Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-20 / 42. szám
1980. FEBRUAR 30., SZERDA t/(fíW ap Két országhatáron át Lengyel munkások Tápiószelén Hamar beilleszkedtek a közösségbe Szikrázva villán a hegesztőpisztolyok fénye. Marszalik Waclav hegesztő figyelmesen, nagy átéléssel követi tekintetével a pisztoly minden moccanását. Határozott, biztos kézzel irányítja, nem téved egy pillanatra sem. Együk«' ő is azoknak a lengyel munkásoknak, akik másfél éve dolgoznak a Kohászati Gyárépítő Vállalat tápiószelei vasszerkezeti gyáregységében. Hiány a hegesztőknél Hogy megértsük, miért is dolgoznak jelenleg lengyel munkások a • gyárban, egy rövid visszapillantást . kell iennünk a gyár történetében, amely csupán tizenkét éves lesz az idén. Az egykori gépállomást vette meg a vállalat nyolcmillióért 1968-ban, s átvette a dolgozókat is, hogy megindulhasson a termelés, s egy modern, korszerű gyár történetének lapjai íródhassanak. A fejlődés első ütemében 30 milliót ruháztak be, s a termelés 81 millióra nőtt. A következő szakaszban már 12 ezer négyzetméter beépített csarnokban végezték munkájukat, s megnövekedett létszámmal elérték a 247 milliós termelési értéket. A gyarapodó feladatoknak azonban egyre nehezebben tudtak eleget tenni, hiszen éppen a legfontosabb szakmunkások hiányoztak, a hegesztők és a géplakatosok. Így került sor arra, hogy másfél évvel ezelőtt lengyel vendég- munkásokat hívjanak segítségül. Nehéz távol élni, dolgozni a családtól, még akkor is, ha csak néhány kilométer választ el tőlük. Hát még milyen nehéz akkor, ha nem kilométerek, hanem két országhatár választja el őket az asszonytól, a gyerekektől. Bisaga Theofil a lengyel munkások csoportjának vezetője, örömmel számol be az eltöltött Időszak tapasztalatairól. — 1978. szeptemberében érkeztünk ide. S ma már bevallhatom, nem számítottunk arra, hogy ilyen modern, jól szervezett, jól berendezett gyárban dolgozhatunk. Először harmincán, később ötve- nen lettünk. Főleg hegesztők, lakatosok, de központifűtés-szerelők is érkeztek legutóbb. Nem lehet végleges — Mi is tudjuk, nem ez a végleges megoldás — mondja V aradi Imre, gyáregység vezető. — De pillanatnyilag nagyon sokat segítettek nekünk. Azt pedig egyáltalán nem bántuk meg, hogy őket hívtuk, mert nagyon elégedettek vagyunk munkájukkal. — A szerződésünk 1980. év végéig szól. Ha kell, maradunk tovább is szívesen. — mondja a lengyelek vezetője. Már néhány országot bejártunk, de ilyen jól sehol sem éreztük magunkat. Dolgozóink Cegléden Iáiknak IBUSZ-szál- lásökon, s naponta busszal hoznak bennünket. Minden kényelmünk megvan. Cegléden nagyon sokat tesznek azért, hogy otthon érezzük magunkat. Vívtunk már barátságos futballmérkőzést, s rendszeresen járunk a művelődési házba is. Itt Tápiósze- lén pedig mindig jó szóval, kedvesen köszöntenek, akár- hová is megyek. Érezzük ezt á megható figyelmességet. S tudjuk, az a mi feladatunk, hogy ne hozzunk szégyent munkánkkal Lengyelországra. Hiszen itt Tápioszelén hazánkat képviseljük. Kotlarz Roman már nem először dolgozik külföldön. Szaktudására nagy szükség van a gyárban. A magyar kollégáknak volt idejük megfigyelni munkájukat, mert együtt dolgoztak velük. — Csak a nyelvi nehézségek okoztak gondot — mondja Koilarz Roman, ő Chvar- zonowban hagyta feleségét és két gyermekét. — Valamennyien azért jöttünk, hogy dolgozzunk, s az eddigi külföldi munkánknál is jó vélemény alakult ki a lengyel munkásokról, nem szeretnénk ezt mi sem csorbítani. A lengyel csoport most külön munkát kapott az idén. Ahogy elmondták, ennek azért örülnek, mert magyar kollégáikkal is versenyre kelhetHazai pvc-ből ízléses műanyag tartók Eldobható tányérokat, vajtartó poharakat, gyümölcsös dobozokat készítenek az idén a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalatnál. Az új termékeket már azzal a technológiával gyártják, amit nemrég vezettek be a gyár üzemeiben. Ez a technológia levegő .préselésével alakítja ki a műanyag termékek végső formáját és másfélszer termelékenyebb a hagyományos eljárásnál. Ezzel lehetővé válik, hogy a Hungária a tavalyinál kétszáz tonnával több, mintegy 600 tonna, PVC-ből formázott terméket adjon át idén az élelmiszeriparnak. A formázott PVC-edények előállítása nem ‘is annyira a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat termelésében jelent változást, mint inlcább a hazai élelmiszeripari, legfőliép- pen a tejipari termékek csomagolásában. Az utóbbi években itthon is megnőttek az igények a-csomagolás iránt, az esztétikus külső egyre nagyobb szerepet játszik a vásárlók döntéseiben. A hazai tejtermékeket, például a. tejfölt, joghurtot, krémeket ugyan korszerű műanyag poharakban hozzák forgalomba, de a poharak polisztirolból készülnek, amit viszont külföldről szereznek be. Ezért nőtt meg a jelentősége a hazai PVC-ből, illetve polipropilénből előállított tartóedények gyártásának. A Hungária évenként 30 ezer tonna hazai PVC-port hasmái fel, igaz, főként műszaki jellegű cikkek, fóliák gyártására. Emellett az utóbbi években egyre nagyobb gbndot fordítalak arra, hogy az élelmiszeriparnak és a vásárlóknak olcsón előállítható, esztétikus kivitelű műanyag dobozokat, edényekét gyártsanak. nek. Nos ami igaz, az igaz. Van tőlük még tanulnivaló! Ahogy a gyár vezetői elmondták, rendkívül fegyelmezettek a vendégek. Bizonyítja ezt jó munkájuk, s méginkább az, hogy a másfél év alatt nem fordult elő náluk baleset. Az igazsághoz tartozik, hogy a KGYV baleseti statisztikája is csökkenő tendenciát mutat. — Talán a figyelemmel van baj a magyar kollégáknál — mondja a lengyelek vezetője. — S remélem nem veszik rossznéven, ha ezt /mondom, de itt havonta intik a munkásokat, mire figyeljenek, s gyakran mégsem figyelnek eléggé. A lengyel vendégek igazát támasztja alá az a japán mérnök is, aki egy gép átadásán munkálkodott látogatásunkkor. M. Shi\amizuról azt mondták a magyar mérnöktársai Cse- keő Ervin és Tóth László, hogy amikor • dolgozni kezd csupán a feladatával törődik. Azt igyekszik úgy végezni, hogy' pontosan, előírás szerint elkészüljön a munkájával. Új gépek Ez a gép, amelyről szó van a nehézacélszerkezeti üzem berendezéséhez kell. Az üzem átadása júliusban lesz. A vállalat kétfejes, nagy teljesítményű fedőporos hegesztőgépeket vásárolt Japántól. Üzembe állítanak egy leoldócsöves úgynevezett „mini salalkhegesz- tő” berendezést is — amelyet szintén Japánból szereztek be — s egészen új technológiának tekinthető hazánkban. A japán és a lengyel vendégek példája is arra ösztönöz, hogy ügyesen gazdálkodva még tovább növeljék a termelékenységet. Az ipari tanulók képzésének fokozásával, a modern technológiával és a meglevő munkaerő még jobb kihasználásával segítenek a bajon a KGYV-ben. Szalai Mária Előkészítés Az ináres-ka- kucsi tsz területein telkesítés! munkálatok folynak, ami azt jelenti, hogy a kisebb, 10 hektáros táblákat összevonják egy összefüggő 30—40 hektáros táblává. Képünkön: talajelő- készitő munka. Halmágy! Péter felvétele Ráckevei tapasztalatok Egyszerűbben — korszerűbben Alkotói munkaközösség a tanácsi munkása létrehoztunk egy alkotói munkaközösséget. Ebben a legjobb tíz szakembert vontuk össze. A vb-íitkárokból és ügyintézőkből álló csoport feladatait szabályzatban foglaltuk egybe. A mostani közösség 19 79-töl dolgozik együtt. A változtatást az időközbeni személycserék tették szükségessé. Az említett alkotói munkaközösség három nagyobb csoportra tagozódik, ezek vezetőit a munkaközösség tagjai választják meg. Külön foglalkozunk a testületi munkával, a szakigazgatási szerv tennivalóival és a jogszabályok alkalmazásának egyszerűsítésével, korszerűsítésével. Elkészítjük az egy évre szóló mun- featervet, amelyben meghatározzuk a feldolgozandó témákat az egyes csoportok részére. Kiforr a módszer — Bevált-e a kéz leinényezésük? Az eltelt idő alatt nd- lyeu tapasztalataik vannak? — Ahogy az már íenni szokott, menet közben forr. ki a módszer, mert tudomásunk szerint a többi járási hivatalnál nincs hasonló munkacsoport. Saját tapasztalatainkat leszűrve és újabb ötletekkel ■kibővítve áll össze a következő Ötfilléres nosztalgia VI eglepődtem a minap. Em- lékszem azokra at időkre, amikor a két- és az ötfilléres még elfogadott fizetőeszköz volt. ■ Siheder srácként a fiókos szekrény aljából gyűjtögettem össze a tíz deka savanyú cukorra való két forintot. Egy utcányira otthonunktól az édességboltban jól ismertek, s furamód a fiatal eladólányok nem mosolyogtak, mikor fillérekkel fizettem. Talán egy kis nosztalgia, a sok gyerekkori emlék késztetett arra, hogy végiggondoljam; vajon tisztelem-e, tiszteljük-e a filléreket, minjj régen? Múltkorában metróval utaztam az egyik. pályaudvarunkra s felkaptam a fejem, amikor o mozgólépcsőket elválasztó sávon csörrenve végiggurult valami. Azután még egy, majd még egy; Aprópénzek voltak. Vettem a fáradságot, megkerestem a filléreket, köztük forintosokat. Feljebb, a mozgólépcső tetején jóízűen vihogott két kamasz. Ez aztán a hecc, s a balek ott lenn még össze is szedi. Jó vicc?! Hej, fillérek, fillérek! Ha így liánunk a „sajátunkkal”, hogyan bánunk a „máséval”? Erre is sok példa van. A közelmúltban alkalmam nyílt arra, hogy végigkísérjek egy sok száz millió forintos beruházást az egyik üzemben. Sokat ígért ez a- munka a dolgozóknak: új műhelyeket, nagy 'teljesítményű gépeket, jobb munkakörülményeket. A munkások többsége bizakodva várta a beruházás végét. Épültek az új csarnokok, ’ érkeztek a korszerű, dollárért vásárolt gépek, az építési határidők pedig csúsztak, csúsztak, már a vezetők sem tud- 'ták. mikor fejeződik be a munka... A gépeket nem volt hol tárolni. A régi csarnokokban ugyanis még dolgoztak a munkások, az újak pedig még nem készültek el. Álltak hát a dolláros masinák az udvaron, s tűrték a tavasz, a nyár, az ősz, a tél csapásait. Csoda, hogy több közülük nem működött, ‘ amikor megindultak az új üzemek. Pótalkatrész pedig alig akadt. Fillérek? A milliárdhoz képest a tíz-, a húsz-, a harmincezer ... csak aprópénz. A közelmúltban egyik ismerősöm feldúlt hangú levelet írt. Gyere el városunkba, nézd meg, mi megy itt a lakótelepünk . építkezésein. Elmentem, megnéztem, igaza volt. Mégsem az lepett meg leginkább, hogy volt olyan épület, melynek összes lakásába fordítva szerelték fel az ajtót. Vagy, hogy a tapéta sarka lekunkorodott a falról, a padlószőnyeg foltos volt, a csempét pedig csak vékonyka malter tartotta... Az épület előtt rengeteg zsákban kőkemény, használhatatlan cementet láttam. Egy épület árához képest aprópénz. De emlékszem arra, amikor diákként hétvégeken egy kőműves mindeneseként kerestem a zsebpénzt, s esténként a legszárazabb nyáron is .biztos fedél alá kellett cipelnünk jó néhány félmázsás zsákot. A gondos, felelős embernek ugyanis megérte. p*olytathanám a sort. Fon- 1 tosabb azonban, hogy a fillérek tiszteletét a savanyú cukorra áhítozó gyerektől kezdve a pénzdobáló sihede- rig, az anyagot, a gépeket veszni hagyó dolgozóig vagy a munkát rosszul szervező vezetőig mindenkibe be kell oltani. Hogy mit tartunk aprópénznek és mi számunkra a sok pénz — az minden esetben viszonyítás kérdése. Bár szerintem luxus veszni hagyni a legkisebb -aprópénzt is, nem még a forintokat. Virág Ferenc év tervezete. A már említett alkotói munkaközösség negyedévenként tart megbeszéléseket. Minden ilyen gyűlésen egy-egy téma van napirendén. Ennek felelőse írásos dolgozatot készít, ezt ismerteti, melyet aztán közösen vitatunk meg. * — Mit tartalmaz egy ilyen dolgozat? — Úgy mondanám, ez egy kidolgozott útmutató, vagy még inkább egyfajta segédanyag a tanácsi munkához. Ezek összeállítása nem kis feladat, mert ilyen munkatervet minden tanács számára külön-külön kell készítenünk. — Ez nagyon sok többlet- munkát jelenthet önöknek. — Igen. Most valóban megnöveli feladatainkat, de feltétlenül megéri a fáradtságot. Közelegnek a választások, azt követően készítjük el a tanácsok ez évi szervezési és működési szabályzatát, a he- > lyi tapasztalatok messzemenő figyelembevételével. Jelenleg járási szintű oktatási íntézményösszevonáson dolgozunk. Minden községben külön-külön vizsgáljuk a lehetőségeket. Ez február 28-án kerül a vb napirendjére, üléseinkre egyébként állandóan meghívjuk a Pest megyei Tanács V. B. Hatósági Kollégiumát, a ráckevei járási hivatal elnökhelyettesét, igazgatási osztályvezetőjét és az éppen soros napirendi ponttal kapcsolatban, a járási hivatal illetékes osztályvezetőjét. Szabott feladatok Február 26-án, az alkotó munkaközösség már megkezdett dolgozatainak áttekintése lesz az ülés témája. Május 27-én az iskolagondnokságok tevékenységének ellenőrzési módszereit, szeptember 30- án a tanácsok szervezeti és működési szabályzatainak módosítására kidolgozott javaslatokat vitatjuk meg. December 16-án pedig a közös tanácsú községekben a' hatósági szolgáltatások ellátására dolgozunk ki javaslatokat, valamint a jövő évi munkaterv összeállítása lesz napirenden. Annak ellenére, hogy mindig van és lesz is úi feladatunk, sínen vagyunk, túljutottunk a kezdeti nehézségeken. Nálunk ez a módszer bevált, szívesen beszélnénk meg, adnánk át tanasztalatainkat m's járási hivataloknak is. Látó János FEBR.18- MÁRC.1-ig 30' ÁRENGEDMÉNY DIVATOS NŐI, FÉRFI- ÉS GYERMEKCSIZMÁK, BUNDACIPŐK KAPHATÓK A SZENTENDREI CIPŐBOLTBAN: MARX TÉR 14. Néhány cikk az áruválasztékból: Férfi bundacipő Férficsizma Bundacipő gyermekeknek, 23—26-os méretű Száras fiúcipő, 35—38-as méretű 616 Ft helyett 369,60 Ft 574 Ft helyet! 344,40 Ft 135 Ft helyett 94,50 Ft 340 Ft helyett 238,- Ft Az 1971-ben megalkotott tanácstörvény adta meg a tulajdonképpeni alapját és kereteit annak a folyamatnak, amely a tanácsi munka korszerűsítését célozza. Pártunk XI. kongresszusának határozata így fogalmaz; „Egyszerűsíteni és gyorsítani kell az ügyintézést, növelni a köz- szolgálat kulturáltságát. AZ államigazgatási szervek szüntessék meg, hogy munkájuk helyenként tapasztalható bürokratizmusa, nehézsége rontsa az állampolgárokkal való kapcsolatot.. Munkaterv A ráckevei járási hivatalban Kátay Incéné dr. elnök- helyettes mondja; — öt éve, 1975-től dolgo- z<im az apparátusban. Bár az ügyvitel, az ügyintézés egyszerűsítésének gondolata korábban is felvetődött, 1978- tól foglalkozunk vele intenzíven. Az államigazgatási munka túlságosan is szerteágazó, ezért vált elsősorban szükségessé centralizálás a, mindenki munkájának egyszerűbbé és gazdaságosabbá tétele. — Hogyan fogtak hozzá? — Először is összeállítót-' tunk egy feladattervet, majd
