát nem kell metszeni: igényli a ritkítást. nagyságából is le tudja mér­ni. Népszabadság, Pest megyei Hírlap, Nők Lapja, Képes Új­ság, Rádió és Tv Újság, Sza­bad Föld, ez járja. Balogh néni is a Járom utcában, há­rom újságot olvas. Távoleső vidék az, fönn a hegy oldalá­ban, még villany sincs arra­felé. Télen, hogy a jeges buc­kán megcsúszva majd’ a nya­kát törte, az öregasszony sírva mondta vissza az újságot: „Ne hozza ide föl, Annuska, nem éri meg, hogy magának me­gint baja essék.” — Azóta is hordom föl az újságot. Hogyne hordanám, Balogh néninek az a néhány lap a világ. ITT SZÜLETETT Ófaluban. Gyári munkásból lett tizen­nyolc éve postástanonc. Egy­szer Kiváló dolgozó kitünte­tést kapott, egyszer nőnapi jutalmat. Amikor néhány éve elhelyezték volna, a falube­liek aláírásokat gyűjtöttek marasztalására. A tanító dol­gozatot íratott róla a gyere­kekkel. A mi postásunk — ez volt a dolgozat címe. Gyerekkezek írták vonalas papírra munkája dicséretét. — Kerüljük a durva be­avatkozást, 'gyekezzünk, hogy a metszés során mind kisebb sebfelület keletkezzen. — A fa koronájának 30 százalékánál többet nem sza­bad ledobni. — Legkésőbb a rügypatta­nás előtt fogjunk hozzá a munkához. — A csonthéjasok rügye 1, az almástermésűek rügye 3 évig él. — A metszéshez hasznos se­gítséget jelenthet Claus Jó­zsef: Az őszibarack metszése; Claus József: Koranaalakitás- sal nagyobb termés a gyümöl­csösökben; Csepregi Pál: A szőlő metszése és Prohászka Ferenc: Szőlő és bor című könyve. Párbeszéd II. A hölgy idős volt, a férfi fiatal, életerős. Szombat reg­gel beszélgettek az érdi bu­szon. — A férje? — Nem ért hozzá. — A szomszéddal népi pró­bálkozott? — Nem bízom benne. De ön, ugye, ügyes lesz? — Igyekezni fogok, asszo­nyom. A ligeti megállóban száll­tak le. A férfi a hátizsákjá­ban ollót cipelt, mellette ott volt a Íj ümölcstermesztés cí­mű szakkönyv. Mentek együtt a telekre. Metszeni. Az oldalt írta: Major Árvácska Fotó: Koppány György A postás 1

Next

/
Thumbnails
Contents