Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-13 / 36. szám

4 ~íMjí<w 1980. FEBRUAR 13., SZERDA 1 ISKOLATELEVÍZIÓ, BELÜLRŐL A kétcsatornás oktató Akár a pezsgő feszültség­golyócskái. Nehezen oldód­nak: van aki forgatásról jött, a másik szinkronstúdióból, ez a szobákon végigrohanó em­ber egyeztető tárgyalásról, az ajtóban álldogáló úgylehet a vágóasztalon felejtett valamit. A rögzített tévéműsor szüle­tése lényegében hasonló a filmgyártáshoz és a folyamat­nak legalább tucatnyi életbe­vágóan fontos csomópontja van. Az iskolatelevíziónál egy adott pillanatban valamennyi fázis — látszólagos — zűrza­vara észlelhető. Minden korosztály Csütörtökön reggel az egyik stáb egy iskolában pályavá­lasztási filmet forgatott, a másik team a kettes stúdió­ban rögzítette Mérei Anna rendező és Góhér Gyula szer­kesztő irányításával a győze­lem napjának műsorát. Köz­ben a képernyőn a kisdiákok a 8. osztályos földrájzórát, majd az alsótagozatosok a Deltácskát nézhették. Fogalmazzunk „ óvatosan: Pest megyében a pedagógusok nem hasznosítják kellően — és értékéhez méltón — az is­kolatelevíziós adásokat. Né­hány hete ezeken a hasábo­kon általános iskolai pedagó­gusok nyilatkoztak az ITV- ről. Az ő véleményük meg­erősítette a mozaiktapaszta- tatokból összeálló képet: vi­szonylag ritkán tartanak té­vés órát, s mintha nem is éreznék ennek a lehetőségnek a gazdagságát. Pedig sokszor panaszolják az iskolák techni. kai felszereltségének hiányos­ságait, és azzal is meg kell alkudni, hogy a megyében át­menetileg magas a képesítés nélküli pedagógusok száma. Fontos szerepet kaphatna hát a kétcsatornás oktató. A Tv-ovitól az erősen vi­tatható sikerű Mindenki isko­lájáig és a pedagógusok to­vábbképzésétől a Családi kö­rig hatalmas mennyiségű mű­sor készül a Münnich Ferenc utcai szerkesztőségben és a Szabadság téri stúdiókban. Szinte nem találunk korosz­tályt, amelyet kihagynának sugárzási körükből. De a leg­több energiát — és pénzt — az általános iskolai oktatás támogatására fordítják. Vé­gül is itt a közönségbázis, hi­szen az országban több , mint egymillió kisdiák van — és közülük százezer Pest megyei. Az alsótagozatosoknak hat, a felsősöknek tíz tantárgyban sugároznak órákat, s ezenkívül egyedi (ünnepi műsorokat ad­nak, valamint az osztályfőnö­ki foglalkozások keretében fel­dolgozták a családi életre ne­velés, illetve a honvédelmi is­meretek témaköreit. A közép- iskolásoknak további nyolc tantárgyhoz készítettek, illet­ve készítenek műsort, s emb­lémájuk feltűnik mindkét té­vécsatornán. P Uj tanterv — új adás Az iskolatelevízió lassan nagykorú lesz, betöltötte ti­zenhatodik' évét. Közben sok­mindent megélt, éppen a gya­korló pedagógusok véleménye, tapasztalata alapján is, je­lentősen változott. — Sikerült-e folyamatosan lépést tartani az időközben le­zajlott oktatási reformokkal? — A korszerű általános mű­veltség néhány pillérére épít­ve megteremtettük a stabili­tást — válaszolt Kplemen Endre, az iskolatelevízió ve­zetője. — Példának említem a József Attila és az Ady mű­sorunkat. Ezzel párhuzamosan berendezkedtünk a mobil is­meretanyag feldolgozására, egészen a napi politikai kér­désekig. Sok munkát adott az új .nevelési-oktatási tantervek bevezetése. A tankönyvírók kéziratából ismertük meg a várható tananyagot, így sike­rült előnyt szerezni: a máso­dikosok anyanyelvi műsora, a Szorokaténusz egy évvel ko­rábban készült el a tanterv bevezetésénél. Ennek haszna elsősorban a pedant,'- "'k fel­készítésében. jelentke - - Alap­vetően új szemléletű ■< fizika oktatása a 6. és a T osztály­ban, az új tanévet már ennek megfelelő műsorokkal kezd­tük. Jelenleg készül a nyol­cadikos fizika adássorozata. A technikai ismereteket kivéve — i ennek most sem végleges a tanterve — valamennyi té­makörben sikerült lépést tar­tani a változásokkal. — Több pedagógus szóvá- tette, hogy kevés az összefog­laló, az átfogó képet nyújtó adás, olyanok, amelyek segí­tenék az összefüggések felis­merését. — Csak a meglevő műsor­időn belül tudnának az ará­nyokon változtatni. De véle­ményünk szerint az iskolate­levízió nem adhatja fel azt a szerepét, hogy folyamatosan segítse a tananyag elsajátítá­sát. Mindezek mellett törek­szünk az integrált ismereteket adó műsorok számának gya­rapítására. Ilyen a Korok mű­vészete — középiskolásoknak, a történelemóra a 8. osztá­lyosoknak, s most készül a Múzeóvízió, amely egy-egy múzeum anyagát kelti életre a letűnt idők körülményei és szokásai szerint. — Szolgálhatja-e a tévés óra a gyerekek kreativitásá­nak fejlesztését? — Szerencsésebbnek tartom az aktivitás szót. Ezzel a kér­déssel a kezdet kezdetén szembenéztünk. S voltak kí­sérleteink a közvetlen aktivi­zálásra, például a földrajz té­vés tanárnője felszólította a gyerekeket: mutasson min­denki észak felé. Tapasztal­tuk, hogy a diákok ezrei áll­tak fel szerte az országban és eleget tettek a kérésnek. En­nél is fontosabbnak érezzük a modellképző funkciót. Felmé­rések igazolják, hogy rendsze­res tévénézés után a kevés szókincsű,, terminológiákat nehezen használó gyerekek gondolatgazdagabban, könnye- débben beszélnek. Az is elő­fordul, hogy az előadó felada­tokat ad a hallgatóknak, ame. lyeket adás után, önállóan kell elvégezniük. S ez már a kreativitáshoz tartozik. Művészi szinten A bizonyítékok ott függnek Kelemen Endre dolgozószobá­jának falán: 13—14 éves gye­rekek alkotásai, fafaragás és faliszőnyeg. A szerkesztőség­ben lépten-nyomon rábuk­CSAK ARRA VAGYOK KL VÄXCSI címmel Mihancsik Zsófia és Nonn Vera műsorá­ban H. Sas Judit szociológus valóban fontos és közérdekű kérdésekre keresett választ. A körülbelül egyórás összeállítás csupán szerkezetét tekintve is igen érdekesnek s főleg tanul­ságosnak bizonyult. Minden egyes interjút meg­előzően rövid stúdióbeli be­szélgetésre került sor, amely­ben a műsor vezetője H. Sas Judittal együtt tisztázta a kér­dések lényegét, illetve röviden érintették azokat a problémá­kat, amelyek indokolták a kérdések jogosultságát. Ezt követően hangzottak el a meg­kérdezett illetékesekkel, szak­emberekkel készült interjúk, majd újra a stúdió kapta visz- sza a szót. Ekkor H. Sas Judit rendszerint arról beszélt, hogy miért és mennyiben tartja el­fogadhatónak vagy kimerítő­nek a kapott válaszokat. A műsorban elhangzót: kérdések közvetlenül vagy közvetve a tág értelemben vett társadalmi demokrácia problémakörét érintették, tgy ' ek között szó esett arról, h • a magas szinten megho­zott gazdasági döntések eseté­ben vajon ténylegesen meny­nyiben fogalmazódnak meg és mennyiben érvényesülnek a kanunk az alsótagozatosok ál­tal készített rajzokra is, hí­res lett a jövő század jár­műveként: egy atommeghaj­tású bálna. — Népszerűbb-e most az is- kolatelevízió, mint a megala­kulása utáni években? — Több mint öt éve nem mértük a nézettségi szintet, de úgy érzem nemcsak Pest megyei jelenség, hogy nem hasznosítják kellően a tévé­ben rejlő lehetőséget. — Abból kellene kiindulni, hogy az iskolákban általában egyetlen készülék van. S a ka­binetrendszerű oktatás beve­zetése óta még nehézkesebb tévés órát tartani. — Ezek kétségtelenül gon­dot okoznak. Ahol egyetlen készülék van, ott az alsótago­zatosokkal kellene nézni, hi­szen a tanítónők óraegyezteté­se könnyebb. Ezzel a felsősö­ket sem zárnánk ki, hiszen az adások ismétlését, akár szakköri foglalkozáson, akár otthon megnézhetnék, és az anyag a következő órán is fel­dolgozható. — Mi a véleménye az is­kolatelevíziós produkciók mű­szaki és művészi színvonalá­ról? — Ma már szép számmal akad egészen kitűnő műso­runk, de általában még nem tudtuk megvalósítani azt a célt, hogy művészi szintre emeljük az audiovizuális köz­lést. S ennek egyaránt része a képi Kompozíció, a szerep­lők kiválasztása és minde.n, ami az esztétikai élményt ki­váltja. Ez nem kizárt a ter­mészettudományos adásoknál sem. Mégis megoldható? Miért kevés a tévés óra a Pest megyei iskolákban? Elő­ző írásunkban reális problé­mákra hivatkoztak a pedagó­gusok, hiszen valóban nem könnyű az órák egyeztetése; évközben esetleg egy-egy ta­nár megbetegszik vagy áthe­lyezik, máris felborul a terv. Azt nem is említették, hogy munkaigényesebb felkészülni a tévés órák megtartására, hogy a gyerekek az adás előtt és után élénkebbek a szoká­sosnál, s ezért is több ener­giát követel az ilyen foglalko­zás. Néhol az is előfordul, hogy az iskolák igazgatói sem fo­gadják örömmel a tévénézés ötletét, hiszen esetleg problé­mákat is okozhat. Szándéko­san nem kerültek a felsoro­lásba az objektív akadályok, az egy készülék, a tanterem­ínség, mert sok olyan pedagó­gus van, aki mindezek ellené­re is rendszeresen beépíti óráiba a té éadást. Kriszt György mindenkori lehetőségek, al­ternatívák. Egy másik kérdés, arra az izgalmas problémára vonatko­zott, hogy a különböző társa­dalmi rétegek tagjai, akik egy­szersmind egymástól nagymér­tékben eltérő kulturális érté­kek hordozói, képviselői, vajon mennyire képesek áttörni sa­ját korlátáikat, s mennyire képesek közös nyelvet találni. NEM AZ ÉN ASZTALOM címmel Erdei Grünwald Mi­hály sikeres sorozatának har­madik része hangzott el. A műsorban, mely ezúttal az em­berek közötti párbeszéd lehe­tőségeivel és akadályaival fog­lalkozott, Dayka Balázs filo­zófus, Horváth Sándor bioló­gus, Forgács Iván egyetemi tanár és Kleineisel János épí­tész vett részt. Alihoz, hogy az emberek ténylegesen megérthessék egy­mást, azaz valamennyire is átérezzék egymás gondolatait és problémáit, valamilyen szűkebb értelemben vett közös nyelvre van szükségük. Ez a közös nyelv viszont, csak úgy alakulhat ki, ha az embereket, a nyelv használóit közös él­mények, hasonló ismeretek, nagyjából megegiiezö típusú és terjedelmű műveltség köti össze. Ha mindezeknek a fel­tételeknek az együttes meglé­te valamiképpen probléma­RÁDIÓFIGYELŐ Aliívelt ifjúságért, korszerű műveltségért A könyvtárakban való jobb eligazodáshoz, irodalmi nagy­jaink emlékét őrző helyszínek felkutatásához, más népek kultúrájának meg is méréséhez, és az ifjúsági amatőr előadómű­vészet népszerűsítéséhez ad változatos programkínálatot a KISZ KB alig néhány hónap­ja meghirdetett, s máris nép­szerű Művelt ifjúságért — kor­szerű műveltségért akciója. Az elkövetkező hetekben és hó­napokban e négy műfajban or­szágos játékok, vetélkedők és más seregs'zemüék tesznek pon­tot a több százezer dolgozó és tanuló KISZ-fiatal versengé- ,seine. A négyféle feladatot kínáló, átfogó akció egyike a Könyv és ifjúság. Hamarosan a rádió nyilvánossága előtt zárul or­szágos könyves játékkal. Rendkívül népszerűvé vélt a honismereti mozgalom ifjúsá­gi változata, a Hazai tájakon című akció. Az Expressz Ifjú­sági és Diák Utazási Iroda se­gítségével áprilisiban újra kez­dődik a játék. Az idei irodal­mi évfordulókhoz kötődve! költőink, íróink alkotói életút­jának kiemelkedő állomásait keresik fel az ifjú turisták. A legjobbak 1981 áprilisában ré­szesülnek jutalomban. A fődíj Expressz-út, s lesznek, akik turistafelszereléssel gyarapod­nak. Bizonyára sok alapszérvezet másodszor is beiktatja prog­ramjába a Barátaink elneve­zéssel tavaly először meghir­detett akciót, melynek sikerült felkeltenie az érdeklődést a szocialista országok kultúrája, művészete iránt. A testvérkap­csolatokat ápoló megyei KISZ- bizot.tságok, a helyi művelődé­si otthonok és a baráti orszá­gok kulturális központjai ér­tékes segítséget nyújtanak ab­ban, hogy személyes kapcsola­tokat teremtsenek a testvér- intézményeik fiataljaival, mű­sorok szervezésével pedig kö­zelebbi barátságba kerüljenek anrtak irodalmi és művészeti életével. A Művészet és ifjúság akció felhívása az amatőr ifjúsági mozgalom 70 ezer énekesét," táncosát, zeneművészét és színtársulati tagját mozgatta meg. Márciusban már az első rostán túljutott közönségké­pes produkciókból országszer­te bemutatók kezdődnek. A munkahelyek, az oktatási in­tézmények legjobb amatőr élő- adócsoportjai és egyéni elő­adóművészei először kapnak szervezett országos bemutat­kozási lehetőséget áprilisban, nyolc egyetemi városunkban. tikussá válik — márpedig a társadalmak atomizálódásával együtt ez is bekövetkezett —, akkor a közös nyelv vagy nyelvek helyébe az általáno­san elfogadott és használt, ám­de nagymértékben kiüresedett és elszemélytelenedett köz­nyelvek és szaknyelvek lép­nek. Jelenleg, s erről folyt a be­szélgetés, éppenséggel ez a ve­szély fenyeget, sőt ennél talán többről is szó van. Az okokat főként két dologra lehet visz- szavezetni. Az egyik az, hogy a korábbi háborús nemzedé­kekkel szemben az újabb ge­nerációk tagjait nem kötik össze közös, mindenki számára meghatározóvá lett élmények. A mpsik "ok, a hagyományos műveltség kettészakadása, klasszikus és modern termé­szettudományos műveltségre, illetve még e két oldalon be­lül is újabb és újabb szaka­dékok kóozőflnek, egyre nehe- téve ezzel a tájékozó­dást, s nem utolsósorban egy tíi, harmonikus műveltség ki­alakítását. Ahhoz oersze. . hogy vala­melyest is közelebb kerüljünk e"v új közös nvelv kialakítá­sához. esősorban a kulturális értékekből és a hagyományos rr'űve! tsówrdl kialaküott ké­nünké* kellene megváHoztatoi s a műsor. » ^sztvevők érde­me hogy főként e szemlélet- változás szükségességére he­lyezték a hangsúlyt. Péter László ZENEI PANORÁMA Bach- ésHändel-koncert Ha visszatekintek az elmúlt két esztendőre, alig akad olyan hónap, amelyben Vác zenei élete ne kívánkozott vol­na tollhegyre legalább egy, de inkább több alkalommal is. Nem véletlenül. Elég, hameg-v említem a két nagyszerű kó­rust. vagy a város kamaraze­nekarát, s máris érthető, miért e gyakori szereplés lapunk ha­sábjain. S akkor még nem szóltam a zeneiskoláról, nem beszéltem a városban vendég­ként fellépő szólistákról, ze­nekarokról, kórusokról. A Ma­dách Imre Művelődési Ház, az Állami Zeneiskola hang­versenyterme, a könyvtár és még számos más helyszín ad otthont ezeknek a művészek­nek, s nem emíékszem olyan rendezvényre, amely érdekte­lenségbe fulladt volna. Ez azt is jelenti, hogy a szervezi.-: tudják; számíthatnak közön­ségükre, s élnek is ezzel! Gyakran megszólal az Ál­lami Zeneiskola hangverseny- termének orgonája is a váci zenebarátok örömére. Az Or­szágos Filharmónia bérleti előadásán legutóbb Kárpáti József orgonaművész és a Musica Humana Kamarazene- kar szerepelt. A művészeket és a zeneműveket Laczó Zol­tán főiskolai tanár mutatta be a hallgatóknak. ' A műsor első részében Bach- műveket interpretált az est szólistája. Elsőként az Esz- dúr prelúdium és fúga (BWV. 522). fenséges zenéje szólalt meg. E műben az előjáték tu­lajdonképpen egy concerto- forma, azaz háromtételes fel­építésű, s azt követi azugyah- csak háromtételes fúga. Bár Bach ritkán használja fúgái­ban ezt a formát, itt a beve­zetés már szinte diktálja a zene háromtémájú szövését. Az első téma bemutatása és feldolgozása után, a másodi­kat alighogy felcsillantja, máris összefonja az előbbivel, s a befejező téma bevezetése, kimunkálása után mind a hármat egy csodálatos har­móniává ■ olvasztja. Kárpáti József interpretálása a mű monumentalitására összponto­sít, s ebben igen meggyőző. Adós marad viszont a lágyabb, melegebb hangzásokkal, s így előadása számomra kissé hi­degnek hatott. A zenetörténet Schübler-ko- rálok néven tartja számon J. S. Bach hat korálfeldolgozását orgonára (BWV. 545—650). Elnevezését kiadójáról, a ta­nítvány Georg Schüblerről kapta. Közülük öt átvétel kantátákból (BWV. 6, 10, 93, 137 és 140). E darabok kedvelt repertoárművek, s az est szó­listája is érezhetően szívesen játszotta valamennyit. Bár né­hol apróbb ritmikai problé­mák adódtak, különösen a negyedik és ötödik korái elő­adása volt meggyőző. A műsor első részének be­fejezéseként a c-moll passa- caglia és fúga (BWV. 582) hangzott el. Ez a Bach előtt már száz évvel is kedvelt for­ma, melyben a téma végig­vonul megszakítás nélkül az egész darabon, s a variációs lehetőségek ezer színét adja, hol mellette, hol felette futó díszítésével, igazi finálészám. Kárpáti művészien használja ki a darab virtuóz lehetősé­geit, talán egy kicsit súlyo­sabbra is veszi azokat, s így megint a finomságok tompul­nak el játékában. Szünet után Handel-műve- ket hallhattunk. A Musica Hu­mana Kamarazenekar, Erdé­lyi Sándor hangversenymester vezetésével elsőként az F-dúr concerto grosso, Op. VI. be­mutatásával örvendeztette meg a hallgatóságát. Bár a kamarazene Händel életmű­vében nem a legjelentősebb, concerto grossóiról bízvást elmondhatjuk, hogy virtuózán csillogó, nemes stílusuk közeli rokona a Corelli-féle comcer- tók orkesztrális ragyogásá­nak. A korabeli hangzást még inkább közvetíthette a Musica Sumana, hisz ezen az estén avatták fel a zeneis­kola új csembalóját, mint a barokk zene igazi continuo hangszerét A második Händel-műként a d-moll orgonaversenyt, Op. 7. játszotta a kamarazenekar és a szólista. Igazi közös mu­zsikálásnak lehettünk tanúi, ahol az öttételes mű franciás eleganciájú nyitó Ouvertüre-, ja, vagy a lassú Air méltó­ságteljes lejtése éppúgy ér­vényesült, mint a két gyors zárótétel összhangja. A zene­kar vonósai néhány önálló ütemükben olyan tisztán és finoman szóltak, hogy az or­gonaszólam sem akarhatott más hangzást követni, s az eredmény azt hiszem, meggyőző volt: Kárpáti művészetének lágyabb vonásai, s igazi mély­ségei is vannak. A Musica Humana Kamarazenekar Vá­cott otthon van, s mint jó házigazda igyekezett művésze­tének javát bemutatni, úgy érzem, hogy ez sikerült is. Ha eddig az orgona köré ter­veztek hangversenyeket a ren­dezők, azt remélem, hogy most a' csembaló legalább ilyen inspirálóan hat majd terveik-, re s az előadásokra. Megyei válogató verseny Részben ugyancsak a váci Állami Zeneiskola volt a me­gyei válogató zongoraverseny helyszíne, hiszen harminchét növendék az Észak-Pest me­gyei zeneiskolákból itt adott számot, hogyan készült fel az országos zongoraversenyre. A másik helyszín a ceglédi Erkel Ferenc Állami Zene­iskola volt. ahol harmincha- tan a Dél-Pest megyei iskolák tanulói közül indultak a négy korcsoportban. Az e hét pénteken sorra kerülő további rostára tizen­kilencen jutottak tovább. A legfiatalabbak közül: Áb­rahám Réka (Vác), Bogányi Gergely (Vác). Budai Rita (Monor), Forgó Krisztina (Vác). Kecskés Ágnes (Ceg­léd), Nándory Szilvia (Gö­döllő) és Rácz Csilla (Gödöl­lő). A második csoportban: Fin- ta Enikő (Dunakeszi), K >bo- lák Gabriella (Dunakeszi), Cs. Nagy Ildikó- (Vác) és Pusztai Virág (Cegléd). A következő korosztályban: Bodor Andrea (Monor), Fe­renczi Beáta (Gödöllő), Legin- di Gábor (Dunakeszi), Magyar Éva (Monor)/ Nagy Zsuzsa (Dunakeszi) és Papp Gyula (Érd). A középiskolások közül: Megyeri Sándor (Vác) és Salgó Erzsébet (Dunakeszi). A felkészítés nem kis fel­adat még a rutinos, ' verse­nyek móbálta pedagógus szá­mára sem, s méltatlan lenne, ha a tanárok felsorolásáról elfeledkeznénk. Cegléd: Haj­nal Ildikó és Vannayné Zá- dory Emőke: Dunakeszi: B. Domosztay Erzsébet és Lakos Lászlóné; Érd; Simor Lászió­né; Gödöllő: - B. Domosztay Erzsébet és Ferenczi Anna; Monor: Perjéssi Istvánná és Steidl Sándor; Vác: Cs. Nagy Tamásné és Szabó Katalin (aki, mint megyei szakfel­ügyelő az egész versenyt is összefogta). Külön öröm lehet számunk­ra, hogy országos zeneiskolai zongoraversenyen egy me­gyéből ennyien még sohasem indultak! Pintér Emőke

Next

/
Thumbnails
Contents