Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-02 / 52. szám

I ' ' ..................... " A '

Ta

nácskozik a Pest megyei pártértekezEet

1980. MÁRCIUS 2., VASÁRNAP

Faluvési Lajos, dr. Rica Sándor, dr. Lakos Sándor, valamint Szentendre járás küldöttei

(Folytatás az 1. oldalról)

Pest megyében 47 000 párttagot tartunk nyilván. Ennél lényegesen több párttag él a megyében, hiszen a bejárókat budapesti vagy más munkahelyükön tartják nyilván. Megyénkben 1426 vezetőségválasztó taggyűlés, 85 üzemi, községi, illetve intézményi és 20 járási jogú pártértekezlet előzte meg a mai megyei értekezletünket A párttagok általában nagy egyetértéssel fogadták a választások során az előterjesztett személyi javaslatokat Néhány helyen élve demokratikus jogaikkal, a jelölő bizottság javaslatával szemben az alapszervezetekben más jelöltet is javasoltak titkárnak vagy vezetőségi tagnak. Az újonnan választott 1426 alapszervezeti párttitkár közül 568 fő, tehát megközelítőleg 40 százalék a munkás, ez

3,5 százalékkal több, mint 1975-ben. Nőtt a fiatalok és a nők aránya is.

A vezetőséffválasztó taggyűléseken, az irányelvek vitájában több mint tízezren szólaltak fel. A vélemények tükrözték az adott alapszervezet helyzetét, a párttagság összetételét, sajátosságainak megfelelő gondjait

Így például az üzemekben erőteljesebben bírálták az üzem- és munkaszervezés, a takarékosság, a termékszerkezet átalakítása körüli visszásságokat Szóvá tették, hogy nagyobb gondot kellene fordítani az üzemi demokrácia fórumaira, fejlesztésére. Az elhangzottak szerint sok tanácskozás csak formális, csupán a demokratizmus látszatát nyújtja, de tartalmában nem valósítja meg azt Igénylik, hogy a különböző szintű vezetők jobban támaszkodjanak a szocialista brigádokra, tömegszervezetekre, azok kezdeményező, alkotó készségére. Több helyen kifogásolták^ hogy a felső- és helyi gazdasági vezetők nem mindig látnak előre. Bírálták gazdasági elemző tevékenységük gyengeségeit, a sokszor át nem gondolt irányítást, aminek következménye a gyakori módosítgatás.

Az oktatási intézményekben erősen kifogásolták, hogy nem javulnak a működési feltételek, sőt bizonyos szükségkörülmények állandósultak, pedig a helyi terveket, fejlesztéseket jelentős társadalmi összefogással túl is teljesítették. Ebben a kérdésben a központi tervezés mulasztásait taglalták erőteljesebben a felszólalók.

A lakóterületi alapszervezetekben elemi erővel vetették fel az alacsonyabb nyugdíjjal rendelkezők problémáit, a kommunális fejlesztések alacsony színvonalát, főleg az ivóvíz- és közlekedési gondokat, valamint az áruellátás egyenetlenségeit ,

Ismét tanúi lehettünk annak, hogy a megye párttagságában nagy a tenniakdrás. Egészséges türelmetlenséggel sürgeti a gondok, a problémák megoldását. Az irányelvek vitája bizonyítja, hogy élesebbé, érettebbé vált a párttagság politikai szemlélete, tovább nőtt, fejlődött, erősödött a cselekvési egység.

Cservenka Ferencné a pártértekezlet nevében köszönetét mondott ezután az alapszervezeti, a pártbizottsági titkárok lelkiismeretes munkájáért, a kommunista aktívák — közöttük a papír szerint már nyugdíjasok — fáradhatatlanságáért, s ugyancsak elismeréssel szólt a propagandistákról. Beszédét így folytatta:

Küzdve az alapellátásért

Hosszú évek, immár évtizedek óta tudatában vagyunk annak, hogy Pest megye lakossága speciális, más megyékhez alig hasonlítható körülmények között él és dolgozik. A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján megyénk állandó lakossága megközelítette az egymilliót.

Az úgynevezett migrációs mérleg, a vándorlások egyenlegének különbözete bizonyítja, hogy évek óta milyen nagyarányú ide a betelepülés.

Az országban megközelítőleg sincs még egy megye, amelynek lakossága évi 10—11—12 ezerrel emelkedne. A KSH adatai szerint sikerült elérni, hogy Budapest növekedése a korlátozó intézkedések hatására erőteljesen lelassuljon. De ennek terhei Pest megyében érezhetők. Egy-két példát hadd említsek — tnondotta:

Áz 1970-es népszámlálás óta egy sereg településünkön másfél-, kétszeresére nőtt a lakosság lélekszáma. Több járásunk, városunk évenkénti népességnövekedése egy-egy közepes falu nagyságával egyenlő. Dunakeszin évente 800—900, a budai járásban 1300 fő telepedik le. A megyében 1970-ben két járást találtunk, ahol 100 ezer fölött volt a lakosság. Ma már négy ilyen járásunk van: a budai, a monori, a gödöllői, a ráckevei és erősen megközelíti ezeket ötödikként a váci járás. Leggyorsabban természetesen nyolc városunk lakossága nőtt. Százhalombattának például 1970-ben 6 ezer, 1979-ben 17 ezer lakosa volt. Az ötödik ötéves terv idején két új u várossal gyarapodtunk, Dunakeszivel és Érddel. Több nagyközségünk jogosan tartana igényt a városi rangra, hiszen népessége száma túl fesz sok más városén. Például Vecsésen 26 000 lakos él, Szigetszentmiklóson, Budaörsön 20 000 fölötti a lakosság. Így folytathatnánk még, sok számmal bizonyítva példa nélkül álló helyzetünket. Ezekben az adatokban rejlik a magyarázata legtöbb gondunknak is. Míg más megyék, már a meglevő intézmények minőségi fejlesztésére törekednek, nálunk változatlanul és szünet nélkül az alapellátás mennyiségéért kell küzdenünk.

A megyei pártbizottság felhatalmazása alapján köszönetét mondok a párt és a kormány vezetőinék a megyének nyújtott segítségért. Gondjaink leküzdése, menet közben közvetlen konzultációkat, támogató intézkedéseket igényel. A főhatóságokkal, a minisztériumokkal való kapcsolatainkat korrekt elvtársi együttműködés jellemezte. Külön is megköszönjük a Kulturális-, az Építés- és Városfejlesztési, a Közlekedés- és Postaügyi, a Pénzügyminisztériumnak a megértő segítségüket. Elismerőleg kell szólni az OTP-vel való együttmunkálkodásról. Ebben az ötéves tervben alakult ki, hogy az OTP a tanácsok bankja legyen. Ma már elmondhatjuk, sikeres intézkedés volt, ami persze azon is múlt, hogy az OTP vezetői rugalmasan, mindenkor segítőkészen működtek közre megyénkben.

Nagy elismeréssel részletezte az előadó a pártszervezeté.: és a tanácsok együttműködésének tapasztalatait, a lakosság megnyerésének eredményeit, hiszen a társadalmi munka értéke ebben az ötéves tervben eléri a másfél milliárd forintot.

Kölcsönös egymásrautaltság

Megyénk székhelye, Budapest. Az, hogy a megye székhelye a főváros, számunkra természetes állapot, még akkor is, ha a főváros területén nem rendelkezünk megye- székhelyi jogokkal. A főváros és a megye sok szállal fonódik egymáshoz. A megye sok ezer lakosa munkahelyileg kötődik Budapesthez. A megye egyben a főváros legjelentősebb ’ munkaerőforrása. Ugyanakkor á budapestiek közül is több tízezer dolgozónál: Pest megye nyújt munkaalkalmat, és még több embernek hétvégi pihenést, kirándulási lehetőséget. Ez a körülmény indokolta és teremtett, lehetőséget arra, hogy a két terület párt- és tanácsi vezetői más területi szomszédoknál szorosabb együttműködést, munka- kapcsolatot alakítottak ki. A tervek készítésénél mindenkor azt a koncepciót igyekeztünk érvényesíteni, hogy a megye különböző fejlesztései lehetőleg tehermentesítsék a fővárost. Így például évente majdnem 3 milliárd forint értékű, építői pari munkát végeznek a fővárosban a Pest megyei állami és szövetkezeti vállalatok.

A megye azonban nemcsak ily módon Igyekszik segíteni. Adottságaiból fakadóan minden más megyénél jobban részt vesz a főváros ellátásában. Azért iparkodunk körülbelül 20 tsz-ben vágóhidat létrehozni, hogy ezáltal is jobban kielégítsük a helyi és a fővárosi igényeket. A tsz-árudák és pékségek ma már nemcsak a megyei, hanem a budapesti szükségletek kielégítésében is részt vesznek.

Igaz, hogy Budapest ellátása országos feladat, de az árubőségben, a gyümölcs- , és zöldségfelhozatalban érezhető, majdnem

meghatározó hatást gyakorol a mi termelésünk. Budapest ugyanakkor viszonzásképpen a közép- és felsőfokú képzéshez biztosít bizonyos számú iskolai és kollégiumi helyet. Kiegészíti a kórházi és egészségügyi ellátást Pest megye lakosai számára. Sajnos, sok emberben, még tapasztalt vezetőben is él az a téves nézet, hogy Pest megyének könnyű, hiszen Budapest közvetlen közelében van, ezért jobban ellátott.

Az élet ezt nem így igazolja. Igaz, hogy a megyéből mintegy 160—180 ezer dolgozó jár be naponta Budapestre, és mintegy 60— 70 ezer ember jár a fővárosból a megyébe dolgozni. A bejárók igénye azonban alapvetően megváltozott. Azt kívánják, hogy a mainál különb legyen a közlekedés, s ne kelljen „batyuzni”. A megye kereskedelmi hálózatának elmaradottsága ezt nem teszi lehetővé. Évtizede kéri Pest megye, hogy a nagy számú bejáró miatt a kereskedelem és a közlekedés fejlesztését minőségileg másként tervezzék, kezeljék. Sok minden van, amin Budapest közelsége nem tud változtatni. Ilyen például a legnehezebb gondunk, a legnyomasztóbb terhűnk, az általános iskolai tantermek, a gyermek- és egészségügyi intézmények hiánya.

1978 decemberében 9 helyen tanítottak három műszakban az általános iskola felső tagozatán, 1979 szeptemberében már 12 helyen került volna sor három műszakra, ha nem alakítunk ki újabb szükségtantermeket. S mindezt akkor, amikor közben 169 új tantermet adtunk át! A megye csaknem minden művelődési házában oktatnak, vagy napközis tanulókat foglalkoztatnak, a községekben pártházat is átengedtünk a délelőtti órákra és ismét bérelünk magánházakat is tantermi célokra. Jelenleg 355 szükségtanterem van a megyében. Megközelítőleg kát évtizede birkózunk ezekkel a problémákkal, úgy, hogy nem érzünk enyhülést. A tervben levő 470 'tanteremmel szemben csaknem 800-at építünk, mindez mégis kevés. Gondoljuk, hogy a VI. ötéves tervben több segítséget kapunk ebben a témában a kormányzat részéről is, méltányolva a kialakult állapotokat.

Gazdagító ötéves terv

öt évvel ezelőtt ünnepélyesen szóltunk e helyről arról, hogy megkezdődik a kerepes- tárcsái kórház építése. A tisztelt küldött elv- társak a mad pártértekezletre jövet, útközben láthatták a lassan még egy éve, magas kihasználtsága fokkal működő, impozáns, szép kórtlázunkat. nn— -'

Büszkék vagyunk arra, hogy ilyen tempóban és mégis minőségileg megfelelően épült fel. Ilyenre az országban még nem akadt példa. Három év elég volt a 600 főt befogadó kórház, a 100 személyes nővérszállás és 200 lakás megépítéséhez. Még nagyobb büszkeség és öröm, hogy a vállalatok, a mező- gazdasági üzemek, a tanácsok és a tömegszervezetek szervezésével az egész megye részt vett az építésben.

Az eredmények mellett, mégis azt kell mondani, hogy az egészségügyi ellátásban a feszültség ugyan valamelyest oldódott, de

nem szűnt meg. Ezért szükség van további kórházra és kórházi ágyak fejlesztésére, valamint új rendelőintézetekre. Ez Budapestnek is közvetlen érdeke. Minden új_ Pest megyei létesítmény egyben enyhíti a főváros kerületeinek rendelőintézeti és kórházi zsúfoltságát. összefoglalva: a két terület párt- és a tanács vezetői között rendszeres a munkakapcsolat. Az időszakos tervek egyeztetése és a napi konkrét ügyek kölcsönös rendezése elvtársi, jó légkörben folyik. Nagy öröm és megtiszteltetése pártértekezletünknek, hogy Méhes Lajos elvtárs eljött hozzánk, ezzel is reprezentálta az együttműködés jelentőségét.

A fennálló gondok mellett mégis azt kell mondani: minden eddigi ötéves tervnél nagyobb számban építettünk állami és magánlakásokat, új kórházzal gazdagodtunk, több rendelőintézet építése fejeződött be. Messzemenően túlteljesítettük bölcsőde, óvoda, iskolai programunkat. Tovább bővült az út- és közműhálózat. Talán egyedül a kereskedelmi létesítmények száma az, ami elmaradt a tervezettől. Egyszóval, ha valaki azt ajánlaná nekünk, hogy a hatodik ötéves tervnek fogadjuk el és ismételjük meg a most befejezés előtt álló ötéves tervünket, lelkesen beleegyeznénk.

Átalakul a termékszerkezet

A megyei pártbizottság első titkára a szóbeli kiegészítés további részében néhány főbb gazdaságpolitikai kérdéssel foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a korábbiaknál sokkal bonyolultabb feladatok ellenére a vállalatok és a szövetkezetek túlnyomó többsége helytállt, amit egyebek között az is bizonyít, hogy oz Elnöki Tanács adományozta kitüntetések mellett három ipari vezető — Földes György, a Dabasi Nyomda volt igazgatója, Rátosi Ernő, a Dunai Kőolajipari Vállalat igazgatója és Édes István, a Pest megyei Vegyi- és Divatcikk Vállalat igazgatója — kapott Eötvös-díjat.

Beszélt a továbbiakban a megye iparának átalakulásáról a legutóbbi esztendőkben, kiemelte a termékszerkezet korszerűsítésében elért — s lapunkban is gyakran részletezett — eredményeket a Csepel Autógyárban, a Ganz Műszer Müvek Árammérőgyárában, az Ikladi Ipari Műszer gyárban, elismeréssel szólva a fejlesztőmunka sikereiről s egyben arra figyelmeztetve: továbbra is sok még a tennivaló. Ezt követően Cservenka Ferencné ezeket mondotta:

— A Központi Bizottság igénye, hogy az eddigieknél gyorsabban módosítsák a termelők a struktúrát, a világpiacon megfelelően értékesíthető új termékeket hozzanak létre. Vagyis: olyan átgondolt, előre mérlegelt intézkedésekre van szükség, amelyeket robbanásszerű haladás eredménye kísér. Ahol ezt sikerül megvalósítani, ott alapvető változás következett be. Például: a Mechanikai Művek a magasnyomású festékszóróval korszerű, exportképes árut alakított ki, aminek következtében 1978-ban harminc százalékkal, 1979-ben 41 százalékkal nőtt a termelékenység. Itt kell szólni legjelentősebb tőkés exportot lebonyolító üzemünkről, a Dunai Kőolajipari Vállalatról is. Az exporthitel felhasználásával világszínvonalon termel, termelékenysége is megközelítette a legjobb nyugat-európai olajfinomítókét.

Az előadó ezután elismerően részletezte a tanácsi és a szövetkezeti ipar tevékenységét, egyebek között rámutatva, hogy javult a vezetés színvonala, az ipari szövetkezetek döntő többsége korszerű' kis- és középüzem, örömmel állapította meg, hogy o megye mezőgazdasági termelése minden évben az országos átlagnál gyorsabban növekedett; nyolc-tíz százalékot tett ki. Ezután így folytatta :

— A gazdasági eredmények annak a folyamatnak a részei, amelyeket a kidolgozott megyei programok tartalmaznak. A jól szervezett, átgondolt helyi irányító munka sok gazdaságunkban túlszárnyalta az eredeti programpontokat; az 1975-ben még csak tehenenkénti 2800 literes tejátlag tavaly 4100 literre hőtt. A tény értékét, az is növeli, hogy az 1 liter tejre számított takarmányfelhasználás 43,5 dekáról 37 dekára csökkent! A megye országosan az első helyért vetekszik. Nem szeretném a tisztelt küldöttértekezletet az adatok felsorolásával fárasztani, de el kell mondani, hogy a megye szövetkezeteinek egyesülése mindenütt rendben és törvényes keretek között zajlott le, úgy, hogy egyetlen szövetkezetnél sem esett vissza a termelés, egyetlen szövetkezeti egyesülés sem teremtett gazdasági gondokat, öt év óta egyetlen szövetkezetei sem kellett szanálni, nem kellett állami eszközöket igénybe venni megsegítésükre! Az öt évvel ezelőtti • beszámoló érintette af: állattenyésztés problémáját, akkor 12,5 ezer üres szarvasmarha-férőhely volt a megyében. Ma lényegében egy sincs, a telepek száma nőtt és az állomány jelentősen gyarapodott. Kiváló mezőgazdasági szövetkezeteink száma is szaporodott. A tartósan kiemelkedő eredményeket elért termelőszövetkezetek közül megemlítek néhányat: a dunavarsányi Petőfi, az Óbuda, a dánszentmiklósi Micsurin, a hernádi, a Sasad, a ráckevei Aranykalász, a túrái, a vác- sjpntlászlói Zöld Mező, az ácsai Vörös Október, a Duna, az abonyi Ságvár{ és Űj Világ tsz-eket.

Ilyen és hasonló tényekre támaszkodva tulajdonképpen kimondhatjuk, a megyei