Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-16 / 39. szám

*mi<w 1980. FEBRUÁR 16., SZOMBAT Társadalmi tudat Mit kell — nem előírásból, hanem mert az élet kívánja, tehát úgy Is mondhatnánk: mit jó — tudni az állampol­gárnak? Állampolgári tudnivalók Ezeket foglalja magában a Közgazdasági és Jogi Könyv­kiadónál dr. Ádám Antal szer­kesztésében megjelent Állam­polgári alapismereteit című könyv. Szerzői — dr. Ádám Antal, dr. Névai László,' dr. Schmidt Péter, dr. Szentist- ványi Gyuláné, dr. Szíjártó Károly, dr. Varga József és dr. Varga-Sabján László — ti­zenkét fejezetben képet adnak sok mindenről. Sorra veszik társadalmi szervezeteinket, az MSZMP-től a lakóbizottsá­gokig és egyesületekig, leírva ezek jellemzőit, szerepüket, felépítésüket. Ismertetik a köz­vetlen demokrácia formáit, fó­rumait és eszközeit, a népkép­viseleti szervek választását, az országgyűlés és az Elnöki Ta­nács rendeltetését, jellegét, jogkörét, a Minisztertanács és tagjai megválasztását, felelős­séget és feladatkörét. A taná­csokat bemutatják mint nép­képviseleti-önkormányzati, s mint államigazgatási szerve­ket, részletezve a választásuk­tól a beszámolásukig a teen­dőiket, felépítésüket Azután megismertet a könyv az igazságszolgáltatás alkot­mányi alapelveivel, feladatai­val. és szerveivel. A magyar bírósági szervezet fejlődéséről és mai rendszeréről, a bírósá­gok fajtáiról és ezek hatás­köréről, a közjegyzőről és a végrehajtóról, az ügyvédek és a jogtanácsosok munkájáról ad képet. Hasonlóképpen is­merteti az ügyészség szerveze­tét, feladatát, tevékenységét a nyomozás törvényessége fe­letti felügyelettől a jogorvos­latokig. A rendőrségnek a köz. rend, a közlekedés rendje vé­delmében betöltött szerepéről és az igazgatásrendészetről kapunk képet. S röviden vá­zolja a kötet a honvédelem­mel, az állami, népi ellenőr­zéssel kapcsolatos tudnivaló­kat is. Struktúra — funkció Murányi Mihály könyvét — a Kossuth Könyvkiadó jelen­tette meg A társadalmi tudat. Struktúra — funkció címmel. Ha az előbbi könyv gyakorla­tiasan szolgálja a társadalmi tudatformálást, emez elméleti tisztánlátáshoz segít. Ez a hit és a tudás viszo­nya. őket sokszor mereven szembeállítják, mint egymást kizáró jelenségeket, máskor meg egybemossák — mondja a szerző. Vagyis a hitnek is megvan, megvolt a maga sze­repe és nem kizárólag negatív. Nem egyértelmű, hanem kü­lönböző tényezők komplexu­ma. Sokféle hitszerű megnyil. vánulás van. Ilyen az előíté­let is, a babona, a vakhit is, a vallásos hit is, a haladó tö­rekvések, mozgalmak, eszmék küldetéstudata, a társadalom, a világ meg jobbítására irá­nyuló tevékenységük szüksé­ges, helyes és célt érő voltá­ról alkotott meggyőződése is. Noha a meggyőződés és a hit jól elválasztható: az első tudatunktól függetlenül fenn­álló valószínűség megvalósítá­sára serkent, míg a második „csak” egy kicsit nyúl tovább: a valószínűség fennállását képzeli el... Tehát illúzió (is) van benne. De a történe­lem folyamán többször volt olyan helyzet is, amikor még nem a tisztábban látó meggyő­ződés, hanem a hit lehetett az igazságos küzdelem hajtóereje. Németh Ferenc Lenni és enni Lenni csak valahol lehet: az utcán, a munkahelyen, az iskolában, a moziban, a meccsen, kiránduláson és — félbehagyva a hosszú sort — nem utolsósorban otthon. Lenni az ember számára lak­ni is. krumpliból vagy vele? S va­jon milyen lehet az újburgo­nya mézzel vagy a túróval töltött burgonyakosár? Meg kell próbálni! * N. F. ,3omlott, selejtes, keserű, savanyú lisztet kapunk a bolt­ban. Fekete, ragacsos, korpás, dercés kenyere van a község­nek. Krumpli hónapok óta nincs. Kávé a mesék világába tartozik, hús, disznózsír nincs. Ikladról hoznak vizezett te­jet.” A Gödöllő és Vidéke 1917. április 22-i számában jellemzi így a háború alatti közellátás helyzetét, egyszersmind az emberek hangulatára, kiáb­rándultságára, békevágyára is utal. Kollektív munkával Hogy mi történt az ország­ban a következő években, tud­juk. Hogy milyen események követték egymást Gödöllőn és környékén az őszirózsás forra­dalom, majd a Tanácskoztál'­Az értelem útján Az öntudat ébresztése. Ez a címe Katona Ferenc a Gondo­lat Könyvkiadónál megjelent kötetének, amelyben a szerző áttekinti a csecsemő fejlődé­sét. Nem könnyű olvasmány, de megéri elővenni az idegen szavak szótárát, a lexikont önmagunkról tudhatunk meg többet s gyermekünkről. A legkomplikáltabb szerke­zetű és működésű anyag az élőlény. Élettanának, lélekta­nának kutatói keresik a vá­laszt, a miérteket, a hogyano­kat: Mi a kapcsolat a csecsemő agya és magatartásfejlődése között? Hogyan válik a szaka­szosan alvó csecsemőből fo­lyamatosan alvó és hosszan ébrenlevő lény. Miképpen ala­kul ki az elemi figyelemből, tájékozódásból a tanulás. Hon­nan ered az értelem, a beszéd, az alkotó kézműködés az em­ber egyéni fejlődése során? Ilyen és ehhez hasonló kérdé­sekre keresi a könyv a vá­laszt — írja Katona Ferenc a bevezető fejezetben. S kétségtelenül tudományos feleletet ad a továbbiakban. A törzsfejlődés, az egyedfejlődés összefüggései, a környezet és az öröklődés kimutatható ha­tást gyakorolnak az öntudat ébredésére. ’ Megváltozott a tudomány né­zete a csecsemőről. Az elmúlt tíz év vizsgálódásai, az agy elektromos működésének meg­ismerése, az egyes élettani je­lenségek objektív mérése nyo­mán ma már tudják — s vallja a szerző —, hogy az újszülött és a fiatal csecsemő nemcsak passzív lény, hanem kezdeményező, alkalmazkodó s feltűnő gyorsasággal fejlődő emberke. Csak egyetlen adatot a könyvből: az újszülött agyának súlya mindössze egy- harmada a felnőttének, de egy év múltán már kétharmada... A csaknem 350 oldalas kö­tet 16 fejezetében szó esik a csecsemőmegfigyelési módsze­rekről, az agy fejlődéséről és átalakulásáról, a magzat ma­gatartásáról, az éberség és alvás kialakulásáról, a moz­gásfejlődés idegrendszeri hát­teréről, főbb állomásairól, a látás, a kézügyesség, a járás kialakulásáról, a hangadásról, a beszédről, s arról, miként jut el az értelemig a kis élő­lény. V. G. P. saság alatt, arról egy vékony kötet, a gödöllői városi párt- bizottság és városi tanács munkásmozgalmi emlékbi­zottsága által kiadott Munkás- mozgalmi almanach ad részle­tes, átfogó képet. A négy szer­ző: Csiba József, Fábri Mi­hály, Heltai Miklós és Heltai Miklós Gábor arra törekedett, hogy felderítse a város „mun­kásmozgalmának lehetőleg tel­jes történetét, az abban sze­replő vezetők életútját, számon tartsa az élő tanúkat, s gon­doskodjon arról, hogy gazdag életútjuk történelmi tapaszta­latai, értékes emlékei ne men­jenek veszendőbe”. A közös­ségnek szánják hát a művet, amely mögött szintén közössé­gi munka rejlik. A kötet ugyanis a városi pártbizottság mellett Öt évvel ezelőtt meg­alakult Munkásmozgalmi Em­lékbizottság ötéves működését reprezentálja. De ezen túl is kollektív tevékenységről van szó: a Helytörténeti Gyűjte­mény a veteránok visszaemlé­kezéseit, a fotóanyagot bocsá­totta rendelkezésre; segítsé­get nyújtott a mű megírásá­hoz a Flazafias Népfront gö­döllői krónikaíró bizottsága, a Török Ignác Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola honismereti szakköre — és so­rolhatnánk tovább az adat­közlőket. Stromfeld és Karikás Az őszirózsás forradalom után — írja közös tanulmá­nyában Fábri Mihály és Hel­tai Miklós Gábor — a járás­ban megalakult a tanács. En­nek működése országosan egyedülálló. Az első járási szintű népképviseleti szerv, amely a proletárdiktatúra ta­nácsaira jellemző szervezeti sajátosságok alapján műkö­dött. A Gödöllői Járási Direk­tórium már az ezen szerveze­tekről alkotott rendelet előtt létezett; a helyi munkásta­nács pedig megalakulása után azonnal jelentős szociális, gazdasági és művelődéspoliti­kai intézkedéseket hozott. Amikor pedig elhangzott a fegyverbe szólító, a munkás­hatalom megvédésére buzdító felhívás, a gödöllőiek, mátyás­földiek, isaszegiek is tömege­sen jelentkeztek a Vörös Had­seregbe. A Tanácsköztársaság csa­patainak az intervenciós had­seregek ellen vívott védelmi háborújáról, az április 26-án Gödöllőre költözött főhadiszál­lás eseményeiről Heltai Miklós számol be. Az írás túlnő egy időrendi krónika keretein, megrajzolja a Ludovika hall­gatójaként indult, a kommu­nizmus eszméiig eljutó Strom­feld Aurél emberi és hadvezé­rt portréját. A szerző másik dolgozata Karikás Frigyes életútját mu­tatja be az erdélyi gyermek­évektől kezdve egészen a moszkvai emigrációban, már tapasztalt munkásmozgalmi harcosként és egyre jelentő­sebb íróként töltött évekig. Az ő munkássága is kötődik a gö­döllői járáshoz: Angyalföld és Kispest után Pécelen ismertet­te a Kommunisták Magyaror­szági Pártja programját, 1919. január 10-én megalakította az ottani pártszervezetet. Tovább kutatnak A két írás a rendelkezésre álló levéltári anyagra támasz­kodva nemcsak Stromfeld és Karikás tevékenységének tör­ténelmi jelentőségét méltatja, értőn mutatja be a forradal­már embert is. Erre töreked­nek azok a kisebb terjedelmű életrajzok, amelyek a függe­lékben kaptak helyet (s ame­lyek közül nem egyet éppen a Pest megyei Hírlap gödöllői különkiadásában közölt elő­ször Csiba József). Ezek olyan hősökről szólnak, akik nem váltak kimagasló személyisé­gekké, önfeláldozó munkájuk nélkül azonban nehezen kép­zelhetjük el a forradalmat. Knapp József, Czeczulics Já­nos ... és a többiek, akikre már alig emlékezünk. Az 6 sorsukat tovább kutatja a munkásmozgalmi emlékbizott­ság. P. Sz. E. Szövetkezeti írások Erdei Ferenc összegyűjtött müveinek újabb két kötete A célszerű otthon Evvel a címmel jelent meg egy érdekes kötet a Minerva .Családi Könyvek sorában: A célszerű otthon. Anyagát a Lakáskultúra című folyóirat­ban 1973—1977-ben megjelent írásokból és képekből, ábrák­ból válogatták. A kötet beve­zetőben a célszerű, gazdaságos és esztétikus lakás kialakítá­sához szükséges alapfogalma­kat, alapismereteket vázolja: a tér jelentőségét s viszonyait, a színek szerepét, a tónusokat és az anyagokat, a fal, a pad­ló és a mennyezetfelületeket, az irántuk támasztandó fő követelményeket foglalja ösz- sze, már ilyen általános meg­közelítésben is illusztrációk­kal segítve az elmorv lottak megértését. S aztán jön a gyakorlatias tanácsok, lakbe­rendezési példák hosszú sora lakástérképekkel, lakberende­zési vázlatokkal. Külön fejezet szól a családi házról az építést megelőző felkészülés teendőiről és szem­pontjairól az ajánlott tervekig és azok különböző megoldási lehetőségeiig. Ötszáz recept A Minerva egy másik köny­ve, amelynek a címe: 500 re­cept burgonyával. Mészáros Ottóné Szemes Judit fordította e recepteket oroszból, s egy alma-atai tu­dományos kísérleti intézet ku­tatói gyűjtötték-állították össze őket. Az intézet fő ku­tatási területe a burgonya­fajták és termesztésük — s mint látszik, nem kevésbé ér­dekli a tudósokat e termény felhasználása. Szinte látom, milyen szakértelemmel és gusztussal próbálták ki is a recepteket! * Ki gondolta volna, hogy ennyiféle étel készíthető a AHOGYAN az idő ha. LAD, úgy bizonyosodunk meg arról, hogy Erdei Ferenc a magyar szövetkezeti mozga­lom kimagasló egyénisége, aki­nek írásai ma is frissen hat­nak, és útmutatásul szolgál­nak a szövetkezeti mezőgaz­daság jobb megértéséhez. Er­dei egész életét erre tette fel. Már a makói szülői házban elkötelezte magát a szövetke­zeti eszme mellett. Az Akadémiai Kiadónál most jelent meg összegyűjtött műveinek két kötete, Szövet­kezeti írások címmel. A könyv négy nagy téma­körre tagolódik. Az első kö­tet elején közölt írások a szö­vetkezés történetét dolgozzák fel, majd a mezőgazdasági termelőszövetkezetek társadal­mi-gazdasági jellegéről szóló munkák következnek; három publikáció foglalkozik a ház­táji gazdaságok összetett problémáival, s most ismer­kedhet meg az olvasó először az 1967. évi szövetkezeti és földtörvény-javaslatok or­szággyűlési vitájában elhang­zott felszólalások teljes szö­vegével, valamint a Lenin és a magyar termelőszövetkezeti mozgalom című írással, amely már csak a szerző halála után jelent meg nyomtatásban. A Szövetkezeti írások má­sodik kötete a szocialista me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek mint korszerű válla­latok témakörben ad eligazí­tást és hasznos útmutatást, tesz elvi jelentőségű megálla­pításokat. Ugyancsak ide ke­rültek az üzemi és munka­szervezet, a munkadíjazás és jövedelemelosztás, valamint a szövetkezeti differenciáltság problémájával és a szövetke­zetek demokratizmusának és állami irányításának kérdé­seivel foglalkozó írások. Ez a rész először publikál két kéziratos tanulmányt, amely a szövetkezeti szövetségek jel­legéről és problémáiról az MSZMP gazdaságpolitikai osztályának részére 1967 őszén készült. A kötet Erdei Ferenc szövetkezeti kutatómunkájá­nak nem sokkal halála előtt készített programjával zárul. ÁTFOGÓ MÜVÉT bajos volna egy írásban értékelni, hiszen amint a címszavakból kiderül, olyan sokoldalúan foglalkozik a magyar szövet­kezeti mozgalom elvi, gyakor­lati kérdéseivel, hogy csak ezek ismertetése oldalakat töltene meg. A Szövetkezeti írások sem egyedüli mű, kap­csolódik az összegyűjtött mű­vek többi kötetéhez, elsősor­ban az Agrárgazdasági tanul­mányok három kötetéhez, a Mezőgazdaság és szövetkezet, valamint a Város és Vidéke című művekhez. Már ebből is látszik, hogy itt olyan kö­tetekkel van dolgunk, ame­lyeket csak az egész életmű­be helyezve értékelhetünk igazán, s amely bizonyítja Erdei Ferenc kimagaslóan nagy tudósi-politikusi, köz- gazdászi képességét, azt a különleges elhivatottságot, amely egész életében eltöltötte a parasztság, a falu, a szö­vetkezeti eszme iránt. Népben-nemzetben gondol­kodott. Mentes volt minden­féle provincializmustól, osz­tálykorlátoktól, valóban leni­ni módon, tudósi-politikusi fe­lelősséggel vizsgálta az általa felvetett kérdéseket. Korunk legfontosabb problémáira ke­reste a választ. Már nagyon fiatalon megtanulta, hogy a hagymakertészek csak úgy boldogulhatnak, ha összefog­nak, ha szövetkeznek. De hogy milyen legyen ez az összefo­gás, miként induljanak el. hogy ne álszövetkezet legyen közösségük, ahhoz meg kel­lett ismernie a világ szövet­kezeti mozgalmát. Minden ide vonatkozó művet elolva­sott és Nyugat-Európában gyakorlatban tanulmányozta a szövetkezeti mozgalmakat. Megismerkedett Lenin taní­tásaival, s ezt magáévá té­ve, mindig annak szellemé­ben cselekedett, következetes harcosa lett a munkás—pa­raszt szövetségnek, s tevéke­nyen küzdött, hogy a két osz­tály egymásra találjon, s együtt valósítsa meg a szocia­lizmust hazánkban. Éppen a közelmúltban mu­tattak rá a felszabadulás utá­ni korszakot kutató történé­szek arra, hogy Erdei Fe­renc már 1948 februárjában felvázolta a mezőgazdaság szocialista átalakításának prog­ramját, szisztematikus szö­vetkezeti koncepcióját. Tör­ténészek szerint a hazai és nemzetközi tapasztalatok tük­rében reálisnak látszik az a megállapítás, hogy e program és koncepció egyik kiindulás lehetett volna a marxi—lenini szövetkezeti elmélet hazai vi­szonyainkra való igazán al­kotó alkalmazásához és a magyar mezőgazdaság töretlen szocialista fejlődéséhez. Ügy gondolom, ha nem is ezen indult el a szövetkezési gondolat hazánkban, de ké­sőbb sok minden beépült az Erdei-koncepcióból, elképzelés­ből, nemcsak azért, mert egy ideig ő volt a földműve­lési miniszter, a szövetkezete­kért felelős miniszterelnök­helyettes, később a Tudomá­nyos Akadémia főtitkára, az Agrárkutató Intézet igazgató­ja, hanem azért, mert elvi megállapításaival, gyakorlati tapasztalataival megterméke­nyítette a szövetkezeti gon­dolatot, és munkásságával hozzájárult, hogy a marxis­ta—leninista szövetkezeti esz­me hazai tapasztalatokkal gaz­dagodjon. Szüntelenül magya­rázta, hogy miként lehet el­jutni oda, hogy a szövetke­zés ténylegesen a parasztság felemelkedését, a mezőgazda­ság felvirágzását eredményez­ze. E KÉT KÖTETBEN közölt írások bizonyítják ezt legjob­ban. Minden kérdésben tudott újat mondani vagy a megle­vőkhöz hozzátenni valamit. Erdei Ferenc felismerése tet­te számunkra világossá, hogy a termelőszövetkezet össze­tett természete csak akkor érthető meg, és a szövetkeze­ti gazdaság sokrétű problé­mái csak akkor foghatók fel helyesen, ha a termelőszövet­kezetet gazdasági szervezetnek, sőt vállalkozásnak is tekint­jük. Megcáfolhatatlanul bizo­nyítja azt is, hogy nem ha­tározhatók meg pontosan a termelőszövetkezeti gazdálko­dás céljai és érdekviszonyai pusztán olyan, lényegében nem gazdasági koncepciók alapján, mint a „paraszti tár­sulás”, „társadalmi tömegszer­vezet” és „szövetkezeti tag­ság”. Közgazdasági és üzem- gazdasági tisztánlátás nélkül nem lehet megfogalmazni a mezőgazdasági szövetkezetek főbb jellemzőit, átfogó mo­delljét. Azt is világossá tette számunkra, hogy a tsz-gazda- ság két nagy alkotórészből te­vődik össze: a közös nagy vállalatból és a tagok kis­méretű háztáji gazdaságaiból. Ö fogalmazta meg, hogy a közös nagyüzem sajátos vál­lalat, amely az egy személy­ben munkavállaló, vállalko­zótárs és társtulajdonos ta­gok kollektív döntései és ön- kormányzata szerint műkö­dik. UGYANCSAK ő fogalmazta meg a Lenin és a magyar szövetkezeti mozgalom című írásában még 1971-ben azt a gondolatot, amely ma is ve­zérli munkánkat: a lenini szö­vetkezeti’ útmutatás kiállotta az idő és az események pró­báját, s a szövetkezeti fej­lesztés alapelvévé vált a szo­cializmust építő országokban, így Magyarországon is, ahol a felszabadulás óta tiszteletben tartjuk, iránytűnek használ­juk a marxizmus—leninizmus klasszikusának elméleti örök­ségét. Ennek az örökségnek a szellemében igyekszünk alko­tó módon továbbfejleszteni a magyar szövetkezeti mozgal­mat, figyelembe véve azokat a mélvreható változásokat, amelyek Lenin óta végbemen­tek, s hazánkban is megkö­vetelik, hogy a klasszikusok gondolati alapjait megőrizve, alkalmazzuk a jelen és a jö­vő várható igényeinek meg­felelő megoldásokat. Szövet­kezeti mozgalmunk minden ágában ez a törekvésünk, ez jellemzi a magyar termelő- szövetkezetek fejlődését is. A gyakorlat igázolja Erdei Ferenc szavait, Gall Sándor A forradalom eiia|ekezete A gödöllői Munkásmozgalmi almanach

Next

/
Thumbnails
Contents