Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-16 / 39. szám

xMitm 1980. FEBRUAR 16., SZOMBAT Edward Gierek beszédével Befejeződött a LEMP VIII. kongresszusa Utolsó napjához érkezett a Lengyel Egyesült Munkáspárt VIII. kongresszusa. Pénteken délelőtt zárt ülésen fogadták el a kongresszus határozatát „a párt feladatai a szocialista Lengyelország továbbfejlődé­sében, a lengyel nép jólétének formálásában” címmel. Emel­lett külön határozatot is hoz­tak „a béke megőrzéséért a fegyverkezési hajsza megféke­zéséért és az enyhülési politi­ka folytatásáért” címmel, Dön­töttek a Visztula gazdasági hasznosításának átfogó prog­ramjáról és az ország víztar­talékainak kihasználásáról. Felhívást fogadtak el a VIII. pártkongresszus határozatá­nak össznépi támogatására. Ezután Josef Gruszka opo- lei párttitkár terjesztette elő a csütörtöki zárt ülésen meg­választott Központi Bizottság és Központi Revíziós Bizottság tagjainak névsorát. A tanácskozás szünetében tartotta meg első ülését az új Központi Bizottság plénuma, ahol lelkesen, egyhangúlag Ed­ward dereket választották meg első titkárnak. A továbbiakban megválasz­tották a Politikai Bizottság és a Központi Bizottság titkársá­gának tagjait, valamint a Központi Ellenőrző Bizottságot. A kongresszus záróülése leiteken déli 12 órakor kez­dődött Gerard Gabrys elnök­letével. A küldöttek lelkes, szűnni nem akaró tapsa kö­zepette jelentette be, hogy a Központi Bizottság .ismét Ed­ward dereket választotta meg első titkárává. Az elnök ezután ismertette a Politikai Bizottság összetéte­lét, amely a következő: Ed­ward derek, Edward Babiuch, Zdzislaw Grudzien, Henryk Jabionski, Mieczyslaw Jaru­zelski, Wojciech Jaruzelski, Stanislaw Kania, Alojzy Kar- koszka, Stanislaw Kowalczyk, Wladyslaw Kruczek, Jerzy Lukaszewicz, Jan Szydlak, Andrzej Werblan és Tadeusz Wrzaszczyk. A Politikai Bi­zottság létszáma nem válto­zott. A vezető testületnek Alojzy Karkoszka, Jerzy Lu­kaszewicz, Andrzej Werblan és Tadeusz Wrzaszczyk szemé­lyében négy új tagja van. A bizottságnak négy régi tagja maradt ki: Piotr Jaroszewicz, Jozef Kepa, Stefan Olszowski és Jozef Tejchma. A Politikai Bizottság pót­tagja: Kazimierz Barcikowski, Jozef Pinkowski, Tadeusz Py- ka, Emil Wojtaszek és Zdzis­law Zandarowski. A Központi Bizottság titká­rai: Stanislaw Kania, Jerzy Lukaszewicz, Jozef Pinkowski, Jerzy Waszczuk, Andrzej Werblan, Andrzej Zabinski és Zdzislaw Zandarowski. A KB új titkárai: Jerzy Waszczuk és Andrzej Zabinski. Az előző KB-titkárok közül kimaradt — Edward Babiuch, Ryszard Frelek, Alojzy Karkoszka és Stefan Olszowski. így az új Központi Bizottság titkárai­nak száma az előzőhöz képest kettővel csökkent. A választás eredményeinek ismertetése után Edward Gie- rek mondott beszédet. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a kongresszus betöltötte feladatát. Közölte, hogy Piotr Jaroszewicz, a kiváló állami Befejeződött a Lengyel Egyesült Munkáspárt VIII. kongresszusa. Képünkön: az újonnan megválasztott Politikai Bizottság és titkárság tagjai. ' és pártmunkás kérte, ne ter­jesszék elő jelölését a párt vezető testületébe, és mentsék fel a minisztertanács elnöké­nek funkciójából, mert nyug­díjba kíván vonulni. Edward Gierek felvázolta Piotr Jaro­szewicz életútját, hangsúlyoz­va, hogy az mindig szorosan összekapcsolódott a hazáért folytatott harccal és munká­val. a hetvenes évek elején kidolgozott pártprogram egyik megalkotója és megvalósítója volt. Rámutatott, h'ogy a LEMP VI. és VII. kongresszusán ki­tűzött program alapján kor­szerűsített népgazdaság jelen­tősen javította az egész társa­dalom élet- és munkakörül­ményeit. A továbbiakban kijelentette, hogy a VIII. pártkongresszus tárgyilagos munkalégkörét meg kell honosítani a pártélet valamennyi szintjén, a mun­kahelyeken, az egész ország­ban, hiszen mindenki egya­ránt felelős az ország tovább­fejlesztése programjának meg­valósításáért. A külpolitika kérdéseivel foglalkozva kiemelte, hogy a kongresszus megerősítette an­nak a vonalnak a helyessé­gét, amelyet Lengyelország a nemzetközi élet színterén kép­visel. és hangsúlyozta a Szov­jetunióval való szövetség és a szocialista tábor egysége erősítésének fontosságát. Ál­lást foglalt a béke és az enyhülés megerősítésének szükségessége mellett. Felhívjuk Európa és a világ valamennyi államát, minden békeszerető erőt, hogy lépje­nek fel az enyhülés megőrzése és folytatása mellett. Edward Gierek nagy taps­sal fogadott zárszavának vé­gén befejezettnek nyilvánítot­ta a Lengyel Egyesült Mun­káspárt ötnapos, nyolcadik kongresszusát. A résztvevők ezután elénekelték az Inter- nacionálét­Ben ff Samrín köszöneté Heng Samrin, a Kambod­zsai Nemzeti Egységfront KB elnöke, a Kambodzsai Nép- köztársaság Népi Forradalmi Tanácsának elnöke, Leonyid Brezsnyevhez és Alekszej Ko­sziginhez küldött táviratában őszinte köszönetét mond az SZKP Központi Bizottságá­nak, a szovjet kormánynak, az egész szovjet népnek azért a meleg fogadtatásért és szí­vélyes vendégszeretetért, amelyben a kambodzsai kül­döttséget részesítették a Szov­jetunióban nemrégiben tett látogatásuk idején. Khomeini távirata Brezsnyevhez Baniszadr a túszügyről Khomeini ajatollah, az Iráni Iszlám Köztársaság vezetője táviratban köszönte meg Leo­nyid Brezsnyevnek azt az üd­vözletét, amelyet a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke az iráni iszlám forradalom első évfor­dulója alkalmából küldött, ki­fejezve rokonszenvét a baráti szovjet nép iránt, Khomeini ajatollah pénte­ken betegágyánál fogadta Abol Hasszán Baniszadr iráni elnö­köt. A kórházból távoztában Baniszadr kijelentette: az ame­rikai túszok szabadon bocsátá­sa attól függ, elismeri-e az Egyesült Államok azokat a hi­bákat, amelyeket a múltban elkövetett, és ígéretet tesz-e arra, hogy nem gördít akadá­lyokat a volt sah kiadatása és vagyonának Iránba történő visszajuttatása elé. Baniszadr végezetül elítélte a légierők kétezer tisztjének és műszaki szakemberének kedd óta tartó teheráni ülősztrájk­ját. Azzal az indoklással, hogy CSAK RÖVIDEN... GUSTAV BÚSAKNAK, a CSKP KB főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnökének vezetésével pénteken hivatalos baráti lá­togatásra csehszlovák párt- és kormányküldöttség érkezett a Kambodzsai Népköztársaság­ba. KAMBODZSÁBAN újra megindult a forgalom a fővá­rost Battambanggal összekö­tő, 300 kilométeres vasútvo­nalon. A Pol Pot-rezsim bu­kása óta ez á második vas­útvonal, amelyet vietnami szakemberek segítségével hely­reállítottak. AMERIKAI diák- és hábo­rúellenes csoportok nagy tün­tetést hirdettek meg március 22-re Washingtonban, tiltako­zásul Carter elnök terve ellen, hogy újra bevezeti az Egye­sült Államokban a kötelező katonai szolgálatot. A szerve­zők több ezer fiatal részvéte­lére számítanak. RAMALHO EANES tábor­nok, portugál köztársasági el­nök, hivatalos kínai látogatás,- ra szóló meghívást fogadott el. ez nem egyeztethető össze a katonai fegyelemmel. Az el­nök megfenyegette a repülő­söket, hogy kiűzik őket abból a mecsetből, ahol ülősztrájk­jukat tartják. Árucsere az NDK-val Berlinben dr. Szalai Béla külkereskedelmi államtitkár és Gerhard Nitzschke, az NDK külkereskedelmi mi­niszterhelyettese pénteken aláírta a Magyarország és a Német Demokratikus Köztár­saság közötti, 1980-ra szóló árucsere-forgalmi jegyző­könyvét. A tervezett árufor­galom meghaladja az 1,3 mil­liárd rubelt. Az áruforgalom alapja a gépek és berendezé­sek kölcsönös szállítása, me­lyek aránya eléri az összfor­galom 65 százalékát. Leszerelési bizottság Általános vita Genfbén csütörtökön véget ért a leszerelési bizottság je­lenlegi ülésszakának általános vitája. A szocialista országok képviselői felszólalásaikban sürgették, hogy dolgozzanak ki egyezményt a fegyverkezési verseny korlátozására és a meglevő fegyverkészletek csökkentésére. A bizottság jö­vő kedden tartja legközelebbi teljes ülését. I Afganisztán visszautasítja Carter félrevezető rágalmait Az afgán kormány csütörtö­ki rendkívüli ülésén közle­ményt fogadtak el, amelyet a Bakhtar hírügynökség ismer­tet, hangoztatja: január 23-án Carter „az ország helyzetéről” szóló üzenetet intézett a kong. resszushoz. Nem rejthetjük véka alá a felháborodást és a tiltakozást, amelyet az Afga­nisztánban és körülötte törté­nő események Carter által eb­ben adott értelmezése váltott ki belőlünk — hangsúlyozza az afgán kormány dokumen­tuma. Az Egyesült Államok elnöke nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a Hafizullah Amin despotikus hatalmát megdöntő, népi felkelés „Af­ganisztán függetlenségének a megsemmisítését” jelentette. Valójában Amin diktatúrá­jának megdöntése azt ered­ményezte, hogy nem sikerült Afganisztánt más országok elleni agressziós cselekmények kiindulópontjává változtatni; szuverenitását, függetlenségét és területi épségét éppen ez a fordulat védte meg a számta­lan, kívülről jövő fegyveres fenyegetéstől. Ugyanilyen képmutatóan hangzanak az „előző kormány Szolidaritás az izmiriekkel Sztrájkok, tüntetések Törökországban Mint hírül adtuk, Izmirben katonai alakulatok meg ostro­molták és elfoglalták a Taris mezőgazdasági üzemet, amit tizenegyedik .napja tartottak megszállva a dolgozók, tilta­kozásul több száz, baloldali nézeteiről ismert társuk elbo­csátása ellen. Csütörtökön nagyszabású szolidaritási tüntetéseket tar­tottak az izmiriek mellett több török nagyvárosban. Több he­lyütt összecsapások történtek a karhatalmi erők és tüntetők között. Isztambulban csütörtö­kön az üzletek és a hivatalok bezártak. A kormány 10 ezer katonát rendelt Isztambul ut­cáira, s a karhatalom kötelez­te a boltosokat és a hivatalo­kat a nyitvatartásra. Péntekre is több szakszerve­zet szólított fel (48 órás figyel­meztető sztrájkra Isztambulban és Izmirben, összesen legalább 35 ezer dolgozót Olaszország Tanácskozik a kormánypárt Benigno Zaccagnini főtit­kár beszámoló jelentésével péntek este megnyílt az Olaszországot kormányzó ke­reszténydemokrata párt (DC) XIV. kongresszusa. Zaccagnini beszámoló jelen­tésében „különösen nehéznek” minősítette országának politi­kai helyzétét és bizonytalan­nak a jövőt. Kijelentette: pártja nem vállalhatja magá­ra annak felelősségét, hogy a kommunistákkal együtt kor­mányozzon, de azért sem vál­lalhat felelősséget, hogy ele­ve elutasítsa ennek gondola­tát. Meleg szavakkal emlékezett meg Aldo Móráról, és a többi meggyilkolt kereszténydemok­rata vezetőről, köztük Vitto­rio Bacheletről, a legfelsőbb bíróság néhány nappal ezelőtt meggyilkolt alelnökéről. könyörtelen megsemmisítése” fölött sajnálkozó szavak. Miért hallgatott Carter, ami­kor Hafizullah Amin bírósági eljárás nélkül vetett börtönbe, sőt, végeztetett ki több tízezer ártatlan embert? Miért nem tiltakozik azoknak az ellenfor­radalmi bandáknak afganisz­táni területen végrehajtott vé­res tettei ellen, akiket az ame­rikaiak és a kínaiak fegyve­reznek fel és képeznek ki? A közlemény rámutat: Af­ganisztán népének szuverén joga, hogy eldöntse, milyen kormányt, milyen politikai rendszert akar. Ezt a döntést meg is hozta az áprilisi for­radalom és az 1979. december 27-i események következtében. A mi kormányunk az egyet­len törvényes afganisztáni kor­mány. Ez a nemzeti, demok­ratikus és népi vezetés a nép széles köreinek támogatását élvezi. Elidegeníthetetlen jogunk, hogy magunk válasszuk meg barátainkat és szükség esetén segítségért forduljunk hozzá­juk. Határozottan visszauta­sítjuk Carternek a nekünk segítséget nyújtó Szovjetunió címére intézett vádjait Erre a segítségre ahhoz a külső agresszió elleni harchoz volt szükségünk, amelyben — sen­ki előtt sem titok — Washing­tonnak is része van. Lépésünk összhangban volt az ENSZ- alapokmány 51. cikkelyével, amely minden államnak biz­tosítja a kollektív önvédelem, hez való jogot. Egyúttal a szovjet—afgán barátsági, jó­szomszédi és együttműködési szerződés negyedik cikkelyére is támaszkodtunk. Amikor a Szovjetunió, kérésünket meg­hallgatva, teljesítette a szer­ződésből reá háruló kötele­zettségeket. a nemzetközi jog­gal összhangban cselekedett. Az Egyesült Államok elnö­kének tisztában kell lennie azzzal, hogy a kérésünkre Af­ganisztán területére küldött, korlátozott létszámú szovjet csápatkontingens hazánk ha­tárainak a külső betörések el­leni védelmében segít. A közlemény rámutat: az "Egyesült Államok jobboldali és imperialista körei az afga­nisztáni eseményeket ürügyül használják fel az enyhülés aláaknázásához, saját terjesz­kedő ambíciók megalapozásá­hoz. Az Afganisztáni Demok­ratikus Köztársaság kormánya és népe teljes határozottság­gal visszautasítja az Egyesült Államok beavatkozását orszá­gunk belügyeibe, bármilyen formában jelentkezzék Is az: intervenciós cselekményekben vagy provokatív megnyilatko. zásokban. Jegyzet A Fehér Ház és az átlagpolgár AMIKOK ARRA A KÉR­DÉSRE keresünk választ, hogy egy oly’ racionális gondolko­dású nép, mint az amerikai, miként manipulálható ennyi­re a háborús hangulatkeltés­sel. akkor nem elégedhetünk meg a sztereotip európai vá­lasszal az amerikaiak hiszé­kenységéről, hagyományos tá­jékozatlanságáról. Nem gon­dolom, hogy mi, európaiak, a javarészt 800—1000 éves nem­zeti történelmünk magaslatá­ról jogosan tekinthetnénk „fel nem nőtt” nemzetnek a 200 éves Egyesült Államokat. Igaz, talán mi többet olva­sunk, nagyobb értékű színhá­zi, zenei életet élünk, mint az amerikai tömegek, Európa mégis már kétszer bizonyult a történelemben — nem is olyan régen — védtelennek a háborús manipulációval szem­ben. S talán éppen ezért ma Európa mindkét fele — más és más nézőpontból ugyan, de hasonló — nyugtalansággal és bizonyos értetlenséggel tekint arra, ami Amerikában törté­nik. Az idei elnöki üzenet „az* Unió helyzetéről”' olyan be­nyomást kelt, mintha az Egyesült Államok kész lenne kockáztatni egy „korlátozott háborút”, hogy biztosan ráte­hesse a kezét a Közel- és Kö­zép-Kelet olajkincseire. S eh­hez — legalábbis egyelőre — támogatást kap az állampol­gárok többségétől, akik egyál­talán nem látszanak felfogni, milyen veszélyeket rejt ma­gában mindenekelőtt a szov­jet—amerikai kapcsolatok/ fo­lyamatos rombolása. Bár­mennyire képtelenségnek hangzik, de így van: az ame­rikaiak nagy hányada elhiszi politikusainak, hogy a Szov­jetunió közvetlenül fenyegeti a nyugati világ olajellátását, gazdaságát, fennmaradását, vagyis azokat a bizonyos „életbevágó érdekeket”. KÉTSÉGTELEN, hogy az amerikai közgondolkodásba jobban sikerült a polgári rendszernek beépítenie és a „hazafisággal” azonosítania a kommunistaellenességet, a szovjetellenességet, mint bár­mely más tőkésországban. De ez még nem magyarázat arra, hogy az a közvélemény, amely hogy á nyáron többségében támo­gatta a SALT—2-t, decem­berben miért vette szó nél­kül tudomásul: az elnök át­menetileg befagyasztja ennek a rendkívüli jelentőségű nem­zetközi egyezménynek a rati­fikálási folyamatát. A legkézenfekvőbb termé­szetesen „a” sajtótól, „a” tele­víziótól, „a” rádiótól számon- kérni a közvélemény tudatos, raffinált megdolgozását. Ké­zenfekvő, de ez csak fél vá­lasz a kérdésünkre. A minap az ország egyik legjobb pub­licistája, David Broader azon kesergett egy tv-műsorban, hogy nemcsak a sajtó és nem is mindig a sajtó felelős a közvélemény manipulálásáért: a sajtót is manipulálják. Sajnos, Broader panasza ál­talában igaz. Hiszen a lap, vagy a hirdetésből élő tele­vízió itt Amerikában tőkés vállalkozás. Van újságíró, akit az ebből következő torz tájé­koztatás elszomorít, van, aki fel sem fogja, csak csinálja, „hiszen ezért kap fizetést”, s van, aki tudatosan ferdít, túl­licitál, liheg, aki „be akar vá­gódni”. Hogy kinél? A tulaj­donosoknál — akiké a lap, a tv-hálózat, az ország. TELJESEN NYILVÁNVALÓ, hogy ha nincs afgánügy, lett volna más ürügy. A katonai fejlesztési programo­kat sorra elfogadták, a SALT- ot pedig már akkor félretet­ték, amikor Afganisztánról még szó sem volt. Carter már az iráni ügyben belebújt az „erős”, sőt katonás elnök, a „főparancsnok” egyenruhájá­ba, körülötte úgy alakították a dolgokat, hogy közben a kétszámjegyű és állandósuló inflációról, a közelgő recesz- szióról, a hét-nyolcmilliós munkanélküliségről többé ne essék szó. S hogy miért mindez? Nos, az a Carter, aki még két hó­nappal ezelőtt 1:2 arányban a liberálisabb vetélytárs mö­gé szorult, vajon a „nemzet­közi helyzetre” való átnyer- gelés nélkül hogyan előzhette volna meg Kennedyt 2:1 arányban, hogyan fordíthatta volna meg másképp a válasz­tási harc tendenciáját? Íme, ilyen erősek azok a ráhatá­sok, amelyeket az átlagameri­kait ebben a játékban érik. Az iráni fordulat idején tele­sírták a választók fülét Ame­rika gyengeségéről, kiszolgál­tatottságáról a Közel- és Kö­zép-Keleten, s — ebbe a te- heráni túszdráma is jól bele­segített. Végül pedig megígér­ték, hogy mindent rendbehoz­nak, az elnök felveszi a vas­kesztyűt, a Pentagon röpködő szuperhadosztályokat hoz lét­re, Amerika telerakja nukleá­ris bombákkal Európát, gon­doskodik a közel-keleti olaj védelméről (mintha a tulaj­dona lenne), mert „Amerika megint rettenthetetlen és egy­ségben sorakozik fel”. ITT TARTANAK ma és nem lehet tudni, mit tartogat­nak még őszig, a tényleges választásokig a világ számára. Sz. L. I.

Next

/
Thumbnails
Contents