Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-20 / 42. szám
4 1980. FEBRUAR 20., SZERDA A művészet és az iskolagalériák Istókovits Kálmán: Gátépítés a Tiszán. Az országos isko-Iagaléria- mozgalom a mi megyénkben elsőként és igen gazdag tartalommal kezdődött. Ennek az eszméinek jegyében valósult meg a ráckevei Ady Galéria, ahol országos fontosságú tárlatokat rendeztek az elmúlt években. Szerencsére ez a kezdeményezés nem maradt társ- talan. Azzal egy időben, hogy Budapesten, Debrecenben, Kiskunhalason iskolákba érkeztek képzőművészeti alkotások, Vácott, Dabason, Dunaharasztin, Cegléden is megkezdődött oktatási intézményeink részéről a festmények, szobrok fogadása. Az igazsághoz tartozik, hogy ez a fellendülés közben kicsit lelassult, bár pompás tárlatsorozat indult a dunakeszi új iskolában. A csepeli gyakorlat arra int minket, hogy újra gyorsuljunk jó hagyományaink nyomán. A XXI. kerületben Molnár József tanár irányításával az elmúlt években mélyreható kapcsolat alakult ki az egyes iskolák és a budapesti, múzeumok között. Most a királyerdei új iskolában tárlatsorozat nyílt az aulában. Ami újdonság: a megnyitókat katalógusok kísérik, így nemcsak a diákok, hanem szüleik, az egész új városrész magas képzőművészeti nevelésben részesül. Ebben a tevékenységben kiemelkedő szerepet vállalt a Magyar Nemzeti Galéria és személyesen Pogány ö. Gábor főigazgató. Ezen összefogás jegyében nyílt meg az idei tanévben Metykó Gyula, Duray Tibor, Mattion! Eszter, Somogyi János, és most februárban Is- tókovits Kálmán tárlata. A rendszeresség nyomán gyorsan híre kelt e kiállításoknak, olyannyira, hogy Mattioni Eszter alkotásait négyezren teliintették meg, sokan érkeztek az ország minden tájáról. ★ ' Most Istókovits Kálmán festményei várják a közönséget, az iskola népes napi közönségét és a szülőket, vendégeket. O az idősebb évjárathoz tartozik — 1898-ban született Siklóson. Bécsben, Milánóban, Budapesten végezte festői tanulmányait Rudnay Gyula és Csók István tanítványaként — 1929-től 1931-ig római ösztöndíjas volt. Sajátos szemléletű egyéni világa van valahol a valóság és az álmok kellemes határterületén. Rajzai reálisak, színei sejtelmesek, a sárgák bélelik a táj határait. Szorgalmas elbeszélő Istókovits Kálmán, aki rendre bejárta festészettel a szolnoki csónakok, nagymarosi hegyek, alföldi cséplések, dunai halászok, kalocsai árusok világát. Megejtően érzékeny a kék tónusokkal építkező „Ménistálló” és egyik főműve, a „Kökényi köszörűs”. Ebben rejlik humánuma, hogy mindent méltóan megörökít. Asz- szonyok beszélgetését, delelő teheneket, Dubrovnikot és a szolnoki kukoricabehordást. Témáit illetően nincsenek tabui, őrzi nyitottságát, az epikus sodró lendületét. Nem akar semmiről lemaradni, amelyet a külvilág látványként elé tárt. ★ Márciusban a csepeli iskolagaléria o szobi Kapicz Margit festményeit fogadja, az ő művészetéről is készül katalógus. Ez a példa számunkra is jel. Jel abban, hogy ne merüljön feledésbe a sok ráckevei, táAZT BESZÉLIK címmel Bolgár György és Szalay Zsolt szerkesztésében riportösszeállítás hangzott el szóbeszédekről. A műsor igen hasznos feladatot teljesít azzal, hogy a keringő mendemondákkal, szóbeszédekkel az abban Valóban illetékes szakemberekhez fordul. így az esetek többségében meggyőződhetünk arról, menynyi igazság van abban, amiről mostanában olyan sokat hallani. , Persze nem ritka az az eset, amikor csak meglehetősen közvetett úton derül lei: valami azérf van abban, amit az emberek beszélnek. Arról van szó ugyanis, hogy az illetékes szakemberek kimondva vagy kimpndatlanul gyakran eleve elhárítják vagy netán alaptalannak tartják a laikusok kellemetlen feltétélezéseit. Csakhogy ez az elutasítás általában igen finom formát, illetve formákat ölt. Kétféle módszerrel találkozhatunk. Az egyik az, amikor a szakértő a kellemetlen kérdés vagy állítás meghallgatása után hümmög egyet, majd piószentmártoni, dunaharasz- ti, dabasi, váci, dunakeszi indíték, hanem újabb lendülettel találkozzon egymással. Arra gondolok, hogy közös katalógussal e Csepelről, Dunakesziről, Ráckevéról induló tárlatok körbejárhatnák a főváros és Pest megye agglomerációját, terjesztve a képzőművészet mesterművekben megszólaló üzenetét. Van alkotás, van energia, van fogadó mohóság elég, csak a. központi irányítás váljon tudatossá, tervszerűvé, hogy a festészet, szobrászat eljusson minél előbb, minél hatásosabban azokhoz, akikért teremtődött. Az emberekhez. Az ifjúsághoz. i Losonci Miklós olyan adatok, tények és tényezők felsorolásába fog bele, amelyekről egyrészt a kérdezőnek fogalma sem volt, másrészt nyilvánvaló, hogy ezek ismeretében mennyire másképp festenek a dolgok. A másik módszer lényege abban áll, hogy a szakértő elismeri ugyan a kérdés vagy az állítás jogosságát, ám a következő mondatában már rávilágít a laikus fogalmazás gyengéire, hogy azután ő maga tegyen föl egy szakszerű pontossággal megfogalmazott, de persze egy kissé más kérdést, amelyre immár nyugodt lelkiismerettel kimerítő választ tud adni. LÁTÓSZÖG címmel Maros Dénes ifjúsági jegyzetét hallhattuk. Az ötperces jegyzet, úgy látszik, egyike a legnehezebb rádiós műfajoknak. Nagyon nehéz ugyanis megtalálni azt a témát, amit egyrészt ilyen rövid idő alatt valamennyire is ki lehetne fejteni, másrészt valamilyen érdekes és tartalmas gondolat vagy vélemény megszólaltatására is alkalmat adna. i RÁDIÓFIGYELŐ SZÍNHÁZI ESTÉK Buda pest-Orfeum “SS, Meglep ez a bemutató már az időpontjával is: vasárnap délután fél háromkor zajlik a premier, Meglep aztán a helyszínnel: a Nemzeti Színház emeleti társalgójában ülnek a nézők a sebtiben berakott széksorokban, a „színpad” pedig egy körülbelül 4x5 méteres dobogó a ruhatári pult előtt. De az igazi meglepetést mégsem ezek a „technikai” tények jelentik, hanem maga az előadás. Három fiatal művész — Császár Angéla, Benedek Miklós és Szacsvay László — bő •két órán át (egy rövidke szünet közbeiktatásával) megszakítás nélkül a színen van, s ezalatt végigskálásza a magyar orfeum és kabaré történetének 38 évét, 1907 és 1945 között. A két dátum — az első pesti kabaré megnyitása, és a felszabadulás évfordulója — közé azonban sok minden fér el. És éppen ez a rendhagyó bemutató fő meglepetése. Az tudniillik, hogy az illékonynak, lengenek, napi érvényességűnek vélt kabaré- cnyag milyen m .'adandónak, mennyire máig érvényesnek mutatkozik ebben a műsorban. (tetvenesztendős villámtréfák, jelenetek, kupiék olyan frissnek hatnak, mintha ma írták volna őket (és azt kívánjuk, bárcsak ma is írnának ilyen szellemes, frappáns kuplékat vagy sanzonokat). Kávéházi viccek, újsághírek „ülnek” oly találóan, mint a ma született tréfák és a szemelgetés a napilap hírrovatában. A néző rövid idő múltán szinte tökéletesen elfeledkezik róla, hogy itt tulajdonképpen egy kabarétörténeti antológiát .át. És ez olyan sajátos varázs, amiért nagyon meg kell dicsérni az előadás anyagának ismeretlen válogatóját, szerkesztőjét (nem tudni, miért, sem a Pesti Műsor, sem a színházban kapott kis ismertető nem árulja el az illető kilétét, sem pedig a szerzőknek legalább a névsorát). Létrejön az a furcsa át- lényegiilés, amelyben minden előadott számnak, dalnak, kupiénak megvan a maga — mondjuk így — első képsíkbeli jelentése is, de ott van mögötte a mának szóló „áthallás” második képsíkja, s az egész összeállítás még ennél is többet nyújt, mert . a kabaré és orfeum műfajaiban elbújtatott történelmet, nemzeti tragikomédiát és a nemzeti sajátságok szellemes-kedves, ámde annál csípősebb ki- pellengérezését adja. Szórakoztat és elgondolkoztat ez a műsor, s miközben ezt teszi, közli a létrehozó művészek véleményét is a korról, a kabaréról — és a máról. Ez o sokféle fénytörés, ez a villódzás, ez a jóértelmü két-, sőt többértelműség külön ízt ad a Budapest-Orfeum * nak. A hatást természetesen nem lehet elválasztani a három művész teljesítményétől. Valami hasonló történik velük is, mint a műsor anyagával: külön-külön is kitűnőek, de hárman együtt többet adhak, mint három nagyon tehetséges fiatal művész trióját. Hallatlanul sokszínű, amit tőlük látunk. És ismét csak meglepő, hogy olyasmit látunk tőlük, amit eddig nem tudtunk róluk (vagy nem tudtuk eléggé): hogy" Császár Angéla milyen remekül énekel kupiét, sanzont, dalt, s hogy milyen pompás humora van; hogy Benedek Miklósban valami eredendő kabarészínészi-konferansziéi tehetség van; hogy Szacsvay Lászlóból árad a humor, tán- coskomikusi és kupléénekesi képességekkel rendelkezik, s Kulturális Kapcsolatok Intézete Gazdag program Gazdag programot szervezett hazánk kultúrájának mind szélesebb körű megismertetésére' az elmúlt esztendőben a Kulturális Kapcsolatok Intézet®; összesen 190 kiállítást rendeztek külföldön, ebből 98,-ot a szocialista országokban. Az egyik legsikerültebb tárlat a Szépművészeti Múzeum spanyol gyűjteményéből összeállított kiállítás volt Moszkvában, de sok érdeklődőt vonzott a reprezentatív, eredeti dokumentumokat is tartalmazó tanáes- Közíársasági kiállítás a moszkvai Lenin, Múzeumiban — mondották egyebek között Kedden délelőtt a KKI-banaz intézet tavalyi s ez évi tevékenységéről rendezett sajtótájékoztatóm. Az idei esztendő legrangosabb rendezvénye az áprilisban sorra kerülő magyar kultúra napjai a Szovjetunióban, illetve a Magyarországon megrendezendő szovjet kultúra napjai. Ez év októberében a szovjet kultúra napjainak eseményeként az Erkel Szánházban vendégszerepei egyebek között az ukrán állami táncegyüttes, a leningrá- di Gorkij Színház társulata Tovsztonogov vezetésével. A jegyzetírók többségénél az arányérzék részleges vagy teljes hiánya tapasztalható. Általában vagy a téma bizonyul túlságosan bonyolultnak — ilyenkor közhelyek és frázisok és közhelyek képezik az elvi körítést, vagy pedig az eléggé súlytalan témát meglepően súlyos elméleti következtetések igyekeznek jelentősnek föltüntetni. Maros Dénes most hallott jegyzetéről nehéz eldönteni, melyik típushoz tartozik. Az írásban ugyanis egy Marika nevű, érettségi előtt álló kislányról esik szó, aki jövendőbeli életformáját tekintve a következő alternatívákat látja maga előtt: Felvételizik az egyetemre, és ha fölveszik, akkor előbb- utóbb diplomát szerez, férjhez megy majd egy ugyancsak diplomás férfihez. Ha nem sikerül a felvételi, akkor ha lehet, még a nyáron kerít magának egy külföldi, mondjuk, osztrák, német vagy olasz_ férjet és elmegy innen. Csak két dologról nem esett szó: vajon a szerző által említett eset egyedi-e vagy tipikus? Ha pedig netán tipikus, akkor mi lehet ennek az oka. Péter László ugyanakkor még az örök pesti sie mii figuráját is kitűnően „hozza”. Ez a három színész minden mozdulatában, hangsúlyában, remekül végiggondolt váltásaikban, fergeteges tempójukban olyan komplex és komplett élményt nyújt, i amelyen talán egyetlen sebezhető pont sem található. Ügy játsszák ezt a rettenetesen nehéz műfajt, mintha ebben nőttek volna fel. S ez akkor, amikor a legjobb ha-, gyományok értelmében vett kabaré eltűnt a budapesti színpadokról (vagy inkább pódiumokról) immár több évtizede, s a pótlására tett kísérletek eredményei nem mindig voltak meggyőzőek, sem írói, sem előadói színvonalban — nos, ez a biztonság, ízlésesség és odaadó művészi gondosság külön is megbecsülendő. A Büdapest-IMíum — melynek sajnos a rendezőjét sem ismerhetjük meg, de szerencsére megismerjük („élőben”) a zenei anyagot összeállító és a számokat zongorán kísérő kitűnő fiatal ooerett- karmestert, Orosz Istvánt —, ez a Nemzeti Színházban eléggé szokatlan vállalkozás, megérdemelné, hogy ne csak vasárnap délutánonként kerüljön színre. A hely maradhat; elvégre az is ennek a műsornak a varázsához tartozik, hogy megidéz valamit a régi kabaré-orfeumok meghitt-égéből, közönség és előadók közvetlen kapcsolatából. Takács István ZENEI PANORÁMA Zongoristák válogatója Az elmúlt heti zenei panorámában beszámoltunk az országos zongoraverseny megyei válogatóiról. Jeleztük, hogy az induló 73 tanulóból kik jutottak tovább, figyelembe véve a versenyre előírt művek megfelelő szintű elsajátítását. Pénteken zajlott le a területi válogató a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, ahol Fejér, Nógrád és Pest megye zeneiskoláinak legjobb 31 zongoratanszakos növendéke mérte össze tudását és pillanatnyi formáját. Már az is" igen figyelemre méltó, hogy míg Fejér megyéből 8-an, Nógrádból 4-en indultak, addig a négy korcsoportban megyénket 19-en képviselték. Az országos döntőre — amelyet április 7—10 között Nyíregyházán rendeznek — összesen 9 versenyzőt juttathat a területi zsűri a há- rom.Anegyéből. Megyénk zeneiskoláiban igen komoly felkészülés folyt és folyik, s az eredményre igen büszkék lehetünk. A legfiatalabbak közül: Ábrahám Réka (Vác, tanár: Cs. Nagy Tamásné), Bo- gányi Gergely (Vác, tanár: Szabó Katalin), Nándoxv Szilvia (Gödöllő, tanár: Ferenczy Anna) és Rácz Csilla (Gödöllő, tanár: B. Domosztay Erzsébet). N A második korcsoportban Cs. Nagy Ildikó (Vác, tanár: Szabó Katalin) és Pusztai Virág (Cegléd, tanár: Vannay- né Zádory Emőke). A következő csoportban: Ferenczi Beáta (Gödöllő) és Legindi Gábor (Dunakeszi) mind a kettőjüket B. Domosztay Erzsébet tanítja. A gimnazisták közül Megyeri Sándor szerepelt a legjobban, aki Vácott Szabó Katalin növendéke. A zsűri — Váczi Károly elnök, Ábrahám Mariann, Löte Enikő és Németh Rudolf szaktanárok — véleménye szerint az egész mezőny igen magas színvonalat mutatott, s a továbbjutó kilenc növendéken túl dicséretben részesült: Finta Enikő (Dunakeszi), Láng Judit (Székesfehérvár), valamint Kispál Gyöngyi (Székesfehérvár), Nagy Zsuzsa (Dunakeszi), Papp Gyula (Érd) és Verebélyi Ákos (Balassagyarmat), illetve Balta Éva és őri Csilla (mind a ketten Székesfehérvárról). Varsányi Lászióné, a Pest megyei Tanács zeneiskolai főelőadója külön kiemelte azon tanárok felkészítő munkáját, akiknek több növendéke is sikeresen szerepelt. Meggyőződése, hogy a háromévenként visszatérő zongoraverseny or-# szágosan jó tapasztalatcsere és továbbképzési lehetőség a tanszaknak. Szentendrei hangverseny sőt a jobbágy szó is legalább annyira ismeretlen volt számukra, mint a Béni keresztnév (Szentendrén!), amit Eg- ressy neve után kétkedve fogadtak. Petőfi: Bánk bán című költeményét Várnagy Katalin tolmácsolta, majd az operából Petur bordala következett Pintér Ferenc előadásában. Tordy Éva, az operaház magánénekese Melinda áriáját a II. felvonásból mutatta be, Joó László színművész pedig Tiborc panaszát adta elő. Katona talán legmegrázóbb, legszebb sorait — a délután legjellemzőbb eseményeként — kuncogás, vihogás fogadta. Joó pedagógiai érzékére és művészi alázatára vallott, hogy megszakítva a monológot, megkérte a gyerekeket, legyenek csendben, mert ezt csak úgy lehet elmondani. Valóban már egy pisszenés sem hallatszott és az engesztelőn tapsolok között bizonyára több is akadt, akinek a szívéhez is eljutott Tiborc panasza. Szőnyi F > renc, az Operaház magánénekese és Pintér Ferenc Bánk és Tiborc kettősével következett, majd Várnagy Katalin és Joó László Katona drámájának nagy összecsapását, Gertrúd és Bánk jelenetét mutatta be. Melinda áriája a Tisza-parti jelenetből Tordy Éva tolmácsolásában, s vé- jgül a legnépszerűbb ária, a „Hazám, hazám” csendült fel Szőnyi Ferenc előadásában. A műsor után több tanulóval, tanárral is beszéltem, s bizony ők is bevallották, hogy ez nem volt szerencsés szervezés. Bérleti előadások keretében alapvető szempont kell legyen az- ifjúsági sorozatokon belül, az azonos korcsoportokat igénylő összeállítás. Ugyanakkor a helyi pedagógusok megfelelő csoportosítással áthidalhatták volna a problémát, mint a lakótelepi liskola is megpróbálta. A művelődési ház felelőssége talán a legnagyobb, hiszen egy épületet megtölteni élettel, megfelelő műsorokkal, érti közönséggel elsősorban az ő feladatuk. Szentendrén var középiskola, nem is egy és pezsgő kórusélet is van, furcsa, hogy a fiatalságot mégse sikerült kellően odaszok tatni a zenei programokra. A Bánk bán keresztmetszeti előadását ennek ellenére ajánlorfi a megye fiataljainak figyelmébe, remélve, hogy z többi helyszínen megfelelő korú és lelkes pedagógusoktó kísért tanulók várják. Pintér Emőke Amilyen örömmel adtam hírt a zongoraversenyen elért Pest megyei sikerről, any- nyira komoly kudarcnak éreztem az Országos Filharmónia ifjúsági bérletének keretében e héten, hétfő délután lezajlott szentendrei hangversenyt. A megyében Nagykátán és Nagykörösön előzte meg ez az összeállítás a szentendreit és az elkövetkező négy hét alatt Aszód, Cegléd, Érd, Monor, Ráckeve, Vác és Zsámbék tanulói is ismerkedhetnek a magyar irodalom és opera egyaránt kiemelkedő jelentőségű remekművével, a Bánk bánnal. Az irodalmi és zenei anyag legjavának válogatásával, mintegy keresztmetszetét kapjuk a műnek, s az előadók is igyekeznek mindent megtenni. hogy ifjú hallgatóik értsék és élvezzék, mind a prózai, mind az énekes részeket. Fellegi Ádám zongoraművész nemcsak a zongorakísérő szerepére vállalkozott, hanem a mű kalauzaként ismertető szöveggel és az előadók, valamint a részletek konferálásával az egész előadás motorja volt. Szövegét, melyet már számtalan ifjúsági hangverseny keretében elmondott, igyekezett a még ifjabbak számára is érthetővé tenni, nem az ő hibája, hogy az alig-alig jutott értő fülekbe. . A Bánk bán, mint irodalmi tananyag a középiskolák tanterveiben, s mint opera a nyolcadikosok ének-zene tananyagában szerepel. Természetes, hogy ezt a korosztályt érdekelheti leginkább. ez az összeállítás. Ott, ahol az általános iskola felső tagozatán lelkes, értő tanárok a hangverseny előtt néhány lényeges magyarázattal előkészítik az előadást, p fiatalabbak is érteni fogják. A?t viszont kizártnak tartom, hogy alsótagozatos gyerekek értsék, igényeljék és a többiek zavarása nélkül végig tudjanak ülni egy ilyen ösz- szeállítást! Sajnos Szentendrén a Megyei Művelődési Központ színháztermének félig üres nézőterén elvétve akadt nyolcadikos, nemhogy középiskolás, A székeket főleg 7—12 éves, láthatóan unatkozó, fészkelődő gyerekek foglalták el, akiket az ilyen légkörtől bizonyára lehangolt művészek rutin előadása nem győzött meg sem Katona, sem Erkel Bánk bánjáról. Koruk és a felkészítés hiánya alapján érthető, ha nem tudták, hogy melyik magyar király udvarában játszódik a történet, s bizonyára a cenzúra, a forradalmi tanulom, az opera,
