Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-02 / 52. szám

1980. MÁRCIUS 2., VASÁRNAP xMdtm 3 f I Tqná<skorik q Pest megyei pqrtértekezlet megvalósította. egyik nagy programját: a Pest megyei gazdaságok tej- és zöldségöve­zetet képeznek Budapest körül. A szakértelem elismerése A továbbiakban a megyei pártbizottság el­ső titkára részletezően szólt a mezőgazdaság tavalyi nehézségeiről és arról, hogy az aka-, dályok legyűrésében nagy szerep jutott a rátermett vezetőknek. A megye ma már nem szűkölködik az olyan mezőgazdasági szakemberekben, mint például a kocséri Pe­tőfi Termelőszövetkezetben Tóth Róza elnök, ár. Bódi Gyula állatorvos, Paya János állat- tenyésztési brigádvezető, akik megosztott Állami-díjat kaptak, vagy mint Dékány Ist­ván, a Bentavölgye Tsz elnöke, Koronczi Imréné, a csepeli Duna Tsz elnökhelyettese, dr. Tóth Márton, a volt Kisállattenyésztési Kutatóintézet igazgatóhelyettese, Magyart András tanszékvezető egyetemi tanár, akik a beszámolási időszakban az Eötvös Loránd- díj birtokosai lettek. Hangsúlyozottan beszélt az előadó arról, hogy a kedvezőtlen időjárási hatások ellensúlyozásában lényeges szerepe volt a háztájinak és az ipari melléktevé­kenységnek. — Egyszóval, ha szűkén, a magunk por­táját, Pest megyét nézzük — mondotta — az eredmények kedvezőek, jók, lényeges az előrelépés minden tekintetben. Nagyszerű termelési és gazdálkodási eredmények szü­lettek. Mégis fel kell tenni a kérdést, hogy csakugyan minden rendben van? Miránk nem vonatkoznak a Központi Bizottság gaz­daságpolitikával foglalkozó határozatai? Nálunk rendben van az üzem. és munka- szervezés? Nálunk differenciált és minőségi munkához kötött a bérezés? Nálunk nincs gond a takarékossággal? Nálunk csak gaz­daságos és hatékony termelés folyik? Igény a folyamatos munkára A vezetőségválasztó taggyűléseken, az irány­elvek vitájában az üzem- és munkaszervezés kérdéseit taglalva olyan tömeges volt a felszólalás, hogy n^m lehet vállalkozni itt a vállalatok és szövetkezetek nevének felsoro­lására. Általánosnak kell mondani azt az igényt, amit az üzemi dolgozók megfogalmaz­tak, hogy teremtsék meg a folyamatos mun­ka feltételeit! Sok észrevétel hangzott el a munkaidő, a nagy teljesítményű gépek ki­használatlansága miatt. A gödöllői járásban úgy fogalmaztak, hogy ... nálunk'nem mun­kaerőhiány, hanem munkgerkölcshiány van és ez a munka megszervezésénél kezdődik! A másik nagy témakör, amiről a viták folytak, a bérezés. Teljesen egyöntetű hangu­lat alakult ki állami vagy szövetkezeti, ipa­ri vagy mezőgazdasági területen abban, hogy helyes és nagyon időszerű a differenciált és minőségi bérezés megvalósítása. De ki való­sítsa meg? Föntről lefelé és lentről fölfelé adogatjuk a feladatot. Jó ez, helyes ez? Azt gondoljuk, nem! Nézzünk őszintén szembe a dolgokkal! Te­gyük fel a kérdést: nem élünk mi túlságo­san jól a végzett munkához képest? Tud­juk, el lehet képzelni magasabb életszínvo­nalat is, nemcsak a mostanit. De lehet ilyen munka, ilyen gazdálkodás mellett? Ilyen munkából és ilyen nagyvonalúan gazdálkod­va még a jelenlegi életszínvonalat sem tud­juk fenntartani. A párt és a kormány válaszút elé állít bennünket! Helyzetünk egyértelmű, világos, éveken át vizsgálgattuk. A döntés is megszületett a tennivalókra. A gazdasági szabályzók ke­mény feltételeket szabnak, mondják. Mi meg­fordítanánk, vajon nem a kemény helyzet ■ szabja meg a szabály-ókat? Nem mi vagyunk türelmetlenek, az élet, a jelenlegi helyzet nem ad" több időt. Nem azt mondjuk, hogy gazdasági vezetők, hajtsátok végre, hanem azt, hogy elvtársaim, együtt tegyük meg, amit tennünk kell. Együtt, veletek együtt, de nem helyettetek. Az irányító szervek apparátusának munka­stílusa — elemezte tovább a kérdést Cser- venka Ferencné — talán jobban őrzi még az elmúlt évek módszereit és kevésbé igazodott a megváltozott körülményekhez. Nehezen megy a gyakorlatban a hatékony segítség, a kezdeményezések támogatása. Ezért a leg­nehezebb közegbe az újat kereső, kockázat­ra vállalkozni akaró vezetők kerülnek. Mint- ha-mintha a termelés vezetői rugalmasab­ban tennék a maguk dolgát; mint a főható­ságoknál dolgozók. Á Központi Bizottság határozatai egyér­telmű, szigorú követelményeket támasztanak minden párttaggal és minden szintű vezető­vel szemben. Ez a követelmény elsődlegesen a párt politikáját megtestesítő határozatok végrehajtására kell hogy vonatkozzon. Ezért szükséges, hogy a jövőben az eddiginél job­ban mérlegre kerüljön minden vezető, de * .minden párttag magatartása a termelés, a gazdálkodás, az élet valamennyi területén. Ez a követelmény alapvető változást igényel elsősorban a dolgok megítélése, felfogása szempontjából. Alapvető szemléletbeli válto­zásra van szükség elsősorban a párton be­lül, hogy az azután egész társadalmunkat is áthassa. Alkalmazni az elveket Ennek a változásnak kifejezésre kell jutnia a nagyobb felelősségvállalásban, a szavak és a tettek még szorosabb egységében, az el­vek gyakorlatban való érvényesítésében! Csak így lehetséges, hogy hatásosan érvé­nyesüljenek a helyeselt és elfogadott hatá­rozatok. Ezért alapvetőnek tartjuk az egysé­ges szemléletet, az egységes cselekvés ki­alakításáért folyó politikai munka fokozá­sát. Az egység nem egyformaság a végrehaj­tás során. Az egység nem sablonos metodika, ezért nem lehet azonos receptet készíteni mindenki számára. Ezért kell, hogy a ma­ga posztján gondolkodni tudó, az adott helynek és helyzetnek ismeretében alkotóan végrehajtani tudó emberek legyenek minde­nütt. Ezért kell a vezető kinevezésekor egyet­len protektort elfogadni: az addigi alkotó munkát. A munka fokmérője annak, hogy ki képes alkalmazni is a meghirdetett elve­ket, ki képes szólamok helyett alkotó mó­don végrehajtani a központi elgondoláso­kat. Sokfélék a körülmények, változatosnak kell lennie a végrehajtásnak, a megvalósulás formájának is. Csak a végső kicsengésnek, a végső eredménynek szabad és kell egyfor­mának lennie! Tettre kész társakkal ' A megyei vezetés nemcsak ismeri a me­gyében levő helyzetet, hanem látja a haladá­si lehetőségeket is. Jó néhány beszélgetés erősített meg bennünket abban, hogy a me­gyében levő ipari és mezőgazdasági üzemek­ben, gazdaságokban még sok a tartalék, na­gyok a kiaknázatlan lehetőségek. Biztosak vágyunk abban, hogy az évek során kiala­kult elvtársi, kommunista - munkakapcsolat az összefogás révén tovább gyümölcsözik és új, nagyszerű eredmények létrehozója lesz. Mi, Pest megyeiek reális optimizmussal tekintünk feladatainkra. Van az egész ma­gyar nép által szeretett, becsült pártunk, vannak az igaz ügyért tettre kész társak, munkások, parasztok, értelmiségiek. Tudjuk, nem a megszokottra vállalkozunk, tudjuk, minden eddiginél bonyolultabb, nehezebb, nagyobb gondok várnak ránk. De mi azt mondjuk, csak béke legyen! A pii részünket a feladatokból vállaljuk! — fejezte be szó­beli kiegészítőjét Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára. SzOnetben: Faluvégi Lajos, dr. Mondok Pál és Méhes Lajos A pártbizottság beszámolójának vitája római árpád, a dunakeszi városi pártbizottság első titkára Bevezetőben összegezte a kongresszusi irányelvek vitá­jának tapasztalatait a megye ifjú városában, majd néhány vonással érzékeltette a tipikus munkástelepülés jelenét. Egye­bek között rámutatott: sok az alapellátási gond, amit első­sorban a bejárók — a főváro­si színvonalat látók — kifogá­solnak. Szólt a fejlesztő munka eredményiedről, s megállapí­totta, hogy az igazi várpssá válás utján járnak, s ennek érdek?bem sok irányú erőfeszí­téseket tesznek. Példákat emlí­tett arra, miként nehezedik a településre a fővárosból ki­áramlók tömegének gondja; évente két-háromszáz lakást kémek — anyagi hozzájáru­lással — fővárosi üzemek, s ez csak cseppje az igényeknek. Egyebek között Szólt a to­vábbiakban az agglomeráoiós övezet települései és a főváros egymásra utaltságáról, majd a kövekezőket mondotta: Törek­véseink középpontjában o nyílt várospolitika áll. Ennek megvalósításához hívtuk se­gítségül a körzeti népfront­bizottságokat, fórumot terem­tettünk a lakosság széles köre számára, hogy véleményt mondhasson a fejlesztési el­képzelésekről, megtehesse ja­vaslatait, észrevételeit. Ugyan­csak ezt a célt szolgálta 3000 kérdőív kiosztása, s azon a lakosság véleményének össze­gyűjtése különféle városfej­lesztési témákról. Befejezésül lényegesnek ítélte, hogy a vá­ros üzemeinek munkássága a XII. kongresszus tiszteletére indított munkaversenyben kéz­zelfogható tanújelét adta tett- rekészségének. KAKUCS! GABRIELLA, a dabasi Fehér Akác Tsz Mindenekelőtt hangsúlyozta, mennyire figyelemre méltóak azok a sikerek, amelyek az utóbbi esztendőkben Pest me­gye mezőgazdaságában szület­tek. Az eredmények elsősor­ban a kollektívák fegyelme­zettségének, tettrekészségének köszönhetők a dabasi járásban is, ahol közismerten kedvezőt­len minőségű termőföldeken gazdálkodnak a szövetkezetek. A termésátlagok miatt még- Sincs szégyenkeznivalójuk, igaz, a kelleténél magasabb ráfordítással érik el ezeket a? eredményeket. Pest megyében van a leg­több országos hírű mezőgazda­sági szövetkezet. A dabasi já­rásban is ezen gazdaságokban — alaptevékenységük kima­gasló fejlődése mellett — lét­rejöttek az úgynevezett mel­léküzemágak, melyeknek létjo­gosultságát ma már senki sem vitatja. Ezek termékeikkel je­lentősen ellensúlyozzák a fő­ágazat esetlegesen magasabb költségeit, Ugyanakkor nagy létszámú, elsősorban női mun­kaerőnek nyújtanak — hely­ben — kereseti lehetőséget. Szólt arról is, miként hasz­nálhatjuk ki a jövőben, a ko­rábbiaknál eredményesebben az üzemekben rejlő belső tar­talékokat. Elsősorban a mun­kafegyelemre utalva kiemelte: azt is jó lenne elérni, hogy a súlyos hibát vétő, fegyelmivel elbocsátott dolgozókat ne vár­ják tárt karokkal, akár jobb fizetéssel is, a szomszédos üze­mek. Végezetül elemezte a nőpo­litikái határozatok végrehajtá­sát, melynek kézzelfogható eredménye a női vezetők szá­mának gyarapodása, megbe­csülésük fokozódása. Megyénk országgyűlési képviselőinek egy csoportja a szünetben. Balról: S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára (24. választó körzet); Antal Imre, a Mezőgép érdi gyárának igaz­gatója (9. vk,); Győré Sándor, az abonyi Ságvári Endre Tsz elnöke, az Elnöki Tanács tagja (9. vk.)s Uitz Mártonná, a Telefongyár bugyi községbeli üze mének raktárkezelője (14. vk.). BAJI GYÖRGY, a PÁÉV villanyszerelője Bevezetőül utalt arra, hogy a megye gazdasági arculatá­nak egyik meghatározója az építőipar. Mintegy 100 külön­böző építőipari szervezet 30 ezer dolgozót foglalkoztat. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat feladatai megnöve­kedtek az utóbbi öt esztendő­ben, gondoljunk csak a Csepel Autógyárban, a Pestvidéki Gépgyárban megvalósított nagy beruházásokra, a diósdi csapágygyárra, a váci tejüzem­re. A megye számos települé­sén építik a ' lakótelepeket, kommunális létesítményeket, jelenleg például Gödöllőn, a művelődési központot. A szét­szórt telephelyek, munkahe­lyek nem teszik lehetővé a kellő koncentrációt, ez kedve­zőtlenül hat egyebek között a költségtakarékos gazdálkodás­ra, de a dolgozók szociális el­látására is, a vállalaton belül. A megye előtt álló építő­ipari tennivalók teljesítése ér­dekében mindenképpen szük­ségessé vált, hogy a különböző építőipari szervezetek között szorosabb legyen a kapcsolat, az együttműködés. A lakás­építés gyorsítása jelentős poli­tikai feladat Tisztán látják ezt a PÁÉV szocialista brigád­jai. Helytállásuk, egyre erő­sebbé váló közösségi szemléle­tük nélkül lehetetlen volna megvalósítani a vállalati el­képzeléseket. Szólt arról, hogy a PAÉV dolgozói rendszeresen, szer­vezetten bővítik politikai és szakmai ismereteiket. Évente 700 fiatal tanulja a mestersé­get a vállalatnál, hiszen a mai kornak megfelelő technológiá­hoz egyre magasabb képzett­ségű munkásokra van szükség az építőipari ágazatban is. DR. NOVÁK BÉLA, a Csepel Autógyár vezérigazgatója . Tájékoztatta a küldötteket arról a dinamikus fejlődés­ről, amelynek az utóbbi öt esztendőben tanúi lehettünk a Csepel Autógyárban. A köz­úti járműprogramban résztve­vő vállalatok közül kezdetben éppen a Csepel Autógyár ren­IFolytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents