Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-09 / 33. szám

"sMthm 1980. FEBRUÁR 9.. SZOMBAT Nagyobb igények, új módszerek Beszámoló <ss gSdl&Uói egyetem pártéirffeBeezíetén Családtagjai, egykori mun katársai, elvtársai, a magyai politikai és kulturális éle képviselői kísérték utolsó út­jára pénteken Gyáros László nyugalmazott nagykövetet, s Magyar Partizán Szövetség tagját, a magyar és a nem­zetközi munkásmozgalom is­mert személyiségét. A Mező Imre úti temető díszravatalo­zójában a vörös drapériával bevont, koszorúkkal övezett ravatalnál párt- és állami éle­tünk jeles képviselői, az egy­kori harcostársak álltak dísz­őrséget. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Budapesti Bizottsága, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a család nevé­ben Kelen Béla, a Budapesti Pártbizottság tagja, az Esti Hírlap főszerkesztője vett bú­csút az elhunyttól. — Gyáros László kiállta az osztályharc ezernyi próbáját — mondotta. — A munkásott­honokban közösségteremtő erejével, az illegális párt­munkában könspiráló képessé­gével, a forradalmi háborúk­ban önfeláldozó bátorságával tűnt ki. A szocializpius építé­sének időszakában a munkás­kollektívákra támaszkodó, nyílt, őszinte légkört terem­tő, új típusú vezető volt. Életének értelmét, tartal­mát a társadalmi haladásért, Koszorúzása ünnepség Emlékezés Marót! Károlyra Maróti Károly, a munkás- mozgalom kiemelkedő szemé­lyisége, a Közlekedési és Szál­lítási Dolgozók Szakszerveze­tének egykori elnöke születé­sének 80. évfordulója alkal­mából koszorúzásl ünnepséget rendeztek pénteken, a Mun­kásmozgalmi Panteonban lé­vő urnájánál. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a Központi Ellenőrző Bizott­ság nevében Duschek Lajosné, a Központi Bizottság tagja és A gödöllői egyetem hallgatóinak 10 százaléka párttag. A képen: a diákkttldöttek szavazzák meg a A Gödöllöl Agrártudományi Egyetemen — mint az első ol­dalon hírt adunk róla — pén­teken tartották meg az Intézet kommunistáinak pártértekez­letét. Az elmúlt kongresszus óta végzett munkáról a testület beszámolóját dr. Aggod József, a pártbizottság titkára terjesz­tette a US küldött elé. A gödöllői egyetem hazai agrárs zak ember-képzés ünk- ben esztendőről esztendőre fontosabb szerepet kap. Inté­zetek, tangazdaságok és gya­korló iskolák tucatjai kötőd­nek tevékenységéhez, szoro- sabb-lazább szállal. Mint a be­számoló is megállapította, ke­reken 10 ezerre tehető azok­nak a kutatóknak, hallgatók­nak és a termelésben dolgozó szakembereknek a száma, akik valamilyen módon kap­csolódnak hozzájuk. Gödöllő hatása az ország mezőgazdasá­gi fejlődésére azonban koránt­sem szűkíthető az említett adatokra. Legfontosabb feladatuknak az állami gazdaságok, terme­lőszövetkezetek agrárspecialis­tákkal való ellátásának sike­resen megfeleltek. Az új kö­rülményekhez — erről győzte meg a beszámoló a hallgató­ságot — sikeresen alkalmaz­kodtak új oktatási módszerek­kel. Összehangoltan A változtatásokat főként a pártszervezetek, a kommunis­ták kezdeményezték. Kiállta a próbát a tanulócsoportos ok­tatás, helyesnek bizonyult az a megoldás is, hogy a külön­böző tanszékek munkájukat összehangolva bízták meg a hallgatókat tudományos fel­adatokkal. Szerencsésnek mondható az a tény, hogy nemcsak az oktatásra, de a nevelésre is kellő figyelmet beszámolót és az állásfoglalást. Barcza Zsolt felvétele fordítottak. Az ifjúságpolitikai célok megvalósításában a párt­tag hallgatóktól kaptak haté­kony támogatást. A XI. kong­resszus óta 105 hallgatót vet­tek föl a pártba, és a végzet­tek közül 114-en jelentkezhet­tek tagkönyvvel a fogadó gaz­daság alapszervezeténél. Nincs szégyenkeznivalója a Gödöllői Agrártudományi Egyetemnek az országos tudo­mányos diákkonferenciák ver­senyein elért eredményeket il­letően sem. A benyújtott 90— 100 dolgozat között számos olyan tanulmány akadt, amely a termelés számára közvetle­nül hasznosítható megoldáso­kat tartalmaz. A kádermmka Jónak mondta a beszámoló az egyetem szakembereinek politikai képzettségét: a kü­lönböző pártoktatási formák keretében mintegy 500-an fej­lesztik tudásukat. Az oktatók többsége — 60 százaléka — kommunista és több mint fél- százan végeznek propaganda- munkát szűkebb környezetü­kön kívül Pest megyében és a fővárosban. A beszámoló a pártbizottság és az irányítása alá tartozó alapszervezetek életének fon­tos állomásaként könyvelte el a kádermunka javulását, a pártszervezetek véleményét az utóbbi években rendszere­sen kikérték a fontosabb sze­mélyi kérdésekben. A végre­hajtó bizottság munkáját a kollektivitás jellemezte, élén­kebbé vált a pártcsoportok élete. A beszámoló kritikusan elemezte a még meglevő hi­bákat. Helytelenítette egyebek között néhány bürokratikus vonás megerősödését, azt, hogy a tanszékek az alkotó munka rovására a kelleténél több ad­minisztrációs teendőre kény­szerülnek. Közös ügy Sokat fejlődött az egyetem és a gazdaságok közötti kap­csolat, különösen a Pest me­gyei mezőgazdasági üzemek mutattak jó példát az elméleti eredmények gyakorlati meg­valósítása tekintetében. A beszámoló befejezésül új­ra hangsúlyozza, hogy a leg­fontosabb feladat, a kommu­nista módon cselekvő agrár- szakemberek képzésének biz­tosítása. Ez nemcsak a párt­tagok, hanem az egyetem egész kollektívájának ' közös ügye is. V. B. Híradás a Parlamentből Az ülésszak elkészítése Tanácskoztak a tisztségviselők Pénteken a Parlamentben tanácskoztak az országgyűlés tisztségviselői, az állandó bi­zottságok elnökei, a fővárosi és a megyei képviselőcsopor­tok vezetői. A megbeszélésen Apró Antal, az MSZMP Pol li kai Bizott­ságának tagja, az Országgyű­lés elnöke ismertette a parla­ment soron következő, tavaszi ülésszakának előkészítésével kapcsolatos teendőket. A tanácskozáson — amelyen részt vett Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a HNF Országos Ta­nácsának titkára és Rácz Sán­dor, az MSZMP KB osztály- vezetője — dr. Markója Imre igazságügyminiszter szól arról, hogy az atomenergia bizton­ságos alkalmazását magasszin­tű jogi szabályozással is elő kell segíteni. Ezután dr. Szíjár­tó Károly legfőbb ügyész utalt arra, hogy beszámolóra készül­nek a törvényesség helyzeté­ről, az ügyészi szervezet tevé­kenységéről csakúgy, mint a Legfelsőbb Bíróságok. Dr. Sza­kács Ödön, a Legfelsőbb Bíró­ság elnöke tájékoztatta a kép­viselőket arról, hogy az utób­bi két év a bíróságok elvi irányítását is ellátó Legfelsőbb Bíróságnak fontos iránymuta­tásokat kellett adnia az idő­közben megjelent és hatályba lépett új, magasszintű jogsza­bályok egységes értelmezésé­hez és megfelelő alkalmazásá­hoz. Az ülésen felszólalt: Lakatos Pál, Szabó József és Vída Mik­lós országgyűlési képviselő. Bevált termékstruktúra- Hús és mirelit a szigetről Aligha tudnám hamarjában megmondani, mennyi víz fo­lyik le évente a Dunán. Arra vonatkozóan azonban pontos adat áll rendelkezésemre, mi­lyen mennyiséggel csökken­tette a ráckevei Aranykalász Tsz a folyam hozamát. A kö­zös gazdaság — mint az 1. ol­dalon közöljük — pénteki zárszámadó közgyűlésén el­hangzott beszámolóiból kide­rül, 3 billió liter éltető folya­dék öntözte a Csepel-szigeti tsz földjeit az elmúlt eszten­sőbb az üzemgazdasági technikumot, az egyéves pártiskolát. Szakmát is tanul­tam. Mozgalmi munkámért több kitün­tetést kaptam. Am nekem többet jelent ennél a munkások megbecsülése. Ha Csepelen végigmegyek a Tanácsház té­ren, mindig megállít valaki a vasmű­ből, az autógyárból vagy a Pestvidéki Gépgyárból. — Örömmel figyeltem, hogyan fej­lődött a Pestvidéki Gépgyár. Most na­gyobb létszámmal több feladatot lát el az üzem, erős a pártszervezet, a kom­munisták részt vesznek a döntésekben, az irányításban. Ügy érzem, ha a mai békésebb viszonyokra gondolok, hogy én is hozzátettem valamit az eredmé­nyekhez. Ha kis fogaskerékként is, de részt vettem közös munkánkban... Nincs se több, se kevesebb érdemem, mint bárkinek. Életem, munkám emlé­keit örökre megőrzőm azzal a jóleső ér­zéssel, hogy mindig ott voltam, ahol kellett... Felrázták a falut Bugyi község pártbizottságán hal­lom: Hidegföldi Imre, a pártbizottság titkára éppen az imént ment el. A pártértkezletet szervezi. Nyomába in­dulok, s hogy útközben tájékozódjam, kérdezősködöm. Hatodik, hetedikesfor­ma gyerek jön velem szemben, kezé­ben aktatáskát lóbál. Ismered Hidegföl­di Imrét? kérdezem, s ő válasz közben a tér másik felére mutat. Ott az iro~ dója, de az előbb találkoztam vele, ép­pen sietett valahová. Még háromszor Ismétlem meg a kérdést felnőtt embe­rek előtt, mindannyiuktól Igenlő vá­laszt kapok. Hidegföldi Imrét Ismerik a több mint ötezres lélekszámú faluban. Nem cso­da ez, hiszen a hatvanegyedik évét ta­posó férfi 1957 óta látja el a nagyköz­ség párttitkári teendőit. Társadalmi el­ismerést, de rengeteg munkát is ad ez a feladat. Hiszen itt csak az hozhat eredményt, ha a vezető nagy akarás­sal, kitartással, s állandóan az újra tö­rekszik. Bugyi községnek nem voltak munkásmozgalmi hagyományai, 1919- ben direktórium alakult itt, de párt- szervezet nem. Uradalmi birtokok vet­ték körül 1945 előtt a falut, melyben több volt a nincstelen, földtelen pa­raszt, mint a tehetősebb gazda. Ha té­len havazott, úgy mondták az emberek: esik a négy pengő, s gyalog indultak a fővárosba hómunkásnak. Ilyen helyzetben többszörösen is fe­lelős munka a helyi politikai élet irá­nyítása. Hidegföldi Imre életútjának kezdete is hasonló társaiéhoz. Szegény­paraszt család tizedik gyerekeként szü­letett, megjárta a háborút. A tábori kórházban, ahol egy esztendeig szolgált, több borzalmat látott, mint más egy életen át. A felszabadulás után öt hold földet kapott, de két év múlva leadta, mert nem bírt vele. Dolgozott a Szikra Nyomdában, majd egy vállalatnál, 1955—56 között ő volt a község be­gyűjtési megbízottja. Párttag 1955-ben, a községi pártszervezet titkára 1957- ben lett. — Nem volt könnyű a helyzetünk — mondja. — Akkoriban a konszoli­dáció első éveiben, a legfontosabb fel­adatunk a mezőgazdaság átszervezése volt. Üzem nem működött a faluban, a Telefongyár csak később építette fel a telepét. Nem volt több harmincnál a párttagok száma. Több kis szövetkezet és termelőszövetkezeti csoport műkö­dött a faluban, s bizony évekbe tellett, mire kialakultak a mai modern gaz­daságok. Sok rábeszélésre, agitációra volt szükség, mert az emberek ugyan ragaszkodtak a földhöz, de annak meg­műveléséhez sem ismereteik, sem esz­közeik nem voltak. Ma már nem té­ma ez. A Tessedik Sámuel Termelőszö­vetkezetnek tavaly például 290 millió forint volt az árbevétele. — Először ki kellett alakítanunk az aktívahálózatunkat, meg kellett terem­tenünk a mozgalmi munka feltételeit — fűzi tovább a szavakat. — Ebben az időszakban mindannyiunkra több há­rult. Ma már csaknem 200 párttag, ki­lenc alapszervezet és két pártvezetőség tevékenykedik a területünkön. Tekin­télye van a pártnak, visszhangja a kommunisták döntéseinek, ott vannak a párttagok az élet minden területén. Mozgalmi hagyományokat teremtet­tek tehát a kommunisták Hidegföldi Imre irányításával a községben. Sike­rült felrázniuk ezt az alvó falvat a kö­zömbösségből, az embereket a maguk- nakvalóságból. így válaszol, amikor arról kérdezem, mit tart a legnagyobb előrelépésnek a községben: — A felszabadulás előtt nagyközség volt Bugyi. Ma kisközség, szerények az anyagi lehetőségei. Mégis, 9 tanterem­mel bővült az iskola, nagyobb lett a bölcsőde, elkészült a napközis, konyha, az orvoslakás az elmúlt öt évben. Hogy miből? Ebben az időszakban 6,5 millió forintot tett ki a helybeliek társadalmi munkája, s másfél millió . forinttal se­gítettek az üzemék is... Én azt tartom munkám legnagyobb eredményének, hogy mellénk álltak az emberek. Meg­értették: amire törekszünk, s amit vál­laltunk egykor, az őértük van. Virág Ferenc dőben. A csatornarendszer kiépítésére valóságos vagyont, kereken 150 millió forintot költöttek, illetve költenek, hogy a szemük láttára váljék a homokbuckás ráckevei táj, a dús legelőkkel rakott mezők, az illatos gyümölcsöt, kerek- dedre hízott marhákat nevelő földek térségévé. Még nem bőségszaru A könyvelés 1400 hektár le­gelőt tart nyilván, megjegyez­ve, hogy ebből mintegy 400 hektárt intenzíven művelnek. Vagyis a gyepet telepítették, rendszeresen öntözik, és 450— 550 kilogramm tápanyagot tartalmazó műtrágyát szórnak ki rá. Tavaly 1700 húsmarha élt meg két hónapig a buján növő füvön, ami pedig kasza­élre került a termésből, a megnövekedett állatállomány téli takarmányszükségletét hi­vatott kielégíteni. Az ágazat mégsem valamiféle bőségsza­ru, ahonnan bőven hullik a forint a tsz gazdáinak pén­zeszsákjába. Viszi a pénzt a magas vízdíj, s borsos árat számítanak a gyárak a mű­trágyáért. Az új 1200 férőhe­lyes szarvasmarhatelepről nem is szólva; amelynek a végszámlája 35 millió forint. Amióta föltalálták a cse­pegtető öntözést, a gyömölcs- telepítés ideális színhelyeivé a ráckevei szövetkezethez ha­sonló, a víztől karnyújtásnyi­ra fekvő üzemek váltak. Nos. az elmúlt esztendőben 52 hektáron ültettek almafát a szigetiek, s a nem is olyan távoli jövőben újabb száz hektárral bővül a gyümöl­csös: szám szerint 72 ezer fa­csemetére. A termelni tudás — különösen, ha exportálni akarjuk az árut, manapság már nem elegendő a boldogu­láshoz. A gyümölcs hűtésének, tárolási feltételeinek megte­remtése nélkül kudarcra van ítélte az ültetvénybe pénzt fektető gazdaság. A ráckevei tsz ebből a megfontolásból ki­indulva már 1979-ben hozzá­fogott egy 250 millió forintba kerülő hűtőház építéséhez. Az idén például 100 millió forin­tot invesztál be a létesít­ménybe. A gyümölcsvertikum a teljes üzem beindulása után évente 40 millió nyereséget hoz. Az első egres, szamóca és zöldborsó mirelittel megra­kott kamionok pedig 1981. második felében gördülnek ki a közös gazdaságból. Dollármilliomos tsz Az elmondottak alapján elé­gedetten állapíthatnánk meg, a ráckevei Aranykalász Tsz évekkel ezelőtt helyesen dön­tötte el, mivel foglalkozzon a jövőben. Természetadta kin­cseire, a vízre és legelőre ala­pozva látványosan növelte az exportáruk tömegét. (Az érté­kesített vágómarha-mennyisé­get egy év alatt meghárom­szorozta, tavaly tízezer vagon­nal adtak el.) Az sem apró­ság, hogy 1979-es tőkéspiaci árbevételük meghaladta az 1,6 millió dollárt. Csinos ösz- szeg, 121 millió forint a leg­utóbbi szövetkezeti nyeresé­gük is. De mi lesz az idén? A könyvelők 20 százalékos nyereségcsökkenéssel számol­nak. Főként a melléktevé­kenység jövedelmezősége rom­lik az ipari eredetű anyagok 60—70 százalékos drágulása miatt. Vitán felül áll, nekik is mérsékelniük kell a költsége­ket. Részint úgy, hogy keve­sebb anyagigényes terméket állítanak elő, az ipari részle­gekben növelik a szolgáltatá­sok arányát. Részint pedig takarékosabban bánnak a műtrágyával, növényvédő szerrel. S ezentúl csak aikkor fizet­nek év végi részesedésit — vezetőnek, beosztottalak egy­aránt —. ha az adott ágazat nyereséggel zár. A jövedelme­ket szigorúan a teljesítmé­nyekhez igazítják. S ami változik A termékstruktúra tehát az újabb idők újabb körülmé­nyei között is korszerűnek ta­láltatott. De a jól megválasz­tott fejlődési irányok önma­gukban kevésnek bizonyulnak. Erre intett a ráckevei Arany­kalász Tsz zárszámadó köz­gyűlése beszámolójának több passzusa is. A módosult érték- rendszerben képtelenség a ré­gi szemlélettel gazdálkodni, aki ezt teszi, lemond a fejlő­désről, de még a korábbi szint tartásáról is. Valkó Béla a magyar nép felemelkedésé­ért, hazánk függetlenségéért vívott harc adta. Részt vett a munkásosztály szervezeteinek építésében, a párt és a szak- szervezet küzdelmeiben. Har­colt két háború tűzvonalában. Sok évtizeden át az írott szó fegyverével, s — ha oda szó­lította küldetése — a diplo­mácia bonyolult eszköztárá­val szolgálta a szocializmus ügyét. Rangját minden harc­ban politikai elkötelezettsége, a forradalmi mozgalom jelöl­te ki. — A budapesti kommunis­ták büszkék Gyáros Lászlóra, s emlékükben megtartják a történelmi sorsfordulókon és a csendes épíitőCíorszakban egy­aránt helytálló forradalmár alakját. A Magyar Partizán Szövet­ség, a barátok és a volt har­costársak nevében Vincze Jó­zsef, nyugalmazott nagykövet, a partizán szövetség választ­mányának tagja idézte a spa­nyol földön harcolt 13. nem­zetközi brigád magyar zászló- alja egykori politikai biztosá­nak alakját. A Gyáros László hamvait tartalmazó urnát a Munkás- mozgalmi Pantheonban helyez­ték el; a búcsúztatás az In- ternacionálé hangjaival ért véget. Szerényt Sándor, a KEB tag-, ja; a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium képviseletében Klézl Hátiért miniszterhelyet­tes és Gyurkovics Sándor főosztályvezetői a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szak- szervezetének részéről Mol- dován Gyula főtitkár, Kuróczi Gyuláné és Arató Árpád tit­károk helyezték el a megem­lékezés koszorúit. Maróti Ká­roly urnája előtt lerótták ke­gyeletüket a család tagjai, az egykori munkatársak, bará­tok és harcostársak is.

Next

/
Thumbnails
Contents