Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-09 / 33. szám

%Md,w 1980. FEBRUAR 9., SZOMBAT Heves összecsapások Libanonban Hafez Asszad szírfal állam­fő pénteken másodízben is el­halasztotta a Bejrútban állo­másozó szír békefenntartó erők kivonását — közölte az UPI. Az amerikai hírügynökség úgy tudja, hogy Asszad elnök a Damaszkuszba látogató Jasszer Arafat kérésére döntött úgy, hogy a csapatkivonást „né­hány nappal a tervezettnél később hajtják végre”. A PFSZ-f — mint jelentettük — aggasztja a bejrúti kabinet szerdai döntése, amely szerint a nemzeti hadseregen, kívül Libanonban minden más fegyveres csoport törvényte­lennek tekintendő. A feszültség fokozódása és a fegyveres összecsapások gyors terjedése kísérte pénte­ken Libanonban az izraeli fenyegetőzéseket és az arab­közi békefenntartó erők kere­tében Libanonban tartózkodó szíriai egységek átcsoportosí­tását. Libanonban szinte az egész ország területén ■harcok, em­berrablások és más erőszakos cselekmények jelzik a helyzet gyors rosszabbodását. A liba­noni rendfenntartó erőktől származó értesülések szerint péntekre virradóra Bej rút'ke­reskedelmi negyedében össze­csaptak egymással a jobbol­dali keresztény milicisták és a baloldali muzulmán erők. A keresztény és muzulmán negyed határán kézifegyve­rekkel és tüzérségi erőkkel vívták a harcot. Bejrúti jobb­oldali milicisták csütörtökön elrabolták a libanoni hadse­reg kilenc katonáját. Ezek sorsa egyelőre ismeretlen. A péntekig beérkezett adatok szerint a fővárosban vívott harcoknak két halálos áldoza­ta volt — mind a kettő nő —, a sebesültek száma há­rom. Élesen bírálta Izrael elnyo­mó és terjeszkedési politikáját az ENSZ emberi jogok bizott­ságának genfi ülésszakán a tanácskozásokon részt vevő szovjet küldöttség vezetője. Valerian Zorin rámutatott, hogy Izrael semmibe veszi a palesztin arab népet, s azt létében fenyegeti. Izrael az ENSZ-közgyűlés és más nem­zetközi fórumok egyetlen kö­zel-keleti határozatát sem tel­jesítette —, hangsúlyozta a Növekszik Banisza hatalma A jelek szerint egyre na­gyobb hatalom összpontosul Abol Hasszán Baniszadr kezé­ben. Csütörtökön este Tehe­ránban bejelentették, hogy az ország hatalmas többséggel megválasztott első elnöke — immár Khomeini ajatollah jó­váhagyásával — az Iszlám Forradalmi Tanács vezetője lett, egyidejűleg pedig a ta­náccsal párhuzamosan műkö­dő, végrehajtói jogkörrel ren­delkező kormány élére is ő került. Ily módon — mint azt i a tanács szóvivője, Hasszán Habibi közölte — Baniszadr- nak lehetősége van arra, hogy, ha szükségesnek. ítéli, változ­tatásokat hajtson végre a ka­binetben. Ugyanakkor a ta­nács azt is elhatározta, hogy a március 7-re kitűzött parla­menti választások előtt már nem alakítanak új, ideiglenes kormányt és nem oszlatja fel saját magát. A testület mind­addig folytatja tevékenységét, míg meg nem alakú} az Iszlám Nemzetgyűlés, élén az ország elnökével — nyilatkozta Ha­bibi. Baniszadr kinevezését rö­viddel azután jelentették be, hogy az ország elnöke újabb, rendkívül éles hangú táma­dást intézett a túszokat fogva­tartó és a politikusokat táma­dó „iszlám diákok” ellen, a forradalmi tanácsnak pedig a diákokkal szembeni, korábbi „tehetetlenségét” vetette sze­mére. Mindez azonban mit sem változtat a nagykövetség megszállóinak magatartásáéi. Szóvivőjük ismét leszögezte: csak akkor hajlandók szaba­don bocsátani a túszokat, ha a megbuktatott sahot Teherán­ban látják viszont. Pedig — megfigyelők szerint — bizo­nyos jelek arra vallanak, hogy a diákok nem számíthat­nak többé az általuk egyetlen tekintélynek elismert Khomei­ni ajatollah teljes támogatásá­ra. Ilyen jelként ítélhetők, hogy Baniszadr Khomeini jó­váhagyásával emelkedik a ha­talmi ranglétrán, és hogy a diákok „vereséget” szenvedtek a Minacsi-ügyben. Mint em­lékezetes, a tájékoztatási mi­nisztert az általuk felhozott vádak alapján letartóztatták, a forradalmi tanács rendele­tére azonban később szaba­don bocsátották. Az „iszlám diákok” hajtha- tatlansága ellenére Waldheim ENSZ-főtitkár derűlátóan nyi­latkozott a túszok sorsát il­letően. szovjet küldött. Zorin kifej­tette, hogy Egyiptom politiká­ja, a Camp David-i egyez­mény csak súlyosbítja a pa­lesztin nép helyzetét. Izrael csak az Egyesült Államok tá­mogatásával folytathatja po­litikáját büntetlenül — mu­tatott rá a szovjet küldött, hangsúlyozva, hogy Washing­ton hadászati felvonulási te­reppé szeretné változtatni a Közel- és a Közép-Kelet or­szágait. Az algériai, az iraki és a líbiai küldött szintén bírálta az Egyesült Államok közel- keleti politikáját és a Camp David-i különbékét. Rámutat­tak arra. hogy az úgynevezett palesztin önkormányzati tár­gyalások egyetlen célia: meg­akadályozni az önálló palesz- tisz állam létrejöttét. A magyarok jó barátja Emlékplakett Ivan Kucnak Baráti ünnepségen nyújtotta át pénteken Moszkvában Ha­lász Antal katonai attasé Ivan Kuc nyugalmazott vezérőr­nagynak 80. születésnapja al­kalmából a Magyar Népköz­társaság honvédelmi minisz­terének bronz emlékplakettjét. Iván Kuc hadtestparancs­nokként vett részt hazánk fel­szabadításában. Nyugdíjba vo­nulása óta is aktívan tevé­kenykedik a szovjet—magyar barátság érdekében, tagja a baráti társaság elnökségének és a Nagy Honvédő Háború veteránjai „magyar” csoport­jának vezetője, 1920-ban ön­álló magyar internacionalista alegységek parancsnokaként harcolt magyar bajtársaival a buharai emír csapatai ellen. Tanácskozik a DÍVSZ A végrehajtó bizottság felhívása a világ fiatalságához A dán fővárosban pénteken délelőtt Ernesto Ottone Fer- nandeznek, a DÍVSZ elnöké­nek megnyitójával megkezdő­dött a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség, a DÍVSZ Vég­rehajtó Bizottságának ülése. Ernesto Ottone megnyitó beszédében elemezte a végre­hajtó bizottság tavalyi ülése óta eltelt időszak fejleményeit a nemzetközi politikában és felidézte a DÍVSZ tevékenysé. gének legfontosabb esemé­nyeit. Az elnöki megnyitót meg­előzően a vendéglátó Dán Kommunista Ifjúsági Szövet­ség (DKU) elnöke köszöntötte a megjelenteket. Salvador ellen külső a gresz- sziót készítenelk elő — álla­pítja meg a Farabundo Marti Népi Felszabadítási Erőik el­nevezésű szervezet San Jósé­ban közzétett nyilatkozatában. A szervezet szerint a táma­dást a guatemalai hadsereg és Somoza, volt nicaraguai diktá­tor nemzeti gárdájának kül­földre menekült tagjai hajtan nák végre. Megfigyelők nem zárják ki az agresszió lehetőségét, és ezzel kapcsolatban emlékez­tetnek az amerikai diplomácia közelmúltban tett lépéseire. William Bowdler, az Egyesült Államok Amerika-közi ügye­kért felelős államtitkára a kö­zelmúltban villámlátogatást tett Salvadorban és több kö­zép-amerikai államban. Kiszi­várgott hírek szerint az Egyesült Államok szeretné fel­éleszteni a Közép-amerikai Vé­delmi Tanács (CONDECA) Ni­caragua kiválásával gyakorla­tilag széthullott szervezetét. A CONDECA elsőrendű feladata az volt. hogy a térség diktató­rikus rezsimjei közösen lépje­nek feí a közép-amerikai for­radalmi mozgalmak elfojtásá­ra. A Népi Forradalmi Erők elnevezésű, salvadori baloldali szervezet elemzése szerint az agresszió terve azért merült . fel. mert világossá vált, hogy Salvador jelenlegi vezetése képtelen megoldani az ország­Solvador Ellenzéki akcióegység Fokozódik a külső agresszió veszélye CSAK RÖVIDEN... TODOR ZSIVKOV, a BKP KB első titkára, az államta­nács elnöke pénteken Szófiá­ban fogadta Alekszej Sityiko- vot, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa szövetségi tanácsá­nak elnökét, a szovjet euró­pai biztonsági és együttmű­ködési bizottság elnökét. COSTA GOMES volt por­tugál elnök elítélte a NATO döntését új amerikai atom­fegyverek nyugat-európai el­helyezéséről. A Diario de Lis­boa című újságban megjelent sikkében hangsúlyozta, hogy a határozat a fegyverkezési verseny újabb fordulójához vezethet. AZ NSZK külügyminiszté­riumának szóvivője pénteken Bonnban bejelentette, hogy az Egyesült Államok, Franciaor­szág, Nagy-Britannia, Olasz­ország és az NSZK külügy­minisztereinek február 20-ra Bonnban tervezett találkozója elmarad. Az ok a többi között: a francia köztársasági elnök ellenezte, hogy a jelenlegi válságos helyzetben ilyen ta­nácskozásokat tartsanak. ban kialakult belpolitikai vál­ságot, és az eddig egymástól elszigetelten működő ellenzéki erők között politilcai és akció­egység született. San Salvadorban több isko­lát foglaltak el különböző diák­szervezetek. A diákok akcióik­kal az oktatási minisztert túsz­ként fogva tartó szervezeték, a forradalmi középiskolások mozgalmának követeléseit akarják támogatni. A napirend elfogadása és az ügyrendi kérdések eldöntése után Barabás Miklós, a DÍVSZ főtitkára terjesztette a végrehajtó bizottság elé a szervezet irodájának beszá­molóját az 1979-ben végzett munkáról. Barabás Miklósnak, a DÍVSZ főtitkárának felszóla­lása után a végrehajtó bizott­ság plenáris ülése a felszóla­lásokkal folytatta munkáját. A szovjet fiatalok nevében Vlagyimir Akszjonov, a szov­jet ifjúsági szervezetek bi­zottságának elnöke a nemzet­közi helyzetet elemezve arra hívta fel a figyelmet, hogy az amerikai imperializmus és a NATO militarista körei a hi­degháború időszakához ha­sonló politikai és katonai ka­landok, valamint a békéért, a demokráciáért és a nemzeti függetlenségért küzdő erők­kel való konfrontáció veszé­lyes útjára tértek. A zimbabwei fiatal hazafiak helyzetéről lan Iubane, a ha­zafias front ifjúsági szerveze­tének küldötte tájékoztatta az ülés résztvevőit. A pénteki napon mondta él felszólalását a DÍVSZ ciprusi, dán, Costa Rica-i, finn, kubai, kongói és bolgár tagszerveze­tének küldötte. Szót kapott az Iráni Néppárt, a Tudeh ifjú­sági szervezeténett képviselője, akinek szervezete szintén tag­ja a végrehajtó bizottságnak. Jegyzet \,7 arsóban pénteken nyilvá­“ nosságra hozták a Len­gyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) Központi Bizottságá­nak jelentését a párt legutób­bi kongresszusa óta eltelt idő­szak eredményeiről. Ez a do­kumentum — csakúgy, mint a korábban már közzétett Irányelvek — a jövő hétfőn megkezdődő kongresszus vi­táinak középpontjában áll majd. Ami az irányelveket il­leti, ezek nemcsak a két kongresszus közötti időtartam eredményeit összegezik, ha­nem a hetvenes években el­ért fejlődésről adnak átfogó áttekintést. Ugyanígy a távlat is, amelyet felrajzolnak a jö­vőre nézve, hosszabb egy kongresszusi ciklusnál, a nyolc­vanas esztendők teljes prog­ramja lesz, s egészen 1990-ig tartalmazza az elérendő célo­kat. Ériheiő tehát, ha — mint a LEMP Központi Bizottságá­nak pénteken közzétett jelen­tése is megállapította — az irányelvekről össztársadalmi vita zajlott le Lengyelország­ban, s a lakosság minden ré­tegének képviselői kifejtették álláspontjukat e nagy fontos­ságú távlati pártdokumentum- ról. Mint a varsói lapok kong­resszust megelőző cikkei hang­súlyozták: széles körű helyes­léssel fogadták ebben az össz­társadalmi vitában Edward dereknek, a LEMP főtitkárá­nak, a kongreszust megelőző XVI. plénumon tett megálla­pítását: „Célunk a további rendszeres, bár óvatosan és reálisan tervezett gazdasági fejlődés." Eszerint a társadalmi és gazdasági célokkal összhang­ban tovább növekedik az el­következő tíz esztendőben a lakosság életszínvonala. Az előirányzatok szerint a 80-as évek első ötéves tervidősza­kában a reálbérek szintje 9— 11 százalékkal növekszik majd. Bizonyos fő feladatokra az elmúlt esztendőkhöz ha­sonlóan. különös gondot fordít- tanak. így változatlanul gyor­sítani kívánják például a la­kásépítés ütemét, növelni az energetikai beruházásokat, bővíteni az egészségügyi há­lózatot. Elsőrendűen fontos­nak tartják, hogy fokozzák az exportra és a hazai piacra ke­rülő árucikkek gyártását. A kongresszusi dokumentu- mok — csakúgy, mint az össztársadalmi vitában el­hangzott állásfoglalásokat — joggal állapíthatták meg: Eu­rópa nagyságrendben hetedik legnagyobb országának veze­tő ereje, a LEMP magabizto­san dolgozhat ki ambiciózus programot a nyoltvanas évek­re, hiszen a hetvenes évek eredményei kellően megala­pozták a további fejlődést. Az árrobbanás, a hetvenes évek második felében kibon­takozott világgazdasági válto­zások természetesen gondokat okoztak a lengyel népgazdaság­ban is. Ezt tetézték olyan vá­ratlan tényezők is, mint a rendkívül mostoha időjárási viszonyok. Ennek ellenére, — bár 1976. és 1979. között, mint a LEMP Központi Bizottságá­nak jelentése rámutat, nem si­került valamennyi kitűzött célt elérni — az ipar terme­lése mintegy harminc száza­lékkal nőtt, az áramtermelés 20, a könnyűi; ír termelése pedig 34 százalékkal emelke­dett. A két kongreszus között a mezőgazdaság termelése 6, árutermelése pedig 10 száza­lékkal emelkedett. Az irányelvek a realitásokra építve, azt irányozzák elő, hogy a fejlődés üteme 1981— 85. között lassabb lesz, mint volt a hetvenes évek első felé­ben. Miután azonban javul a népgazdasági egyensúly, foly­tatódik majd a nyolcvanas évek második felében Len­gyelország népgazdaságának dinamikus fejlődése. A z átgondolt és megalapo- zott program és annak széles körű megvitatása, során elhangzott észrevételek Isme­retében ül össze majd hétfőn lengyel testvérpártunk legma­gasabb fóruma, hogy tanács­kozása eredményeként határo­zattá emelje Lengyelország fejlődésének további irányvo­nalát a nyolcvanas évekre. Á. I. Nem hősi tettekről... Három gyár az élete — Hősi tettekről nem tudok számot adni, mondta kettejük közül az egyik pártmunkás, akivel a napokban beszél­gettem életéről, munkájáról. — De amikor a szétbombázott gyárban gépe­ket kiásni, építeni, szervezni kellett, én ott voltam. Amikor sokan kiáltva kér­dezték. hol vannak most a hozzám ha­sonló vezetők, mert eljött a leszámolás ideje, én akkor is ott voltam. És így volt, amikor fegyvert kellett kérni, mi­kor azt mondták, legyek munkásőrpa- rancsnok, menjek vissza az üzembe, az­után pártisk^olára, azután újra az üzem­be ... Nem teljesítettem soha semmi­lyen körülmények között semmit sem vakon. Mindig ott voltam, ahol kellett. Erőt, elkötelezettséget sugárzó ars poe­tica. Olyan emberé, akitől több évtize­des politikai munka után, nyugdíjba vonulása alkalmából az üzemi pártér­tekezleten búcsúznak elvtársai. Neve: Szatmári Lajos. Születésének ideje: 1920. Születésének helye: Vatta. Az adatok az idő múltával szaporod­nak: első munkahely, házasság, gyár, család, munka, megrázkódtatások, örö­mök, sérelmek, harc és lemondás. Szat­mári Lajosnak, a Pestvidéki Gépgyár pártbizottsági titkárának az élete bő­velkedik az ilyen adatokban. Fiatalkoráról nem tudtam megkérdez­ni senkit. Tudom viszont, hogy a Mis­kolc melletti kis faluban három elemit járt ki első munkahelye előtt, hogy gyerek volt fiatal apja halálakor, s ki­futófiúként kereste magának s csa­ládjának a kenyeret, ö még azok közé tartozik, akik jól ismerték Miskolcon a népkonyhát. Most, hogy felidézem ma­gamban legutóbbi és a korábbi talál­kozásaink pillanatait, egyáltalán nem csodálkozom azon a mélységes tiszte­leten, ahogy a hatvanadik évéhez kö­zelítő ember a gépekről, a munkásokról beszélt. Mert ő olyan ember, akinek az agyába kitörölhetetlenül belevésödött önnön fiatalember képe; amint szorong­va bámészkodik a vasmű kapuja előtt; amint büszkén hajol első esztergagépe fölé. Merthogy a maga ura, és munkája van. A dátum: 1939. A hely: a Csepel Vas- és Fémművek autó-traktor osztá­lya. Innen azután peregnek a képek. Mun­kások között formálódik az öntudata. Sztrájkok szervezésében, röplapok ra­gasztásában vesz részt. A felszabadulás után kommunista lett. Fiatalember, s máris a traktorüzem kommunista szakszervezeti főbizalmija, majd 1948- ban üzemi párttitkára. — Semmit sem értem volna el a tár­sak támogatása nélkül — mondja er­ről az időről. — Emlékszem arra, ami­kor a Csepel Művek akkord tempóját segítettek megszokni a munkatársaim, s mikor azért gratuláltak, mert tudták: az első szabad május elsején felvonuló egyik traktor főtengelyét én esztergál­tam. Szatmári Lajos 1950-től függetlenített pártmunkásként dolgozik Pest megyé­ben. Először a Csepel Autógyár pártbi­zottságának szervező titkára. — Határozott, elvhű embernek ismer­tem a Lajost és rendkívül humánusnak a dolgozókkal — emlékszik vissza az öt­venes évek elejére Nagy Miklósné, a Csepel Autógyár szerszámüzemének ügykezelési csoportvezetője. Akkoriban titkárnőként dolgozott a személyzeti osztályon, s gyakran hívták kisegíteni a pártbizottságra, adminisztrációs és gaz­dasági ügyek intézésére. — Ezekben az években több pártbizottsági titkár is tevékenykedett a gyárban, a Szatmári Lajos azonban mindvégig a helyén ma­radt. Fáradhatatlanul járta az üzeme­ket, szervezte a munkát. Tudott hatni az emberekre, tisztelték nyíltságáért és őszinteségéért. És ugyanezek az emberek a hajdani munkatársak mondták el, hogy amikor egy meglehetősen zaklatott és zűrzava­ros idő után már-már megfeledkeztek az újra esztergagép mögött dolgozó fér­firől, akkor a párttagok, a kommunista kollektíva állt ki mellette. Küldöttnek szavazták egy a mostanihoz hasonló pártértekezletre, bár nem volt a jelöl­tek listáján, majd beválasztották a gyá­ri párt-végrehajtóbizottságba, melyben újból 1961-ig tevékenykedett szervező titkárként. Néhány évig a Pest megyei pártbi­zottság munkatársaként is dolgozott, kitekintést kapott a megyére, az ország­ra. A szíve azonban visszahúzta az üzembe. — Az életemet három gyár határozta meg. Az utplsó a sorban a Pestvidéki Gépgyár. Ügy gondoltam akkoriban: a képzettségemnek és rátermettségem­nek megfelel ez a munka. Nincsen szé­gyenkeznivalóm. Amit megszereztem, magam szereztem meg. Elvégeztem a hetedik és a nyolcadik általánost, ké­A LEMP Vili. kongresszusa előli

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents