Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-16 / 39. szám
^Mdan 198<*. FEBRUÁR 1«., SZOMBAT Nyúllak — ufazófáskáwa! Nagyüzemi kisárutermelés Speciális lechffB&ié^iái cSaUgaxnak ki Bizonyára meglepődnénk, ha uzsonnatáskás, utazó nyulak- kal találkoznánk valahol az 51-es számú műúton. Pedig a látvány meglehetősen köznapi: a feladó, a dunavarsányi Petőfi Tsz, a szóban forgó valamennyi tapsifüleshez mellékeli az egy heti élelmet, az eredeti, már megszokott tápot, hogy a kiadott anyaállatokat .ne érje gasztronómiai megrázkódtatás új környezetükben. Helytelen lenne ezek után a nyulakat irigyelni, a módszer ennél fontosabb következtetések levonására ad alkalmat. Az elemózsiás tasa- kokkal kocsizó apróállatok a nagyüzem és a kiegészítő gazdaságok jelenlegi kapcsolatát, a nagyfokú gondosságot minősítik. Azét a termelőszövetkezetét dicsérik, amelynek — jó néhány Pest megyei tsz-szel együtt — úttörő szerepe yolt a sajátosan magyar mezőgazda- sági kistermelés szerkezetének kialakításában. (Arról, hogy a dunavarsányi tsz nélkül akár egy hétig sem lenne képes a sok-sok kisgazda eredményesen állatot hizlalni, később még szót ejtünk.) Jól művelt kincsesbánya A valaha csak rozsot termelő gazdaságban minden eddigi rekord megdőlt. Tavaly 5 ezer tonna húst értékesítettek, majd 70 százalékkal többet, mint annak előtte egy évvel. A termék kétharmada nyúl, mely főleg az integrált háztájikból származik. Csupán e számok is meggyőzhetnek bennünket arról, milyen kincsesbányát jelentenek a népgazdaság számára az elhagyott istállók, csűrök, kamrák, ahonnan valóságos húsáradat indult meg. — Miként érték el ezt a kimagasló teljesítményt — kérdeztük Selmeczi Lajos termeltetési és háztáji főágazatveze- tőt a napokban. — A kedvcsináláshoz sok mindenre szükség van. Mindenekelőtt jól hízó fajtákra, állandó minőségű eleségre, olcsó berendezésekre. Mindezt adja a Petőfi Tsz. Sok energiánkba került, míg zökkenőmentessé tettük az átvételt. Ma már nem okoz bosszúságot egy-egy fel- vásárlási nap az érintetteknek. Tenyésztés fiaskóval? — Kétségtelen, ilyen feltételek mellett — emelték a termelői árakat is — érdemes nyulakat tartani. Népes tábor foglalkozik a kisállatok hizlalásával. A külpiacbn azonban a mostaninál nagyobb mennyiségű áru is eladható lenne. Növelhető-e számottevően a nyúltenyésztés? — Igen, s ennek egyik leggazdaságosabb módja, ha a már meglevő partnereink válTlfclll Mi I Több mint két és lél ezer szövetkezeti tag foglalt helyet a budapesti Sportcsarnokban, hogy meghallgassa és megvitassa a tsz tevékenységét ismertető beszámolókat és döntsön az idei tervekről. lalkoznak nagyobb számú állat tartására, ök azonban a későbbiekben sem tudnak napi két óránál többet foglalkozni otthoni teendőikkel. Nem marad más hátra, mint korszerűbb, de kis költséggel előállítható berendezésekkel ellátni őket. Már tervezzük az új, praktikusabb itatókat, önetetőket. A sorozatgyártás hamarosan megindul — világosít föl Farkas Pál helyettes ágazatvezető. — Ami sikerült a háztájiban, hogy szinte beruházás, milliókat felemésztő építkezések nélkül temérdek állatot hizlaltak föl, miért lenne lehetetlen a közös gazdaságokban? — Az elmúlt időszakban Jó néhány termelőszövetkezet tett ilyesfajta kísérletet. A próbálkozás elegendő tapasztalat híján kudarccal végződött. Nem csoda, ha a fiaskó kedvüket szegte. Ezen akarunk most változtatni. A tervező és fejlesztő részleg speciális technológia kidolgozására vállalkozott. A termékbővítést alaposan megfontoló gazdaságok számára a későbbiekben kész terveket adnak át. Bizonyosságot kaptak — Kedvezőtlen hírek érkeznek az utóbbi hónapokban a háztáji sertéstartást integráló üzemektől. Hallottunk olyan szövetkezetről is, ahol 20 százalékkal csökken a sertéssel foglalkozók száma. A kistermelők többnyire a költségek aránytalan növekedésére panaszkodnak. — Valóban érezhető egyfajta elbizonytalanodás, a várható nyereségcsökkenés miatt. A dunavarsányi Petőfi. Tsz-ben azonban szerencsére más a helyzet. Az eddig megkötött szerződések a tavalyi megálla. podásokhoz hasonló hústermelést c-Tantálnak. De ezzel a volumennel nem elégedhetünk meg. 1980-ban húsz vagonnal több, összesen száz vagon sertést akarunk értékesíteni. — Talán pénzük ellenségei errefelé az emberek? — Azt hiszem a taksonyiak, a dunaharasztiak inkább szorgalmukról híresek. A szabad ideje egy részét feláldozó, falun élő munkás vagy éppen szövetkezeti tag, aki ráadásul a pénzét is kockáztatja, bizonyosságot akar, kifizetődő-e hízókat tartani. A nagyüzem arra is való, hogy biztos hátteret teremtsen és erősítse a kisgazdák bizalmát. Elmondja, lesz-e elegendő szalma, jóféle süldő, még több boltban árulnak majd takarmányt. Vagyis: nagyobb propagandát fejt ki, hogy a velük kapcsolatban levők eligazodjanak a bonyolult gazdasági feltételek között — véli Selmeczi Lajos. A milliárdos dunavarsányi Petőfi Tsz már eddig is sokat tett ezért, így a termelési kedv a régi. Talán nem hiú remény azt hinni, a 3,9 millió dolláros devizabevétel, amely egy nagy- vállalat esetében sem számít kis teljesítménynek, az idén sem marad el. S ha több lesz... Nos, ez elsősorban a dunavarsányiakon múlik. Valkó Béla Hangul adni a becsiSlefes munkának Beszéljünk a munkafegyelemről A HÉV kér epe star csal, Zsófia ligeti megállójával szemben levő oldalon fékez a szippantókocsi. Feltűnő, hogy vonszolja maga után a több méter hosszú, vastag kábelt. Gondolom, használ neki — mármint a kábelnek. A vezetőfüléből emberek kászálódnak le. Komótosan látnak munkához. A kerítés drótját felemelve bedugják a csövet a kertbe, majd rágyújtanak. A fiatalabbik, mint a bűvész kalapjából a nyuszit, akként varázsolja elő vastag pufajkájából a literes üveget. A világosság felé tartja — jó félig van. ■ Meghúzzák. Majd az egyikük hangja belesüvölt a levegőbe: maga meg mit bámul? Körülnézek, sehol senki. Nekem szóltak. Nézem, mit csinálnak — találom meg végre a hangomat. Láthatja, dolgozunk — dobják felém a következő mondatot. Azt látom feleselek. Komótosan leülnek a kerítés betonlábra. Pusmognak, majd emeltebb hangon újabb mondatot szánnak nekem: Nézhet, szerencsére akkora a latyak, hogy a rendszámot sem tudja leolvasni. Csak. ha lepucolja.,. Mi tagadás, jobbnak láttam a várakozás idejét sétálással agyonütni. S közben aizon elmélkedni, milyen is a mi munkafegyelmünk? Tudom, tudjuk, az utóbbi nyolc hónapban másról sem beszéltünk, beszélünk, csak a munkafegyelemről. S az nem lehet véletlen, hogy munkásgyűléseken, beszámoló' taggyűléseken, a kongresszusi irányelvek vitájában egyik fő kérdés a munkafegyelem. Beszélünk, csak ritkán cselekszünk! S hogy mi akadályoz meg bennünket a cselekvésben? Jártambankeltemben megkockáztattam erre a kérdésre is választ kapni. Miért engem szúrt ki? — Hagyjon békéül Ha meghallom ezt a szót, munkafegyelem, máris égnek áll a hajam. Mert mindenki, minden értekezleten erről szónokol. Csak éppen semmit sem tesz a fegyelemért. Mutasson nekem egyet is, aki fegyelmit, mondjuk, egy évre szóló prémiumelvonást kapott azért, mert lóg, sétálgat az üzemrészek között. Ilyen esetről elvétve hallani, nemhogy nálunk előfordulna, F. A. szerszámlakatos ezzel a néhány mondottal le is zárta a témát. Konkrétumokat meg egyáltalán nem volt hajlandó mondani. — Így is sokat járt a szám, nem szeretném, ha holnap az egész üzem engem leckéztetne vagy kiközösítene... Ennyit év után nem lenne könnyű megszokni egy új munkahelyet, R. L. amikor meghallotta, hogy kérdezni akarok tőle valamit, készségesen leállította a targoncát. — Ismerek én mindenkit, szívesen útbaigazítom. — De mikor kiderült, nem tévedtem el, a véleményére vagyok kíváncsi, a munkafegyelemről, egyszeriben eltűnt az arcáról a barátságos mosoly. — Miért pont engem szúrt ki? Bemegy az irodaházba, ott olyan szépen tudnak beszélni a munkafegyelemrőll Azok, akik munkaidő alatt „kiszaladnak" ezt-azt elintézni, bevásárolni. Próbálnék csak én kint lófrálni. Lenne hadd el hadd. Mindjárt kiderülne, azért áll valamelyik gép, ember, mert Helyrebillent a tsz mérlege FegBesxiés beruházás néikiii Hogy a szükség jó tanácsadó, s hogy a nehezebb feltételek között óhatatlanul megszületnek az ésszerű gazdálkodást szolgáló megoldások, bizonyítja az érdi Bentavölgye Tsz esete. Korántsem látványos, különleges dologról van szó, egyszerűen arról, hogy egy ősrégi, jól bevált módszert házasítottak modern technológiai körülményekkel. A tehenészeti telepen visszatértek a szabadtartásra, mélyalmos rendszert alakítottak ki, pro- filaktóriumot létesítettek, mégpedig beruházás nélkül, kevés költséggel. Miért hasznos ez? Elsősorban a nagy mennyiségű szerRendszerben, eredményesebben Külföldön is versenyképesek A nagykovácsi Rozmaring i tulajdonképpen a kis terme- | lőszövetkezetek közé tartozik, í hiszen még a helybeli Vörös i Hajnal Tsz-szel 1977-ben kö- ] tött házassága után sem nőtt | területe 860 hektárnál na- I gyobbra. A mésetek azonban , esetenként megtévesztőek lehetnek, hiszen a gazdaság termékszerkezete, a termelés volumene dönti el a tulajdonképpeni nagyságrendet. Ebből a szempontból vizsgálva a dísznövénytermesztéssel foglalkozó tsz a megye fontos mezőgazdasági üzemei közé tartozik. Tevékenységére egyenletes és kiegyensúlyozott fejlődés a jellemző. Így volt ez tavaly is. A tegnapi zárszámadási beszámolóból kiderült: ismét sikeres évet hagytak maguk mögött a nagykovácsiak. A három évvel ezelőtt kitűzött célokat elérték; hosszú távú fejlesztéseik megalapozása sikerült. A tsz beruházásaival, felújításaival, munkaszervezési és termékszerkezet-változtatási intézkedéseivel felkészült arra, hogy versenyképes maradjon mind a hazai, mind a külföldi piacon. Továbbra is a dísznövény termesztés áll a gazdálkodásuk középpontjában, s főként szaporító anyagot küldenek külföldre, míg a vágott virág elsősorban a hazai üzletekbe kerül. A Rozmaring Tsz életében az üvegházi kertészet mellett egyre jelentősebb szerepet kap a szántóföldi növénytermesztés és a gyümölcs. A fejlődést elősegítendő már korábban csatlakoztak a törökbálinti csonthéjas gyümölcsök termelési rendszeréhez. Részben ennek köszönhető, hogy 50 hektáros körtésüket szakszerűbben ápolják, gondosabb a tápanyag-visszapótlás és a talajművelés is. A mezőgazdaság eredményessége azonban mindinkább az értékesítéstől, a feldolgozástól függ. Ezért fontos, hogy 17 más termelő- szövetkezettel együtt részeseivé váltak a Budafruct gyümölcsfeldolgozó és értékesítő gazdasági társulásnak. Így bizton remélhetik, hogy nemcsak a meglevő telepítések termését, de az idén elültetett, mintegy 64 hektárnyi szilvát és meggyet jó áron és biztonságosan eladják majd. Ha a beruházásokhoz a korábbinál kevesebb anyagi támogatást is kapnak, a nagykovácsiak mégsem mondanak le az új létesítményekről. Elképzeléseik között szerepel egy savanyítóüzem építése, mellyel a házias ízek kínálatát növelik majd. A budai hegyek festői környezetében tevékenykedő tsz- nek, más gazdaságokhoz hasonlóan, több figyelmet kell fordítania a gazdaságosságra, átgondolt, fegyelmezettebb munkára van szükség. vés trágya miatt. Számításaik szerint évente 400 hektárnyi terület olcsó, hatékony tápanyagát adják az állatok, tehát csökkenthetik a műtrágyák felhasználását. Természetesen minden módszer eredményességét a gyakorlatnak kell igazolnia. Nos, az adatok szerint a szabadtartás bevezetése után 9—10 százalékkal növekedett a tejtermelés. A tehenészeti telep pénz- és energiatakarékos rekonstrukciója csak egy példa a sok közül. A Bentavölgye Tsz tegnapi zárszámadó közgyűlésén még sok, követésre érdemes intézkedésről hallottunk. A háztájira alapozva Elképzeléseik szerint a múlt évi 16 ezerrel szemben 1980- ban már 25 ezer sertést vágnak le, majd dolgoznak fel megyeszerte ismert vágóhidju- kon. Idén 15 vagon tőkehúst és 150 vagon hentesárut szállítanak megrendelőiknek. A vágóhíd bővítését saját pénzből, olcsón valósítják meg: egy régi, még jó állapotban levő magtárt alakítanak át Ebben az épületben vágnak, majd hűtőkocsikon szállítják a húst feldolgozásra, A munkálatok megkezdődtek, s tavasszal már teljes kapacitással termel a kibővített telep. A nyersanyagot, vagyis a hízott sertést, a környékbeli állattartók adják: az érdi szövetkezetben bátran alapoznak a háztájira, kihasználva a sertéstartás tradícióit, a kistermelők vállalkozó kedvét, kölcsönös érdekeltséget teremtve a közös gazdaság és a tagság között. Tavaly a háztájikból 43 millió forint értékű termék származott, kétszerese az előző esztendőben felvásárlásra került mennyiségnek. Cseppet sem félnek attól, hogy a húsüzem termékei nem találnak Diacot. Fővárosi, érdi és százhalombattai üzleteikben keresett, kapós áru a lángolt kolbász, a hurka és más hentesáru. No meg elfogy a hús saját fenntartású kisvendéglőikben, Törökbálinton, Budaörsön, Érden is. Segít a melléküzem Jövedelmező üzlet tehát a sertésvágás. Azokban az években, amikor a növénytermesztési ágazat esetleg gyengén produkál, a húsüzem nyeresége javítja a zárszámadási mérleget. így történt most is. A 800 hektáron termesztett kukorica és a 600 hektáron vetett búza az időjárás okozta nehézségek miatt kevés termést adott, s 100 hektárnyi őszibarack-ültetvényükön is jóval kevesebb gyümölcsöt takarítottak be a tervezettnél. Az alacsony átlaghozamok miatt 3 millió forinttal kevesebbet fizetett a növénytermesztési ágazat. A szarvasmarha-tartás sem hozta a várt nyereséget, jóllehet nem lett veszteséges, de elestek egy-Kétmil- liótól. Hogy kiegyensúlyozottabb, stabil alapokon állhat a szövetkezet, és a tagok is megtalálják a számításukat — az 1979. évi átlagjövedelem 45 ezer forint volt — az eredményes ipari melléküzemági tevékenységnek köszönhető. Idén tovább bővítik a kisegítő üzemek körét, főleg köny- nyűipari bérmunkákat vállalnak. Racionálisabban A zárszámadó közgyűlés a takarékosabb, racionálisabb, a meglevő szellemi-anyagi forrásokat'jobban kiaknázó gazdálkodást jelölte meg fő feladatként. Szó esett a szigorúbb, feszítettebb feltételekkel járó nehézségekről is, de bizakodnak: fegyelmezett, szervezett munkával, komoly technikai-műszaki bázisunk birtokában megvalósíthatók az idei tervek is. K. M. nincs alapanyag. Csak a magam dolgával törődöm. Hogy ki, miért, milyen címen járkál, nem ellenőrzőm. Tudom. Mondjam azt, hogy a szakszervezetisek csak munkaidő alatt képesek a társadalmi megbízatásuknak eleget ten- ni?... _ 0. Tisztség nem kimentés! Sokan, sokszor nem mérik fel, hogy a szakszervezeti megbízatás, a pártmunka címén, ürügyén való távolmaradást meiinyire számontart- ják az emberek. Nem szólalnak ugyan fel emiatt munkásgyűlésen, termelési tanácskozáson. Nem. Csak pusmognak. S ez még rosszabb annál, mintha plénumon tennék szóvá: a párt- és a szakszervezeti megbízatás senkit sem ment fel napi munkája alól. Mint ahogy nem is menlevél a közösség által egy-egy emberre ruházott tisztség. Hogy hogyan vélekedik erről H. A. alapszervezeti titkár? — Munkás, szakmunkás vagyok. Tudom, tapasztalatból, mennyire megfigyelik a többiek, merre járnak, mit csinálnak az általuk megválasztott tisztségviselők. Való igaz, nem szólnak, csak pusmognak. S ez a legrosszabb. Igyekszem is a pártmunkámnak, titkári megbízatásomnak a műszak letelte Után eleget tenni. S idegenkedem attól a megoldástól: a nyolc órából kedvezményt kapjak pártmunka címén. S bérkiegészítést erre az időre. Tudom, álszeméremnek hat, s mégis: ezért a bérkiegészítésért én nem dolgoztam meg... A karbantartók azt állítják, az ön lógásai miatt döntött úgy a gyár vezetése: a tmk-s munkákra is normát határoznak meg. Igaz ez? — Valakire csak rá kell kenni ezt a kellemetlenséget. Mert a norma bevezetése nálunk egyszerűen kellemetlen. Lógtam s lógok, mert ha nincs kéznél az alkatrész, csak utána kell mennem. Az meg nem igaz, hogy aludni, zsugázni szoktam műszak alatt. Na és, ha normát szabtak a tmk- ra? Különösebb baleset nem ér. Ha keveset keresek, tovább- állok — bizonygatja D. J. — Fegyelmezzenek mást! Vélemények a munkafegyelemről. Magát a fogalmat ma már úgy kezeljük, mintha varázspálca lenne. Egycsapásra mindent megold? Aligha, ha csak a szót csűrjük, csavarjuk, emlegetjük, s a tettekkel, a konkrét intézkedésekkel adósak maradunk. Tetteket, konkrét intézkedéseket követeltek a kommunisták a beszámoló taggyűléseken, a kongresszusi elvek vitájában. S nem is véletlenül. Ami kényelmetlen Szerintem csoport- vagy művezetőnek, túl a beosztáson azzal a kényelmetlen, kellemetlen feladattal is szembe kell már végre néznie: a fegyelem megszegőit, a lazító- kat, lógósokat itt az ideje sa- rokbaszorítani. Az eszközök ehhez adottak. Hogy is mondta F. A. szerszámlakatos? A fegyelmit, a meghatározott időre szóló prémiumelvonást alkalmazni szükséges. Nem holnap, hanem már ma. Nem kevesebbért, minthogy a becsületes, a tisztességes munka fogalmát senki ne csorbíthassa. önkéntelenül is felvetődik a kérdés: nem lenne rangja a becsületes, a tisztességes, a szorgalmas munkának? Van, csak ezt a rangot a lógósok, az ügyeskedők igyekeznek lealacsonyítani. Ilyen jelzőkkel: túlbuzgóság, törte- tés. E kórus hangja sokkal nagyobb annál, mint ahányan vannak. S mégis meghatározzák egy-egy üzem, munkahely légkörét, hangulatát. Ha nem is népszerű feladat, ellenük kell fellépni, s vállalni a rendcsinálással, a fegyelmezéssel járó összes kellemetlenséget. Vezérigazgatótól a csoportvezetőig mindenkinek! Varga Edit
